38.fejezet: Eltévedtünk

Helló!:)

Bocsánat,a késéssel,csak kissé fáradt voltam mostanában,de mielőtt elmegyek a táborba,tuti,hogy rendszeresen hozni fogom a részt!:) Köszönöm az előzörészhez a kommenteket,a 26(!!) feliratkozót,és atöbb mint 9000-es megtekintést!:)) A részről annyit,hogy Gwennek furcsa érzése lesz a bradfordi banda tag iránt.Fearne még mindig nem sejti,hogy kitől lehet az ajándék,és Monica-nak lesz egy jó/rossz döntése...Majd döntsétek el ti.;) A végén kommenteljetek.;)

 

XoXo Vicky

 

Sietősen kapkodtam magamra a ruháimat,miközben az járt a fejemben,hogy ki lehetett tegnap a zene teremben...Miután készen lettem,lementem a földszintre,ahol csak Camille volt ott.Szemforgatva léptem mellé,és szó nélkül ácsorogtunk egymás mellett.

-Várom már a próbát.Te? - Szólalt meg ezzel megtörve a köztünk beálló kínos csendet.

-Én is - válaszoltam a kérdésére.Fél óra után a többi lány is lejött,de mikor Fearne-t megláttam,hangosan felnevettem.

-Nem nevet!Együtt érez! - Nézett rám szikrázó tekintette,miközben a hajában levő élénk kék festéket,ami a hajába ragadt.

-Innen hova tovább? - Kérdezte El tőlünk,mire Danielle a kezébe nyomott egy cetlit.Szó nélkül indultunk el a helyszínre,ahol Rosalinda,és Monica már várt minket.Monica mindannyiunk kezébe nyomott egy-egy különböző ruhát,és belöktek minket a próbafülkékbe.Unottan rángattam fel magamra a ruhát,ami valami hihetetlenül idétlenül állt rajtam.Döbbenten konstatnáltam,mikor meghallottam Rosalinda hangját.

-Gwen!Gyere ki! - Szólt be,mire én fújtatva mentem ki a fülkéből és találtam szembe magam a maradék négy lánnyal.Hangosan elnevettem magam a látványon,hiszen mindannyian röhejesen néztünk ki.Két óra után,már kissé kezdtem unni,ezért fáradtan dobtam le magamat az egyik fotelba.
-Gwendolyn!Állj fel! - Kiáltott rám Monica,mire én ijedten ugrottam fel,mert azt hittem,hogy valami rosszat csináltam. - Még összegyűröd a ruhát! - Tette hozzá dorgálóan,amire én pislogás nélkül meredtem rá.Szó nélkül mentem vissza a próba fülkébe,és mikor végre megtaláltuk a megfelelő ruhát,megkönnyebbülten lélegeztem fel. - Most jön akkor a többi - nézett végig rajtunk Monica,amit mi érdeklődve figyeltünk. - Eleanor,Danielle és Fearne elmennek a virágoshoz - fordult a három lány felé,amit ők egy izgatott bólintással tudtak le. - Ti ketten pedig elmentek a tortáért - nézett ránk szélesen mosolyogva Monica,amire én és Camille totálisan ledöbbentünk.
-Ezt nem gondoltad komolyan - nyögtem ki nehezen,miközben még mindig rá meredtem.A leendő feleség szigorúan nézett rám,ahogyan a nővére is.Durcásan léptem ki az utcára,mögöttem a kínosan sétáló Camet.
-És,hogy vagy? - Próbált beszélgetni velem,miközben idegesen trappoltam.
-Attól,hogy még együtt kell szenvednünk,nem jelenti azt,hogy barátok lettünk - ráztam meg a fejemet,míg nem értünk el,egy olyan helyre,ahol nemhogy cukrászda nem volt,de még egy kisbolt sem.
-Gwen,nem hiszem,hogy erre ... - kezdett volna bele,de félbeszakítottam.
-Befognád?Éppen próbálnék eligazodni - dörrentem rá mérgesen,és közben azon gondolkoztam,hogy hol is lehetünk most.
-Na jó!Elárulnád,hogy mégis mi bajod van velem pontosan? - Állt meg előttem mérgesen.
-Hogy mi bajom?!Még te kérdezed?! - Csattantam fel. - Az a bajom,hogy amíg mi próbálunk emlékeztetni a múltadra,addig te Niallel hemperegsz! - Mordultam rá dühösen.
-Gwen,értékelem,a segítségeiteket,de érts már meg,hogy nem biztos,hogy ő a testvérem! - Rázta meg a fejét idegesen,mikor hirtelen egy terepjáró suhant el mellettünk.Igen,az eddig rendben is lenne,ha hajnalban nem esett volna az eső.Az úton levő víz,felcsapódott egyenesen Camillera,aki tetőtől-talpig csurom vizes lett.Hangosan elkezdtem nevetni a látványon,míg ő elkerekedett szemekkel meredt rám.Egy idő után megrázta a fejét,és szorosan megölelt.A nevetésem abba maradt,és döbbenten meredtem magam elé.Mivel már nem tudtam mit tenni,hangosan felnevettem újból,és visszaöleltem. - Mit csiná unk? - Kérdezte ő is röhögve.
-Fogalmam sincs - mondtam kuncogva,aztán mindketten elhalkultunk.
-Figyelj,sajnálom,hogy úgy viselkedtem - nézett rám megbánó szemekkel.
-Én pedig azt,hogy úgy kiakadtam - mondtam őszintén,majd a kisujjamat tartottam elé. - Béke? - Kérdeztem gyerekesen.
-Béke - mondta határozottan,miközben kisujj esküt tettünk.
-De ígérj meg valamit - néztem a szemébe. - Mindenképpen beszélsz Mattel - mondtam komolyan,mire ő kis hezitálás után,végül bólintott. - És milyen Niallel? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,miközben visszafordultunk,és kerestük tovább a cukrászdát.
-Fantasztikus!Annyira kedves,és romantikus tud lenni,hogy attól elájulok! - Áradozott a barátjáról. - Amúgy meg,az ágyban is nagyon jó - mondta fülig pirulva amin elmosolyodtam.

*Fearne Wright szemszöge*

Izgatottan mentünk be a virágárushoz,ahol rengeteg ember nézelődött szebbnél-szebb csokrok,és virágok között.
-Biztos,hogy jó ötlet volt Gwent és Camet elengedni együtt? - Kérdeztem kissé aggódóan.
-Remélem,hogy lecsillapodnak a kedélyek - mondta sóhajtva Eleanor.
-Én is - mondta Danielle bólogatva. - Tényleg,ti hallottátok,hogy mi van Zaynnel? - Kérdezte egy másik témát előhozva.
-Nem - ráztuk meg a fejünket. - Miért? - Kérdeztük szinkronban.
-A zene terembe tegnap bezárkózott,és addig ki sem jött,amíg nem gondolta úgy - mesélte röviden.
-Vége van Perrie-vel? - Vonta fel kérdőn a szemöldökét El,amin elmosolyodtam.
-Nem - rázta meg a fejét Dan. - Ma is együtt voltak,ráadásul hallottam a simító hangját is - rezzent össze egy pillanatra.
-Miért reménykedtek?Zsák a foltját - vontam vállat,és tovább nézelődtem a virágok között.A két lány egy pillanatra összenézett,majd újra rám. - Tényleg,ti nem tudjátok,hogy ki volt az,aki a vásznokat,és a többit küldte nekem? - Kaptam rájuk a fejemet.
-Nem - rázta meg hirtelen a fejét. - Úgy értem fogalmam sincs - helyeselt,mire én értetlenül fordultam vissza a csokrokhoz.

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Nevetgélve mentünk be a szállodába,ahol kivételesen Louis és Niall állt beszélgetve.Cammel mosolyogva néztünk össze,és mentünk oda a két fiúhoz.
-Sziasztok! - Köszöntünk oda egyszerre,mire mindketten értetlenül néztek ránk.
-Na most ez vagy valami megtévesztés,vagy tényelg kibékültek - mondta döbbenten Niall ránk célozva.
-Megbeszéltünk mindent - mondtam mosolyogva a szőkének,miközben az egy rövid csókot nyomott a barátnőm szájára. - Niall,beszélhetnénk egy kicsit? - Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.
-Persze - mondta értetlenül. - Mi az? - Kérdezte kedvesen.
-Tudom,hogy együtt vagy Cammel,de ha megtudom,hogy megbántod,vagy,hogy miattad sír.Esküszöm,hogy akkor vettél utoljára levegőt - mondtam komolyan,mireő nyelt egy nagyot. - Értve vagyok? - Kérdeztem a szemébe nézve.
-Igen - mondta kissé megszeppenve,és én pedig megfordultam,majd felmentem volna. - Gwen - szólt utánam,amit nem értettem,így megfordultam. - Köszönöm,hogy ennyire törődsz vele - mosolyodott el halványan,amit én egy biccentéssel rendeztem le.Szó nélkül mentem fel a szobámba,amibe mikor beléptem,a vékony falak miatt,hangos nyögések hallatszódtak át.Egy pillanatra ledöbbentem,aztán mérgesen dobtam le magam a kanapéra.Sóhajtva hallgattam,hogy az énekes mennyire jó az ágyban,és,hogy a barátnője mennyire élvezi ezt...Undorodva álltam fel,és mentem ki a szobámból,egyenesen a szomszédos szobához,aminek ajtaján bekopogtam.Kis idő múlva egy kócos fekete fej bukkant elő,és nézett velem szembe.
-Mit szeretnél? - Szólalt meg rekedtes hangján,ami egyfajta bizsergést váltott ki belőlem.Jó ég!Miket gondolok?!
-Tudnátok egy kicsit halkabban csinálni? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.
-Már úgyis végeztünk - mondta unottan vállat vonva,ami érdekes,mert azt hittem,hogy letörtebb lesz.
-Nem vagy valami szomorú - mondtam kuncogva.Válaszomra halványan elmosolyodott,aztán mivel a barátnője valamit kiabált szerencsétlen fiúnak,fejcsóválva mentem vissza a saját lakosztályomba.Mivel az esküvő holnap lesz,így elővettem a smink készletemet,és próbáltam kikeresni,a megfelelőt.Miután végre sikerült kiválasztani,megkönnyebbülten huppantam le a földre,és terültem ki a szőnyegen,mikor valaki az ajtómon kopogtatott.Nyöszörögve álltam fel és mentem az ajtóhoz,ami mögött Liam állt kíváncsian fürkészve engem.
-Látom kicsit elfáradtál - mondta mosolyogva.
-Nem is kicsit - mondtam szemforgatva,majd behúztam a szobába. - Miért jöttél? - Kérdeztem értetlenül.
-A lányok már visszajöttek,és kíváncsi voltam,hogy veled mi van - mondta magyarázkodva.
-Jól vagyok - mosolyodtam el szélesen. - Ugye tudod,hogy holnap egykor lesz az esküvő? - Kérdeztem gyanakodva.
-Tudom - mondta bólogatva. - De biztos,hogy minden rendben? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem - mondtam sóhajtva a fejemet rázva. - Mindegy,hosszú lenne elmagyarázni.Meg amúgy is!Lány dolog! - Mondtam magyarázkodva.
-Fiú van a dologban? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Mondhatjuk így is - mondtam sóhajtva.
-Gwen,nekem bármit elmondhatsz - mondta őszintén.
-Liam,ugye tudod,hogy attól még a bátyám vagy,és nekem kissé kínosilyenekről beszélnem - mondtam neki értetlenül. - Majd a lányokkal megbeszélem - legyintettem semmit mondóan.
-Csak annyit mondj,hogy ismerem-e - tette fel az utolsó kérdését.
-Mondhatni - vontam vállat.
-Te tudod - hagyta rám. - Látom fáradt vagy,úgyhogy hagylak - mosolygott rám az ajtóból.
-Rendben - mondtam neki hálásan,és már ott sem volt.Nyugodtan dőltem hátra a kanapén,mikor megcsörrent a telefonom.Unottan nyúltam a készülékért,és vettem fel. - Igen? - Ásítottam egy nagyot.
-Szia,Gwen!Azért hívlak,hogy akkor a holnapi ajándék,áll-e még - hallottam meg Austin hangját,ami megnyugtatott.
-Persze - mosolyogtam a készülékbe,akár egy idióta.