8.fejezet: A csajos este,és azután...

Sziasztok!

Hát nem tudom mit mondjak...Sajnos mostanában egyre kevesebb kommentet kapok,aminek az okát nem tudom...Remélem ide kommentelni fogtok,és elmondjátok nekem,hogy mi az amin változtatni kéne.A végén kommenteljetek légyszíves!:)

 

xoxo Vicky

-Nem értem,hogy hogy lehetsz ennyire felelőtlen! - Járkált fel-alá idegesen Fearne,miután elmondtam a történetet. - Mit nem fogsz fel azon,hogy bajod eshet?!Talán megint kórházba akarsz kerülni?! - Csattant fel újból.

-Fearne! - Emeltem fel a hangomat,mire ő csöndbe maradt. - Nem esett bajom...legalábbis nem akkora.Nem kerültem kórházba,mert nem olyan súlyos!Igen,tudom,lehetett volna az is,de nem lett!Ne a rossz oldalát nézd,hanem a jót! - Mondtam dühösen.

-Gwen,mi csak féltünk!Nem akarjuk,hogy újból abba a csapdába ess,mint egy évvel ezelőtt. - Csóválta a fejét Camille,aki először szólalt meg mióta itt vagyunk.

-Nem fogok - motyogtam szemlesütve.

-Ígéred? - Kérdezte Fearne gyanakodva,amire felkaptam a fejemet,de látva tekintetét,inkább bólintottam. - Szerintem már ne menjünk vissza a többiekhez - nézett a szőke hajú barátnőnkre,aki megértően bólintott,és lehuppant mellém.

-Kéne valami,amivel kicsit lejjebb mehet a duzzanat - fürkészte az arcomat,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.Camille mondatára Fearne kiment a konyhába,ahonnan egy fagyasztott borsóval tért vissza,amit a kezembe nyomott.

-Mikor értél haza? - Kérdezte kíváncsian Fear.

-Későn - feleltem kurtán,aztán felszisszentem amikor az arcomhoz ért a jéghideg étel(?). - És mit csináljunk,délután hét órakor? - Kérdeztem a csajokat,mikor rápillantottam az órára,ami a falon csüngött.

-Mivel nem akarunk itt hagyni egyedül,ezért veled maradunk itt - forgatta meg a szemeit Cam,aztán felcsillantak a szemei. - Szerintem mosd le a sminked,aztán tartsunk hárman egy csajos estét.Úgyis régen volt olyan - mondta izgatottan,mire mi Fearneval nevetve bólintottunk rá. - Akkor mi is elkészülünk,aztán majd itt találkozunk. - Mondta izgatottan,aztán ki is húzta Fearnet a karjánál fogva.Kuncogva néztem az én idétlen barátnőimet,majd elinultam a fürdő felé,ahol amint megpillantottam magam a tükörbe,azt hittem,hogy elájulok.Az arcomat kék-zöld foltok tarkították,a bal arcom pedig fel volt dagadva.Ekkor eszembe jutott,hogy újra az vagyok,aki egy évvel ezelőtt,és gyátalán nem jó értelemben...Nehezen,de levakargattam magamról a festéket,és gyorsan lefürödtem,aztán felkapkodtam magamra a pizsamámat,majd ajtót nyitottam a két barátnőmnek,akik mosolyogva jöttek be az ajtón.

-Mi a terv holnapra? - Kérdezte törökülésbe vágva magát Fearne.

-Niall azt mondta,hogy koncert lesz holnap - mondta elvörösödve Camille,amire mi Fearral összenéztünk,és szélesen elmosolyodtunk. - Mi az?Min mosolyogtok? - Kérdezte értetlenül.

-Neked bejön az Ír gyerek? - Kérdeztem kuncogva,mire mégjobban elpirult.

-Csak egy kicsit - vallotta be motyogva. - De nem szeretnék most semmilyen kapcsolatot.Az egyetlen dolog amit szeretnék,az egy nagy tál popcorn,amit most meg is eszek - mondta,aztán belemarkolt a tálba,és az egész adagot a szájába dobta.

-Fear? - Néztünk rá az említettre,aki kérdésünkre ránk emelte a szemét.

-Isten ments!Ezek az elkényeztetett éneklő bohócok lennének azok,akikkel semmi pénzért nem járnék - mondta fújtatva,amin elmosolyodtam.

-Gwen? - Nézett rám kérdőn Camille,mire én értetlenül ráncoltam össze a homlokomat. - Melyik jön be neked? - Kérdezte egyértelműbben.

-Egyik sem.Liam a bátyám,Niall neked tetszik.Louis foglalt,Harry egy tapló.Zayn,pedig maga a kétlábon járó szerencsétlenség,ráadásul egy hisztérika a barátnője - mondtam nekik részletezve,amin mindketten felröhögtek.

-Kár,mert régen volt olyan,aki meghódította a szíved - mondta cinikusan Camille,mire hozzá vágtam egy párnát.

-Ki emlékszik Maxre? - Tette fel a kérdését vigyorogva Fearne.

-A helyes spanyolra? - Kérdeztem vissza,amire Fear egy bólintással válaszolt. - Az kedves volt - mondtam bólogatva.

-Az lehet,de miután szakítottatok,nem így gondoltál rá - forgatta meg a szemeit Cam.

-Mondod te,aki majd' meg ölte volna Christ - vágtam vissza.Az este hátra levő része hasonló sztorizgatásokkal telt el,addig,amíg be nem sötétedett.Na ekkor valaki elkezdett dübörögni az ajtón.

-Gwen!Azonnal nyisd ki az ajtót! - Hallottuk meg Liam kiabálását az ajtó mögött.Segítségkérően néztem a két lányra,akik egy takarót,és egy párnát vágtak hozzám,majd lelöktek a kanapéra. - Gwendolyn itt van? - Kérdezte egyre közelebbről Liam,én pedig egyre jobban temettem a fejemet a párnába,hogy ne látszódjon az arcom.

-Mégis mi a francot képzelsz magadról?Azt hiszed,attól még,hogy énekes vagy bármit megtehetsz?Na most takarodj ki innen! - Kelt ki magából Fearne,amiből arra következtettem,hogy a bátyám bejött a szobába.

-Nem hozzád jöttem!Gwen itt... - kezdett bele,aztán megakadt.Valószínűleg meglátott,és ezért. - Azt hittem,hogy... - kezdett bele újabb magyarázkodásba.

-Ja,persze!Hinni a templomban kell!Most pedig kifele mielőtt felkelted! - Dörrent rá most Camille,amin nem kicsit lepődtem meg.Mielőtt Liam kiment volna,egy lágy puszit nyomott a hajamba,és sóhajtva simított végig azon.

- Vigyázzatok rá - mondta a nap végszavának szánva ezt a mondatot,és kilépett a szobából.az ajtó csukódását követően ültem fel.

-Ez meleg volt - fújta ki a levegőjét Fearne megkönnyebbülten,mi meg Camilleval hevesen bólogattunk. - Jegeld még egy kicsit az arcod,hogy holnapra ne legyen ilyen duzzadt - dobta vissza nekem a milerites zacskót,amit morogva az arcomnak nyomtam. - Holnap nehéz napunk lesz - ült le mellénk sóhajtozva.

-Tényleg mit veszünk fel? - Kérdezte izgatottan Camille,amin felnevettem..

-Mivel holnapra meleget mondta,ezért valami rövidet fogok - vontam vállat,aztán kérdőn néztünk a barna hajú barátnőnkre.

-Még nem tudom - tette maga elé védekezően a kezeit.Nos,erre a mondatára Cam hitetlenkedve nézett rá,aztán gyorsan felpattant,és kiment a szobából. - Most meg hova ment szerinted? - Nézett rám kérdőn.

-Őt ismerve,most egy gardróbot fog hozni - mondtam ironikusan,amin hangosan elnevette magát.Néhány perccel később Cam egy nagy bőrönddel tért vissza,amit mindketten kíváncsian néztünk. - Oké,elmondanád,hogy miért jöttél vissza egy iszonyat ronda bőrönddel? - Kérdeztem tőle őszintén,miközben fejemmel a pink csodára böktem.Kérdésem hallatán Fearneből kitört egy eget rengető nevetés.

-Humoros,de nem - mondta fejét rázva. - Ruhákat hoztam,amikből tudtok válogatni a holnapi koncertre - magyarázta.Mielőtt bármit is szólhattunk volna,kinyitotta a bőröndöt,ami rengeteg szép ruhát rejtett.Fearneval kerek szemekkel néztünk hol Camre,hol a ruhákra. - Akkor válogassatok - mondta kuncogva,és nekiálltunk a kutatásnak.Az egésznek annyi lett a vége,hogy Camilletől elkértem egy cipőt,míg Fear egy pólót és egy blézert.Addig-addig válogattunk,amíg el nem nyomott mindannyiunkat az álom...

*2010. június 19*

Mosolyogva néztem le az öcsémre,aki büszkén feszített a gördeszkája mellett.Na igen,hónapok óta tanul gördeszkázni,és sikerült neki megtanulni.

-Gwen mehetünk? - Nézett rám kérdőn Fearne,aki a legjobb barátnőm lett az idők során,ahogyan Camille is.

-Menjetek vissza,addig elmegyek valami sütiért Alcidenak,mert ilyen ügyes volt - borzoltam össze az öcsém haját,aki nevetve reagált rá.

-Rendben,de vigyázz magadra! - Nézett rám komolyan Camille.

-Nyugi,minden rendben lesz - mondtam neki miközben végig simítottam a karján. - Te pedig legyél jó öcskös! - Nyomtam egy cuppanós puszit Alcide arcára,aki hangosan felnevetett,de viszonozta azt.

-Szeretlen Gwenny! - Mondta kisfiús hangján,nekem pedig egy széles mosoly futott át az arcomon.Miután eltávolodtunk egymástól,elindultam a cukrászda irányába,ahova ritkán térünk be,mivel nehezen keressük meg rá a pénzt. - Jó napot! - Léptem be mosolyogva.

-Gwendolyn! - Üdvözölt Marie a tulaj,akivel régóta jóban vagyok. - Mi szél hozott erre? - Kérdezte kedvesen,spanyol akcentusára halkan felnevettem.

-Alcide megtanult gördeszkázni,és valami süteményre gondoltam,hogy azzal megünnepelhetnénk - magyaráztam.

-Bob odaadta a fizetést? - Kérdezte összeráncolt homlokkal,válaszul pedig bólintottam egy nagyot. - Akkor gondolom a szokásos lesz - mondta sóhajtva,amire én nevetve bólintottam rá.Amiután kiadta az édességeket,a pultnak támaszkodva nézett rám. - És mi újság a fiúk terén? - Kérdezte tőlem kíváncsian.

-Nincsen senki - mondtam fejcsóválva. - De nem is nagyon szeretnék egy ideig - céloztam az előző kapcsolatomra,ami ugyanúgy kudarcba fulladt. - Alberto bácsi,hogy van? - Kérdeztem mosolyogva,amin hangosan felnevetett.

-Valami meglepetést szánt mára,így hamarabb haza kell érnem - mondta sóhajtva,de hangján lehetett hallani,hogy nagyon örül. - Mrs. Darwick ugye nem nyúlt hozzátok? - Tette fel kérdését hirtelen,hangja pedig komoran csengett.

-Csak a szokásos - motyogtam lehorgasztott fejjel,aztán megtörtem a csendet. - Most viszont ideje lenne indulnom,mert Alcide biztos kikészítette a lányokat - forgattam meg zöld szemeimet.

-Rendben,szia kincsem,és üdvözlöm a lányokat!És vigyázz magadra! - Szólt utánam Marie,aztán kiléptem az ajtón,és megcsapott a nyári szél.Mosolyogva mentem végig az utcán,mikor azt éreztem,hogy követ valaki.Szemem sarkából hátra néztem,és megpillantottam egy középkorú férfit.Gyorsabban szedtem a lépteimet,amikor egy kéz megragadta az enyémet,és behúzott a legközelebbi sikátorba.Mielőtt bármit is tehettem volna,befogta a számat.

-Hmm... - nézett végig rajtam perverzen,aztán az arcomra szegezte tekintetét. - Meg ne merj szólalni különben fájni fog - mondta fenyegetően.

-Segít...! - Kiáltottam volna,ha nem csattan az arcomon hatalmas keze.

-Nem meg mondtam?! - Dörrent rám,azután a nadrágommal kezdett bajlódni.Az arcomon már patakzottak a könnyek,de ő mit sem törődve ezzel folytatta a tevékenységét.

-Kérem ne - nyöszörögtem elhalóan,amit meg sem hallott,aztán éreztem,hogy az alhasam megfeszül.Sírva hagytam magam,amíg abba nem hagyja,de hiába.Ameddig ki nem fáradt addig szenvedtem.Amikor befejezte,a földre dobott,akár egy rongyot,és a lehúzott óvszert mellém dobta.Szó nélkül ott hagyott.Megalázva,kitaszítva és porrá zúzott önbecsüléssel hagyott magamra.Zokogva húztam fel a térdeimet,és azokra hajtottam rá a fejemet,amik köré a karjaimat kulcsoltam össze.Miután nagyjából lehiggadtam,szétszakított ruháimat összébb húztam magamon,és úgy indultam el az árvaházba ahol éltem.Miközben az otthonom felé tartottam,a nyári eső elkezdett zuhogni.Kicsit sem egyenletesen szedve a levegőt mentem végig az utcán.Amikor a bejárathoz érkeztem,a két kisírt szemű barátnőm várt rám. - Hol van Alcide? - Kérdeztem színtelen hangon.

-Elvitték - szipogta Camille,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

-Tessék? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.

-Örökbe fogadták - motyogta lehajtott fejjel Fearne,aztán meghallottam egy autónak a motor hangját,amikor beindítják azt.Idegesen fordultam meg,és találtam szembe magam egy ezüst színű Audival,ami már indulásra készen állt.Mielőtt egy lépést is tehettem volna,két kar lefogta az enyémet.Mikor megláttam kikazok,akik nem engednek el,dühöm egyre jobban fokozódott.

-Engedjenek el! - Ficánkoltam a két ott dolgozó kezei között,de semmit sem tettek.Helyette kitéptem magam onnan,és elkezdtem futni,a már gázt adó autó irányába. - Al! - Kiáltottam a kocsi után,aminek a hátsó ablakán láttam utoljára Alcide kétségbeesett arcát,ami könnyáztatta volt.Az utolsó métereknél éreztem,hogy a talaj kicsúszik alólam,és egy hatalmas eséssel értem földet. - Alcide - sírtam az öcsém nevét,és a hideg,koszos betonon,összegörnyedve zokogtam tovább a nyári esőben.

-Gwen,Gwenny! - Szaladtak hozzám a lányok rémülten,de látva,hogy meg sem tudok szólalni,leültek mellém,és hétamat simogatva próbáltak lenyugtatni.Egyenlőtlenül szedtem a levegőt,és azon gondolkoztam,hogy hogyan fogom tovább folytatni az életemet...Nélküle...

Zihálva ültem fel az ágyamba,és kaptam az arcomhoz,ami könnyek miatt nedves volt.Remek.Életem végéig ezek a rossz álmok fognak kísérteni.Hevesen kezdtem rázni a fejemet,hátha kiverem a fejemből ezt a rossz álmot,de éreztem,hogy nem olyan hamar fog elmúlni ez a rossz érzés,ezért kimentem az erkélyre,és magamba szívtam a hideg esti levegőt.

-Mit keresel kint ilyen későn? - Hallottam meg egy hangot magam mellől,amire ijedten ugrottam össze,de mikor megláttam az illetőt a félhomályban,komoran tekintettem magam elé.

-Nem tudok aludni - mondtam hűvösen.

-Mi a baj? - Kérdezte kíváncsian.

-Talán az,hogy haza akartál küldeni Tomlinson! - Mordultam fel.

-Figyelj,én nem úgy... - kezdett bele a magyarázkodásába,ami egy cseppet sem érdekelt.

-Nem úgy gondoltad?Mégis kimondtad,de tudod mit?Rendben!Legalább te vagy az élő példa arra,hogy rohadékok is élnek a Földön - mondtam elhalóan az utolsó szavakat. - Mi olyan érdekes,amit annyira kell nézni? - Kérdeztem tőle mérgesen,mivel a szemeivel az arcomat kiégette.

-Az arcod...Fel van duzzadva,és...lila foltok vannak rajta - motyogta döbbenten.

-Ha Liamnek el mered mondani... - kezdtem bele a fenyegetésembe,de hamar közbevágott.

-Nem mondom el senkinek,csak mondd el,hogy miért nézel ki így - fordult teljes testtel felém,és a másik erkélyről érdeklődve nézett rám.

-Az nem tartozik rád - vágtam rá ami legelőször jutott eszembe.

-Így nem tudok segíteni - rázta meg a fejét sóhajtva.

-Nem is kérném a te segítségedet - mondtam undokul,és meg sem várva a válaszát visszamentem a szobámba,ahol dühösen dobtam le magam az ágyra,majd forgolódások után végre álomba szenderültem,bár nem volt az sem a legjobb...

*Louis Tomlinson szemszöge*

Fejcsóválva néztem a bezáruló erkélyajtó irányába,aztán a kivilágított New Yorkra szegeztem a tekintetemet.Lehet,hogy Liam azt mondja,nem szereti,mert ő nem a család tagja,viszont látom rajta,hogy valamilyen szinten törődik vele.Azt viszont tudom,hogy Eleanor elmondta Gwennek,hogy mi a véleményem arról,hogy itt van,de már meg is bántam.Nagyon jófej lány,csak nehezen nyílk meg másoknak,de a miértjét senki sem tudja,a két barátnőjén kívül.Arra meg pláne kíváncsi lennék,hogy hogyan szerezte ezeket a sebeket.Kifújtam a levegőt,és egy utolsó pillantást vetve bementem a hálóba,ahol El álmosan pislogva keresett engem,majd miután meglátott ásítva helyezkedett úgy,hogy én is elférjek.

-Kivel beszélgettél kint drágám? - Kérdezte hozzám bújva.

-Gwennel - tudtam el ennyivel.

-Miről? - Tette fel újabb kérdését.

-A holnapi koncerttel kapcsolatosan - mondtam neki álmosan -,de szerintem aludjunk,mert késő van - mondtam neki,miközben magamhoz húztam,ő pedig a mellkasomba fúrta a fejét.Amikor már mindketten félálomban voltunk,hangos nyögdécseléseket hallottunk meg,amire morogva keltem ki az ágyból,és mentem ki a szobából.Döhösen kopogtam be a mellettem levő lakosztály ajtaján,ami kis idő múlva kinyílt,és az én kócos fejú bandatársammal találtam szembe magam.

-Mit akarsz? - Kérdezte rekedtes hangján,vállán pedig vörös csíkok futottak végig,amik valószínűleg karmolás nyomok voltak.

-Lehetőleg halkabban csináljátok - mondtam szemforgatva,aztán meghallottam egy halványabb hangot,ami a szobájából szűrődött ki.

-Zayn gyere már! - Perrie hangja még a távolból is sipító volt,mit ne mondjal

-Azt csinálok amit akarok - adott választ a kérdésemre. - Még valamit? - Kérdezte fújtatva.

-Zayn,holnap koncert,aludd ki magad - hagytam ott ezzel a mondattal,és visszamentem a saját szobámba,majd befeküdtem szerelmem mellé,aki már nagyban aludt.Egyenletes szuszogását hallgatva én is átléptem az álom kapuit...

7.fejezet: Loki

Hello!

Nos,nem tudom,hogy mit mondjak...

"Ennyire rosszul írnék?" Teszem fel a kérdést,ami foglalkoztat.Miért nem jönnek kommentek?A téma rossz?Vagy a karakterek?Mostanában egyre kevesebb jön,de ha nem mondjátok el,hogy mi a baj,akkor nem tudok változtatni.Remélem kommenteltek majd ehhez a részhez.

xoxo Vicky

Gwendolyn Crine szemszöge

Sóhajtva nyitottam ki a szobám ajtaját,és mikor beléptem,álmosan rogytam le a kanapéra,és néztem rá a telefonom kijelzőjére.3:17.Remek,jobbkor nem is érhettem volna haza.Mikor már az álomvilágban jártam,meghallottam az ébresztőm csörgését,amire ijedten ugrottam fel.Nagy szitkozódásokat követően,indultam el a fürdőszoba irányába,és megengedtem a melegvizet.Amíg folyt a víz a kádba,én megrökönyödve néztem a tükörképemet,ami nem festett valami jól.Az arcomat néhány helyen kék-lila foltok tarkították.Fejcsóválva másztam be a kádba,és hagytam,hogy ellepjenek a vanília illatú habok.Szememet lehunytam,és azon gondolkoztam,hogy hogyan is magyarázzam ki magam ebből,habár kétlem,hogy Fearnen és Camillen kívűl érdekel valaki mást is a testi épségem.Közelebbről megnéztem a kezemet,amit festékfoltok,és horzsolások voltak rajta.Az egyik kisebb törölközőt lekaptam a tartójáról,és sebesen kezdtem el vele dörzsölgetni a kezemet,ami egyre jobban pirosodott és égett.

-Gyerünk - motyogtam idegesen,és egyre gyorsabban húzogattam a sértett bőrfelületen a rongyot. - Végre - mondtam megkönnyebbülten,mikor már nem volt nyoma sem a festék foltoknak.Mérgelődve szálltam ki a fehér kádból,és magam köré tekertem a hotel monogrammjával díszített törölközőt,és elindultam a bőröndömhöz,amiből kivetem néhány ruhadarabot,és visszamentem a fürdőbe. - Nekem muszáj volt elmennem oda,mert nem lett volna egyszerűbb itt maradni.Ez is csak én lehetek - mondtam morogva magamnak,miközben az ingemet gomboltam be.Aztán undorodva nyúltam a tükör előtt levő alapozómért,amit a hozzá tartozó szivacsára nyomtam ki,majd egyenletesen eloszlattam az arcomon,majd egy gyors púderezés után újra a tükörbe néztem. - Hogy ezt,hogy fogom kimagyarázni - mondtam a tükörképemnek hitetlenkedve,és gyorsan felkaptam a táskámat,majd kiléptem az ajtón,és elindultam az aulába.Mikor kiszálltam a liftből,érdekes látvány fogadott.A két barátnőm mérgesen,de egyben csalódottan néztek engem,az egyik kisírt szemekkel meredt maga elé,míg a másik dühtől izzó tekintettel bűvölte a földet(?). - Jó reggelt - biccentettem a barátnőimnek,akik szó nélkül viszonozták a köszönésemet. - Mi a baj? - Fordultam Danielle felé,de ő gyorsan megrázta a fejét,és mosolyt erőltetve magára rám nézett.

-Semmi - hazudta.

-Akkor nem itt,hanem máshol megbeszéljük - mondta sürgetően Fearne,és idegesen nézett rám,én pedig elfordítottam a fejemet másik irányba,hogy ne kellen szembesülnöm arcával.Szó nélkül indultunk el az egyik kávézó felé,míg Camille meg nem szólalt.

-Na jó! - Fújta ki a levegőjét. - Elmondaná valaki,hogy mi ez a hangulat? - Vonta kérdőre a két lányt.

-Liam.

-Louis - mondták ki egyszerre szerelmük nevét,kicsit sem szeretetteljesen.Bátyám nevére felkaptam a fejem,és összeráncolt homlokkal néztem Daniellere.

-Mit csinált? - Kérdeztem kíváncsian.

-Tegnap este volt egy kisebb vitánk,én pedig elmentem egy másik szállodába,mondván,hogy egy kis nyugira lenne szükségem,hogy újra átgondoljam a kapcsolatunkat - magyarázta hevesen,nekem pedig a szemeim elkerekdtek.

-Min vesztetek össze? - Vontam fel egyik szemöldökömet.

-Haza akar küldeni titeket - mondta ki kerek perec,mire mi a lányokkal különbözően reagáltunk erre.Fearne elkezdett fuldokolni,mert férrenyelte a kávéját,Camille a harmadik süteményével járt így,én meg a kávémat köptem vissza a pohárba,amit éppen lenyelni készültem. - Liam azt mondta,hogy nem ide való vagy,és nem érdekli,hogy milyen ígéretett tett az apátoknak,akkor is visszaküld San Franciscoba,és akkor soha többet nem látjátok egymást - mondta mentve a menthetőt,amire nekem egy halvány mosoly féleség suhant át az arcomon.

-Az utolsó része teszett - szólaltam meg kuncogva,de Dani egy szigorú pillantást lövellt felém. - És mi van Louis-val? - Fordultam Ellie felé,aki csak szemét forgatta a név hallatán.

-Miután a kis "kupak tanácsnak" vége lett,átmentünk a szobánkba,és megkérdeztem tőle,hogy miért akar ő is titeket elküldeni - kezdett bele,nekünk pedig a döbbenettől a levegő is bennünk rekedt. - Azt mondta,hogy ti nem ide valók vagytok,és nem akarja,hogy a karrierje lefele íveljen.Nekem erre a mondatra felforrt az agyvizem,és megkérdeztem azt is tőle,hogy mióta lett ilyen,erre ő csak azt felelte,hogy mindig is ilyen volt,csak én nem figyeltem rá oda eddig - mondta a végét mérgesen,de szemei könnyfátyolosak voltak.

-Figyeljetek - kezdtem bele,amire mindketten érdeklődve néztek rám. - Liam nagyon szeret téged,az,hogy én most itt vagyok,idegesíti.Gyűlölöm őt teljes szívemből,de ha te mellette vagy,akkor a szerelem sugárzik az arcáról.Hidd el,nem miattad ilyen,hanem miattam,de ha már nem leszek itt,akkor olyan lesz mint régen,ezt garantálom - mondtam neki mosolyogva,és hagytam,hogy ízlelgesse a szavakat. - El,az pedig,hogy Louist nem ilyennek ismertem meg a múltkor,az más téma.Azért ilyen ő is,mert itt vagyok,és Liam hazugságokat állít rólam,amit ő el is hisz,ahogyan a banda többi tagja is.Hidd el,tegnap csak a düh beszélt belőle,nem volt az eszénél - simítottam meg a kezét,amire neki egy széles mosoly kúszott az arcára.

-Na - csapta össze a kezeit Fearne - ha mindenki rendben van,talán el is indulhatunk vásárolni. - Mondta bezsongva,majd kérdőn néztem rá. - Így hamarabb eljuthatunk a kiállításra - magyarázta nekem,mire én elnevettem magam.

-Akkor menjünk - mondta Camille,és miután kifizettük a rendeléseinket,elindultunk a bevásárló körútra.Mikor végre megérkeztünk az egyik plázába,a lányok csillogó szemekkel néztek körbe,míg én unottan követem őket az egyik ruhaboltba.

-Gewen,neked mi a méreted? - Fordult felém Eleanor mosolyogva,miközben egy ruhát tartott a kezében,ami rajta biztos,hogy jól állt volna.Kérdésére értetlenül néztem rá,mint ahogyan a lányok is.

-Én nem veszek innen semmilyen ruhát - mondtam tiltakozva,de látva az arcát megadóan sóhajtottam és lediktáltam a méreteket.

-Ezeket próbáld fel - nyomott a kezembe egy halom ruhát,amikkel együtt belökött az egyik próbafülkébe.

-Ezt biztos,hogy ne veszem fel! - Mondtam kiakadva,amint megláttam egy átlátszó,csipkékkel díszített pólót.Kijelentésemre,megjelent az ajtóból Danielle feje.

-De jól állna rajtad - mondta bizonygatva,mire én vonakodva vettem fel magamra a ruhadarabot,és kimentem Elliékhez,akik tátott szájjal néztek rám.

-Ennyire azért nem jó - forgattam meg a szemeimet hitetlenl.

-Hol van Gwennek az önbizalma? - Kérdezte Eleanor a mellette álló Fearnet,aki csak megvonta a vállát.

-Hallottam ám! - Mondtam nekik sértetten,mikor visszamentem a próbafülkébe.Miután minden ruhát magunkra aggattunk,(és sikeresen leszedtük magunkról) elindultunk valami gyorsétterembe. - Ezt nem mondjátok komolyan? - Néztem rájuk kerek szemekkel,a két barátnőmmel egyetemben.Hogy min csodálkoztunk annyira?Danielle és Eleanor késsel,és villával álltak volna neki egy salátának.

-Miért? - Kérdezett vissza Dani.

-Cam,hoznál nekik valami ehetőt? - Kérdeztem a szőke barátnőmet,aki bólintott,és elindult a pulthoz,ahonnan kért két extra nagy szendvicset,majd azokkal jött vissza. - Mielőtt ehhez is késsel és villával állnátok neki,fogjátok a kezetekbe - mondtam nekik gúnyolódva,amin felnevettek,de beleharapni még mindig nem haraptak bele.

-Ez tudod,mennyi kalóriát tartalmaz? - Nézett rám El kérdőn,majd újra a szendvicsre szegezte a tekintetét.

-Figyeljetek - kezdtem bele. - Ettől az egy szerencsétlen hamburgertől nem lesztek meghízva.Inkább élvezzétek az ízét - mondtam nekik mosolyogva,aztán egyszerre haraptak bele a szendvicsükbe,ami láthatólag ízlett nekik. - Most pedig készüljetek fel egy életre való kínzásra - mondtam a két lánynak,amikor kijöttünk a plázából,és elindultunk a Central Park irányába,ahol fótó kiállítást rendeztek a szabadban.

-Miért?Annyira nem lehet vészes - mondta Dan nem törődő stílusban.

-Majd meglátod - veregette meg Camille a vállát,amikor elment mellette.A parkba érve megláttuk a sok fényképet külön féle tábla szerűségekre kitéve.Fearne csillogó szemekkel ment oda az egyikhez,és nézni kezdte a fényképeket.

-Te is fényképész vagy? - Hallottam meg mellettem egy hangot,ami felrázott a bambulásomból.A hang felé fordultam,és megpillantottam egy magas srácot,akinek a fején fordítva volt a fullcap.

-Nem,a barátnőmet kísértem el aki ott - mutattam a (már üres) helyre,ahol az előbb még Fear állt - állt. - Fejeztem be a mondatomat,amin a fiú felnevetett.

-Amúgy Max - nyújtotta felém kezét,ami az enyémhez képest hatalmas volt.

-Gwen - fogadtam el a gesztust. - Téged mi szél hozott erre? - Kérdeztem mosolyogva,amit viszonzott.

-Szeretek fényképezni,és a gimihez kellenének anyagok,amiket itt állítottak ki - magyarázta mosolyogva,és az egyik ilyen táblához vezetett. - Ezek itt például mind az én műveim - mondta félénken,mire én jobban szemügyre vettem azokat,és rengeteg olyan kép volt,ami különböző országok tájai láthatóak. - Nem valami prof... - kezdett bele a magyarázkodásába,de én közbeszóltam.

-Gyönyörűek - néztem én is csillogó szemekkel.

-Tényleg? - Kérdezte még mindig félve.

-Tényleg.Ha nekem lett volna ilyen tehetségem,én is kihasználtam volna ezt.Főleg,hogy más-más országokban voltál - mondtam neki elismerően.

-Köszi - mondta,majd megint szólásra nyitotta a száját,amikor Eleanorék jöttek oda hozzánk.

-Meddig kell még itt lenni? - Kérdezte szenvedve Ellie,amikor odaértek hozzánk,de amikor meglátta a mellettem levő fiút oldalba bökte a mellette levő két lányt,mire azok kiegyenesedve járatták a szemüket köztem és Max között. 

-Csajok,ő itt Max - mutattam be őket,a lányok pedig mosolyogva biccentettek a srácnak. - És van még egy-két ilyen tábla,ahová fotók vannak kitéve - válaszoltam El kérdésére,aztán egy hangos dudaszóra,és káromkodásokra lettem figyelmes,amire azonnal felkaptam a fejem,a látvány letaglózott.Az úton egy fekete,keverék kutyus,fülét-farkát behúzva rohangált félve a kocsik között,de azok nem álltak meg,hiszen mindenkinek más dolga volt...Mikor eljutott a tudatomig az egész,akkor ledobtam a földre a szatyrokat,és lerohantam az útra a kutya után.Szerencsémre akkor kaptak piros lámpát az autósok,de az nem igen tetszett az embereknek,hogy én rohangálok egy kutya után. - Megvagy - kaptam el a kutyát,és a testétől fogva megemeltem a jószágot,majd elindultam vissza a többiekhez,akik lefehéredve néztek rám. - Mi az? - Kérdeztem tőlük értetlenül.

-Te normális vagy? - Szólalt meg először El egyszerre Camilleval és Fearneval,míg Dan az arcomat nézte,hogy nincs-e semmi bajom.

-Igen - bólintottam határozottan,majd a kezemben levő kutyára néztem,aki remegett a félelemtől. - Jólvan.Nem lesz semmi baj - simogattam a kutyát,és azt néztem,hogy van-e rajta nyakörv,de sikertelenül. - Max hol van? - Kérdeztem a lányokat,de ők letudták annyival,hogy elment,mert az anyja hívta.

-Nem esett bajod? - Kérdezte Danielle,mire én csak megráztam a fejemet.

-Nekem semmi - mondtam,aztán a kutyára néztem - ,de szerencsétlen nagyon megijedt - mondtam szomorkásan.

-Gwen megijedtél?Nagyon zöld a szemed - fürkészte az arcomat Camille,amire én csak egy apró bólintással reagáltam.

-Szerintem inkább menjünk vissza a hotelba,és ott eldöntjük,hogy mi lesz a sorsa a kutyának - mondta Dani,aztán leguggolt az ebhez,és annak a füle tövét kezdte el vakarni.Szótlanul mentünk vissza a Werwick-be,ahol az egész hall nyüzsgött a vendégektől.A liftből amikor kiszálltunk,elindultunk Liam szobájába,ahonnan szitkozódások hallatszódtak ki,ami a többiek nevetésével keveredtek.

-Ti menjetek be előbb.Mi majd később megyünk utánatok - mosolyogtam a két lányra,akik tétlenül álldogáltak az ajtó előtt.

-Inkább menjetek be a konyhába,ott úgysem látnak meg titeket - vetette fel az ötletét Eleanor,amire mi sután bólintottunk,és a két leányzó után mi is belibbentünk az ajtón.

-El,én annyira saj... - hallottam meg Louis hangját,mire mi a lányokkal kidugtuk a fejünket,hogy miért hagyta abba a mondatát.Nos,azért,mert El egy csókkal befogta a száját,Lou véletlenül kiejtette a kezéből a meseszép virágcsokrot,erre a többi fiú hangos füttyögéssel díjazott,kivéve Liamet,aki csak lehajtott fejjel álldogált egy hatalmas csokrot maga mögé rejtve.

-Danielle - szólalt meg egy kis idő után,de akkor is csak halkan mondta ki a lány nevét.Mi a lányokkal érdeklődve néztük a bátyám tevékenységét. - Én annyira sajnálom ahogyan viselkedtem veled.Tudom egy igazi seggfej vagyok,de kérlek bocsáss meg! - Nézett a göndör hajú lányra,amíg az némán,szélesen mosolyogva figyelte az én esetlen bátyámat.

-Már régen megbocsátottam - mondta kuncogva,és az idősebb Payne nyakába ugrott.Liam a virágcsokrot a csókuk után Dani kezébe nyomta.Mikor véget ért ez az idilli pillanat,Danielle megszólalt. - Tudod,nekem is el kell mondanom valamit - kezdett bele félve,majd ránk sandított,mire Fearne elkiáltotta magát.

-Mehetünk? - Kiabálta ki a konyhából,amin én,és a három lány elnevette magát.Kezemben a kutyával léptünk elő az ajtó mögül,amire a fiúk lesokkoltan nézték a kezemben levő szőrgombócot.Liam elé léptem a fekete blökivel.

-Honnan van? - Nyögte ki nehezen,szemeivel pedig még mindig a kutyát nézte.

-Gwen,leszaladt érte az útra - mondta El szemrebbenés nélkül,mire mindenki rám nézett.

-Hogy mit csináltál?! - Akadt ki teljesen Liam. - Egy kutya miatt?Neked teljesen elment az eszed?Meg is halhattál volna! - Mondta felháborodva,hangját pedig megemelte.

-Hagytam volna ott?Hiszen nézz rá!Nem tehetett arról,hogy ott kötött ki!Amúgy meg nem adtam volna meg azt az örömöt neked! - Mondtam neki fejemet csóválva.

-Minek hoztátok ide? - Tette fel következő kérdését.

-Mert nem tudjuk hol elhelyezni.A ti véleményeitekre is kíváncsiak vagyunk - magyarázta higgadtan Camille.

-Gwen jó tett ez tőled,de nem tudjuk hová tenni - váltott át lágyabb hangszínre Liam,ami furcsa volt tőle.

-Mióta vagyok neked Gwen? - Húztam össze a szemöldökömet,majd visszatértem az eredeti témához. - Mindegy.Liam nem szeretném menhelyre vinni.Nincsen valaki ,vagy valamilyen ismerősöd aki elvinné? - Néztem rá kérlelően.

-Szavazunk - mondta ki sóhajtva ezt az egy szót. - Ki szeretné azt,hogy itt maradjon? - Nézett körbe a társaságon,kérdésére El,Danielle,Zayn(?),Louis,Niall és Harry feltették a kezét. - Ti nem? - Nézett ránk felvont szemöldökkel.

-Mióta érdekel a mi véleményünk? - Kérdeztem tőle értetlenül.

-Amióta az életem részévé váltál - forgatta meg a szemeit,amíg az enyémek kikerekedtek. - Szóval? - Nézett újra ránk,Fear és Cam pedig felemelték a kezüket.

-Gwen is,csak kutya van a kezében - mondta Fearne,amin elmosolyodtam.

-Akkor tehát marad a kutya - mondta beletörődően. - De előtte fürdessétek le,mert kitudja,hogy milyen baja lehet neki - nézett ránk,de mivel a két barátnőm nem vállalta be a segítségét,így egyedül kellett megfürdetnem.

-Öhm...Mivel fürdessem meg? - Tettem fel a 'fogós kérdést',amire mindenki rám emelte a fejét.

-Mi Liammel elugrunk a legközelebbi kisállat kereskedésbe,és hozunk sampont - vetette fel az ötletét Danielle,én egy bólintással díjaztam az ötletét.

-Fiú vagy lány? - Kérdezte Harry mosolyogva tőlem.

-Fiú - mondtam hűvösen.

-A neve megvan már?  - Próbált beszélgetni velem Louis.

-Nem,de talán San Franciscoban igen - vágtam rá gúnyosan,mire megfagyott a levgő köztem,Louis és Eleanor között.Némán vártuk meg a szerelmespárt,akik nevetgélve jöttek vissza a nagy vásárlásukból. - Végre - morogtam,és a kutyával a kezemben elindultam a fürdőszoba felé.

-Gwen,biztos,hogy ne segítsen neked valaki? - Kérdezte tőlem Liam,mire én visszafordultam.

-Felőlem - vontam vállat,majd hozzátattem. - De ne Harry,Louis és te - mondtam és megnyitottam a vizet,amikor magam mögött hallottam,hogy kinyílt az ajtó.

-Mit kell segítenem? - Kérdezte mögülem egy unott hang,amire kérdőn fordultam meg,és szembe találtam magamat Zaynnel,aki zsebre dugott kézzel,az ajtónak támaszkodva nézett le rám.

-Mondjuk fogd meg a kutyát,első sorban - nyomtam a kezébe a kis teremtés,amit értetlenül nézett,míg én a hajamat fogtam kontyba,aztán megnéztem a víz hőmérsékletét ami megfelelő volt. - Jöhet - mondtam neki,ő pedig visszaadta a kutyát.Én igazából arra gondoltam,hogy ő tartja,én pedig mosom,de ezekszerint nem így gondolta.Sóhajtva adtam a kezébe a zuhanyrózsát,amit értetlenül vizslatott.

-Mit csináljak ezzel? - Kérdezte tőlem sután.

-Fürdesd meg - mondtam szemforgatva.

-Biztos,hogy nem!Azt sem tudom,hogy kell!Inkább fogom - mondta nekem,én visszaadtam a kutyát,és az állatra tettem egy kis sampont,mire ő elkezdett mozgolódni.

-Fogd már! - Förmedtem a mellettem ülőre.

-Ne emelgesd a hangodat! - Mondta nekem idegesen,ekkor a kutyamegrázta magát,így az egész sampon Zaynre ment,aminek a látványán hangosan elkezdtem nevetni. - Rohadt vicces - morgolódott a fiú,de én nem nagyon figyeltem rá,amit ki is használt,mivel megfogta a zuhanyrózsát,kikapta a kezemből,és felém fordította a vízsugarat.

-Elment az eszed?! - Dörrentem rá,de ezúttal ő nevetett ki engem.

-Tessék egy kis hab - szedett le egy adagot az álláról röhögve,amit a hajamra kent.A fürdetés többi része csendesen telt el,majd mikor kimentünk a többiekhez mindenki furcsán nézett ránk.

-Ti fürdettétek a kutyát,vagy fordítva? - Kérdezte Liam kuncogva.

-Marha vicces vagy - vicsorítottam,aztán meghallottam egy hangos sipítást,ami a közelemben volt.

-Zayn,hozzám ne nyúlj,amíg le nem mostad annak az izének a szőrét a kezedről! - Visongatott Perrie a barátjának,aki fejcsóválca tűnt el az előbb ki jött helyiségből,de mikor elment mellettem,a fülembe suttogott.

-Hanyas a kosár? - Mondta perverzen,mire nekem eljutott a tudatomig az egész,segély kérően néztem Elre,aki legapta magáról a pulóverét(?) és nekem dobta azt,amit gyorsan fel is vettem.

-Mi legyen a neve? - Kérdezte Camille,aki mosolyogva simogatta a kutya fejét.

-Legyen Harry,ő is így néz ki amikor hajat mos - vágta rá Niall,amin hangosan felnevettem.

-Ha-ha-ha - mondta gúnyosan az említett személy,aztán Louisra nézett. - Nem is nézek ki így,igaz drágám? - Kérdezte a kék szeműtől,aki drámaian nézett rá.

-Dehogy is!Nehogy elhidd neki! - Mondta Harrynek.

-Ti melegek vagytok? - Tört ki a kérdés Fearneből,amire a két fiú lefehéredve nézett rá.

-Nem! - Vágták rá egyszerre.

-Legjobb barátok vagyunk,semmi több!Nekem ott van El!Bár Hazzáról nem tudom... - nézett a barátjára,ami miatt a szám elé kaptam a kezemet,hogy ne nevessek fel hangosan.

-Nem vagyok meleg! - Mondta felháborodva Harold.

-Visszatérve az eredeti témához - szólalt meg Dan - ,valakinek van valami ötlete? - Nézett körbe kérdőn.

-Legyen mondjuk a Bosszúállókból Loki - adtam ötletet.

-Az jó lesz szerintem - értett egyet El,míg a többiek egy bólintással rendezték le az egészet,majd ránéztem a Camre,aki majd' kiégette a tekintetével az arcomat.Kérdőn néztem rá,de ő csak felállt a helyéről,engem és Fearnet megfogott a karomnál fogva kiráncigált a szobából,egyenesen a folyosóra.mikor bezárta maga mögött az ajtót,idegesen nézett rám.

-Megígértél valamit,és ahhoz tartsd magad! - Förmedt rám a szőkeség,nekem pedig az értetlenség jött le az arcomról. - Kék és lila vagy!Máskor jobban figyelj az alapozóra! - Kocogtatta meg a halántékomat,aztán Fearne maga felé fordított és jobban szemügyre vette az arcomat.

-Szobába!MOST! - Mondta dühösen,mire én szó nélkül kinyitottam az én szobaajtómat,aztán lelökött a kanapéra,és Camilleval karöltve,magyarázatot várva néztek rám.Na most,hogy fogod kimagyarázni innen magad Gwen?

6.fejezet: Tényleg megváltoztam?

Drága olvasóim!

Nagyon-nagyon sajnálom,hogy régen hoztam részt,de most jöttem nektek egy hosszúval.Remélem nem haragszotok rám,és ehhez kapok kommenteket!:)

U.I.:Nagyon szépen köszönöm a 11(!) rendszeres olvasót!:))<33

xoxo Vicky

-Végre,hogy leértetek - mondta mérgesen,de egyben megkönnyebbülten Liam,mikor leértünk az aulába. - Mi tartott ilyen sokáig? - Vonta fel kérdőn a szemöldökét,miközben én egyedül pakoltam be a limuzin csomagtartójába.Kérdésére idegesen csaptam le annak a fedelét,és idegesen néztem rá.

-Egy kötelet meg egy padlás kulcsot kerestem,hogy felakasszam magam - fújtattam,amikor már beültünk az autóba.

-De ahogy elnézem nem jártál sikerrel - húzta el a száját,nekem pedig a szemeim elkerekedtek szavai hallatán.A vele szemben levő ülésre dobtam le magam,és kifele néztem az ablakon,amíg valaki le nem ült mellém.

-Szia Louis - nyújtotta a kezét felém mosolyogva az élénk kék szemű srác,de én csak összeráncolt szemöldökkel meredtem rá.

-Gwen - biccentettem,remélve,hogy békén hagy és nem szól hozzám többet...,tévedtem.

-Tudom.És eddig,hogy érzed magad? - Próbált beszédbe elegyedni velem.

-Szarul - mondtam rá sem nézve.

-Hát nem vagy a szavak embere - mondta csalódottan,és ránézett a vele szemben ülő lánnyal,aki csak intett,hogy hagyjon békén.Aztán becsapódott a kocsiba még a lilás hajú lány és a fekete barátja,akik aztán újra egymásnak estek.Szemem sarkából láttam,hogy a mellettem ülő fiúnak undor tükröződik a szeméből,és alig bírja megállni,hogy ne szóljon be semmit.

-Mielőtt egy komplett menetet lenyomnátok előttünk,szólnék nektek,hogy azt nem itt és most kellene - szólaltam meg higgadtan,amire szétrebbentek,és rámnéztek.

-Mégis ki vagy te? - Kérdezte a lila hajú szürnyeteg,hangja hallatán a hideg végigfutott a hátamon.

-Egy ember,aki nem akarja,hogy idehányjon - vágtam rá ami először eszembe jutott,és a mellettem ülő halkan felnevetett.Ekkor estek be a barátnőim,akik kérdőn néztek a mellettem ülő fiúra,de ő meg sem mozdult,helyette Liam volt az aki legtávolabbra ült,így szembe kerültem a lányokkal.

-Gwenny,megvan,hogy kik költöztek a szomszédba San Francisco-ban - csillant fel a szeme Camillenek,ami nekem is régóta fúrta az oldalamat.

-Mrs. Gold unokája - mondta mosolyogva Fearne,én pedig döbbenten néztem rájuk.

-Az amelyiknek ilyen feketés szemei vannak? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,ők pedig bólogatni kezdtek. - Mégis,hogyan?

-Állítólag Mrs. Gold megunta a San Francisco-i házát,ezért visszaköltözött Manhattanbe - magyarázta Cam. - A jó oldala viszont az,hogy itthagyott neked egy dögös pasit - mondta ezer wattos vigyorral az arcán amin elnevettem magam.

-Kiről van szó? - Kapta fel a fejét a telefonjából Liam.

-Hagyjuk - legyintettem neki,majd visszafordultam. - Honnan tudtátok meg? - Tettem fel újabb kérdésemet.

-Mike - vágták rá egyszerre.

-Payne,mikor érünk a reptérhez? - Fordultam felé kérdőn,de válaszomra azonnal meg is kaptam a választ,amikor lefékezett a kocsi,egy hatalmas repülőgép előtt. - Magángép - morogtam halkan és kipattantam az autóból a lányokkal együtt,majd elindultunk a hatalmas géphez.

-Vigyázz! - Hallottam meg egy hangot pár méterre mögülem,aztán egy erős fuvallat csapott meg oldalról,aminek hatására,majdnem hátraestem.

-Ez meg mi a fene volt? - Kérdeztem fejemet fogva.

-Csak Niall.Mindig ő akar az ablak mellé ülni - rántott vállat Louis.

-De ha tietek az egész gép,és van még rajta egy csomó ablak,akkor minek siet? - Vontam fel a szemöldökömet,miközben a lépcsőn battyogtunk fel,kezünkben a hatalmas bőröndökkel.

-Ez Niall - tette maga elé védekezően a kezeit,amin kicsit elmosolyodtam.

-Gwen,jössz? - Paskolta meg a mellette levő helyet Fearne,aki a hátul levő kanapén ült Camille társaságában.Kérdésére egy biccentéssel válaszoltam,és lehuppantam mellé.

-Mitől van ilyen jó kedved? - Kérdezte nevetve Camille,mikor meglátta meggyötört arcomat.

-Nem szeretnék egy légtérben lenni Liammel - sóhajtottam gondterhelten,amin mindketten elmosolyodtak.

-Nézd a jó oldalát,legalább nagyobb az esélye,hogy megtaláljuk Al-t - magyarázkodott Fear,amit egy szemforgatással rendeztem le.

-Mindjárt jövök,csak szomjas vagyok - álltam fel és indultam meg a mini hűtő irányába,ahonnan kivettem egy hideg alma levet,és unottan ráztam fel azt,majd indultam vissza a helyemre,de hirtelen valaki a falnak szorított,amit a többiek döbbent,de mérges arccal figyeltek...különösen Liam. - Mit akarsz? - Kérdeztem a göndör tagtól,aki fejem mellett támasztotta kezeit,és a szemembe nézett.

-Egy kis emléket - búgta mély,rekedtes hangján,én pedig elnéztem a válla felett,és a lányokra figyeltem,akik hevesen rázták a fejüket,hogy ne tegyem...Nos,nem kicsit ismernek...

-Hmm...Nekem is pont ez jutott az eszembe - karoltam át a nyakát,és mondtam neki a szavakat szexis hangon(?),de közben egyik kezemmel az üdítős üveg kupakját csavartam le.

-Kíváncsi vagyok a te elméletedre - bújt hozzám,én pedig egy laza mozdulattal megemeltem a jobb lábamat és férfiasságának lendítettem azt,aminek hatására nyöszörögve rogyott össze,majd mikor már kellőképpen kiszenvedte magát,gonosz vigyorral az arcomon fordítottam fel az üveget,aminek tartalma egyenesen rá ömlött.

-Remélem elég emlékezetes volt neked - kacsintottam rá,és ez volt az a pillanat,amikor megtört a jég,és mindenki hangos nevetésbe kezdett,kivéve az 'áldozatot',aki csak tovább nyöszörgött a földön.

-Te nem vagy normális! - Nevetett hangosan Fearne.

-Miért? - Kérdeztem ártatlanul,de aztán én is felnevettem. - Emléket akart,és meg is kapta - mondtam vigyorogva,amin a lányok felnevettek.

-Neked tényleg kéne már egy fiú - mondta mosolyogva Camille,de én csak leintettem,hogy ne is folytassa.

-Liam mikor érünk oda? - Kiabált előre Fearne a bátyámnak,aki mérges arccal,de egy halványka mosollyal fordult hátra.

-Még körül belül egy óra - mondta és vissza is fordult barátja ápolásához,aki még mindig nyavajgott fájó testrésze miatt.

*1 óra múlva*

-Remélem érzel valami bűntudatot,hogy a rajongóid kiszakították a dobhártyámat - morogtam Liamnek,aki csak lazán megvonta a vállát.

-Ez is a sztár életnek a része - mosolygott önelégülten,aztán mindenki bezsúfolódott egy újabb limuzinba.

-Várjatok!Mielőtt még együtt kellene élnem veletek,szeretném tudni,hogy hogyan is hívnak titeket - mutogattam rájuk,amin mindenkinek elkerekedett a szeme. - Téged,és téged ismerlek - böktem a bátyám és Louis felé - titeket viszont nem. - Néztem a többiekre.

-Én Niall vagyok,ő pedig szerény barátunk Harry - ütögette meg vigyorogva a mellette ülő vállát,aki mérgesen lökte el onnan azt.

-Nézz utána - mondta a szemembe gúnyos mosollyal az arcán a fekete hajú srác,akinek kicsit kreolos bőre volt.

-Az a baj,hogy a 'barom' szóra a Google csak állatot ad ki - vágtam vissza,és arcát látva egyre nagyobb lett a vigyor az arcomon.

-Ő Zayn - bökött barátja felé Liam.

-Perrie Edwards,Zayn barátnője - mondta gúnytól csöpögő hangon,és lasajnálóan nézett végig rajtam.

-Perrie,hagyd békén! - Dörrent rá a göndör hajú lány. - Danielle Peazer,bátyád barátnője - tette hozzá mosolyogva,tekintetéből a kedvesség sugárzott.

-Eleanor Calder,Louis nyálcserélője,másnéven barátnője - mondta nevetve,amin én is felröhögtem.

-Gwendolyn Crine - mondtam mosolyogva.

-Payne - tette hozzá műköhögéssel Liam,ezzel kijavítva engem.

-Csak szeretnéd - húztam össze a szemeimet.

-Én Fearne Wright vagyok - próbálta elterelni a figyelmet Fear,ami sikerült is neki.

-Camille Gray - nézett ránk egy pillanatra,aztán máris tovább szentelte a figyelmet New Yorknak.Fél szemmel Fearnera sandítottam aki csillogó szemekkel nézett rám.

-Nem,nem,nem!Most verd ki a fejedből! - Mondtam neki fújtatva.

-Kérlek!Bármit megteszek! - Nézett rám hatalmas barna szemeivel könyörgően,aminek nem tudok nemet mondani.

-Utállak - morogtam,aztán ránéztem Camre. - Te is jössz! - mutattam rá fenyegetően,ő pedig csak megadóan bólintott.

-Csak akkor,ha eljöttök velem vásárolni - vetette be az adú-ászt.

-Jó - fújtuk ki a benntartott levegőnket Fearneval.

-Hová akartok menni? - Szállt bele a beszélgetésbe Louis.

-Oda,ahova ti nem - vágtam rá kapásból,amin Danielle és El elmosolyodott. - Mikor akartok menni? - Kérdeztem a csajokat.

-Mikor van 'szabad napotok'? - kérdezte Camille a fiúkat,de ötből egy tudta a választ,aki a bátyám volt.

-Holnap - mondta sóhajtva.

-Akkor holnap - mondta Fear vigyorogva,én pedig beletörődve döntöttem hátra a fejemet és elkezdtem számolni,hogy megnyugtassam magam egy kicsit.

-Na nem!Én ide be nem megyek! - Mondtam felcsattanva,mikor kiszálltunk és megláttam a hotelt,ahol lakni fogunk.

-Egyet értek! - Mondták a lányok is egyszerre.

-Merthogy? - Vonta fel Liam a szemöldökét.

-Mert nem és kész! - Mondtam gorombán és megfogtam a bőröndömet.

-Engem nem érdekel,hogy mi történt itt,amiért utáljátok ezt a helyet,viszont pár napot el kell töltenetek itt! - Mondta felcsattanva,és megragadta a kezemet,és mit sem törődve a többiek döbbent pillantásával,elkezdett a hotel felé ráncigálni.Ahogyan beértünk,minden olyan volt,ahogyan a legutóbbi ittjártunkkor.Fejemet lehajtva,Liam vállába temettem az arcomat,és úgy mentünk el a recepcióig. - A menedzsrünkkel mindent egyeztettek - mondta Liam komoly hangnemben,mire a recepciós egy bólintással jelezte,hogy igaza van. - Viszont három emberrel bővült a létszám,és kérnék még három szobát,ebből kifolyólag - mondta tárgyilagos hangon,amit a recepción levő alkalmazott egy unott bólintással jelzett,és tovább kereste az arcomat,ami még mindig Liam vállába volt elrejtve.Még beszélgettek bár mondatot,aztán elindultunk a lift felé,ahol beszállunk a felvonóba,a többiekkel együtt,akik kíváncsian fürkésztek engem és a két barátnőmet.

-Nem akarok itt lenni - motyogja sírástól visszafolytott hangon Camille,és lehunyja szemeit.

-Én sem - mondom halkan,miközben még mindig Liam illatát szívom magamba,megnyugtatás képpen.

-Fearne,elmondanád végre,hogy mi a fene folyik itt?! - Kérdezte fortyogva a dühtől Liam,de Fearne semmit sem hallott,mivel más kötötte le a figyelmét.

-Versailles-i békeszerződés 1919 - motyogta összeszorított szemekkel.

-Ezzel meg mi van? - Kérdezte Zayn undorodva,miközben a barna hajú barátnőmre mutatott,aki különféle évszámokat sorolt fel félhangosan.Mielőtt bárki válaszolhatott volna,megállt a lift,amiből mindenki kiszállt.

-Gwendolyn,engedj el!Itt van a szobakulcsod! - Mondta nekem morcosan,de nem engedtem el.

-Liam az Isten szerelmére!Nyisd már ki azt a rohadt szobaajtót! - Mordult fel Danielle,és meg sem várva élete párjának válaszát,kikapta annak kezéből a kulcsot,és kinyitotta az ajtót,amin mindenki becsődült.

-Első világ háború 1914-tól 1918-ig - mondta hadarva Fearne,még mindig tudomást sem véve rólunk.

-Fear!Fearne!Nyugi!Nincsen semmi baj! - Mondta nyugtatva Camille,ami visszarántotta a valóságba Feart.

-ÁRULJA MÁR EL VALAKI,HOGY MI TÖRTÉNIK ITT! - Kiabálta el magát Liam idegesen.

-Fogd be a szád! - Csattanok fel én is. - Minden rendben? - Kérdeztem Fearnet.

-Igen - bólintott egy aprót,majd értetlenül ráncolta össze a homlokát. - Miket mondtam? - Kérdezte félve.

-Csak a Versailles-i békét,és az Első világháborút - rántottam meg a vállamat,ő pedig megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. - Liam had menjünk el innen! - Néztem könyörgően a rokonomra,aki csak dühösen csóválta a fejét.Sóhajtva ültem le a kanapéra,és hunytam le a szemeimet,remélve,hogy ez csak egy rémálom.Aztán hirtelen eszembe jutott valami,így felpattantam a helyemről,és a bőröndömből kivettem néhány cuccot,amit áthelyeztem az egyik táskámba.

-Gwenny,hova mész? - Kérdezte Fearne felvont szemöldökkel.

-Gwendolyn Lucille Crine! - Emelte fel a hangját Camille,amint meglátta a táskát a kezemben,amiről a többiek eddig mit sem sejtettek. - Megígértél valamit,és ahhoz tartsd magad! - Emlékeztetett.

-Muszáj megtennem - mondtam és kikaptam Liam kezéből a szobakulcsot,amit a pulóverem zsebébe rejtettem el. - Holnap találkozunk! - Kiáltottam vissza az ajtóból,és válaszukat meg sem várva fejemre húztam a kapucnit,és nekivágtam New York már jól ismert negyedébe...

*Liam Payne szemszöge*

Idegesen néztem a két lányra,akik valamilyen lehetetlen nyelven magyaráztak egymásnak,heves gesztikulásokkal.

-Ebből elég! - Álltam fel,amire mindenki rámkapta a fejét. - Áruljátok el,hogy hova ment ez az eszement! - Csattantam fel pillanatok alatt.

-Liam,azt ne mondd,hogy most tört elő belőled a jó testvér szerep! - Mondta Fearne visszaváltva angolra.

-Jogom van tudni,hogy hol van! - Mondtam nekik.

-Te szereted a húgodat? - Vonta fel a szemöldökét Camille,és somolyogva nézett rám.

-Én?!Előbb halok meg - mondtam kapásból,de valami mégis bántotta a lelkemet...

-Szánalmas vagy Payne - nézett végig rajtam lenézően Fearne,és a szobakulcsát felkapva az asztalról szélsebesen távozott a szobából.

-Hát,akkor jó éjt! - Búcsúzott el Camille ásítva,és őis,akárcsak barna hajú barátnője,távozott a szovából,ezzel itthagyva engem a csapatommal és a barátnőinkkel.

-Liam,ez a láy csak vonzza a bajt!Minek kellett elhoznod? - Kérdezte Zayn felháborodva.

-Mert a húgom,és felelősséggel tartozom érte! - Mondtam neki morogva.

-Li,én tisztelem a döntéseidet,de nem hiszem,hogy Gwendolynnak itt lenne a helye - csóválta a fejét Niall.

-Szerintem érdekes,de nem ide való - értett egyet Louis.

-Tudjátok,azért az elég vicces,hogy pont ti mondjátok mindig azt,hogy ne ítéljünk el embereket elsőre,de ti mégis ezt teszitek - mondta Eleanor gúnyosan és felállt Louis mellől,aki értetlenül nézett barátnőjére.

-Ez a csaj kész őrült!Még mindig fáj,ha rá gondolok - mondta Hazza fájdalmasan.

-Nekem sem szimpatikus - mondta Perrie - Nem közénk való. - Csóválta a fejét,és szorosabban bújt barátjához,akivel éppen nyálat készültek cserélni.

-Lehet igazatok van,és nem ide való - inogtam meg egy kicsit. - Talán haza kéne küldenem őt - gondolkodtam el egy pillanatra,amit mindenki bólogatással helyeselt,kivéve két embert...

-Na jó! - Fújta ki a levegőjét Dani. - Holnap reggel a hallban - mondta a srácoknak,és kilökte őket az ajtón,majd felém fordult. - Liam James Payne! - Mondta ki a teljes nevemet.

-Igen? - Ráncoltam a szemöldökömet értetlenül.

-Még te mondod másoknak,hogy rossz dolog mások felett ítélkezni?Mégis,hogy lehetsz ilyen undorító? - Kérdezte tőlem karba font kezekkel,de még mindig nem tudtam,hogy miről beszél.

-Miről beszélsz? - Kérdeztem meg ami már régóta foglalkoztatott.

-Liam,a húgodról van szó!Nem küldheted haza,mert mások azt akarják! - Mondta hangosabban a kelleténél.

-Szóval ez a baj - motyogtam magamnak.

-Liam,Gwent közel sem ismered! - Mondta mérgesen.

-Ahogyan te sem! - Mondtam neki a leggyengébb kifogást.

-De meg sem próbálod!Adj neki legalább egy esélyt,és akkor bebizonyosodsz te magad is róla,hogy nem olyan,mint amilyennek te most látod! - Mondta nekem kérlelő tekintettel.

-Danielle,ő csak hátráltatni fog,és erről nem nyitok vitát!A leghamarabbi járattal San Francisco-ba küldöm,és nem látom többet!Az meg nem érdekel,hogy apának mit ígértem! - Mondtam felháborodva,és már nyúltam is a telefonomért,amikor észrevettem,hogy Danielle,a kabátját rángatja magára. - Most meg hová akarsz menni? - Kérdeztem sóhajtva,de amikor a táskáját is felkapta,már gondoltam,hogy nem egy kis időre megy el.

-Tudod,régen nem ilyen voltál - hagyta figyelmen kívül a kérdésem - a kapcsolatunk legelején más voltál!Mikor szüneteltettük a köztünk levő "valamit" - mutatta a nyuszifüleket - akkor azt hittem,hogy csak azért,mert nem lesz elég időnk egymásra,viszont mióta újrakezdtük,kezdek egyre jobban ráébredni arra,hogy te már tényleg nem olyan vagy mint akkor.Mitől változtál meg? - Kérdezte tőlem könnyes szemekkel,monológjára csak lesütöttem a szemeimet,és a földet kezdtem el vizslatni.

-Hová mész? - Ismételtem meg a nem régen elhangzott kérdésemet ezúttal halkabban.

-Holnap találkozunk - mondta és könnyáztatta arccal az ajtó elé lépett,és lehajtott fejjel távozott a szobából.Fel sem fogtam,hogy mi történt,mert még az előbbi kis beszédén gondolkoztam.Talán tényleg megváltoztam?Ezekkel a kérdésekkel a fejemben nyomott el az álom,ami igen különös volt...

5.fejezet: Gyám?!

Sziasztok!

Ne haragudjatok,amiért ismételten késtem a résszel,de remélem azért tetszeni fog.Bár az előzőhöz nem jöttek kommentek,viszont ez utáni részt 4-5 komment után hozom a részt.;))

xoxo Vicky

 

-Ma úgylátszik elmarad a vásárlás - mondta elhúzott szájjal Camille,mikot kinézett az ablakon.Hihetetlen,hogy az egyik nap még meleg van,aztán visszacsöppenünk a téli hangulatba.Nem mintha,annyira nagy baj lenne,csak furcsák ezek a hirtelen változások...

-Akkor mit csináljunk? - Sóhajtott fel Fearne.

-Nem tudom - mondtam fejemet ingatva,aztán felcsillant a szemem. - Lent van egy fitness terem.Mi lenne,ha oda mennénk?Úgyis régen sportoltunk,és ideje lenne formába hozni magunkat - mondtam vigyorogva,amin elnevették magukat.

-Akkor fél óra múlva a folyosón? - Kérdezte Fear mosolyogva,mire mi bólogatásba kezdtünk.Mikor kimentek a lányok,elkezdtem turkálni a ruháim között,amíg meg nem találtam az egyik edzős ruhámat,amit rég hordtam.Miközben a hajamat lófarokba kötöttem,reménykedtem,hogy nem futok össze vele.

-Mehetünk? - Tette fel a kérdését Cam.

-Mehetünk - mondta határozottan Fearne,és beszálltunk a liftbe. - Minden oké? - Nézett rám barna hajú barátnőm kérdőn.

-Ha Liam miatt aggódsz,akkor feleslegesen vagy ideges - mondta könnyedén,amire én megforgattam a szememet.

-Könnyen mondod - motyogtam halkan,és akkor kinyílt az ajtó.Először léptem ki a felvonóból,majd indultunk el az edző terem irányába,ahol egy lélek sem volt. - Mivel kezdjünk? - Csaptam össze a tenyeremet izgatottan,amin a lányok elnevették magukat.

-Szerintem bemelegítésnek kezdjünk mondjuk futással - mondta ötletelve Camille,én pedig máris a futópadon találtam magam.A gépet a legkisebb fokozatra állítva kezdtem el egy lassú kocogásba,és a fülhallgató egyikét a fülembe helyeztem,ahonnan üvöltött Usher és Nicki Minaj közöse.

-Várom már a holnapot! - Mondtam mosolyogva.

-Ja,de azért kár lesz itt hagyni Londont - mondta csalódottan Fearne,aztán hirtelen az ajtó felé kapta a fejét,ami halk nyikorgással jelezte,hogy valaki belépett rajta.Camille morogva futott tovább,míg Fearne abbahagyta a futást,és szája szélét rágcsálva kezdett gondolkozni valamin,én meg futottam tovább,de amint megláttam az ablak tükréből az embereket akik bejöttek,maximális fokozatra tettem a gépet,és idegesen futni kezdtem,amit mindenki érdeklődve nézett.Még Liamék is...

-Gwen!Gwendolyn! - Szólongattak a lányok,de én meg sem hallva ezeket a szavakat futottam tovább mint az őrült,ezzel leadva minden idegemet.Mikor már kellően elfáradtam,lihegve kapcsoltam ki a gépet,és kipirosodott arccal néztem a lányokra,akik aggódó,de egyben ideges pillantásokkal jutalmaztak meg.

-Normális vagy? - Szólalt meg először Camille,amíg Fear egy palack vizet nyomott a kezembe.Válaszul csak bólintottam,és lehajtottam a fejemet,reménykedve,hogy nem vesznek észre.

-Mégis mi a francot keresel te itt?! - Hallottam meg egy dühös hangot,ami egyre közelebb és közelebb jött.Amikor megfordultam,drágalátos bátyámmal és annak csapatával találtam szembe magam,pontosabban hiányzott valaki,de az érdekelt most a legkevésbé...

-Futni jöttem le - mondtam egyszerűen,mikor már levegőhöz jutottam.

-Te követsz engem,vagy mi?Hogy találtál meg?Vagy egyátalán honnan tudod,hogy itt vagyok? - Halmozott el kérdésekkel.

-Kezdjük ott,hogy ti jöttetek utánunk.A másik pedig az,hogy senki sem kíváncsi rád,kivéve a fanok,akik annyira,de annyira szeretnek titeket - mondtam gúnyosan,neki pedig egyre vörösebb lett a feje.

-Vigyázz a szádra - sziszegte a fogai között.

-Hidd el,hogy most láttál engem először és utoljára - mondtam neki vállát megveregetve,és fordultam is vissza a padhoz,de hirtelen megfogta a kezemet és visszarántott.

-Nehogy azt hidd - mondta mérgesen,aztán mélyen a szemembe nézett. - Mától a gyámod vagyok - mondta ki ezt a pár szót,nekem pedig a vér is kifutott a fejemből. - Itt vagy?Hahó! - Integetett szabad kezével szemeim előtt,de nem reagáltam. - Na jó!Ezzel meg mi van? - Engedte el a kezemet undorodva,és kérdőn nézett a lányokra,akik kerek szemekkel néztek Liamre.

-Gwen! - Lökött meg Camille,de ez sem használt,mert még mindig ugyanúgy álltam ott.

-Te elmeháborodott!Mégis mit képzelsz magadról?! - Támadott Paynre Fearne,de mielőtt elfajulhattak volna a dolgok,keze után nyúltam és erősen megszorítottam.

-Mégis hogyan? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.

-Nem tudnátok ezt máshol megbeszélni? - Kérdezte sóhajtva a göndörebbik hajú srác,amit senki sem nézett jó szemmel,de jelen esetben ez érdekelt a legkevésbé.

-Igaza van Harrynek.Ezt majd talán később kéne megbeszélnetek - finomított a helyzeten a barna hajú lány.Morogva léptem el tőlük és néztem még mindig Liam szemébe.

-Soha nem leszek Payne - mondtam halkan és elindultam az ajtó irányába,ahova a lányok is követtek. - Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni - mondtam alig hallhatóan,mire a két barátnőm bólintott egyet,és visszamentek futni,ezúttal nélkülem.Amint a lift ajtaja becsukódott,sóhajtva dőltem neki a falnak és hagytam,hogy eleredjenek a könnyeim.Lecsukott szemmel döntöttem hátra a fejemet,és úgy sírtam tovább.Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtaja,összeütköztem a göndör hajú lánnyal,aki nagy szemekkel nézett rám.Mielőtt bármit is mondhatott volna,elsuhantam mellette,és berontottam a lakosztályomba,ahol egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt.Amikor belenéztem a tükörbe,ugyan azt az arcot láttam mint évekkel ezelőtt.A kisírt,karikás szemű lány szomorúan nézett vissza rám. - Camille? - Vettem fel a telefonomat szipogva,miközben a könnyeimet törölgettem.

-Gwenny,Liam azt kérdezi,hogy melyik szobában vagy - hadarta el gyorsan a mondani valóját.

-Nem akarom látni - mondtam már komolyabb hangnemben,ezzel visszaváltva eredeti stílusomra.

-Gwen,szerinted nekünk van kedvünk ezeket az idiótákat nézni,ahogyan szerencsétlenkednek? - Tette fel cinikusan a kérdését,és lelki szemeim előtt láttam,hogy megforgatja szemeit. - Nem lesz semmi baj - mondta nyugodtan.

-445-ös - csaptam le a telefont,és nekiláttam a fürdésnek.Mikor azzal is végeztem,felkaptam magamra egy normális ruhát,majd kontyba fogtam a hajamat,aztán egy hangos kopogásra lettem figyelmes,amit káromkodások követtek. - Gyere! - Kiabáltam ki a szobából,és kinyílt az ajtó,amin a kis csipet-csapat lépett be,a két barátnőmmel az élükön,akiknek nem volt felhőtlen a jó kedvük. - Nem úgy volt,hogy ez ránk tartozik? - Kérdeztem Liamet,miközben a barátai felé böktem.

-És? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn,de látva,hogy úgysem fogom tudni neki megmagyarázni a miértjét,inkább hagytam,és nem szálltam vele vitába.

-Mit akarsz? - Tértem rá a lényegre.

-Pakolj össze,mert holnap utazunk - mondta őszintén,nekem pedig a szemeim kikerekedtek.

-Hova is? - Kérdeztem tőle,mikor szóhoz tudtam jutni.

-New York - mondta a helyszínt.

-Azt tudod,hogy egyedül nem megyek? - Húztam össze a szemöldökömet,neki pedig értetlenség tükröződött az arcáról. - Ha a lányok nem jönnek,akkor én sem - jelentettem ki határozottan,amire mindenki ledöbbent.

-Na azt már nem!Ígyis elég probléma,hogy rád kell felügyelni,nem hogy még két másikra - mondta felháborodva.

-Ha ők nem,akkor én sem - mondtam karba font kezekkel,és szemrebbenés nélkül álltam a tekintetét,ami szikrákat szórt felém.

-Rendben - mondta alig hallhatóan,úgy,hogy csak én halljam. - Holnap reggel hétre az aulában várjatok ránk - mondta az ajtóban állva.

-A motorommal mi lesz? - Kérdeztem tőle kíváncsian,mert ugyebár nem szívesen hagyom idegen helyen.

-Holnap jönnek érte,és visszaviszik San Franciscoba - mosolyodott el gúnyosan. - Mielőtt megkérdeznéd,hogy miért,a válaszom csak annyi,hogy nem tudjuk sehogy sem elvinni - mondta vállát megvonva,majd kilépett az ajtón.

-Gwendolyn Crine! - Szólalt meg dühösen Fearne,miután kimentek a srácok. - Mégis hogy képzeled azt,hogy mi elmegyünk ennyi idiótával?! - Csattant fel mérgesen.

-Nyugi - mondtam azt ami legelőször eszembe jutott.

-Mi az,hogy nyugi??! Neked teljesen elment az eszed?! - Mondta idegesen.

-Fearne nem lesz semmi baj - mondtam neki nyugtatóan. - Hidd el,hogy sok elmélet futott át az agyamon,de nincsen más lehetőség,amivel megtudnék szabadulni tőlük. - Magyaráztam neki elkeseredetten,és lehuppantam Camille mellé,aki lehajtott fejjel pásztázta a földet.

-Valami megoldást kell találnunk! - Szólalt meg először,amióta a fiúk elmentek. - Régi ismerős,család barátja!Valaki csak van! - Fakadt ki,de én csak megráztam a fejemet.

-Sajnálom - motyogtam magam elé meredve,miközben azon gondolkoztam,hogy nincs-e valaki...

*Ismeretlen szemszöge*

 

Hajamba idegesen túrtam bele,miközben a gépemet vágtam éppen a földhöz.Nem igaz,hogy nincsen semmi hír róla!Hogy nem találhatom meg azt az embert akit mindennél jobban szeretek.A zajra nagyapa lépett be a szobámba,és értetlenül nézte,ahogyan magamban örlődök.

-Tudok segíteni? - Vonta fel fél szemöldökét,amin elmosolyodtam.

-Nem tudsz - ráztam hevesen a fejemet. - Semmit nem találok róla!Semmit! - Fakadtam ki dühösen.

-Tudom,hogy mit érzel.Mikor Anastasia is elment itthonról,ugyanezt éreztem mint amit most te.Az anyád szó nélkül lelépett és megszakította velem a kapcsolatot - hajtotta le a fejét szomorúan. - Még a temetésre sem tudtam elmenni - mondta könnyeit elnyelve. - Viszont őt megtalálod majd - mondta bíztatóan.

-Reménykedek benne - mondtam halvány mosollyal az arcomon és elindultunk az étkező irányába,ahol már minden elő volt készítve. - Nem is tudom,hogy hogy bírod ebben az üres házban - mondtam még mindig csodálkozva.

-A nagyanyád emlékére mindent úgy hagytam ahogyan ő rendezte be - mondta mosolyogva.

-Nem kéne neked valaki aki mellett boldog lehetnél? - Tettem fel azt a kérdést ami már nagyon foglalkoztatott,hiszen nagyon jól tartja magát,ahhoz képest,hogy ötven éves lesz jövőre.

-Nincsen olyan aki tényleg azért szeretne,aki vagyok.Ez az olíva ültetvény átok és áldás egyben,hiszen eddig csakis olyan jelentkezők akadtak akik a pénzemért szeretnek,és nem magamért - csóválta a fejét. - Majd eljön annak is az ideje - mondta széles mosollyal az arcán.

-Igen,majd eljön annak is az ideje - ismételtem el nagyapám szavait magam elé suttogva,és nekikezdtem a vacsorának. - Buon appetito! - Mondtam neki mosolyogva,amit viszonzott.

-Buon appetito! - Mondta ő is és nekiláttunk a vacsorának.

Díj II.

Sziasztok!Mint látjátok ismét kaptam egy díjat!!!:)) *-* Azt sem tudom,hogy mit mondjak!Annyira aranyosak vagytok! Ilyen sokáig nem jelentkeztem résszel,erre ez a két meglepetés vár engem!:)) Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat alice. ~ -nek!!

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

2. Kérdések

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

-Viktória,de Vikinek szoktak becézni.:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

- Nagyon nincsen ilyen dal.

3. Félsz a sötétben?

- Kicsit.

4. Szerelmes vagy valakibe?

- Igen.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

- Szinte mindig cikis dolgok történnek velem.:D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

- Nem,kivéve ha a blogomban szereplő karakterekről van szó.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

- Nem hiszek a péntek 13-ai babonákban.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

- Nem hiszem.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

- Nincs.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

- Néha még most is.:)

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

- Szüleimmel utazgatnék,és találkoznék a 1D-s fiúkkal.:))

12. Szoktál álmodozni?

- Mivel egy fanfiction jellegű blogot írok,így szerintem ez egy alap dolog.:D

13. Járnál Chace Crawforddal?

- Nem.

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

- Kettőt.Egy fiút és egy lányt.Neveken még nem gondolkoztam el.:)

15. Adni vagy kapni jobb?

- Adni szeretek inkább.

16. Titkom:

- Ha leírom már nem lesz titok.

17. Bakancslista:

- Körbeutazni a Földet,megismerni különböző kultúrákat,és több nyelven megtanulni.

Akiknek küldöm:

1. Cindy
2. Cassie 

3. Scottie

4.  macie johns

5. Amy