37.fejezet: Rejtélyes álom

Helló!:)

Lenne néhány hírem!:))

1. Bocsánat,hogyha rövidnek találtok néhány részt,de próbálom a legjobbat nyújtani nektek.

2. Nemsokára tábor lesz nekem,ami miatt egy hétig nem leszek gép közelben.:/ Ígérem,hogy addig ahányszor csak tudok,hozok nektek részt,de augusztus 2.-tól 9.-ig nem tudok hozni részt! Sajnálom,de remélem nem csalódtatok/tok bennem!
3. Mint már annyiszor emlegettem a készülőben levő blogomat,bejelenteni valóm van ezzel kapcsolatosan...Megnyitotta kapuit!!:)) Link a végén kommenteljetek kérlek szépen titeket,mert csak onnan tudom,hogy érdemes-e olvasni!:)

Ennyit akartam a "fontosabb" dolgokról.:) A részről: Egy kis része lesz Zayn-nek,és arra kíváncsi vagyok,hogy szerintetek kit láthat álmában.:) Gwen újból megbízik Louis-ban,de Niall is benne lesz.;)

XoXo Vicky

Miután megnyugtattam Fearnet,hogy minden rendben van,kimentem a szobájából,egyenesen a folyosóra,ahol összefutottam Niallel.

-Gwen! - Jött utánam,de én azért sem álltam meg. - Megállnál egy kicsit? - Kérdezte kissé lihegve,gondolom lépcsőn jött.

-Nem - mondtam hátra sem nézve,mikor megragadta a karomat,és maga felé fordított.

-Kérlek! - Nézett rám könyörgő szemekkel.

-Átöltözök,aztán megbeszéljük - mondtam sóhajtva,mire ő bólintott egy aprót,aztán szó nélkül eleresztett.Gyorsan bementem a szobámba,és átvettem egy könnyű nyári ruhát. - Szóval? - Dőltem neki az ajtófélfának,miután készen lettem.

-Nem beszélhetnénk meg ezt mondjuk valami ital mellett? - Kérdezte nagy szemekkel,amire én sóhajtva bólintottam rá.Szó nélkül mentünk le a földszintre,és ültünk be a bár részlegbe. - Hogy vagy? - Próbált beszélgetni,de látva az arcomat inkább csöndben maradt.

-Nem csevegni jöttem,hanem kíváncsi vagyok,hogy mivel etetett be Cam - mondtam karba font karokkal.

-Gwen,nem az történt,amire te gondolsz!Mármint megtörtént,de nem úgy,ahogyan te gondolod - kezdett magyarázkodni. - Camille átjött sírva,hogy ő nem tud mit kezdeni ezzel a helyzettel,és nem bírja tovább.Megpróbáltam megnyugtatni,mikor megcsókolt,aztán jött a többi - mondta a végét elvörösödve.

-Niall,akkor sem magyarázat erre - ráztam meg a fejemet. - Camille mindig is azt mondta,hogy emlékezni szeretne a múltjára,és a gyerek korára,amire most meg lett volna a lehetősége,de ő elfutott előle - magyaráztam neki. - Nekünk sosem tudott beszélni erről,hiszen csakis a nevére emlékezett - mondtam tovább,ami érdekelte. - Az orvosok azt mondták,miután összejött a pénz egy kivizsgálásra,hogy amnéziája van.Az emlékezet kiesését csakis egy hang,egy illat,vagy bármi a múlttal kapcsolatban,tudja visszahozni - mondtam fejemet fogva.

-Értem - mondta elmerengve.

-És Matt lett volna az egyetlen esély erre,hogy visszahozza - mondtam kissé mérgesen. - Amúgy meg köszönöm,hogy elbizonytalanítottad - jegyeztem meg gúnyosan,és szó nélkül felálltam a székből.

-Gwen - nézett rám gondterhelten.

-Nem érdekel - néztem keményen a szemébe,majd hátat fordítva neki hagytam el a bárt.Mérgesen lépkedtem végig a folyosón,míg nem értem el a zene teremig,ahol meghallottam egy hangot.Nem mertem benyitni,így inkább némán hallgattam,ahogyan valaki énekel.A hangja lágy,de mégis erős volt,és érzelmekkel tele énekelt.Mosolyogva dőltem neki az ajtónak,és úgy hallgattam tovább a dalt.Semmilyen zene kíséret nem volt hozzá,csak magában egy gyönyörű hang.Amikor elhalkult,gyorsan elsiettem onnan,mielőtt még bárki is észre vehetett volna.Elgondolkozva sétáltam ki az épületből,és ültem le a homokba.Halvány mosollyal az arcomon néztem a hullámokat,amik mosták a partot,miközben azon gondolkoztam,hogy kinek lehetett olyan hangja,ami szinte lélegzet elállító...

 

*Zayn Malik szemszöge*

 

Sóhajtva ültem le a kanapéra,és csuktam be a szememet.Szinte minden este,elalvásnál az álmaimban megjelenik egy lány,aki mielőtt megfordulna,mindig felébredek.Tudom,hihetetlen ezt pont tőlem hallani,dehát nem tehetek róla...

-Zayn - szakította félbe a gondolat menetemet Perrie.Kíváncsian kaptam rá a fejemet,és találtam szembe magam a szőkeséggel. - Minden rendben? - Kérdezte mosolyogva,miközben hozzám bújt.

-Persze - mondtam mosolyogva,bár még magam sem voltam biztos ebben.

-Ismerlek.Szóval? - Nézett fel rám kék szemeivel.Most mondjam el,hogy egy másik lányról álmodozom?Ha elmondanám én járnék rosszabbul.

-Csak hiányzik a családom - tudtam le ennyivel,és próbáltam hitelesnek tűnni.

-Nekem is hiányoznak,de használjuk ki ezt a néhány hetet,mert utána nekem is el fog kezdődni a turném - mondta szomorúan.

-Igen,kihasználjuk... - mondtam halkan,elmerengve...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-Szép igaz? - Kérdezte tőlem egy hang,amit bárhonnan felismernék.Szemforgatva fordultam meg,és találtam szembe magam Louis-val.

-Miért jöttél? - Szólaltam meg halkan.

-Liam mondta,hogy itt leszel,gondoltam lejövök,és megnézlek - vont vállat. - Minden rendben? - Kérdezte leülve mellém.

-Őszintén?Nem - nevettem el magam kínosan. - Ha egy barátot visszakapok,a másikat elveszítem - magyaráztam hajamba túrva. - Jeremy bevallotta,hogy szerelmes volt belém,Camille pedig elküldi a bátyát,aztán lefekszik Niallel - mondtam megrázva a fejemet.

-Lefeküdt Niallel? - Kérdezte kerek szemekkel,mire én bólintottam egyet. - Legalább Niall kevesebbet fog nyavajogni,hogy mennyire szereti Camet - mondta halványan mosolyogva.

-Louis megértem,hogy szeretik egymást,de ne azon a napon tették volna meg - csóváltam a fejemet,amit nem értett.Röviden elmagyaráztam neki is azt,amit Niallnek,amit ő egy bólintással elégelt meg.

-Jogos a kiborulásod,de ha szeretik egymást,akkor nem tudnak parancsolni az érzéseiknek - magyarázta nekem. - Gwen,minden megoldódik - simított végig a karomon megnyugtatóan,amin elmosolyodtam.

-Remélem - mondtam felsóhajtva.

-Amúgy,Rosalinda felhívta Liamet - mondta hirtelen,amire felkaptam a fejemet. - Holnap egykor ruhapróba - mondta vigyorogva.

-Ahová ti nem jöttök - egészítettem ki a mondatot,mire ő megforgatta a szemeit. - El majd kielégíti a vágyaidat - kacsintottam rá nevetve,amin ő is elröhögte magát.

-Tényleg,nem tudod,hogy mi van Harryvel? - Kérdezte némi idő elteltével.

-Hogy érted? - Kérdeztem vissza értetlenül.

-Tegnap koncert előtt is Fearnet hozta szóba - magyarázott.

-Ha ez megnyugtat,ma futás közben hívott Fear,hogy gáz van,és mikor Harry megtudta,kissé aggódott miatta - meséltem el neki a délután történteket.

-Úgy látszik,szerelmes lett Hazza - vigyorodott el fülig Louis,amit én is megmosolyogtattam.

36.fejezet: Vallomások

Sziasztok!:)

Ma reggel néztem meg a kommenteiteket,ami nagyon jól esett!:) Sajnálom,hogy nem tagnap hoztam a részt,de már olyan fáradt voltam,hogy állva el tudtam volna aludni.:D
A részről:Gwen kap egy vallomást,ahogyan Fearne is,bár nem olyat mint Gwen... A fejezethez kellemes olvasást kívánok,és kommenteljetek a végén!;)
U.I.: Ha ehhez a részhez kapok legalább 5-6 kommentet,akkor ma felteszem a 37.fejezetet.;)

XoXo Vicky

Értetlenül raktam vissza a telefonomat a táskába,és léptem ki a liftből,majd indultam el,egyenesen az étterem részleg felé.Mikor már mindenki ott volt,végre leülhettünk az asztalhoz,és neki láthattunk a vacsorának...,mármint neki láthattunk volna,ha nem érkezik meg a tomboló Fearne.

-Te - mutatott fortyogva Harryre,aki értetlenül húzta össze a szemöldökét. - Mégis mit nem értesz azon,hogy nem kell tőled semmi?! - Csattant fel dühösen.

-Miről van szó? - Vontam fel a szemöldökömet kérdőn.

-Maradj ki ebből! - Nézett egy pillanatra rám,majd visszafordult Harryhez.

-Miről beszélsz? - Kérdezte fejét rázva.

-Az állványokról,és a festékekről! - Mondta ki,amit tényleg csak ők ketten érthettek. - Hányszor mondjam el neked,hogy meg tudom magam is venni?! - Mordult rá Fearne.

-Nem én küldtem - mondta őszintén.Legalábbis,annak látszott...

-Mi? - Rázta meg értetlenül a fejét a lány. - De hiszen,te voltál ott,és ... - kezdett bele,de félbeszakította.

-Akkor sem én voltam - mondta hevesen rázva a fejét.

-Szóval nem is te ... - mutogatott maga mögé,miközben Hazza a fejét rázta. - Értem - mondta halkan,kissé elgondolkozva,és leült mellém,így szembe kerülve a göndör énekessel.

-Holnap kinek mi a programja? - Kérdezte ezzel megtörve a csendet Liam.

-Én a szobámban leszek - szólalt meg Fear,és halványan elmosolyodott egy gondolatán.

-Találkozóm lesz - vontam vállat,ami felkeltette a bátyám érdeklődését,de Dani oldalról megbökte,így lenyelte a kérdését. - Aztán lemegyek az edzőterembe - folytattam.

-Szólj,hogy mikor mész,mert megyek veled - nézett rám Harry vigyorogva.

-Futás? - Vontam fel a szemöldökömet,mire ő bólintott. - Készülj a vereségre - mondtam lenézően,de tudta,hogy viccelek.

-Alvás - emelte fel a kezét Zayn,miközben Perrie hevesen bólogatott,és egy gúnyos pillantást vetett rám.Értetlenül néztem Fearra,aki csak legyintett erre.Az est hátra levő része,nyugodtan telt el...

 

*Másnap reggel 10-kor*

 

Álmosan keresgéltem valami normális ruha után,amit fél óra után végül megtaláltam.Gyorsan felkapkodtam magamra a darabokat,és kiléptem a szobámból.Mikor végre odaértem,tehetetlenül néztem körbe,aztán néztem az órára,ami pontosan fél tizenegyet ütött.Hirtelen megéreztem egy kart az enyémen,mire én megfordultam,és szembe találtam magamat,egy jól ismert fiúval.

-Miért hívtál ide? - Törtem meg a köztünk beálló csendet.

-Beszélni szerettem volna veled - válaszolt a kérdésemre. - Austin beszélt velem - ismerte be Jeremy.

-Gondoltam - forgattam meg a szemeimet.

-Gwen,sajnálom amiket mondtam.Meggondolatlanul vágtam a fejedhez a szavakat,és ezért elnézést kérek,de tudod,milyen forró fejű vagyok - magyarázkodott,ami én karba tett karokkal figyeltem. - Ha nem is bocsátasz meg,akkor is tudnod kell valamit - sóhajtott fel gondterhelten,amit én kíváncsian figyeltem. - Szerettelek - mondta ki,mire nekem a levegő is bent ragadt a tüdőmbe. - Soha semmilyen körülmények között nem mondtam volna el,de ezt akkor is tudnod kell - magyarázta nekem,de én még mindig le voltam döbbenve. - Régebben szerelmes voltam beléd,de mára már elmúlt az az érzés - vallotta be sóhajtva. - Rájöttem,hogy jobb a barátodnak lenni,mint a szerelmednek,így nem szeretném megszakítani veled a kapcsolatot - nézett mélyen a szemembe.Szó nélkül mentem hozzá közelebb,és öleltem meg szorosan,amit ő értetlenül,de viszonzott. - Akkor nincs harag? - Kérdezte kissé félve.

-Nincs - válaszoltam mosolyogva. - Te vagy a legjobb barátom,de egyet kérdezhetek? - Néztem rá kérdőn,mire ő bólintott egyet. - Miért tetted azt Austinnal?Úgy értem,hogy oda juttattad - kérdeztem tőle egy hajtincsemet kisöpörve az arcomból.

-Sosem bírtuk egymást kicsinek sem,ami miatt mai napig azt hiszi,hogy miattam került oda,pedig nem - rázta meg a fejét. - Marie,és Josh egy balesetben meghaltak,aztán a gyámhatóság úgy döntött,hogy mivel a mi családunk nem vállal érte felelősséget,ezért jobban jár,ha elviszik.Austin nem képes felfogni,hogy nem azért került oda,mert engem jobban szerettek,hanem mert nem tudtuk volna eltartani - magyarázott,amit kezdtem megérteni.

-Austinnak elmondtad? - Kérdeztem tőle.

-Ha elmondanám,úgysem hinne nekem - csóválta meg a fejét.

-Igaz - mondtam halkan.

-Ígérj meg valamit - nézett mélyen a szemeimbe. - Nem avatkozol bele a kettőnk dolgába - mondta komolyan.Egy ideig még beszélgettünk,aztán eszembe jutott,hogy megígértem Harrynek,hogy lemegyünk futni.Sajnálkozva búcsúztam el Jeremytől,aki megértően mosolygott,aztán visszasiettem a hotelba.Gyorsan átöltöztem egy sportosabb ruhába,és elindultam le az edzőterembe,de a folyosón összefutottam Camille-val.

-Gwen,tudnánk beszélni? - Állított meg.

-Nem érek rá - mondtam neki,rá sem nézve a telefonomból,hanem mentem tovább egyenesen a liftig.Unottan szálltam be a felvonóba,és vártam,amíg le nem érek a földszintre.Mikor kiszálltam a liftből,sietős léptekkel mentem be a terembe,ahol Harry már várt. - Bocsi a késésért - mondtam sajnálkozva.

-Semmi baj - nevette el magát. - Mivel kezdjünk? - nézett végig a termen,mire én a futópadra mutattam.A sétánál egész végig beszélgettünk,míg nem jutott valami az eszembe.

-Amúgy jó ötlet volt.Egész nap ki sem jött a szobájából.Gondolom még mindig alkot - mondtam Fearne-ra utalva,amire ő annyira elvörösödött,és zavarba jött,hogy hangosan felnevettem.

-Honnan tudtad? - Kérdezte még mindig paradicsom színben pompázva.

-Egy linkelőnek sose linkelj - mosolyodtam el. - Miért vetted neki? - Kérdeztem gyorsabb fokozatra kapcsolva.

-Mert láttam,hogy mennyire örülne neki,és így gondoltam megveszem - vont vállat,és ő is gyorsabban kocogott mellettem.

-Ha így akarsz jópontot szerezni nála,akkor jó úton haladsz - mondtam neki mosolyogva.

-Mi?Nem!Én nem tekintek rá úgy,ahogyan Niall Camre - rázta meg a fejét.A példán csak megforgattam a szemeimet,és fejcsóválva néztem rá.

-Magadnak hazudhatsz,de nekem nem - kacsintottam rá,mire ő csak kinyújtotta a nyelvét.Mikor meghallottam a telefonom csengőhangját,mérgesen másztam le a padról,és vettem fel a készüléket. - Igen? - Szóltam bele kissé lihegve.

-Gwen,fel kellene jönnöd!Azonnal! - Hallottam meg Fear aggodalmas hangját. - Vészhelyzet van! - Mondta idegesen,és lecsapta a telefont.

-Fearne hívott,és azt mondja,hogy vészhelyzet van - néztem a zöld szemű énekesre.

-Mi történt? - Kérdezte hirtelen,amire én kérdőn vontam fel a szemöldökömet. - Úgy értem,nem érdekel,csak kíváncsi voltam,hogy mit csinált megint - mondta tettetett érdektelenséggel,amin elmosolyodtam.Szó nélkül mentem ki a teremből,és siettem fel a barátnőm szobájához,amibe mikor bekopogtam,egy talpig festékes lány nyitott ajtót.A számhoz kapva nevettem el magamat,amit Fear nem nézett jó szemmel.

-Ne nevess,hanem inkább gyere - húzott be a kezemnél fogva a szobába.Kérdőn néztem a szobába,ahol temérdek festmény állt,és fordultam Fearnehoz.

-Mi az ami életveszélyes? - Kérdeztem értetlenül.

-Nem tudom,hogy melyik a jobb - mutogatott két festmény között vacilálva.

-Mindkettő gyönyörű.Miért akarsz köztük választani? - Kérdeztem tőle.

-Mert úgy tudnék tanulni abból,hogy min kéne még változtatnom - magyarázkodott. - Szóval? - Kérdezte.

-Szerintem kellene egy kiállítást tartanod - mondtam elgondolkozva.

-Te is tudod,hogy sokba kerülne - rázta meg a fejét. - És nincsen hol megtartanunk - magyarázta az érveket.

-Igaz - mondtam számat elhúzva. - Megígérem,hogy lesz majd neked egy kiállításod,bármibe kerüljön is - húztam magamhoz,és szorosan öleltem át.

-Jó is lenne - mondta halványan mosolyogva...

35.fejezet: Csalódás,és a remény sugár felcsillanása

Sziasztok!:)

Tudom,elegetek van már abból,hogy mindig ilyen "sejtelmesen" hagyom abba a részeket,de általában mindig ott szokták abba hagyni.:))) A másik blogommal kapcsolatban,csak annyit,hogy még a fejlécre várok,így ha készen lesz,azonnal kiteszem ide a linket!:) Ígérem!!:)) A részről pedig csak annyit,hogy Camille kicsit kellemetlen szituációba keveredik,Gwennek egyre jobban alakulnak a dolgai,kivéve azzal a sráccal,akivel az erkélyen szoktak beszélni. Újabb tippeket várok,hogy szerintetek mi lesz a vacsorán,vagy hogy mi lehetett az üzenetben,és hogy ki is az a srác akivel beszélni szokott Gwen az ekélyen...:) Kellemes olvasást,és kommenteljetek a végén!:)

XoXo Vicky

 

Ledöbbenve néztük a vérző orrú fiút,aki szitkozódva próbálta elállítani a vérzését.

-Honnan ismeritek? - Kérdezte Louis és Niall idegesen.

-Cam,te tényleg nem ismered fel?! - Kérdeztük figyelmen kívül hagyva a fiúk kérdését.A lány csak megrázta a fejét,és félve bújt közelebb a szőke énekeshez.

-Elle,ne mondd,hogy nem emlékszel rám! - Nézett a lányra könyörgő tekintettel,mire az csak megrázta a fejét,ezzel a fiú tudtára adva a választ. - Kérlek!Muszáj emlékezned! - Ment közelebb a lányhoz,de Niall kitartotta a kezét,így távol tartani a fiút.Matt kétségbeesetten nézett ránk,hátha tudunk segíteni neki.

-Camille,emlékezz egy kicsit - léptem közelebb a barátnőmhöz,aki megerőltette magát,aztán megrázta a fejét. - Cam,Matt a bátyád - mondtam ki sóhajtva,mire Camille-nak a reakciója,csak a sokk volt.Matt hálásan nézett rám,de a többiek ledermedve néztek rá.

-Elle - szólalt meg Matt,és már nyúlt volna a szőke lány keze után,de az elhúzta.
-Nekem nem volt bátyám! - Rázta meg hevesen a fejét,mire Matthew kerek szemekkel nézett rá. - Sajnálom,biztosan összekeversz valakivel - mondta sajnálkozva a fiúnak.Én és Fearne tátott szájjal néztünk Camre,mikor Matt hirtelen megszólalt.
-Tudod,régen minden más volt - mondta halkan,majd a lányra nézett. - Ne haragudj,hogy megzavartam az estét - motyogta,de mielőtt elment volna,Camille kezébe nyomott egy papír darabot,aztán szó nélkül fordult meg,és ment el.Kérlelő szemekkel néztem Liamre,aki bólintott egyet,és a fiúkat elterelgette a színpad mellé.Cam megnézte a fényképet,és sóhajtva nyújtotta nekünk.Mikor megláttuk,hogy mit is ábrázol,döbbenten néztünk a lányra,hogy nem ismeri fel.A képen egy magas férfi,és egy fejjel alacsonyabb nő volt,aki mellett két gyerek,egy magasabb fiú,és egy mosolygós szőke lány állt.Matt és Camille nagyon hasonlítanak egymásra,kivéve a jellemük.
-Cam,muszáj emlékezned - adtam vissza a lapot,de ő csak megrázta a fejét.
-Nem tudok - mondta kissé sírós hangon. - Próbálok,de nem emlékszem semmire!Még ez a fiú is ismerős valahonnan,de biztos,hogy nem a testvérem! - Csóválta meg a fejét. - Azt hiszem,hogy én haza megyek - sóhajtott fel gondterhelten,és már ott sem volt.Szomorúan néztünk utána,míg nem hallottam meg egy másik hangot.
-Meghalt a bohóc? - Kérdezte oldva a feszültséget Harry,mire tőlünk csak gyilkos tekinteteket kapott. - Jó,bocsánat! - Tette fel védekezően a kezét,és már ott sem volt.
-Bent felejtettem a táskámat,mindjárt jövök - mutattam a fiúk öltözője irányába,mire a lányok bólintottak,én pedig beléptem a szobába.
-Mit keresel itt? - Kérdezte egy hang mögülem,amire ijedtemben megugrottam. - Ne haragudj,nem direkt volt - mondta mosolyogva.
-Mint ahogy más sem - mondtam gúnyosan,és akkor láttam,hogy nincsen rajta póló.Mérgesen dobtam neki egy takarót(?),amit nevetve emelt a felsőtestéhez. - Nehogy megfázz - forgattam meg a szemeimet,de mielőtt kiléptem volna,megragadta a karomat,és maga felé fordított.
-Gwen,én csak azt szerettem volna mondani,hogy sajn... - kezdett volna bele,de félbeszakítottam.
-Szerintem hagyd,nem kell kimondanod,hiszen úgysem gondolod komolyan - mondtam fejemet csóválva,és kirántottam a kezeimet az övéi közül,majd kiléptem a lányokhoz,akik érdeklődve néztek rám.Duzzogva ültem le a többiek közé,és vettem elő a telefonomat,amit elkezdtem nyomkodni.A koncert végéig néma csendben voltunk...

*Másnap reggel 8-kor*

Álmosan ültem fel az ágyban,és néztem ki az ablakon.Kicsit furdalt a bűntudat,hogy nem keresem az öcsémet,de elhatároztam,hogy meg fogom keresni...,bármi áron.Kikászálódtam az ágyból,és a bőröndömből kivettem egy könnyebb szettet,amit gyorsan magamra kaptam,és kiléptem a szobámból.Camille szobájához értem,aminek ajtaján bekopogtam,de tíz perc után,Niall ajtaján kopogtam,amit egy ismerős fej nyitott ki.Döbbenten néztem az előttem álló lányra,aki elpirulva hajtotta le a fejét.
-Te,mit keresel itt? - Nyögtem ki nehezen.
-Gwen,én meg magyarázom! - Kezdett bele,de közbeszóltam.
-Nem érdekelnek a magyarázkodásaid! - Csattantam fel. - A bátyádat szinte megtapostad,és elküldted,és ezek után még itt hemperegsz Niallel?! - Fakadtam ki mérgesen,aztán újra megszólaltam. - Csalódtam benned - mondtam neki halkan. - Nem ilyennek ismertelek meg - ráztam meg a fejemet,és megfordultam,majd elindultam Fearne szobájához,ahol bekopogtam,és Fear ki is nyitotta azt.
-Jó reggelt - mondta mosolyogva,ami szokatlan reggel tőle.Mikor meglátta az arcomat,kíváncsian kérdezett rá. - Baj van? - Kérdezte azonnal.
-Kéne a segítséged - mondtam sóhajtva.Szó nélkül bólintott és lépett ki a saját "kuckójából".Úgy látszik már régóta fent van...
-Szóval? - Kérdezte,miközben a lépcsőn mentünk le.
-Alcide - mondtam félve,de látva reakcióját magyarázni kezdtem. - Meg kell találnom - mondtam neki.
-Segítek - bólintott határozottan,aztán értetlenül nézett rám. - Camille nem jön? - Kérdezte kíváncsian.
-Elvan Niallel - legyintettem gúnyosan. - Hamar vígasztalódik - mondtam fejemet csóválva.
-Hát azt látom - mondta hüledezve. - És hova akarsz menni? - Kérdezte témát váltva.
-Fogalmam sincs - húztam el a számat,aztán eszembe jutott valami. - Emlékszel arra a fiúra,aki a srácokkal volt a stúdióban? - Kérdeztem kíváncsian.
-Arra a helyes barnára gondolsz? - Kérdezett vissza vigyorogva,mire én szemforgatva bólintottam. - Mi van vele? - Kérdezte értetlenül.
-Ő kérdezte,hogy van-e öcsém - magyaráztam.
-Biztos csak összekevert valakivel - legyintett,amivel elbizonytalanított.
-Igaz - húztam el a számat. - Sam,biztos csak kevert valakivel - motyogtam elhitetve magammal.
-Akkor?Hogyan tovább? - Kérdezte.
-Marad a tervezés - mondtam sóhajtva.Beültünk az egyik kávézó teraszára,miután vettünk egy lapot a papír-írószeresnél.Mélyen belemerülve gondolkoztunk azon,hogy hol lehetnek kapcsolatok. - Akkor Anglia kilőve,Franciaország szintén - húztam ki a lehetséges helyeket.
-Svájc szintén,ahogyan Svédország is - húzogatott ő is. - Akkor tehát maradt Olaszország - tette le egy idő után a kezében levő ceruzát.
-Olaszország,nem kicsi - mondtam fejemet megrázva.
-De van az az olasz barátnőd.Tudod!Az a Dev,vagy kicsoda - csillant fel a szeme.Azonnal elővettem a telefonomat,és kerestem ki a névjegyzékből Devonne nevét,ami mikor megtaláltam,rányomtam a hívás gombra.Dev a negyedik csörgésre felvette a telefont,és álmosan szólt bele.
-Igen? - Hallottam meg ásítását,amin elmosolyodtam.
-Szia Dev!Bocsi,hogy zavarlak,de kéne a segítséged - kezdtem bele a mondanivalómba. - Mondtad,hogy Olaszországban leszel egy ideig emlékszel? - Kérdeztem  tőle.
-Igen,és? - Kérdezett vissza értetlenül.
-Körbe kell járnod az országot - böktem ki nehezen. - Alcide ott tartózkodhat,és mivel mi nem tudunk odamenni,ezért szeretnénk kérni a segítségedet - Magyarázkodtam.
-Megteszem,úgyis imádom azt a hülye fejét,és régen is láttam - mondta nevetve. - Viszont ha nem baj,én most vissza alszok,mert hajnalban értem haza egy fotózásról - mondta sajnálkozva.
-Rendben,szia! - Köszöntem el,és széles mosollyal néztem Fearnera. - Már csak reménykednünk kell - sóhajtottam fel boldogan.Még egy ideig ültünk a kávézóban,aztán felálltunk,és visszamentünk a hotelba.Fearneval megbeszéltük,hogy a medencébe lemegyünk úszni egy kicsit.Felmentünk a saját szobánkba,ahol felkapkodtuk magunkra a fürdőruhákat.Mielőtt lementem volna,a szobámban leültem az ágyra,és felhívtam Liamet,aki azonnal felvette a telefont.
-Minden rendben? - Kérdezte aggodalmasan.
-Persze,miért ne lenne? - Kérdeztem vissza értetlenül.
-Mert mikor reggel nálad voltam,nem nyitottál ajtót - magyarázta mérgesen. - Miért hívtál? - Kérdezte sóhajtva.
-Nem jönnétek le a medencéhez? - Kérdeztem mosolyogva.Miután lebeszéltem vele,sietős léptekkel mentem le a földszintre,és dobtam le a törölközőt az egyik napozó ágyra.
-Bombaaa!! - Kiáltotta el magát valaki,és egy nagy csobbanással adta a tudtomra,hogy bent van a vízben.Nevetve néztem Harryre,aki röhögve jött ki a vízből,és nézett rám,és az időközben megérkező Fearnera. - Voltatok már bent? - Kérdezte vigyorogva,de mi csak válaszul szinkronba ráztuk meg a fejünket.Óvatosan hátráltam,hiszen tudtam,hogy mire készül,nem úgy,ahogyan Fearne,aki gyanútlanul nézte a felé közeledő Haroldot.Harry egy gyors mozdulattal felkapta Fearnet a karjaiba,és vele együtt ugrott be a medencébe.Fear sikítva jött fel a felszínre,mert neki még hideg volt a víz.Amikor Hazza mellé úszott,egyszerűen lenyomta a fejénél fogva a víz alá.
-Mit csinálnak? - Ért mellém Liam,aki a többiekkel együtt lejött.Camille kerülte a tekintetemet,ami jelen esetben nem érdekelt.
-Szerintem keressetek egy új tagot,mert Fearne megfojtja - nevettem el magam a látványon.Liam a derekamat megfogta,és azzal a mozdulattal a karjaiba kapott,majd egy nagy lendülettel beledobott a vízbe. - Bevertem a lábamat - mondtam fájdalmasan,mire Liam olyan fejessel ugrott be mellém,amilyet szerintem egy úszó is megirigyelt volna.Kuncogva néztem,ahogyan feljön a felszínre,és durcásan fonja össze a karjait.
-Hazudtál - mondta mérgesen.
-Van ez így - rántottam vállat,és mikor megláttam a közeledő Perrie-t szinte elkapott a röhögőgörcs.Fearne a szája elé kapott,mert tudja,hogy milyen hangosan is szokott nevetni.A többiek tátott szájjal nézték a lányt,miközben Zayn a derekát ölelte át az egyik kezével.
-Mi a mai program? - Kérdezte Fearne miután kijöttünk a vízből.
-Szerintem mivel lassan egy hete vagyunk itt,lemehetnénk a hotel étterem részlegébe vacsorázni - mondta az ötletét Eleanor,amit mindenki helyeselve bólintott.
-Hozzak valamit inni?Mert úgy látom eléggé szomjasak vagytok - néztem végig a társaságon,akik egyszerre bólintottak.Mindenki elmondta,hogy mit kér,elmentem a bárig,ahol leadtam a rendeléseket.
-Gwen,tudunk beszélni? - Kérdezte mögülem Camille.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Niall viszont szívesebben beszélne veled - kacsintottam rá gúnyosan,mire ő elpirulva hajtotta le a fejét.Egyensúlyozva mentem vissza a többiekhez,akik közül Harry odajött hozzám,és segítőkészen vette el az italokat.Mikor már kezdett besötétedni,mindannyian felmentünk a saját szobánkba,és amikor sikeresen átöltöztem,kimentem az erkélyre.Mosolyogva néztem a hullámzó vizet,mikor a mellettem levő ajtó megnyikordult.Már álltam volna fel,ha nem szólal meg az illető.
-Maradj!Nemsokára megyek vissza! - Mondta védekezve. - Jól vagy? - Kérdezte arcomat fürkészve.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Semmi sincsen jól - mondtam mérgesen. - De minek is mondom neked? - Kérdeztem cinikusan.
-Fogalmam sincs - nevette el magát. - Gwen,tudom,hogy azóta utálsz,de én ... - kezdett volna bele,de egy hang újból megszakította a beszélgetésünket.
-Kicsim! - Mondta a hang,ami egyre jobban közeledett,így én szó nélkül mentem be a szobámba.Felvettem magamra a sarumat,és szálltam be a liftbe.Unottan dőltem neki a falnak,mikor egyszer csak megrezzent a telefonom.Értetlenül nyitottam meg az sms-t,és az ott látható szövegen,ledöbbentem...

34.fejezet: Áttörés,és egy érdekes este kezdete...

Ahoj!!:D

Mint látjátok,meghoztam a következő részt.:) Itt kiderül,hogy miért is veszett össze Jeremy,és Austin.Hogy Gwen megbocsátott-e Liamnek,de még maradta,és lesznek kérdések...A tippjeiteket várom,hogy szerintetek ki lehet az a Matt.Vagy,hogy kivel beszélgethetett Gwen...

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Széles mosollyal az arcomon léptem be a szobámba,és zártam be magam mögött az ajtót.Mielőtt bármi mást is tehettem volna,a telefonom megszólalt.A kijelzőn Liam neve villogott,mire én kifújtam a bent tartott levegőt,és felvettem a készüléket.

-Igen? - Szóltam bele vidáman.

-Gwen,te vagy az? - Kérdezte furán Liam.

-Persze,miért? - Kérdeztem mosolyogva.

-Mert amikor hívtalak,melegebb tájakra küldtél - mondta sóhajtva. - Mindegy.A lényeg,hogy ma lenne egy koncert - mondta ki,amiért hívott. - Tudom,hogy nem most kellene lennie,meg minden,de ... - kezdett bele,de félbeszakítottam.

-Megyek - mondtam vigyorogva,amit persze,ő nem láthatott. - Mikor lesz? - Kérdeztem tőle,mielőtt letehettem volna.

-Nyolckor - mondta érdekes hangon,amin halványan elmosolyodtam,és szó nélkül tettem le a telefont.Mérgesen fújtam ki a bent tartott levegőmet,és dobtam le a kanapéra a telefont.Fújtatva szedtem ki a bőröndömből olyan darabokat,amik Liamnek is megfelelnek,és ami még türhetően is néz ki rajtam.Halványan kisminkeltem magam,és unottan mentem ki az erkélyre,és dőltem neki a korlátnak.

-Nem készülődsz? - Kérdezte mellőlem egy hang,amire ijedten ugrottam fel,és fordultam meg.Mikor szembe találtam magam az illetővel,mérgesen dőltem vissza. - Megijedtél? - Kérdezte mosolyogva.

-Csak nem tudtam,hogy ki az,aki az infarktust akarja rám hozni - mondtam szemforgatva.Válaszomon halkan felnevetett,és ő is a korlátnak dőlt. - Nem kéne rendbe tenned magad? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Valahogy nincs erőm hozzá - vont lazán vállat. - És nem tudom,hogy mit vegyek fel - mondta a másik érvet,amin felnevettem.

-A nagy szupersztár nem tud dönteni? - Kérdeztem kuncogva.

-Vicces vagy - mosolyodott el gúnyosan. - Te mibe jössz? - Kérdezte összeráncolt homlokkal,mire én végig mutattam magamon. - Azt hittem,kicsit merészebbet választasz - rázta meg a fejét,mintha nem hinne a szemének.

-Liam kedvére akarok tenni - forgattam meg a szemeimet.

-Máskor a pokolba kívántad - mondta a tényt.

-Régen volt - legyintettem.

-Egy napja - kontrázott.

-Befejezted? - Kérdeztem durcásan. - Amúgy is!Mi miért is állunk szóba egymással? - Kérdeztem tőle értetlenül.

-Csak jó valakivel beszélgetni - mondta egyszerűen. - Figyelj,én tudom,hogy szemét voltam,de ... - kezdett bele,míg egy hang nem szakította félbe.Szemeiben láttam,hogy nem tudja mi tévő legyen,ezért én szó nélkül fordultam meg,és mentem vissza a szobámba.Még utoljára kinéztem az erkélyajtónak üveges részén,aminek a másik oldalán két nagy szempár nézett vissza rám.Sóhajtva engedtem le a rolót,és dőltem neki a falnak.Mikor meghallottam a telefonom hangját,értetlenül nyitottam meg az üzenetet,amiben annyi állt,hogy menjek le a hallba.Unottan léptem ki a szobámból,és mentem le az aulába,ahol Liam állt nekidőlve a kanapé támlájának.Összeráncolt szemöldökkel léptem oda hozzá,és néztem rá értetlenül.

-Igen? - Kérdeztem ezzel megtörve a csendet,mikor elé álltam.

-Baj van? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn,szemeiben aggódást láttam.

-Kéne,hogy legyen? - Kérdeztem vissza,aztán rájöttem,hogy miért is kérdezi. - Figyelj - kezdtem bele sóhajtva. - Tudom,nagyon hülye voltam veled,és sokszor nem úgy beszéltem veled,ahogyan kellett volna,amit saj...,sajn... - próbáltam kimondani a "sajnálom" szót. - Sajnálok,de meg kell értened,hogy nekem sem volt sokkal jobb - ráztam meg a fejemet. - Neked volt gyerek korod,nekem nem.Te kaptál,én elvesztettem - mutogattam magunkra,utalva az életünkre. - Próbállak megkedvelni,ami néha sikerül,de valamikor elbizonytalanodok veled kapcsolatban - sóhajtottam magyarázkodva,ezzel befejezve a monológomat.Liam elgondolkozott a mondanivalómon,aztán megszólalt.

-Mi vett rá erre? - Kérdezte hirtelen.

-Austin beszélt velem - vallottam be őszintén. - Az unokatestvérével,azóta nincsenek jóban,mióta Austint elintézte úgy,hogy árvaházba menjen - magyaráztam tovább. - Aust azt mondta,hogy még nem fogom fel a súlyát,és csak a harag beszél belőlem,hogy utállak,amiben talán igaza is volt - hajtottam le a fejemet. - A lényeg az,hogy rádöbbentem,akik maradtak nekem,azokra számíthatok - mosolyodtam el halványan,miközben még mindig a földet pásztáztam.

-Apára gondolsz? - Kérdezte érdekes hangsúllyal.

-Alcide-ra - kaptam fel a fejemet. - Az már másik dolog - motyogtam alig hallhatóan.Hirtelen egy meleg testet éreztem magamhoz nyomódva,ami Liamhez tartozott.Szorosan kapaszkodtam bele,és szippantottam be az illatát,ami megnyugtatott.

-Szeretlek - suttogta a fülembe.

-Én is - mondtam a vállába,amin halkan felkuncogott.Egy hangos sikítás miatt elváltunk egymástól,és kérdőn néztünk a sikoltozó Danielle-re,aki szélesen mosolygott közben. - Minden rendben? - Kérdeztem értetlenül a lányt,aki kérdésem hallatán szó nélkül ugrott a nyakamba.

-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten,amit egyikünk sem értett. - Kibékültetek,aminek nagyon örülök - hadarta el nekünk,és mégegyszer magához húzott.

-A többiek hol vannak? - Kérdezte Liam témát váltva ezzel,ami miatt tőlem egy hálás pillantást kapott.

-Nemsokára lejönnek - válaszolta Dan.Mikor eltelt egy kis idő,mindenki szépen,lassan lejött az emeletről,mosolyogva néztünk végig a lányokkal egymáson.Na igen.Mindannyiunknak jól alakult a napja,de Camen láttam egy kis szorongást,amit a koncert miatt könyveltem el.Éreztem,hogy valaki szinte lyukat éget a hátamba,így szembe fordultam,azzal a fiúval,akivel még az erkélyen beszéltem.Gúnyosan néztem végig rajta,és a kócos haján halványan elmosolyodtam.Amikor odaértünk,nehezen kászálódtam ki a kocsiból,és indultam el a hátsó bejáraton.A fiúk elmentek unottan ültem le a piros bőr kanapéra,ahol a lányok is ültek.Fearne megbökte a vállamat,amire kíváncsian kaptam fel a fejemet.

-Hallom beszéltél vele - tért egyből a tárgyra,mire én csak megforgattam a szemeimet.

-Honnan tudod? - Kérdeztem fáradtan.

-A folyosón megállított,és elmondta - vont vállat. - Azt mondja,hogy sajnálja - emlékezett vissza,hogy mit mondott neki.

-Képzelem mennyire - mondtam irónikusan. - Cam,minden rendben? - Fordultam az elmerengő lányhoz,aki kérdésem hallatára felkapta a fejét.

-Tessék? - Kérdezett vissza.

-Azt kérdezem,hogy minden oké? - Tettem fel az előző kérdésemet.

-Persze,minden rendben - mondta nem túl meggyőzően. - Megyek,hozok valamit inni - állt fel mellőlem. - Ti kértek valamit? - Kérdezte elterelve a témát,de mi csak válaszul megráztuk a fejünket.Mikor már hallótávolságon megszólaltam.

-Mióta ilyen? - Kérdeztem összeráncolt homlokkal.

-Amióta Niallel hazajöttek - mondta egyszerűen Eleanor.Mielőtt bármit is szólhattam volna újra,egy hangos sikoly,és csörömpölés szakított félbe.Kérdőn néztünk össze,aztán meghallottuk Camille hangját,ami segítségért kiabált.Aggódva szaladtunk a büféhez,ahol egy magas sráccal próbált megküzdeni,míg az pedig próbálta lefogni a lányt.A kiáltozásra a fiúk is kijöttek az öltözőből,és egyből hozzánk rohantak.Niall,szinte azonnal ott termett,és egy ütéssel betörte az orrát a fiúnak,aki azonnal elengedte Camet,és a fájó ponthoz kapott.Niall védelmezően magáhozhúzta a lányt,és vígasztalta.Én és Fearne kíváncsian fürkésztük a fiút,és mikor felemelte a fejét,szinte villámcsapásként ért minket a felismerés,a szeme miatt.

-Matt?!

33.fejezet: Valamit valamiért

Helló!:D

Új nap,új rész!:)) Ez a rész,most a három lány szemszögéből íródik,de a végén kíváncsi lennék a tippeitekre,hogy Camille honnan is ismerheti azt a fiút,hogy Harry miért volt olyan kedves,és,hogy Austin és Jeremy között miért ilyen a "kapcsolat".:) Tehát a végén kommenteljetek!:) És kellemes olvasást a részhez!;)

XoXo Vicky

Idegesen tettem le a telefont és indultam ki a szobából,egyenesen le a lányokhoz,akik értetlenül kapták rám a fejüket.

-Gwen,hova mész? - Kérdezte Fearne kíváncsian.

-Majd jövök - tudtam le ennyivel,és gyorsan kiiszkoltam a hotelből,magam mögött hagyva a kérdő tekintetű bandát.Sietős léptekkel mentem végig az utcán,addig,amíg valaki meg nem fogta a vállamat.Számat egy halk sikoly hagyta el,és mikor szembe találtam magam az illetővel,mérgesen rántottam el onnan a vállamat. - A frászt hoztad rám - morogtam a fiúnak,aki szélesen elmosolyodott.

-Jobban vagy? - Kérdezte ezzel témát váltva,és szemöldökét felvonva nézett rám.Halványan bólintva adtam tudtára a választ. - Miért hívtál ide? - Kérdezte karba font karokkal,az egyik ház falának dőlve.

-Jeremyről lenne szó - kezdtem bele,de láttam rajta,hogy nem valami boldog a témától.

-Gwen,nem szeretnék börtönbe menni - rázta meg a fejét.

-Nem illegális - tettem hozzá,és láttam rajta,hogy érdekelni kezdi a dolog.

-Kevés olyan dolog van,ami szerinted nem illegális - forgatta meg a szemeit,mire én összeráncolt szemöldökkel néztem rá. - A lényeg? - Kérdezte sürgetően.

-Beszélned kéne vele - mondtam neki sóhajtva.

-Ne kérj lehetetlent - vágta rá azonnal. - Te is tudod,hogy én és Jer,sosem szerettük egymást - rázta meg a fejét.

-Austin kérlek - néztem rá könyörgő tekintettel.

-Gwen,már régen nem olyan vele a kapcsolatom,mint azelőtt - mondta sötét tekintettel. - Attól,hogy rokonok vagyunk,nem biztos,hogy szívleljük egymást - magyarázta nekem. - Ismered,hogy milyen forró fejű tud lenni.Majd lenyugszik,és akkor tisztábban fogja látni a dolgokat - próbált nyugtatni.

-Kérlek!Csak próbáld meg! - Mondtam neki reménykedve.

-Gwendolyn,gyűlöljük egymást,és nem is állunk szóba egymással - világosított fel,mintha nem tudnám,de látva az arcomat,gondterhelten sóhajtott fel. - Megpróbálkozok - motyogta mérgesen,mire én felcsillantak a szemeim. - Csak próbálom - figyelmeztetett dühösen.
-Köszönöm - mondtam neki hálásan.
-Ne köszöngess semmit - rázta meg a fejét. - Inkább tegyél egy szívességet nekem - mondta a szemembe nézve,amit érdeklődve figyeltem. - Békülj ki a bátyáddal - fújta ki a levegőjét,mire nekem a maradék is bent rekedt.
-Tessék? - Kérdeztem elkerekedett szemekkel. - Austin,neked ahhoz semmi közöd,hogy mi történik velem és Liammel - mondtam fújtatva.
-Valamit valamiért - rántotta meg a vállát.Számat rágcsálva gondoltam végig az egészet,majd fortyogva néztem rá.
-Legyen - morogtam neki,amire ő halványan elmosolyodott. - De csakis miattatok - mondtam emlékeztetve,ő pedig ellökte magát a faltól,és szorosan magához ölelt.
-És,mire készülsz Monica esküvőjére? - Kérdezte miután eltolt magától.
-Honnan veszed,hogy készülök valamire? - Kérdeztem vissza értetlenül,miközben az utcán sétáltunk tovább.
-Ismerlek,mint a tenyeremet - mondta vigyorogva. - Szóval? - Húzta össze a szemöldökét kérdőn.
-Meglepetés lesz - mondtam mosolyogva neki.
-Szóval akkor ennek semmi köze,ahhoz a rakás graffitis palackhoz amit nemrég vettél - mondta elmerengve,várva a reakciómat,ami nekem csak egy szájtátás volt. - Ne csinálj úgy,mintha meglepődtél volna - mondta kuncogva.
-Annyira nem,csak megdöbbent,hogy nyomozol utánam - mondtam őszintén.
-Inkább csak ellenőrizlek - kacsintott le rám.Szemforgatva böktem oldalba,mire ő halkan felnevetett. - Akkor mi is a terved? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Miért érdekel annyira? - söpörtem ki egy tincset az arcomból értetlenül.
-Mert,nem tudok mit adni nekik,így gondoltam,ketten adunk majd valamit - mondta tarkóját vakarva zavartan,amin hangosan elnevettem magam.
-A terv a következő...

*Fearne Wright szemszöge*

Unottan hallgattam a srácok beszélgetését,és néztem ki az ablakon.
-Fear - bökött meg hirtelen Camille,mire kérdőn kaptam rá a fejemet. - Minden rendben? - Kérdezte felvont szemöldökkel.
-Persze - biccentettem. - Viszont én már mennék - álltam fel a fotelből,amit senki sem értett. - Majd este még beszélünk - mondtam neki vissza sem nézve,és elindultam a kapu felé.Sóhajtva léptem ki az utcára,ahol megcsapott a nyári meleg.Mielőtt elindulhattam volna,egy erős kar megragadott hátulról,amire én reflexből hátrafordultam,és betörtem az illető orrát.
-Bassza meg! - Nyögött fel egy ismerő hang,és mikor jobban szemügyre vettem,a szám elé kaptam.
-Úristen!Harry én nagyon sajnálom! - Kezdtem bele a mentegetőzésembe. - Várj,van nálam zsepi - kutakodtam a zsebeimben,mikor végre találtam egyet,Harry kezét éppen le szerettem volna "kaparni" az orráról,amit nem szeretett volna levenni onnan.
-Hagyj már! - Vergődött a kezeim között,akár csak egy kisgyerek.
-Styles,ne akard,hogy mégegyszer leüsselek,és itt hagyjalak - figyelmeztettem mérgesen,mire megadóan engedte el az orrát,amit én gyorsan megtisztítottam a vértől. - Nem olyan vészes - vontam vállat,és a kezébe nyomtam a véres zsebkendőt. - Majd dobd ki - mosolyodtam el gúnyosan. - Amúgy meg mit akarsz? - Kérdeztem tőle karba font karokkal.
-Miből gondolod,hogy pont tőled akarok valamit? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.
-Te rántottál vissza - mondtam az indokot.
-Mert majdnem nekimentél valakinek - vágta rá,amire nekem egy halvány mosoly suhant át az arcomon. - És,hova megyünk? - Kérdezte zsebre dugott kézzel,mire én kérdőn néztem rá.
-Megyünk?Tudtommal nem vagyunk mi annyira jóba,hogy barátkozzunk - mondtam neki. - Amúgy meg,körbe szeretnék nézni a floridai festőknek szánt boltjában,ahol most egy csomó új cucc van - mondtam egyszerűen,és mikor elindultam,Harry is jött utánam. - Miért követsz? - Kérdeztem megtorpanva,mire ő jóízűen felnevetett.
-Csak megyek utánad - magyarázta mosolyogva. - Kíváncsi vagyok,hogy mi lehet olyan nagy dolog - mondta könnyedén,én pedig szó nélkül trappoltam egészen addig,amíg el nem értünk a kiállításig.Kis mosolyt erőltetve magamra mentem be az épületbe,ahol minden féle állvány,és hozzá tartozó kellékek voltak kirakva.Csillogó szemekkel néztem körbe,míg Harry csak unottan álldogált mellettem.
-Mit kell nézni? - Kérdezte sóhajtva,miközben kérdőn nézett rám. - Mi tetszik annyira,egy palettán? - Kérdezte értetlenül tőlem.
-A színeket - forgattam meg a szemeimet. - Annyira jó lenne festeni újra olajfestékkel - motyogtam szemlesütve,és mikor láttam az árát,lemondóan csóváltam meg a fejemet.
-Megvegyem? - Kérdezte kedvesen(?) Harry.
-Majd,ha lesz elég pénzem,akkor megveszem magamnak - mosolyodtam el,miután kijöttünk az üzletből. - Azért köszönöm - mondtam neki hálásan.
-És,hogy jött ez a festés? - Kérdezte témát váltva.
-Anyám szeretett festeni,és a padláson rengeteg vászon volt,meg minden egyéb - kezdtem bele,visszaemlékezve. - Anya megtanított festeni,és a fotózást is megmutatta,de a festés felé,valahogyan mindig is jobban konyítottam - vigyorodtam el szélesen,amit ő is megmosolyogtatott. - De,mióta nincsen,azóta nem festettem - mondtam komoran,mire ő sóhajtva nézett rám.
-Megvegyem neked? - Kérdezte nagylelkűen.
-Nem engedem,hogy rám költs ennyit - ráztam meg a fejemet. - És amúgyis,tőled el sem fogadnám - mondtam szemforgatva. - Miért akarod megvenni nekem? - Szólaltam meg egy kis idő elteltével.
-Jobban szeretném azt a Fearnet látni,aki mindig flegma,és utálatos,mint ezt - mutatott végig rajtam gúnyosan.
-Kösz,de nem kell tőled semmi - mondtam mérgesen,és elindultam a legközelebbi parkba.
-Most meg hová mész? - Sietett utánam Harold.
-Oda,ahová te nem - szóltam vissza,és el is tűntem a tömegben...

*Camille Gray szemszöge*

-Gyerünk már! - Rúgdostam az italautomatát,ami nem akarta sehogysem kiadni a narancslevet.
-Tudok segíteni? - Kérdezte egy hang mögülem,amire ijedten fordultam meg.Niall mosolygós arcával szembe találtam magam,amin én is elvigyorodtam.
-Nem adja ki az italomat - húztam el a számat.
-Mit szólnál ahhoz,ha mondjuk,elmennénk valahova?Úgy értem,hogy csak meginni valamit,hiszen mi barátok vagyunk,és ... - kezdett bele zavartan a magyarázkodásába,amit félbeszakítottam.
-Igen,elmennék veled szívesen valahova - mosolyogtam rá,amin ő megkönnyebbülten sóhajtott fel.Szó nélkül mentünk ki a hotelből,egyenesen egy kávézóhoz. - És,hogy tetszik eddig Florida? - Kérdeztem tőle kíváncsian.
-Nagyon szép,de még szoknom kell a meleget,Írország nem ilyen - mondta elhúzott szájjal,amin felnevettem. - Ne nevess,te is így reagálnál - húzta össze a szemöldökét fenyegetően.
-Svédország sem sokkal melegebb,sőt! - Mondtam sóhajtva.
-A szüleid...? - Kérdezte kis idő múlva halkan,ezzel témát váltva.
-Nem tudom - ráztam meg a fejemet,amit nem értett. - Nyaralni mentünk,egy napon,aztán egy hangos csattanás,és onnantól homály - vontam vállat.
-Nem emlékszel rájuk? - Kérdezte kissé döbbenten.
-Nem - csóváltam meg a fejemet. - Tizenkét éves voltam,a szüleimre nem emlékszem,csak a következő évekre,amiket inkább kitörölnék - vágtam fancsali képet. - Amnéziás lettem,de a miértjére,mai napig nem jövök rá - gondolkoztam el egy kicsit. - Miért érdekel? - Kérdeztem tőle visszarántva magamat a jelenbe.
-Csak kíváncsi voltam - mondta egyszerűen. - És,mi a hobbid? - Kérdezte tőlem,mikor megálltunk egy lámpánál.
-Sportolni szeretek - mondtam vigyorogva,amin elnevette magát. - Most miért?Kell a lapos has - néztem le a hasamra.
-Nincs,is hasad - mondta hitetlenkedve a szőke fiú.
-Nem akarod látni inkább - forgattam meg a szemeimet,és mikor a lámpára néztem volna,a szemben levő járdán,a tömegbe egy fiút láttam meg.Tekintetünk összeakadt,és mintha ismertem volna,de fogalmam sem volt,hogy honnan.A srác összeráncolt szemöldökkel mért végig,majd szemei az enyémbe fonódtak.Mélykék szemei,kissé felcsillantak,de rögtön elhalt az a csillogás,hiszen,Niall elkezdett húzni,az egyik kávézóhoz.
-Cam,minden rendben? - Kérdezte értetlenül,mert magam elé meredtem.
-Tessék? - Kaptam rá a fejemet. - Persze,minden,oké - mondtam bizonygatva,és közben azon gondolkoztam,hogy láttam valahol már ezt a fiút,de hol is láttam már őt...?

Díj VIII. - IX.

Sziasztok!!:))

Nagyon szépen köszönöm a díjakat Timi :] -nek,és Mia -nak!:)) Bocsánat,hogy késve,de kitettem a díjakat!:))

 

 

1.Írj magadról 11. dolgot!

2.Kérdésekre válaszolni!

3.11 kérdést feltenni!

4.Küldd tovább pár embernek!

 

 

1.11. dolog rólam:

 

1. Ma apunak segítettem.

2. Három bátyám van.

3. Szeretem a palacsintát (nagyon *-*).

4. Végre jó barna vagyok.:D

5. Várom már,hogy végre fodrászhoz menjek.

6. Próbálom rávenni magam a reggeli futásokra.:D

7. Kedvenc könyvem a TrueBlood,és az Enigmát szeretném kiolvasni majd.

8. Egy dolog amiben hasonlítok anyura,az csakis a szemem,amúgy meg  tiszta apu vagyok.:D

9. Félek a bogaraktól,és a hüllőktől.

10. Kedvenc énekesem Demi Lovato,és Cher Lloyd.

11. Szeptemberbe megyek nyolcadikba.:)

 

2. Válaszolj a kérdésekre!

 

1. Mi a kedvenc időtöltésed?

 

 

2. Van háziállatod?

-Van

 

3.Mi szeretnél majd lenni?

-Mindenképpen a média szakban szeretnék elhelyezkedni.:)

 

4. Mi a kedvenc tantárgyad?

-Német.

 

5. Van valami olyan tárgyad,amit a szerencsédhez köthetsz?

-Van,kettő is.Az egyiket az egyik barátomtól kaptam gyűrű,a másik pedig a bátyámtól kapott órám.:)

 

6. Directioner vagy?

-Az vagyok,de nem olyan "fajta" aki ha meglátná őket az utcán,akkor elsírja magát,hanem inkább az a visszafogottabb.:)

 

7. Mi késztetett arra,hogy írni kezdj?

-Igazából elképzeltem a sztorit magamba,amit anyunak mondtam el,aki bíztatott,hogy érdemes lenne megnyitnom egy blogot,amiben leírhatom ezeket.

 

8. Van kedvenc idézeted? Ha igen,mi az?

-"Az igaz barát,tudja milyen vagy,és mégis felvállal az ismerősei előtt."

 

9. Ha bármilyen várost választhatsz,ahol élhetnél,akkor mit választhatsz?

-Párizsba szívesen költöznék.:)

 

10. Mi az ami nélkül biztos nem indulsz el otthonról?

-Telefon,rágó.

 

11. Mi a véleményed a blogomról?

-Nekem nagyon tetszik,mert egyedi történetet találtál ki.:)

 

 

3.Kérdéseim:

 

1. Szoktál sportot nézni?Ha igen,mit?

2. Ki bíztat téged az írsára?

3. Mióta írod a blogodat?

4. Milyen nyelven beszélsz?

5. Kedvenc magyar dalod?

6. Példaképed?

7. Mi a véleményed a blogomról?

8. Kedvenc színed?

9. Mit tervezel a nyárra (vagy a maradék részében:D)?

10. Van házi állatod?

11. Nem tudok többet.:D

 

 

Akiknek küldöm:

 

http://wearedifferentbutbestfriends.blogspot.hu/

http://blogdesign-critics-dreams.blogspot.hu/

 

 

 

 

 

 

1.Írj magadról 11. dolgot!

2.Válaszolj a kérdésekre!

3.Írj 11. kérdést!

4.Küldd tovább pár embernek!

 

 

2. Válaszolj a kérdésekre!

 

1. Ki szoktad lakkozni a körmödet?

-Igen,de most mondjuk nincsen rajtam lakk.:)

 

2. Milyen filmeket szeretsz leginkább?

-Vígjátékokat,és az akció filmeket.

 

3. Van olyan (rossz) szokásod,amiról le szeretnél szokni?

-Nem hiszem.

 

4. Türelmes típus vagy?

-Igen.

 

5. Mit csinálsz egy nagyon fárasztó nap után?

-Ledőlök a kertben a nyugágyra,és napozok.:)

 

6. Kiben bízol meg a legjobban?

-A családomban,de anyu az,akivel mindent megbeszeélek,és a legjobb barátnőmben.:)

 

7. Mi a kedvenc helyed Magyarországon?

-A baj,hogy nagyon édesszájú vagyok,így a cukrászdákat szeretem nagyon.:D

 

8. Melyik a kedvenc rajzfilmed?

-Phineas & Ferb,SuperDod,Magyar népmesék.:)

 

9. Élnél külföldön?

-Igen.

 

10. Ha igen,hol?

-Franciaország,Párizs,de Olaszországot is szívesen megnézném.:)

 

11. Van kedvenc magyar dalod?

-Magna Cum Laude - Pálinka dal (hirtelen ez jutott eszembe :D)

 

 

11. Kérdés:

1. Szoktál sportot nézni?Ha igen,mit?

2. Ki bíztat téged az írsára?

3. Mióta írod a blogodat?

4. Milyen nyelven beszélsz?

5. Kedvenc magyar dalod?

6. Példaképed?

7. Mi a véleményed a blogomról?

8. Kedvenc színed?
9. Mit tervezel a nyárra (vagy a maradék részében:D)?

10. Van házi állatod?

11. Nem tudok többet.:D

 

 

Akiknek küldöm:

http://1dtrouble.blogspot.hu/

http://directionerke.blogspot.com/

 

32.fejezet: Minden széthull körülöttem...

Sziasztok!:)

Ne haragudjatok a sok-sok késés miatt,csak közbejött néhány dolog.:// A blog nézettségét,és a bloglovin'-on követőket,plusz a díjakat,nagyon szépen köszönöm!:) A készülőben levő blog,hamarosan megnyitja kapuit,és aki szeretné,az nézzen be majd hozzám.:)

A részről csak annyit,hogy Gwennek nem alakulnak fényesen a dolgai...

Kellemes olvasást!;)

 

XoXo Vicky
 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Amint felértem az emeletre,az ajtóm előtt egy alak állt,akinek a kilétét azonnal felismertem.Nagyot nyelve torpantam meg.
-Nem mersz ide jönni? - Kérdezte gúnyosan.
-Figyelj,mindent megmagyarázok - mondtam kissé félve,hiszen tudtam,hogy amit most fogok tőle szóban kapni,az felejthetetlen lesz.
-Nem érdekel a magyarázkodásod - mondta hevesen rázva a fejét. - Tudod,hogy én mindig melletted állok,és támogatlak,de az egyszerűen nem fér a fejembe,hogy miért nem szóltál - mondta mérgesen.
-Jeremy,kérlek - mondtam halkan.
-Nem,Gwen,most én beszélek! - Dörrent rám. - Hogy jutott az az eszedbe,hogy egyedül is elbírsz vele?!Tudod te,hogy ennek itt még nincs vége?! - Kérdezte fortyogva. - Ha az az állat,megint megtalál téged,vagy bármelyikünket,akkor talán az volt az utolsó levegővételed! - Mondta mérgesen,miközben én az ajtót lestem,hogy nem jött-e ki még valamelyik banda tag.
-Jer,beszéljük meg ezt bent - mutattam az ajtómra kérlelően.Jeremy már az előbb is észrevette,hogy mi az amit nem szeretnék...
-Szégyellsz? - Kérdezte enyhén döbbenten,mire én csak szemlesütve hajtottam le a fejemet. - Értem - szólalt meg halkan.
-Jeremy,ez nem az,aminek hiszed - mondtam könnyes szemekkel.
-Nem érdekel - mondta gyorsan,egy fejrázást követően. - Tudod,régen más voltál.Mielőtt találkozhattál volna velük - bökött az ajtóra maga mögé. - Régen,mikor barátok voltunk - mondta elhalóan.
-Ne mondj ilyet!Te is tudod,hogy nem úgy gondoltam - mondtam azonnal védekezve.
-Monicának megígértem,hogy elmegyek az esküvőjére - kezdett bele egy másik témába,amit nem értettem. - Miután vége az egész lagzinak,haza utazok Angliába,és nem szeretném többet tartani veled a kapcsolatot - mondta komoran,mire én szépen,fokozatosan fehéredtem le.
-Jeremy,ne tegyél olyat,amit később megbánhatsz! - Mondtam sírós hangon.
-Hidd el,nem ezt bántam meg,hanem mást - mondta sötét tekintettel.Miután meggyőződött arról,hogy megértettem,egy utolsó pillantást vetve rám,megfordult,majd elment.Döbbenten néztem utána,és csúsztam le a fal mentén,és az arcomat a tenyereimbe temettem,aztán halk zokogásba kezdtem.Éreztem,hogy a bordáim egyre jobban fájnak,és már nehezebben veszem a levegőt,hiszen a sírás miatt egyre nehezebben ment.Egy közeli ajtó nyitódására felkaptam a fejemet,és megláttam az ajtó mögött Harryt.
-Gwen? - Kérdezte értetlenül,mire én egy aprót bólintottam. - Basszus!Minden rendben? - Kérdezte rögtön,de csak egy néma fejrázással válaszoltam.
-Holnap találkozunk - mondtam rekedt hangon,és nehezen feltápászkodtam a földről,majd elindultam a szobámba,ahol azonnal a szobámba siettem.Szipogva dobtam le magam az ágyra,és magamra húzva a takarót,kezdtem el sírni,és szenderültem álomba...

*Másnap reggel hétkor*

Erős fej fájással keltem fel reggel.Nem nagyon ment nekem a felülés,de hangos nyögdécselések árán,sikerült ülőhelyzetbe tápászkodnom magamat.Hirtelen megszólalt a telefonom,amit egyszerűen nyomtam ki,mert nem voltam kíváncsi Louis prédikálására kora reggel.Lassú,döcögős léptekkel mentem ki a konyhába,ahol egy bögre meleg kávét csináltam magamnak,és ezzel együtt leültem a nappaliban levő asztalhoz,és kinyitottam a napi újságot.Bár ne tettem volna...
A One Direction valamelyik tagja kórházban?
Állt a címlapon,amit azzal a lendülettel is csuktam össze,hiszen nem vagyok kíváncsi arra,hogy mit írnak róluk.Az ajtómon valaki elkezdett dübörögni,mire a reakcióm egy váll rándítás volt.Most csak annyit szerettem volna,hogy mindenki hagyjon békén,és egyedül maradjak egy kis ideig legalább.
-A kurva életbe Gwen!Nyisd ki azt a rohadt ajtót,mielőtt betöröm! - Hallottam meg Fearne ideges hangját,amire én unottan tápászkodtam fel és mentem az ajtó elé,amit kinyitottam.A két lány szinte beesett az ajtón. - Mégis mi történt? - Kérdezte idegesen.Gondolom meglátta a sírástól felduzzadt arcomat,ami nem volt valami bizalom gerjesztő.
-Jeremy - mondtam sírástól fojtott hangon. - Azt mondta,hogy az esküvő után,látni sem akar - motyogtam nehezen,és újra kitört belőlem a bőghetnék.Sírva borultam Camille vállára,aki együttérzően,de mégis döbbenten simogatta a hátamat.
-Mit keresett itt? - Kérdezte karba font karokkal Fear,mire én csak megvontam a vállamat.Miután nagyjából lecsillapodtam,elmondtam nekik mindent részletesen,Fearne újra megszólalt. - Sajnálom ami történt,biztosan nem úgy gondolta - mondta bizakodva.
-Fear,ismerem,és tudom,hogy komolyan beszélt - mondtam neki szipogva.
-Az lenne most a legjobb,ha kijönnél egy kicsit a levegőre,és elfelejtenénk ezt az egészet - mondta Cam,mire nehezen,de bólintottam egyet.Gyorsan beszaladtam a szobámba,ahol "átvedlettem" egy normálisabb ruhába,aztán kimentem hozzájuk.Kiléptünk a szobámból,és elindultunk ki a hotelből,de az aulában a srácok nagyban beszélgettek a bárpultnál,és mikor észrevettek minket,Camille elkezdett minket oda rángatni,amit egyikünk sem akart.
-Meg ne próbáld! - Morogta Fear a szőke hajú lánynak.
-Hidd el,először is sikerülni fog - nézett hátra kuncogva,amit egyikünk sem értett.
-Miért néz ki szörnyebben,mint általában? - Kérdezte Zayn rám mutogatva miközben a barátnőjét karolta át.
-Hagyd békén! - Mondta idegesen a fiúnak Camille,aki inkább csöndbe maradt.Harry egész végig az arcomat fürkészte,míg nem állt fel a helyéről,és sétált mellém,majd egyszerűen megfogta a karomat,és halló távolságon kívülre vitt a fiúktól.
-Mit akarsz? - Kérdeztem rekedt hangon tőle.
-Mi volt tegnap?Miért sírtál? - Kérdezte magyarázatot várva.
-Ez nem rád tartozik - mondtam fejemet rázva,de mielőtt visszamentem volna,újra visszarántott magához. - Engedj el! - Kezdtem rángatózni a kezei között.
-Addig nem,amíg el nem mondod - mondta komolyan.
-Miért akarod tudni? - Kérdeztem sóhajtva,és mikor látta rajtam,hogy feladom,elengedte a kezemet.
-Azért,mert segíteni szeretnék - mondta őszintén.
-Ezen már nem tudsz - ráztam meg a fejemet.Szó nélkül mentem vissza a többiekhez,akik fürkésző tekintettel néztek engem.Figyelmen kívül hagyva a srácokat,elővettem a telefonomat,és elkezdtem nézni a képeket,amiken Jeremyvel voltam rajta.Fearne szemforgatva kapta ki a kezemből a telefonomat. - Add vissza! - Kaptam utána,de nem reagált semmit,hanem csak nyomkodta tovább a telefont,amit kicsivel később visszaadott. - Mit csináltál? - Kérdeztem összehúzott szemekkel.
-Kitöröltem - vont vállat,mintha természetes lenne.Én a mondatára ledöbbentem. - Gwen,ő már nem lesz a régi - mondta fejét rázva.
-Ezt nem kellett volna - motyogta Cam a lánynak,és magához húzva vigasztalt.
-Elmondaná valamelyikőtök,hogy mi történt? - Kérdezte kíváncsian Liam.
-Tönkretetted a húgod életét - mondta gúnyosan Fearne.Amíg ők veszekedtek,én addig elgondolkoztam,aztán minden szó nélkül elindultam vissza a szobámba,amit senki sem értett. - Gwen,hova mész? - Kérdezte utánam kiabálva Fearne,de annyira ideges voltam,hogy nem válaszoltam.Amint felértem,gyorsan átöltöztem,és felkapva a telefonomat,megnyomtam a hívás gombot rajta.
-Austin?Kéne a segítséged...