35.fejezet: Csalódás,és a remény sugár felcsillanása

Sziasztok!:)

Tudom,elegetek van már abból,hogy mindig ilyen "sejtelmesen" hagyom abba a részeket,de általában mindig ott szokták abba hagyni.:))) A másik blogommal kapcsolatban,csak annyit,hogy még a fejlécre várok,így ha készen lesz,azonnal kiteszem ide a linket!:) Ígérem!!:)) A részről pedig csak annyit,hogy Camille kicsit kellemetlen szituációba keveredik,Gwennek egyre jobban alakulnak a dolgai,kivéve azzal a sráccal,akivel az erkélyen szoktak beszélni. Újabb tippeket várok,hogy szerintetek mi lesz a vacsorán,vagy hogy mi lehetett az üzenetben,és hogy ki is az a srác akivel beszélni szokott Gwen az ekélyen...:) Kellemes olvasást,és kommenteljetek a végén!:)

XoXo Vicky

 

Ledöbbenve néztük a vérző orrú fiút,aki szitkozódva próbálta elállítani a vérzését.

-Honnan ismeritek? - Kérdezte Louis és Niall idegesen.

-Cam,te tényleg nem ismered fel?! - Kérdeztük figyelmen kívül hagyva a fiúk kérdését.A lány csak megrázta a fejét,és félve bújt közelebb a szőke énekeshez.

-Elle,ne mondd,hogy nem emlékszel rám! - Nézett a lányra könyörgő tekintettel,mire az csak megrázta a fejét,ezzel a fiú tudtára adva a választ. - Kérlek!Muszáj emlékezned! - Ment közelebb a lányhoz,de Niall kitartotta a kezét,így távol tartani a fiút.Matt kétségbeesetten nézett ránk,hátha tudunk segíteni neki.

-Camille,emlékezz egy kicsit - léptem közelebb a barátnőmhöz,aki megerőltette magát,aztán megrázta a fejét. - Cam,Matt a bátyád - mondtam ki sóhajtva,mire Camille-nak a reakciója,csak a sokk volt.Matt hálásan nézett rám,de a többiek ledermedve néztek rá.

-Elle - szólalt meg Matt,és már nyúlt volna a szőke lány keze után,de az elhúzta.
-Nekem nem volt bátyám! - Rázta meg hevesen a fejét,mire Matthew kerek szemekkel nézett rá. - Sajnálom,biztosan összekeversz valakivel - mondta sajnálkozva a fiúnak.Én és Fearne tátott szájjal néztünk Camre,mikor Matt hirtelen megszólalt.
-Tudod,régen minden más volt - mondta halkan,majd a lányra nézett. - Ne haragudj,hogy megzavartam az estét - motyogta,de mielőtt elment volna,Camille kezébe nyomott egy papír darabot,aztán szó nélkül fordult meg,és ment el.Kérlelő szemekkel néztem Liamre,aki bólintott egyet,és a fiúkat elterelgette a színpad mellé.Cam megnézte a fényképet,és sóhajtva nyújtotta nekünk.Mikor megláttuk,hogy mit is ábrázol,döbbenten néztünk a lányra,hogy nem ismeri fel.A képen egy magas férfi,és egy fejjel alacsonyabb nő volt,aki mellett két gyerek,egy magasabb fiú,és egy mosolygós szőke lány állt.Matt és Camille nagyon hasonlítanak egymásra,kivéve a jellemük.
-Cam,muszáj emlékezned - adtam vissza a lapot,de ő csak megrázta a fejét.
-Nem tudok - mondta kissé sírós hangon. - Próbálok,de nem emlékszem semmire!Még ez a fiú is ismerős valahonnan,de biztos,hogy nem a testvérem! - Csóválta meg a fejét. - Azt hiszem,hogy én haza megyek - sóhajtott fel gondterhelten,és már ott sem volt.Szomorúan néztünk utána,míg nem hallottam meg egy másik hangot.
-Meghalt a bohóc? - Kérdezte oldva a feszültséget Harry,mire tőlünk csak gyilkos tekinteteket kapott. - Jó,bocsánat! - Tette fel védekezően a kezét,és már ott sem volt.
-Bent felejtettem a táskámat,mindjárt jövök - mutattam a fiúk öltözője irányába,mire a lányok bólintottak,én pedig beléptem a szobába.
-Mit keresel itt? - Kérdezte egy hang mögülem,amire ijedtemben megugrottam. - Ne haragudj,nem direkt volt - mondta mosolyogva.
-Mint ahogy más sem - mondtam gúnyosan,és akkor láttam,hogy nincsen rajta póló.Mérgesen dobtam neki egy takarót(?),amit nevetve emelt a felsőtestéhez. - Nehogy megfázz - forgattam meg a szemeimet,de mielőtt kiléptem volna,megragadta a karomat,és maga felé fordított.
-Gwen,én csak azt szerettem volna mondani,hogy sajn... - kezdett volna bele,de félbeszakítottam.
-Szerintem hagyd,nem kell kimondanod,hiszen úgysem gondolod komolyan - mondtam fejemet csóválva,és kirántottam a kezeimet az övéi közül,majd kiléptem a lányokhoz,akik érdeklődve néztek rám.Duzzogva ültem le a többiek közé,és vettem elő a telefonomat,amit elkezdtem nyomkodni.A koncert végéig néma csendben voltunk...

*Másnap reggel 8-kor*

Álmosan ültem fel az ágyban,és néztem ki az ablakon.Kicsit furdalt a bűntudat,hogy nem keresem az öcsémet,de elhatároztam,hogy meg fogom keresni...,bármi áron.Kikászálódtam az ágyból,és a bőröndömből kivettem egy könnyebb szettet,amit gyorsan magamra kaptam,és kiléptem a szobámból.Camille szobájához értem,aminek ajtaján bekopogtam,de tíz perc után,Niall ajtaján kopogtam,amit egy ismerős fej nyitott ki.Döbbenten néztem az előttem álló lányra,aki elpirulva hajtotta le a fejét.
-Te,mit keresel itt? - Nyögtem ki nehezen.
-Gwen,én meg magyarázom! - Kezdett bele,de közbeszóltam.
-Nem érdekelnek a magyarázkodásaid! - Csattantam fel. - A bátyádat szinte megtapostad,és elküldted,és ezek után még itt hemperegsz Niallel?! - Fakadtam ki mérgesen,aztán újra megszólaltam. - Csalódtam benned - mondtam neki halkan. - Nem ilyennek ismertelek meg - ráztam meg a fejemet,és megfordultam,majd elindultam Fearne szobájához,ahol bekopogtam,és Fear ki is nyitotta azt.
-Jó reggelt - mondta mosolyogva,ami szokatlan reggel tőle.Mikor meglátta az arcomat,kíváncsian kérdezett rá. - Baj van? - Kérdezte azonnal.
-Kéne a segítséged - mondtam sóhajtva.Szó nélkül bólintott és lépett ki a saját "kuckójából".Úgy látszik már régóta fent van...
-Szóval? - Kérdezte,miközben a lépcsőn mentünk le.
-Alcide - mondtam félve,de látva reakcióját magyarázni kezdtem. - Meg kell találnom - mondtam neki.
-Segítek - bólintott határozottan,aztán értetlenül nézett rám. - Camille nem jön? - Kérdezte kíváncsian.
-Elvan Niallel - legyintettem gúnyosan. - Hamar vígasztalódik - mondtam fejemet csóválva.
-Hát azt látom - mondta hüledezve. - És hova akarsz menni? - Kérdezte témát váltva.
-Fogalmam sincs - húztam el a számat,aztán eszembe jutott valami. - Emlékszel arra a fiúra,aki a srácokkal volt a stúdióban? - Kérdeztem kíváncsian.
-Arra a helyes barnára gondolsz? - Kérdezett vissza vigyorogva,mire én szemforgatva bólintottam. - Mi van vele? - Kérdezte értetlenül.
-Ő kérdezte,hogy van-e öcsém - magyaráztam.
-Biztos csak összekevert valakivel - legyintett,amivel elbizonytalanított.
-Igaz - húztam el a számat. - Sam,biztos csak kevert valakivel - motyogtam elhitetve magammal.
-Akkor?Hogyan tovább? - Kérdezte.
-Marad a tervezés - mondtam sóhajtva.Beültünk az egyik kávézó teraszára,miután vettünk egy lapot a papír-írószeresnél.Mélyen belemerülve gondolkoztunk azon,hogy hol lehetnek kapcsolatok. - Akkor Anglia kilőve,Franciaország szintén - húztam ki a lehetséges helyeket.
-Svájc szintén,ahogyan Svédország is - húzogatott ő is. - Akkor tehát maradt Olaszország - tette le egy idő után a kezében levő ceruzát.
-Olaszország,nem kicsi - mondtam fejemet megrázva.
-De van az az olasz barátnőd.Tudod!Az a Dev,vagy kicsoda - csillant fel a szeme.Azonnal elővettem a telefonomat,és kerestem ki a névjegyzékből Devonne nevét,ami mikor megtaláltam,rányomtam a hívás gombra.Dev a negyedik csörgésre felvette a telefont,és álmosan szólt bele.
-Igen? - Hallottam meg ásítását,amin elmosolyodtam.
-Szia Dev!Bocsi,hogy zavarlak,de kéne a segítséged - kezdtem bele a mondanivalómba. - Mondtad,hogy Olaszországban leszel egy ideig emlékszel? - Kérdeztem  tőle.
-Igen,és? - Kérdezett vissza értetlenül.
-Körbe kell járnod az országot - böktem ki nehezen. - Alcide ott tartózkodhat,és mivel mi nem tudunk odamenni,ezért szeretnénk kérni a segítségedet - Magyarázkodtam.
-Megteszem,úgyis imádom azt a hülye fejét,és régen is láttam - mondta nevetve. - Viszont ha nem baj,én most vissza alszok,mert hajnalban értem haza egy fotózásról - mondta sajnálkozva.
-Rendben,szia! - Köszöntem el,és széles mosollyal néztem Fearnera. - Már csak reménykednünk kell - sóhajtottam fel boldogan.Még egy ideig ültünk a kávézóban,aztán felálltunk,és visszamentünk a hotelba.Fearneval megbeszéltük,hogy a medencébe lemegyünk úszni egy kicsit.Felmentünk a saját szobánkba,ahol felkapkodtuk magunkra a fürdőruhákat.Mielőtt lementem volna,a szobámban leültem az ágyra,és felhívtam Liamet,aki azonnal felvette a telefont.
-Minden rendben? - Kérdezte aggodalmasan.
-Persze,miért ne lenne? - Kérdeztem vissza értetlenül.
-Mert mikor reggel nálad voltam,nem nyitottál ajtót - magyarázta mérgesen. - Miért hívtál? - Kérdezte sóhajtva.
-Nem jönnétek le a medencéhez? - Kérdeztem mosolyogva.Miután lebeszéltem vele,sietős léptekkel mentem le a földszintre,és dobtam le a törölközőt az egyik napozó ágyra.
-Bombaaa!! - Kiáltotta el magát valaki,és egy nagy csobbanással adta a tudtomra,hogy bent van a vízben.Nevetve néztem Harryre,aki röhögve jött ki a vízből,és nézett rám,és az időközben megérkező Fearnera. - Voltatok már bent? - Kérdezte vigyorogva,de mi csak válaszul szinkronba ráztuk meg a fejünket.Óvatosan hátráltam,hiszen tudtam,hogy mire készül,nem úgy,ahogyan Fearne,aki gyanútlanul nézte a felé közeledő Haroldot.Harry egy gyors mozdulattal felkapta Fearnet a karjaiba,és vele együtt ugrott be a medencébe.Fear sikítva jött fel a felszínre,mert neki még hideg volt a víz.Amikor Hazza mellé úszott,egyszerűen lenyomta a fejénél fogva a víz alá.
-Mit csinálnak? - Ért mellém Liam,aki a többiekkel együtt lejött.Camille kerülte a tekintetemet,ami jelen esetben nem érdekelt.
-Szerintem keressetek egy új tagot,mert Fearne megfojtja - nevettem el magam a látványon.Liam a derekamat megfogta,és azzal a mozdulattal a karjaiba kapott,majd egy nagy lendülettel beledobott a vízbe. - Bevertem a lábamat - mondtam fájdalmasan,mire Liam olyan fejessel ugrott be mellém,amilyet szerintem egy úszó is megirigyelt volna.Kuncogva néztem,ahogyan feljön a felszínre,és durcásan fonja össze a karjait.
-Hazudtál - mondta mérgesen.
-Van ez így - rántottam vállat,és mikor megláttam a közeledő Perrie-t szinte elkapott a röhögőgörcs.Fearne a szája elé kapott,mert tudja,hogy milyen hangosan is szokott nevetni.A többiek tátott szájjal nézték a lányt,miközben Zayn a derekát ölelte át az egyik kezével.
-Mi a mai program? - Kérdezte Fearne miután kijöttünk a vízből.
-Szerintem mivel lassan egy hete vagyunk itt,lemehetnénk a hotel étterem részlegébe vacsorázni - mondta az ötletét Eleanor,amit mindenki helyeselve bólintott.
-Hozzak valamit inni?Mert úgy látom eléggé szomjasak vagytok - néztem végig a társaságon,akik egyszerre bólintottak.Mindenki elmondta,hogy mit kér,elmentem a bárig,ahol leadtam a rendeléseket.
-Gwen,tudunk beszélni? - Kérdezte mögülem Camille.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Niall viszont szívesebben beszélne veled - kacsintottam rá gúnyosan,mire ő elpirulva hajtotta le a fejét.Egyensúlyozva mentem vissza a többiekhez,akik közül Harry odajött hozzám,és segítőkészen vette el az italokat.Mikor már kezdett besötétedni,mindannyian felmentünk a saját szobánkba,és amikor sikeresen átöltöztem,kimentem az erkélyre.Mosolyogva néztem a hullámzó vizet,mikor a mellettem levő ajtó megnyikordult.Már álltam volna fel,ha nem szólal meg az illető.
-Maradj!Nemsokára megyek vissza! - Mondta védekezve. - Jól vagy? - Kérdezte arcomat fürkészve.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Semmi sincsen jól - mondtam mérgesen. - De minek is mondom neked? - Kérdeztem cinikusan.
-Fogalmam sincs - nevette el magát. - Gwen,tudom,hogy azóta utálsz,de én ... - kezdett volna bele,de egy hang újból megszakította a beszélgetésünket.
-Kicsim! - Mondta a hang,ami egyre jobban közeledett,így én szó nélkül mentem be a szobámba.Felvettem magamra a sarumat,és szálltam be a liftbe.Unottan dőltem neki a falnak,mikor egyszer csak megrezzent a telefonom.Értetlenül nyitottam meg az sms-t,és az ott látható szövegen,ledöbbentem...