A következő rész tartalmából

Sziasztok!:)

Arra gondoltam,hogy most egy kicsit "megleplek" titeket,azzal,hogy a következő rész néhány "darabját" írom le nektek,így kapta a címet ez is.:)) A kommenteitekre kíváncsi vagyok,amiket majd írjatok le,hogy szerintetek mi lesz majd.;)

XoXo Vicky

"-Ne mondj ilyet!Te is tudod,hogy nem úgy gondoltam - mondtam azonnal védekezve.

-Monicának megígértem,hogy elmegyek az esküvőjére - kezdett bele egy másik témába,amit nem értettem. - Miután vége az egész lagzinak,haza utazok Angliába,és nem szeretném többet tartani veled a kapcsolatot - mondta komoran..."

 "-Miért akarod tudni? - Kérdeztem sóhajtva,és mikor látta rajtam,hogy feladom,elengedte a kezemet.
-Azért,mert segíteni szeretnék - mondta őszintén.-Ezen már nem tudsz - ráztam meg a fejemet."



"-Elmondaná valamelyikőtök,hogy mi történt? - Kérdezte kíváncsian Liam.
-Tönkretetted a húgod életét - mondta gúnyosan Fearne."



"-Austin?Kéne a segítséged..."
 

31.fejezet: Heves viták,és az Ő szülinapja

Aloha!:D

Meghoztam a 31.fejezetet!:)) Nagyon örülök,és köszönöm azt a néhány kommentet ami jött az előző részhez!;) Akit érdekel a nemsokára kezdődő blogom,az szavazzon.A fejezethez kellemes olvasást kívánok!
U.I.: Kommentekbe mondjátok el,hogy szerintetek mi történhetett az emeleten,és,hogy Fearne múltját milyennek "találjátok".

Xoxo Vicky

A tüdőmet kiköpve rohantam a kórházhoz,ahová mikor beértem,azonnal a húgom kórterméhez siettem,ahol Fearne a telefonját szorongatva várt rám,és mikor meglátott,idegesen rejtette el a zsebébe a készüléket.

-Hol van?! - Kérdeztem a lányt aggodalmasan.

-Nem tudom!Csak a büfébe mentünk le,és mire visszaértünk már nem volt itt - mondta a részleteket hevesen gesztikulálva.

-Nem tudod,hogy hova mehetett? - Kérdeztem a hajamba túrva,de ő csak megrázta a fejét. - Nem kellett volna itt hagynom - mondtam magamat hibáztatva.

-Payne,most a te lelki depressziódra nem vagyok kíváncsi,hanem meg akarom találni a legjobb barátnőmet,és azért hívtalak ide - mondta morogva Fear. - Gondold végig.Mit mondott neked utoljára?Hova menne szívesen? - Kérdezte fürkésző tekintettel.

-Nem tudom,te beszélsz vele a legtöbbet - vontam vállat. - Camille hol van? - Kérdeztem értetlenül,mivel csak ő nem volt ott kettejük közül.

-Keresi Gwent,ahogyan én is,csakhogy most veled csevegek - mondta gúnyosan és beszállt a liftbe. - Hívj ha van valami hír róla - szólt oda utoljára,és bezárult a lift ajtaja.Gondolkozz Liam,hová mehetett...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Erőszakosan rángattam fel magamra a próbafülkében,egy leggings-et,de hetedik próbálkozásra,tudtam,hogy nem fogom tudni felhúzni a lábamra a kötés miatt,így leültem a fülkében levő székre,és összeszorított fogakkal elkezdtem letekerni a fáslit a lábamról,ami alatt,megláttam egy vékony csíkban összevarrt sebet,amire rászáradt vér tapadt rá.Megfogtam az út közben vett palackos vizemet,és egy kicsit öntöttem a kórházi pizsamámra,majd elkezdtem szépen,lassan tisztogatni a sebet.Mikor végeztem ezzel,végre valahára felvehettem magamra a nadrágot,így már csak félmeztelenül voltam az öltözőben,hiszen nem hiszem,hogy valami bíztató látványt nyújt,egy félig-meddig szétvert,és egy melltartó+leggings kombinációban álló lány.A gondolaton halkan felkuncogtam,majd magamra kaptam a bő pólót amit behoztam magammal,majd miután azt is felvettem,kiléptem a fülkéből,és gyorsan kifizettem a ruhákat,majd elindultam a hotel irányába.Félve húztam össze magam,és battyogtam el a szállodáig,majd mikor elértem odáig,megkönnyebbülten léptem át a hotel kapuit.Lehajtott fejjel sétáltam tovább,mikor nekiütköztem valakinek.

-Elnézést,nem figyeltem! - Kezdtem bele a védekezésbe,de az idegen csak ment tovább.

-GWENDOLYN LUCILLE CRINE! - Kiáltott oda nekem valaki,mire az egész aulában megfagyott a levegő.Abban a pózban maradtam,amiben voltam,és meg sem mertem mozdulni.Camille fortyogva a dühtől,ragadta meg a csuklómat,és fordított maga felé. - Neked teljesen elment az a maradék eszed?! - Kérdezte idegesen. - Maguknak lehet tovább menni - dörrent rá azokra az emberekre,akik minket baámultak.Mielőtt válaszolhattam volna a kérdésére,megragadta a felkaromat,és berángatott,a liftbe,ahol el sem eresztett.Szó nélkül vonszolt az egyik ajtóhoz,amin bekopogott,és mögötte megjelent egy kócos fejű Harold,aki annyira ledöbbent a látványomra,hogy meg sem bírt szólalni.Camille idegesen furakodott be az ajtón,mögötte magam után húzva engem.

-Te meg ... - kezdett bele Harry a faggatásomba,de Cam közbeszólt.

-Fogd be,és szólj a többieknek,hogy jöjjenek ide - morogta Camille,aki lelökött a kanapéra,és szigorú tekintettel hagyott ott a kanapén,majd a telefonját kezdte el nyomkodni. - Miért mentél el? - Kérdezte karba font karokkal,miután rám emelte a tekintetét a készülékből.

-Ezt inkább akkor kéne megvitatni,mikor már mindenki itt lesz - mondta Harry a falnak támaszkodva,és megrovó szemekkel nézett rám.Negyed óra múlva szinte betörték az ajtót,úgy érkeztek meg a többiek.Mindenki szikrázó szemekkel meredt rám,és mikor Liam megszólalhatott volna,egy éles hang közbeszólt.

-GWENDOLYN! - Hallottam meg Fearne iszonyatosan mérges hangját,amire összehúztam magam. - Nog te hebben gekregen het in je hoofd?Ben je gek?En als je gekwetst? /Mégis,hogy juthatott ez az eszedbe?!Normális vagy?!És ha bajod esik?!/ - Kérdezte hollandul.Na igen,ez a hátránya,ha az apja holland...

-Ik woon in,is het niet? /Élek nem?/ - Kérdeztem fejemet fogva,mert élesen nyilallt bele a fájdalom.

-Niet bespotten mij! /Ne gúnyolódj!/ - Mondta mérgesen. - Als u wilt dat alle,dus doe het nit! /Ha így akarod talán,ne így tedd!/ - Mondta fejét rázva,mire bennem felment a pumpa,és felpattantam a helyemről.

-Alcide is,laat het uit van dit! /Alcide-ot hagyd ki ebből!/ - Csattantam fel,mire megrogytam egy kicsit,hiszen a bordám újra sajogni kezdett. - Het is hem niet ging ik naar /Nem miatta tettem/ - ráztam meg a fejemet.

-Beszélnétek úgy,hogy mi is értsük? - Kérdezte Louis értetlenül.

-Shut up! /Fogd be!/ - Szóltunk rá egyszerre Fearral.

-Nem ő tehet erről - mutattam végig magamon,majd hozzátettem.: - És arról sem,hogy eljöttem!

-Akkor mi?Gwen te még nem vagy egészséges,fogd már fel!Kell neked a pihenés! - Magyarázta idegesen Camille.

-Nem érdekel!Ha én úgy érzem,hogy jól vagyok,akkor jól vagyok! - Mondtam határozottan.

-Ez nem így megy! - Rázta meg a fejét Fearne,majd a fiúkra nézett. - Húzzatok kifelé! - Mutatott a háta mögött levő ajtóra.

-Ez az én szobám,nem a tied!Te itt nem parancsolgathatsz! - Háborodott fel Harry,és oldalból már láttam,hogy Fearne kezdi szívni magát...

-Harry kérlek - néztem rá nagy szemekkel,mire kis habozás után,a fiúkkal együtt kimentek a szobából. - Szóval? - Néztem rájuk kérdőn.

-Gwen,elhisszük,hogy Al fontos neked,de a te egészséged is kockázatos ilyenkor! - Magyarázta Cam.

-Az egészségemnél is fontosabb az öcsém - motyogtam.

-Értsd már meg,hogy Alcide ... - kezdett bele Fearne,de a hangja elcsuklott.

-Nem!Alcide,él,csak még nem találtam meg! - Mondtam továbbra is belemagyarázva magamba a tényt.

-Gwen,nincs rá bizonyíték!Évek óta semmi! - Mondta fejét rázva.

-Arra sincs bizonyíték,hogy halott! - Mondtam ki nehezen a szavakat.

-Álljatok le! - Állt közénk Camille.

-És ha igen?Gwen,az élet nem csak kutatásokból szól!Alcide,talán azért nincs meg,mert meghalt! - Mondta felemelve a hangját.

-Azért mert Darcy ... - kezdtem bele,de félbe szakított.

-Ne gyere Darral!Ennek semmi köze hozzá! - Akadt ki teljesen Fearne,majd minden szó nélkül,kirohant a szobából.Idegesen túrtam bele a hajamba,és meredtem Fear után.

-Remélem mindent hallottatok - mondtam gúnyosan a srácoknak,akik egész végig az ajtóban hallgatóztak...

 

*Fearne Wright szemszöge*

 

Amint leértem a partra,leültem a homokba,és könnyes szemekkel néztem a tengert.Már tíz éve,hogy a baleset megtörtént,és most lenne tizenhat éves Dar...

 

2003.szeptember 04.

 

-Anya,Fear nem adja vissza a macimat! - Mondta anyunak duzzogva Darcy,amin elnevettem magam.

-Fearne!Add vissza a húgodnak a maciját! - Szólt hátra anya.Szemforgatva dobtam vissza a plüss állatot,amit megnyugodva ölelt át.

-Ez olyan igazságtalan!Nekem miért nincs macim? - Kérdeztem anyuékat mérgesen,mire apa nevetve pillantott hátra a vezető ülés mögül.

-Mert nem jöttél velem balettra - nyújtotta ki a nyelvét Dar.

-Mert rühellem a balettot - vágtam rá kapásból,és mikor Darcy nem figyelt,kikaptam a kezei közül a macit.

-Fearne!Add vissza,az az enyém! - Sikoltott fel rémülten.

-De én vagyok az idősebb! - Öltöttem rá a nyelvemet.

-Add ide! - Ugrált az ülésen a maci után,ami miatt apa nem látott tőlünk a visszapillantóból.

-Lányok üljetek le!Nem látok tőletek semmit! - Szólt ránk mérgesen,hátrafordulva hozzánk.

-Michael az útra figyelj! - Sikított fel anya ijedten,mire apa a kormányhoz visszatért,de akkor megcsúsztunk,és nekicsapódtunk a fának...A fények kezdtek elhomályosulni,a hangok egyre tompábbak lettek,és csak a tűzoltók,és a mentők szirénázására emlékszem,majd minden elsötétült.Egyszer csak gépek csipogását hallottam meg,ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet,és felébredtem.

-Látom felkelt,kisasszony - jött be egy kedves nővér mosolyogva. - Pihenjen vissza,a stressz árthat magának - mondta halványan mosolyogva.

-Anyukámék hol vannak? - Kérdeztem tőle,vékonyka hangom,csak úgy visszhangzott az üres kórteremben.Kérdésemre a nővér egy pillanatra megállt,majd  sóhajtva ült le az ágyam mellett levő székre.

-Tudod,az autó annyira erősen csapódott bele a fába,hogy elhunytak - mondta halkan.

-Darcy? - Kérdeztem könnyeimet visszafolytva.

-Ő is - mondta szomorúan. - De találtunk a helyszínen egy macit - nyújtotta át a plüss állatot,mire belőlem kitört a sírás.A tudat,hogy nincsenek a szüleim,és a húgom,szinte felemészt...

 

 Az emlékekre,sírva temettem az arcomat a kezeimbe,és úgy zokogtam tovább.
-Fearne! - Hallottam meg magam mögött egy megkönnyebbült hangot,de nem fordultam meg. - Fear minden oké? - Kérdezte Gwen lihegve.
-Futottál? - Kérdeztem szipogva.
-Igen - mondta kissé hörögve,és közben a bordáját fogta.Kis pihenés után,újra megszólalt. - Minden rendben? - Kérdezte átkarolva a vállamat.
-Hiányzik - motyogtam elfojtott hangon,mire megértően bólintott egy aprót. - Tudod,néha azt érzem,hogy én tehetek az egész balesetről - mondtam őszintén.
-Te is tudod,hogy nem igaz - mondta fejét rázva.
-Dehogyis nem!Ha nem lett volna az a rohadt játék,akkor a családom még mai napig egyben lenne! - Mondtam felháborodva,és éreztem,hogy egyre több könnycsepp szántja végig az arcomat.
-Fear,nem te tehetsz erről - mondta mérgesen.
-Inkább haltam volna én meg,mint a húgom - mondtam már-már szinte bőgve.
-Fearne,fejezd be!Erről nem te tehetsz! - Mondta idegesen.
-És ha igen?Gwen,neked van még egy öcséd,akiről semmit sem lehet tudni,Camnek a bátyja szintén homály,de én?Nekem senkim sem maradt!Csak hat éves volt - mondtam elkerekedett szemekkel.
-Fear,a húgod sem akarná ezt! - Mondta fejét rázva a barátnőm. - Menjünk vissza.Pihend ki magad - mondta felsegítve engem a homokból,és elindulhattunk visszafele a hotelba.
-Cam hol van? - Kérdeztem még mindig kissé szipogva,de egyben kíváncsian.
-Szerintem a szobájában dühöng,míg a fiúk Harryt ápolják - mondta elgondolkozva,mire megtorpantam.
-Mit csinált? - Kérdeztem ledöbbenve.
-Eltörte Harry orrát - vont vállat,amin elmosolyodtam.Igaz,hogy sosem bírtam Haroldot,de kicsit furdalt a bűntudat.
-Mert? - Kérdeztem kíváncsian,hiszen hármunk közül Camille az,aki a legnyugodtabb.
-Mert Harry téged kezdett szidni,amit Cam nem bírt elviselni - mondta egyszerűen,de szemeiben láttam,hogy izzik a harag.A miértjét hallva megnyugodtam,és már nem furdalt a bűntudat.Amint beértünk a hotelba,felmentünk a saját szobáinkba,de arra nem számítottam,hogy ami ott fog történni,maradandó emlék lesz...

30.fejezet: Megpróbálod,vagy elfutsz?

Hello!:))

Megjöttem a 30.résszel!:D Nagyon boldog vagyok,hiszen átléptük már a 6000-es nézettséget,amit köszönök nektek! <3 Arra a kérdésemre,"hogy mi lenne,ha nyitnék egy blogot?",válaszoltatok néhányan,hogy olvasnátok.:) Szóval már kezdem megalkotni a design-t,és ha készen vagyok,akkor kiírom nektek ide valahova,és akkor,akit érdekel,az nézzen be nyugodtan,nem harapok.:)) A résszel kapcsolatosan csak annyit,hogy a végén kommentben írjátok le a vélaményeteket,a történtekről...:) Kellemes olvasást! <3

XoXo Vicky

Lassan bólintottam egyet,mire a nővérke kissé értetlen arccal ment ki,és hívta be a látogatóimat.Amint megláttam Liamet az ajtóban,egyre nehezebben vettem a levegőt,és húztam összébb magamat.Fearne keményen nézett végig rajtuk,míg Camille aggódva fürkészett engem.Nagy levegő vétel után kifújtam a levegőmet.

-Mit kerestek itt? - Kérdeztem halkan Liamet és a többieket,akik kérdésem hallatára meglepődtek,de nem válaszoltak. - Nem kérdezem mégegyszer! - Emeltem fel a hangomat.

-Gwen mi csak jöttünk meglátogatni - motyogta lehajtott fejjel Louis a bátyám helyett.Szúrósan néztem a fiúra,aki inkább csöndben maradt.

-Menjetek innen el! - Dörrentem rájuk idegesen,mire mindenki kiment,kivéve Liamet. - Nem hallottad?!Húzzál innen el! - Mondtam fortyogva a dühtől,de egy tapodtat sem mozdult.

-Gwen el sem tudod hinni,hogy én mennyire sajnálom,hogy ez történt veled! - Szólalt meg végre.

-Engem nem kell sajnálni!Főleg nem neked! - Mondtam szánakozó tekintettel.

-Gwen ... - kezdett volna bele,de újból félbe szakítottam.

-Nem!Te hallgass végig! - Csattantam fel újból. - Tudod,hogy milyen érzés ez?!Hogy milyen,mikor újra,meg újra a földbe tipornak,és te nem tehetsz semmit?! - Kérdeztem kiakadva,és éreztem,hogy egyre több könnycsepp gyűlik a szemembe. - Nem!Szart sem tudsz az életről! - Mondtam könny áztatta arccal,mire felkapta a fejét. - Neked mindened megvolt!A pénz,hírnév,szerető család.Úgyhogy fogalmad sem lehet,hogy milyen is az élet! - Töröltem meg az arcomat.

-Az én életem sem tökéletes - mondta nagyot nyelve,de én csak egy fejrázással reagáltam le.

-Igazad van,Geoff sosem foglalkozott,és nem is fog foglalkozni a családdal - mondtam gúnyosan,majd folytattam. - De nekem egész életemben menekülnöm kellett - mondtam komoran,majd a szemébe néztem. - Ha már testvérnek nem vagy jó,akkor egy szívességet próbálj meg megtenni - komolyodtam el,és kíváncsian várta a kérésemet. - Ha betöltöm a huszonegyet,akkor minden kapcsolatot meg kell szakítasz velem,és nem keresel többet - mondtam neki.

-Nem! - Vágta rá azonnal. - Ilyet nem kérhetsz!A húgom vagy!Felelősséggel tartozom érted! - Emelte fel a hangját.

-A húgod vagyok?!Akkor hol voltál az elmúlt években?! - Kérdeztem egyre hangosabban.

-Akkor még azt sem tudtam,hogy van egy húgom! - Mutatott rá a tényre,aztán nyugodtabban folytatta. - Csak adj egy utolsó esélyt,hogy bebizonyítsam,igenis fontos vagy nekem - nézett rám kérlelően.

-Lehetetlent kérsz - ráztam meg a fejemet. - Most viszont mehetsz - mutattam az ajtó irányába,és mikor odaért,hozzá tettem.: - És nem szeretném,ha meglátogatnátok,amíg a kórházban vagyok - mondatom hallatára ledöbbent,majd némi tétovázás után kilépett a szobámból,és Liamet a két barátnőm váltotta fel. - Ne kíméljetek - mondtam felemelt karokkal látva ideges arcukat.

-Te teljesen meghibbantál? - Kérdezte felháborodva Fearne.Meg kell kérdeznem majd a nővéreket,hogy nem egy hang szigetelt szobába toltak-e be...Kérdésére értetlenül néztem fel rá. - Komolyan gondoltad?Mióta vagy ilyen? - Kérdezte kiakadva,de látva a tekintetemet,inkább legyintett egyet,és az ablakhoz sétált,majd némán meredt ki azon.Camre néztem,aki belekezdett a magyarázkodásba.

-Liam összefoglalta röviden,hogy mit mondtál neki - mondta óvatosan,amire nekem a reakcióm egy szemforgatás volt. - Gwen,te nem ilyen voltál - rázta meg a fejét - mindig megoldottad a problémáidat,és nem adtad fel,csak úgy - mondta őszintén,amiben talán igaza volt. - Ne hozz gondolkodás nélkül döntéseket,csak mert nem fontoltad meg azokat jól - mondta.

-Camille,belefáradtam az örökös üldözésbe - mondtam fejemet csóválva. - Nem szeretnék több ilyenbe belekeveredni,de ez Liam mellett lehetségesnek tűnik - mondtam hevesen gesztikulálva.

-Gwen,az életed normális,csak el kell fogadnod,a múltadat! - Mondta mérgesen Camille.

-De nem tudom - ráztam meg a fejemet.

-Akkor most dönts - fordult felém az ablakból hirtelen Fearne,mire kérdőn néztem rá. - Vagy megpróbálod elfogadni,és együtt élni a tudattal és Liammel,vagy elmenekülsz a problémáid elől - mondta komolyan.Látva az arcomat újra megszólalt. - Szerintem gondold végig - komolyodott el újból,majd Camillera nézve,kiléptek együtt az ajtón,ezzel engem egyedül hagyva a gondolataimmal.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

Dühösen,de egyben csalódottan trappoltam végig az aulán,egészen a liftig,és mire odaértem beszálltam a liftbe,aminek ajtaja lassan csukódott össze.A hajamba túrva dőltem a falnak,és meredtem magam elé.Megbántottnak éreztem magam,hiszen hiába próbálkozok,Gwen sosem fog megbocsátani nekem,amit el kell fogadnom.Sóhajtva szálltam ki a felvonóból,és keresgéltem a zsebemben a kártya formájú kulcsot,amivel egy kis idő múlva bejutottam a lakosztályba,ahol azonnal a konyha irányába mentem.Éppen a pohár vizemet kortyolgattam,mikor a telefonom megcsörrent.Unottan pillantottam le a képernyőre,de mikor megláttam,még a vizet is kiköptem a számból,annyira meglepődtem.

-Mit akarsz? - Vettem fel minden kedvesség nélkül a készüléket.

-Gwen,hogy van? - Kérdezte apám a vonal tulsó oldalán.

-Jobban a körülményekhez képest - mondtam morogva. - Még mit akarsz tudni róla? - Kérdeztem fújtatva.

-Liam tényleg sajnálom,hogy nem tudok elmenni,de ... - próbált magyarázkodni,de közbe szóltam.

-De a munkád fontosabb,mint a családod - forgattam meg a szemeimet.

-Te is tudod,hogy nem így van!Csak egyszerűen kell a pénz - mondta nyomatékosan.

-Talán Gwennek tényleg igaza van.Neked sosem volt fontos a családod - mondtam fejemet megrázva,és minden szó nélkül kinyomtam a telefonomat,amit visszadobtam az asztalra.Mielőtt újra ihattam volna a poharamból,ismét megcsörrent a telefonom,amin egy ismeretlen szám villogott. - Igen? - Kérdeztem unottan.

-Liam,azonnal gyere ide a kórházba! - Hallottam meg Fearne ziháló hangját.

-Honnan van meg a számom? - Kérdeztem értetlenül.

-Az mindegy! - Mordult rám. - Inkább gyere a kórházba! - Mondta idegesen.

-Minek?Gwen azt mondta,hogy ne látogassuk meg - mondtam vállamat megvonva,miközben a vizembe kortyoltam éppen bele.

-Liam,Gwen eltűnt! - Mondta ki ezt a néhány szót,mire annyira ledöbbentem,hogy félrenyeltem,így fulladozni kezdtem. - Liam,itt vagy? - Kérdezte értetlenül Fearne a vonal másik oldaláról.

-Mi az,hogy eltűnt?! - Kérdeztem felcsattanva,és már az ajtót zártam be.

-Úgy,hogy nincs itt!Gyere vissza,és mindent megmagyarázok - tette le a telefont,én pedig dühösen értem le az aulába,ahol nagyon zajlott az élet.A hotel előtt egy taxi állt,így abba beültem,és lediktáltam a sofőrnek a címet,mire az bólintott és elindult a kórház irányába,mikor hirtelen megállt a kocsi.

-Ez mi? - Kérdeztem értetlenül a sofőrt.

-Dugóba keveredtünk.Elnézést,de eltarthat talán fél óráig,vagy több ideig is - mondta sajnálkozva.Idegesen rántottam ki a zsebemből egy köteg pénzt,amit az anyós ülésre tettem le. - Hova megy? - Kérdezte értetlenül kihajolva az ablakon.

-Megkeresem a húgomat - mondtam neki hátra sem nézve,és az autók között szlalomozva futottam egészen a kórházig...

Fontos!

Sziasztok!

Mint látjátok,nem résszel jöttem hanem mással,ami minden bloggernek/bloggerinának szól!
Az egyik bloggerina,kiírt egy fontos dolgot,ami minden feliratkozónak,és írónak fontos lehet!
Tehát légyszíves olvassátok el,az utolsó bejegyzést.

XoXo Vicky

29.fejezet: Csak rosszabb...

Jó estét!:D

Ahogyan megígértem,meghoztam a 29.fejezetet(!).Kíváncsi vagyok a tippetekre,hogy szerintetek kik lehetnek azok az emberek a végén.Viszont lenne Hozzátok egy kérdésem...
Mit szólnátok,egy újabb bloghoz?Természetesen ez ugyanúgy folytatódna,és rendszeresen írnám.:)
Azért kérdezlek titeket,mivel ti vagytok azok,akik bíztatnak az írásban.Így ha képesek lennétek elviselni egy újabb blogot tőlem,akkor szívesen megnyitom a kapuit a blognak.
Röviden a blogról:

• Az is 1D fanfic lenne.
• Ezt írom mellette,tehát nem lesz "elhanyagolva".
• Tőletek függ,hogy bele kezdjek-e,vagy inkább hagyjam az egészet.:)

XoXo Vicky

 

Idegesen néztem be az ablakon,be a kórterembe,ahol Gwent vizsgálták.Már kezdett sötétedni,így Rosalinda elment,és már csak mi maradtunk itt.Az orvos miután kijött,megnyugtatóan mosolygott rám,és elment a többi beteghez.Villám sebességgel mentem be Gwennyhez,aki ugyanúgy feküdt,mozdulatlanul.

-Miért nem mozdul? - Kérdezte hisztérikusan Camille.Kérdésére mielőtt válaszolhattunk volna,egy halk nyöszörgést hallottunk meg,mire mindenki oda kapta a fejét. - Gwen minden rendben? - Hajolt oda hozzá Cam idegesen,és segített neki felülni az ágyban,amit Gwen egy fájdalmas nyögéssel díjazott.A húgom,ahelyett,hogy megszólalhatott volna az ágy melletti tálra kezdett el mutogatni,amit Fearne azonnal a kezébe nyomott.Gwen szó nélkül kiadott magából mindent,de ahogyan abbahagyta,kezdhette újból.Camille a rémülettől lefehéredett,és a szája elé kapva ment hátrébb.

-Camille!Mi az? - Kérdezte Fearne mérgesen a lányt.

-Vér - motyogta döbbenten Cam,miközben Gwendolynra mutogatott.

-Hívjátok az orvost! - Kiáltott ránk Fearne idegesen,ahogyan meglátta a tálban levő hányást,aminek a nagyobb része tényleg vérből állt.Szó nélkül rontottam ki a szobából,egyenesen a folyosón levő orvoshoz,és rángattam be a karjánál fogva,ahol szó nélkül kiküldött minket. - Camille!Nyugodj le! - Szólt rá a lányra,aki még mindig hulla sápadt arccal nézett maga elé.

-Mi a baja? - Kérdezte Harry felvont szemöldökkel.

-Nem bírja a vér látványát - válaszolt a fiúra sem nézve Fear,és közben Cam kezébe nyomott egy üveg vizet,amit egy pillanat alatt lehúzott.Idegesen néztem az ajtót,ami néhány perc alatt kinyílt,és megjelent mögötte az orvos.

-Mi a probléma? - Kérdeztem azonnal.

-Miss Crine-nak a tüdejébe jutott egy kis vér,ami miatt felébredt,és hányni kezdett - vázolta a helyzetet,fel sem nézve a papírjaiból,majd komolyan nézett rám. - Az a szerencséje,hogy felkelt.Vannak betegek,akik még felkelni sem tudnak,és álmukban hánynak,így azok sajnálatos módon életüket vesztik - mondta komoran. - Miss Crine ébren van,de ne izgassák fel,mert még nincs abban az állapotban - mondta már egy apró mosollyal az arcán.

-Menjetek haza - szólalt meg hirtelen Fearne,amire mindannyian ledöbbenve meredtünk a lányra. - Ha meglát titeket,akkor nagy a valószínűsége,hogy nem lesz nyugodt állapotban - magyarázta sóhajtva,amit elismertünk.

-Hívj,ha valami van vele - néztem a szemébe,és egy kis hezitálás után végül bólintott,így magukra hagyva a beteggel,és Cammel.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Émelyegve próbáltam felülni a kényelmetlen ágyban,de a bordámba,és a combomba nyilaló fájdalom valahogyan nem engedte ezt.

-Várj! - Szaladt oda hozzám Camille,ahogyan meglátta a szerencsétlenkedésemet,és segített felültetni. - Jobban vagy? - Kérdezte nagy szemekkel tőlem,amin elmosolyodtam,majd megszólaltam.

-Igen - mondtam halkan és egy hangos torok köszörülés után újra megszólaltam. - Fear? - Kérdeztem értetlenül.

-A büféssel veszekszik,hogy nyissa ki a büfét - mondta mosolyogva,amin halkan felkuncogtam. - Fáj valamid? - Kérdezte komolyabban.

-Szétrobban a fejem,és a bordám meg a lábam is nagyon fájnak - panaszoltam neki,mikor hirtelen kicsapódott az ajtó,és megláttuk mögötte a zilált hajú Fearnet,aki egy Mc Donald's-os zacskóval a kezében ült le az ágy jobb oldalára. - Köszönöm - néztem rá hálásan,és neki is estem a zacskó tartalmának kiürítéséshez,amit nevetve figyeltek. - A srácok? - Kérdeztem kíváncsian tele szájjal.

-Haza küldtem őket.A doki azt mondta,hogy nem szabad felizgatnod magad,ahhoz még túl korai lenne - mondta magyarázkodva Fearne.

-Fear,vagyok elég jól ahhoz,hogy lássam őket - ráztam meg a fejemet.

-Gwen,most tértél magadhoz!Ez nem úgy megy,ahogyan te mondod! - Mondta szigorúan Camille,amit Fear helyeselve bólogatott.

-De jól vagyok! - Mondtam felcsattanva,aztán szenvedve kaptam a bordámhoz,ami nagyon sajgott a fájdalomtól.A lányok hitetlenül néztek rám,mire mérgesen forgattam meg a szemeimet,aztán megkérdeztem azt,ami a legjobban érdekelt. - Hogy kerültem ide?
-Nem emlékszel rá? - Kérdezett vissza döbbenten Fearne,mire csak megráztam a fejemet.
-Addig emlékszem,hogy ittam,és azt hiszem,hogy találkoztam Louis-val,onnantól pedig képszakadás - mondtam elmerengve.
-Tehát akkor Tomra emlékszel - mondta sóhajtva Fear.
-Ugye nincs itt? - Kérdeztem félve,és éreztem,hogy a végtagjaim kezdenek elgyengülni.
-Nincs!És ha rajtunk múlik,akkor nem is lesz! - Mondta ígérkezve Camille.Megnyugodva dőltem vissza az ágyba,és merültem mély álomba.

*Hajnali 5 óra körül*

Fájdalmasan nyöszörögve próbáltam felülni az ágyban,de végül sikerült.Körbepillantva láttam a lányokat,ahogyan nagyban alszanak,de a pózokat látva,halkan felkuncogtam.Fearne két széket összetolva aludta az igazak álmát,míg Camille az éjjeli szekrényem felét elfoglalva a fejével.Nehezen kúsztam az ágy szélére,ahol szintén nehezen egyenesedtem ki.A bal lábamat könnyedén tudtam a földre tenni,de a jobbal már nem ment ilyen egyszerűen.A fogaimat összeszorítva álltam a lábamra. - Azt a kurva ...! - Káromkodtam halkan,figyelve arra,hogy a lányok ne keljenek fel,és hála az égnek,nem ébredtek fel.A bal bordámhoz szorítottam a jobb kezemet,és a súlyomat a bal lábamra helyeztem.Nehezen,de végül kibicegtem a folyosóra,az infúziós állvánnyal együtt.Félve pillantgattam körbe,nehogy összefussak valamelyik orvossal,vagy nővérrel.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt,mikor rájöttem,hogy nincsen senki a kihalt folyosón.Lassú léptekkel sétáltam végig a folyosón,míg nem nyilalt a fejembe egy hang.Ugyan olyan vagy mint az anyád!Visszhangzottak a fejembe Tom szavai.Szeretlek!Jött egy hang apámtól,mintha a közelemben lett volna,így kérdőn néztem körbe,de rajtam kívül senkit sem láttam.Sose legyél olyan naiv,mint amilyen én voltam Geoffal.Ígérd meg Gwen,kérlek!Mondta anyám könyörögve,ezzel visszaemlékezve arra a napra,mikor vele maradtunk.Gwen,a kezelések nem mindig segítenek,valakinek csak meghosszabbítja az életét,de Nicole szervezete nem volt eléggé erős ahhoz,hogy legyőzze a betegséget.Sajnálom.Mondta anya orvosa,mire idegesen túrtam bele a hajamba,mikor megéreztem az alvadt vért a hajamba ragadva,ami miatt mégjobban megijedtem.
-Jézusom!Te mit keresel itt? - Hallottam meg egy dühös hangot mögülem,amire lassan tudtam megfordulni,és szembe találtam magam egy gyilkos tekintetű Camilleval.Gyors léptekkel sietett hozzám,és fogta meg oldalról a derekamat,mire én a karomat nehezen,de a vállán átdobtam,így rátámaszkodva a szőkére. - Mégis,hogy képzelted ezt? - Kérdezte fújtatva,miközben még mindig vissza fele tartottunk.
-Kellett a mozgás - motyogtam szemlesütve.
-Gwen,gondolj már néha az egészségedre is! - Mondta rámdörrenve,ahogyan benyitottunk a kórtermembe,de senkit sem találtunk ott. - Remek!Gondolom Fearne is téged keres - mondta morogva,és sóhajtva segített az ágyra mászásomba.
-Cam!Sehol sem tal ... - kezdett bele egy hang,amire odakaptuk a fejünket,és megláttuk Feart. - Látom megtaláltad - könnyebbült meg amint meglátott. - Hol voltál te eszement? - Kérdezte mérgesen.
-Mozgás hiány - legyintettem semmit mondóan,majd rájuk néztem. - Adjatok egy tükröt - nyújtottam feléjük a kezemet,a tárgyért.
-Gwen,inkább pihenj vissza - mondta Camille nagyot nyelve.
-Nem kérem mégegyszer - hördültem fel,és Fearne enyhén remegő kezekkel adta át a kért tárgyat,amit azonnal kikaptam a kezéből és belenéztem,de a látványtól még a számat is eltátottam.A szemeim kék-zöld foltban virítottak,és a sminkem is elkenődött.A szám összevarrva,és rászáradt vérrel nem volt valami szép látvány.A fejemet kicsit oldalra fordítottam,hajamat felemeltem,és megláttam egy  hatalmas vörös foltot,ami egy újabb varratot takart.Lemeredve ejtettem ki a kezemből a tükröt,és néztem magam elé üveges tekintettel.
-Gwen ... - kezdett bele Fearne,de az ajtó hirtelen kinyílt,és megjelent mögötte egy középkorú nő.
-Miss Crine,látogatói jöttek - mondta mosolyogva,én pedig meg sem tudtam szólalni...

28.fejezet: Ilyenkor derül ki,hogy ki is a családod valójában

Tádááám!:))

Mint ahogyan ígértem,ma jövök még egy vagy talán még két résszel jövök,és mivel kommenteltetek az előzőhöz,így meghoztam a 28.-at.:)) Ha erre is összegyűlik néhány komment hozom a 29.-et,de ez is csak rajtatok múlik.;) Kellemes olvasást kívánok!:)

XoXoVicky

*Liam Payne szemszöge*

 

-Liam!Liam kelj fel! - Rázogatta a vállamat valaki,mire azonnal kipattantak a szemeim,de látva az illetőt,unottan tápászkodtam fel a székről. - Jó reggelt! - Vigyorgott rám Louis,de valahogy nem voltam humoromnál.Ránéztem az ágyon fekvő lányra,aki még mindig mozdulatlanul feküdt,és a mellkasa egyenletesen hullámzott.

-Uraim,megkérhetném Önöket,hogy fáradjanak ki,amíg a vizsgálat tart? - Kérdezte együttérző mosollyal az orvos.Sóhajtva mentünk ki a teremből,és vártuk meg,míg meg nem születik az eredmény.

-Zayn hol van? - Kérdeztem értetlenül a fiúkat,már nem mintha annyira bántana a tudat,hogy nincs itt a mi rosszfiúnk,de azért jól esett volna,ha legalább mondjuk idejön,vagy küld legalább egy sms-t.Kérdésemre a fiúk kínosan néztek össze.

-Perrievel van - motyogta Harry alighallhatóan,mire nekem kezdett felforrni az agyvizem.Dühösen vettem elő a telefonomat,de mielőtt elindíthattam volna a hívást,Hazza rámszólt. - Hagyd!Nem éri meg! - Rázta meg a fejét,és igazat adva neki visszatettem a készüléket a zsebembe.

-Van valami jó hír? - Kérdeztem aggodalmasan az orvost,aki éppen akkor lépett ki Gwen kórterméből.

-Változatlan az állapota - mondta egyszerűen. - Fel fog épülni,ne aggódjon - mosolyodott el bíztatóan,és otthagyott minket.

-Elmenne valamelyikőtök Gwennek ruháért? - Szólaltam meg csendesen,intézve a szavaimat a lányoknak,akik közül Cam bólogatni kezdett.Néhány perc múlva indultam volna vissza Gwenhez,mikor Danielle utánam szólt.

-Liam,tedd rendbe magad,aztán visszamehetsz hozzá - mondta mosolyogva,és a kezembe nyomott egy rakás ruhát,amit a szállodából hozott el.Szó nélkül mentem be a kórházi fürdőszobába,ahonnan villám sebességgel jöttem ki,és indultam vissza,mikor meghallottam egy hangos trappolást,majd ahhoz tartozó spanyol hangokat.A folyosó végén megjelent Rosalinda,és egy alacsonyabb hullámos fekete hajú nő.Idegesen jöttek oda hozzánk,és kezdtek neki a kérdéseknek.

-Mi történt? - Tette fel a legfontosabb kérdést,egyszerre a két lány,mire Fearne elkezdett magyarázkodni.A végére csak rosszallóan rázták meg a fejüket,de aztán mikor meghallották,hogy mi baja esett,rögtön aggódni kezdtek az állapotáért.

-Geoff hol van? - Kérdezte Rosa összevont szemöldökkel,mintha nem értene valamit.

-Otthon van - motyogtam kellemetlenül,ami nem igazán tetszett Rosalindának.

-Semmit sem változott az a disznó - morogta az alacsonyabbik,akit még senki sem ismert.

-Monica! - Szólt rá a lányra Ro. - Ne haragudjatok a viselkedése miatt! - Szabadkozott Rosalinda. - Ő itt Monica húgom,akinek lesz az esküvője - mutatta be a mellette álló spanyol lányt,aki megejtett felénk egy apró mosolyt,majd azonnal hozzám fordult.
-Te vagy Liam,igaz? - Kérdezte hirtelen,mire értetlenül,de bólintottam. - Tényleg olyannak nézel ki,mint aminek Gwen leírt - mondta kuncogva.
-Képzelem mit mondhatott - motyogtam szemlesütve.
-Az esküvőt néhány nappal elhalasztottam - törte meg a csendet,mire mindenki ledöbbent,kivéve Rosalindát,aki egyetértően bólogatott. - Gwen egészségügyi állapota fontosabb - magyarázkodott továbbra is,ami jól esett.
-Be lehet menni? - Kérdezte Rosalinda,az ajtóra nézve,amire bólintottam egyet,és szó nélkül ment be a szobába.A kis ablakon láthattuk,hogy Rosa leül az ágy mellé,és megfogta Gwendolyn kezét,majd másik kezébe,az arcát temeti,és elkezd rázkódni a válla.Fejemet rázva néztem Monicára,aki a könnyeit már akkor letörölte,mielőtt bárki láthatta volna azokat.
-Ilyenkor derül ki,hogy ki is a családod valójában - mondta sóhajtva,majd a barátnőmre,és Elre nézett. - Örülök,hogy megismerhettelek titeket!Bár nem így kellett volna - húzta el a száját,utalva a helyzetre,aztán szorosan magához húzta a két lányt.Mikor Rosa kijött,a helyét Monica váltotta fel.Halkan nyitott be a kis szobába,ahol amint meglátta Gwent,közelebb ment hozzá,és sírva borult le a székre.Amikor a spanyol páros közül,csak Rosalinda maradt ott,mert nem akart elmenni innen.Mikor bementem Gwenhez,fájó szívvel sóhajtottam fel,majd ültem le a kényelmetlen kis székre.Az ajtó nyikorgásásra felkaptam a fejemet,de csak Rosa megnyugtató tekintetével találtam szembe magam.
-Csak én vagyok az - mosolygott kedvesen,és leült velem szembe,Gwendolyn jobb oldalára.
-Annyira rossz így látni - motyogtam üveges tekintettel.
-Elhiszem,de te is tudod,hogy fel fog épülni - mondta bíztatóan,bár szerintem még ő sem volt biztos abban. - Beszéltem az orvossal - mondta komolyan,ami látszólag felkeltette az érdeklődésemet. - Ma vagy talán holnap fel kellene kelnie - mosolyodott el halványan,mire nekem a szemeim tenisz labda nagyságúak lettek.A szavak a torkomon akadtak,de mikor megszólaltam,hálásan pillantottam Rosalindára.
-Köszönöm - mondtam neki őszintén.Hálálgatásomat a gép egyre gyorsabban csipogó hangja szakította félbe,amire mindketten oda kaptuk a tekintetünket,de Gwen meg sem mozdult...

27.fejezet: Sosem lesz vége?!

Sziasztok!

Nagy hírem van! Legalábbis ha az nagynak számít,amit most fogok mondani...
Mivel a piszkozatokban már a 30.részt is átléptem,így arra gondoltam,hogy ma hoznék nektek kettő-három bejegyzést,feltéve akkor,ha kommenteltek.:) Az előző részhez nagyon szépen köszönöm a kommenteiteket,higgyétek el,sokat jelent nekem a Ti véleményetek.:) Ha érdekel titeket,hogy mi lesz Gwennel,akkor kommenteljetek ehhez,és minden kiderül...;)

XoXo Vicky

Miközben ittam az italomat,mellém ült egy borzasztóan helyes fiú,aki mosolyogva nézett engem.

-Segíthetek? - Kérdeztem a pultra rakva a poharat,és intettem még egyet a pult mögött álló pasasnak.

-Csak nézem,hogy egy ilyen szép lány,hogyan bír meginni ennyit - mondta kuncogva. - Amúgy Greg - nyújtotta a kezét.

-Gwen - ráztam meg a kezét. - Muszáj.Sok gondot valahogy el kell egy kicsit felejteni - vontam vállat és ismét lehúztam azt az erős alkoholt,ami már érezhető volt a beszédemen is. - Te mit keresel itt? - Kérdeztem felvont szemöldökkel a fekete hajú fiút.

-Szakítottam a barátnőmmel - vont vállat mintha nem érdekelné,majd miután kicsodálkozta magát rajtam,újra a szemeimbe nézett. - És,mit szólnál hozzá,ha mondjuk,kettesben eltöltenénk ezt az éjszakát - simított végig lágyan a kezével a combomon,mire halványan elmosolyodtam,és csillogó szemekkel néztem rá,egy bólintással.Mikor kifizettem az italokat,Greg felkapta a pultról az üveg bort,és átölelve a derekamat mentünk ki a bárból.

-Hova megyünk? - Kérdeztem a mellettem sétáló fiút,aki egy sötét sikátor szerűségbe vezetett be.

-Van egy kis elintézni való - mondta egyszerűen.

-Régen láttalak Gwendolyn - hallottam meg egy régen hallott hangot,amitől a gyomrom görcsbe rándult,ekkor már éreztem,hogy nem lesz jó vége...

*Louis Tomlinson szemszöge*

-Mindjárt jövök - kiáltottam vissza Elnek,és elindultam a kijárat felé,ahol egy hangosan nevető lányt láttam meg közeledni,egyik kezében egy pár magassarkú,míg a másikban egy üveg valami.Ahogy egyre közelebb ért,láttam,hogy az a lány nem más,mint Gwen.Mikor már pár méterre volt tőlem,dőlöngélve közeledett felém,és vérző fejjel ért hozzám. - Úristen - kaptam a szám elé a kezem. - Gwen jól vagy? - Kérdeztem aggódva a lánytól.

-De szép szemed van - mondta nevetve,miközben elmerengett a szemeimben.Félretéve az idétlen válaszát,éreztem,hogy bűzlik az alkoholtól,így kivettem a kezéből a boros üveget. - Na!Az kell! - Kapott a kezem után,amit feljebb emeltem,hogy ne érje el.Hangján hallani lehetett,valami féle hörgést,de nem tudtam hova tenni.

-Most szépen felmegyünk - kaptam az ölembe,akár a menyasszonyokat,és visszafordultam a hotel irányába,ahol mikor beértünk,mindenki ránk kapta a tekintetét.Liam ahogyan megpillantott minket,szinte pillanatok alatt mellettünk termett.

-Mi történt veled? - Kérdezte aggodalmasan,és húgát azonnal karjaiba vette. - Gwen szólalj már meg! - Kérlelte a húgát,aki csak viháncolva nézett Harryre.

-De jó a hajad.Én is ilyet akarok - túrt bele barátom göndör fürtjeibe,aki értetlenül söpörte ki Gwenny kezét onnan. - Ilyenem nekem is van - mutatott Liam karján levő tetoválásra,aztán megint hangos nevetésbe kezdett.

-Gud! /Istenem!/ - Kiáltott fel svédül Camille ahogyan meglátta Gwent. - Mi történt? - Kérdezte azonnal mikor hozzánk ért,és szinkronban Ellel és Danielle-el.

-Nem tudom!Így találtam! - Mondtam védekezve.

-Azt a rohadt életbe! - Kiáltotta el magát Fearne ahogyan leérkezett. - Mit műveltetek vele?! - Kérdezte fenyegetve tőlünk,és tekintetével Gwent fürkészte.
-Nem mi voltunk!Fogd már fel! - Dörrent rá Harry,és ezt figyelmen kívül hagyva szólalt meg újra a barna hajú egyed.
-Azonnal kórházba kell vinni - jelentette ki határozottan,és sietős léptekkel indultunk ki az utcára,ahol lefoglaltunk egy taxit.Mielőtt a sofőr megszólalhatott volna,Liam hozzá vágott egy köteg pénzt mikor kiszálltunk,és beviharzott a húgával a kórházba.
-Nagyon súlyos? - Kérdezte halkan Niall,akinek az este folyamán most először hallottuk meg a hangját.Kérdésére Liam felnézett,és sóhajtva rázta meg a fejét.
-Még nem jött hír - motyogta lehorgasztott fejjel.Mikor bárki is megszólalhatott volna,megjelent egy nővér,egy halom papírral a kezében. - Nővérke!Tud valamit Gwenről? - Kérdezte Liam azonnal,ahogy meglátta a fehér ruhás nőt.
-A hozzátartozója? - Vonta fel a szemöldökét komolyan.
-Mind azok vagyunk.Szóval? - Sürgette a nőt,aki fellapozta a papírjait,majd elkezdte olvasni azokat.
-Miss Crinenak,a korábban megzúzódott csuklója megrepedt,ahogyan a jobb combcsontja is,de nem súlyos.A  bal bordája viszont majdhogynem átszakította a tüdejét,és a fejét össze kell varrni,ahogyan a száját is - sorolta monoton hangon,és mikor meggyőződött arról,hogy mindenki megértette,szó nélkül ment el mellettünk egy másik kórterembe.
-Ki tette ezt vele? - Temette kezeibe az arcát Liam.
-Én esküszöm,hogy kicsinálom azt a férget! - Dühöngött mellettünk Fearne,amit csak Camille értett meg.
-Fear nem teheted!Mit szólna Gwen ahhoz,ha megtudná?Ígyis Tom megtette amit akart,most már nem tehet semmit - rázta a fejét Cam.
-Neked elment az eszed?!Örülj annak,hogy életben maradt! - Fakadt ki hangosan,mire megjelent az egyik ajtóból egy mérges arcú nővér. - Maga inkább menjen vissza - förmedt szegény nőre a svájci lány,aztán visszafordult a szőke hajúhoz. - Amikor veled volt baj,akkor szerinted mit csináltunk?Ültünk az ágyad mellett?Vártuk,hogy mikor kelsz fel,hátha megtörténik a csoda?Hát nem!Mi is kiálltunk érted! - Hadarta idegesen a lánynak Fearne.
-De nem érted meg,hogy sok függ ettől?!Te is tudod,hogy kiállok érte ugyan úgy,ahogyan érted is!Viszont fel kell fognod,hogy annak az embernek messzire elnyúlik a keze,és ha nem szeretnél te is úgy járni mint Gwen,akkor idők múlva talán eltudjuk kapni! - Magyarázta Camille is kiabálva,amit ismét lepisszegett az előbbi nővér. - Ki kérdezte magát? - Mordult rá,mire a nővér látva a két lány dühös arcát,inkább visszaslisszolt.
-Ti tudjátok,hogy ki volt az? - Kérdeztem döbbenten Liammel egyszerre,de mindketten dühösen meredtek ránk.
-Minden rendben lesz - suttogta Danielle Liamnek,akinek egyre több könnycsepp gurult le az arcán.

*Liam Payne szemszöge*

Fáradtan ültem a széken,még mindig arra várva,hogy a húgomat rendbe tegyék.Már kerek három órája ülök egy helyben,de nem tudok elaludni,a kétségbeeséstől,hogy mi lehet vele.
-Idd meg - nyúlt felém hirtelen egy kéz,amihez Camille társult.Hálás pillantással vettem el tőle a gőzölgő kávét. - Menj haza,holnap korán kell kelnetek - mondta komolyan.
-Nem!Gwennel maradok!Ha törik,ha szakad! - Mondtam éberebben,majd ránéztem a fáradt társaságra,akiknek a fele már biztosan bealudt. - Szerinted ki lehetett az,aki szólt az újságíróknak? - Kérdeztem sóhajtva a mellettem ülő lányt.
-Fogalmam sincs - rázta meg a fejét. - De ezért szerette volna elkerülni a hírnevet,amit régen szerzett - magyarázta.
-Te tudod,hogy ki volt az aki miatt így néz ki Gwen? - Kérdeztem kerek szemekkel.
-Sajnos - bólintott fájdalmasan,és látva érdeklődő arcomat,nekikezdett a mesélésnek. - Mikor új életet kezdtünk,Gwen azon volt,hogy megszabaduljon az anyja,és a te hírnevétől - mondta komoran. - Egy napon,egy férfi fenyegetni kezdte,amit Gwen nem vett komolyan,ezért rajtunk keresztül kezdett üzengetni - mondta mérgesebben. - Amikor már tudta,hogy nem vicc az egész,minél messzebb mentünk,hogy ne találjon meg minket,de a mai este eljött,az ő ideje - motyogta elmerengve.
-Mit akart tőletek? - Kérdeztem kíváncsian.
-Bosszút állni - mondta sóhajtva,mikor hirtelen kinyílt a műtő ajtaja,ahol amint kitolták az ágyon fekvő,infúzióval ellátott húgomat,elkapott az az érzés,amit a legrosszabb ellenségemnek sem kívánok.Amikor magunkra hagytak az orvosok,ránéztem a többiekre,akik biccentettek,hogy menjek be.Gondolom nem túlzok azzal,hogy a sírás fojtogatott,a látványtól.
-Néhány napig altatás alatt lesz - mondta a doktor bíztató mosoly kíséretében,és szó nélkül hagyott ott.Remegő lábakkal ültem le a húgom mellé,és néztem rá a hulla fehér lányra,akiből különböző csövek lógtak ki.Az éjjeli szekrényen csipogó gép jelezte,hogy Gwen még közöttünk van,bár nem éber állapotban.
-Tudod,amikor megjelentél,nem hittem volna,hogy ilyen fontos leszel nekem,de idővel rájöttem,mit is kaptam - mondtam a vízszintben fekvő lánynak. - Fájó még magamnak is bevallani,de szeretlek - fogtam meg óvatosan a húgom kezét,vigyázva arra,hogy egy csövet se rántsak meg. - Idiótán hangzik,de ha hallasz,akkor szorítsd meg a kezemet - kérleltem Gwendolynt,de az élet apró jeleit sem lehetett látni rajta,hanem egyenletesen vette tovább a levegőt. - Kérlek! - Suttogtam megtörten és vártam tovább a reakciókra...

*Camille Gray szemszöge*

Szomorúan szakítottam el a tekintetemet a kórházi ágy mellett könyörgő Liamről,és a többiekre néztem,akik félálomban terültek szét a váróteremen.
-Menjetek haza - mosolyogtam a fiúkra,de egyik sem tágított,és látva az arcukat,biztos voltam enne,hogy nem fogom tudni meggyőzni. - Akkor lemegyek kávéért - sóhajtottam megadóan,és elindultam a lift felé,amibe mikor beszálltam,valaki a kezét az ajtóhoz tette,ami automatikusan kinyílt.
-Segítek felhozni - mosolygott kedvesen Niall,és újra megnyomta a földszintre vezető gombot. - Jól vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel.
-Hogy lennék? - Kérdeztem iróniával teli hangon. - A legjobb barátnőm félholtan hever egy kórházi ágyon,és az sem biztos,hogy épségben felépül!Vagy hogy normális lesz-e! - Akadtam ki idegesen a kérdésére,mikor kiszálltunk a liftből,és mérgesen indultam el az automata irányába.
-Rendben!Értem! - Mondta védekezően feltartott karokkal,de láttam rajta,hogy megbántottam.
-Bocsánat,nem rád vagyok kibukva,csak ez az egész szitu ... - kezdtem magyarázkodni.
-Elhiszem - nyugtatott meg a mosolyával,és a kávégépet megnyomva felém fordult. - Elmagyaráznál nekem valamit? - Nézett rám kérdőn,mire halványan mosolyogva bólintottam. - Miért vagy ilyen Gwennel?Úgy értem,miért kötődsz ennyire hozzá?Fearne és ő nagyon hasonló természet,mégis te is ugyanúgy ragaszkodsz hozzá - kérdezte komolyan.
-Az hosszú - vágtam rá,mert nem volt nagy kedvem megosztani ezt Niallel.
-Van időm - mondta egyszerűen,és látva,hogy nem fogja abbahagyni a próbálkozásit belekezdtem.
-Mikor eljöttünk onnan,durván kezdtem zülleni.A napjaim nagy része bulizásokból állt.Az éjt nappallá,a nappalt éjszakává téve éltem a napokat,míg nem találkoztam egy sráccal,aki beadott nekem gyógyszereket - mondtam sötét tekintettel. - Hiába voltam szerelmes belé,tudtam,hogy becsap,de arra is csak idő után jöttem rá.Mikor annyi cuccot szedtem be,hogy eszméletemet vesztettem,a lányok hívták a mentőket,ahol gyomormosást kaptam.Gwen annyira ideges lett,hogy megkereste a fiút,és azóta nem nagyon hallottam felőle - mondtam kínosan mosolyogva.A monológom végére csak megrázta a fejét,és hitetlenül nézett rám. - Az idő megedzi az embert - mosolyogtam rá,és elvettem az utolsó kávét is az automatából,majd mögöttem Niallel visszamentem a többiekhez,akik álmosan pislogva néztek ránk. - Történt valami? - Ültem le Fearne mellé a földre.
-Semmi,még mindig ugyanúgy fekszik - túrt bele idegesen a hajába. - Mi lesz ha nem ébred fel?!Tudom,hogy altatásban van,de ha a szíve nem bírja? - Kérdezte aggodalmasan,és láttam,hogy egy könnycsepp csordul ki a szeméből.
-Minden rendben lesz - nyugtattam meg,és oldalról magamhoz húzva átöleltem a vállát. - Gwen erős,kibírja - bíztattam őt is,és magamat is,és így vártunk,amíg fel nem kel a nap...

Díj VII.

Köszönöm a díjat csakegylány-nak!!:)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

 

11.dololog rólam:

 

1. Az Enigmát szeretném kiolvasni,és még sok más könyvet.

2. Fél hosszú,festett vörös hajam van.:)

3. Jelenlegi kedvenc zeném: Macklemore ft. Ryan Lewis - Can't Hold Us és Alicia Keys - New Day :))

4. Éhes vagyok :D

5. A többit lejjebb megtaláljátok.:)

 

Válaszok:

 

1. Milyen sorozatokat nézel?

-Éjjel-nappal Budapest,Szulejmán,Pretty Little Liars.

 

2. Nyár vagy tél?

-Is-is,de a tél kicsit közelebb áll hozzám.:D

 

3. Hány részesre tervezed a blogodat?

-Két évadosra tervezem,de még nem tudom,hogy hány részre fog "esni".

 

4. Kedvenc rajzfilmed?

-Phineas & Ferb,Herkules.

 

5. Hogy szoktál kikapcsolódni?

-Kutya sétáltatás,zene hallgatás,vagy olvasás.

 

6. Mész valamilyen táborba a nyáron?

-Megyek.

 

7. Milyen lett az évvégid?

-Jól sikerült.:)

 

8. Kedvenc édességed?

-Nagyon édes szájú vagyok,de csoki és (ha az annak számít) akkor a palacsinta is.

 

9. Kitől kaptad az utolsó kommentedet?

-Marika Szász.:) (köszönöm neked is,és mindenki másnak is!!<3)

 

10. Síró típus vagy?

-Nem nagyon,maximum a legrosszabb esetben sírom el magam.

 

11. Mi a hobbid?

-Wakeboard,zene hallgatás,olvasás,és blog írás.:)

 

 

Kérdéseket írni!:

1. Kedvenc fagyid?

2. Milyen színű a hajad?

3. Hogyan kapcsolod ki magad,egy fárasztó nap után?

4. Kitől kaptad az első kommentedet?

5. Mióta írsz blogot?

6. Kedvenc blogod?

7. Kedvenc íród?

8. Milyen nyelvet tanulsz?

9. Az írásaidat papírra is leírod,vagy csak gépbe írod?

10. Van házi állatod?

11. Mi a csengőhangod?

 

Akiknek küldöm:

Roxana

~Anne Norina Joiner~

26.fejezet: A félelem érzete

Ciao!:))

El sem hisztitek,hogy mennyire örülök a kommenteknek!!:)Ahogyan befejeztem a részt,rögtön "közzétettem".:D Remélem tetszeni fog nektek,és kellemes olvasást kívánok nektek!:) Ja,és a végén kommenteljetek légyszíves!<3 :)

XoXo Vicky

-Gwen!Nyisd ki azt a rohadt ajtót! - Dörömbölt valaki az ajtómon.Fáradtan nyúltam a kilincsért,amit lenyomtam,és beesett rajta Danielle,Eleanor,Camille,és Fearne. - Te még nem öltöztél fel? - Döbbent le Dan,mikor meglátott.

-Minek kellene? - Kérdeztem értetlenül.

-Küldtem üzenetet,nem olvastad el? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Most keltem fel,szerinted mennyi kedvem van üzeneteket nézni? - Mondtam nyűgösen,mire hirtelen El a kezembe nyomott egy ruhát. - Ez mi?Egyátalán hova megyünk? - Kezdtem bele a kérdezősködésembe.

-Öltözz,mert elkésünk - terelgetett be a fürőbe Cam,ahol gyorsan átvettem a pizsamámat a kezembe nyomott ruhára,és a szememet húztam ki éppen,mikor Camille újra megszólalt. - A srácoknak ma van egy kis dolguk a stúdióban,és oda kell menni - mondta a kérdésemre a választ,amire annyira meglepődtem,hoy a tus is megállt a kezemben.Fortyogva a dühtől léptem ki a fürdőből,majd indultunk ki a szobámból,egyenesen le a földszintre,ahol senki sem volt,így értetlenül néztem a lányokra.

-Mivel elaludtál,így már régen elmentek - forgatta meg a szemét Ellie.

-Tudjátok,hogy merre kell menni? - Kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

-Igen,rengetegszer voltunk itt - magyarázta Danielle.Szó nélkül indultunk utána,és mentünk a stúdióba.Mikor odaértünk,éppenhogy betettük a lábunkat az épületbe,egy hangos csattanást hallottunk a szobából,ahol fel szokták venni a dalokat.Unottan léptem be a szobába,és néztünk végig a hangosan nevető bandán,és a földön szenvedő Liamen,aki a férfiasságát fogva,hangosan nyögdécselt a földön.

-Melyikőtök volt? - Kérdeztem karba font karokkal a fiúkat,akik védekezően maguk elé tették a kezüket. - Gratulálok - biccentettem Liamnek,majd segítségképpen nyújtottam felé a kezemet,amit értetlenül,de elfogadott. - Nem is te lennél - forgattam meg a szemeimet,amin halványan elmosolyodott.Amikor kinyílt az ajtó,megláttam mögötte a menedzsert,aki mosolyogva üdvözölt mindenkit.Mikor a srácokat a hangszigetelt üveg mögé terelte,és neki kezdtek az éneklésnek.A számot hallgatva,éreztem,hogy valakinek a teintete,szinte kiégeti az arcomat,így felnéztem,és szembe találtam magam a bátyám mélybarna szemeivel,amik teljes komolysággal néztek az enyémbe.Sóhajtva szakítottam el a szemétől az enyémet,és álltam fel a kanapéról.Szó nélkül mentem ki a szoából egyenesen a stúdió büféjébe,ahol kértem egy meleg kávét.

-Azt hittem elmész - hallottam meg egy hangot enyhe akcentussal,amin elmosolyodtam,és mikor megfordultam,Niallel találtam szemben magam.

-Szívesebben lennék máshol,mint itt - mondtam sóhajtva,majd hozzá tettem.: - Csak muszáj a reggeli kávé - magyaráztam,miközen a pultról vettem le a meleg italt. - Neked nem énekelned kellene? - Tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Szünet van,és gondoltam lejövök egy ebédre - vont vállat.
-Zayn hol van? - Kérdeztem elmerengve,amin felnevetett.
-Érdekel a csapat rosszfiúja? - Kérdezte vigyorogva.
-Előbb üttetem el magam egy autóval - vágtam rá,mire elmosolyodott.
-Perrievel elmentek egy tetováló szalonba - magyarázta szemforgatva. - Ma nem jönnek be szerintem,mert mire végeznek késő lesz - mondta miközben a szendvicsét eszegette. - Kérdezhetek valamit? - Nézett rám nagy szemekkel,amire válaszul bólintottam. - Van barátja? - Kérdezte hadarva,és lehajtott fejjel motyogva.
-Zaynnek? - Vontam fel a szemöldökömet. - Nem tudom,a te banda társad,ráadásul ott van neki az a vicsorgó szörny.Bár ... - merengtem el,amin hangosan elkezdett nevetni.
-Úgy értem Camnek - mutatott rá az alanyra,nekem pedig a köhögő rohamom előjött,mivel félrenyeltem a kávét. - Gwen!Jesszusom!Jól vagy? - Ütögette a hátamat.
-Igen,persze,minden rendben - mondtam,mikor levegőhöz jutottam. - Nincs - ráztam meg a fejemet. - Nincsen barátja - egészítettem ki a mondatot,mire megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Bár lehet,hogy akad egy kiszemelt - gondolkoztam el a barátnőm néhány olyan megmozdulásán,ami a szőke énekes iránti vonzalmát fejezi ki.
-És ki az? - Kérdezte reményekkel teli szemekkel.
-Inkább hódítsd meg - kacsintottam,majd otthagyva az Ír srácot,visszamentem a kanapén pihegő fiúkhoz. - Kifáradtatok dalosmadarak? - Kérdeztem gúnyosan a fiúkat,akik inkább kerülték a tekintetemet.
-Hali,bocsánat a késésért,de ..., - hallottunk meg az ajtóból egy idegen hangot,és mikor odafordultam,szembe találtam magam a parton levő pultos sráccal,aki kerek szemekkel meredt rám. - Szerintem kezdjünk neki a munkának - motyogta lesütött szemekkel,amit én értetlenül néztem.Vállatvonva ültem le a kanapéra,ahol Fearne duzzogva ült.
-Mi a baj? - Kérdeztem mellé ülve.
-Harry - morogta mérgesen,és látva kicsit sem arátságos arcát,inkább nem kérdezősködtem.Miután végre végeztek a srácok,nehezen tápászkodtam fel a kanapéról,de mielőtt elindulhattunk volna,a fiúk után szóltam.:
-Mindjárt jövök - böktem a vécé ajtó felé,mire mindenki bólintott egyet.Ahogyan beléptem a mosdóba,meghallottam azt a hangot,amit a stúdióban hallottam meg.
-Tesó!Hidd már el,hogy ő az! - Mondta idegesen mint megtudtuk Sam. - Nem!Nem képzelődök!Te lennél az utolsó,akit átvernék! - Magyarázkodott a telefonba,mikor kinyílt hirtelen az ajtó,és megjelent mögötte a szőkésbarna hajú fiú,aki lefehéredve szorította a füléhez a készüléket. - Majd visszahívlak - motyogta halkan,és kinyomta a telefont.Szemforgatva nyitottam meg a csapot,és öblítettem le a szappant a kezemről. - Lehet egy kérdésem? - Kérdezte kínosan mosolyogva,amin elmosolyodtam,de bólintottam. - Van testvéred? - Tapintott a gyenge pontomra,amire hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak,majd megszólaltam.
-Csak egy bátyám van - mondtam egyszerűen,hiszen nem voltam biztos Alcide életben maradásában...Minden szó nélkül kimentem a helyiségből,egyenesen a srácokhoz,akik már unottan vártak rám.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,mire csak kinyújtottam a nyelvemet.
-Innen hova tovább? - Kérdeztem karba tett kezekkel.
-A közeli plázában lesz egy dedikálásunk - célozgatott a programjukra Liam.
-Ahová mi nem megyünk - szögezte le azonnal Cam,majd félszemmel felém pillantgatott.
-Dehogyis nem! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon a bátyám.
-Attól,hogy a húgod vagyok,semmi kötelességem elmennem a ti idióta aláírás osztogatásotokra,ahol több száz rajongó sikongat - mondtam mérgesen.
-Nem és kész - mondta határozottan Fear,és vissza sem fordulva,otthagytuk az értetlenül ácsorgó bandát. - Nem lesz semmi baj - karolta át a vállamat,ezzel mégjobban emlékeztetve,hogy jobban kéne vigyáznom a fiúk körüli felhajtásra.
-Remélem - sóhajtottam gondterhelten,de legbelül éreztem,hogy a félelem egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam...

*Thomas Johnson szemszöge*

Unottan kapcsolgattam a tévét,mikor valaki egyszer csak elkezdett kopogni az ajtómon.
-Gyere - szóltam ki,hogy az illető is meghallja.A küszöböt átlépve megtaláltam az én legjobb barátomat,Greget. - Na mi a hír felőle? - Kérdeztem felcsillanó szemekkel,utalva Gwenre.
-Ha minden igaz,Floridában tartózkodik,egy énekes bandával - avatott be a részletekbe,amihez egyátalán nem értettem,hogy hogyan is jönnek énekesek. - Megtalálta a bátyját - magyarázta,mintha egyértelmű lenne.
-Szóval Alcide még mindig nincs meg - gondolkodtam el egy pillanatra,és ránéztem Gregre,aki megerősítette az elméletemet. - Milyen kár,hogy nem szólt nekünk.Szívesen találkoztam volna vele - mondtam elmerengve. - De talán örülne ő is egy kis meglepetésnek - mosolyodtam el szélesen. - Amúgy honnan veszed,hogy Floridában van? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ha nekem nem hiszel,itt a bizonyíték - dobott elém egy papír köteget,ezzel megbizonyosodva arról,hogy valósat állít...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Hajamat törölgetve jöttem ki a fürdőből,és ültem le a két lány mellé,akik a konyhában üldökéletek egy-egy nagy bögre kakaóval.Amint leültem,Fearne a kezembe nyomta a forró bögrét.
-Megnyugodtál? - Kérdezte Camille együttérzően.
-Egy kicsit - bólintottam halványan,mire mindketten elmosolyodtak.Hirtelen valaki elkezdett dübörögni az ajtón,amit Fear unottan nyitott ki.
-Persze,nyugodtan gyertek be - mondta ironiával teli hangon az éppen becsörtető bandának. - Mit akartok? - Kérdezte a barna hajú lány pultnak dőlve a fiúkat.
-Hoztunk valamit,ami alán titeket is érdekelne.Főleg téged,Gwen - nézett rám komolyan Louis,és elém tolt egy újságot,amin annyira megdöbbentem,hogy meg sem tudtam szólalni. - Gwendolyn!Minden rendben? - Integetett a szemem előtt a kék szemű fiú,de még arra sem tudtam reagálni.
-Bassza meg!Gwen,nyugi!Nem lesz semmi baj! - Próbált nyugtatni Camille,de ez sem hatott nagyon.
-Ti normálisak vagytok?! - Akadt ki Fear idegesen a fiúkra,akik értetlenül néztek ránk.
-Miért?Ez csak egy ártalmatlan kis cikk - legyintett a göndörebbik tag,és amíg ők vitáztak,én addig elkezdtem olvasni.

A One Directiont a stúdióból kifele jövet,a szemfüles fotósaink lencsevégre kapták őket,amint az aranytorkú Gwendolyn Crinenal jönnek ki.Bár a kedvük nem volt felhőtlen,de az egyik bennfentes azt állítja,hogy egészen jól kijöttek a felvétel alatt.Talán egy közös dalon dolgoznak?Netán ez lenne Miss Crine visszatérése?Hamarosan minden kiderül.

Ahogyan a végére értem,éreztem,hogy egyre jobban kapkodom a levegőt befelé,és mikor a tekintetem a szöveg alatti képre,amin látszott a stúdió felirata,így biztosra vettem,hogy ütött az órám.Éreztem,hogy az arcomon egyre több könnycsepp folyik végig,és a rémülettől egyre joban kezdtem hátrálni.
-Gwen,kérlek ne ess pánikba! - Nézett rám könyörögve Fearne,de annyira elkapott a pánikrohamom,hogy ez volt az a mondat,ami talán mégjobban rátett egy lapáttal.A többiek értetlenül kapkodták a fejüket,de a kétségbeesés rajtuk is látszott.Hirtelen felindulásból beszaladtam a szobáma,ahol magamra zárva az ajtót kezdtem halk zokogásba.Annyi szenvedés után,talán megérdemlem azt,hogy kikapcsoljam magam,ezért gyorsan kikapkodtam a bőröndből néhány kihívóbb ruhadarabot,és egy erősebb sminkkel ki is léptem a szobából,és mielőtt akárki is megszólalhatott volna,gyorsan kiléptem az ajtón,majd elindultam az egyik bár felé,ami már ránézésre bűzlött az alkoholtól.Lenyomva magamban az undort,beléptem az iszákos emberekkel teletömött helyiségbe,ahol ledobtam magam a bárszékre,és kikértem magamnak egy igen ütős alkoholt,ezzel kezdetét is vehette az este...

25.fejezet: Dalszöveg író?!

Szép napot!:)

Arra gondoltam,mivel nyári szünet van,így hozok nektek egy részt.:))Örülök én annak az egy kommentnek is ami jött,de jól esne,ha több jönne,és elmondanátok a blogról a véleményeteket.:)Mindenesetre,kellemes olvasást a részhez,és a végén kommenteljetek!:)

XoXo Vicky

*Louis Tomlinson szemszöge*

Hatalmas vigyorral az arcomon léptem ki Gwen szobájából,és mentem át a sajátomba,ahol Eleanor várt rám.

-Na,milyen volt a próba? - Kérdezte mosolyogva,az ágyon ülve.

-Nagyon jó!Egyszerűen zseniálisakat ír!A hangja pedig szavakba önthetetlen! - Áradoztam Gwen tehetségéről.

-Tudom,gyönyörű a hangja - emlékezett vissza,mikor nekünk énekelt. - Szóval akkor az lesz az ajándék? - Kérdezte csillogó szemekkel,válaszul csak bólintottam egyet,majd a kezébe nyomtam a dalszöveget.El miközben a szemeivel falta a sorokat,addig nekem eszembe jutott egy ötlet. - Ez fant ... - kezdett volna bele,de félbe szakítottam.

-Lehetne ő az új dalszöveg írónk! - Mondtam a hirtelen támadt ötletemet.

-Louis,tudod,hogy támogatom az ötleteidet,de ezt nem tartom jónak - rázta meg a fejét Ellie.

-Miért?Így legalább pénzt is kereshetne - magyaráztam az érveimet.

-De lehet,hogy ő ezt nem akarja - mondta az ellenpéldát,és egyre dühösebb lett.

-El,muszáj munkát találnia,és ebben segítek neki - mondtam komolyan,és gyorsan lementem a medencéhez,ahol a srácok a vízben lubickoltak,és Zayn az egyik napozóágyon feküdt. - Fiúk! - Kiáltottam oda nekik,mire rám kapták a tekintetüket. - Gyertek ki egy kicsit - kértem őket,amire mindenki kijött a vízből.

-Mi van?Pont készültem volna lefolytani Niallt a víz alá - mondta komolyan Harry,amit nagyon nem értettem,de egy legyintéssel letudtam az egészet.

-Mi lenne,ha Gwen lenne a dalszöveg írónk? - Kérdeztem hirtelen,mire mindenki értetlenül nézett rám. - Fantasztikus dalokat ír,ami tele van érzelemmel,ráadásul kéne neki a munka - magyaráztam.

-Louis,értem én,hogy segíteni akarsz,de nem hiszem,hogy ez jó ötlet - húzta el a száját Liam,de mikor a kezébe nyomtam a szöveget,amit Gwen adott nekem,elkerekedett szemekkel nézett rám. - Tényleg ügyes - mondta elismerően,mikor a srácok is elolvasták. - Nem bánom,lehet - mondta sóhajtva,amire nekem egy hatalmas mosoly terült el az arcomon.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Dúdolva léptem ki a liftből,és indultam meg a zene terem irányába,hogy jól menjen a dal.

-Gwen!Gwen várj már meg! - Kiáltott utánam valaki,mire megfordultam és értetlenül néztem Camre,aki ziláltan nézett ki. - Igaz az,hogy a srácok dalszerzője leszel? - Kérdezte döbbenten,amit nem értettem.

-Már miért lennék a dalszöveg írójuk? - Kérdeztem értetlenül.

-Niall mondta,hogy te vagy mától a szöveg író - magyarázta,nekem pedig a szemeim elkerekedtek. - Gwendolyn!Itt vagy? - Integetett az arcom előtt a kezével,de ahogyan látta,hogy a fejem kezd lilából vörösbe átmenni,azonnal leesett neki,hogy most mit fogok tenni. - Ne!Gwen kérlek! - Jött utánam a medence irányába,ahol ott voltak a fiúk,akiknek nagyon jó kedvük lehetett.

-Á!Gwen,de jó,hogy jössz! - Indult el felém Louis,mintha mi sem történt volna.Dühösen trapoltam oda hozzájuk,és mikor elé értem,akkora pofont kevertem le neki,hogy még az én kezem is belesajdult,míg az ő arcán egy hatalmas tenyér nyom virított. - Bazd meg!Normális vagy?! - Háborodott fel azonnal.

-Milyen dalszöveg író?!Tomlinson neked teljesen elment az a maradék eszed is?! - Förmedtem rá.

-Miért?Kell a pénz nem? - Kérdezte értetlenül,és mire adtam volna még egyet,Fearne lefogta a kezemet,és erősen tartotta a testem mellett.

-Nem éri meg - motyogta nekem.

-Te meg hogy lehetsz ilyen barom?!Azonnal igent mondani?Komolyan,kezdek kételkedni abban,hogy rokonok vagyunk! - Fordultam Liam felé hirtelen,aki azt sem tudta,hogy mit csináljon. - Tudjátok mit?Fulladjatok meg! - Löktem őket a medencébe a mellkasuktól fogva,és mit sem törődve velük,megfordultam,és visszamentem a szobámba,ahová mikor beértem,idegesen dobtam le magam az ágyra,és néztem magam elé.Dühösen vettem a kezembbe a füzetet,és téptem ki a lapot,amin az én szövegem szerepelt,mivel Louis-val együtt énekeltünk volna.Mikor kitéptem a papírdarabot,sóhajtva lapoztam egy új oldalra,és addig gondolkoztam egy újabb dalon,amíg a kezem,szinte önnálló életre nem kelt,és írta a sorokat.Félve kezdtem el olvasni a szöveget,míg nem jöttem rá,hogy ez tényleg fantasztikusra sikeredett.Mosolyogva kezdtem el átírni a dallamot,és mikor az is megvolt,elkezdtem dúdolni,hogy hogyan is hangzana a dal.

*Fearne Wright szemszöge*

Idegesen néztem a két fiút,akik köhögve jöttek fel a felszínre,és értetlenül néztek körbe.
-Nektek teljesen elment az eszetek?! - Támadtam a fiúkra. - Hogy lehettek ennyire hülyék?! - Kérdeztem felcsattanva,mikor kijöttek a vízből.
-Ne kiabálj!Pont a te hangod az,ami nem hiányzik még nekem - morogta Liam,mire nekem felszaladt a szemöldököm.
-Igen?Akkor tudod mit?Fulladj bele a medencébe!Hidd el,azzal mindenkinek jót tennél! - Mondtam gúnyosan. - Ha forodított esetben történt volna ez,te mit csinálnál? - Kérdeztem tőle karba font karokkal,de választ már nem tudott adni. - Tudod,kettőnk közül mégis én vagyok az,aki többet van a húgoddal,és vigyáz rá,ahhoz képest,hogy te a bátyja vagy - ráztam meg a fejemet. - Ha most sem vetted volna észre,akkor megvárom,amíg rájössz magadtól - veregettem meg a vállát,és hagytam ott a döbbent arcú társaságot,és mentem fel Gwenhez,akinek a szobaajtaja zárva volt. - Gwen!Nyisd ki kérlek! - Dübörögtem az ajtón,mikor hirtelen kinyílt az,és mögötte megláttam Gwent,aki dühösen nyitotta ki az ajtót. - Jól vagy? - Kérdeztem tőle arcát fürkészve,de ő csak megrázta a fejét.
-Azt nem értem,hogy ez miért jó neki!Mindent elmondtam,mert megbíztam benne,és azt is,hogy egyedül szeretnék talpra állni! - Fakadt ki,miután bementünk a nappaliba.
-Gwen,minden megoldódik!Nem kell idegeskedned miatta - nyugtattam meg,amennyire csak tudtam. - Csak jót akart,de a hülye fejével,nehogy azt nézd ki belőle,hogy tud gondolkodni - ráztam meg a fejemet,amin elnevette magát. - Nekem viszont mostmár mennem kell,mindjárt kidőlök - kedztem bele a mentegetőzése,mire ő megrázta a fejét.
-Nyugodtan menj - mondta mosolyogva.

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Mikor Fear kiment,sóhajva mentem be a szobámba,és gyorsan felkaptam az éjjeliszekrényről a dal másik felét,aztán leindultam a medence irányába,ahol Liam és Louis próbálták szárítani magukat.Amikor megláttak,döbenten néztek rám,hogy mit akarok tőlü,de ahogyan Louis elé léptem,a kezébe nyomtam a kottát,rajta a szöveggel. - Remélem majd tudjátok hasznosítani - mondtam gúnyosan.
-Gwen,hallgass végig - nézett rám kérlelően Lou,de megráztam a fejemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi - morogtam. - A dal a tiétek,azt csináljátok innentől kezdve amit akartok - legyintettem unottan. - De ne gyertek hozzám többet - mondtam az előttem álló két srácnak,akik olyannyira ledöbbentek,hogy meg sem tudtak szólalni.Lenézően néztem végig rajtuk,és mentem vissza a szobámba.Idegesen kaptam fel magamra egy normálisabb ruhát,és miután készen lettem,gyors léptekkel mentem ki az épületből,egyenesen oda,ahol az ajándékomat elpróbálhattam...