II.kötet 16.fejezet: Mindenkinek jár egy második esély...!

Hello!:)))

Huhh...,tudom,most utáltok,de megmagyarázom(legalábbis megpróbálom...).
A késésem okai a sok tanulás,felkészítés a felvételikre,és hétvégén meg délig alszok,aztán felmegyek néhány órára gépre,de aztán muszáj tanulnom.:( Tényleg sajnálom,és ígérem megpróbálom úgy csinálni a programokat,meg minden egyebet,hogy több időt tudjak Rátok fordítani.:)
És van még egy dolog,amiért gyűlölni fogtok...
Jövőhéten nem leszek net közelben,maximum vasárnap,mivel nekünk jövőhét szombaton családi nap lesz a suliban,amire kötelező bemenni...(-.-")
Remélem megértitek,hogy ez az év fontos meg minden,és,hogy miért kések a részekkel!:)
A mostani részhez kellemes olvasást kívánok,és ha van kedvetek nézzetek be ide ---> Be Alright
 U.I.: Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:)

XoXo Vicky

Fáradtan léptünk be a hotelbe,ahol érdekes módon,most néma csend volt.Mindannyian elindultunk a saját szobánkba,de amikor én az enyémhez értem,megdöbbenve láttam,hogy egy ismerős alak sétálgat idegesen az ajtóm előtt.

-Vársz valakit? - Kérdeztem kuncogva,mire ő felkapta a fejét,és megkönnyebbülve sóhajtott fel. - Két percet késtem! - Tettem fel a kezeimet védekezően.

-Akkor is késtél - motyogta száját elhúzva,mire én óvatosan megöleltem őt. - Aggódtam - mormogta a hajamba.

-Nem kell.Alex vigyáz ránk - mondtam megnyugtatva. - Nézd,ő csak az egyik barátom.Ölni tudnánk egymásért,de ennyi - magyaráztam mosolyogva. - Megnyugodtál? - Kérdeztem vigyorogva,miközben az arcát fürkésztem.

-Igen,de csakis az miatt,hogy itt vagy - mondta már elmosolyodva.

-Jól vagyok,ne aggódj - mondtam egy puszit nyomva az arcára,amire még szélesebben vigyorgott. - Bejössz? - Kérdeztem már az ajtóban állva,válaszul pedig csak bólintott egyet,és belépett a kis birodalmamba.

-Már várom a szünetet - szólalt meg némi csend után.

-Én is - mondtam csillogó szemekkel. - Végre pihenés,napozás,és annál több sportolás - nevettem el magam.
-Ennyire jó hely? - Kérdezte féloldalas mosollyal.
-A legjobb - vágtam rá azonnal. - Tényleg jönnétek? - Kérdeztem témát váltva.
-Én biztos - válaszolt. - Amúgy mi az a barlang amiről beszéltetek? - Kérdezte szemöldökét ráncolva.
-Majd meglátjátok - kacsintottam. - Bár nem tudom mit fogtok szólni az ugrásokhoz... - merengtem el egy pillanatra,de látva arcát,inkább másról kezdtem el beszélni. - Mi van Perrie-vel?Régen hallottam felőle - kérdeztem nagyot nyelve.
-Szakítottunk - motyogta kerülve a tekintetemet.
-Hogy,hogy? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mindent elmondtam neki,ami miatt kiakadt,aztán azt mondtam még,hogy soha sem szerettem,és nem is fogok,mert én mást szeretek - mondta még mindig más irányba nézve,mire én annyira ledöbbentem,hogy köpni-nyelni nem tudtam. - Gwen,itt vagy? - Kérdezte aggódva.
-Persze - mondtam fejemet rázva. - És,te jól vagy? - Kérdeztem témát váltva.
-Fogjuk rá - mondta vállat vonva. - Te? - Kérdezett vissza.
-Fogjuk rá - ismételtem a szavait,amin elmosolyodott. - Nem maradsz itt? - Kérdeztem nyújtózkodva,mert én még mindig álmos voltam,hiszen tegnap este nagyon későn feküdtünk le,de értetlen arcát látva magyarázni kezdtem. - Csak úgy - vontam vállat,mire mindketten elnevettük mgunkat. - Légyszi! - Mondtam hatalmas szemekkel,aminek hatásár bekísért a szobámba,és nagy lendülettel vetődött be az ágyamba.
-Olyan jó így - mormogta a hajamba,mikor a mellkasába fúrtam az arcomat. - Kár,hogy már semmi sem a régi - motyogta halkan,gondolom azt hitte,hogy már alszok.

*Zayn Malik szemszöge*

Halvány mosollyal néztem az arcát,ami békésen feküdt a mellkasomon.Utoljára végigsimítottam egyet a haján,és óvatosan kicsusszantam "alóla",majd szó nélkül képtem ki a szobájából.Amint megfordultam,egy összevont szemöldökű lánnyal találtam szembe magam,aki nem más volt mint Fearne.
-Helló! - Intettem bénán.
-Mit kerestél Gwennél? - Kérdezte karba tett karokkal.
-Bekísértem,mert fáradt volt - magyaráztam egyértelműen.Egy ideig gyanakvóan méregetett,aztán egy hangos sóhaj után megszólalt.
-Még egy húzásod van Malik,de ha azt is elcseszed,utoljára láttad - mondta kissé mérgesen,de tekintete lágyabb lett.
-Miért félted ennyire? - Kérdeztem értetlenül.
-Az lényegtelen - kapta el a tekintetét hirtelen. - Csak legyél óvatos - mondta komoran,és hátatfordítva nekem szállt be a liftbe.A válasza nyugtalanított,így Camille ajtajához mentem,amin bekopogtam,de nem jött válasz.Gyanakodva indultam el Niall szobája felé,ahonnan hangos nevetések hallatszódtak ki.A negyedik kopogásom után,idegesen törtem be hozzájuk,amire ők abbahagyták amit csináltak és rám kapták a fejüket.
-Jesszusom!Hagyjátok már abba! - Mondtam eltakarva a szemeimet,mire csak hangosabb nevetés tört fel belőlük.
-Mit akarsz? - Kérdezte Niall.
-Camille!Tudnánk beszélni? - Kérdeztem vörösödő fejjel.
-Persze - hallottam meg mosolygós hangját,de nem mozdult.
-Úgy értem négyszemközt! - Dörrentem rá kissé,mire ő gyors léptekkel ért mellém,majd kiléptünk a folyosóra.
-Mi a baj? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.
-Miért féltitek Gwent a fiúktól? - Kérdeztem rá azonnal,mire ő elsápadt.
-Zayn,ezt nem hiszem,hogy itt kéne megbeszélnünk - motyogta halkan.
-Akkor menjünk be - toltam be a saját szobámba. - Szóval? - Kérdeztem egyre izgatottabban.
-Nem nagyon szeretünk erről beszélni - mondta vontatottan,de amint meglátta az arcomat megeredt a nyelve. - Volt egyszer egy srác,akiért oda-vissza volt,de tudtuk Fearne-val,hogy ő csak kihasználja,és a rossz irányba viszi.Gwent elvakította a szerelem,és nem hallgatott ránk.Egy nap a kórházból hívtak minket,hogy megtalálták őt,alkoholmérgezéssel,és túlzott drogfogyasztással.Három napig nem hallottunk felőle semmit.Nem beszélt velünk,csak Jamie volt az,aki tudott rá hatni.Amikor Gwen magához tért,nem akarta elhinni,hogy mi történt,sokkot kapott szinte.Két hónap múlva Jamie,hogy mit fog tenni ha megtalál minket.Jeremy ebben az időszakban volt szerelmes Gwen-be,így ő úgy robbant,mint a bomba.Néhány hét múlva aztán Jamie eltűnt.Nem hallottunk többet felőle - fejezte be sóhajtva. - Nagyon féltjük egymást,de Gwen ilyen szinten több pofont kapott az élettől,mint mi ketten Fearne-val - tette hozzá gyorsan.
-Azt gondoljátok,hogy én ilyen vagyok? - Kérdeztem döbbenten.
-Nem a lényeget fogod meg - rázta meg a fejét. - Nem akarjuk,hogy újra abba a csapdába essen bele mint akkor - mgyarázott tovább. - Az elvonókról elvonókra jártunk,mert miután Jamie-vel szakított,újra az alkoholba temetkezett - mondta a magáét.
-Értem - fogadtam el a helyzetet.
-De nem jelenti azt,hogy nincs több esélyed - kacsintott rám már vidámabban. - Teperj egy kicsit utána,legyél figyelmesebb,és ne legyél féltékeny - adott tanácsokat.
-Könnyen mondod - fújtattam.
-Ne aggódj,egy pasi sem fog a közelébe menni - legyintett rám egyszerűen,miután látta értetlen arcomat. - Mindenkinek jár egy második esély,ezt jól jegyezd meg! - Mondta nyomatékosan.
-Úgy legyen - mondtam gondterhelten.