41.fejezet: A féltékenység ára...[első évad befejezett]

Sziasztok!:)

Tudom,hogy régen hoztam részt,amit tényleg nagyon sajnálok,viszont mostmár belehúzok a blog írásba.
A részről csak annyit,hogy ez lesz az első évadnak a "záró része".Hosszúra sikeredett (szerintem),de a vége az,amit nyitva hagyok,hiszen így fog kapcsolódni a második évadhoz.:) Nem is szaporítom tovább a szót,hanem inkább kellemes olvasást kívánok a részhez!:)

XoXo Vicky

-Gwen,ugye tudod,hogy Cam mennyire féltékeny tud lenni - magyarázott az ágyamon ülve Fearne.A mai nap lenne az a bizonyos nap,amikor Niall átadja az ajándékot a barátnőnknek.

-Nem értem,hogy miért mondod ezt - ráztam meg a fejemet értetlenül. - Camille pontosan tudja,hogy nem másznék rá a fiújára - mondtam sóhajtva.

-De te is tudod,hogy a bolhából is elefántot tud csinálni - forgatta meg a szemeit,amin elmosolyodtam.

-Niallon látszik,hogy tényleg szereti őt - magyaráztam neki. - Úgyhogy eleve felesleges kombinálni - legyintettem semmit mondóan,mikor valaki elkezdett kopácsolni az ajtómon.Unottan nyitottam ki az ajtót,ami mögött az izzó tekintetű Louis állt.Kérdőn néztem az énekesre,aki szó nélkül haladt el mellettem. - Persze,bejöhetsz - mondtam cinikusan,és becsuktam az ajtót.

-Elmondanátok,hogy miért kellett hazudnom Elnek? - Kérdezte felháborodva tőlünk,amit mindketten érdeklődve figyeltünk.

-Nem tehetünk arról,hogy képtelen vagy normálisan hazudni - vont vállat lazán Fearne amin elnevettem magamat.

-Ne húzz fel jobban Wright! - Dörrent rá a lányra,aki furcsa módon hagyta magát,és nem szólt vissza. - Szóval? - Nézett rám magyarázatot várva Lou.

-Niall meglepetésre készül Camnak,mivel most ünneplik az egy hetes fordulójukat,ha jól emlékszem . mondtam beavatva a tervbe,mire neki egyre nagyobb mosoly ült ki az arcára.

-Értem - bólintott egy aprót. - Tudok valamiben segíteni? - Kérdezte már kedvesebben.

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Inkább menj Niallhez,és beszélj vele.Nagyon izgulhat szegény - mosolyogtam vissza rá megértően,mire ő szó nélkül kiment a szobámból. - Rendben,akkor segítened kell távoltartani Camet,amíg Niallel elmegyünk virágot venni - mondtam neki számat elhúzva.

-Nem lesz könnyű dolgom - mondta fejcsóválva. - De muszáj lesz - mondta beletörődve,majd kiment ő is a szobából.Egy ideig még ültem az ágyon,aztán kiléptem a szobámból,és megindultam egyenesen az aula felé.Fél óra várakozás után,megláttam Niallt,aki sietős léptekkel jött le a lépcsőn.Mosolyogva néztem végig a fiún,aki kitett magáért,már ami a külsőt illeti...

-Bocsi a késésért,csak nem találtam az ajándékot - húzta férre a száját.Nevetve legyintettem,majd elindultunk a legközelebbi virág árushoz.

-Ugye tudod,hogy melyik a kedvenc virága? - Néztem rá kérdőn,mikor már ott voltunk.

-Az igazság az,hogy nem - hajtotta le kínosan mosolyogva a fejét.

-Camille kedvenc virága az orgona.Amióta ismerem,Cam csakis ezt a növényt szereti - mondtam magyarázkodva neki.

-Biztos,hogy az jó lesz?Úgy értem,bízom benned,de még melyiket szereti? - Kérdezte izgatottan.

-Niall,ha Camillenak csak egy szál füvet viszel,még annak is örülne - mondtam nyugtatva,amin elnevette magát.

-Tudom,de a legjobbat szeretném neki adni - mondta sóhajtva.

-Neki te vagy a legjobb dolog az életében - vágtam rá hirtelen,de őszintén.Az énekes elmosolyodott a kijelentésem hallatára,és ő szó nélkül kifizette azt a néhány szál orgonát.Amikor kijöttünk a virágokkal a kezünkben,elindultunk vissza a hotelba. - Niall - szólitottam meg a mellettem szótlanul sétáló fiút,aki felkapta neve hallatára a fejét. - Annyit kérek,hogy vigyázz rá,bármi is történjen - néztem mélyen komolyan a szemébe.

-Rám mindig számíthat - mondta ő is komolyan.Mikor már a hotel közelében voltunk,megpillantottam Fearne ismerős alakját,és a mellette értetlenül álló Camet,aki szerencsére nem vett észre minket.Fear ahogyan vissza próbálta rángatni a szőke hajú barátnőnket,Camille szinte azonnal kiszúrt minket.Kissé feszengve sétáltunk a közelükbe,miközben ő egyre inkább hátrált.

-Camille!Halgass végig!Nem az,aminek gondolod! - Mondtam a keze után nyúlva,de ő elhúzta azt.

-Mikor akartátok elmondani? - Kérdezte könnyektől csillogó szemekkel.

-Cam!Félre érted! - Ment közelebb Niall,de Camille reakciója itt is ugyanaz volt mint nálam.

-Pont ti ketten? - Kérdezte egyre hangosabban. - Tudjátok mit?!Menjetek a francba! - Mondta dühösen,és kilépett a forgalmas útra.

-Camille,vigyázz! - Kiáltottam rá,mikor megláttam egy igen gyorsan száguldó autót,ami egyenesen Cam felé ment.A barátnőm nem figyelt rám,így szó nélkül félre löktem,mikor...Mikor megéreztem egy erősebb lökést az oldalamon.Tehetetlenül rogytam le a földre,és vettem lassabban a levegőt.A hangok egyre csak tompultak,ahogyan a fények is.

-Gwen! - Hallottam meg egy ismerős hangot,amit a bátyámhoz tudtam kötni.A szívem egyre lassabban vert. - Hívjátok már a kibaszott mentőket! - Szólalt meg ismét Liam,kissé idegesen,de nem tudtam tisztán kivenni a hangokat.Egyre nehezebben tartottam nyitva a szemeimet,így lasan lecsukódtakaz ólom súlyú szemhéjaim...,talán örökre.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

-Hívjátok már a kibaszott mentőket! - Dörrentem rá a többiekre,akik tehetetlenül álltak mellettem. - Gwen,nem lesz semmi baj! - Simogattam az arcát,ami egyre csak fehéredett. - Kérlek maradj velem - motyogtam a húgomnak,aki lecsukta a szemét,és elernyedt teste a kezeim között volt.A mentők szirénázása zökkentett ki a húgom kérlelésére.A mentősök szó nélkül betették a kocsiba,majd ránk néztek,hogy ki tudna velünk jönni.Mielőtt megszólaltam volna,Fearne megelőzött.

-Majd én megyek - szólalt meg szipogva. - Ti gyertek majd utánunk - mondta nekem a szemembe nézve,mire én bólintottam egy aprót.Üveges szemekkel néztem a távolodó mentőautót,ami már agyon távol volt tőlünk.Ezután,már fogalmam sincs,hogy mi lesz velem...