II.kötet 16.fejezet: Mindenkinek jár egy második esély...!

Hello!:)))

Huhh...,tudom,most utáltok,de megmagyarázom(legalábbis megpróbálom...).
A késésem okai a sok tanulás,felkészítés a felvételikre,és hétvégén meg délig alszok,aztán felmegyek néhány órára gépre,de aztán muszáj tanulnom.:( Tényleg sajnálom,és ígérem megpróbálom úgy csinálni a programokat,meg minden egyebet,hogy több időt tudjak Rátok fordítani.:)
És van még egy dolog,amiért gyűlölni fogtok...
Jövőhéten nem leszek net közelben,maximum vasárnap,mivel nekünk jövőhét szombaton családi nap lesz a suliban,amire kötelező bemenni...(-.-")
Remélem megértitek,hogy ez az év fontos meg minden,és,hogy miért kések a részekkel!:)
A mostani részhez kellemes olvasást kívánok,és ha van kedvetek nézzetek be ide ---> Be Alright
 U.I.: Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:)

XoXo Vicky

Fáradtan léptünk be a hotelbe,ahol érdekes módon,most néma csend volt.Mindannyian elindultunk a saját szobánkba,de amikor én az enyémhez értem,megdöbbenve láttam,hogy egy ismerős alak sétálgat idegesen az ajtóm előtt.

-Vársz valakit? - Kérdeztem kuncogva,mire ő felkapta a fejét,és megkönnyebbülve sóhajtott fel. - Két percet késtem! - Tettem fel a kezeimet védekezően.

-Akkor is késtél - motyogta száját elhúzva,mire én óvatosan megöleltem őt. - Aggódtam - mormogta a hajamba.

-Nem kell.Alex vigyáz ránk - mondtam megnyugtatva. - Nézd,ő csak az egyik barátom.Ölni tudnánk egymásért,de ennyi - magyaráztam mosolyogva. - Megnyugodtál? - Kérdeztem vigyorogva,miközben az arcát fürkésztem.

-Igen,de csakis az miatt,hogy itt vagy - mondta már elmosolyodva.

-Jól vagyok,ne aggódj - mondtam egy puszit nyomva az arcára,amire még szélesebben vigyorgott. - Bejössz? - Kérdeztem már az ajtóban állva,válaszul pedig csak bólintott egyet,és belépett a kis birodalmamba.

-Már várom a szünetet - szólalt meg némi csend után.

-Én is - mondtam csillogó szemekkel. - Végre pihenés,napozás,és annál több sportolás - nevettem el magam.
-Ennyire jó hely? - Kérdezte féloldalas mosollyal.
-A legjobb - vágtam rá azonnal. - Tényleg jönnétek? - Kérdeztem témát váltva.
-Én biztos - válaszolt. - Amúgy mi az a barlang amiről beszéltetek? - Kérdezte szemöldökét ráncolva.
-Majd meglátjátok - kacsintottam. - Bár nem tudom mit fogtok szólni az ugrásokhoz... - merengtem el egy pillanatra,de látva arcát,inkább másról kezdtem el beszélni. - Mi van Perrie-vel?Régen hallottam felőle - kérdeztem nagyot nyelve.
-Szakítottunk - motyogta kerülve a tekintetemet.
-Hogy,hogy? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mindent elmondtam neki,ami miatt kiakadt,aztán azt mondtam még,hogy soha sem szerettem,és nem is fogok,mert én mást szeretek - mondta még mindig más irányba nézve,mire én annyira ledöbbentem,hogy köpni-nyelni nem tudtam. - Gwen,itt vagy? - Kérdezte aggódva.
-Persze - mondtam fejemet rázva. - És,te jól vagy? - Kérdeztem témát váltva.
-Fogjuk rá - mondta vállat vonva. - Te? - Kérdezett vissza.
-Fogjuk rá - ismételtem a szavait,amin elmosolyodott. - Nem maradsz itt? - Kérdeztem nyújtózkodva,mert én még mindig álmos voltam,hiszen tegnap este nagyon későn feküdtünk le,de értetlen arcát látva magyarázni kezdtem. - Csak úgy - vontam vállat,mire mindketten elnevettük mgunkat. - Légyszi! - Mondtam hatalmas szemekkel,aminek hatásár bekísért a szobámba,és nagy lendülettel vetődött be az ágyamba.
-Olyan jó így - mormogta a hajamba,mikor a mellkasába fúrtam az arcomat. - Kár,hogy már semmi sem a régi - motyogta halkan,gondolom azt hitte,hogy már alszok.

*Zayn Malik szemszöge*

Halvány mosollyal néztem az arcát,ami békésen feküdt a mellkasomon.Utoljára végigsimítottam egyet a haján,és óvatosan kicsusszantam "alóla",majd szó nélkül képtem ki a szobájából.Amint megfordultam,egy összevont szemöldökű lánnyal találtam szembe magam,aki nem más volt mint Fearne.
-Helló! - Intettem bénán.
-Mit kerestél Gwennél? - Kérdezte karba tett karokkal.
-Bekísértem,mert fáradt volt - magyaráztam egyértelműen.Egy ideig gyanakvóan méregetett,aztán egy hangos sóhaj után megszólalt.
-Még egy húzásod van Malik,de ha azt is elcseszed,utoljára láttad - mondta kissé mérgesen,de tekintete lágyabb lett.
-Miért félted ennyire? - Kérdeztem értetlenül.
-Az lényegtelen - kapta el a tekintetét hirtelen. - Csak legyél óvatos - mondta komoran,és hátatfordítva nekem szállt be a liftbe.A válasza nyugtalanított,így Camille ajtajához mentem,amin bekopogtam,de nem jött válasz.Gyanakodva indultam el Niall szobája felé,ahonnan hangos nevetések hallatszódtak ki.A negyedik kopogásom után,idegesen törtem be hozzájuk,amire ők abbahagyták amit csináltak és rám kapták a fejüket.
-Jesszusom!Hagyjátok már abba! - Mondtam eltakarva a szemeimet,mire csak hangosabb nevetés tört fel belőlük.
-Mit akarsz? - Kérdezte Niall.
-Camille!Tudnánk beszélni? - Kérdeztem vörösödő fejjel.
-Persze - hallottam meg mosolygós hangját,de nem mozdult.
-Úgy értem négyszemközt! - Dörrentem rá kissé,mire ő gyors léptekkel ért mellém,majd kiléptünk a folyosóra.
-Mi a baj? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.
-Miért féltitek Gwent a fiúktól? - Kérdeztem rá azonnal,mire ő elsápadt.
-Zayn,ezt nem hiszem,hogy itt kéne megbeszélnünk - motyogta halkan.
-Akkor menjünk be - toltam be a saját szobámba. - Szóval? - Kérdeztem egyre izgatottabban.
-Nem nagyon szeretünk erről beszélni - mondta vontatottan,de amint meglátta az arcomat megeredt a nyelve. - Volt egyszer egy srác,akiért oda-vissza volt,de tudtuk Fearne-val,hogy ő csak kihasználja,és a rossz irányba viszi.Gwent elvakította a szerelem,és nem hallgatott ránk.Egy nap a kórházból hívtak minket,hogy megtalálták őt,alkoholmérgezéssel,és túlzott drogfogyasztással.Három napig nem hallottunk felőle semmit.Nem beszélt velünk,csak Jamie volt az,aki tudott rá hatni.Amikor Gwen magához tért,nem akarta elhinni,hogy mi történt,sokkot kapott szinte.Két hónap múlva Jamie,hogy mit fog tenni ha megtalál minket.Jeremy ebben az időszakban volt szerelmes Gwen-be,így ő úgy robbant,mint a bomba.Néhány hét múlva aztán Jamie eltűnt.Nem hallottunk többet felőle - fejezte be sóhajtva. - Nagyon féltjük egymást,de Gwen ilyen szinten több pofont kapott az élettől,mint mi ketten Fearne-val - tette hozzá gyorsan.
-Azt gondoljátok,hogy én ilyen vagyok? - Kérdeztem döbbenten.
-Nem a lényeget fogod meg - rázta meg a fejét. - Nem akarjuk,hogy újra abba a csapdába essen bele mint akkor - mgyarázott tovább. - Az elvonókról elvonókra jártunk,mert miután Jamie-vel szakított,újra az alkoholba temetkezett - mondta a magáét.
-Értem - fogadtam el a helyzetet.
-De nem jelenti azt,hogy nincs több esélyed - kacsintott rám már vidámabban. - Teperj egy kicsit utána,legyél figyelmesebb,és ne legyél féltékeny - adott tanácsokat.
-Könnyen mondod - fújtattam.
-Ne aggódj,egy pasi sem fog a közelébe menni - legyintett rám egyszerűen,miután látta értetlen arcomat. - Mindenkinek jár egy második esély,ezt jól jegyezd meg! - Mondta nyomatékosan.
-Úgy legyen - mondtam gondterhelten.

II. kötet 15.fejezet: Az ő kezébe a kulcsot ne add!

Helló!:)

Igaz,nem tegnap,de ma meghoztam a részt!Elnézést a késésért,és kellemes olvasást kívánok!:))
Ja,igen,egyetlen egy kér(d)ésem van hozzátok: Ha szeretnétek,nézzetek be ide,és kommenteljetek,ha esetleg tetszett Nektek!:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-Köszi - fogadtam el Alex-től a dobozos kólát,amit felém nyújtott.

-Nemsokára te jössz - mondta izgatott mosollyal az arcán.

-Hülyén halok meg,ha nem mondod - forgattam meg nevetve a szemeimet. - Kivel leszek? - Tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.

-Szerintem inkább készülődj - váltott témát hirtelen.

-Alexander - szóltam rá mérgesen.

-Chris - motyogta kerülve a tekintetemet.

-Azt mondtad,hogy nem lesz itt - mondtam fortyogva,miközben a szemeimmel keresni kezdtem a fiút.

-Nem tehetek róla - mondta védekezően. - Inkább pattanj fel,mert most jössz te - mondta mosolyogva.Kissé idegesen ültem fel a Kawasaki-ra,és vártam,hogy a "versenytársam" is felüljön végre a járműre.

-Ki az,akit le kell győznöm? - Kérdezte egy ismerős hang nagyképűen,de szerencsére nem látta az arcomat,hiszen akkor már a sisak a fejemen volt.

-Ne legyen nagy a szád Chris - dörrent rá Alex,amin elmosolyodtam. - Három,kettő,egy! - Kiáltotta el magát,mi pedig egyszerre indultunk el.A száguldás valami fantasztikus érzés.Adrenalin csak nő benned,és mikor te érsz be elsőnek a célba,az mégjobb.Ahogyan megtettem a három kört,a végére meghúztam az egészet,és én lettem az első.A bukósisak még rajta volt a fejemen,és azon keresztül néztem az ideges Christopher-t,aki dühöngve közelít felém.

-Mégis ki vagy te?! - Kiabált rám,mire én nyugodtan vettem le a sisakot a fejemről.

-Úgy látszik,megint én nyertem - kacsintottam rá,egy gúnyos mosoly kíséretében,mire köztünk megfagyott a levegő.

-Te,hogy kerülsz ide?! - Kérdezte egyre idegesebben.

-Ne kiabálj Chris,különben egy orr töréssel leszel gazdagabb - mordult rá Alex,aminek hatására Chris kissé eltávolodott tőlem.

-Tudod ... - kezdett bele,de egy hang félbeszakított minket.

-Gwendolyn Lucille Crine! - Hallottam meg egy még dühösebb hangot,amit ezer közül is megismernék.

-Ez jó lesz - motyogtuk egyszerre Alex-el.Ahogyan Liam-ék oda értek hozzánk,Alex a derekamnál fogva magához húzott.

-Gwendolyn! - Kiabált rám megint Fearne. - Hogy tehetted ezt?!Megígérted! - Háborodott fel pillanatok alatt.

-Sose hagyja ki Fear,te is tudod - rázta meg a fejét Alex.

-Ebből te most maradj ki! - Nézett rá a két lány fortyogva.

-Alex-nak igaza van,sosem hagyom ki az éves versenyt - mondtam fejemet rázva.

-Engem az nem érdekel!És ha bajod esik? - Kérdezte Camille mérgesen.

-Na!Látom a kis slepped is megérkezett - szólt oda Chris gúnyosan.

-Vegyél vissza Miller - nézett rá Fearne.

-Wright,nem én voltam az,aki startos volt - kacsintott rá,mire a lány ökölbe szorított kezekkel,és összeszűkült szemekkel nézett a fiúra. - Gray - biccentett Cam-nek,aki undorodva nézett vissza rá.

-Megszólal az,aki örök második - morogta Alex,amit csak én hallottam meg,és hangosan elkezdtem nevetni.

-Vigyázz mit mondasz Moone - nézett rá egy pillanatra Chirstopher.

-Kitiltsalak Miller? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem tennéd - legyintett egyszerűen.

-Milyen nagy a képzelő erőd - nézett rá elismerően,amin én mégjobban nevettem. - Ti kik vagytok? - Nézett a többiekre,akik döbbenten nézték a hármasunkat.

-Gwen bátyja,ők pedig haverok - mutatta be a srácokat legyintve Alcide.

-Öcskös,neked is a bátyád nem? - Kérdezte vigyorogva az öcsémet Alex.

-Ne is mondd - forgatta meg a szemeit.

-Ha már itt vagyunk,akkor remélem jó eredményt értél el - bökött oldalba Camille.

-Megint első lett - nyomott puszit a fejemre Alex röhögve.

-Csak a szokásos stratégia - legyintettem mosolyogva. - Srácok,minden rendben? - Néztem a fiúkra,akik értetlenül néztek rám még mindig.

-Várj - mutatta fel az ujját Fear,és feléjük fordult. - Úristen,a One Dir ... - kezdett bele kislányosan sikoltozva,amikor Harry a kezét a lány szájára nyomta. - Ennyi - mondta egyszerűen,és újra ránk figyelt.

-Te ki vagy? - Kérdezte hirtelen Liam Alex-től,aki rosszallóan nézett ránk.

-Nem is meséltetek rólam?!Szép dolog - mondta felháborodva. - Alex Moone - nyújtotta a kezét,de nem fogadták el,így maga mellé engedte azt. - Négy éve rendezem az egészet - mondta mosolyogva.

-Apád miatt - morogta Chris idegesen.

-Mert a tiednek nem sikerült,attól még nekem igen - kacsintott mosolyogva.

-Ti együtt vagytok? - Kérdezte Liam rám és Alex-re mutatva,aki még mindig a derekamat ölelte.

-Dehogyis! - Mondtuk egyszerre.

-Jó is lenne - mondta álmodozva Alexander,amin felröhögtem.

-Hülye! - Csaptam a mellkasára.

-Barátok vagyunk - mondta mosolyogva. - Éppen elég egy nő az életemben - mondta szemforgatva.

-Teresa! - Mondtuk a lányokkal csillogó szemekkel.

-Ne is mondjátok! - Nyögött fel fájdalmasan. - Egyre több fiú nézi meg,ráadásul bulizni is menne,de nem engedem - mondta száját elhúzva.

-Tizenhét éves,ez normális dolog - mondta Fear szemforgatva. - Miért nem engeded? - Kérdezte értetlenül.

-Tudod,hogy milyen veszélyes az éjszaka - csóválta meg a fejét.

-És hol van most? - Kérdezte Cam felvont szemöldökkel.

-Otthon - vonta meg a vállát. - Ajtó,ablak zárva,és az ablakán is rács van,tehát nem tud meglépni - mondta lazán.

-Nagyon félted őt - mondtam nevetve.

-A bátyja vagyok,szerinted miért ne félteném?!Főleg azok után,hogy Chris egyszer meg akarta dönteni - mormogta.

-Nem akarom tudni,hogy mi volt utána - mondtuk a láynokkal egyszerre.

-Érezzétek otthon magatokat - nézett a fiúkra,ezzel témát is váltva,de azok nem mozdultak onnan. - Gwen,most miért állnak még mindig itt? - Kérdezte a fülembe suttogva.

-Fiúk,arra vannak az ételek,ott pedig inni tudtok - mutogattam a helyeket,mire Niall és Louis szó nélkül mentek el az előbbi helyhez.

-Alexander Richard Moone! - Hallottunk meg egy dühös hangot magunk mögül,amire mindannyian megfordultunk,és szembe találtuk magunkat egy alacsonyabb,barna hajú lánnyal. - Te elmebeteg vagy! - Ütötte meg erősen Alex karját. - Mégis,hogy gondoltad te azt,hogy bezársz?! - Vonta kérdőre,aztán ránk pillantott. - Sziasztok! - Mosolygott ránk kedvesen,majd újra a bátyjára nézett.

-Te meg mit keresel itt?!Azonnal haza viszlek! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon,és már a lány Alex vállán volt. - Ha mégegyszer megrúgsz,két hét szobafogság - szólt a lányra.

-Nem újdonság - mondta mérgesen.

-Alex! - Szóltunk rá nevetve.

-Tedd már le! - Mondtam mosolyogva,mire végre lerakta a földre a húgát. - Jó,hogy látunk Ter - öleltem magamhoz a lányt szorosan.

-Kiéltétek a vágyaitokat,meg az örömötöket,most viszont haza kell mennie - mondta amint végig ölelt minket.

-Alex!Tizenhét!Hagyd élni! - Mondta Fear mérgesen.

-Kérlek!Hagy maradjak! - Nézett a bátyjára nagy szemekkel Teresa.

-Hánykor kelsz holnap? - Kérdezte sóhajtva a lányt.

-Tizenegy - mondta monoton hangon.

-Legyen,de fél kettőkor nyomás haza - mondta gondterhelten,mire Teresa vigyorogva ugrott a bátyja nyakába.

-Köszönöm! - Mondta lelkesen.

-De itt maradsz! - Mondta Alex,miközben maga mellé mutatott,így a lánynak azonnal alább hagyott a lelkesedése. - Amúgy meg,hogy szöktél ki?! - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ha elmondanám nem lenne titok - kacsintott a testvérére. - Na hanyadik lettél? - Kérdezte tőlem csillogó szemekkel,figyelmen kívül hagyva az énekeseket.

-Első - mondta nevetve Alcide,aki eddig alaposan végig mérte a lányt. - Amúgy Alcide Crine - nyújtotta a kezét kedvesen,mire Teresa kissé elpirulva fogadta el azt.

-Teresa Moone - mosolyodott el a végére.

-Ter,ők itt a One Direction - mutattam be a fiúkat,akik még mindig lesokkolva néztek engem.Kezd egy kicsit frusztrálni...

-Sziasztok! - Integetett vigyorogva nekik. - Megyek enni,mert kilyukad a hasam - mondta a fájó testrészét fogva.

-Hagytam otthon kaját - mondta értetlenül Alex.

-Azt már régen megettem - mondta legyintve,és elindult a pultok felé.

-Megyek veled - nézett a húgára,és már ott sem voltak.

-Elmondanátok,hogy mit néztek annyira? - Kérdeztem a fiúkat kissé idegesen.

-Erről miért nem meséltél? - Kérdezték egyszerre.

-Mindenkinek vannak olyan dolgai,amit nem kürtölnek világgá - vontam vállat.

-Mi az a startos? - Fordult Harry Fearne felé hirtelen.
-Megmutassuk? - Kérdezte Fear rám nézve,mire én csillogó szemekkel bólintottam.
-Miller! - Szólt oda Cam,amire mindenki oda kapta a fejét. - Visszavágó? - Kérdezte lenézően.
-Legyen - mondta beleegyezve. - Készen állsz Crine? - Kérdezte gúnyosan a sisak alól.
-Mikor nem Miller? - Kérdeztem unottan,és felbőgettem a motort.Fear mit sem törődve ment oda,miután Harry zsebéből kilógó kendőt(?) kirántotta,amire a fiúk (és nem csak a dalos pacsirták) hangosan füttyögni kezdtek.
-Három,kettő,egy! - Mondta Fear,miközben a kendőt elejtette.Hangos sikítások,füttyögések,és bíztatásokat hallottam magam mögül,aztán újból én értem vissza előbb.
-Fogadd el Chris,mindig én nyerek - mondtam lenézően a fiúnak,aki fortyogott a dühtől.
-Gratula! - Ugrott sikoltozva a nyakamba Camille,amire én meginogtam kissé.
-Normális vagy? - Kérdezte idegesen Liam.
-Eddig nem érdekelt,miért most kezded? - Kérdezte sóhajtva Al.
-Kicsi lány - nyomott a kezembe egy narancslevet Alex,amint hozzánk ért,Teresa-val az élen. - Jól nyomtad - kacsintott elismerően.
-A véremben van - mondtam nagyképűen.
-Hogy férsz be az ajtón? - Nevette el magát Alcide,mire én nyelvet nyújtottam rá.
-Vicces vagy - mondtam gúnyosan.
-Ti,hogy hogy ide tévedtetek?A többség nem talál ide - kérdezte Alex a srácoktól,mire azok a két lányr mutattak. - Értem - mondta rosszallóan a lányokra nézve. - És,ti mit is csináltok? - Próbált beszélgetni a fiúkkal.
-Énekelünk - mondta egyszerűen Harry.
-És,esetleg mondanátok magatokról valamit?Vagy hagyjalak titeket? - Kérdezte felvont szemöldökkel a fiúkat.
-Alexander! - Szóltunk rá egyszerre a lányokkal.
-Mi az?Most hazudjak?! - Kérdezte értetlenül.
-Nem,csak,még sok ez nekik - mondta Fear legyintve.
-Mi olyan sok ebben?Sok konténer között rendezett motor verseny? - Kérdzete fejét rázva.
-Nem ehhez vannak hozzá szokva - mondta vállat vonva Cam és Alcide egyszerre.
-Zayn graffitizik - dobtam fel egy témát,amire Alex felkapta a fejét.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten,amin elmosolyodtam. - Azt hittem már,hogy egy begyöpösödött banda vagytok - mondta vigyorogva. - Gondolom te vagy Zayn - nézett a fekete hajú fiúra,aki féloldalas mosollyal bólintott egy halványat. - Csodálkozom,hogy nem vetetted rá magad - nézett rám fejcsóválva,mire én a narancslevemet kiköptem a számból. - Zsepit? - Nyújtott felém egyet vigyorogva,amit duzzogva kaptam ki a kezéből.
-Szerintem váltsunk témát - motyogta Liam mérgesen.
-Sportoltok valamit? - Kérdezte újból Alex,de látva,hogy mindegyik elhúzta a száját,inkább hagyta a témát. - Ti mikor mentek haza? - Kérdezte tőlünk hirtelen.
-Két nap múlva otthon leszünk - kacsintottunk a fiúra.
-Austin-ék? - Vonta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs - tettem fel védekezve a kezemet. - Jönnétek? - Kérdeztem izgatottan.
-Nem tudom - húzta el a száját.
-Ne már!Alex!Kérlek! - Nézett hatalmas szemekkel a bátyjára,mire az száját elhúzva nézett rá.
-Nem tudom,húgi,tudod,hogy el kell tartani magunkat valamiből - motyogta kelletlenül.
-Egy-két hetet kibírnak nélkülünk - vont vállat lazán Teresa.
-Majd otthon megbeszéljük - nyomott puszit a fejére Alexander,amin elmosolyodtam. - Gwen,beszélhetnénk egy kicsit? - Kérdezte váratlanul,és válszomat meg sem várva húzott el a többiektől. - Nálunk tudnátok ma aludni? - Tette fel kérdését.
-Nem hiszem - húztam el a számat. - Egy lányt tudok csak el vinni - magyarázkodtam.
-Te hozod mondjuk Cam-et,én viszem Teresa-t,Alcide és Fear pedig majd megy ... - folytatta volna,ha nem szakítom félbe.
-Nem!Be se fejezd,az ő kezébe a kulcsot oda ne add! - Mondtam tiltakozva.
-Mást nem tudok - mondta védekezve. - Szóval? - Kérdezte némi idő elteltével.
-Legyen - mondtam sóhajtva,és kivettem a kulcsot a kezéből.
-Elrabolom a lányokat egy időre - nézett a fiúkra,amikor vissza értünk.
-Ma náluk alszunk - magyaráztam,mikor megláttam értetlen arcukat,és válaszom hallatára,mindannyian tiltakoztak volna,kivéve a két lányt,akik vigyorogva néztek minket,az öcsémmel együtt.
-Miért? - Kérdezte Liam,Harry,Niall és Zayn(?) kérdőre vonva minket.
-Mert - zártuk le ennyivel egyszerre a témát.
-Jó - morogták egyszerre.
-De holnap fél tizenkettőkor az aulában legyetek! - Mordult rám Liam.
-Értettük apuci - mondtam szemforgatva,és egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Várj!Ha te viszed Cam-et,Alex pedig Ter-t,akkor mi mivel megyünk? - Kérdezte Fearne értetlenül,mikor Alex plusz két bukóval,és egy kocsikulccsal jött vissza.
-Rohadtul vigyázz rá! - Mondta komolyan,amikor a lány kezébe nyomta a kulcsot,aki először döbbenten nézte a tárgyat,majd hangosan sikítva ugrott a fiú nyakába.
-Köszi!Köszi! - Mondta vigyorogva.
-Csak óvatosan - néztem rá,mire ő határozottan bólintott egyet.
-Milyen? - Vonta fel a szemöldökét.
-Aston Martin - kacsintott rá Alex.
-Szeretlek - nyomott puszit a levegőbe Fear.
-De szeretném még a motort egy darabban látni,nem úgy mint a Porche-t - mondta dorgálóan.
-Értettük! - Szóltak vissza amikor már egyre jobban távolodtak el tőlünk.
-Nyomni fogja neki - mondtuk egyszerre Camille-val.
-Ettől félek én is - húzta el a száját. - Vigyázni fogok rá,ne parázz - kacsintott Harry-re,aki rezzenéstelenül nézte a fiút.
-Remélem - motyogta halkan.Vigyorogva néztem a srácokra,és amikor vettem volna fel  sisakot,egy kéz megragadta az enyémet.
-Óvatosan vezess - mondta nagy barna szemeivel,amik egykor megdobogtatták a szívemet.Nem mintha most nem azt tenné...
-Ne aggódj mittam - mondtam mosolyogva. - Holnap fél tizenkettőkor tényleg ott leszek - nyomtam egy apró puszit a szája sarkába,és amikor felvettem a sisakomat,még utoljára visszanéztem a társaságra,akik közül Zayn idétlenül vigyorogva nézett maga elé. - Megvagy? - Kérdeztem a sisak alól,hátrafodulva Camille-hoz,aki bólintott egyet,és felbőgetve a motort,elindultunk Alex lakására...

II. kötet 14.fejezet: Az a bizonyos dolog

Sziasztok!:)

Meghoztam a következő részt,ami kicsit érdekesre sikerült szerintem...:) Köszönöm Nektek az előző részhez jött véleményeket,és a cseréket amik jöttek,plusz az idő közben bővülő rendszeres olvasókat.:) Remélem nektek is úgy alalakult/alakul a szünet,ahogyan elterveztétek!:)
A részről: Szerintetek mi lehet az a bizonyos dolog? Vagy mi lehet az amitől ennyire kibuktak a többiek,és vajon ki lehet az z Alex? És mi lehet az a (egyenlőre még nem annyira fontos) barlang?:))
Kommentbe írjátok le a véleményeiteket,ötleteiteket,aztán hozom a következő részt,amiben minden fontos dolog benne lesz!;) Ha sikerül,akkor még ma este hozom,de legkésőbb holnap!:) 

XoXo Vicky

-Alcide! - Sikítottam fel,amikor az öcsém elkezdett csikizni. - Hagyd abba! - Mondtam köyörögve,de még mindig nevettem.

-Csak ha kimondod - mondta ördögi vigyorral.

-Nem! - Mondtam kuncogva,de ő egyre jobban csikizett,így kimondtam. - Te vagy a leghelyesebb fiú az egész világon - röhögtem még jobban,és végre elengedett.

-Minden rendben? - Kérdezte Louis vigyorogva tőlünk,ahogyan lehuppant mellénk.

-Csak kimondta azt ami igaz - mondta nevetve Al,mire én oldalba böktem.

-Tényleg,hova is megyünk most? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Németország,aztán egy kis szünetet tart a Take Me Home turné - mondta megkönnyebbülten.

-Eszedbe se jusson! - Mondta mérgesen Al,mire én szemforgatva néztem rá.

-Komolyan emlékszel még arra? - Kérdeztem kissé meglepődve,ezzel próbálva terelni a témát.

-Gwen,olyan dologkra is emlékszem,amikre nem kellene - húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Miről van szó? - Kérdezte Louis értetlenül kettőnk között ülve.

-Majd megtudjátok - mondta sejtelmesen Alcide. - Gwen! - Mondta rám dörrenve.

-Nyugi,nem fogok semmi olyat csinálni - modntam védekezve. - Bár nem tudom,hogy ki élt utca zenélésből,ami veszélyesebb,de mindegy is - gúnyolódtam továbbra is.

-Humorod még mindig megvan - mormogta nekem.

-Mikor szállunk le? - Kérdeztem Louis-t .

-Negyed óra - mondta öszeráncolt homlokkal,és próbálta elképzelni,hogy mi is lehet az a dolog.

 

*15 perc múlva*

 

-Ma és holnap pihenő napnak számít,aztán egy koncert,utána pedig szünet - magyarázta Liam a kocsiban ülve.

-De jó,akkor mehetünk haza - mondta Al rám nézve.

-Úgy érted Angliába? - Kérdezte Liam értetlenül,de boldognak látszott.

-Miért mennénk Angliába?Én San Francisco-ra értettem - mondta egyértelműen.

-Majd mutatok trükköket! - Mondta izgatottan Fear célozva a szörfözésre.
-Megvan még a deszka? - Kérdezte hüledezve,mire Fearne csak egy határozott bólintással jelzett Al-nak.
-De a legjobb mai napig a barlang - juttatta eszünkbe Camille,amire mindannyian felfigyeltek.
-Milyen barlang? - Kérdezte Niall felvont szemöldökkel.
-Lényegtelen - legyintettünk mindannyian.
-Hiányoznak már az ugrálások - nosztalgiázott Alcide.
-Nekünk is - mondtuk egyszerre.
-Ti mit fogtok csinálni a szünetben? - Kérdeztem a srácokat.
-Még nem tudom - mondták egyszerre.
-Mi lenne,ha együtt töltenénk a szünetet? - Kérdezte Harry,miközben Fear-t ölelte magához.
-Tényleg,ez jó ötlet - mondta izgatottan Fearne.
-Nem hiszem,hogy ez jó lenne - csóváltam meg a fejemet,amit senki sem értett. - Mármint mi négyen úgyis együtt leszünk,de a srácok gondolom régen voltak otthon,és szeretnétek látni már a családotokat - magyarázkodtam.
-Két hét lesz csak a pihenő idő.Gondoltam,az egyik hetet együtt kellene töltenünk,a másikat pedig a családdal kellene elütni - magyarázta Harold továbbra is,és látva,hogy reménytelen a helyzet,inkább sóhajtva egyeztem bele.
-Legyen - mondtam vontatottan.
-Este mit csináltok? - Kérdezte Niall feszültség oldás képpen,amikor a hotel aulájában álltunk már.
-Én szerintem alszok - mondtam ásítást szimulálva,amit a két lány rögtön tudott,mégsem szóltak egy szót sem.
-Jó éjt - nyomott Liam egy puszit a homlokomra,és a lányokkal karöltve,(plusz az öcsémet a fiúkkal hagyva) elindultunk a saját szobánkba.
-És akkor most szépen elmondod,hogy mégis miért hazudtál már megint - lökött le az ágyra Camille.
-Ha oda akarsz elmenni,most verd ki a fejedből - mondta fejét rázva Fear.
-Miért?Tök jó hely,ráadásul a motorom is megjött - mondtam magyarázkodva.
-Akkor visszaküldöd.Gwen nem mehetsz és kész! - Mondta mérgesen Camille.
-Régebben ti is szerettétek - magyaráztam értetlenül.
-Régen volt - mondták egyszerűen.
-Küldd vissza a motorodat - nyomta a kezembe a telefonomat.
-Jó - morogtam,és látva diadalittas arcukat,szemforgatva tettem úgy mintha benyomtam volna a hívást,és a Kawasaki-mat visszaküldtem San Francisco-ba.
-Este gyere le a hallba,vacsorázunk - léptek ki ezzel a végszóval a szobámból.Gyorsan nekiláttam a készülődésemnek,és mikor késznek nyilvánítottam magam,óvatosan osontam ki a hotelből,majd elindultam a helyszínre.
-Látom ide értél - nézett végig rajtam Alex mosolyogva,miközben a vállamnál fogva húzott magához.
-Nem hagynám ki - nyújtottam rá a nyelvemet. - Miért vagyunk ilyen kevesen? - Néztem körbe a csomó új arc között.
-Korán jöttél cicám - nevette el magát jóízűen. - Szép motor - nézte a mögöttem álló járművet.
-Tudom,és csakis az enyém - mondtam vigyorogva. - Te is beszállsz? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Úgy ismersz,mint aki kihagy egy ilyet? - Kérdezte kuncogva. - Azt kérdezgetik,hogy mi a nyeremény - mutatott az újoncokra.
-Nem tudom,hogy kíváncsi legyek-e a válaszodra - mondtam röhögve.
-Őszinte voltam - vont vállat lazán,de  szája sarkába ott bújkált a mosoly.
-Ajj,ajj - mondtam hangosan nevetve.

*Camille Gray szemszöge*

-Gwen hol van már? - Kérdeztem a többieket,akik tanácstalanul álltak,amikor bevillant egy ötlet nekem,Alcide-nak,és Fearne-nak.
-Nem!Nem!Nem! - Mondta idegesen Al.
-Úristen! - Mondtuk döbbenten Fear-ral.
-Mennyi az idő? - Kérdeztem hirtelen a fiúktól.
-Fél kilenc - adta Zayn értetlenül a választ.
-Negyed órája kezdődött el,fél óra mire sorra kerül.Ha Alex ott van,akkor vigyáz rá - mondta elgondolkozva Alcide.
-Az lehet,de most többen lesznek - mondta idegesen Fear. - Ha újak vannak,akkor annyira nincs gáz,viszont,ha ő is ott van,akkor annál inkább - magyarázta egyre mérgesebben.
-Na jó,Gwen mégis hol a fenébe van?! - Háborodott fel Liam.
-Azonnal el kell indulnunk,hogy odaérjünk mielőtt elindulna - mondtam figyelmen kívül hagyva a testvéri aggodalmat. - Remélem nem késünk el - motyogtam halkan.