II.kötet 3.fejezet: Homály

Hello!:)

Szóval,tudom,olvastam/hallottam/láttam a híreket,hogy Liam-nek új barátnője van,egy bizonyos Sophia Smith.:) Nagyon örülök a kapcsolatuknak,szerintem szép pár.:) És azt is tudom,hogy Zayn eljegyezte Perrie-t,aminek szintén nagyon örülök.:)) Mivel Danielle van ebben a történetben,gondoltam megkérdezem tőletek,hogy a másik sztoriban (Miss Congeniality) szintén ő legyen,vagy Sophia? Kommentben várom a válaszotokat! A másik pedig az,hogy az eljegyzést még bele tudom építeni a történetbe,ami eléggé érdekes lesz itt is...:)) Mindegy,annyi a kérésem,hogy kommenteljetek a végén kérlek Titeket!:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Az előttem álló emberek ledöbbenve néztek rám,míg én kérdőn pislogtam rájuk.

-Ránk sem? - Szólalt meg,most egy szőke hajú,kisírt szemű lány,mire én megráztam a fejemet. - Az meg,hogy lehet? - Döbbent le mégjobban.

-Nem tudom,de behívnátok,a szüleimet? - Néztem rájuk könyörgő tekintettel,amire mindannyian lefehéredtek.

-Mindjárt jövök,behívom az orvost - motyogta halkan egy hosszú barna hajú lány,aki eddig a kék szemű fiú mellett állt.Néhány perc múlva,egy fehér köpenyes doktor jött be,aki kiterelgette a csapatot.

-Jó napot Miss Crine - üdvözölt mosolyogva a doki,amin felkuncogtam. - Látom jobban van.Megtudná mondani,hogy mire emlékszik? - Kérdezte tőlem,miközben az ágyamra ült le.

-Igazából arra emlékszem,hogy egy nagy fény közeledik,aztán sötétség,és üresség - részleteztem.

-Értem - bólintott egyet az orvos. - És az itt levő emberekre nem emlékszik? - Kérdezte összevont szemöldökkel.

-Nem - Csóváltam meg a fejemet.

-Miss Crine,magának részleges amnéziája van - jelentette ki a megállapítását az orvos egy kis idő után,amire én eltátottam a számat. - Ne aggódjon.Minden vissza fog térni a normális kerék vágásba,csak idő kell hozzá - nyugtatott meg a doki,aztán szó nélkül kilépett az ajtón.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

Idegesen vártam,hogy végre megszülessen az a bizonyos eredmény,hogy Gwen miért nem emlékszik ránk.Amikor hirtelen kinyílt a kórterem ajtaja,azonnal az orvoshoz mentem.

-Miss Crinenak részleges amnéziája van - jelentette ki száját elhúzva.

-Vagyis? - Vontam össze a szemöldökömet kérdőn.

-Gwendolyn mindent elfelejtett,csakis arra emlékszik,mikor a családja egyben volt.Magukra mégcsak halványan sem emlékszik.Ami eltarthat egy ideig - magyarázta nekünk komolyan.

-Mégis meddig? - Kérdezte Fearne.

-Napok,hetek,hónapok,vagy akár évekbe is telhet,mire minden visszajön - mondta szomorúan.Én a sokktól meg sem tudtam szólalni,helyette inkább üresen meredtem magam elé. - De egy illattal,képpel,vagy bármi mással visszajöhetnek az emlékek - próbált vígasztalni minket.

-Mikor vihetjük el? - Szólalt meg Louis.

-Már ma elvihetik,de kérem ne zaklassák fel nagyon - mondta kérlelően,mire mi bólintottunk egyet.Remek,a saját húgom nem emlékszik ránk,és akár több időbe telik,amire minden rendbe jön...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Értetlenül mentem ki a sporttáskával a kezemben a folyosón levő emberekhez,akik tűkön ülve vártak rám.

-Én Gwendolyn Crine vagyok.Örvendek - nyújtottam nekik mosolyogva a kezemet,ezzel megtörve a kínos csendet.

-Fearne Wright - fogadta el elsőként a kezemet a barna hajú lány,akinek az arcán láttam a szomorúságot.

-Ne aggódj,minden rendben lesz - simogattam meg a karját.

-Camille Gray - motyogta szemlesütve a szőke hajú.

-Danielle Peazer,örülök - mosolygott rám kissé bágyadtan a göndör hajú lány.

-Eleanor Calder - ölelt magához az,aki behívta az orvost hozzám.A többi fiú is bemutatkozott,míg nem értem a nyírott hajú sráchoz.Mosolyogva kerestem a tekintetét,amit végül meg is találtam.

-Liam - nyújtotta a kezét,amit készségesen elfogadtam.

-Olyan szemed van,mint apunak - kuncogtam el magam,amin ő is elmosolyodott. - Tényleg,a szüleimet nem láttátok? - Kérdeztem kissé zavartan.

-A szüleidnek sajnos munka miatt otthon kellett maradniuk - vágta rá Camille.

-Akkor egy alacsonyabb srácot nem láttatok?Világoskék szeme van,és nagyon mosolygós - írtam le az öcsémet.

-Ő is otthon maradt - rázták meg a fejüket egyszerre.

-De velünk fogsz lakni,mivel ránk bíztak a szüleid - mondta El mosolyogva.

-A szüleim idegenekre bíztak rá?Ez érdekes - merengtem el,hiszen anyuék nem éppen olyanok,mint akik ismeretlenekre bíznak rá. - Mindegy - vontam vállat egyszerűen.Amikor beültünk az autóba,néma csöndben mentünk el egészen egy hatalmas hotelig. - Itt laktok? - Kérdeztem hüledezve,mire Liam bólintott egyet. - Klassz - mondtam nevetve,amin mindannyian elmosolyodtak.
-Gwen,nem lenne gáz,ha velem lennél egy szobában?Csakmert nem szeretnénk egyedül hagyni - mondta magyarázkodva Danielle.
-Meg vagyok egyedül,és tudok magamra vigyázni - nyugtattam meg mosolyogva.Amikor megbeszéltük,hogy hol is alszok,akkor végre elindultam fel,Harryvel együtt.A göndör hajú srác szomorúan pillantgatott felém,amit nem hagyhattam szó nélkül. - Nézd,lehet,hogy ismerlek titeket,de nem emlékszem rá - ráztam meg a fejemet. - Minden erőmmel azon leszek,hogy megfejtsem,az egészet,de adjatok időt,rendben? - Kérdeztem nagy szemekkel a fiút.
-Rendben - mosolyodott el szélesen,mikor kinyílt a lift ajtaja gyorsan mentem a szobámba,ahol nagy rend volt,ami nem nagyon jellemző rám.Sóhajtva mentem be a fürdőbe,ahol megeresztettem a kádba a vizet,és néztem a tükörbe.A hátamon levő tetoválást eddig észre sem vettem,de most ahogy jobban szemügyre vettem,összeráncolt szemöldökkel próbáltam emlékezni arra,hogy mikor is csináltattam ezt.A kádba beszálltam,majd egy nagy levegővétellel lebuktam a víz alá,és amint lehunytam a szememet,egy érdekes kép tárult elém.Temetőben voltam az öcsémmel,és anya sírja előtt bőgtünk.Apámat sehol sem láttam,csakis mi ketten voltunk ott.Hirtelen feljöttem a felszínre,és szaporán vettem a levegőt.Gyorsan kiszálltam a vízből,és bementem a nappaliba,ahol a tévét bekapcsoltam,és a zenecsatornát maximum hangerőre tekertem.Egy szál törülközőben ugráltam a szoba közepén,míg nem kopogott valaki az ajtómon.Lejjebb halkítva a zenét,kíváncsian nyitottam ki íz ajtót,ami mögött Zayn kicsit sem kedves arcát láttam meg.
-Segíthetek valamiben? - Kérdeztem érdeklődve.Az énekes szeme végigpásztázta a testemet,de a kérdésemre nem válaszolt volna,ezért felköhögtem,hogy figyeljen rám,aminek meg is lett a hatása.
-Halkítsd lejjebb az zenét - vágta rá gorombán,és már ott sem volt.
-Halkítsd lejjebb a zenét - utánoztam Zayn hangját. - Seggfej - mormogtam magamban,és visszamentem a nappaliba.Érdeklődve vettem elő az asztalon heverő papírt,amit amikor megfordítottam,érdekes adatok tárultak elém.Különböző képek az öcsémről,és minden ország egyenként kihúzva kivéve Olaszországot.A hozzá csatolt képen én és Alcide voltunk,így tovább olvastam a papírokat...

*Zayn Malik szemszöge*

Idegesen lépkedtem Fearne szobájához,aminek ajtaján bekopogtam.Néhyán pillanat múlva,kinyílt az ajtó,ami mögött elő bukkant Fear kíváncsi feje.
-Én ezt nem bírom! - Fakadtam ki,ahogyan beértem hozzá. - Nem hiszem el,hogy nem emlékszik semmire! - Mondtam fejemet fogva.
-Befejezted? - Kérdezte higgadtan.
-Hogy lehetsz ennyire nyugodt? - Akadtam ki mégjobban.
-Úgy,hogy minden visszajön majd - vont vállat. - Zayn,a papírok amik Alcide jelenlegi tartózkodási helyét mutatják,azok mind Gwennél vannak.Tehát reményeim szerint ezek visszahozzák majd az emlékeit - magyarázta nyugodtan.
-De valami illat,vagy kép lenne az ami visszahozná az emlékeit - csóváltam meg a fejét. - Amúgy ő mióta ilyen vidám? - Kérdeztem témát váltva.
-Mióta azt hiszi,hogy Alcide még vele van - mondta egyszerűen. - Nem hiszitek el nekünk,de ő tényleg nagyon vidám lány,aki mindig a jót próbálja nézni - merengett el egy pillanatra. - Éppen ezért is próbálja Alt megkeresni - tette hozzá.
-Értem - motyogtam magamnak,aztán elindultam ki a szobából,de még visszaszóltam. - És Fear - szóltam vissza,amire felkapta a fejét. - Perrie - válaszoltam a legutóbbi kérdésére,majd otthagytam a tátott szájú lányt.A szobámba érve tárcsáztam Perriet,aki a harmadik csöngésre fel is vette. - Pezz?Igen,Zayn vagyok,mit szólnál,ha holnap találkoznánk? - Kérdeztem tőle izgatottan,ezzel elfelejtve Gwent...