II. kötet 4.fejezet: Emlékképek,és megvilágosodás

Sziasztok!:)

Tudom,hogy késtem a részekkel,és próbálom behozni ezeket a késéseket,de nagyon szépen köszönöm azt a két kommentet,ami az előzőhöz jött.:) A részről csak annyit,hogy talán most kezd beindulni az egész sztori szerintem.:)) A végén hagyjatok kommenteket!;) Kellemes olvasást!:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Reggel álmosan nyúltam a telefonomért,ami eszeveszettül csörgött.Ásítva nyomtam ki a készüléket,és ültem fel az ágyamban.Egy ideges kopogás kizökkentett a félkómámból.Csoszogva mentem ki az ajtóhoz,és nyitottam ki a rozoga ajtót,ami mögött egy ismerős ember állt.Elkerekedett szemekkel bámultam az előttem álló Austint.

-Emlékszel rám? - Kérdezte helvány mosollyal az arcán,mire én bólintottam egy aprót. - Hiányoztál - ölelt magához szorosan,amit félve viszonoztam.Vigyorogva húztam be a szobámba,de ő inkább kint maradt. - Csak ezeket szerettem volna átadni - nyújtott nekem egy mappát. - Remélem minél hamarabb rendbe jössz,és ígérem,megtalálom - nyomott egy puszit a homlokomra,és vissza sem nézve elment.Értetlenül csuktam be az ajtót,és ültem le a kanapéra,ahol egyenként szedegettem ki különböző képeket.Mindegyiket összeráncolt szemöldökkel nézegettem,hiszen valahonnan ismerősök voltak a képek.Nehezen feltápászkodva mentem ki az ajtón,és indultam meg Fearne szobájához,aminek ajtaján bekopogtam.Néhány perc múlva kinyitotta az ajtót,és kíváncsian nézett rám,hogy mit is szeretnék tőle.

-Tudnál segíteni? - Kérdeztem kissé félve,mire ő bólintott egy nagyot,és maga mögött bezárva az ajtót,elindult utánam. - Ezek ismerősek,de nem tudom,hogy honnan - mutattam a különböző képekre,mikor a szobámba értünk.

-Honnan vannak ezek? - Kérdezte komolyan.

-Austin adta ezeket - mondtam egyszerűen.

-Szóval rá emlékszel - állapatotta meg elgondolkozva. - Próbálj vissza emlékezni - Erősködött továbbra is.

-Próbálok,de nem megy - csóváltam meg a fejemet.

-Sajnálom,de ha ez magadtól nem megy,akkor csak idő kell.Én nem erőltethetek semmit - mondta szomorkásan. - Én viszont vissza megyek,mert még be kell fejeznem néhány festményemet - mutatott az ajtó irányába,mire én bólintottam egyet,és már ott sem volt.Sóhajtva lapozgattam tovább a képek között míg nem értem a végére.Tehetetlenül dőltem hátra a kanapén,miközben a múlton agyaltam.Unottan álltam fel,és vettem fel magamra valamit,majd kimentem a szobámból.A folyosón végigsétálva észrevettem,hogy Camille a falnak dőlve ül a földön.Gyorsan odasiettem hozzá,majd lecsúsztam mellé,és érdeklődve figyeltem az arcát,hátha ki tudok olvasni valamit belőle,de semmi.

-Camille,minden rendben? - Kérdeztem aggodalmasan,mire felkapta a fejét.

-Nem - mondta szipogva,és közben Niall ajtaját nézte.

-Kopogj be - simogattam meg a vállát,amit nem értett. - Látszik,hogy tetszik neked.Egy próbát megér - bíztattam mosolyogva,amin ő is elvigyorodott. - Menj már - löktem meg,amikor már mindketten felálltunk.Én gyorsan elbújtam a lépcsőháznál,hogy ne lásson meg Niall,miközben én őket hallgatom.Camille amikor bekopogott,Niall ajtaja azonnal kinyílt.Mielőtt a lány bármit mondhatott volna,Niall feje előbukkant,és magáhozrántva a lányt,megcsókolta őt.Mosolyogva indultam ki az épületből.Az utcán szakadt az eső,de ez érdekelt a legkevésbé,inkább sétáltam tovább,míg nem nyilalt a fejembe egy erősebb fájdalom,mellé egy ismerős kép,és akkor jöttem rá,mindenre.Zokogva rogytam össze a járda közepén,ahol mindenki elment mellettem.Eszembe jutott,hogy az anyám meghalt,hogy az apám elhagyott minket,és azt is,hogy az öcsém már nincs velem.A baleset,hogy Camille azt hitte,hogy én és Niall járunk,vagy az,hogy Liam kibukott az miatt,hogy van egy eltitkolt húga.Amikor nagyjából megnyugodtam,felálltam a földről,és visszasiettem a hotelba,ahová amint beértem,egyből a szobámat vettem célba.Sírva ültem le a kanapéra,és engedtem,hogy a könnyeim utat engedjenek maguknak.A telefonomat kikapcsoltam és úgy próbáltam magamra maradni,egészen addig,amíg valaki be nem akarta törni az ajtót.Szipogva nyitottam ki a fából készült ajtót,és ahogyan kinyitottam,megláttam mögötte Liamet,aki aggodalmasan nézett rám.

-Gwen,minden ... - kezdett bele,de félbeszakítottam.

-Emlékszem.Emlékszem mindenre! - Sírtam el magamat újból. - Nem akarom!Én ezt nem akarom! - Zokogtam tovább,miközben ő próbált lefogni.

-Mit?Mit nem akarsz? - Kérdezte értetlenül.

-Nem akarok itt lenni!Az öcsémet akarom!Ha már nem lehet itt anya - mondtam kikelve magamból,de közben a könnyeim csak úgy záporoztak.

-Gwendolyn higgadj le! - Próbált csitítgatni,de nem sikerült.

-Nem tudok!Te mit szólnál ahhoz,ha a mondjuk Danielle eltűnne,és soha nem találnád meg? - Kérdeztem hüppögve. - Látod,semmit - mondtam még mindig levegőt kapkodva,mire ő szorosan magához ölelt. - Meg kell találnom az öcsémet - motyogtam a vállába.

-Gwen,először higgadj le,aztán beszélhetünk erről - csóválta meg a fejét.

-Rendben - bólintottam egy aprót. - Most megyek,és lefekszek pihenni egy kicsit - mondtam neki,ezzel jelezve,hogy szeretnék egy kicsit egyedül lenni.Liam vette az adást,és szó nélkül kilépett az ajtón.Amikor már kezdett besötétedni,rám jött a sétálhatnék,így bementem a szobámba,ahol nekiláttam felöltözni.

 

*Zayn Malik szemszöge*

 

Izgatottan indultam el a Pezzel megbeszélt helyre.Ma eldöntöttem,hogy megkérem a kezét,és egy normális életet kezdünk.Amikor odaértem,senki sem volt az étterem előtt.Egy óra várakozás után,kaptam egy sms-t,amit érdeklődve nyitottam meg.Bár ne tettem volna...

 

Kedves Zayn!

 

Sajnálom,hogy így kell megtudnod,de szakítani szeretnék.Az egész kapcsolatunk,csakis érdekkapcsolatból indult,ami végül tényleg szerelemmé vált.Ne haragudj,de én tényleg nem bírom ezt.Érzem,hogy köztünk már semmi sem a régi,de nem is baj.Te jobbat érdemelsz nálam.De legfőképp minden kapcsolatot meg szeretnék szakítani veled.

Üdv.: Perrie

II.kötet 3.fejezet: Homály

Hello!:)

Szóval,tudom,olvastam/hallottam/láttam a híreket,hogy Liam-nek új barátnője van,egy bizonyos Sophia Smith.:) Nagyon örülök a kapcsolatuknak,szerintem szép pár.:) És azt is tudom,hogy Zayn eljegyezte Perrie-t,aminek szintén nagyon örülök.:)) Mivel Danielle van ebben a történetben,gondoltam megkérdezem tőletek,hogy a másik sztoriban (Miss Congeniality) szintén ő legyen,vagy Sophia? Kommentben várom a válaszotokat! A másik pedig az,hogy az eljegyzést még bele tudom építeni a történetbe,ami eléggé érdekes lesz itt is...:)) Mindegy,annyi a kérésem,hogy kommenteljetek a végén kérlek Titeket!:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Az előttem álló emberek ledöbbenve néztek rám,míg én kérdőn pislogtam rájuk.

-Ránk sem? - Szólalt meg,most egy szőke hajú,kisírt szemű lány,mire én megráztam a fejemet. - Az meg,hogy lehet? - Döbbent le mégjobban.

-Nem tudom,de behívnátok,a szüleimet? - Néztem rájuk könyörgő tekintettel,amire mindannyian lefehéredtek.

-Mindjárt jövök,behívom az orvost - motyogta halkan egy hosszú barna hajú lány,aki eddig a kék szemű fiú mellett állt.Néhány perc múlva,egy fehér köpenyes doktor jött be,aki kiterelgette a csapatot.

-Jó napot Miss Crine - üdvözölt mosolyogva a doki,amin felkuncogtam. - Látom jobban van.Megtudná mondani,hogy mire emlékszik? - Kérdezte tőlem,miközben az ágyamra ült le.

-Igazából arra emlékszem,hogy egy nagy fény közeledik,aztán sötétség,és üresség - részleteztem.

-Értem - bólintott egyet az orvos. - És az itt levő emberekre nem emlékszik? - Kérdezte összevont szemöldökkel.

-Nem - Csóváltam meg a fejemet.

-Miss Crine,magának részleges amnéziája van - jelentette ki a megállapítását az orvos egy kis idő után,amire én eltátottam a számat. - Ne aggódjon.Minden vissza fog térni a normális kerék vágásba,csak idő kell hozzá - nyugtatott meg a doki,aztán szó nélkül kilépett az ajtón.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

Idegesen vártam,hogy végre megszülessen az a bizonyos eredmény,hogy Gwen miért nem emlékszik ránk.Amikor hirtelen kinyílt a kórterem ajtaja,azonnal az orvoshoz mentem.

-Miss Crinenak részleges amnéziája van - jelentette ki száját elhúzva.

-Vagyis? - Vontam össze a szemöldökömet kérdőn.

-Gwendolyn mindent elfelejtett,csakis arra emlékszik,mikor a családja egyben volt.Magukra mégcsak halványan sem emlékszik.Ami eltarthat egy ideig - magyarázta nekünk komolyan.

-Mégis meddig? - Kérdezte Fearne.

-Napok,hetek,hónapok,vagy akár évekbe is telhet,mire minden visszajön - mondta szomorúan.Én a sokktól meg sem tudtam szólalni,helyette inkább üresen meredtem magam elé. - De egy illattal,képpel,vagy bármi mással visszajöhetnek az emlékek - próbált vígasztalni minket.

-Mikor vihetjük el? - Szólalt meg Louis.

-Már ma elvihetik,de kérem ne zaklassák fel nagyon - mondta kérlelően,mire mi bólintottunk egyet.Remek,a saját húgom nem emlékszik ránk,és akár több időbe telik,amire minden rendbe jön...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Értetlenül mentem ki a sporttáskával a kezemben a folyosón levő emberekhez,akik tűkön ülve vártak rám.

-Én Gwendolyn Crine vagyok.Örvendek - nyújtottam nekik mosolyogva a kezemet,ezzel megtörve a kínos csendet.

-Fearne Wright - fogadta el elsőként a kezemet a barna hajú lány,akinek az arcán láttam a szomorúságot.

-Ne aggódj,minden rendben lesz - simogattam meg a karját.

-Camille Gray - motyogta szemlesütve a szőke hajú.

-Danielle Peazer,örülök - mosolygott rám kissé bágyadtan a göndör hajú lány.

-Eleanor Calder - ölelt magához az,aki behívta az orvost hozzám.A többi fiú is bemutatkozott,míg nem értem a nyírott hajú sráchoz.Mosolyogva kerestem a tekintetét,amit végül meg is találtam.

-Liam - nyújtotta a kezét,amit készségesen elfogadtam.

-Olyan szemed van,mint apunak - kuncogtam el magam,amin ő is elmosolyodott. - Tényleg,a szüleimet nem láttátok? - Kérdeztem kissé zavartan.

-A szüleidnek sajnos munka miatt otthon kellett maradniuk - vágta rá Camille.

-Akkor egy alacsonyabb srácot nem láttatok?Világoskék szeme van,és nagyon mosolygós - írtam le az öcsémet.

-Ő is otthon maradt - rázták meg a fejüket egyszerre.

-De velünk fogsz lakni,mivel ránk bíztak a szüleid - mondta El mosolyogva.

-A szüleim idegenekre bíztak rá?Ez érdekes - merengtem el,hiszen anyuék nem éppen olyanok,mint akik ismeretlenekre bíznak rá. - Mindegy - vontam vállat egyszerűen.Amikor beültünk az autóba,néma csöndben mentünk el egészen egy hatalmas hotelig. - Itt laktok? - Kérdeztem hüledezve,mire Liam bólintott egyet. - Klassz - mondtam nevetve,amin mindannyian elmosolyodtak.
-Gwen,nem lenne gáz,ha velem lennél egy szobában?Csakmert nem szeretnénk egyedül hagyni - mondta magyarázkodva Danielle.
-Meg vagyok egyedül,és tudok magamra vigyázni - nyugtattam meg mosolyogva.Amikor megbeszéltük,hogy hol is alszok,akkor végre elindultam fel,Harryvel együtt.A göndör hajú srác szomorúan pillantgatott felém,amit nem hagyhattam szó nélkül. - Nézd,lehet,hogy ismerlek titeket,de nem emlékszem rá - ráztam meg a fejemet. - Minden erőmmel azon leszek,hogy megfejtsem,az egészet,de adjatok időt,rendben? - Kérdeztem nagy szemekkel a fiút.
-Rendben - mosolyodott el szélesen,mikor kinyílt a lift ajtaja gyorsan mentem a szobámba,ahol nagy rend volt,ami nem nagyon jellemző rám.Sóhajtva mentem be a fürdőbe,ahol megeresztettem a kádba a vizet,és néztem a tükörbe.A hátamon levő tetoválást eddig észre sem vettem,de most ahogy jobban szemügyre vettem,összeráncolt szemöldökkel próbáltam emlékezni arra,hogy mikor is csináltattam ezt.A kádba beszálltam,majd egy nagy levegővétellel lebuktam a víz alá,és amint lehunytam a szememet,egy érdekes kép tárult elém.Temetőben voltam az öcsémmel,és anya sírja előtt bőgtünk.Apámat sehol sem láttam,csakis mi ketten voltunk ott.Hirtelen feljöttem a felszínre,és szaporán vettem a levegőt.Gyorsan kiszálltam a vízből,és bementem a nappaliba,ahol a tévét bekapcsoltam,és a zenecsatornát maximum hangerőre tekertem.Egy szál törülközőben ugráltam a szoba közepén,míg nem kopogott valaki az ajtómon.Lejjebb halkítva a zenét,kíváncsian nyitottam ki íz ajtót,ami mögött Zayn kicsit sem kedves arcát láttam meg.
-Segíthetek valamiben? - Kérdeztem érdeklődve.Az énekes szeme végigpásztázta a testemet,de a kérdésemre nem válaszolt volna,ezért felköhögtem,hogy figyeljen rám,aminek meg is lett a hatása.
-Halkítsd lejjebb az zenét - vágta rá gorombán,és már ott sem volt.
-Halkítsd lejjebb a zenét - utánoztam Zayn hangját. - Seggfej - mormogtam magamban,és visszamentem a nappaliba.Érdeklődve vettem elő az asztalon heverő papírt,amit amikor megfordítottam,érdekes adatok tárultak elém.Különböző képek az öcsémről,és minden ország egyenként kihúzva kivéve Olaszországot.A hozzá csatolt képen én és Alcide voltunk,így tovább olvastam a papírokat...

*Zayn Malik szemszöge*

Idegesen lépkedtem Fearne szobájához,aminek ajtaján bekopogtam.Néhyán pillanat múlva,kinyílt az ajtó,ami mögött elő bukkant Fear kíváncsi feje.
-Én ezt nem bírom! - Fakadtam ki,ahogyan beértem hozzá. - Nem hiszem el,hogy nem emlékszik semmire! - Mondtam fejemet fogva.
-Befejezted? - Kérdezte higgadtan.
-Hogy lehetsz ennyire nyugodt? - Akadtam ki mégjobban.
-Úgy,hogy minden visszajön majd - vont vállat. - Zayn,a papírok amik Alcide jelenlegi tartózkodási helyét mutatják,azok mind Gwennél vannak.Tehát reményeim szerint ezek visszahozzák majd az emlékeit - magyarázta nyugodtan.
-De valami illat,vagy kép lenne az ami visszahozná az emlékeit - csóváltam meg a fejét. - Amúgy ő mióta ilyen vidám? - Kérdeztem témát váltva.
-Mióta azt hiszi,hogy Alcide még vele van - mondta egyszerűen. - Nem hiszitek el nekünk,de ő tényleg nagyon vidám lány,aki mindig a jót próbálja nézni - merengett el egy pillanatra. - Éppen ezért is próbálja Alt megkeresni - tette hozzá.
-Értem - motyogtam magamnak,aztán elindultam ki a szobából,de még visszaszóltam. - És Fear - szóltam vissza,amire felkapta a fejét. - Perrie - válaszoltam a legutóbbi kérdésére,majd otthagytam a tátott szájú lányt.A szobámba érve tárcsáztam Perriet,aki a harmadik csöngésre fel is vette. - Pezz?Igen,Zayn vagyok,mit szólnál,ha holnap találkoznánk? - Kérdeztem tőle izgatottan,ezzel elfelejtve Gwent...

II.kötet 2.fejezet: Kik vagytok ti?

Ciao!

Új résszel jöttem,amiben kiderül néhány dolog.Zaynnek érdekes vallomása lesz,ahogyan Gwen egy kérdéssel mindent tönkretehet...:)
Kellemes olvasást,és végén hagyjatok kommenteket!:)

XoXo Vicky

*Liam Payne szemszöge*

-Liam,jobban vagy? - Ült le mellém Louis.Ma egy fotózáson voltunk,de végre végeztünk,így már indulhatunk is Gwenhez

-Nem teljesen - ráztam meg a fejemet. - Ma még nem hívtak,hogy mi volt a vizsgálaton - mondtam kissé aggodalmasan.

-Li,lehet azért,mert még tart a kivizsgálás - próbált megnyugtatni.

-Ja,lehet - húztam el a számat. - Szerinted Gwen fel fog épülni? - Emeltem rá a tekintetemet.

-A halál a biztos,de az,hogy Gwen fel fog épülni,hát nem tudom haver - húzta el a száját. - Nem akarlak semmivel hitegetni - mondta őszintén.

 

*Zayn Malik szemszöge*

 

Idegesen léptem be a szobámba,aminek ajtaját hangosan becsaptam magam mögött.Már hónapok óta ugyan az.Nem mutathatok ki semmit,főleg most nem,hiszen azzal égetnének a többiek életem végéig.Liamről nem is beszélve...Semmi olyan jelet nem ad,ami a reményünket megvalósítaná.Helyette inkább mozdulatlanul fekszik,és mi karba tett kezekkel várunk.Megfogtam a legközelebbi tárgyat,ami a kezem ügyébe került,és teljes erőből a falnak dobtam,aminek hatására széttört a telefonom.Lehuppantam az ágyamra,és a fejemet fogva gondolkoztam.Gondolkoztam azon,hogy mi lesz.Ha felépül,vajon egészséges lesz-e,vagy valami maradandó sérülése lesz-e.Viszont ha bármi baja lesz én nem tudom,hogy mit csinálok.Egy kopogás azonban kizökkentett az elmélkedésemben.
-Gyere - szóltam ki a vendégemnek,aki be is lépett a szobámba,Fearne alakjában. - Mit akarsz? - Kérdeztem kicsit sem kedvesen.
-Mi bajod van? - Kérdezte karba font karokkal.
-Semmi - mondtam morcosan.
-Én meg született szőke vagyok - forgatta meg a szemeit. - Áruld már el!Amióta Gwen kórházba van,mégjobban elzárkóztál a többiektől.Ez nem normális - rázta meg a fejét.
-Miből gondolod,hogy Gwennek ehhez köze van? - Vontam fel kérdőn a szemöldökömet,és közben a gyomrom egyre jobban zsugorodott össze.
-Malik,tisztán látom rajtad,hogy érzel valamit Gwenny iránt - mondta sóhajtva.
-Akkor valami gond lehet a látásoddal - vágtam rá.
-Ne akard,hogy erőszakkal szedjem ki belőled - mordult rám. - Szóval? - Kérdezte újból,ezúttal komolyabban.
-Nem tudom - vallottam be őszintén. - Érzem,hogy fontos számomra,de nem annyira,mintha szerelem lenne - ráztam meg a fejemet.
-Miért nem közeledsz felé? - Kérdezte értetlenül.
-Ennek három,igen nyomós oka van - mondtam gúnyosan. - Az első,hogy nem érez úgy,ahogyan én.A második,hogy Liam kiherélne,ha megtudná.És a harmadik,hogy a többiek rajtam röhögnének.Plusz,nem akarom kitenni a fotósok,és az újságírók veszélyének - magyaráztam az érveket,amin gondolkozott.
-Te hülyébb vagy mint gondoltam - jelentette ki néhány perc után. - Egy,ha nem látsz semmit Gwen-en,az azért van mert nem közeledsz felé.Kettő,Gwendolyn lenne az,aki előbb ütné le a bátyját,mielőtt még téged herélne ki Liam.Ugyanis ha a húgával vagy,maximum egy fejmosást kaptok,amit Gwen utál,mert nem szereti,ha mások bele szólnak az életébe,vagy a döntéseibe.És a harmadik indokod,pedig a legrosszabb.A többiek miért röhögnének ki?Mert lenne egy normális barátnőd,aki nem ribanc?Szerintem inkább gratulálnának hozzá.És mi az,hogy nem tennéd ki a fotósok,meg az ilyenek veszélyeinek?A bátyja egy énekes banda tagja,akik nagyon felkapottak manapság,plusz,az anyja is énekes volt,ráadásul neki sem kell a szomszédba mennie egy kis hangért - mondta hevesen gesztikulálva,miközben én egész végig agyaltam.
-De van itt mégegy probléma - mondtam fejcsóválva.
-Ha mégegy nevetséges indokot mondasz,komolyan megtéplek - puffogott mielőtt bármit is mondhattam volna.
-Nem - mosolyodtam el halványan. - Perrie - mondtam ki a jelenlegi barátnőm nevét.
-Dobd ki - vont vállat lazán.
-Mi?Nem!Én szeretem Perriet! - Csattantam fel mérgesen.
-Akkor nem jelentene neked valamit Gwen - mondta ki a valóságot.
-Azt nem mondtam,hogy szerelmes vagyok Gwenbe,csak fontos számomra.Szerelmes viszont Perriebe vagyok - magyaráztam érthetően,bár én is belebonyolódtam kissé.
-Akkor döntened kell - mondta gondterhelten. - Vagy Gwendolyn vagy Perrie - állított választás elé.Mikor válaszra nyitottam volna a számat,Fearne félbeszakított.
-Szerintem ideje lenne mennünk a kórházba - nézett a karórájára,mire én bólintottam egyet.

Liam Payne szemszöge*

Sóhajtva álltam fel a székről,és indultam el a folyosón.A nővérek sürögtek-forogtak,kezükben a kórlapokkal.Egy hideg kéz megragadta a vállamat,amire ijedten fordultam meg,és találtam szembe magam Niallel.Ő most jött be először a kórházba,mióta a baleset történt.Kérdőn néztem az Ír banda tagra,aki szégyenkezve sütötte le a szemét.
-Miért jöttél? - Kérdeztem ezzel megtörve a csendet.
-Látni akartam Gwendolynt - mondta őszintén.
-Minek?Eddig sem érdekelt,hogy mi van vele - mondtam gúnyosan.
-Liam,szerinted mennyire volt kedvem látni azt,hogy az az ember,aki nagyon jó barátom,félholtan fekszik egy ágyon,ráadásul az én hülyeségem miatt?! - Dörrent rám.
-Mindegy,megtörtént,már úgysem tehetünk mást,a reménykedésen kívül - motyogtam neki. - Voltál bent nála? - Kérdeztem szinte suttogva.
-Onnan jöttem - mondta röviden. - Nem jössz le a büfébe?Nem ettem ma még semmit,és mindjárt éhen halok - mondta szomorúan nézve rám,amire én válaszul csak bólintottam egyet.Amikor a büfébe leértünk,kikértünk magunknak egy-egy melegszendvicset,és úgy mentünk vissza a kórterem elé,ahol már a többiek is ott voltak.Kíváncsian néztem a srácokra,és a három lányra,akik aggodalmasan fürkészték az ajtót,ami mögött Gwen van.
-Mi történt? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Felébredt - mondta ki halkan Eleanor rám se nézve.A döbbenettől a számat is eltátottam. - A nővérek lekapcsolják a gépekről,ezért kiküldtek minket - magyarázott tovább nekem és Niallnak.Mielőtt bárki,bármit mondhatott volna,kinyílt az ajtó,ami mögött megjelent a nővérnek a mosolygós arca.
-Bemehetnek hozzá - jelentette ki kedves mosollyal az arcán,mire mi úgy csörtettünk be,akár a csorda.Gwen kissé fehér arccal nézett ránk.
-Jézusom!Jól vagy?Ugye nem fáj semmid?Kérlek szólalj már meg! - Zúdítottam mindent a nyakába,mikor hirtelen megszólalt.
-Ne haragudj,ismerjük egymást? - Kérdezte értetlenül,amire nekem a szemeim elkerekedtek.
-Gwen,ne játszd a hülyét! - Rázta meg a fejét Fear,majd Gwendolyn újra megszólalt.
-Bocsánat,de kik vagytok ti?

II.kötet 1.fejezet: Nem lehet...

Helló!:))

Meghoztam a második évad,első fejezetét.Tudom,kissé hamar,de bekell hoznom a lemaradást,és kommentben is kértétek,hogy hamar hozzam az következő részt.:)
Itt Alcide több "szerepet kap",de mindennek megvan a maga oka...;) Remélem tetszeni fog,és a végén kommenteljetek!:)
U.I.: Nézzetek be,és kommenteljetek! --> http://xmisscongeniality1dx.blogspot.hu/

XoXo Vicky

*4 hónap múlva*

Semmi.Még mindig semmi.Gwen még mindig mozdulatlanul fekszik az ágyon,és kómában van.A lélegeztetőgépek azok,amik életben tartják,és a szívverését is az a kis kütyü mutatja nekünk.Négy hónapja minden egyes nap bejövök hozzá,de mivel a turnét ismételten nem szakíthatjuk meg,ezért Roalinda,és a lányok szoktak mellette lenni.A baleset óta,Camille csakis magát okolja,és emiatt nem áll szóba Niallel,aki élő hullaként jár köztünk.Harry szintén sokkot kapott,de próbálja Fearnet vígasztalni.Louis nem poénkodik azóta,inkább a zenébe temetkezik,míg Zayn a közömbösséget mutatja,ami jelenleg nem érdekel engem.És,hogy mi van velem?Nos,az eset óta amint van időm,csakis a húgom mellett vagyok.Hiányzik,de a doki állítása szerint,ha beszélek hozzá,akkor előrébb segítem a gyógyulását,és több remény van a kómából való felkelésére is.Ma például szabadnapot kaptunk,így a mai napot a kórházban töltöm.

-Jól vagy? - Zökkentett ki Fearne a gondolat menetemből.

-Hogy lennék? - Kérdeztem vissza hitetlenül. - Tudod,mindig,mikor minden rendben van,akkor történik a legrosszabb dolog - merengtem el egy pillanatra.

-Liam,egy dolognak sose a rossz oldalát nézd - rázta meg a fejét,aminek hatására a barna tincsek az arcához csapódtak. - Inkább reménykedjünk abban,hogy Gwen fel fog ébredni - simított végig a karomon,majd felállt mellőlem. - Viszont lemegyek valami normális kávézóba,és hozok valami iható löttyöt.Ennél bármi jobb - bökött az autómatára,és már ott sem volt.Sóhajtva néztem a kórterem ajtajára,és egy nagy levegővétellel,felálltam a székről,és bementem a húgomhoz.Rosalinda szomorúan nézett rám,majd én is leültem mellé.

-Még mindig semmi - csóválta meg a fejét.

-Rosalinda - szólítottam meg a nőt,aki rám nézett. - Fel fog épülni? - Kérdeztem rekedten.

-Nem tudom - sóhajtott fel. - Anastasia biztos csalódott,ha ezt látja fentről - motyogta magának,aztán mindketten az ágyon fekvő lányra néztünk.

 

*Alcide Crine szemszöge*

 

Fájó fejjel keltem fel,és mentem le az étkezőbe,ahol nagyapa már várt rám.

-Jól vagy öcskös? - Kérdezte tőlem,miközben az asztalhoz ültem le.

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Tegnap óta fáj a fejem,és szédülök - mondtam fejemet fogva.

-Ez most vagy azt jelenti,hogy titokban ittál este,vagy telepátia - vont vállat.

-Tudod,hogy nem szoktam inni - ráztam meg a fejemet,majd visszakérdeztem. - Telepátia?Hogy érted ezt? - Kérdeztem értetlenül.

-Gwendolynnal történt valami,és ezt megérezheted.Ezt hívják telepátiának - magyarázott.Hát,ma is tanultam valamit.
-Gwen bajban van? - Kérdeztem kissé elképedve.
-Al,én egy szóval sem mondtam ezt - rázta meg a fejét. - Minden rendben lehet vele,erős lány,és kitartó,nagyonis - mosolyodott el halványan,de szemében láttam a az aggodalom jeleit.
-Remélem - motyogtam az orrom alatt.
-Inkább segíts az új lánynak,mert szegény még nem tudja,hogy mi hogy lehet - mosolygott rám sejtelmesen,amit nem értettem. - A virágkertben van - mosolygott rám,amire én csak megforgattam a szemeimet,és gyorsan felkaptam egy pólót magamra,majd kimentem a virágkerthez,ahol egy fekete hajú lány állt nekem háttal.
-Öhm,helló! - Szóltam hozzá,mire ő ijedten fordult meg.Amikor szembe találtam magam a lánnyal,szinte sokkot kaptam.
-Szia!Én vagyok az új lány!Deborah Monroe,de a Debbit jobban szeretem  - nyújtotta a kezét mosolyogva,amit elfogadtam,de megszólalni nem tudtam.Érdeklődve várta,amíg én is bemutatkozom,de tényleg nem tudtam egy hangot sem kinyögni. - Te bizonyára Mr. Crine unokája lehetsz - próbált beszélgetni.
-Ja,igen! - Eszméltem fel. - Alcide Crine - fogtam kezet vele. - Barátoknak csak Al,úgyhogy hívhatsz Alnak - mondtam zavartan.
-Rendben - bólintott mosolyogva.
-Tényleg,mennyi idős is vagy? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Tizenhat - mondta elpirulva. - Te? - Kérdezett vissza.
-Tizenhat - mondtam én is zavartan.
-Akkor melyikeket,hogyan kell rendezni?Úgy értem,azért vagy itt,hogy megmondd melyik színt melyikkel párosítsam,vagy nem? - Kérdezte kíváncsian.
-Igen!Persze! - Mondtam úgy,mintha tudnám,hogy melyik melyik. - A vörös,a fehérrel szokott lenni,és,a kék pedig a sárgával - mondtam elgondolkozva,hogy hogyan is szokott a vázákban lenni.
-Fogalmad sincs,igaz? - Kérdezte nevetve a mellettem álló lány.
-Igaz - mondtam kuncogva. - Szerintem válogasd úgy,ahogy neked tetszik - mondtam ötletet adva,mire ő bólintott egyet.
-Mr. Crine,nem fog megharagudni,ha nem úgy van,ahogyan szokott lenni? - Kérdezte félve,amin elmosolyodtam.
-Hidd el,ha el is rontanál valamit,akkor is megdicsérne - legyintettem vigyorogva,amin ő is halványan elmosolyodott. - Én viszont megyek,mert még ki kell takarítani a medencét.Megígértem,hogy kipofozom a medencét - vakartam meg a tarkómat. - Akkor én most,megyek - böktem magam mögé,ő pedig válaszul bólintott egyet. - Majd még találkozunk Debbi - intettem neki,amit ő is viszonzott.Dühösen lépkedtem vissza a nagyapámhoz,aki a reggeli újságját olvasta. - Hogy juthatott ilyen az eszedbe?! - Kérdeztem felcsattanva.
-Mi a probléma? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Tizenhat?!Tizenhat éveseket alkalmazol?! - Akadtam ki mégjobban.
-Mielőtt berekednél a sok kiabálás miatt,el kell,hogy mondjam,Deborah önként jött ide,mikor látta,hogy üresedés van.Joannie unokahúga,és mivel Joannie meghalt,így idejött - mondta részletezve,amin én ledöbbentem.
-Itt fog lakni? - Kérdeztem kerek szemekkel.
-Látszik,hogy nem a lényeget fogod meg - forgatta meg a szemeit. - De igen,itt fog lakni - sóhajtott fel,majd újra rám nézett. - Tetszik,igaz? - Kérdezte bujkáló mosollyal az arcán,mire én elvörösödtem.
-Inkább kitakarítom a medencét - mondtam dadogva,és már ott sem voltam.Kíváncsi vagyok,hogy mi jöhet még ezután...

*Liam Payne szemszöge*

Álmosan néztem fel a mellettem megtorpanó szőke lányra,mire nekem éberebb lett a tekintetem.
-Mit szeretnél? - Kérdeztem közömbösen.
-Liam,én tényleg nagyon sajnálom - ült le mellém szomorúan. - Tudom,hogy haragszol rám,de ... - kezdett bele újabb magyarázkodásokba,de félbeszakítottam.
-De mi?Felfogtad azt,hogy a te féltékenységed miatt élet-halál között van? - Kérdeztem idegesen,de nem válaszolt. - Sejtettem - suttogtam magam elé. - Arról fogalmam sincs,hogy Niallel beszéltetek már arról,hogy miért hitted azt,hogy valami van köztük,de azt tudnod kell,hogy Niall meg akart lepni az egy hetes évfordulótok miatt - magyaráztam komolyan,hátha felfogja a szavaim súlyát,de látva üveges tekintetét inkább hagytam az egészet.
-Emlékezett az egy hetes fordulónkra? - Kérdezte kicsit sem megragadva a lényeget,mire én válaszul bólintottam. - Jézusom!Hogy lehettem ekkora barom? - Pattant fel mellőlem,majd lenézett rám. - Liam,kérlek bocsáss meg - kérlelt könnyes szemekkel.
-Inkább menj be hozzá egy kicsit - sóhajtottam fel,hiszen tudtam,hogy ő még egyszersem látta Gwent.Camille szó nélkül nyitott be a kórterembe,míg én maradtam kint a váróban.Egy idő után,felálltam,és lassú léptekkel mentem oda az egyik nővérhez,aki a húgom lapjait nézegette. - Elnézést - szólítottam meg a nőt,aki kíváncsian kapta fel a fejét. - Változott az állapota? - Kérdeztem kissé aggodalmasan.
-Nos,Miss Crine túl van az életveszélyen,bár még kómában van.Próbálunk mindent megtenni az egészségért,de azt biztosan állítom,hogy napról napra javul az állapota - mosolyodott el a végére halványan,ami engem megnyugtatott.Egy apró bólintással jelezve,hogy megértettem,majd visszaültem a székbe.
-Mit mondott? - Kérdezte egy hang,amit ezer közül is megismernék.
-Napról napra jobb az állapota,de kérdéses,hogy mikor kel fel - mondtam Daniellenek,aki sóhajtva ült le mellém. - Nagyon szeretem,és nem akarom újból elveszíteni - néztem a szemébe. - Csak te és ő maradt már nekem,hamár a szüleimmel összevesztem - mondtam komolyan.
-Liam,minden rendben jön,csak idő kell hozzá - simított végig a karomon megnyugtatás képp.
-Remélem is - sóhajtottam fel,és közelebb húztam magamhoz a barátnőmet,és így vártunk tovább.

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Sötétség.Ennyi amit látok.De,hogy miért vagyok itt,arról fogalmam sincs.Hallok hangokat,de válaszolni nem tudok rájuk,akárhogyan is próbálok vagy szeretnék.Néhány ismeretlen hang is van köztük,akiket életemben nem hallottam.Remélem minél hamarabb kiszabadulok innen,mert kezd unalmas lenni az itt lét.Hirtelen egy világosabb alakot láttam közeledni felém.Amikor megpillantottam az ismerős illetőt,azt sem tudtam,hogy mit tegyek.
-Alcide? - Kérdeztem döbbenten.
-Szia nővérkém - mondta mosolyogva.
-Jézusom!El sem hiszed,hogy mióta kereslek!Hol voltál,vagyis,te most,hogyhogy itt... - kezdtem bele,de félbe szakított.
-Még nem találtál meg - csóválta meg a fejét,amit nem értettem meg. - Csak ideképzelsz,mert azt szeretnéd a leginkább,ahogyan én is - magyarázott komolyan.
-Jó,de hol vagy? - Kérdeztem figyelembe sem véve a mondatát.
-Gwen,nem ez a legfonotsabb.Úgyis meg fogsz találni - mosolyodott el a végén.
-Al,csak legalább mondd meg,hogy hol vagy - kérleltem továbbra is.
-Legyen elég annyi,hogy olíva - sóhajtott fel gondterhelten,mire én inkább bólintottam. - Most viszont vissza kellene menned - mondta mosolyogva.
-Hova kéne mennem? - Kérdeztem vissza értetlenül.
-Gwen,sokan vannak,akik várnak vissza a normális életbe.Engem majd megtalálsz,de idő kell mindenhez - mondta nekem,de mielőtt megölelhettem volna,eltávolodott,amit értetlenül néztem. - Nem lehet - rázta meg a fejét.
-Miért? - Kérdeztem döbbenten.
-Mert ha megérintesz,akkor soha többet nem találkozhatunk - mondta szomorúan. - Hidd el,jobb várni,minthogy soha többet ne találkozzunk - mondta egy ígéretes mosollyal az arcán,és már egyre jobban kezdett elhalványulni.Mielőtt tiltakozhattam volna,Alcide már ott sem volt.Remélem minden rendbe jön,csak idő kell hozzá...

41.fejezet: A féltékenység ára...[első évad befejezett]

Sziasztok!:)

Tudom,hogy régen hoztam részt,amit tényleg nagyon sajnálok,viszont mostmár belehúzok a blog írásba.
A részről csak annyit,hogy ez lesz az első évadnak a "záró része".Hosszúra sikeredett (szerintem),de a vége az,amit nyitva hagyok,hiszen így fog kapcsolódni a második évadhoz.:) Nem is szaporítom tovább a szót,hanem inkább kellemes olvasást kívánok a részhez!:)

XoXo Vicky

-Gwen,ugye tudod,hogy Cam mennyire féltékeny tud lenni - magyarázott az ágyamon ülve Fearne.A mai nap lenne az a bizonyos nap,amikor Niall átadja az ajándékot a barátnőnknek.

-Nem értem,hogy miért mondod ezt - ráztam meg a fejemet értetlenül. - Camille pontosan tudja,hogy nem másznék rá a fiújára - mondtam sóhajtva.

-De te is tudod,hogy a bolhából is elefántot tud csinálni - forgatta meg a szemeit,amin elmosolyodtam.

-Niallon látszik,hogy tényleg szereti őt - magyaráztam neki. - Úgyhogy eleve felesleges kombinálni - legyintettem semmit mondóan,mikor valaki elkezdett kopácsolni az ajtómon.Unottan nyitottam ki az ajtót,ami mögött az izzó tekintetű Louis állt.Kérdőn néztem az énekesre,aki szó nélkül haladt el mellettem. - Persze,bejöhetsz - mondtam cinikusan,és becsuktam az ajtót.

-Elmondanátok,hogy miért kellett hazudnom Elnek? - Kérdezte felháborodva tőlünk,amit mindketten érdeklődve figyeltünk.

-Nem tehetünk arról,hogy képtelen vagy normálisan hazudni - vont vállat lazán Fearne amin elnevettem magamat.

-Ne húzz fel jobban Wright! - Dörrent rá a lányra,aki furcsa módon hagyta magát,és nem szólt vissza. - Szóval? - Nézett rám magyarázatot várva Lou.

-Niall meglepetésre készül Camnak,mivel most ünneplik az egy hetes fordulójukat,ha jól emlékszem . mondtam beavatva a tervbe,mire neki egyre nagyobb mosoly ült ki az arcára.

-Értem - bólintott egy aprót. - Tudok valamiben segíteni? - Kérdezte már kedvesebben.

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Inkább menj Niallhez,és beszélj vele.Nagyon izgulhat szegény - mosolyogtam vissza rá megértően,mire ő szó nélkül kiment a szobámból. - Rendben,akkor segítened kell távoltartani Camet,amíg Niallel elmegyünk virágot venni - mondtam neki számat elhúzva.

-Nem lesz könnyű dolgom - mondta fejcsóválva. - De muszáj lesz - mondta beletörődve,majd kiment ő is a szobából.Egy ideig még ültem az ágyon,aztán kiléptem a szobámból,és megindultam egyenesen az aula felé.Fél óra várakozás után,megláttam Niallt,aki sietős léptekkel jött le a lépcsőn.Mosolyogva néztem végig a fiún,aki kitett magáért,már ami a külsőt illeti...

-Bocsi a késésért,csak nem találtam az ajándékot - húzta férre a száját.Nevetve legyintettem,majd elindultunk a legközelebbi virág árushoz.

-Ugye tudod,hogy melyik a kedvenc virága? - Néztem rá kérdőn,mikor már ott voltunk.

-Az igazság az,hogy nem - hajtotta le kínosan mosolyogva a fejét.

-Camille kedvenc virága az orgona.Amióta ismerem,Cam csakis ezt a növényt szereti - mondtam magyarázkodva neki.

-Biztos,hogy az jó lesz?Úgy értem,bízom benned,de még melyiket szereti? - Kérdezte izgatottan.

-Niall,ha Camillenak csak egy szál füvet viszel,még annak is örülne - mondtam nyugtatva,amin elnevette magát.

-Tudom,de a legjobbat szeretném neki adni - mondta sóhajtva.

-Neki te vagy a legjobb dolog az életében - vágtam rá hirtelen,de őszintén.Az énekes elmosolyodott a kijelentésem hallatára,és ő szó nélkül kifizette azt a néhány szál orgonát.Amikor kijöttünk a virágokkal a kezünkben,elindultunk vissza a hotelba. - Niall - szólitottam meg a mellettem szótlanul sétáló fiút,aki felkapta neve hallatára a fejét. - Annyit kérek,hogy vigyázz rá,bármi is történjen - néztem mélyen komolyan a szemébe.

-Rám mindig számíthat - mondta ő is komolyan.Mikor már a hotel közelében voltunk,megpillantottam Fearne ismerős alakját,és a mellette értetlenül álló Camet,aki szerencsére nem vett észre minket.Fear ahogyan vissza próbálta rángatni a szőke hajú barátnőnket,Camille szinte azonnal kiszúrt minket.Kissé feszengve sétáltunk a közelükbe,miközben ő egyre inkább hátrált.

-Camille!Halgass végig!Nem az,aminek gondolod! - Mondtam a keze után nyúlva,de ő elhúzta azt.

-Mikor akartátok elmondani? - Kérdezte könnyektől csillogó szemekkel.

-Cam!Félre érted! - Ment közelebb Niall,de Camille reakciója itt is ugyanaz volt mint nálam.

-Pont ti ketten? - Kérdezte egyre hangosabban. - Tudjátok mit?!Menjetek a francba! - Mondta dühösen,és kilépett a forgalmas útra.

-Camille,vigyázz! - Kiáltottam rá,mikor megláttam egy igen gyorsan száguldó autót,ami egyenesen Cam felé ment.A barátnőm nem figyelt rám,így szó nélkül félre löktem,mikor...Mikor megéreztem egy erősebb lökést az oldalamon.Tehetetlenül rogytam le a földre,és vettem lassabban a levegőt.A hangok egyre csak tompultak,ahogyan a fények is.

-Gwen! - Hallottam meg egy ismerős hangot,amit a bátyámhoz tudtam kötni.A szívem egyre lassabban vert. - Hívjátok már a kibaszott mentőket! - Szólalt meg ismét Liam,kissé idegesen,de nem tudtam tisztán kivenni a hangokat.Egyre nehezebben tartottam nyitva a szemeimet,így lasan lecsukódtakaz ólom súlyú szemhéjaim...,talán örökre.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

-Hívjátok már a kibaszott mentőket! - Dörrentem rá a többiekre,akik tehetetlenül álltak mellettem. - Gwen,nem lesz semmi baj! - Simogattam az arcát,ami egyre csak fehéredett. - Kérlek maradj velem - motyogtam a húgomnak,aki lecsukta a szemét,és elernyedt teste a kezeim között volt.A mentők szirénázása zökkentett ki a húgom kérlelésére.A mentősök szó nélkül betették a kocsiba,majd ránk néztek,hogy ki tudna velünk jönni.Mielőtt megszólaltam volna,Fearne megelőzött.

-Majd én megyek - szólalt meg szipogva. - Ti gyertek majd utánunk - mondta nekem a szemembe nézve,mire én bólintottam egy aprót.Üveges szemekkel néztem a távolodó mentőautót,ami már agyon távol volt tőlünk.Ezután,már fogalmam sincs,hogy mi lesz velem...

Újabb díj

Helló!:)

Hát,nem is tudom,hogy hol kezdjem.Nagyon régen írtam,aminek az az oka,hogy nem volt túl sok időm,akárhogyis próbáltam időt szakítani az írásra.Szeretnék köszönetet mondani Petrának,akitől megkaptam az újabb díjamat,amit nem hiszem,hogy megérdemlk,ennyi késés után.:(

XoXo Vicky

Szabályok

1. Írj magadról 11 dolgot

2. Válaszolj 11 kérdésre

3. Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek

 

 

 

 

11 dolog rólam:

 

1. Barna lesz a hajam

2. Nem várom a nyolcadikat,mert kissé félek,hogy mi lesz az után

3. Nehezen illeszkedek be

4. Mostanában egyre több Cher Lloyd-ot hallgatok

5. Szerencsére idén még nem égtem le

6. Életem (eddigi) legrosszabb táborában voltam

7. Bele fogok mostanában húzni a részek írásába! (Ígérem!)

8. Várom,hogy végre betöltsem a 15-öt :))

9. Kedvenc dalom: Jessie J - WILD

10. Anyuval töltött csajos napokat szeretem a legjobban :)))

11. Többet nem tudok :D

 

 

 

Válaszolj a kérdésekre!

 

 

 

 

1. Olvastad már valamelyik történetem//blogom?

- Nem.:(

2. Ha igen, mi a véleményed róla?

- Mivel nem olvastam fogalmam sincs róla.

 

3. Ha nem, akkor tervezed?

- Igen.:)

4. Panda vagy koala maci?

-Panda.^^

5. Kedvenc sajtod?

-Mindegyiket szeretem.:D

6. Szerinted aranyosak az albínó egerek?

-Hát,én mindegyik rágcsálótól félek,ha ciki,ha nem.

7. Ha tehetnéd tartanál a szobádban elefántot?

-Leszakadna az emelet.:DD

8. Mit szólnál, ha egy energiatakarékos izzó megkérné a kezed?

-Kinevetném.:D

9. Volt már olyan, hogy megszagoltad a plafont?

-Nem.:DD

10. Milyen zsebkendő márkát használsz?

-Zewa-t.:)
11. A kérdéseim alapján milyennek gondolsz engem?

-Kedvesnek,és jó humorúnak.:))

 

 

11 kérdés:

 

1. Kedvenc sorozat?

2. Kedvenc számod?

3. Kedvenc dalod?

4. Hanyadik blogodat írod?

5. Milyen napod volt?

6. Kedvenc évszak?

7. Vált már valóra valamelyik álmod?

8. Olvastad SZJG-t?

9. Csalódtál már valakiben?

10. Kedvenc könyved?

11. A  könyvet, blogot, filmet a borítója alapján szoktad megítélni?

 

11 embernek küld tovább

 

Zsófi:)

Diana

40.fejezet: "Te aztán tényleg szereted"

Sziasztok!:)

Nagyon sajnálom a sok kihagyást,de a táborban nem volt net meg semmi,így nem tudtam feltenni részeket.:/

Nagyon szépen köszönöm a 11000-es megtekintést,a 26 feliratkozót!:)) Az előző részhez jött kommentek jól estek,és kíváncsi vagyok,hogy szerintetek,lesz-e valami gáz,Niall "ünneplése" körül...:) Kellemes olvasást & kommentben várom a tippeket!;)

XoXo Vicky

Unottan ültem le az egyik ülésre,amikor felszálltunk a gépre.Most Mancehster-be megyünk,ahol lesz egy nagyobb koncert egy nap múlva.Perrienek is elindult a turnéja,aminek személy szerint nagyon örülök,hiszen nem lesz aki nyávogjon.Bár Zayn mintha le lenne törve,ami érthető,mert a barátnője,viszont azt nem értem,hogy a legutóbbi együttlétüknél átmentem szólni,akkor nem volt szomorú,vagy ideges.Vagy lehet,hogy nem is ez miatt letört?De miért is érdekel engem?Hiszen,ő értem semmit sem tett,ami miatt foglalkoztatnia kéne engem...Gondolat menetemet az szakította félbe,hogy Niall lehuppant mellém.Kérdőn néztem a szőke énekesre,aki kissé idegesen meredt maga elé.

-Baj van? - Tettem fel kérdésemet.

-Segítened kéne valamiben - motyogta halkan,ami érdekelt. - Nemsokára egy hetesek leszünk Cammel,és gondoltam meg kellene lepnem valamivel - magyarázta ujjait tördelve,amin elmosolyodtam. - És fogalmam sincs,hogy minek örülne - fejezte be a mondani valóját.

-És gondolom abban kéne segítenem - forgattam meg vigyorogva a szemeimet,amire ő bólintott egyet. - Rendben - bólintottam mosolyogva,mire ő hitetlenül pillantott rám.

-Miről van szó? - Huppant le hirtelen mellénk Fearne,amire mindketten megugrottunk ijedtünkben Niallel. - Ennyire ijesztő vagyok? - Kérdezte tettetett sértettséggel.

-Nem - ráztam meg a fejemet. - Camnek meglepit csinálunk - suttogtam halkan,hogy a néhány üléssel előbb ülő barátnőnk semmit se halljon.

-Király!Milyen alkalomból? - Kérdezte izgatottan.Nos,Fearne az,aki szereti meglepni az embereket.

-Egy hetesek lesznek Niallel - mondtam mosolyogva.

-De jó! - nézett a fiúra csillogó szemekkel,aki büszkén bólintott egyet.Az út további részében erről beszélgettünk,amíg Camille oda nem jött hozzánk.

-Mit csináltok? - Kérdezte vigyorogva,miközben hozzánk huppant le.Szám szélét rágcsálva gondolkoztam azon,hogyan is tudnánk finoman elküldeni.Fear gyorsan kikapta a kezemben levő teát,és egy gyors mozdulattal Camre öntötte azt. - Jesszusom!Normális vagy?! - sikoltott fel Camille,mikor megérezte a hideg folyadékot magán.

-Bocsánat!Nem direkt volt! - Mondta mentegetőzve,és közben a táskájában turkált papírzsebkendő után kutakodva.Halvány mosollyal az arcomon néztem össze Niallel,aki hálás pillantásokkal jutalmazta meg a barna hajú barátnőmet.Amikor a gép leszállt,sietős léptekkel indult meg mindenki.A limuzinba beszállva mindenki a napját kezdte el tervezgetni,míg nem került rám a sor.

-Gwen,te mit csinálsz ma? - Kérdezte Liam kíváncsian.

-Körbenézek egy kicsit - vontam lazán vállat,és egy futó pillantást lövelltem Niallnek.

-Én szerintem elmegyek az egyik hangszerüzletbe.Úgyis kellene vennem pengetőt - gondolkozott el.

-Elmehetek veled? - Kérdezte Camille izgatottan a barátjától.Aggodalmasan néztem Fearnera,aki megszólalt,nekem a legnagyobb szerencsémre.

-Nem! - Vágta rá a lány,amit mindenki érdeklődve figyelt. - Úgy értem,hogy nekem kellene segítened.Tudod,néhány festmény meg minden - magyarázott Camnek hihetően,aki megadóan sóhajtott.

-Rendben,akkor majd máskor - legyintett,amire én megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,aztán megszólalt Ellie.

-Gwen,bemutassam Manchester-t? - Kérdezte kedvesen mosolyogva,amire meg sem tudtam szólalni.Niall alig észrevehetően rátaposott a mellette ülő Louis lábára,akinek kissé bekönnyesedett a szeme a fájdalom miatt,majd megszólalt.

-Nem lesz jó! - Rázta meg a fejét Lou,amire El felkapta a fejét.

-Miért nem? - Kérdezte értetlenül.

-Mert - gondolkozott el egy percre. - Mert tudod,hogy mennyire béna vagyok a kipakolásnál - mondta a leggyengébb indokot,amit valaha is hallottam.Szemrebbenés nélkül néztem a fiúra,aki kínosan mosolyogva próbálta elhitetni ezt a barátnőjével.

-Oké - bólintott Eleanor megadóan.Halkan felkuncogtam,de rögtön abbahagytam,mikor megláttam Fearne izzó tekintetét.Kiszálltunk a hotel előtt,és sietős léptekkel mentünk fel a saját szobánkba.Egyszerűen ledobtam a bőröndömet a földre,aztán a kézitáskámat felkapva,gyorsan lesiettem vissza a földszintre,ahol Niall várt kissé idegesen toprogva.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten amint meglátott.
-Siettem,ahogy csak tudtam - mondtam védekezve. - Mire gondoltál ajándéknak? - Kérdeztem témát váltva.
-Valami ékszerre,de mivel fogalmam sincs,hogy mi tetszene neki,így kéne a segítséged - magyarázott,miközben az utcán sétáltunk.
-Niall,szerintem ha egy rózsát vinnél neki,szerintem annak is nagyon örülne - mosolyogtam a fiúra,aki csak megrázta a fejét.
-Az nem személyes.Ő többet érdemel - mondta csillogó szemekkel.
-Te aztán tényleg szereted - suttogtam halkan,amire ő elvörösödött.Szó nélkül léptünk be az egyik ékszerboltba,ahol az énekes megindult a karkötők felé.Érdeklődve nézelődött az ékszerek között,miközben én a gyűrűket nézegettem.Vajon megtudnák csinálni az anyám eljegyzési gyűrűjét?
-Gwen! - Szólt oda nekem,amire felkaptam a fejemet.Ő egy aprót biccentett,hogy menjek oda hozzá. - Ez szerinted jó? - Kérdezte,kezével egy végtelen jelet ábrázoló karkötő felé mutatott.
-Ez gyönyörű - mondtam ámuldozva,szemeimmel közben az arany ékszert fixíroztam.Niall kifizette a karkötőt,majd elindulhattunk vissza a hotelba.
-Gwen,lehetne mégegy kédésem? - Nézett rám félve,mire én bátorítóan bólintottam egyet. - Holnap eljönnél velem a virágokért?Mármint,én is meg tudom oldani,de jó lenne,ha valaki elkísérne - magyarázkodott.
-Camille és a te érdekedben bármit - mondtam kuncogva,és jó éjt kívánva neki felmentem a saját szobámba,aminek ajtaja előtt Louis állt kíváncsian fürkészve engem.. - Szép,jó estét neked is - mondtam gúnyosan,amin elnevette magát. - Mit szeretnél? - Kérdeztem az ajtót kinyitva az énekestől.
-Tudni,hogy miért kellett hazudnom - jött be karba font karokkal az ajtón. - Szóval? - Kérdezte komolyan.
-Mert a kedves,szőke haverotoknak nemsokára egy hetes lesz a kapcsolata,aminek alkalmából meg szeretné lepni valamivel a barátnőjét - foglaltam össze az indokokat,amit ő próbált megérteni a hadarásom ellenére. - És mivel titokban kell ezt tartani,megköszönném,ha nem mondanád el Camillenak - tettem hozzá cinikusan.
-Bennem megbízhatsz - kacsintott rám vigyorogva,amin elmosolyodtam. - Csak ennyit akartam kérdezni,de mivel már tudom,gondolom nem baj,ha megyek lefeküdni - nézett rám álmosan,mire én csak megráztam a fejemet.Miután Lou kiment a szobámból,sóhajtva mentem be a fürdőbe,ahol megnyitottam a meleg vizet,és unottan dőltem neki a mosdókagylónak,várva addig,amíg fel nem töltődik a kád.A telefonomat magam mellett tartottam,és közben azon imádkoztam,hogy Devtől jöjjön egy hívás,ami az öcsém előkerülését jelenti.Napok óta semmit sem hallottam se felőle,se Devonneról,aki az utolsó reményemet jelentené.Észre sem véve azt,hogy tele van a kád,és szinte már kifolyt onnan.Gyorsan elzártam a vizet,és beleültem a meleg vízbe.Háromnegyed óra áztatás után,kiszálltam a vízből,és felkapva magamra a hálóingemet,besétáltam a hálószobába.Sóhajtva ültem le az ágyra,és tettem le az éjjeli szekrényre a telefont.Egy ideig még meredtem magam elé,majd egy utolsó pillantást vetve a készülékre,magamra húztam a takarót,és addig maradtam ébren,amíg el nem nyomott az álom...