33.fejezet: Valamit valamiért

Helló!:D

Új nap,új rész!:)) Ez a rész,most a három lány szemszögéből íródik,de a végén kíváncsi lennék a tippeitekre,hogy Camille honnan is ismerheti azt a fiút,hogy Harry miért volt olyan kedves,és,hogy Austin és Jeremy között miért ilyen a "kapcsolat".:) Tehát a végén kommenteljetek!:) És kellemes olvasást a részhez!;)

XoXo Vicky

Idegesen tettem le a telefont és indultam ki a szobából,egyenesen le a lányokhoz,akik értetlenül kapták rám a fejüket.

-Gwen,hova mész? - Kérdezte Fearne kíváncsian.

-Majd jövök - tudtam le ennyivel,és gyorsan kiiszkoltam a hotelből,magam mögött hagyva a kérdő tekintetű bandát.Sietős léptekkel mentem végig az utcán,addig,amíg valaki meg nem fogta a vállamat.Számat egy halk sikoly hagyta el,és mikor szembe találtam magam az illetővel,mérgesen rántottam el onnan a vállamat. - A frászt hoztad rám - morogtam a fiúnak,aki szélesen elmosolyodott.

-Jobban vagy? - Kérdezte ezzel témát váltva,és szemöldökét felvonva nézett rám.Halványan bólintva adtam tudtára a választ. - Miért hívtál ide? - Kérdezte karba font karokkal,az egyik ház falának dőlve.

-Jeremyről lenne szó - kezdtem bele,de láttam rajta,hogy nem valami boldog a témától.

-Gwen,nem szeretnék börtönbe menni - rázta meg a fejét.

-Nem illegális - tettem hozzá,és láttam rajta,hogy érdekelni kezdi a dolog.

-Kevés olyan dolog van,ami szerinted nem illegális - forgatta meg a szemeit,mire én összeráncolt szemöldökkel néztem rá. - A lényeg? - Kérdezte sürgetően.

-Beszélned kéne vele - mondtam neki sóhajtva.

-Ne kérj lehetetlent - vágta rá azonnal. - Te is tudod,hogy én és Jer,sosem szerettük egymást - rázta meg a fejét.

-Austin kérlek - néztem rá könyörgő tekintettel.

-Gwen,már régen nem olyan vele a kapcsolatom,mint azelőtt - mondta sötét tekintettel. - Attól,hogy rokonok vagyunk,nem biztos,hogy szívleljük egymást - magyarázta nekem. - Ismered,hogy milyen forró fejű tud lenni.Majd lenyugszik,és akkor tisztábban fogja látni a dolgokat - próbált nyugtatni.

-Kérlek!Csak próbáld meg! - Mondtam neki reménykedve.

-Gwendolyn,gyűlöljük egymást,és nem is állunk szóba egymással - világosított fel,mintha nem tudnám,de látva az arcomat,gondterhelten sóhajtott fel. - Megpróbálkozok - motyogta mérgesen,mire én felcsillantak a szemeim. - Csak próbálom - figyelmeztetett dühösen.
-Köszönöm - mondtam neki hálásan.
-Ne köszöngess semmit - rázta meg a fejét. - Inkább tegyél egy szívességet nekem - mondta a szemembe nézve,amit érdeklődve figyeltem. - Békülj ki a bátyáddal - fújta ki a levegőjét,mire nekem a maradék is bent rekedt.
-Tessék? - Kérdeztem elkerekedett szemekkel. - Austin,neked ahhoz semmi közöd,hogy mi történik velem és Liammel - mondtam fújtatva.
-Valamit valamiért - rántotta meg a vállát.Számat rágcsálva gondoltam végig az egészet,majd fortyogva néztem rá.
-Legyen - morogtam neki,amire ő halványan elmosolyodott. - De csakis miattatok - mondtam emlékeztetve,ő pedig ellökte magát a faltól,és szorosan magához ölelt.
-És,mire készülsz Monica esküvőjére? - Kérdezte miután eltolt magától.
-Honnan veszed,hogy készülök valamire? - Kérdeztem vissza értetlenül,miközben az utcán sétáltunk tovább.
-Ismerlek,mint a tenyeremet - mondta vigyorogva. - Szóval? - Húzta össze a szemöldökét kérdőn.
-Meglepetés lesz - mondtam mosolyogva neki.
-Szóval akkor ennek semmi köze,ahhoz a rakás graffitis palackhoz amit nemrég vettél - mondta elmerengve,várva a reakciómat,ami nekem csak egy szájtátás volt. - Ne csinálj úgy,mintha meglepődtél volna - mondta kuncogva.
-Annyira nem,csak megdöbbent,hogy nyomozol utánam - mondtam őszintén.
-Inkább csak ellenőrizlek - kacsintott le rám.Szemforgatva böktem oldalba,mire ő halkan felnevetett. - Akkor mi is a terved? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Miért érdekel annyira? - söpörtem ki egy tincset az arcomból értetlenül.
-Mert,nem tudok mit adni nekik,így gondoltam,ketten adunk majd valamit - mondta tarkóját vakarva zavartan,amin hangosan elnevettem magam.
-A terv a következő...

*Fearne Wright szemszöge*

Unottan hallgattam a srácok beszélgetését,és néztem ki az ablakon.
-Fear - bökött meg hirtelen Camille,mire kérdőn kaptam rá a fejemet. - Minden rendben? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze - biccentettem. - Viszont én már mennék - álltam fel a fotelből,amit senki sem értett. - Majd este még beszélünk - mondtam neki vissza sem nézve,és elindultam a kapu felé.Sóhajtva léptem ki az utcára,ahol megcsapott a nyári meleg.Mielőtt elindulhattam volna,egy erős kar megragadott hátulról,amire én reflexből hátrafordultam,és betörtem az illető orrát.
-Bassza meg! - Nyögött fel egy ismerő hang,és mikor jobban szemügyre vettem,a szám elé kaptam.
-Úristen!Harry én nagyon sajnálom! - Kezdtem bele a mentegetőzésembe. - Várj,van nálam zsepi - kutakodtam a zsebeimben,mikor végre találtam egyet,Harry kezét éppen le szerettem volna "kaparni" az orráról,amit nem szeretett volna levenni onnan.
-Hagyj már! - Vergődött a kezeim között,akár csak egy kisgyerek.
-Styles,ne akard,hogy mégegyszer leüsselek,és itt hagyjalak - figyelmeztettem mérgesen,mire megadóan engedte el az orrát,amit én gyorsan megtisztítottam a vértől. - Nem olyan vészes - vontam vállat,és a kezébe nyomtam a véres zsebkendőt. - Majd dobd ki - mosolyodtam el gúnyosan. - Amúgy meg mit akarsz? - Kérdeztem tőle karba font karokkal.
-Miből gondolod,hogy pont tőled akarok valamit? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.
-Te rántottál vissza - mondtam az indokot.
-Mert majdnem nekimentél valakinek - vágta rá,amire nekem egy halvány mosoly suhant át az arcomon. - És,hova megyünk? - Kérdezte zsebre dugott kézzel,mire én kérdőn néztem rá.
-Megyünk?Tudtommal nem vagyunk mi annyira jóba,hogy barátkozzunk - mondtam neki. - Amúgy meg,körbe szeretnék nézni a floridai festőknek szánt boltjában,ahol most egy csomó új cucc van - mondtam egyszerűen,és mikor elindultam,Harry is jött utánam. - Miért követsz? - Kérdeztem megtorpanva,mire ő jóízűen felnevetett.
-Csak megyek utánad - magyarázta mosolyogva. - Kíváncsi vagyok,hogy mi lehet olyan nagy dolog - mondta könnyedén,én pedig szó nélkül trappoltam egészen addig,amíg el nem értünk a kiállításig.Kis mosolyt erőltetve magamra mentem be az épületbe,ahol minden féle állvány,és hozzá tartozó kellékek voltak kirakva.Csillogó szemekkel néztem körbe,míg Harry csak unottan álldogált mellettem.
-Mit kell nézni? - Kérdezte sóhajtva,miközben kérdőn nézett rám. - Mi tetszik annyira,egy palettán? - Kérdezte értetlenül tőlem.
-A színeket - forgattam meg a szemeimet. - Annyira jó lenne festeni újra olajfestékkel - motyogtam szemlesütve,és mikor láttam az árát,lemondóan csóváltam meg a fejemet.
-Megvegyem? - Kérdezte kedvesen(?) Harry.
-Majd,ha lesz elég pénzem,akkor megveszem magamnak - mosolyodtam el,miután kijöttünk az üzletből. - Azért köszönöm - mondtam neki hálásan.
-És,hogy jött ez a festés? - Kérdezte témát váltva.
-Anyám szeretett festeni,és a padláson rengeteg vászon volt,meg minden egyéb - kezdtem bele,visszaemlékezve. - Anya megtanított festeni,és a fotózást is megmutatta,de a festés felé,valahogyan mindig is jobban konyítottam - vigyorodtam el szélesen,amit ő is megmosolyogtatott. - De,mióta nincsen,azóta nem festettem - mondtam komoran,mire ő sóhajtva nézett rám.
-Megvegyem neked? - Kérdezte nagylelkűen.
-Nem engedem,hogy rám költs ennyit - ráztam meg a fejemet. - És amúgyis,tőled el sem fogadnám - mondtam szemforgatva. - Miért akarod megvenni nekem? - Szólaltam meg egy kis idő elteltével.
-Jobban szeretném azt a Fearnet látni,aki mindig flegma,és utálatos,mint ezt - mutatott végig rajtam gúnyosan.
-Kösz,de nem kell tőled semmi - mondtam mérgesen,és elindultam a legközelebbi parkba.
-Most meg hová mész? - Sietett utánam Harold.
-Oda,ahová te nem - szóltam vissza,és el is tűntem a tömegben...

*Camille Gray szemszöge*

-Gyerünk már! - Rúgdostam az italautomatát,ami nem akarta sehogysem kiadni a narancslevet.
-Tudok segíteni? - Kérdezte egy hang mögülem,amire ijedten fordultam meg.Niall mosolygós arcával szembe találtam magam,amin én is elvigyorodtam.
-Nem adja ki az italomat - húztam el a számat.
-Mit szólnál ahhoz,ha mondjuk,elmennénk valahova?Úgy értem,hogy csak meginni valamit,hiszen mi barátok vagyunk,és ... - kezdett bele zavartan a magyarázkodásába,amit félbeszakítottam.
-Igen,elmennék veled szívesen valahova - mosolyogtam rá,amin ő megkönnyebbülten sóhajtott fel.Szó nélkül mentünk ki a hotelből,egyenesen egy kávézóhoz. - És,hogy tetszik eddig Florida? - Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nagyon szép,de még szoknom kell a meleget,Írország nem ilyen - mondta elhúzott szájjal,amin felnevettem. - Ne nevess,te is így reagálnál - húzta össze a szemöldökét fenyegetően.
-Svédország sem sokkal melegebb,sőt! - Mondtam sóhajtva.
-A szüleid...? - Kérdezte kis idő múlva halkan,ezzel témát váltva.
-Nem tudom - ráztam meg a fejemet,amit nem értett. - Nyaralni mentünk,egy napon,aztán egy hangos csattanás,és onnantól homály - vontam vállat.
-Nem emlékszel rájuk? - Kérdezte kissé döbbenten.
-Nem - csóváltam meg a fejemet. - Tizenkét éves voltam,a szüleimre nem emlékszem,csak a következő évekre,amiket inkább kitörölnék - vágtam fancsali képet. - Amnéziás lettem,de a miértjére,mai napig nem jövök rá - gondolkoztam el egy kicsit. - Miért érdekel? - Kérdeztem tőle visszarántva magamat a jelenbe.
-Csak kíváncsi voltam - mondta egyszerűen. - És,mi a hobbid? - Kérdezte tőlem,mikor megálltunk egy lámpánál.
-Sportolni szeretek - mondtam vigyorogva,amin elnevette magát. - Most miért?Kell a lapos has - néztem le a hasamra.
-Nincs,is hasad - mondta hitetlenkedve a szőke fiú.
-Nem akarod látni inkább - forgattam meg a szemeimet,és mikor a lámpára néztem volna,a szemben levő járdán,a tömegbe egy fiút láttam meg.Tekintetünk összeakadt,és mintha ismertem volna,de fogalmam sem volt,hogy honnan.A srác összeráncolt szemöldökkel mért végig,majd szemei az enyémbe fonódtak.Mélykék szemei,kissé felcsillantak,de rögtön elhalt az a csillogás,hiszen,Niall elkezdett húzni,az egyik kávézóhoz.
-Cam,minden rendben? - Kérdezte értetlenül,mert magam elé meredtem.
-Tessék? - Kaptam rá a fejemet. - Persze,minden,oké - mondtam bizonygatva,és közben azon gondolkoztam,hogy láttam valahol már ezt a fiút,de hol is láttam már őt...?