20.fejezet: "Hiszen tudta,hogy miről szól..."

Sziasztok!:))

Megjöttem a 20.fejezettel!!:) Lehet,hogy az előző részhez nem jött komment,de a díj miatt,úgy gondoltam,megérdemeltek egy részt.:) Szóval,a végén most viszont már ér kommentelni!!:)

xxVicky

Másnap reggel karikás szemekkel keltem ki az ágyból,és ránéztem a telefonomra,amiből az ébresztőm hangja hallatszódott.Miután kinyomtam,rápillantottam a kijelzőre,és a látványon igen meglepődtem.35 nem fogadott hívásom volt,és mikor rákattintottam,a névsor teljes volt.Harry 5,Liam 16,Danielle 4,Eleanor 3,Louis 5,Niall 2 és be is zárult a kör.Az sms-eim között Liamé ott lapult,de nem akartam reggel rögtön idegrohamot kapni,így egyiket sem olvastam el.Félredobtam a telefonomat,feltápászkodtam az ágyról,gyorsan magamra kaptam néhány ruhát,és mivel kora reggel nem láttam tisztán így felvettem a szemüvegemet,ami kiélesítette a látásomat.Miután mindennel készen lettem,leindultam a földszintre,ahol még senki sem volt,ezért odamentem a szálloda bárpultjához,ahol egy igen helyes fiú vette fel a rendelésemet.

-Mielőtt nekikezdenél németül beszélni,tudd,hogy beszélek angolul - mosolygott kedvesen.

-Reggel inkább csak mutogattam volna,de kösz,hogy szólsz,mielőtt hülyét csináltam volna magamból - mondtam vigyorogva,amin felnevetett.

-És mit adhatok a szép hölgynek? - Kérdezte káprázatos mosollyal.

-Egy hosszú kávé lesz - feleltem a kérdésére. - Amúgy te hova valósi vagy?Mert nem úgy nézel ki,mint egy német - mondtam furcsán,mire ő elvigyorodott.

-Amerikai vagyok.Cleveland - mondta a kérdésemre választ adva. - És te? - Kérdezett vissza.

-Francia - mondtam büszkén,miközben a kávémat kortyolgattam.

-Amúgy Daniel Shane - nyújtotta a kezét,amit elfogadtam.

-Gwendolyn Crine - ráztam meg a kezeit,aztán meghallottam egy éles hangot mögülem,ami Liamtől jött.

-Te meg mégis,hol voltál este? - Lépett mellém idegesen.

-És ő pedig az én elmefogyatékos "bátyám" - mutattam nyuszifület,miközben még mindig Daniellnek magyaráztam.Liam oldalra nézett,és biccentett egyet a fiúnak,aki viszonozta azt. - Ne haragudj,de mennünk kell - mondtam csalódottan,és a pénzt kerestem elő,mikor Dan rám szólt.

-A vendégem voltál - kacsintott féloldalas mosollyal,mire én céklavörös arccal intettem egyet,és már ott sem voltam.Ahogyan a lányokhoz értem,felnéztem az idiótán mosolygó Fearnera és Camre.

-Egy szót se! - Emeltem fel az ujjamat fenyegetően,mire ők mosolyogva bólintottak. - Amúgy elmondaná valamelyikőtök,hogy hova megyünk? - Kérdeztem a fiúkat,mikor már a repülőn ültünk.

-Koppenhága - felelte egyszerűen Harry.A város nevére én és Fear összenéztünk,és egyszerre néztünk Camre,aki elkerekedett szemekkel nézett a lányra. - Minden rendben van? - Kérdezte tőle,de Camille csak nem szólalt meg,hanem kezdett lesápadni.

-Fear hoznál egy vizet? - Néztem a barna hajú barátnőmre,aki bólintott egyet,és már ott sem volt. - Minden rendben lesz - simogattam meg Camille karját,de még mindig nem felelt.Miután Fearne hozott vizet,Camille megitta azt,és már élettel telibben nézett ki.

-Jobban vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel Fear,de Cam csak megrázta a fejét,és a könnyek végigszántották az arcát.A vállamra borulva kezdett halk sírásba.

-Minden rendben lesz,ne aggódj - suttogtam megnyugtatóan,de semmit sem ért,mert tovább zokogott.A fiúk értetlenül néztek ránk,de Niall mintha aggódó tekintettel nézte volna a síró lányt. - Cam,nyugi,már nem bánthat - simogattam meg a fejét,mire felnézett könnyes szemeivel. - Nem tudja,hogy hol vagy,vagy hogy egyátalán élsz-e még - ráztam meg a fejemet,és láttam rajta,hogy kezdett megnyugodni.

-Amúgy is,nem az eszéről volt híres - legyintett Fearne,amin Camille elmosolyodott. - Nem kell félned,mert nem fog megtalálni - nyugtatta meg a lányt,mire Cam nagy szemeit megtörölte.

-Köszönöm - mosolyodott el halványan.

-Mi nem megyünk a koncertre - fordultam a fiúk felé,akik ledöbbentek a kijelentésemre.

-Ez az! - Kiáltott fel győzedelmesen Fear,majd bocsánatkérően nézett körbe. - Hangosan mondtam? - Kérdezte vigyorogva.

-De jöttök! - Jelentette ki Liam ellentmondást nem tűrő hangon,nekem meg felszaladt a szemöldököm.

-Maradj ebben a hitben - intettem le. - Nem megyünk,mert nem teszem ki veszélynek Camet - ráztam meg a fejemet,és gyilkos tekintettel néztem rá. - Ha tetszik,ha nem.Szerintem te is megtennéd ezt a bugyuta haverjaidért,ha olyan helyzetben lennének mint Cam - zártam le a témát,majd a szőke barátnőm felé fordultam. - Öltözz át,mert hideg lesz - mondtam neki komolyan,mire bólintott egyet,és már el is tűnt a táskájával együtt a mosdóban. - Mikor érünk oda? - Kérdeztem az öt fiút,akik elvoltak foglalva minden féle baromsággal.

-Negyed óra még - mondta lazán Zayn,és visszatért Perrie nyelvének lenyeléséhez.

-Ha ezek itt lenyomnak egy menetet,akkor kiugrok a gépből - mondta hüledezve Fear,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy folytak a könnyeim.Fearne befogta a számat,hogy ne visítsak a röhögéstől,mikor megérezett Camille,aki értetlenül nézett ránk.

-Mi az ami ennyire röhejes? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.

-Fearne teljesen hülye - mondtam vihogva,amin az említett személy is felnevetett.Cam csak megforgatta a szemeit,és vártuk,hogy landoljon a gép.Mikor sikeresen a hotel elé értünk,unottan másztam ki az autóból,és néztem a hatalmas szállodára,ami nagyon elegánsan nézett ki.A lányokkal egy fintort elejtve mentünk be a többiek után,akik próbálták jelbeszéddel elmutogatni,hogy mit szeretnének.Camille értetlenül nézte a fiúkat,míg nem ment oda a recepcióshoz,és kért öt szobát.A recepcióban levő pasas mosolyogva nyújtotta át a kért kulcsokat,és nyomta a srácok kezébe,akik hálásan néztek a lányra. - Mit mondtál neki? - Kérdeztem rosszat sejtve.
-Csak annyit,hogy ne haragudjon,amiért ilyenek,mert szegények rosszul vannak beállítva agyilag,és hogy öt szobát szeretnénk - legyintett,amin Fearne és én felnevettünk.Gyorsan felmentünk a szobánkba,és mosolyogva dőltem le a kanapéra.
-Végre nem kell koncertre menni! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,amint lehuppant az egyik fotelba.Talán estéig elbeszéltük az időt,mikor valaki kopogott az ajtón.Kíváncsian tápászkodtam fel a kanapéról,és nyitottam ki az ajtót,ami mögött Harry állt.Kérdőn néztem a fiúra,aki már nyitotta is a száját a beszédéhez.
-Liam küldött.Azt mondta,hogy vigyázzatok magatokra,és ne menjetek sehova - mondta monoton hangon,majd rám nézett nagy szemekkel. - Figyelj,sajnálom,ami a pizzériánál történt - mondta sajnálkozva.
-Én meg azt sajnálom,hogy megismertelek titeket - csuktam rá az ajtót,és a lányokhoz fordultam. - Harry - legyintettem unottan.Mikor a srácok elmentek a koncertre,mi a lányokkal unatkoztunk,addig,amíg Fearnak eszébe nem jutott egy jó ötlet.
-Mi lenne,ha énekelnénk egy kicsit? - Kérdezte vigyorogva,kitörését senki sem értette. - Miért?Régen énekeltünk együtt - vont vállat,mire elmosolyodtam,és a gitáromat kivettem a tokból,ami a bőröndöm mellett volt.Elkezdtem pengetni a Catch Me/Dont Forget akkordját,amin mindketten elmosolyodtak,és belekezdtünk a számba.Fear érdekes módon most képes volt kiengedni a hangját,mire szélesen elmosolyodtam,de folytattuk a számot. - Most mi legyen? - Nézett végig rajtunk érdeklődve.
-Mit szólnátok a Stop The World-höz? - Kérdezte csillogó szemekkel.Na igen,ezt a számot akkor írtuk,mikor felejteni próbáltam az akkori fiúmat,aki csúnyán becsapott,és kiborultam.Akkor azt hittem,hogy csakis én vagyok a legszerencsétlenebb az életben.A lányok szerint ez lett a legjobb eddig. - Gwen,most mondj egyet te is - nézett rám miután befejeződött a dal.Elgondolkoztam egy kicsit,de aztán eszembejutott.Szó nélkül belekezdtem a La La Land-be,amit a lányok boldogan énekeltek velem együtt.
-Tényleg,eltudnál játszani valamit a fiúktól? - Kérdezte eltöprengve Fearne,amin elröhögtem magam.
-Megpróbálom - vontam vállat,és elgondolkozva,de nekikezdtem a One Thing akusztikus verziójának.Miközben énekeltem különböző fejeket vágtam hozzá.Például Liamnél bebandzsítottam,a többieknél meg különböző vigyorokat ejtettem,amitől a két lány már sírt a röhögéstől,így gondoltam fokozom egy kicsit,és átmentem a Live While We're Young-ba,amit már úgy adtam elő,hogy próbáltam utánozni a hangjukat a srácoknak.Mikor végeztem a számmal,hirtelen megszólalt egy hang az ajtóból.
-Nem is tudtam,hogy ilyen hangom van - mondta egy mély hang,amire mindhárman oda kaptuk a fejünket,és egy komplett  One Directionnel találtuk szembe magunkat,akik döbbenten néztek minket.Liam megilletődve nézett rám és a kezemben levő gitárra,aztán egy széles mosoly húzódott az arcára.
-Miért,azt eddig nem tudtad,hogy bandzsa vagy? - Kérdezte értetlenül Fearne,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy már szó szerint visítva nevettem.
-Mi? - Kérdezte fejét rázva.
-Áh!Miért?Zayn vicsorogva énekel,Niall csücsörítve,Harry kacsintva,Louis pedig idétlenül vigyorogva - legyintett Camille,mire az énekesek annyira ledöbbentek,hogy az arcuk szinte fal fehérré vált,míg Danielle és Eleanor elkezdtek nevetni,de annyira,hogy a falnak támaszkodva röhögtek tovább.
-Nagyon humoros vagy - morogták a fiúk mérgesen.
-Tudom - mosolyodtam el önelégülten. - Amúgy meg,miért is jöttetek? - Kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Csak meg akartuk nézni,hogy minden rendben van-e - motyogta Harry.
-Mint látjátok igen,és akár mehettek is - tuszkoltam ki őket,de meg sem mozdultak.
-Ha már ilyen kedvesen kérdezted,igen maradnánk - mondta cinikusan Liam,és becsörtetett a bandájával együtt.Döbbenten néztem az előttem levő nyitott ajtót,ahol csak Dan és El állt.Mikor magamhoz tértem,egy laza biccentéssel beinvitáltam őket,mire ők bejöttek,és bezártam utánuk az ajtót.
-Gwen itt hagytad! - Szólt oda nekem Camille a dalszöveg könyvemet lóbálva a kezében,amit Liam egyszerűen kivett a kezéből és bele kezdett lapozni. - Liam! - Visított fel ijedten Cam,de Liamet nem hatotta meg,hanem olvasta tovább a sorokat.
-Neked meg ki engedte meg,hogy hozzá nyúlj? - Dörrent rá Fearne idegesen a fiúra,aki éppen akkor végzett az egyik dalom elolvasásával,és rám emelte a tekintetét.
-Énekelj! - Mondta nekem határozottan,mire mindenki értetlenül nézte a bátyámat,ahogyan én is. - Énekelj! - Kérte mégegyszer.
-Minek?Hogy kinevess?Kösz,de nem - mondtam flegmán,de mielőtt kikaptam volna a kezéből a füzetemet,elhúzta a kezét. - Add ide! - Néztem rá gyilkos tekintettel.
-Csak ha énekelsz - mondta alkudozva.
-Mit akarsz,mit énekeljek? - Kérdeztem sóhajtva,és mikor megmutatta,hogy melyiket szeretné tőlem hallani,gyorsan megráztam a fejemet. - Nem.Ezt nem - mondtam hevesen rázva a fejemet.A Hurt,amit anyának írtam,amikor az árvaházba kerültünk...
-Kérlek - nézett rám nagy szemekkel,és kimondta ezzel a varázs szót.Nagyot nyelve néztem a két lányra,akik bíztatóan mosolyogtak rám.Levettem a szemüvegemet magamról,és visszalöktem Liam kezét,ami most már felém nyújtotta a szöveget tartalmazó füzetet.
-Tudom - mondtam suttogva,és mindenki elé állva belekezdtem,abba a dalba,ami talán az egyik legjobbnak számít.Éreztem,hogy a könnyek végigszántják az arcomat,így törölgethettem volna le,de nem tettem,hanem hagytam,hogy follyanak végig a sós könnycseppek.
-Oh, it's dangerous
It's so out of line to try to turn back time - énekeltem az utolsó sorokat.Mikor befejeztem gyorsan letöröltem az arcomat és a többiekre néztem,akiknek a reakciójuk különböző volt.Danielle szó szerint elsírta magát,Louis fürkésző tekintettel vizslatta az arcomat,Harry és Niall aggódva figyeltek.Eleanor pedig szipogva nézett rám,Zayn pedig gúnyos vigyorra húzta a száját,és Liam ...,Liam pedig lehajtott fejjel meredt maga elé.A két lány idegesen nézte Liamet,és néha-néha féltve pillantgattak felém.Ahogyan elhallgattam kínos csend telepedett közénk. - Öhm...,ennyi - motyogtam lehorgasztott fejjel,mire nagyjából mindenki feleszmélt.
-Ez valami hihetetlen - suttogta Liam elképedve.
-Nem a legjobb,de sokat mondó - vontam vállat,miután én is megnyugodtam.
-Énekelj még! - Nézett rám kérlelően Louis és Eleanor.
-Nem - ráztam meg a fejemet,és határozottan néztem rájuk.
-Ne már! - mondták nyavalyogva kórusban,mikor hirtelen Zayn megszólalt.
-Igaza van,nincsen olyan jó hangja.Felesleges erőltetni azt,ami nem megy - állt fel a kanapéról,és indult el az ajtó irányába. - Holnap! - Intett vissza az ajtóból,és ment ki a szobából.A többiek döbbenten néztek utána,ahogyan a két barátnőm is.
-Mondja az akinek a hangjánál,még egy macska is jobban nyávog - morogtam szemforgatva. - Ha valamelyikőtök szeretne még gúnyolódni,az nyugodtan ki is mehet innen akár - mutattam az ajtóra,de senki sem mozdult meg. - Ezzel azt mondom,hogy húzzatok innen kifelé! - Emeltem fel a hangomat,mire mindenki felemelkedett a kényelmes kanapéról,és az ajtó felé igyekeztek,kivéve Liamet,aki rám bámult. - Rád is vonatkozik - morogtam idegesen,hangom hallatára Liam felállt,de mikor hajolt felém,rögtön elhúzódtam.
-Akkor holnap reggel az aulában.És,jó éjt! - Mondta elszontyolodva,és miután utoljára visszanézett,kilépett az ajtón,és bezárta maga mögött azt.Idegesen huppantam le a kanapéra,ahol a két lány is ült.
-Szerintem én megyek és lefekszek - mondtam sóhajtva,és már ott sem voltam.Fürdés alatt azon gondolkoztam,hogy vajon miért pont a Hurt-öt választotta,hiszen tudta,hogy miről szól...

Díj III.

Helló!:)

Most egy díjjal jöttem,amit nagyon szépen köszönök Roxana-nak!!:))

xxVicky

 

 

Szabályok:

1. köszönd meg annak a díjat akitől kaptad.

2.tedd ki a díj képét az oldaladra , majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról.

3.válaszolj a kérdésekre.

4. küld tovább 5 embernek.

1. Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

- Utazgatni a világban.:)

2.Mi ihletett arra hogy blog írásba kezdj?

- Nem tudom.Igazából,amikor eszembe jutott mondjuk ez a történet,úgy gondoltam,hogy muszáj kiírnom magamból.

3.Kik/ki a példaképed a hírességek között?

- Ha választanom kellene,akkor Demi Lovato,Christina Aguilera,és Becky-G lenne.:))

 

4.Van olyan dal ami inspirál egy egy blog rész megírásához?

- Vannak.;)

5.Gondolkodtál-e azon hogy a blogodat könyvben is megvalósítanád,vagy filmben?

- Nem hiszem,hogy olyannyira jó lenne,hogy könyv/film formájában ki kellene adni.:) (Nekem elég,ha a neten fent van.:))

 

5.Kérdés:

 

1.Hány éves vagy?

- 14.:)

 

2.Van e olyan,aki biztat az írásban?

- Van,anyukám.

 

3.Mi szeretnél lenni,ha nagy leszel?

- Nem tudom pontosan még,de vagy fotográfus,vagy újságíró.:)

 

4.Kedvenc színésznő?

- Több van,de akit most nagyon kedvelek,az mondjuk Nina Dobrev.

 

5.Szereted a Vámpírnaplókat?Ha igen ki a kedvenced?

- Ian Somerhalder "Damon",vagy a két lány "Bonnie" (Kat Graham) és "Elena" (Nina Dobrev)

 

6.Kérdés!

 

1.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?

2.Melyik az a film,amit utoljára láttál?Tetszett?

3.Miért kezdtél el blogolni?

4.Van kitűzve valamilyen célod,hogy mit szeretnél elérni az életedben?

5.Ha egy napig,más ember bőrébe bújhatnál,ki lenne az?:)

 

Akiknek küldöm:

 

Zsófi*

Nomii B

Diana

csak egy lány

Sophie T.

19.fejezet: Akkor ...?

Ciao!

Új rész!!:D A végén ismét az az "ismeretlen" szemszögéből íródik néhány sor,és kíváncsi vagyok a tippetekre,hogy ki lehet az ...:) Kommenteljetek a végén,és ott megmondhatjátok a tippeteket.;)
Ja,és még valami...: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 15 rendszeres olvasót,és a több mint 3000-es oldalmegtekintést!!:)

xxxVicky

-Gwen mindened megvan? - Kérdezte aggodalmasan Devonne,amin elmosolyodtam.

-Igen anyuci - mondtam szeforgatva,mire ő hangosan felnevetett. "A Hamburgba tartó járat negyed óra múlva indul.Kérjük kedves utasainkat szálljanak be az ötös terminálba." Mondta a monoton hang,és szomorúan néztem Dev szemeibe. - Itt az idő - sóhajtottam szomorúan.

-Itt - húzta férre a száját,majd mintha eszébe jutott volna valami,úgy csillant fel a szeme. - Viszont nemsokára vissza kell mennem Olaszországba,így majd ha odatévedtek a turné során,akkor tudunk újra találkozni - mondta mosolyogva,ami miatt nekem is vigyor terült szét az arcomon. - Most már menjél,nehogy lekésd a gépet - sürgetett.

-Most,hogy így mondod ... - kezdtem bele eltöprengve,de látva szúrós tekintetét,gyorsan elslisszoltam onnan egy szoros ölelés után,és vissza sem nézve mentem végig egyenesen a gépbe,ahová amint beszálltam,fel is emelkedett a földről a gép.Bedugtam a fülembe a fülhallgatókat,és mély álomba szenderültem.

 

*2 óra múlva*

 

Unottan tápászkodtam fel az ülésből,és lépkedtem végig a repülőgép lépcsőin,aztán ahogyan kiértem az utcára,beültem az egyik taxiba.

-Shlagen Hamburg Hotel,bitte /Shlagen Hamburg Hotelhez,kérem/ - mondtam sóhajtva a sofőrnek,aki mosolyogva bólintott,és beindította az autó motorját,aztán elindult a megadott címre. - Danke /Köszönöm/ - mondtam hálásan mikor odaértünk.Miután kifizettem az utat,megindultam a bejárat felé,ahol a többiek tömörültek az aulában.Érkezésemre csak a fiúk voltak ott,akik érdeklődve figyelték a szenvedésemet a sporttáskával,amiben három iszonyat nehéz sajt volt benne. - A lányok? - Kérdeztem a srácoktól,de válaszul mindenki egy fejrázással reagált,aztán meghallottam egy hangot,ami a szőke hajú barátnőmtől jött.
-Gwen! - Kiáltott oda nekem,mire megfordultam,és szembe találtam magam Cammel,aki egy torta dobozt cipelt a kezében.Mikor hozzám ért,letette a földre,és szorosan megölelt.Nevetve viszonoztam a gesztust,és mikor elváltunk egymástól,kérdőn nézett rám az előttem álló lány. - Fear? - Kérdezte kíváncsian.
-Még ne ... - kezdtem volna bele a mondandómba,mikor meghallottunk egy ideges káromkodást mögülünk,amire mindenki megfordult,a fiúk is...

-Komolyan,ennyi rohadékot a világ életemben nem láttam - morogta idegesen a közeledő lány,majd mikor hozzánk ért fújtatva nézett ránk. - Örüljetek,hogy hoztam nektek csokit - mondta mérgesen,és kezünkbe nyomta az egyik táskáját (ugyanis kettőt vitt magával) ami tele volt svájci csokival.Elkerekedett szemekkel néztünk a lányra,aki a reakciónk láttán elkezdett nevetni. - Nem bankot raboltam - mondta könnyeit törölgetve,annyira nevetett.

-Nem,hanem egy csokigyárat - mondtam hüledezve,amin mégjobban elkezdett nevetni.

-Mondtátok,hogy hozzak,és hoztam - vont vállat. - Sajt? - Nézett rám vigyorogva.

-Három nagy - emeltem fel a táskámat,amire felcsillant a szeme mindkét lánynak. - Örüljetek is,mert a reptéren magyarázhattam - mondtam fenyegetően,mire Fear is elkezdett bólogatni.
-Idejönnétek? - Kérdezte enyhe éllel a hangjában Harry,amit senki sem értett,de mindannyian szó nélkül hagytuk,és lassan sétáltunk hozzájuk.

-Ne mondd,hogy te is Batman mániás vagy - kerekedett el Louis szeme,amint a pólómra tévedt a tekintete.Liam kérdőn nézett a haverjára,majd neki is megakadt a tekintete a ruhadarabon.

-Ki kell ábrándítsalak,hogy igen - mondtam gúnyosan,aztán hozzátettem.: - Ő a legkirályabb - vigyorodtam el szélesen,mire Liam arcára is egy széles mosoly ült ki. - Mégvalamit esetleg? - Kérdeztem unottan.

-Azért hívtunk ide titeket,mert ma lesz a koncertünk - magyarázta Niall.

-Ha nem mondod hülyén halunk meg - kommentálta halkan Fearne Niall mondatát,amin halkan felnevettem.

-Ha engednéd,hogy végig mondja - szólalt meg cinikusan Harry,és farkasszemet nézett a barna hajú lánnyal,aki állta a tekintetét.

-Szóval,az lenne,hogy ma koncert,és holnap hajnalban indulnánk a következő állomásra,így hamarabb kezdődne a fellépésünk - fejezte be a magyarázkodást a szőke hajú dalospacsirta.

-Legalább több ideig kell látnom titeket - emeltem égnek a tekintetemet,aztán Eleanor és Danielle felé fordultam. - Nem vagytok éhesek? - Kérdeztem tőlük,mire ők annyira ledöbbentek,hogy szóhoz sem tudtak jutni.

-Én igen! - Szólalt fel Camille,amin hangosan felnevettem.

-Te mindig - forgattam meg a szemeimet mosolyogva,majd ismét a két lányra néztem,akik már kicsit élettelibben néztek ki. - Akkor ...? - Kérdeztem fürkésző szemekkel,mire bólintottak egy aprót,és elindultak velünk együtt a mi szobánkba,ahol mire felértünk,a lányokkal együtt kezdtünk kipakolni,amit El és Danielle nem értett. - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.

-Komolyan kaját hoztatok? - Kérdezte döbbenten Dan.

-Miért ne?Fear hozza a legjobb csokikat,Gwen pedig a legjobb sajtokat,és én meg a legfinomabb mandulás tortát készítem - húzta ki magát büszkén Camille,amin elmosolyodtam.

-Várjatok! - Tette fel a kezét Eleanor mintha valamit nem értene. - Akkor most szent a béke köztünk? - Kérdezte kíváncsian.

-Közted,és Dani között igen - mosolyodtam el szélesen,mire a két lány lefehéredve meredt rám. - Vagy,ha nem akartok akkor ... - mondtam húzva az agyukat.

-Nem úgy értettük! - Mondták teljesen szinkronban,amin hangosan felnevettem.

-Akkor egyetek,mert leszakadt a vállam ezektől - mondtam jajjgatva.

-Ahogyan nekem is - mondta panaszkodva Fearne,aztán észrevette a nyakamban lógó láncot. - Az meg honnan van? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel,és gyanakvó tekintettel.

-Devtől kaptam - vontam vállat,de látva értetlen arcukat magyarázni kezdtem. - Devonne,a gyerekkori olasz barátnőm,aki festő és fényképészként híresült el a hazájában - magyaráztam mintha egyértelmű lenne,mivel már említettem nekik Devet.

-Devonne Nadone? - Kérdezte felvont szemöldökkel Eleanor,mire értetlenül,de bólintottam. - Nagyon tehetséges!Rengeteg képemet ő készítette,és valami zseniálisakat csinál! - Mondta ábrándozva,én pedig bólogatni kezdtem.

-Festményei is nagyon szépek - tettem hozzá mosolyogva,amit a három lány félbeszakított.

-Nekünk is jól telt az az egy nap,köszönjük kérdéseteket - mondta ironiával teli hangon Danielle,amin elmosolyodtunk El-el. - Tényleg,ki mit csinált tegnap? - Kérdezte csillogó szemekkel.

-Én mikor végre haza értem,találkoztam egy helyes fiúval,akivel elmentünk kávézni,semmi több - vont vállat Camille.

-Bahh...,ne is mondd a férfiakat - kapott a fejéhez Fearne,amit mindenki érdeklődve nézett. - Tegnap találkoztam az egyik gyerekkori "ellenségemmel" akivel ...,khm ...,szóval jól telt az esténk - vörösödött el Fear,mire mindenkinek elkerekedett a szeme. - De csakis egy éjszaka volt! - Tette fel védekezően a kezeit.

-Én Liammel töltöttem a napot,és nekünk is jól sült el az este - motyogta lángvörösen Dani,amin felnevettünk.

-Louis elrángatott egy romantikus vacsorára,de nem történt semmi olyan - mondta védekezve a végén. - Neked? - Fordult felém El.

-Tegnap az infarktust hozta rám Dev,aztán nála aludtam,de előtte megmutatta néhány közös kiskori képeinket - mondtam vállat vonva. - De szívesen maradtam volna ott,persze ha ti is jöttetek volna,bár Liamet a Szajnába lökném - dohogtam,amin mindenki felnevetett. - Tényleg,nem tudjátok véletlenül,hogy holnap hova megyünk? - Kérdeztem a két lányt,akik csak vállukat vonogatták. - Remek - forgattam meg a szemeimet.
-Szerintem inkább készülődjünk,nemsokára koncert - mondta Ellie az órára nézve.Miután segítettek kiválasztani,hogy mit vegyünk fel,ők is átmentek a saját szobájukba készülődni.Mikor a magassarkúmat húztam fel a lábamra,Fearne benyitott hozzám.
-Mi a baj? - Kérdeztem értetlenül,mert láttam,hogy nyomja valami.
-Szerinted gáz,hogy lefeküdtem valakivel? - Kérdezte idegesen.
-Ismerted,így nem hiszem - mondtam eltöprengve. - Miért? - Kérdeztem kíváncsian.
-Csak úgy - legyintett semmitmondóan,és együtt mentünk ki Camillehez,aki már teljes felszerelésben állt a nappali közepén,majd mindhárman elindultunk az aulába,ahol türelmetlenül várt ránk az öt fiú.Gúnyos mosollyal haladtam el Zayn párosa mellett,ahol a fiú egy lenéző pillantással ajándékozott meg.Liamen láttam,hogy mondana valamt,de találkozott a tekintete Danielle-ével,és inkább lenyelte.
-Indulás! - Kiáltotta el magát Harry és Louis,aminek örömét senki sem értett.Mire odaértünk a helyszínre,a rajongók őrjöngve várták a srácokat,akik önelégült mosoly kíséretében léptek fel a színpadra,és kezdetét vehette a konert.
-Hozzak valamit inni? - Kérdeztem a lányokat,akik gyorsan leadták a rendelésüket,és elindultam a stadion büféjébe. - Helló! - Köszöntem a pultosnak,akinek miután elmondtam,hogy mit kérek,kifizettem,majd visszamentem a lányokhoz.Unottan dobtam le magam a fotelba,mikor egyszer csak meghallottam Liam hangját,és nem,nem énekelt...
-Jó estét! - Köszöntötte a közönséget,mire azok hangosan sikítani kezdtek. - Szeretnék felhívni a színpadra egy olyan embert,aki jelen pillanatban a sírba kíván,de szeretém jóvá tenni valahogy - mondta bűnbánóan,és rámnézett. - Gwen gyere fel! - Szólt oda nekem,de mint aki ledermedt,úgy álltam ott.
-Gwen menj már! - Lökött meg mosolyogva Dani,mire megindultam a színpad felé,ahol Louis a kezembe nyomta a saját mikrofonját,a közönség pedig velőtrázó sikításba kezdett.Louisra egy megvető őillantást vetettem,amit nem értett.
-Öhm...,Sziasztok! - Intettem bénán,mikor meghallottam azt a ritmust,amit nagyon régen hallottam.A döbbenettől meg sem tudtam szólalni,de Liam elkezdett énekelni.A sokkből a hangulatom egy csapásként ment át dühbe,és izzó tekintettel néztem rá.
-You Wanna Know
How To Make Me Smile
Take Control
Own Me Just For The Night
And If I Share My Secret
You're Gonna Have To Keep It
Nobody Else Can See This ... - Énekeltem idegesen,de szerencsére a hangomból ez nem hallatszódott,viszont mikor a magasat kellett kiénekelni,akkor mindent kiadtam magamból. - Köszönöm ezt a szép estét,és érezzétek továbbra is jól magatokat - erőltettem magamra egy mosolyt,és visszanyomtam Louis kezébe a mikrofont,majd lementem a színpadról. - Kinek az ötlete volt? - Kérdeztem fújtatva,a két barátnőm pedig feszengve néztek engem,hogy mikor robbanok ki.
-Liamé - mondta egyszerűen Danielle,aztán értetlenül megkérdezte.: - Miért?
-Holnap találkozunk - köszöntem el ezzel a végszóval,és meg sem várva semmilyen reakciót,amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam a stadion hátsóbejáratán.Leintettem egy taxist,akinek lediktáltam a címet,és el is indult. - Danke schön /Köszönöm szépen/ - mondtam hálásan,és mikor a pénzt nyújtottam volna át,mosolyogva rázta meg a fejét,de borravalóval együtt letettem az ülésre,és besiettem a hotelba,ahol azonnal a szobába mentem,és mikor oda berontottam,sírva csúsztam le a fal mentén a földre.
-Gwen!Gwen kérlek nyisd ki! - Dübörgött az ajtón Cam és Fear,amit nehezen,de kinyitottam,és idegesen rontottak be.
-Jól vagy? - Kérdezte mellém guggolva Camille,de csak megráztam a fejemet.
-Mosd meg az arcod - mondta szomorú mosollyal az arcán,mire bólintottam egy halványat,és feltápászkodva a földről kimentem a fürdőbe,ahol hideg vízzel leöblítettem az arcomat.
-Hiányzik - suttogtam magam elé meredve,felidézve Alcide arcát magam elé.
-Nekünk is,hidd el - mondta Camille szomorúan.

*Ismeretlen szemszöge*

-Ember,minden rendben? - Kérdezte Sam felvont szemöldökkel,de én csak megráztam a fejemet.
-Nincsen semmi sem rendben! - Fakadtam ki dühösen. - Semmi nincs róla!Aktái üresek,közösségi oldalakon sincs fent,ráadásul egy olyan ismerőssel sem találkoztam aki tudna róla valamit - hadartam idegesen.Nem tesz valami jót,ez az olasz temperamentum...
-Haver,tudom,de ez nem segít,ha görcsölsz - rázta meg a fejét,miközben a haja ide-oda rázkódott. - Szívesen megismertem volna - mondta vigyorogva.
-Nem nyúlhatsz hozzá - mondtam szigorúan,amin felnevetett.
-Eszembe sem jutott - tette fel védekezően maga elé a kezeit.Hirtelen megcsörrent a telefonja,ami azt jelezte,hogy itt az ideje menni.-Ne parázz,majd még látjuk egymást - adott pacsit,majd szomorúan nézett rám. - Ne görcsölj,mert akkor tényleg elveszíted - mondta már komolyan.Miután kilépett a szobámból,idegesen dobtam a falnak a papírokat,mire azok szétrepültek.Az iratok,amiket feleslegesen gyűjtöttem össze róla,semmit sem ér.Elővettem a gitáromat,amit még ő vett nekem,és elkezdtem pengetni azt a dalt,ami a kedvence,de jobb lenne,ha itt lenne velem,és hallaná újból,ahogyan én is hallhatnám a csilingelő nevetését...

18.fejezet: Párizs,ahol az emlékek újraélednek

Drága olvasók!:)

Mint látjátok a 18.fejezetnél tartunk,aminek iszonyatosan örülök!:)  Köszönöm az előző részhez a kommenteket.:) És lenne itt még valami:

• Van egy jó blog,amit a linkcserében is megtalálhattok (http://summeroflove1dfanfic.blogspot.com/)
• A sztori egyedi,ráadásul szépen is fogalmaz az írója.:)
• Directionereknek ajánlott!;)

Szóval arra kérek mindenkit,hogy aki esetleg ide téved,az légyszíves kommenteljen a rész alá,mert annak nagyon hálás lennék!
Remélem tetszeni fog nektek a rész,és a végén mint mondtam kommenteljetek.

xxVicky

 

Iszonyatos fej fájással ébredtem,és mikor kikeltem az ágyból,a nap is a szemembe sütött.Álmosan lépkedtem ki a lányokhoz a nappaliba,akik unottan kapcsolgatták a tévét.Mikor megláttak szúrós szemekkel meredtek rám.

-Jó reggelt - szólaltam meg rekedtes hanggal,ami engem is meglepett. - Nincs valami gyógyszer?Szétrobban a fejem - kérdeztem nyavajogva.

-Így jár az,aki késő este kiszökik - mondta dorgálóan Camille,miközben Fearne egy fehér kis bogyót nyomott a kezembe,amit egy laza mozdulattal lenyeltem.Na igen,tegnap este észre vették,hogy nem vagyok itt...

-Ma mit csinálunk? - Kérdeztem unottan.

-Niall mondta,hogy szünet van ma is,és csak holnap lesz koncert - motyogta maga elé meredve Camille,mire nekem a szemeim elkerekedtek.

-Tess...Tessék? - Kérdeztem dadogva,pedig tisztán értettem. - Ez most komoly? - Tettem fel újabb kérdésemet.

-Igen - mondta Fearne komolyan. - Azt mondták,hogy haza mehetünk,de holnapra vissza kell jönnünk - magyarázta,amin halványan elmosolyodtam.Gyorsan kiszaladtam a szobából (egy szál pizsamában) egyenesen Liam szobájához,aminek ajtaján bekopogtam,és azt egy fáradt arcú ember nyitotta ki,aki nem más volt,mint Liam.

-Mit szeretnél? - Kérdezte nyűgösen,de ahogyan rámnézett,már éberebb lett.

-Igaz az,hogy ma mindenki haza mehet? - Kérdeztem karba font karokkal,mire ő bólintott egyet. -Ez esetben,köszönöm - biccentettem hűvösen,majd mielőtt sarkon fordultam volna,Liam utánam szólt.

-Csomagolj,mert megyünk haza - mondta,mintha mi sem történt volna.Döbbenten fordultam vissza,és néztem a sötétbarna szempárba.

-Ezt te sem gondoltad komolyan - mondtam hüledezve,mire ő határozottan bólintott egyet. - Ezek után örülj,hogy egyáltalán szóba állok veled - mondtam szárazan,aztán magam mögött hagyva a lesokkolt bátyámat,visszatipegtem a szobába,ahol a két lány pakolt éppen.Mosolyogva dobáltam bele a táskámba néhány ruhát holnapra,aztán felvettem magamra egy kényelmesebb ruhát.A fiúktól nem köszöntem el,hanem csak egy utolsó pillantást vetve rájuk,mentem ki a hotelből a lányokkal.A reptéren egymásra néztünk,és szélesen elvigyorodtunk.

-Jó lesz végre haza menni - mondta megkönnyebbülve Camille.

-Ja,végre normális emberek között lenni - forgatta meg a szemeit Fearne,amin elnevettem magam,míg meg nem hallottam,hogy a Párizsba induló járat nemsokára indul.

-Akkor,holnap találkozunk - fújtam ki a levegőmet. - Hozol majd csokit? - Kérdeztem csillogó szemekkel a barna hajú barátnőmet,aki csak elvigyorodott és bólintott egyet.

-Csakis akkor,ha te hozol sajtot - mondta kuncogva,aztán egyszerre néztünk Camre,aki érdeklődve nézett minket,majd leesett neki,hogy mit szeretnénk kérdezni.

-Igen,sütök majd nektek tortát - emelte fel védekezően a kezeit,és aztán meghallottam a monoton női hangot,ami ismét bemondta,hogy a Párizsba tartó járat négy perc múlva felszáll.Sietősen elbúcsúztam a lányoktól,és már ott sem voltam.Mikor felszállt a gép,utoljára kinéztem az ablakon,és látva a távolodó Hamburgot,a szívem összeszorult,de tudtam,hogy kell egy kis nyugalom...

*2 óra múlva*

 

-Kisasszony!Keljen fel!Megérkeztünk! - Keltegetett kedvesen egy stewardess,mire nekem kipattantak a szemeim,és álmosan pislogva néztem rá. - Párizsban vagyunk - mosolygott,aztán ahogyan látta,hogy ébren vagyok,ment tovább az alvó embereket felkelteni.Néhány pislogás után,feltápászkodtam a helyemről,és elindultam a kijárat felé.Mikor kiértem a terminálba,sietősen átvágtattam a sok ember között,majd mikor kiértem a friss levegőre,magamba szívtam a francia levegőt,ami keveredett a cigaretta füsttel,ami a régi emlékeket idézte fel bennem.Elindultam arra a helyre,ahol nagyon sok időt töltöttem régebben,mikor itt éltem.Ahogyan sétáltam az utcán,eszembe jutott mikor anya megmutatta nekem,hogy mennyire gyönyörű kivilágítva az Eiffel torony.Az egyik kávézóba bementem,ahol miután kikértem az kávémat,egy ember megszólalt.

-Látom már észre sem veszel - mondta egy ismerős női hang mögülem,amire reflexszerűen fordultam meg,és találtam szembe magam egy szinte már fekete szempárral,ami mosolygósan nézett az enyémbe.A döbbenettől a levegő is bent akadt a tüdőmben. - Gwen,jól vagy? - Kérdezte aggódva.

-Dev? - Kérdeztem nehezen,mire bólintott egy aprót,de szemeivel még mindig az arcomat fürkészte.A felismerés villámként csapott belém,és ugrottam a nyakába. - Devonne! - Sikítottam hangosan,amit a kávézóban levők érdeklődve figyeltek.Mosolyogva váltunk el egymástól és mértük végig egymást. - Jesszusom!Milyen régen láttuk egymást! - Kaptam a szám elé a kezemet.
-Hát igen - húzta el a száját a barna hajú lány. - Mit keresel itt?Úgy tudtam,nem vagy már a városban - mondta értetlenül.
-Honnan tudod? - Ráztam meg a fejemet kérdőn.
-Gyorsan terjednek a hírek - vont vállat,aztán újra rám nézett. - Mesélj,mi történt veled az elmúlt tíz évben? - Kérdezte cinikusan,mire belekezdtünk a sztorizgatásba. - Mindig is tudtam,hogy szeretsz nyelveket tanulni - rázta a fejét,amin elmosolyodtam,majd elkomorodott,mikor elmondtam neki apámról,anyámról,és a kevésbé jó életemről néhány dolgot,amit inkább szó nélkül hagyott. - És megvan már,hogy hol fogsz aludni? - Kérdezte kíváncsian,mire a válaszom csak egy fejrázás volt. - Akkor nálam - mondta vigyorogva.
-Devonne,nem szeretnék zavarni - kezdtem bele a védekezésembe,amit ő csak egy gyilkos tekintettel hallgatott el.
-Sosem zavarsz,ezt te is tudod - mondta komolyan.Mikor már az ég szinte fekete lett,elindultunk Dev lakására,ami a tőle megszokott stílusban nézett ki.Mindenhol vásznak,kész és be nem fejezett képek.Igaz,hogy egy hatalmas lakásról van szó,hiszen itt,Párizsban,minden lakás nagy,de Devonne úgy látom máris otthonossá tette...Miután megmutatta,hogy mit hol találok,gyorsan elmentem a fürdeni,majd felvettem a pizsamámat,és visszasiettem a vendégszobába,ahol Dev keresett valamit.
-Tudok segíteni? - Kérdeztem értetlenül.
-Nem,mert megvan! - Tartott fel a kezében egy fotó albumot. - Emlékszel erre? - Mutatott egy képet,amin ketten szerepeltünk,körülbelül hét évesen.Én talpig rózsaszín festékben,Dev pedig lilában.
-Igen - nevettem fel. - Akkor festettünk,és ránk bízták a szoba kifestését,aminek ez lett a végeredménye - mondtam nevetve,amin ő is felröhögött. - Milyen kicsi volt itt - tűnődtem el Alcide képén,mikor ő volt négy éves,mi pedig kilenc.
-Az,de már akkor szeretett rosszalkodni - mosolygott,aztán lapozott egyet,és szembe találtam magam a harmadikos osztályfotóval,amin mindenki komoly volt,egyedül mi ketten grimaszoltunk a képen.Összenéztünk,és elnevettük magunkat,majd újra hajtott egyet a lapon,és már egy másik kép volt előttünk.Mikor ügyes voltam,leestem a dió fáról,és eltörtem a kezemet,Dev a gipszelés után rajzolt a gipszre,és a kezemet felmutatva mosolygunk a kamerába.
-Ez még megvan? - Kérdeztem döbbenten,mikor a tekintetem arra a képre siklott,ami akkor készült,mikor Dev-vel búcsúztunk el egymástól.
-Miért ne lenne - mosolyodott el halványan. - Jó,hogy újra találkoztunk - mondta bólintva egy nagyot.Még beszélgettünk egy kicsit,addig amíg el nem fáradtunk,és nem ment mindenki a saját ágyába aludni...

17.fejezet: Hálás pillantások,és a kiszökés

Hola!:))

• Az "Actors" nevű oldalra ha rákkantittotok,akkor ott megtalálhatjátok a mellékszereplőket,ami folyton frissül,hogyha újabb szereplők "jelennek meg".
• A részeket maximum 4-5 komment után tudom hozni!

A részről annyit,hogy kiderül itt is néhány dolog,de nem árulom el,hogy mi...;)
Kommenteljetek a végén!!

xxxVicky

 

Álmosan nyitottam ki a szemeimet,és ültem fel az ágyon,amin csak én feküdtem.Miután kinyújtózkodtam magam,lementem a konyhába,ahol Austint találtam,amint reggelit próbált készíteni.

-Jó reggelt - mondtam fáradtan,mire ő megfordult,és elmosolyodott. - Szabad tudnom,hogy mit csinálsz? - Kérdeztem az ételnek kinéző valamire mutogatva,amin hangosan felnevetett.

-Nem sértegetjük a szakácsot - mondta dorgálóan,aztán levette a gázról az "izét". - Amúgy meg tojásnak készült volna - húzta el a száját.

-Szerintem inkább együnk valami szendvicset.Ahhoz nem kell nagy tudomány - vontam vállat,és elővettem a hűtőből azokat a dolgokat,amik kellenek az elkészítéséhez.Mikor elkészítettük az ételeket,nekiláttunk az evésnek.

-Hova kell,hogy vigyelek? - Kérdezte mosolyogva a velem szemben ülő fiú.

-Máris kidobnál? - Tettettem felháborodást,amin elnevette magát. - Van itt pár saroknyira egy csicsás hotel - mondtam unottan,mire neki a reakciója csak egy bólintás volt. - Na,oda - fejeztem be a mondtandómat.

-Érdekes - motyogta az orra alatt,amin szélesen elvigyorodtam.Miután megreggeliztünk,Austin a kezembe nyomta a kimosott ruháimat,és felöltöztem. - Készen vagy? - Kérdezte Aust türelmetlemül,merthogy én még mindig a hajamat próbáltam rendbe szedni.Kérdését meghallva sóhajtva mentem ki a fürdőből,és léptem mellé. - Végre! - Mondta megkönnyebbülten,amire az én reakcióm csak egy nyelv nyújtás volt.Ahogyan beültünk az autóba,elindultunk a hotel felé. - Remélem azért majd még fogunk találkozni - mondta kuncogva,miközben az utat figyelte.

-Én is.Jó volt most is látni téged - mosolyodtam el szélesen,mikor hirtelen leparkolt. - Hát,akkor ... - kezdtem volna bele a búcsúzkodásba,miután kiszálltunk,de ekkor egy hangos sikítás félbeszakított.

-Austin!! - Kiáltotta Camille és Fearne boldogan,majd ahogyan kijöttek a hotelből,a többiekkel együtt,és nekifutásból ráugrottak a fiúra,aki röhögve próbálta megtartani magukat.Nevetve néztem ahogyan örülnek egymásnak,míg nem vettem észre a szemem sarkából a banda többi tagját,akik rossz szemmel nézték Austint.Óvatosan megböktem a mellettem álló fiút,mire az mosolyogva engedte el a lányokat és nézett rám.Fejemmel csak a bejárat felé mutattam,ahol mindenki ott volt,akit nem akartam látni.Aust lazán nekidőlt a Range Rover oldalának,és nézett farkasszemet a bátyámmal,amíg az ökölbe szorított kezekkel közeledett felénk.

-Te meg mégis ki vagy? - Kérdezte fogcsikorgatva Liam,mikor odaért hozzánk.

-Az aki a húgodra vigyázott - vágta rá gúnyosan a mellettem álló srác,amin elmosolyodtam,aztán a két lányra nézett. - Fearne te mióta mosolyogsz? - Kérdezte a lánytól cinikusan amire az hangosan elnevette magát,és beleboxolt a fiú vállába. - Te meg mióta vagy szőke? - Ragadta meg Camille egyik tincsét,mire az elpirulva lökte el Austin kezét. - Jól néztek ki - bólintott elismerően,amin mindhárman felnevettünk.

-Khm ... - krákogott Liam,hogy vegyük észre őt is. - Liam Payne - nyújtotta a kezét Austin felé,de az összeráncolt szemöldökkel vizslatta a gesztust.Kuncogva löktem meg oldalról,mire elmosolyodott,és halvány mosollyal az arcán fogott Liammel kezet.
-Austin Zlatos - mondta,aztán elengedte a bátyám kezét,és szúrósan nézett rá. - Ha megtudom,hogy még egyszer megbántod Gwent,vagy bármelyikőjüket!Esküszöm,hogy az volt életed utolsó napja - morogta idegesen,amin felkuncogtam. - Mennem kell - nézett ránk elhúzott szájjal.
-Majd beszélünk - nyugtattuk meg a lányokkal vigyorogva.
-Az öcsédről ha van hír,akkor szólj! - Mondta szigorúan,mire halvány mosoly kúszott az arcomra,majd hozzátette.: - De ha hallok felőle valamit,akkor szólok - komorodott el,majd lehajolt hozzánk,és nyomott egy puszit az arcunkra,aztán a fülembe súgta.: - Vigyázz magadra!

-Úgy ismersz,mint aki nem azt teszi? - Emeltem égnek a tekintetemet,aztán mikor beült az autóba,lehúzta az ablakot. - Te is nagyon - mondtam sóhajtva,mire ő szélesen elvigyorodott,és beindította a motort,aztán még utoljára rám nézett,kacsintott egyet,és már ott sem volt.Mosolyogva néztünk össze a lányokkal,aztán megfordulva észrevettem Liam vörösödő arcát,ami kicsit sem volt barátságos...Szó nélkül mentem el mellette,mikor hirtelen elkapta az alkaromat.

-Hol voltál este? - kérdezte mérgesen,mire én kirántottam a karomat a szorításából.

-Austinnál - feleltem röviden,majd hozzátettem.: - Ő legalább gondoskodott rólam - sziszegtem az arcába,és otthagytam.Ahogyan a szobába értem gyorsan kivettem néhány normális ruhát,amit rögtön fel is vettem. - Gyere! - Kiáltottam ki,mivel kopogtak,és hirtelen belépett Zayn,mire ijedtemben összerezzentem,és idegesen meredtem az előttem álló fiúra. - Ahol bejöttél ott ki ia mehetsz! - Dörrentem rá a fiúra,aki alaposan végigmért,mivel csak az overálnak az alsó része volt rajtam,amit éppen akkor rángattam fel magamra.

-Liam küldött - mondta lassan,szemeit közben még mindig rajtam legeltette. - Azt mondta,mondjam el neked,hogy városnézésre megyünk - mondta már unottan,így visszatérve az eredeti stílusára.

-Elmondtad,és mostmár ki is mehetsz! - Mondtam neki felcsattanva,mire ő szemforgatva fordult meg,és ha nem szólok utána,akkor talán még ki is megy. - Ha már itt vagy,segítenél felhúzni a cipzárt? - Kérdeztem kínosan,miközben a kezemmel a felső részt tartottam magamhoz.Sóhajtott egy nagyot,majd megfogta,és felhúzta.

-Szép tetkó - mondta elismerően,mikor felfogtam a hajamat,hogy hozzám tudjon férnni.

- Kösz - morogtam kelletlenül,amit ő csak egy biccentéssel rendezett le,aztán kilépett az ajtón minden szó nélkül.Ráérősen vettem fel a sarumat,és indultam ki a szobából,egyenesen az aulába,ahol mindenki rám várt. - Hova kell elmenni? - Sóhajtottam unottan,miközben a telefonomat nyomkodtam.

-Körbenézünk,hogy tudjuk hol lépünk fel - szólalt meg halkan Louis,mire Camille megszólalt.

-Fear tudja egész Németország történetét - közölte egyszerűen,amin elnevettem magam,míg az említett személy büszkén húzta ki magát.

-Inkább induljunk el,utána kevesebb időt töltünk együtt - mondtam egyszerűen,amit a két lány hálás pillantással díjazott,amíg a többiek szó nélkül hagytak,és elindulhattunk a nagy városnézésre...Mikor körbejártuk fél Hamburgot,a fiúk minden áron meg akarták nézni a Herbertstraße-t,amit nem tartottam valami jó ötletnek. - Nem megyünk oda! - Jelentettem ki határozottan,mielőtt elindultak volna az ellenkező irányba.

-Miért? - Kérdezte értetlenül Harry,mire én,Camille és Fearne ledöbbenve néztük a fiút.

-Te sötéttebb vagy mint gondoltam - hüledezett Fear,ami nagy szó nála.

-Szóval? - Kérdezte Zayn türelmetlenül,aki Perrie nélkül jött.

-Őszinte legyek vagy kedves? - Kérdeztem sóhajtva,mire mindenki rávágta,hogy 'őszinte'. - Az a vöröslámpás utca - mondtam egyszerűen,de látva értetlen arcukat konkrétabb választ adtam. - Az a hely a "kurvák birodalma" - mutattam nyuszifület,majd folytattam. - Hatvan méteres útszakasznak a végén és az elején van paraván,ami nem enged szabad betekintést rájuk,és csak férfiak mehetnek be oda.A nők és gyerekek tabuk - mondtam a falnak támaszkodva,amit mindenki kerek szemekkel nézett,míg a két barátnő hálásan pillantott rám,amit én csak egy lesújtó nézéssel viszonoztam. - És ha megtudom,hogy bármelyikőtök ott van,vagy járt,az nem ússza meg szárazon - mondtam komoran,mire mindenki nyelt egy nagyot.

-Honnan tudod,hogy mi van ott? - Kérdezte Louis halkan.

-Austin avatott be - vontam vállat. - Viszont jó lenne,ha visszamennénk,mivel kezd hideg lenni - mondtam dideregve,miközben az égre mutattam fel,ami kezdett sötétedni,ezzel tudtunkra adva,hogy este felé jár.Mindenki szó nélkül követett,aztán mikor elértük a hotelt,köszönés nékül mentem fel a szobánkba,ahol mindenki különvált,és bementünk a saját hálónkba.Mikor a fürdőből jöttem ki a fogamat mostam,akkor valaki kopogott,de mivel nem tudtam beszélni,így az illető szó nélkül bejött,aki nem más volt mint Danielle.Unottan bámultam a lányra,aki szemlesütve állt meg előttem.

-Tudunk beszélni? - Kérdezte halkan,mire az ujjamat felmutattam,és a fürdőben gyorsan kimostam a számat,és visszamentem a lányhoz.

-Hallgatlak - mondtam szárazon.

-Figyelj,én tényleg nagyon sajnálom,hogy így kellett megtudnod,de nem akartam.Mikor Liam elmondta a tervét,egyszerűen idiótának neveztem,aztán elmondta az apja neki,hogy milyen is lehetsz,és ebből kifolyólag téged is olyannak képzelt el - mondta őszintén. - Mikor többet beszéltünk,és elmondtál mindent magadról,kezdtem rádöbbenni,hogy te nem vagy ilyen.Te egy külön személyiség vagy,és nem olyan,amilyennek apád leírt.Mikor Liamnek elmondtam,azt mondta,hogy biztosan kitaláltam az egészet,de idővel ő is kezdett rádöbbenni erre az egészre,viszont nem volt mersze elmondani neked,az igazságot - magyarázta.

-És Eleanor?Ő miért egyezett ebbe bele? - Kérdeztem karba font karokkal.

-Louis elmondta azt amit Liam talált ki.Persze Louis belement rögtön az egészbe,de ő volt az aki később a bátyádat meg akarta akadályozni.Eleanor több napig nem beszélt Louisal,mert azt mondta,hogy te egyátalán nem olyan vagy.A srácok kérlelték,hogy ne mondja el,amíg ő feladta,és egyikőjükhez sem szólt hozzá - mondta hajába túrva. - Tegnap mikor kiderült az egész,és elmentél,Liam egész este azon kattogott,hogy hol lehetsz,és nem is aludt egész este,de előtte mindenkitől megkérdezte,hogy ki mondta el neked,amit senki sem vallott be - mondta nehezen. - Liamet három éve ismerem,és nem láttam még ilyennek,amit te váltottál ki belőle - mondta komolyan.

-Nézd - fújtam ki a levegőmet. - Nem mondom azt,hogy nem haragszok,mert igenis neheztelek rátok - néztem rá komoran. - Viszont ne kérjétek azt,hogy bocsássak meg nektek,mert ez nem ilyen egyszerű - ráztam meg a fejemet.

-Oké - mondta száját lefele görbítve.

-De,valahogy majd csak lesz valami - vontam vállat,ami halvány mosolyt varázsolt az arcára.

-Köszönöm,hogy nem engedted a fiúkat a vöröslámpáshoz - mondta visszafordulva az ajtóból,és hálásan nézett rám.

-Nem miattuk tettem,csak nem akartam,hogy olyat tegyenek,amit később megbánhatnak - vágtam rá,ami a legelőször jutott eszembe,mire ő egy bólintással kilépett az ajtón,ezzel magamra hagyva,a sötét szobában,ahol elnyomott az álom...

 

*2008.október 24.*

 

Öt nap.Öt napja,hogy árvák lettünk az öcsémmel.Az orvosok nem tudták megmenteni anyát,akinél vörös riasztást érvényesítettek,és mire odaértek az orvosok,vagy az ápolók,már sehogyan sem tudtak segíteni rajta.Éreztem,hogy a könnyek fojtogatnak,de ahogyan a tükörbe néztem,előbuggyant egy-két könnycsepp.A lány,aki mindig vidám,és mosolygós,az most egy szomorú,sápadt arcú lány lett,akinek a fekete mégjobban lesápasztotta az arcát.Ma van az a nap,mikor anyát örök nyugalomra helyezzük...Annyi napot kaptunk,hogy megszervezzük a temetést,és el is menjünk rá,aztán az árvaházba kell mennünk.Nagyot nyelve mentem át Alcidehoz,aki üveges szemekkel meredt maga elé.

-Öcskös,készen vagy? - Kérdeztem tőle,ahogyan beléptem a szobájába.Hangom hallatára,felkapta a fejét,és szomorúan nézett rám.

-Nem akarom ezt - mondta fojtott hangon,mire leültem mellé az ágyra,és szorosan magamhoz húztam.

-Én sem,elhiheted - pusziltam bele a hajába,ami most összekócolva állt,a megszokott zselézett helyett.

-Miért kellett elmennie? - Kérdezte könnyes szemekkel.

-Tudod,mindig azok az emberek mennek el a leghamarabb,akik a legfontosabbak számunkra - mondtam anya szavait idézve,amit akkor mondott,mikor Davidet temettük.Aztán rápillantottam az órára,ami kettőt ütött,és elindulhattunk a temetőbe.Amint odaértünk,megpillantottuk Rosalindát,és férjét,aki fehér arccal próbálta vígasztalni a keservesen zokogó nőt.Mikor meglátott minket,valamit Rosa fülébe súgott,aki felkapta a fejét,és felénk fordult.Sírva borultun egymás vállára.

-Sajnálom,ami Nicole-al történt - suttogta a fülembe.

-Én is - motyogtam sírást kerülgetve.Miután a pap elmondta a beszédet,Alcide halk zokogásban tört ki,én pedig szorosan magamhoz öleltem és úgy kezdtem el sírni én is.Sírva jöttünk ki a temetőből,és hagyott magunkra minket Rosalinda.

-Hogy lesz tovább? - Kérdezte még mindig sírva Al.

-Nem tudom,de ha tovább sírsz,akkor anya is szomorú lesz - mondtam könnyeimet törölgetve,amit nem értett,így az égre mutattam. - Anya lát minket fentről - mosolyodtam el halványan,aztán hozzátettem.: - Minden este,amelyik csillag ragyog a legfényesebben,az ő - mondtam azt,amit nekünk mondott régebben anya,mikor Davidet elvesztettük.Alcide annyira már nem rázkódott,mint azelőtt,de még mindig patakokban folytak az arcáról a könnyek.Ekkor szembesül az ember azzal,hogy milyen érzés,mikor tényleg egyedül maradsz.Amikor a gyerek temeti az anyját annál nincsen fájdalmasabb dolog,főleg úgy,hogy mindenkit elvesztettél magad körül...

 

Ziháltan ültem fel az ágyamba,és dőltem neki az ágytámlának,és kaptam az arcomhoz,ami a könyneimtől volt csurom vizes.Kimentem a fürdőbe,és megmostam az arcomat,majd felkaptam magamra néhány ruhát,és halkan kilopakodtam a szobából,aztán magam mögött hagyva a szállodát,elindultam valamerre.Pontosan még én sem tudtam,hogy hova menjek,de ki kellett ürítenem az agyamat valahogyan.Miközben azon gondolkoztam,hogy hova is menjek,egy ismerős alakot láttam meg a távolban.Zayn alakja egyre jobban kirajzolódott előttem,míg nem jött nekem,ezzel fellökve engem.

-Te tényleg nem látsz?! - Kérdeztem felháborodva.

-Te mit keresel itt ilyenkor? - Kérdezte döbbenten,miközben rólam tápászkodott fel.

-Én is kérdezhetném ezt - mondtam morogva.

-Tudod mit!Nem is vagyok köteles beszámolnom neked a hol létemről! - Mondta idegesen,aztán bevillant,hogy honnan is jöhetett...

-Ha Perrie megtudja,hogy a Herbertstraßéban voltál este...,biztos kiakad - mondtam gúnyosan mosolyogva,mire ő dühösen fordult meg.

-Honnan tudod? - Kérdezte egyre közelebbről,míg nem állt meg olyan közel,hogy az arcunkat csak néhány miliméter választotta el.

-Ráhibáztam - vontam vállat. - Szóval akkor tényleg ott voltál - merengtem el. - És hány nőt fektettél meg?Ahogy elnézlek jól érezhetted magad - mondtam a szerelésére,és a hajára mutatva,ami igen kócosan állt a fején,a ruhája pedig gyűröttebb volt.

-Ha megmered mondani Perrienek,én ... - kezdett bele a fenyegetőzésébe,és szikrázó szemekkel meredt az enyémbe.

-Megversz,megalázol,kiidegelsz?Hidd el,már sok mindenen túl vagyok,te már nem árthatsz nekem - legyintettem semmit mondóan. - Abban viszont biztos lehetsz,hogy nem mondom el a te kis idióta barátnődnek.Majd örömmel fogom végignézni,ahogyan zátonyra fut a "kapcsolatotok" - mondtam nyuszifüleket mutogatva,amit nem nagyon értett. - Tudod,az ebben a nagy poén,hogy annyira nem figyeltek egymásra,hogy észre sem veszitek azt,hogy mindketten csaljátok a másikat - veregettem meg a vállát gúnyosan,majd vissza sem nézve megfordultam és otthagytam a döbbent arcú tinisztárt a járda közepén.Visszakóvályogtam a szállodába,ahol felmentem a szobámba és mikor beléptem,azt hittem a padlót fogom ölelgetni,úgy megijedtem.Hát igen,ennyit a kiszökésről...

16.fejezet: Igaz vagy sem?

Helló-belló!

Bejelenteni valóm van *dobpergés* 3 hónapos elmúlt a blog!!:)) Köszönöm nektek a több mint 3000-es nézettséget!Nagyon sokat jelent nekem!:)
És itt van a 16.fejezet!!! Bocsánat,de nagyon örülök neki,hogy ezzel végeztem.:)Mármint olyan nagy gondom nem volt vele,csak a 'fordulatot' kicsit nehezen írtam meg,de végül sikerült!:D
A fejezettel kapcsolatban csak annyit,hogy kiderül egy-két dolog,és ...,majd meglátjátok.;)
Remélem tetszeni fog nektek!:)

U.I.: Az előző részhez csak egy darab komment jött,és mivel úgy döntöttem,hogy muszáj egy új rész a 3 hónap alkalmával,így kitettem ezt,de egy valamire azért szeretnélek kérni titeket!
Kommenteljetek légyszíves!Nagyon örülök a 14(!!) rendszeres olvasónak,viszont ha kapnék kommenteket,azok nagyon jól esnének,mert így rájönnék,hogy mi jó a blogban,és mi nem.
Tehát a végén legalább 4-5 komment jöjjön!:'(

xx Vicky 

-Ne mozogj már! - szólt rám Camille,mikor már a hajamat csinálta.Na igen,civakodások árán,hajlandó voltam arra,hogy begöndörítsék a hajamat. - Készen is vagy - mondta Cam megadóan,mire én felpattantam a székről,és a cipőmet húztam fel a lábamra.

-Hova sietsz ennyire? - Kérdezte Fearne összeráncolt homlokkal.

-Ennek két oka van - kezdtem bele komolyan. - Az egyik az,hogy baromira éhes vagyok.A másik ok,pedig az,hogy hamarabb túl akarok esni az egészen - mondtam hadarva,és kilökdöstem őket az ajtón,majd leindultunk az aulába,ahol senki sem volt ott.Ránéztem a telefonom kijelzőjére,ami háromnegyed hatot mutatott.Morogva ültem le az egyik fotelba,és kezdtem el nyomkodni a telefonomat.

-Gwen - bökte meg a vállamat Fearne,mire felkaptam a fejemet,de amint megláttam a srácokat,csak rosszabb lett a kedvem.Sóhajtva tápászkodtam fel a kényelmes fotelből,és igazítottam meg a ruhámat.Amikor a többiek hozzánk értek,Liam mosolyogva nézett végig rajtam,de ahogyan meglátta a szúrós tekintetemet,mosolya lehervadt az arcáról,és értetlenül fürkészte az arcomat. - Indulunk,vagy először éhen halunk? - Kérdezte cinikusan Fear.

-Örülj,hogy meghívtunk - morogta idegesen neki Harry,mire Fearne felvont szemöldökkel meredt a göndörkére.

-Most hogy így mondod,semmi kedvem nincs,egy ilyen unalmas bandával,egy puccos étterembe menni - mondta lealázóan a barna hajú,amit a többiek elkerekedett szemekkel figyeltek.Fearne hátat fordítva nekünk elindult volna vissza,de Cam és én visszarántottuk a kezénél fogva. - Mi van? - Kérdezte értetlenül.

-Nem hagysz minket itt ezekkel - mondta fújtatva Camille,miközben a fiúkra mutogatott.

-Rendben - fújta ki a levegőjét,majd hozzátette: -,de még egy beszólás,és máshol eszek - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-Jó - fújtattunk Cammel,aztán elindultunk az étterem felé.

-Cam! - Szóltam a barátnőmnek,aki valamin elmerengett.Hangomra felkapta a fejét,és kíváncsian nézett rám. - Hogy van svédül,hogy szeretlek? - Kérdeztem értetlenül,amin elmosolyodott.

-Kärlek - mondta kuncogva,amit a többiek érdeklődő tekintettel néztek.

-Honnan tudsz svédül? - Kérdezte Niall Camet,aki komoran nézett a fiúra.

-Mert az az anyanyelvem - mondta egyértelműen,aztán újra rám emelte a tekintetét. - Miért érdekelt? - Kérdezte kedvesen.

-Mert nem tudtam,hogy hogy van - mondtam nevetve,amin mindketten felnevettek.Nevetésünket az zavarta meg,hogy a fiúk 'lefékeztek' egy étterem előtt,ami hihetetlenül drága lehetett,elnézve a külsejét.Fejcsóválva mentem be az étterembe,ahol tányérok csörömpölése,és a vendégek párbeszéde összefolyt.

-Jó napot,mit hozhatok? - Toppant hozzánk egy középkorú pincér,aki folyékonyan beszélte az angolt.Gyorsan mindenki leadta a rendelését,aztán már ott sem volt a férfi.

-Amúgy kire várunk? - Kérdeztem a fiúkat,akik feszülten ültek a széken.

-A menedzserünk ma eljön,hogy megnézhesse,hogy kik is vagytok,mert még nem látott titeket - magyarázta Louis,mire csak egy keserű mosolyt kapott tőlem válaszul.Mikor megérkezett az étel,akkor lépett hozzánk egy harmincas éveiben járó férfi,aki Liam mellé ült le.

-Paul Higgins - mosolygott ránk kedvesen.

-Gwendolyn Crine - mondtam féloldalas mosollyal az arcomon,mire Liam félrenyelte a falatot,amit éppen akkor kapott be. - Fulladj meg - motyogtam az orrom alatt,amin Fearne felnevetett,ahogyan Camille is,de ő a szája elé tette a kezét.

-Camille Gray - vigyorgott mint a vadalma a mellettem ülő lány,aztán Niallra nézett,és hozzátette: -,Svédországból - mondta gúnyosan,és ette tovább a rendelését.

-Fearne Wright - biccentett a jobb oldalamon evő lány.

-Wright? - Kérdezett vissza Paul.

-Ja - mondta szemforgatva Fearne. - Svájc - egészítette ki a mondatát.

-És Gwen,hogy hogy nem Payne?Miért pont Crine? - Kérdezte érdeklődve Paul.

-Mert a Payne név,az nem rám illik.Nem vagyok olyan hazug,és undorító mocsok,mint azok - mondtam őszintén,amin Liam lefehéredett. - A Crine anyám által van,és francia név - vontam vállat.

-Értem - mondta Paul kínosan mosolyogva. - Eddig tetszik a turné? - Próbált beszélgetni velem.

-Nem különösebben - mondtam egyszerűen. - Sok helyen jártam már,és ahol eddig voltunk,azokat a helyeket már láttam - mosolyodtam el szélesen.A továbbiakban,unalmas dolgokról beszélgettek,amikbe mi nem tudtunk belefolyni.Hálát adtam az égieknek,mikor vége lett az egésznek.Búcsúzkodások után,kérdőn néztem a lányokra.

-Bemutattatok a menedzsereteknek meg minden.Most viszont elárulná valamelyikőtök,hogy merre van itt egy jó pizzázó? - Kérdezte Fearne nyűgösen.

-Pár utcányira van egy jó - mondta Zayn. - Mert? - Kérdezte,miközben barátnőjét ölelte magához.

-Azt ne mondjátok,hogy ilyen kajával jól laktatok - esett le Camille álla,én pedig magamban számolta,hogy mennyi idő az út.

-Ha most visszamegyünk,és gyorsan átöltözünk,akkor eltudjuk még érni a pizzázót - mondtam Fearnak,aki határozottan bólintott egyet. - Nyomás - mondtam nekik,de mielőtt elindulhattunk volna vissza,Liam ránk szólt.

-Állj!Ti sem gondoltátok komolyan!Az én felelősségem vagytok mindannyian! - Háborodott fel pillanatok alatt.

-Elhiszed,hogy nem érdekel? - Kérdeztem vissza. - Ha akarsz jössz,ha nem akkor nem - mondtam egyszerűen. - El kéne indulni,mert nem fogunk visszaérni - sürgettem a lányokat,akik hálásan néztek rám.Tehát,visszamentünk a hotelba,egy rakás duzzogó fiúval,és két boldog lánnyal.Amint visszaértünk a szállodába,átöltöztünk egy lazább szerelésbe,és mehettünk a pizzériába...,öt fiúval,és két lánnyal. - Ti meg mi a jó eget kerestek itt? - Kérdeztem hüledezve a srácokat,akik kényelmesebb öltözékbe,és mosolyogva figyeltek minket.

-Azt mondtad,ha akarunk jöjjünk,ha nem akkor nem - idézte a szavaimat Liam,én meg morogva trappoltam ki az épületből egyenesen a pizzázó felé tartottam,nyomomban a két lánnyal és a többiekkel...Ahogyan átléptük az ajtót,sietős léptekkel mentem oda az egyik asztalho,ahol amint leültem,még hét ember is leült.Fearne elégedett vigyorral az arcán tért vissza hozzánk,miután leadta a rendelést,de ahogyan meglátta a dalospacsirtákat az asztalnál,mosolya lefagyott az arcáról,és leült mellém.

-Ennyit megbírtok enni? - Kérdezte döbbenten Harry,amint meglátta a rendelt ételmennyiséget,ami felért Amerika egyhavi élelem ellátásának.

-Persze - mondta egyszerűen Camille,és nekilátott a legnagyobb szeletnek.Igazából evésem közben Liamen járt az eszem,hogy igaz-e vagy sem...

-Mindjárt jövök,csak kimegyek a mosdóba - álltam fel a helyemről,és már ott sem voltam.Kiérve a vécébe,megtámaszkodtam a mosdókagylón és úgy néztem a tükörbe.

-Elárulnád végre? - Kérdezte mögülem egy hang,mire megfordultam,és Danielle-el találtam szemben magam.

-Micsodát? - Játszottam a hülyét.

-Tudod te azt jól - mondta komolyan. - Mi bajod van mindenkivel? - Kérdezte komoran.

-Igaz az,hogy csak azért álltok velem szóba,mert Liam megkért rá?Vagy az,hogy Liam csak azért próbál kedves lenni velem,mert így könnyebb dolga van velem? - Tértem a lényegre,mire ő elfehéredett.

-Honnan veszed ezeket? - Döbbent le totálisan. - Egyátalán kitől hallottad ezeket? - Kérdezte fejét megrázva,hogy észhez térjen.

-Az mindegy - legyintettem. - Igaz,vagy sem? - Kérdeztem idegesen,és mivel nem válaszolt,ezért újból megkérdeztem. - Nem kérdezem meg harmadjára is!Igaz,vagy sem?! - Kérdeztem kiakadva a lányt.

-Igaz - suttogta lesütött szemekkel,én pedig idegesen túrtam bele a hajamba. - Gwen,ez ... - kezdett volna újabb magyarázkodásba,de félbeszakítottam.

-Nem érdekel! - Emeltem fel a hangomat,és kimentem a mosdóból,egyenesen a fiúkhoz,ahol mindenki el volt foglalva valamivel,ezért Liam elé léptem,és meglendítve a jobb kezemet,ami egy hangos csattanással landolt az arcán,adtam neki egy pofont. - Gyűlöllek! - Mondtam megemelve a hangomat,és minden szó nélkül kimentem az ételbárból.

-Gwendolyn Payne! - Kiáltott utánam egy hang,amire megfordultam és az öt jómadárral találtam szembe magam és a két lánnyal akik a tekintetemet kerülték,míg a két barátnőm mellettem állt meg. - Mégis mi a francot képzelsz magadról?! - Kelt ki magából Liam,és hirtelen elkezdett dörögni az ég,aztán mintha dézsából öntötték volna a vizet,úgy kezdett el esni az eső.

-Nekem te csak ne emelgesd a hangodat! - Kezdtem el kiabálni vele. - Méghogy én mit képzelek magamról?Kettőnk közül te voltál az,aki a szemembe hazudott! - Dühöngtem,de látva értetlen tekintetét magyarázni kezdtem. - Azt hitted,hogy nem jövök rá?!Nem jövök rá,hogy mindenkit megkértél arra,hogy normális legyen velem!Szerinted ez a megoldás?Hogy így könnyebb lesz velem a dolgod?!Tényleg ennyire hülyének nézel engem?! - Csattantam fel újból,mire ő hullasápadt arccal meredt rám.

-Honnan...Honnan tudod? - Kérdezte dadogva.

-Az mindegy - mondtam mérgesen,ezzel megvédve Perriet,majd a többi fiúhoz fordultam. - Louis,te akartál barátságot? - Néztem rá lesajnálóan,amire neki a reakciója csak a szemlesütés volt. - Harry,még te mondod,hogy benned megbízhatok? - Kérdeztem a göndör hajút,aki csak szomorúan hajtotta le a fejét. - Niall,te pedig már majdnem a barátom lettél,erre ezzel elrontod - mondtam neki undorodva,Zaynnek csak egy elégedett vigyor terült szét az arcán,amit inkább szóra sem méltattam. - Dan,és El.Azt hittem barátok vagyunk - mondtam csalódottan,aztán újra a bátyámra néztem,aki még mindig döbbenten nézett rám. - De az egész közül te vagy a legszánalmasabb!Te szeretnél testvér lenni?!Inkább próbálj meg ember ként élni,aztán talán beszélhetünk! - Kiabáltam Liammel,aki nagyot nyelve nézett mélyen a szemembe.Válaszukat meg sem várva,hátat fordítottam nekik,és el is indultam volna,ha nem jut eszembe valami. - Ja,és még valami - fordultam vissza Liamhez. - Nem vagyok,és soha a büdös életbe nem leszek Payne,ezt jegyezd meg - mondtam komolyan,és a zuhogó esőben elindultam valamerre.Fearne és Cam,tudják,hogy ilyenkor jobb ha békén hagynak.A sötét utcákon sétálva azon gondolkoztam,hogy hová menjek.Hotelba nem akartam visszamenni,és egy másik szállodára meg nem lenne pénzem.Tanácstalanul sétáltam Zürich utcáin,míg nem jutott eszembe,egy régi ismerős.Gyorsan előkaptam a telefonomat,és beálltam az egyik kapu alá,és kikerestem a névjegyzékből azt a nevet,ami kellett nekem.Remegő ujjakkal nyomtam rá a 'hívás' gombra.Három csöngés után felvette a telefont,és beleszólt.

-Haló? - Szólalt meg egy rekedtes,álmos hang,amin halványan elmosolyodtam.

-Én is örülök,hogy hallom a hangodat Austin - mondtam széles mosollyal az arcomon,mire egy hangos puffanás hallatszódott a vonal másik végéről. - Minden rendben? - Kérdeztem értetlenül.

-Gwen?Jó ég!De régen hallottam a hangodat! - Örült meg,és már sokkal éberebb volt a hangja. - Mit szeretnél? - Kérdezte kedvesen.

-Te Zürichben laksz,igaz? - Kérdeztem bizonytalanul.

-Igen.Mert? - Kérdezett vissza értetlenül.

-Mert itt vagyok,és nincsen pénzem másik szállodára - motyogtam kínosan,és éreztem,hogy az arcom lángba borul.

-Hol vagy? - Kérdezte komolyan,és hallottam,hogy zörög valami a háttérben.Kérdésére felnéztem a táblára.

-Gelbe Shale Straße-n - mondtam vacogva,mert majd' megfagytam,olyan hideg lett.

-Tíz perc,és ott vagyok!El ne mozdulj onnan - mondta komolyan,aztán rámcsapta a telefont.Dideregve álltam a sötét kapualjban,amikor is hirtelen lefékezett előttem egy fekete Range Rover,aminek lehúzódott az ablaka,és egy mosolygós fej bukkant elő. - Szállj be - mondta Austin kuncogva,amit nekem nem kellett kétszer mondani,mert olyan sebességgel ültem be az anyóülésre,amit talán egy versenyfutó is megirigyelt volna. - Mióta vagy itt? - Kérdezte már komolyabban,de szemeivel az utat nézte.

-Ma jöttünk,ha így kérdezted - mondtam értetlenül,amin felnevetett.

-Úgy értem mióta fagyoskodsz itt? - Kérdezte egyértelműbben.

-Fél órája - legyintettem lazán,mintha meg sem kottyanna,és hirtelen leállt a motor,én pedig a házra szegeztem a tekintetemet. - Kiraboltál egy bankot? - Kérdeztem felvont szemöldökkel a volán mögött ülő fiút,aki a kérdésem hallatán hangosan elnevette magát.

-Az évek során összejött a pénz,és megtudtam venni - vonta meg a vállát,miközben a pulóverét vette le,ami alatt semmi sem volt.

-Mit csinálsz? - Kérdeztem értetlenül.

-Vedd fel!Neked nagyobb szükséged van rá - mosolyodott el,de mielőtt ellenkezhettem volna,kipattant a kocsiból,és átjött az én oldalamra,aminek az ajtaját kinyitotta,és csurom vizesen nézett rám.

-Biztos,hogy ...? - Mutattam a pulóverére,de szúrós tekintetét látva inkább magamra kaptam a meleg darabot,és kiszálltam a kocsiból,majd befutottunk a ház ajtajáig,ahol Austin elkezdett babrálni valamit a kulccsal.Amint megtalálta a megfelelőt,kinyitotta az ajtót,és felkapcsolta a villanyt.

-Bocsi a rendetlenségért,de nem vártam vendéget - mondta kínosan nevetve,miközben a cipőjét rúgta le magáról.Mosolyogva ráztam meg a fejemet,és kezdtem el vizslatni a falon függő képeket,ahol az egyiknék megakadt a tekintetem.

-Még megvan? - Kérdeztem csillogó szemekkel a fiút,miközben az egyik olyan képre mutogattam,amin én,Austin,Camille,és Fear van rajta.A kép akkor készült,mikor New Yorkból eljöttünk,és itt,Hamburgban találkoztunk egymással.Austin volt az,aki akkor segített lakást szerezni nekünk,aztán egyre többet lógtunk együtt,míg nem lettünk barátok.

-Meg - bólintott büszkén. - Itt mosolygott először bele a kamerába Fearne - tűnődött el,amin felnevettem.

-Gonosz - kuncogtam.

-Ettél valamit? - kérdezte aggódva,de bólintásomat látva,megynugodott. - Mit is keresel te itt? - Jutott eszébe hirtelen a legfontosabb kérdés,amiért itt kötöttem ki.Sóhajtva kezdtem el neki mesélni az egészet,mire neki a reakciója egy hangos morgás volt,és idegesen ütött bele ököllel az asztallapba,ami enyhén megrepedt. - Ha meglátom azt a rohadékot,én ... - kezdett bele a szidásába,de gyorsan félbeszakítottam.

-Nem csinálsz semmit,mert én már lerendeztem - fejeztem be a mondatát,amin halványan elmosolyodott.

-Csak féltelek - mondta komolyan a szemembe nézve.

-Hol aludhatok? - Kérdeztem témát váltva.

-Én a kanapén,te az ágyamban - mondta szigorúan.
-Vagy fordítva - próbálkoztam,de látva az arcát,nem nagyon fog menni... - És mi lenne,ha együtt aludnánk? - Kérdeztem tőle,mire értetlenül nézett rám. - Nem úgy értem - forgattam meg a szemeimet. - Tudom milyen kényelmetlen tud lenni a kanapé,és mivel nem akarod,hogy ott aludjak,és én sem,hogy te aludj ott,így aludhatnánk együtt - vázoltam az ötletemet.
-Rendben - mosolygott idiótán.Miután adott egy pólót,elmentem lefürödni,és mikor visszamentem,akkor az alvó Austin látványa fogadott.Mosolyogva terítettem rá a takarót,és bemásztam mellé,majd szorosan hozzábújtam,mikor meghallottam az ég dörgését...