31.fejezet: Heves viták,és az Ő szülinapja

Aloha!:D

Meghoztam a 31.fejezetet!:)) Nagyon örülök,és köszönöm azt a néhány kommentet ami jött az előző részhez!;) Akit érdekel a nemsokára kezdődő blogom,az szavazzon.A fejezethez kellemes olvasást kívánok!
U.I.: Kommentekbe mondjátok el,hogy szerintetek mi történhetett az emeleten,és,hogy Fearne múltját milyennek "találjátok".

Xoxo Vicky

A tüdőmet kiköpve rohantam a kórházhoz,ahová mikor beértem,azonnal a húgom kórterméhez siettem,ahol Fearne a telefonját szorongatva várt rám,és mikor meglátott,idegesen rejtette el a zsebébe a készüléket.

-Hol van?! - Kérdeztem a lányt aggodalmasan.

-Nem tudom!Csak a büfébe mentünk le,és mire visszaértünk már nem volt itt - mondta a részleteket hevesen gesztikulálva.

-Nem tudod,hogy hova mehetett? - Kérdeztem a hajamba túrva,de ő csak megrázta a fejét. - Nem kellett volna itt hagynom - mondtam magamat hibáztatva.

-Payne,most a te lelki depressziódra nem vagyok kíváncsi,hanem meg akarom találni a legjobb barátnőmet,és azért hívtalak ide - mondta morogva Fear. - Gondold végig.Mit mondott neked utoljára?Hova menne szívesen? - Kérdezte fürkésző tekintettel.

-Nem tudom,te beszélsz vele a legtöbbet - vontam vállat. - Camille hol van? - Kérdeztem értetlenül,mivel csak ő nem volt ott kettejük közül.

-Keresi Gwent,ahogyan én is,csakhogy most veled csevegek - mondta gúnyosan és beszállt a liftbe. - Hívj ha van valami hír róla - szólt oda utoljára,és bezárult a lift ajtaja.Gondolkozz Liam,hová mehetett...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Erőszakosan rángattam fel magamra a próbafülkében,egy leggings-et,de hetedik próbálkozásra,tudtam,hogy nem fogom tudni felhúzni a lábamra a kötés miatt,így leültem a fülkében levő székre,és összeszorított fogakkal elkezdtem letekerni a fáslit a lábamról,ami alatt,megláttam egy vékony csíkban összevarrt sebet,amire rászáradt vér tapadt rá.Megfogtam az út közben vett palackos vizemet,és egy kicsit öntöttem a kórházi pizsamámra,majd elkezdtem szépen,lassan tisztogatni a sebet.Mikor végeztem ezzel,végre valahára felvehettem magamra a nadrágot,így már csak félmeztelenül voltam az öltözőben,hiszen nem hiszem,hogy valami bíztató látványt nyújt,egy félig-meddig szétvert,és egy melltartó+leggings kombinációban álló lány.A gondolaton halkan felkuncogtam,majd magamra kaptam a bő pólót amit behoztam magammal,majd miután azt is felvettem,kiléptem a fülkéből,és gyorsan kifizettem a ruhákat,majd elindultam a hotel irányába.Félve húztam össze magam,és battyogtam el a szállodáig,majd mikor elértem odáig,megkönnyebbülten léptem át a hotel kapuit.Lehajtott fejjel sétáltam tovább,mikor nekiütköztem valakinek.

-Elnézést,nem figyeltem! - Kezdtem bele a védekezésbe,de az idegen csak ment tovább.

-GWENDOLYN LUCILLE CRINE! - Kiáltott oda nekem valaki,mire az egész aulában megfagyott a levegő.Abban a pózban maradtam,amiben voltam,és meg sem mertem mozdulni.Camille fortyogva a dühtől,ragadta meg a csuklómat,és fordított maga felé. - Neked teljesen elment az a maradék eszed?! - Kérdezte idegesen. - Maguknak lehet tovább menni - dörrent rá azokra az emberekre,akik minket baámultak.Mielőtt válaszolhattam volna a kérdésére,megragadta a felkaromat,és berángatott,a liftbe,ahol el sem eresztett.Szó nélkül vonszolt az egyik ajtóhoz,amin bekopogott,és mögötte megjelent egy kócos fejű Harold,aki annyira ledöbbent a látványomra,hogy meg sem bírt szólalni.Camille idegesen furakodott be az ajtón,mögötte magam után húzva engem.

-Te meg ... - kezdett bele Harry a faggatásomba,de Cam közbeszólt.

-Fogd be,és szólj a többieknek,hogy jöjjenek ide - morogta Camille,aki lelökött a kanapéra,és szigorú tekintettel hagyott ott a kanapén,majd a telefonját kezdte el nyomkodni. - Miért mentél el? - Kérdezte karba font karokkal,miután rám emelte a tekintetét a készülékből.

-Ezt inkább akkor kéne megvitatni,mikor már mindenki itt lesz - mondta Harry a falnak támaszkodva,és megrovó szemekkel nézett rám.Negyed óra múlva szinte betörték az ajtót,úgy érkeztek meg a többiek.Mindenki szikrázó szemekkel meredt rám,és mikor Liam megszólalhatott volna,egy éles hang közbeszólt.

-GWENDOLYN! - Hallottam meg Fearne iszonyatosan mérges hangját,amire összehúztam magam. - Nog te hebben gekregen het in je hoofd?Ben je gek?En als je gekwetst? /Mégis,hogy juthatott ez az eszedbe?!Normális vagy?!És ha bajod esik?!/ - Kérdezte hollandul.Na igen,ez a hátránya,ha az apja holland...

-Ik woon in,is het niet? /Élek nem?/ - Kérdeztem fejemet fogva,mert élesen nyilallt bele a fájdalom.

-Niet bespotten mij! /Ne gúnyolódj!/ - Mondta mérgesen. - Als u wilt dat alle,dus doe het nit! /Ha így akarod talán,ne így tedd!/ - Mondta fejét rázva,mire bennem felment a pumpa,és felpattantam a helyemről.

-Alcide is,laat het uit van dit! /Alcide-ot hagyd ki ebből!/ - Csattantam fel,mire megrogytam egy kicsit,hiszen a bordám újra sajogni kezdett. - Het is hem niet ging ik naar /Nem miatta tettem/ - ráztam meg a fejemet.

-Beszélnétek úgy,hogy mi is értsük? - Kérdezte Louis értetlenül.

-Shut up! /Fogd be!/ - Szóltunk rá egyszerre Fearral.

-Nem ő tehet erről - mutattam végig magamon,majd hozzátettem.: - És arról sem,hogy eljöttem!

-Akkor mi?Gwen te még nem vagy egészséges,fogd már fel!Kell neked a pihenés! - Magyarázta idegesen Camille.

-Nem érdekel!Ha én úgy érzem,hogy jól vagyok,akkor jól vagyok! - Mondtam határozottan.

-Ez nem így megy! - Rázta meg a fejét Fearne,majd a fiúkra nézett. - Húzzatok kifelé! - Mutatott a háta mögött levő ajtóra.

-Ez az én szobám,nem a tied!Te itt nem parancsolgathatsz! - Háborodott fel Harry,és oldalból már láttam,hogy Fearne kezdi szívni magát...

-Harry kérlek - néztem rá nagy szemekkel,mire kis habozás után,a fiúkkal együtt kimentek a szobából. - Szóval? - Néztem rájuk kérdőn.

-Gwen,elhisszük,hogy Al fontos neked,de a te egészséged is kockázatos ilyenkor! - Magyarázta Cam.

-Az egészségemnél is fontosabb az öcsém - motyogtam.

-Értsd már meg,hogy Alcide ... - kezdett bele Fearne,de a hangja elcsuklott.

-Nem!Alcide,él,csak még nem találtam meg! - Mondtam továbbra is belemagyarázva magamba a tényt.

-Gwen,nincs rá bizonyíték!Évek óta semmi! - Mondta fejét rázva.

-Arra sincs bizonyíték,hogy halott! - Mondtam ki nehezen a szavakat.

-Álljatok le! - Állt közénk Camille.

-És ha igen?Gwen,az élet nem csak kutatásokból szól!Alcide,talán azért nincs meg,mert meghalt! - Mondta felemelve a hangját.

-Azért mert Darcy ... - kezdtem bele,de félbe szakított.

-Ne gyere Darral!Ennek semmi köze hozzá! - Akadt ki teljesen Fearne,majd minden szó nélkül,kirohant a szobából.Idegesen túrtam bele a hajamba,és meredtem Fear után.

-Remélem mindent hallottatok - mondtam gúnyosan a srácoknak,akik egész végig az ajtóban hallgatóztak...

 

*Fearne Wright szemszöge*

 

Amint leértem a partra,leültem a homokba,és könnyes szemekkel néztem a tengert.Már tíz éve,hogy a baleset megtörtént,és most lenne tizenhat éves Dar...

 

2003.szeptember 04.

 

-Anya,Fear nem adja vissza a macimat! - Mondta anyunak duzzogva Darcy,amin elnevettem magam.

-Fearne!Add vissza a húgodnak a maciját! - Szólt hátra anya.Szemforgatva dobtam vissza a plüss állatot,amit megnyugodva ölelt át.

-Ez olyan igazságtalan!Nekem miért nincs macim? - Kérdeztem anyuékat mérgesen,mire apa nevetve pillantott hátra a vezető ülés mögül.

-Mert nem jöttél velem balettra - nyújtotta ki a nyelvét Dar.

-Mert rühellem a balettot - vágtam rá kapásból,és mikor Darcy nem figyelt,kikaptam a kezei közül a macit.

-Fearne!Add vissza,az az enyém! - Sikoltott fel rémülten.

-De én vagyok az idősebb! - Öltöttem rá a nyelvemet.

-Add ide! - Ugrált az ülésen a maci után,ami miatt apa nem látott tőlünk a visszapillantóból.

-Lányok üljetek le!Nem látok tőletek semmit! - Szólt ránk mérgesen,hátrafordulva hozzánk.

-Michael az útra figyelj! - Sikított fel anya ijedten,mire apa a kormányhoz visszatért,de akkor megcsúsztunk,és nekicsapódtunk a fának...A fények kezdtek elhomályosulni,a hangok egyre tompábbak lettek,és csak a tűzoltók,és a mentők szirénázására emlékszem,majd minden elsötétült.Egyszer csak gépek csipogását hallottam meg,ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet,és felébredtem.

-Látom felkelt,kisasszony - jött be egy kedves nővér mosolyogva. - Pihenjen vissza,a stressz árthat magának - mondta halványan mosolyogva.

-Anyukámék hol vannak? - Kérdeztem tőle,vékonyka hangom,csak úgy visszhangzott az üres kórteremben.Kérdésemre a nővér egy pillanatra megállt,majd  sóhajtva ült le az ágyam mellett levő székre.

-Tudod,az autó annyira erősen csapódott bele a fába,hogy elhunytak - mondta halkan.

-Darcy? - Kérdeztem könnyeimet visszafolytva.

-Ő is - mondta szomorúan. - De találtunk a helyszínen egy macit - nyújtotta át a plüss állatot,mire belőlem kitört a sírás.A tudat,hogy nincsenek a szüleim,és a húgom,szinte felemészt...

 

 Az emlékekre,sírva temettem az arcomat a kezeimbe,és úgy zokogtam tovább.
-Fearne! - Hallottam meg magam mögött egy megkönnyebbült hangot,de nem fordultam meg. - Fear minden oké? - Kérdezte Gwen lihegve.
-Futottál? - Kérdeztem szipogva.
-Igen - mondta kissé hörögve,és közben a bordáját fogta.Kis pihenés után,újra megszólalt. - Minden rendben? - Kérdezte átkarolva a vállamat.
-Hiányzik - motyogtam elfojtott hangon,mire megértően bólintott egy aprót. - Tudod,néha azt érzem,hogy én tehetek az egész balesetről - mondtam őszintén.
-Te is tudod,hogy nem igaz - mondta fejét rázva.
-Dehogyis nem!Ha nem lett volna az a rohadt játék,akkor a családom még mai napig egyben lenne! - Mondtam felháborodva,és éreztem,hogy egyre több könnycsepp szántja végig az arcomat.
-Fear,nem te tehetsz erről - mondta mérgesen.
-Inkább haltam volna én meg,mint a húgom - mondtam már-már szinte bőgve.
-Fearne,fejezd be!Erről nem te tehetsz! - Mondta idegesen.
-És ha igen?Gwen,neked van még egy öcséd,akiről semmit sem lehet tudni,Camnek a bátyja szintén homály,de én?Nekem senkim sem maradt!Csak hat éves volt - mondtam elkerekedett szemekkel.
-Fear,a húgod sem akarná ezt! - Mondta fejét rázva a barátnőm. - Menjünk vissza.Pihend ki magad - mondta felsegítve engem a homokból,és elindulhattunk visszafele a hotelba.
-Cam hol van? - Kérdeztem még mindig kissé szipogva,de egyben kíváncsian.
-Szerintem a szobájában dühöng,míg a fiúk Harryt ápolják - mondta elgondolkozva,mire megtorpantam.
-Mit csinált? - Kérdeztem ledöbbenve.
-Eltörte Harry orrát - vont vállat,amin elmosolyodtam.Igaz,hogy sosem bírtam Haroldot,de kicsit furdalt a bűntudat.
-Mert? - Kérdeztem kíváncsian,hiszen hármunk közül Camille az,aki a legnyugodtabb.
-Mert Harry téged kezdett szidni,amit Cam nem bírt elviselni - mondta egyszerűen,de szemeiben láttam,hogy izzik a harag.A miértjét hallva megnyugodtam,és már nem furdalt a bűntudat.Amint beértünk a hotelba,felmentünk a saját szobáinkba,de arra nem számítottam,hogy ami ott fog történni,maradandó emlék lesz...