36.fejezet: Vallomások

Sziasztok!:)

Ma reggel néztem meg a kommenteiteket,ami nagyon jól esett!:) Sajnálom,hogy nem tagnap hoztam a részt,de már olyan fáradt voltam,hogy állva el tudtam volna aludni.:D
A részről:Gwen kap egy vallomást,ahogyan Fearne is,bár nem olyat mint Gwen... A fejezethez kellemes olvasást kívánok,és kommenteljetek a végén!;)
U.I.: Ha ehhez a részhez kapok legalább 5-6 kommentet,akkor ma felteszem a 37.fejezetet.;)

XoXo Vicky

Értetlenül raktam vissza a telefonomat a táskába,és léptem ki a liftből,majd indultam el,egyenesen az étterem részleg felé.Mikor már mindenki ott volt,végre leülhettünk az asztalhoz,és neki láthattunk a vacsorának...,mármint neki láthattunk volna,ha nem érkezik meg a tomboló Fearne.

-Te - mutatott fortyogva Harryre,aki értetlenül húzta össze a szemöldökét. - Mégis mit nem értesz azon,hogy nem kell tőled semmi?! - Csattant fel dühösen.

-Miről van szó? - Vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

-Maradj ki ebből! - Nézett egy pillanatra rám,majd visszafordult Harryhez.

-Miről beszélsz? - Kérdezte fejét rázva.

-Az állványokról,és a festékekről! - Mondta ki,amit tényleg csak ők ketten érthettek. - Hányszor mondjam el neked,hogy meg tudom magam is venni?! - Mordult rá Fearne.

-Nem én küldtem - mondta őszintén.Legalábbis,annak látszott...

-Mi? - Rázta meg értetlenül a fejét a lány. - De hiszen,te voltál ott,és ... - kezdett bele,de félbeszakította.

-Akkor sem én voltam - mondta hevesen rázva a fejét.

-Szóval nem is te ... - mutogatott maga mögé,miközben Hazza a fejét rázta. - Értem - mondta halkan,kissé elgondolkozva,és leült mellém,így szembe kerülve a göndör énekessel.

-Holnap kinek mi a programja? - Kérdezte ezzel megtörve a csendet Liam.

-Én a szobámban leszek - szólalt meg Fear,és halványan elmosolyodott egy gondolatán.

-Találkozóm lesz - vontam vállat,ami felkeltette a bátyám érdeklődését,de Dani oldalról megbökte,így lenyelte a kérdését. - Aztán lemegyek az edzőterembe - folytattam.

-Szólj,hogy mikor mész,mert megyek veled - nézett rám Harry vigyorogva.

-Futás? - Vontam fel a szemöldökömet,mire ő bólintott. - Készülj a vereségre - mondtam lenézően,de tudta,hogy viccelek.

-Alvás - emelte fel a kezét Zayn,miközben Perrie hevesen bólogatott,és egy gúnyos pillantást vetett rám.Értetlenül néztem Fearra,aki csak legyintett erre.Az est hátra levő része,nyugodtan telt el...

 

*Másnap reggel 10-kor*

 

Álmosan keresgéltem valami normális ruha után,amit fél óra után végül megtaláltam.Gyorsan felkapkodtam magamra a darabokat,és kiléptem a szobámból.Mikor végre odaértem,tehetetlenül néztem körbe,aztán néztem az órára,ami pontosan fél tizenegyet ütött.Hirtelen megéreztem egy kart az enyémen,mire én megfordultam,és szembe találtam magamat,egy jól ismert fiúval.

-Miért hívtál ide? - Törtem meg a köztünk beálló csendet.

-Beszélni szerettem volna veled - válaszolt a kérdésemre. - Austin beszélt velem - ismerte be Jeremy.

-Gondoltam - forgattam meg a szemeimet.

-Gwen,sajnálom amiket mondtam.Meggondolatlanul vágtam a fejedhez a szavakat,és ezért elnézést kérek,de tudod,milyen forró fejű vagyok - magyarázkodott,ami én karba tett karokkal figyeltem. - Ha nem is bocsátasz meg,akkor is tudnod kell valamit - sóhajtott fel gondterhelten,amit én kíváncsian figyeltem. - Szerettelek - mondta ki,mire nekem a levegő is bent ragadt a tüdőmbe. - Soha semmilyen körülmények között nem mondtam volna el,de ezt akkor is tudnod kell - magyarázta nekem,de én még mindig le voltam döbbenve. - Régebben szerelmes voltam beléd,de mára már elmúlt az az érzés - vallotta be sóhajtva. - Rájöttem,hogy jobb a barátodnak lenni,mint a szerelmednek,így nem szeretném megszakítani veled a kapcsolatot - nézett mélyen a szemembe.Szó nélkül mentem hozzá közelebb,és öleltem meg szorosan,amit ő értetlenül,de viszonzott. - Akkor nincs harag? - Kérdezte kissé félve.

-Nincs - válaszoltam mosolyogva. - Te vagy a legjobb barátom,de egyet kérdezhetek? - Néztem rá kérdőn,mire ő bólintott egyet. - Miért tetted azt Austinnal?Úgy értem,hogy oda juttattad - kérdeztem tőle egy hajtincsemet kisöpörve az arcomból.

-Sosem bírtuk egymást kicsinek sem,ami miatt mai napig azt hiszi,hogy miattam került oda,pedig nem - rázta meg a fejét. - Marie,és Josh egy balesetben meghaltak,aztán a gyámhatóság úgy döntött,hogy mivel a mi családunk nem vállal érte felelősséget,ezért jobban jár,ha elviszik.Austin nem képes felfogni,hogy nem azért került oda,mert engem jobban szerettek,hanem mert nem tudtuk volna eltartani - magyarázott,amit kezdtem megérteni.

-Austinnak elmondtad? - Kérdeztem tőle.

-Ha elmondanám,úgysem hinne nekem - csóválta meg a fejét.

-Igaz - mondtam halkan.

-Ígérj meg valamit - nézett mélyen a szemeimbe. - Nem avatkozol bele a kettőnk dolgába - mondta komolyan.Egy ideig még beszélgettünk,aztán eszembe jutott,hogy megígértem Harrynek,hogy lemegyünk futni.Sajnálkozva búcsúztam el Jeremytől,aki megértően mosolygott,aztán visszasiettem a hotelba.Gyorsan átöltöztem egy sportosabb ruhába,és elindultam le az edzőterembe,de a folyosón összefutottam Camille-val.

-Gwen,tudnánk beszélni? - Állított meg.

-Nem érek rá - mondtam neki,rá sem nézve a telefonomból,hanem mentem tovább egyenesen a liftig.Unottan szálltam be a felvonóba,és vártam,amíg le nem érek a földszintre.Mikor kiszálltam a liftből,sietős léptekkel mentem be a terembe,ahol Harry már várt. - Bocsi a késésért - mondtam sajnálkozva.

-Semmi baj - nevette el magát. - Mivel kezdjünk? - nézett végig a termen,mire én a futópadra mutattam.A sétánál egész végig beszélgettünk,míg nem jutott valami az eszembe.

-Amúgy jó ötlet volt.Egész nap ki sem jött a szobájából.Gondolom még mindig alkot - mondtam Fearne-ra utalva,amire ő annyira elvörösödött,és zavarba jött,hogy hangosan felnevettem.

-Honnan tudtad? - Kérdezte még mindig paradicsom színben pompázva.

-Egy linkelőnek sose linkelj - mosolyodtam el. - Miért vetted neki? - Kérdeztem gyorsabb fokozatra kapcsolva.

-Mert láttam,hogy mennyire örülne neki,és így gondoltam megveszem - vont vállat,és ő is gyorsabban kocogott mellettem.

-Ha így akarsz jópontot szerezni nála,akkor jó úton haladsz - mondtam neki mosolyogva.

-Mi?Nem!Én nem tekintek rá úgy,ahogyan Niall Camre - rázta meg a fejét.A példán csak megforgattam a szemeimet,és fejcsóválva néztem rá.

-Magadnak hazudhatsz,de nekem nem - kacsintottam rá,mire ő csak kinyújtotta a nyelvét.Mikor meghallottam a telefonom csengőhangját,mérgesen másztam le a padról,és vettem fel a készüléket. - Igen? - Szóltam bele kissé lihegve.

-Gwen,fel kellene jönnöd!Azonnal! - Hallottam meg Fear aggodalmas hangját. - Vészhelyzet van! - Mondta idegesen,és lecsapta a telefont.

-Fearne hívott,és azt mondja,hogy vészhelyzet van - néztem a zöld szemű énekesre.

-Mi történt? - Kérdezte hirtelen,amire én kérdőn vontam fel a szemöldökömet. - Úgy értem,nem érdekel,csak kíváncsi voltam,hogy mit csinált megint - mondta tettetett érdektelenséggel,amin elmosolyodtam.Szó nélkül mentem ki a teremből,és siettem fel a barátnőm szobájához,amibe mikor bekopogtam,egy talpig festékes lány nyitott ajtót.A számhoz kapva nevettem el magamat,amit Fear nem nézett jó szemmel.

-Ne nevess,hanem inkább gyere - húzott be a kezemnél fogva a szobába.Kérdőn néztem a szobába,ahol temérdek festmény állt,és fordultam Fearnehoz.

-Mi az ami életveszélyes? - Kérdeztem értetlenül.

-Nem tudom,hogy melyik a jobb - mutogatott két festmény között vacilálva.

-Mindkettő gyönyörű.Miért akarsz köztük választani? - Kérdeztem tőle.

-Mert úgy tudnék tanulni abból,hogy min kéne még változtatnom - magyarázkodott. - Szóval? - Kérdezte.

-Szerintem kellene egy kiállítást tartanod - mondtam elgondolkozva.

-Te is tudod,hogy sokba kerülne - rázta meg a fejét. - És nincsen hol megtartanunk - magyarázta az érveket.

-Igaz - mondtam számat elhúzva. - Megígérem,hogy lesz majd neked egy kiállításod,bármibe kerüljön is - húztam magamhoz,és szorosan öleltem át.

-Jó is lenne - mondta halványan mosolyogva...