39.fejezet: A nagy nap,és a dilemma

Helló!:)

Huhh!Ez szerintem eléggé rövid részre sikeredett,de esküszöm,hogy a kövi hosszabb lesz!:)) A részben kiderül néhány dolog,ami talán néhány rész múlva fontos lehet...;) Ha holnap,vagy még ma kommenteltek,akkor holnap felteszem a 40.fejezetet!:) A másik blogommal kapcsolatosan,csak annyit,hogy nézzetek be oda is!:) Kellemes olvasást & írjátok le a véleményeteket!

XoXo Vicky

Idegesen álltam a megbeszélt helyen,hajnali ötkor,miközben a palackokkal teli táskámat szorongattam.

-Bocsi a késésért,de nem találtam a kulcsomat - hallottam meg Austin hangját,ami rám hozta a frászt.

-Semmi baj,de igyekeznünk kell - mondtam sürgetően,miközben a hatalmas térhez mentünk,ahol egy nagy,üres fal állt,közel a parthoz,de mégsem a közvetlen közelében.Austin mikor meglátta a firkálás tárgyát kissé ledöbbent. - Ne aggódj,nem sok a szöveg - nyugtattam meg,és nekiláttunk a munkának...

 

*Dél előtt 10 óra*

 

Fáradtan dőltünk egymásnak Austinnal,mikor végre készen lettünk.

-Nem gondolta volna,hogy ennyi macerával jár - mondta álmosan a fiú.

-Monicának bármit - nevettem el magamat.

-Ti mégis mit kerestek itt? - Kérdezte egy mérges hang,amire mindketten felkaptuk a fejünket.Rosalinda dühösen nézett végig rajtunk,míg nem akadt meg a tekintete az alkotásunkon. - Hű - nyögte ki nehezen,miközben egyre közelebb jött felénk. - Ezt ti csináltátok? - Kérdezte hitetlenül,de még mindig a művet pásztázta szemeivel.Válaszul mi csak félve bólintottunk. - Gyönyörű lett - mondta elismerően,amire mi megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. - Mióta csináljátok? - Tette fel újabb kérdését.

-Hajnali öt óta - mondtuk egyszerre.

-Akkor menjetek,és feküdjetek le aludni - mondta mosolyogva.

-Rendben,de Rosa,kérlek ne szólj Monicáéknak,az ajándékról! - Néztünk rá könyörgően,mire ő bólintott egyet,mi pedig elköszöntünk a terhes nőtől,és beültem Austin kocsiába,ami visszavitt a hotelhoz.Fáradtan szálltam ki az autóból,és egy puszit nyomva Aust arcára,fel is mentem a szobámba,ahol azonnal kidőltem...Két óra után,felkeltem,mivel megcsörrent a telefonom ébresztője,és neki láthattam a készülődésnek.Egy hideg zuhany után,már sokkal frissebben álltam az öltözködésnek,és meglátva magamon a ruhát,amit tegnap felküldtek,szélesen mosolyogva néztem végig magamon.Rosalinda küldhette fel tegnap,mivel a másik nem volt az igazi,ezért egy szebbet küldött nekünk.A sminkelésnél tartottam,mikor rápillantottam az órámra.Sietősen raktam fel a maradék festéket magamra,és a cipőket felkaptam,majd a lifthez mentem.Sóhajtva kaptam fel a kényelmetlen cipőt,amikor meghallottam a lift jelzőhangját.Kissé félve léptem ki a felvonóból,és mentem a lépcsőhöz.Lehajtott fejjel mentem le a lépcsőn,aminek alján már a többiek vártak.Liam ahogyan meglátott szélesen elmosolyodott,ami nekem is vigyort csalt az arcomra. - Siettem,ahogyan tudtam - tettem fel védekezően a kezeimet,miközben végignéztem a többi lányon.

-Ez jobb,mint amit próbáltunk - mondta kuncogva Ellie.Mielőtt pármit is szólhattam volna,Fearne megkocogtatta a vállamat,amire felkaptam a fejemet,de ő csak a bejárat felé mutatott.Mosolyogva néztem Austinra,aki viszonozta a mosolyomat,és egyre közelebb jött hozzám.Lazán biccentett a többieknek,és magához ölelt engem,és a két lányt is.

-Gyönyörűek vagytok - mondta kacsintva,amit Niall krákogása szakította félbe. - Egészségedre - mondta bólintva a fiú felé,amire én megböktem oldalról,és Camillera mutattam.Rögtön vette a lapot,majd a fiúra nézett. - Ha megbántod,kitekerem a nyakadat - nézett komolyan a szemébe,mire az énekes bólintott egy aprót.

-Indulhatunk? - Kérdezte fogcsikorgatva Liam.Értetlenül pillantottam a kezét szorongató Danire,aki egy legyintéssel tudta le az egészet.Szó nélkül mentünk ki az épületből,és indultunk le a partra,ahol az esküvőt tartották meg.A parton ott állt már Jeremy,és éppen a leendő férj jelöltel beszélt valamiről.Austin megtorpant,és idegesen nézte a rokonát.Sóhajtva néztem a barátnőimre,akik bólintottak egyet,és elrángatták onnan a fiúkat.

-Austin,kérlek - néztem a szemébe. - Nyugodj le!Ez most Monica nagy napja! - Mondtam magyarázkodva,mire ő kis hezitálás után végül bólintott egyet. - Menj oda hozzá.Beszéljetek - mondtam lökdösve őt.

-Gwen,nem hiszem,hogy ez jó ... - kezdett bele,de én egy fejrázással elhallgattattam.Mikor Austin elment Jerhez,sóhajtva vettem le a cipőmet,és ültem le,kicsit messzebb a többiektől,akik az esüvői lázban égtek.

-Látom minden rendben - ült le mellém valaki a homokba.Hangját ezer közül is megismerném.

-Mondhatjuk így is - nevettem el magamat. - Veled?Nem tűnsz túl lelkesnek - mondtam rá emelve a tekintetemet.

-Hosszú lenne elmagyarázni - mondta féloldalas mosollyal. - Amúgy meg,szép vagy - mondta a bókot.

-Remélem tudod,hogy nekem ez nem jön be - nevettem el magamat.

-Csak őszinte vagyok - mondta már ő is röhögve.

-Gwen!Tudnál jönni? - Szólt oda nekem értetlenül Fearne.Egy utolsó pillantást vetettem a homokban ülő énekesre,és szó nélkül álltam fel,majd mentem a barátnőmhöz. - Mindjárt kezdünk - mondta még mindig tudatlanul,de közben a tetovált énekest figyelte.Mindannyian a helyünkre mentünk,és elindult a ceremónia.Monica hihetetlenül gyönyörű volt,és mikor Jaime meglátta,elakadt a srácnak a lélegzete is elakadt.A pap elmondta az áldást,ami után Jaime megcsókolta a menyasszonyát.Mosolyogva néztem a párt,mikor megakadt a tekintetem a bátyámon.Mintha büszkén mosolygott volna rám,de mikor meglátta,hogy nézem őt,vigyorogva biccentett egyet.Az esküvői ajándékokat átadva,Austin lazán mellém sétált,és átkarolta a vállamat.Izgatottan vártam,hogy mi kerüljünk sorra,ami csak a legvégén volt,hiszen mi adjuk,talán a legnagyobbat.A firiss házas pár kérdőn nézett ránk,hiszen csak mi álltunk csomag nélkül.

-Gwen,hová visztek minket? - Kérdezték értetlenül,de mi csak leintettük őket.Kissé félve néztem Austinra,aki bíztatóan mosolygott rám,és lerántotta a falra felfüggesztett lepedőt.Monica és Jaime döbbenten konstantálták a meglepetést,ahogyan a bátyámék is.A falon,annak a dalnak a szöveg része volt fent,amit még én írtam.A rajzok,azok mind az emlékeket jelképezték,és azokat a dolgokat,amik segítettek néhány nehezbb korszakot átvészelni.

-Tetszik? - Kédeztem szégyenlősen.

-Ez valami bámulatos - mondták ámuldozva.Mosolyogva néztünk össze Austinnal,aki a vállamnál fogva mellé rántott.A nap gyorsan eltelt,míg nem ért véget.Amikor visszaértünk a hotelba,fáradtan mentem a szobámba,ahol megkönnyebbülten vettem le magamról a ruhát,és mostam le magamról a sminket.Unottan tettem be a mikróba a popcornt,és feltekertem a közepes fokozatra.Mielőtt kivettem volna,megcsörrent a telefonom,amit sóhajtva vettem fel.
-Igen? - Kérdeztem szinte ásítva.
-Kinyitnád az ajtót? - Hallottam meg egy gúnyos hangot,amin elmosolyodtam.Vigyorogva nyitottam ki az ajtót,ami mögött Jeremy állt melegítőben. - Ugye tudod,hogy legalább egy órája állok itt? - Kérdezte felvont szemöldökkel,de szája szélében ott bújkált a mosoly.Szemforgatva húztam be a szobámba,és ültettem le a kanapéra.A kezébe nyomtam a nagy tál pattogatott kukoricát,és együtt kezdtük el enni a rágcsálni valót.
-Hogy,hogy ide jöttél? - Kérdeztem megtörve a köztünk levő csendet.
-Austinnal egy kicsit beszéltünk - mondta mosolyogva. - Beszéltem Devvel is - tett fel egy újabb témát,ami felkeltette az érdeklődésemet. - Mondta,hogy segítenem kéne neki a kis srác keresésében - magyarázott tovább.
-Várjál egy kicsit - állítottam le azonnal. - Neked tetszik Devonne? - Húztam fel a szemöldökömet kérdőn,arcomon,pedig egy bújkáló mosoly ült.
-Nem!Miről beszélsz?! - Kérdezte tagadva.
-Jer,ismerlek!És látom rajtad,hogy van valami! - Mondtam vigyorogva,mire ő lehajtotta a fejét. - Szóval? - Kérdeztem törökülésbe vágva magam.
-Rendben.Tényleg tetszik,de tudom,hogy nem viszonozza azt amit én - magyarázta hevesen rázva a fejét.
-Jeremy!Te vagy a leghelyesebb srác akit ismerek! - Löktem meg oldalról,amin elmosolyodott. - Devnek pedig nincsen pasija,így talán még jó is kisülhet belőle - magyaráztam tovább. - Jer,te is tisztában vagy az adottságaiddal,amit szerintem nem kell részleteznem - mondtam kuncogva.
-De,hogy?Nem tudom,hogy miket szeret - csóválta meg a fejét.
-Dev szereti,ha udvarolnak neki.És első randira egy virágot vigyél neki - mosolyodtam el,és közben láttam rajta,hogy erősen koncentrál. - Mikor mész segíteni neki? - Kérdeztem témát váltva.
-Szerintem holnap elindulok - mondta elgondolkozva.
-Minden képpen - mondtam nevetve.
-Gwen,látom álmos vagy,úgyhogy hagylak - állt fel a kanapéról.
-Nem lenne baj? - Kérdeztem nyújtózkodva.Ő válaszul csak megrázta a fejét,majd egy puszit nyomva a fejemre,szó nélkül csukta be maga mögött az ajtót.Nyöszörögve feküdtem végig a kanapén,és nyúltam a támlán levő takaróért,amit álmosan terítettem magamra,ezzel átlépve az álomvilág kapuit...