II.kötet 2.fejezet: Kik vagytok ti?

Ciao!

Új résszel jöttem,amiben kiderül néhány dolog.Zaynnek érdekes vallomása lesz,ahogyan Gwen egy kérdéssel mindent tönkretehet...:)
Kellemes olvasást,és végén hagyjatok kommenteket!:)

XoXo Vicky

*Liam Payne szemszöge*

-Liam,jobban vagy? - Ült le mellém Louis.Ma egy fotózáson voltunk,de végre végeztünk,így már indulhatunk is Gwenhez

-Nem teljesen - ráztam meg a fejemet. - Ma még nem hívtak,hogy mi volt a vizsgálaton - mondtam kissé aggodalmasan.

-Li,lehet azért,mert még tart a kivizsgálás - próbált megnyugtatni.

-Ja,lehet - húztam el a számat. - Szerinted Gwen fel fog épülni? - Emeltem rá a tekintetemet.

-A halál a biztos,de az,hogy Gwen fel fog épülni,hát nem tudom haver - húzta el a száját. - Nem akarlak semmivel hitegetni - mondta őszintén.

 

*Zayn Malik szemszöge*

 

Idegesen léptem be a szobámba,aminek ajtaját hangosan becsaptam magam mögött.Már hónapok óta ugyan az.Nem mutathatok ki semmit,főleg most nem,hiszen azzal égetnének a többiek életem végéig.Liamről nem is beszélve...Semmi olyan jelet nem ad,ami a reményünket megvalósítaná.Helyette inkább mozdulatlanul fekszik,és mi karba tett kezekkel várunk.Megfogtam a legközelebbi tárgyat,ami a kezem ügyébe került,és teljes erőből a falnak dobtam,aminek hatására széttört a telefonom.Lehuppantam az ágyamra,és a fejemet fogva gondolkoztam.Gondolkoztam azon,hogy mi lesz.Ha felépül,vajon egészséges lesz-e,vagy valami maradandó sérülése lesz-e.Viszont ha bármi baja lesz én nem tudom,hogy mit csinálok.Egy kopogás azonban kizökkentett az elmélkedésemben.
-Gyere - szóltam ki a vendégemnek,aki be is lépett a szobámba,Fearne alakjában. - Mit akarsz? - Kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Mi bajod van? - Kérdezte karba font karokkal.
-Semmi - mondtam morcosan.
-Én meg született szőke vagyok - forgatta meg a szemeit. - Áruld már el!Amióta Gwen kórházba van,mégjobban elzárkóztál a többiektől.Ez nem normális - rázta meg a fejét.
-Miből gondolod,hogy Gwennek ehhez köze van? - Vontam fel kérdőn a szemöldökömet,és közben a gyomrom egyre jobban zsugorodott össze.
-Malik,tisztán látom rajtad,hogy érzel valamit Gwenny iránt - mondta sóhajtva.
-Akkor valami gond lehet a látásoddal - vágtam rá.
-Ne akard,hogy erőszakkal szedjem ki belőled - mordult rám. - Szóval? - Kérdezte újból,ezúttal komolyabban.
-Nem tudom - vallottam be őszintén. - Érzem,hogy fontos számomra,de nem annyira,mintha szerelem lenne - ráztam meg a fejemet.
-Miért nem közeledsz felé? - Kérdezte értetlenül.
-Ennek három,igen nyomós oka van - mondtam gúnyosan. - Az első,hogy nem érez úgy,ahogyan én.A második,hogy Liam kiherélne,ha megtudná.És a harmadik,hogy a többiek rajtam röhögnének.Plusz,nem akarom kitenni a fotósok,és az újságírók veszélyének - magyaráztam az érveket,amin gondolkozott.
-Te hülyébb vagy mint gondoltam - jelentette ki néhány perc után. - Egy,ha nem látsz semmit Gwen-en,az azért van mert nem közeledsz felé.Kettő,Gwendolyn lenne az,aki előbb ütné le a bátyját,mielőtt még téged herélne ki Liam.Ugyanis ha a húgával vagy,maximum egy fejmosást kaptok,amit Gwen utál,mert nem szereti,ha mások bele szólnak az életébe,vagy a döntéseibe.És a harmadik indokod,pedig a legrosszabb.A többiek miért röhögnének ki?Mert lenne egy normális barátnőd,aki nem ribanc?Szerintem inkább gratulálnának hozzá.És mi az,hogy nem tennéd ki a fotósok,meg az ilyenek veszélyeinek?A bátyja egy énekes banda tagja,akik nagyon felkapottak manapság,plusz,az anyja is énekes volt,ráadásul neki sem kell a szomszédba mennie egy kis hangért - mondta hevesen gesztikulálva,miközben én egész végig agyaltam.
-De van itt mégegy probléma - mondtam fejcsóválva.
-Ha mégegy nevetséges indokot mondasz,komolyan megtéplek - puffogott mielőtt bármit is mondhattam volna.
-Nem - mosolyodtam el halványan. - Perrie - mondtam ki a jelenlegi barátnőm nevét.
-Dobd ki - vont vállat lazán.
-Mi?Nem!Én szeretem Perriet! - Csattantam fel mérgesen.
-Akkor nem jelentene neked valamit Gwen - mondta ki a valóságot.
-Azt nem mondtam,hogy szerelmes vagyok Gwenbe,csak fontos számomra.Szerelmes viszont Perriebe vagyok - magyaráztam érthetően,bár én is belebonyolódtam kissé.
-Akkor döntened kell - mondta gondterhelten. - Vagy Gwendolyn vagy Perrie - állított választás elé.Mikor válaszra nyitottam volna a számat,Fearne félbeszakított.
-Szerintem ideje lenne mennünk a kórházba - nézett a karórájára,mire én bólintottam egyet.

Liam Payne szemszöge*

Sóhajtva álltam fel a székről,és indultam el a folyosón.A nővérek sürögtek-forogtak,kezükben a kórlapokkal.Egy hideg kéz megragadta a vállamat,amire ijedten fordultam meg,és találtam szembe magam Niallel.Ő most jött be először a kórházba,mióta a baleset történt.Kérdőn néztem az Ír banda tagra,aki szégyenkezve sütötte le a szemét.
-Miért jöttél? - Kérdeztem ezzel megtörve a csendet.
-Látni akartam Gwendolynt - mondta őszintén.
-Minek?Eddig sem érdekelt,hogy mi van vele - mondtam gúnyosan.
-Liam,szerinted mennyire volt kedvem látni azt,hogy az az ember,aki nagyon jó barátom,félholtan fekszik egy ágyon,ráadásul az én hülyeségem miatt?! - Dörrent rám.
-Mindegy,megtörtént,már úgysem tehetünk mást,a reménykedésen kívül - motyogtam neki. - Voltál bent nála? - Kérdeztem szinte suttogva.
-Onnan jöttem - mondta röviden. - Nem jössz le a büfébe?Nem ettem ma még semmit,és mindjárt éhen halok - mondta szomorúan nézve rám,amire én válaszul csak bólintottam egyet.Amikor a büfébe leértünk,kikértünk magunknak egy-egy melegszendvicset,és úgy mentünk vissza a kórterem elé,ahol már a többiek is ott voltak.Kíváncsian néztem a srácokra,és a három lányra,akik aggodalmasan fürkészték az ajtót,ami mögött Gwen van.
-Mi történt? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Felébredt - mondta ki halkan Eleanor rám se nézve.A döbbenettől a számat is eltátottam. - A nővérek lekapcsolják a gépekről,ezért kiküldtek minket - magyarázott tovább nekem és Niallnak.Mielőtt bárki,bármit mondhatott volna,kinyílt az ajtó,ami mögött megjelent a nővérnek a mosolygós arca.
-Bemehetnek hozzá - jelentette ki kedves mosollyal az arcán,mire mi úgy csörtettünk be,akár a csorda.Gwen kissé fehér arccal nézett ránk.
-Jézusom!Jól vagy?Ugye nem fáj semmid?Kérlek szólalj már meg! - Zúdítottam mindent a nyakába,mikor hirtelen megszólalt.
-Ne haragudj,ismerjük egymást? - Kérdezte értetlenül,amire nekem a szemeim elkerekedtek.
-Gwen,ne játszd a hülyét! - Rázta meg a fejét Fear,majd Gwendolyn újra megszólalt.
-Bocsánat,de kik vagytok ti?