Díj VII.

Köszönöm a díjat csakegylány-nak!!:)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszaküldeni )

 

11.dololog rólam:

 

1. Az Enigmát szeretném kiolvasni,és még sok más könyvet.

2. Fél hosszú,festett vörös hajam van.:)

3. Jelenlegi kedvenc zeném: Macklemore ft. Ryan Lewis - Can't Hold Us és Alicia Keys - New Day :))

4. Éhes vagyok :D

5. A többit lejjebb megtaláljátok.:)

 

Válaszok:

 

1. Milyen sorozatokat nézel?

-Éjjel-nappal Budapest,Szulejmán,Pretty Little Liars.

 

2. Nyár vagy tél?

-Is-is,de a tél kicsit közelebb áll hozzám.:D

 

3. Hány részesre tervezed a blogodat?

-Két évadosra tervezem,de még nem tudom,hogy hány részre fog "esni".

 

4. Kedvenc rajzfilmed?

-Phineas & Ferb,Herkules.

 

5. Hogy szoktál kikapcsolódni?

-Kutya sétáltatás,zene hallgatás,vagy olvasás.

 

6. Mész valamilyen táborba a nyáron?

-Megyek.

 

7. Milyen lett az évvégid?

-Jól sikerült.:)

 

8. Kedvenc édességed?

-Nagyon édes szájú vagyok,de csoki és (ha az annak számít) akkor a palacsinta is.

 

9. Kitől kaptad az utolsó kommentedet?

-Marika Szász.:) (köszönöm neked is,és mindenki másnak is!!<3)

 

10. Síró típus vagy?

-Nem nagyon,maximum a legrosszabb esetben sírom el magam.

 

11. Mi a hobbid?

-Wakeboard,zene hallgatás,olvasás,és blog írás.:)

 

 

Kérdéseket írni!:

1. Kedvenc fagyid?

2. Milyen színű a hajad?

3. Hogyan kapcsolod ki magad,egy fárasztó nap után?

4. Kitől kaptad az első kommentedet?

5. Mióta írsz blogot?

6. Kedvenc blogod?

7. Kedvenc íród?

8. Milyen nyelvet tanulsz?

9. Az írásaidat papírra is leírod,vagy csak gépbe írod?

10. Van házi állatod?

11. Mi a csengőhangod?

 

Akiknek küldöm:

Roxana

~Anne Norina Joiner~

26.fejezet: A félelem érzete

Ciao!:))

El sem hisztitek,hogy mennyire örülök a kommenteknek!!:)Ahogyan befejeztem a részt,rögtön "közzétettem".:D Remélem tetszeni fog nektek,és kellemes olvasást kívánok nektek!:) Ja,és a végén kommenteljetek légyszíves!<3 :)

XoXo Vicky

-Gwen!Nyisd ki azt a rohadt ajtót! - Dörömbölt valaki az ajtómon.Fáradtan nyúltam a kilincsért,amit lenyomtam,és beesett rajta Danielle,Eleanor,Camille,és Fearne. - Te még nem öltöztél fel? - Döbbent le Dan,mikor meglátott.

-Minek kellene? - Kérdeztem értetlenül.

-Küldtem üzenetet,nem olvastad el? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Most keltem fel,szerinted mennyi kedvem van üzeneteket nézni? - Mondtam nyűgösen,mire hirtelen El a kezembe nyomott egy ruhát. - Ez mi?Egyátalán hova megyünk? - Kezdtem bele a kérdezősködésembe.

-Öltözz,mert elkésünk - terelgetett be a fürőbe Cam,ahol gyorsan átvettem a pizsamámat a kezembe nyomott ruhára,és a szememet húztam ki éppen,mikor Camille újra megszólalt. - A srácoknak ma van egy kis dolguk a stúdióban,és oda kell menni - mondta a kérdésemre a választ,amire annyira meglepődtem,hoy a tus is megállt a kezemben.Fortyogva a dühtől léptem ki a fürdőből,majd indultunk ki a szobámból,egyenesen le a földszintre,ahol senki sem volt,így értetlenül néztem a lányokra.

-Mivel elaludtál,így már régen elmentek - forgatta meg a szemét Ellie.

-Tudjátok,hogy merre kell menni? - Kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

-Igen,rengetegszer voltunk itt - magyarázta Danielle.Szó nélkül indultunk utána,és mentünk a stúdióba.Mikor odaértünk,éppenhogy betettük a lábunkat az épületbe,egy hangos csattanást hallottunk a szobából,ahol fel szokták venni a dalokat.Unottan léptem be a szobába,és néztünk végig a hangosan nevető bandán,és a földön szenvedő Liamen,aki a férfiasságát fogva,hangosan nyögdécselt a földön.

-Melyikőtök volt? - Kérdeztem karba font karokkal a fiúkat,akik védekezően maguk elé tették a kezüket. - Gratulálok - biccentettem Liamnek,majd segítségképpen nyújtottam felé a kezemet,amit értetlenül,de elfogadott. - Nem is te lennél - forgattam meg a szemeimet,amin halványan elmosolyodott.Amikor kinyílt az ajtó,megláttam mögötte a menedzsert,aki mosolyogva üdvözölt mindenkit.Mikor a srácokat a hangszigetelt üveg mögé terelte,és neki kezdtek az éneklésnek.A számot hallgatva,éreztem,hogy valakinek a teintete,szinte kiégeti az arcomat,így felnéztem,és szembe találtam magam a bátyám mélybarna szemeivel,amik teljes komolysággal néztek az enyémbe.Sóhajtva szakítottam el a szemétől az enyémet,és álltam fel a kanapéról.Szó nélkül mentem ki a szoából egyenesen a stúdió büféjébe,ahol kértem egy meleg kávét.

-Azt hittem elmész - hallottam meg egy hangot enyhe akcentussal,amin elmosolyodtam,és mikor megfordultam,Niallel találtam szemben magam.

-Szívesebben lennék máshol,mint itt - mondtam sóhajtva,majd hozzá tettem.: - Csak muszáj a reggeli kávé - magyaráztam,miközen a pultról vettem le a meleg italt. - Neked nem énekelned kellene? - Tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Szünet van,és gondoltam lejövök egy ebédre - vont vállat.
-Zayn hol van? - Kérdeztem elmerengve,amin felnevetett.
-Érdekel a csapat rosszfiúja? - Kérdezte vigyorogva.
-Előbb üttetem el magam egy autóval - vágtam rá,mire elmosolyodott.
-Perrievel elmentek egy tetováló szalonba - magyarázta szemforgatva. - Ma nem jönnek be szerintem,mert mire végeznek késő lesz - mondta miközben a szendvicsét eszegette. - Kérdezhetek valamit? - Nézett rám nagy szemekkel,amire válaszul bólintottam. - Van barátja? - Kérdezte hadarva,és lehajtott fejjel motyogva.
-Zaynnek? - Vontam fel a szemöldökömet. - Nem tudom,a te banda társad,ráadásul ott van neki az a vicsorgó szörny.Bár ... - merengtem el,amin hangosan elkezdett nevetni.
-Úgy értem Camnek - mutatott rá az alanyra,nekem pedig a köhögő rohamom előjött,mivel félrenyeltem a kávét. - Gwen!Jesszusom!Jól vagy? - Ütögette a hátamat.
-Igen,persze,minden rendben - mondtam,mikor levegőhöz jutottam. - Nincs - ráztam meg a fejemet. - Nincsen barátja - egészítettem ki a mondatot,mire megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Bár lehet,hogy akad egy kiszemelt - gondolkoztam el a barátnőm néhány olyan megmozdulásán,ami a szőke énekes iránti vonzalmát fejezi ki.
-És ki az? - Kérdezte reményekkel teli szemekkel.
-Inkább hódítsd meg - kacsintottam,majd otthagyva az Ír srácot,visszamentem a kanapén pihegő fiúkhoz. - Kifáradtatok dalosmadarak? - Kérdeztem gúnyosan a fiúkat,akik inkább kerülték a tekintetemet.
-Hali,bocsánat a késésért,de ..., - hallottunk meg az ajtóból egy idegen hangot,és mikor odafordultam,szembe találtam magam a parton levő pultos sráccal,aki kerek szemekkel meredt rám. - Szerintem kezdjünk neki a munkának - motyogta lesütött szemekkel,amit én értetlenül néztem.Vállatvonva ültem le a kanapéra,ahol Fearne duzzogva ült.
-Mi a baj? - Kérdeztem mellé ülve.
-Harry - morogta mérgesen,és látva kicsit sem arátságos arcát,inkább nem kérdezősködtem.Miután végre végeztek a srácok,nehezen tápászkodtam fel a kanapéról,de mielőtt elindulhattunk volna,a fiúk után szóltam.:
-Mindjárt jövök - böktem a vécé ajtó felé,mire mindenki bólintott egyet.Ahogyan beléptem a mosdóba,meghallottam azt a hangot,amit a stúdióban hallottam meg.
-Tesó!Hidd már el,hogy ő az! - Mondta idegesen mint megtudtuk Sam. - Nem!Nem képzelődök!Te lennél az utolsó,akit átvernék! - Magyarázkodott a telefonba,mikor kinyílt hirtelen az ajtó,és megjelent mögötte a szőkésbarna hajú fiú,aki lefehéredve szorította a füléhez a készüléket. - Majd visszahívlak - motyogta halkan,és kinyomta a telefont.Szemforgatva nyitottam meg a csapot,és öblítettem le a szappant a kezemről. - Lehet egy kérdésem? - Kérdezte kínosan mosolyogva,amin elmosolyodtam,de bólintottam. - Van testvéred? - Tapintott a gyenge pontomra,amire hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak,majd megszólaltam.
-Csak egy bátyám van - mondtam egyszerűen,hiszen nem voltam biztos Alcide életben maradásában...Minden szó nélkül kimentem a helyiségből,egyenesen a srácokhoz,akik már unottan vártak rám.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,mire csak kinyújtottam a nyelvemet.
-Innen hova tovább? - Kérdeztem karba tett kezekkel.
-A közeli plázában lesz egy dedikálásunk - célozgatott a programjukra Liam.
-Ahová mi nem megyünk - szögezte le azonnal Cam,majd félszemmel felém pillantgatott.
-Dehogyis nem! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon a bátyám.
-Attól,hogy a húgod vagyok,semmi kötelességem elmennem a ti idióta aláírás osztogatásotokra,ahol több száz rajongó sikongat - mondtam mérgesen.
-Nem és kész - mondta határozottan Fear,és vissza sem fordulva,otthagytuk az értetlenül ácsorgó bandát. - Nem lesz semmi baj - karolta át a vállamat,ezzel mégjobban emlékeztetve,hogy jobban kéne vigyáznom a fiúk körüli felhajtásra.
-Remélem - sóhajtottam gondterhelten,de legbelül éreztem,hogy a félelem egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam...

*Thomas Johnson szemszöge*

Unottan kapcsolgattam a tévét,mikor valaki egyszer csak elkezdett kopogni az ajtómon.
-Gyere - szóltam ki,hogy az illető is meghallja.A küszöböt átlépve megtaláltam az én legjobb barátomat,Greget. - Na mi a hír felőle? - Kérdeztem felcsillanó szemekkel,utalva Gwenre.
-Ha minden igaz,Floridában tartózkodik,egy énekes bandával - avatott be a részletekbe,amihez egyátalán nem értettem,hogy hogyan is jönnek énekesek. - Megtalálta a bátyját - magyarázta,mintha egyértelmű lenne.
-Szóval Alcide még mindig nincs meg - gondolkodtam el egy pillanatra,és ránéztem Gregre,aki megerősítette az elméletemet. - Milyen kár,hogy nem szólt nekünk.Szívesen találkoztam volna vele - mondtam elmerengve. - De talán örülne ő is egy kis meglepetésnek - mosolyodtam el szélesen. - Amúgy honnan veszed,hogy Floridában van? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ha nekem nem hiszel,itt a bizonyíték - dobott elém egy papír köteget,ezzel megbizonyosodva arról,hogy valósat állít...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Hajamat törölgetve jöttem ki a fürdőből,és ültem le a két lány mellé,akik a konyhában üldökéletek egy-egy nagy bögre kakaóval.Amint leültem,Fearne a kezembe nyomta a forró bögrét.
-Megnyugodtál? - Kérdezte Camille együttérzően.
-Egy kicsit - bólintottam halványan,mire mindketten elmosolyodtak.Hirtelen valaki elkezdett dübörögni az ajtón,amit Fear unottan nyitott ki.
-Persze,nyugodtan gyertek be - mondta ironiával teli hangon az éppen becsörtető bandának. - Mit akartok? - Kérdezte a barna hajú lány pultnak dőlve a fiúkat.
-Hoztunk valamit,ami alán titeket is érdekelne.Főleg téged,Gwen - nézett rám komolyan Louis,és elém tolt egy újságot,amin annyira megdöbbentem,hogy meg sem tudtam szólalni. - Gwendolyn!Minden rendben? - Integetett a szemem előtt a kék szemű fiú,de még arra sem tudtam reagálni.
-Bassza meg!Gwen,nyugi!Nem lesz semmi baj! - Próbált nyugtatni Camille,de ez sem hatott nagyon.
-Ti normálisak vagytok?! - Akadt ki Fear idegesen a fiúkra,akik értetlenül néztek ránk.
-Miért?Ez csak egy ártalmatlan kis cikk - legyintett a göndörebbik tag,és amíg ők vitáztak,én addig elkezdtem olvasni.

A One Directiont a stúdióból kifele jövet,a szemfüles fotósaink lencsevégre kapták őket,amint az aranytorkú Gwendolyn Crinenal jönnek ki.Bár a kedvük nem volt felhőtlen,de az egyik bennfentes azt állítja,hogy egészen jól kijöttek a felvétel alatt.Talán egy közös dalon dolgoznak?Netán ez lenne Miss Crine visszatérése?Hamarosan minden kiderül.

Ahogyan a végére értem,éreztem,hogy egyre jobban kapkodom a levegőt befelé,és mikor a tekintetem a szöveg alatti képre,amin látszott a stúdió felirata,így biztosra vettem,hogy ütött az órám.Éreztem,hogy az arcomon egyre több könnycsepp folyik végig,és a rémülettől egyre joban kezdtem hátrálni.
-Gwen,kérlek ne ess pánikba! - Nézett rám könyörögve Fearne,de annyira elkapott a pánikrohamom,hogy ez volt az a mondat,ami talán mégjobban rátett egy lapáttal.A többiek értetlenül kapkodták a fejüket,de a kétségbeesés rajtuk is látszott.Hirtelen felindulásból beszaladtam a szobáma,ahol magamra zárva az ajtót kezdtem halk zokogásba.Annyi szenvedés után,talán megérdemlem azt,hogy kikapcsoljam magam,ezért gyorsan kikapkodtam a bőröndből néhány kihívóbb ruhadarabot,és egy erősebb sminkkel ki is léptem a szobából,és mielőtt akárki is megszólalhatott volna,gyorsan kiléptem az ajtón,majd elindultam az egyik bár felé,ami már ránézésre bűzlött az alkoholtól.Lenyomva magamban az undort,beléptem az iszákos emberekkel teletömött helyiségbe,ahol ledobtam magam a bárszékre,és kikértem magamnak egy igen ütős alkoholt,ezzel kezdetét is vehette az este...

25.fejezet: Dalszöveg író?!

Szép napot!:)

Arra gondoltam,mivel nyári szünet van,így hozok nektek egy részt.:))Örülök én annak az egy kommentnek is ami jött,de jól esne,ha több jönne,és elmondanátok a blogról a véleményeteket.:)Mindenesetre,kellemes olvasást a részhez,és a végén kommenteljetek!:)

XoXo Vicky

*Louis Tomlinson szemszöge*

Hatalmas vigyorral az arcomon léptem ki Gwen szobájából,és mentem át a sajátomba,ahol Eleanor várt rám.

-Na,milyen volt a próba? - Kérdezte mosolyogva,az ágyon ülve.

-Nagyon jó!Egyszerűen zseniálisakat ír!A hangja pedig szavakba önthetetlen! - Áradoztam Gwen tehetségéről.

-Tudom,gyönyörű a hangja - emlékezett vissza,mikor nekünk énekelt. - Szóval akkor az lesz az ajándék? - Kérdezte csillogó szemekkel,válaszul csak bólintottam egyet,majd a kezébe nyomtam a dalszöveget.El miközben a szemeivel falta a sorokat,addig nekem eszembe jutott egy ötlet. - Ez fant ... - kezdett volna bele,de félbe szakítottam.

-Lehetne ő az új dalszöveg írónk! - Mondtam a hirtelen támadt ötletemet.

-Louis,tudod,hogy támogatom az ötleteidet,de ezt nem tartom jónak - rázta meg a fejét Ellie.

-Miért?Így legalább pénzt is kereshetne - magyaráztam az érveimet.

-De lehet,hogy ő ezt nem akarja - mondta az ellenpéldát,és egyre dühösebb lett.

-El,muszáj munkát találnia,és ebben segítek neki - mondtam komolyan,és gyorsan lementem a medencéhez,ahol a srácok a vízben lubickoltak,és Zayn az egyik napozóágyon feküdt. - Fiúk! - Kiáltottam oda nekik,mire rám kapták a tekintetüket. - Gyertek ki egy kicsit - kértem őket,amire mindenki kijött a vízből.

-Mi van?Pont készültem volna lefolytani Niallt a víz alá - mondta komolyan Harry,amit nagyon nem értettem,de egy legyintéssel letudtam az egészet.

-Mi lenne,ha Gwen lenne a dalszöveg írónk? - Kérdeztem hirtelen,mire mindenki értetlenül nézett rám. - Fantasztikus dalokat ír,ami tele van érzelemmel,ráadásul kéne neki a munka - magyaráztam.

-Louis,értem én,hogy segíteni akarsz,de nem hiszem,hogy ez jó ötlet - húzta el a száját Liam,de mikor a kezébe nyomtam a szöveget,amit Gwen adott nekem,elkerekedett szemekkel nézett rám. - Tényleg ügyes - mondta elismerően,mikor a srácok is elolvasták. - Nem bánom,lehet - mondta sóhajtva,amire nekem egy hatalmas mosoly terült el az arcomon.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Dúdolva léptem ki a liftből,és indultam meg a zene terem irányába,hogy jól menjen a dal.

-Gwen!Gwen várj már meg! - Kiáltott utánam valaki,mire megfordultam és értetlenül néztem Camre,aki ziláltan nézett ki. - Igaz az,hogy a srácok dalszerzője leszel? - Kérdezte döbbenten,amit nem értettem.

-Már miért lennék a dalszöveg írójuk? - Kérdeztem értetlenül.

-Niall mondta,hogy te vagy mától a szöveg író - magyarázta,nekem pedig a szemeim elkerekedtek. - Gwendolyn!Itt vagy? - Integetett az arcom előtt a kezével,de ahogyan látta,hogy a fejem kezd lilából vörösbe átmenni,azonnal leesett neki,hogy most mit fogok tenni. - Ne!Gwen kérlek! - Jött utánam a medence irányába,ahol ott voltak a fiúk,akiknek nagyon jó kedvük lehetett.

-Á!Gwen,de jó,hogy jössz! - Indult el felém Louis,mintha mi sem történt volna.Dühösen trapoltam oda hozzájuk,és mikor elé értem,akkora pofont kevertem le neki,hogy még az én kezem is belesajdult,míg az ő arcán egy hatalmas tenyér nyom virított. - Bazd meg!Normális vagy?! - Háborodott fel azonnal.

-Milyen dalszöveg író?!Tomlinson neked teljesen elment az a maradék eszed is?! - Förmedtem rá.

-Miért?Kell a pénz nem? - Kérdezte értetlenül,és mire adtam volna még egyet,Fearne lefogta a kezemet,és erősen tartotta a testem mellett.

-Nem éri meg - motyogta nekem.

-Te meg hogy lehetsz ilyen barom?!Azonnal igent mondani?Komolyan,kezdek kételkedni abban,hogy rokonok vagyunk! - Fordultam Liam felé hirtelen,aki azt sem tudta,hogy mit csináljon. - Tudjátok mit?Fulladjatok meg! - Löktem őket a medencébe a mellkasuktól fogva,és mit sem törődve velük,megfordultam,és visszamentem a szobámba,ahová mikor beértem,idegesen dobtam le magam az ágyra,és néztem magam elé.Dühösen vettem a kezembbe a füzetet,és téptem ki a lapot,amin az én szövegem szerepelt,mivel Louis-val együtt énekeltünk volna.Mikor kitéptem a papírdarabot,sóhajtva lapoztam egy új oldalra,és addig gondolkoztam egy újabb dalon,amíg a kezem,szinte önnálló életre nem kelt,és írta a sorokat.Félve kezdtem el olvasni a szöveget,míg nem jöttem rá,hogy ez tényleg fantasztikusra sikeredett.Mosolyogva kezdtem el átírni a dallamot,és mikor az is megvolt,elkezdtem dúdolni,hogy hogyan is hangzana a dal.

*Fearne Wright szemszöge*

Idegesen néztem a két fiút,akik köhögve jöttek fel a felszínre,és értetlenül néztek körbe.
-Nektek teljesen elment az eszetek?! - Támadtam a fiúkra. - Hogy lehettek ennyire hülyék?! - Kérdeztem felcsattanva,mikor kijöttek a vízből.
-Ne kiabálj!Pont a te hangod az,ami nem hiányzik még nekem - morogta Liam,mire nekem felszaladt a szemöldököm.
-Igen?Akkor tudod mit?Fulladj bele a medencébe!Hidd el,azzal mindenkinek jót tennél! - Mondtam gúnyosan. - Ha forodított esetben történt volna ez,te mit csinálnál? - Kérdeztem tőle karba font karokkal,de választ már nem tudott adni. - Tudod,kettőnk közül mégis én vagyok az,aki többet van a húgoddal,és vigyáz rá,ahhoz képest,hogy te a bátyja vagy - ráztam meg a fejemet. - Ha most sem vetted volna észre,akkor megvárom,amíg rájössz magadtól - veregettem meg a vállát,és hagytam ott a döbbent arcú társaságot,és mentem fel Gwenhez,akinek a szobaajtaja zárva volt. - Gwen!Nyisd ki kérlek! - Dübörögtem az ajtón,mikor hirtelen kinyílt az,és mögötte megláttam Gwent,aki dühösen nyitotta ki az ajtót. - Jól vagy? - Kérdeztem tőle arcát fürkészve,de ő csak megrázta a fejét.
-Azt nem értem,hogy ez miért jó neki!Mindent elmondtam,mert megbíztam benne,és azt is,hogy egyedül szeretnék talpra állni! - Fakadt ki,miután bementünk a nappaliba.
-Gwen,minden megoldódik!Nem kell idegeskedned miatta - nyugtattam meg,amennyire csak tudtam. - Csak jót akart,de a hülye fejével,nehogy azt nézd ki belőle,hogy tud gondolkodni - ráztam meg a fejemet,amin elnevette magát. - Nekem viszont mostmár mennem kell,mindjárt kidőlök - kedztem bele a mentegetőzése,mire ő megrázta a fejét.
-Nyugodtan menj - mondta mosolyogva.

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Mikor Fear kiment,sóhajva mentem be a szobámba,és gyorsan felkaptam az éjjeliszekrényről a dal másik felét,aztán leindultam a medence irányába,ahol Liam és Louis próbálták szárítani magukat.Amikor megláttak,döbenten néztek rám,hogy mit akarok tőlü,de ahogyan Louis elé léptem,a kezébe nyomtam a kottát,rajta a szöveggel. - Remélem majd tudjátok hasznosítani - mondtam gúnyosan.
-Gwen,hallgass végig - nézett rám kérlelően Lou,de megráztam a fejemet.
-Nem vagyok rá kíváncsi - morogtam. - A dal a tiétek,azt csináljátok innentől kezdve amit akartok - legyintettem unottan. - De ne gyertek hozzám többet - mondtam az előttem álló két srácnak,akik olyannyira ledöbbentek,hogy meg sem tudtak szólalni.Lenézően néztem végig rajtuk,és mentem vissza a szobámba.Idegesen kaptam fel magamra egy normálisabb ruhát,és miután készen lettem,gyors léptekkel mentem ki az épületből,egyenesen oda,ahol az ajándékomat elpróbálhattam...

24.fejezet: Ajándék

Sziasztoook!!:D

Meghoztam az új részt,aminek a végén váratlan fordulat lesz,ahogyan majd a következőnek az elején is...A részben nagyobb szerepet fog kapni Louis,és Gwen,de majd meglátjátok,ha elolvassátok a részt!;) Kommenteljetek a végén!;))

Xx Vicky

Reggel álmosan nyitottam ki a szemeimet,és ültem fel az ágyon.A telefonom még mindig rezgett,ami azt jelezte,hogy üzenetet kaptam.Felemeltem a készüléket,de amint megláttam,hogy ki írta,unottan dobtam le az ágyra.Gyorsan a kezembe vettem a füzetet,amiben az a dal volt leírva,amit tegnap lefirkantottam.Visszanéztem a szöveget,és büszkén mosolyodtam el,hiszen,talán ez az egyik legjobb a Hurt után.Hirtelen megcsörrent a telefonom,aminek köszönhetően a szívem majd' megállt.

-Igen? - Szóltam bele a reggeli kómás hangommal.

-Gwen!Teljesen elfelejtetted?!Ma megyünk ajándékot nézni az esküvőre! - Szólalt meg a vonal tulsó oldaláról kétségeesetten Camille,emlékeztetve a tegnapi ígéretre,amit a strandon tettem.

-Basszus,Cam!Sietek! - Mondtam hadarva,és ki is nyomtam a telefont.Villám sebességgel kapkodtam fel magamra a ruhadarabokat,és indultam meg az aulába,ahol a lányok nem túl kedves tekintettel néztek rám,a fiúkkal együtt. - Rendben,most kedves leszek - kezdtem bele mély levegőt véve. - Mit kerestek itt? - Förmedtem a srácokra,akik értetlenül néztek rám.

-Elmegyünk ajándékot venni az esküvőre - mondta egyértelműen Harry.Kérdőn néztem a lányokra,akik kínosan elmosolyodtak.

-Muszáj,különben sehova sem mehetünk - magyarázta Dani Liamre célozva.Mérgesen néztem a bátyámra,aki egy önelégült mosolyt varázsolt az arcára,amit inkább szóra sem méltattam.Mikor elindultunk,mindenkicsöndben volt,amíg Fearnera rá nem jött az öt perc...

-I'm doing nothing! /Nem teszek semmit!/ - Kezdett bele vidáman,mire röhögve néztem rá Cammel,ahogyan fojtatja a közös számunkat.A többiek értetlenül néztek minket,ahogyan nevetve énekelgetünk,és jókedvűen ugrálunk közben.Igaz,mondjuk nem az utcán kellett volna ezt csinálni,de valahogy nem nagyon érdekel más emberek véleménye.El és Danielle nevetve néztek minket,amíg bele nem kapcsolódtak ők is a dalba,amit Liam nem nézett valami jó szemmel,de Louis pedig vigyorogva nézte a barátnőjét. - Im gonna lift to lift it (The only thing boy you can do is listen so yeah listen) /Magasabban leszek (Az egyetlen dolog amit egy srác tehet,az az,hogy odafigyel) - énekeltük az utolsó sort,és mikor befejeztük,röhögve néztünk össze. - Jobb kedved van? - Nézett rám mosolyogva Fear,mire bólintottam egy hatalmasat.

-Ez mire volt jó? - Nézett ránk Niall kíváncsian.

-Ránk jött az öt perc - vontunk vállat.

-Tényleg,mit szeretnétek venni?Van ötletetek? - Néztem rájuk kérdőn.

-Valami ruhának biztosan örülnének - vont vállat Liam.

-Ugye tudod,hogy házasodnak,és nem születésnapot ünnepelnek - néztem rá furcsán.

-Szerintem nézzünk körbe,és majd meglátjuk - vont vállat Camille.Mikor beértünk egy pláza szerűségbe,és mindenki egymásra nézett.

-Szerintem alkossunk "csapatokat" és úgy menjünk keresgélni - ajánlotta fel az ötletét Ellie.

-Igaza van Elnek - értett egyet Louis. - Akkor Harry lesz Zaynnel,Niall Dannel,Eleanor Liammel,én Gwennel,Cam és Fearne pedig együtt - mondta a csapatokat,mire mindenki egyetértően bólogatott.Unottan néztem rá,de látva mosolygós arcát inkább megadóan sóhajtottam fel,és mire észbe kaptam,csak mi ketten maradtunk ott.

-Mit szeretnél nekik vinni? - Kérdeztem karba font karokkal.

-Miért?Neked már megvan? - Nézett rám értetlenül.

-Tegnap óta - mosolyodtam el. - Szóval? - Kérdeztem újra.

-Fogalmam sincs.Igazból nem ismerem őket,így sejtelmem sincs - vallotta be kínosan nevetve.

-Azért vagyok,hogy segítsek.Nem? - Mondtam kuncogva,mire ő bólintott egyet,és elindultunk az egyik porcelánüzlet irányába. - Itt mit szeretnénk venni? - Kérdezte értetlenül.

-Vegyél egy porcelán készletet,annak nagyon örülnének,mert Monicának minden vágya egy készlet - magyaráztam neki hevesen gesztikulálva,amin elnevette magát.

-Szerinted örülnének annak? - Kérdezte bizonytalanul,miközben az egyik ilyen becsomagolt porcelánt nézte.

-Miért hazudnék? - Kérdeztem értetlenül.

-Az utóbbi időben nem vagyunk valami jóban - motyogta szemlesütve.

-Az lehet,de hazudni sosem szoktam - mondtam komolyan. - Vedd meg ezt - nyomtam a kezébe egy halvány rózsaszín árnyalatú,finom porcelánt,ami szerintem nagyon szép volt.Louis szó nélkül az eladó kezébe nyomta aki lehúzta a vonalkódot,és a dalos pacsirta nyugodtan fizette ki az összeget.

-Nem lenne aj,ha bemennénk? - Mutatott egy zene boltra,mire hitetlenül néztem rá. - Csak pengető kéne,mert az enyém gallyra ment - magyarázkodott,én pedig elkezdtem belökni a boltba.Lou csillogó szemekkel ment el a pengetők irányába,míg én a gitárokhoz mentem.Kezembe fogtam egy sötét barna gitárt,és kezdtem el rajta játszani,de mivel nem esett kézre,így a hangzása sem volt valami jó.A következő 'alany' egy világosabb példány volt,ami pont jónak tűnt,és ahogyan elkezdtem rajta játszani. - Látom találtál már egy pótlékot - szólalt meg mögülem Louis,mire ijedten ugrottam meg,majd fordultam felé. - Mit játszottál? - Kérdezte kíváncsian.

-Egy régi dalt.Nem nagy szám,de szeretem - legyintettem semmit mondóan,és visszatettem a gitárt az állványra. - Majd összegyűlik - sóhajtottam lemondóan,az árára nézve.

-Megveszem - mondta határozottan a mellettem álló fiú,amire nekem a döbbenettől a szemeim elkerekedtek.

-Louis William Tomlinson! - Dörrentem rá. -Ha meg mered venni,az óceána dobom - mondtam komolyan,és nem tudom,hogy amiatt tette vissza,mert meglátta az árát,vagy azért,mert kinézi belőlem,hogy megteszem. - Majd megveszem,ha tudom - magyaráztam mérgesen,miközben a boltból jöttünk ki.

-Miért nem engeded,hogy megvegyem? - Kérdezte értetlenül.

-Mert nem szeretem,ha eltartanak - ráztam a fejemet. - Én is meg tudom venni,csak majd idővel - tettem hozzá sóhajtva.

-Csak jót akartam - motyogta Louis.

-Ne így akarj jót - vágtam rá hirtelen,mikor szembe jött velünk Zayn és Harry,kicsit sem boldog arccal. - Mi az?Nem adták meg a telefonszámot? - Kérdeztem gúnyosan.

-Nekem van - vigyorott idiótán Zayn,miközben a kezében levő cetlit mutatta fel.Válaszára unottan forgattam meg a szemeimet,és néztem a göndörebbik tagra.

-Nincsen semmi olyan,amit tudnánk venni - mondta kifakadva Hazza.

-Még nem vettetek nekik semmit? - Kérdeztem hüledezve őket,mire ők megrázták a fejüket,és tehetetlenül néztek rám.Idegesen kezdtem el gondolkozni,míg nem jutott eszembe egy ötlet.Gyorsan kivettem Louis kezéből a papírba csomagolt ajándékot,amit a mellettem álló nem értett. - Majd azt mondjuk,hogyezt ti vettétek - mutattam meg nekik a porcelán készletet.

-És akkor mi mit adunk? - Rémült meg Lou.

-Ne aggódj,megvan a terv - hűtöttem le,és mindet tudóan néztem rá,hogy ezt majd elmondom neki.

-Köszönjük - nézett rám Harry megkönnyebbülten,és egyben hálásan,majd ránézett a mellette álló barátjára,aki egy fejcsóválással fejezte ki a nem tetszését. - Mármint köszönöm - mondta kijavítva magát Harold,és megjelent Niall és Danielle párosa,akik egy szatyorral a kezükben jöttek felénk.

-Mit vettetek? - Kérdezte Louis nyakát nyújtogatva a Niallékat,akik szétnyitották a zacskót,amiben egy könyv volt benne.Rosszat sejtve vettem ki a tárgyat,aminek a címén elnevettem magam.Friss házasok kézikönyve.Mosolyogva tettem vissza azt a helyére,és néztem az ajándékot hozókra.

-Közös ötlet volt - tette fel védekezően a kezét Niall.

-Jó lesz - nyugtattam meg kuncogva,és közben azon gondolkoztam,hogy vajon mit fognak szólni ehhez.

-Menjünk enni,mielőtt Niall megint cirkuszolni kezdene - szólalt meg hirtelen Dan,és elindultunk az egyik Nando'sba,ahol Niall a fél éttermet felette,amit tátott szájjal néztem.

-Camilleval ugyanolyanok vagytok - nyögtem ki,mire a velem szemben ülő fiú elkezdett fulladozni,és mikor már nagyjából abba hagyta a köhögő rohamot,elvörösödött arccal nézett el másik irányba,amit megmosolyogtam.Mikor befejezte az evést,kimentünk a gyorsétteremből,ahol szembe jött velünk Liam és Eleanor,akik egy hatalmas dobozt hoztak a kezükbe,és mikor hozzánk értek,közelebbről is megtekinthettük az ajándékot,ami egy porszívót rejtett.Annyira elkezdtem nevetni,hogy szóhoz sem jutottam,csak miután levegőt kaptam. - Legalább tudják használni - mondtam mosolyogva,és hálásan néztem rájuk.

-Ott jönnek Fearne-ék - szólalt meg mellőlem Louis,miközben a két lányt nézte,akik közeledtek felénk.

-Ez jó lesz - motyogta mérgesen Harry.

-Megvan az ajándék - sóhajtott fel megkönnyebbülten a két lány,mikor megálltak.Fearne mosolyogva húzott elő két pólót,amin az egyiken az állt,hogy 'Hozzám jössz?',míg a másikon az 'Igen' felirat díszelgett.Nevetve néztem rájuk,és csóváltam meg a fejemet.

-Emlékezetes lesz,az biztos - mondta Liam is nevetve.

-És mire gondoltál?Mit adunk mi nekik? - Kérdezte Louis amint mellém ért,és kijöttünk a plázából.Kérdésére,Elhez mentem,aki Dannel beszélt valamit éppen.

-El,beszélhetnénk egy kicsit? - Kérdeztem a barna hajú lányt,aki kedvesen mosolyogva bólintott,és kíváncsian fürkészte az arcomat.Danielle előre ment,így csak mi ketten maradtunk hátul.Louis barátnőjének elmondtam a tervemet,amire neki felcsillant a szeme,és egy széles mosoly kúszott az arcára. - Nem lenne baj? - Kérdeztem félve.

-Miért lenne?Nagyon örülök neki,hogy végre kijöttök egymással,vagy legalábbis próbáltok - mondta kuncogva. - És annak viszont különösen,hogy meghoztad az eszét - nevette el magát.Mosolyogva mentem vissza Louhoz,aki kíváncsian nézett rám.

-Ha visszaértünk velem jössz - mondtam sóhajtva,mire ő értetlenül,de mégis bólintott.Mikor a hotelba értünk,a Tomlinson fiú,szorgosan jött utánam,és mikor felértünk a szobámba,a kezébe nyomtam azt,amit ajándéknak gondoltam.Idegesen vártam míg elolvassa,és mikor a végére ért,felnézett,aztán megszólalt.

-Gyönyörű - mondta ámuldozva.

Díj VI.

Ahoj!

Nem,most kivételesen nem résszel jelentkeztem,hanem egy újabb díjjal!*-* Nagyon szépen köszönöm Rebi-nek!!!

xxVicky

 

Szabályok:

1.Írj magadról 11.dolgot!

2.Kérdésekre válaszolni!

3.11 kérdést feltenni!

4.11 embernek küldd tovább a díjat!

 

1. Mivel az előzőhöz írtam már 11 dolgot,így most nem tudok újat mondani.:D

2.Válaszok a kérdésekre:

1.Miért kezdtél el blogolni?
-Már az előző díjnál leírtam.;)

2.Milyen színnel jellemeznéd magad?
-Lila.

3.Mi a kedvenc ételed?
-Amit anyu csinál,azok közül bármi.:)

4.Melyik sorozatot nézed legtöbbször?
-Éjjel-nappal Budapest,Szulejmán,Pretty Little Liars.

5.Ki a példaképed?
-Demi Lovato.Számomra hihetetlen,hogy mennyiszer feltudott állni,és nem felejti el,hogy honnan jött.:)

6.Férfi/vagy női ideál? Miért?
-Zayn Malik.Minden megvan benne,ami kell.:P:))

7.Színesen vagy inkább letisztultan öltözködsz?
-Mikor,hogy.Alkalom függő.

8.Mióta írod a blogod? Büszke vagy rá?
-Június 27.-én lesz hét hónapos a blog!:) Nagyon,de az olvasóimra is!!:)

9.Mi volt a legkedvesebb dicséret a blogodra?
-Sok dicséretet kaptam,de a legkedvesebbeket talán Cindy-től.:)

10.Mi az a név ami MOST eszedbe jut?
-Ryan.:D

11.Little Mixet szereted?
-Igen.:)

3.Kérdéseim:
1.Legjobb élményed?
2.Példaképed?
3.Hány éves vagy?
4.Büszke vagy arra,amit eddig elértél az életben?:)
5.Melyik szó az,ami jellemezne téged?
6.Milyen stílusú blogot olvasol legszívesebben?
7.Mióta írod a blogodat?
8.Kedvenc zenéd?
9.Milyen könyveket szeretsz olvasni?
10.Mikor jön az ihlet?:)
11.Sokat bíztattak,hogy kezdj bele a blogodba?

4.Akiknek küldöm:
Gréta.
Zsófi*
Roxana&Fanni

23.fejezet: Kiszállok

Halika!:D

Új résszel jelentkeztem!;) De először is kezdeném azzal,hogy mindenkinek kellemes VAKÁCIÓT!! Sikeresen befejeztük ezt az évet is,és előttünk van kettő és fél hónap szabadság!:)) Mindegy,a lényeg,hogy meghoztam a részt,amihez kellemes olvasást kívánok,majd a végén kommentelni!:)
U.I.: Tudna valaki ajánlani egy jó könyvet?Ti mit olvastok a nyáron?:))

xxVicky

 

Fáradtan nyitottam ki az ajtót,amin a két barátnőm jött be,és csukták be maguk mögött az ajtót.

-Mondjátok,hogy hoztatok kávét - néztem rájuk esdekelően,mire Camille az orrom alá nyomott egy Starbucks-os puharat,amiben a fekete lötty volt benne.Hálásan néztem rájuk,és húztam le azt.

-Mesélj,mi volt,mikor eljöttünk - ült le velem szembe a fotelra Fearne.

-Majd elmondom,ha a fiúk is itt vannak - sóhajtottam unottan. - Tényleg,mikor ti elmentetek mit csináltatok?Harrynek nem volt valami felhőtlen a kedve - néztem rájuk,visszaemlékezve a tegnapra.

-Harry és én tegnap egy kicsit összebalhéztunk,semmi több - legyintett Fear,amire nekem a döbbenett kiült az arcomra. - Nem durván,ne aggódj - nyugtatott meg,mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.Hirtelen meghallottam egy hangos dübörgést az ajtón,ami elképzelésem szerint Liamékhez tartozott.Morogva nyitottam ki az ajtót,és a sejtésem be is teljesült,mivel az egész banda ott állt az ajtóm előtt,a két lánnyal karöltve.Egy biccentéssel invitáltam be őket,mire mindannyian átlépték a küszöböt,és dobta le mindenki magát valahova.

-Miért kellett átrángatnod? - Kérdezte nyűgösen Niall,amin elmosolyodtam.

-Tegnap Rosa azért hívott vissza,mert a húga hozott egy fontos döntést az életében - kezdtem bele a mondandómba. - Monica férjhez menne,és mivel Rosalinda nagyon megkedvelt titeket,ezért el kellene jönnötök - mondtam nekik számat elhúzva,mire mindenki ledöbbent. - Monicával tegnap beszéltem,és azt mondta,hogy ti ketten - mutattam Daniellere és Eleanorra - lehettek a koszorúslányok velünk együtt - fejeztem be a kis monológomat. - Hahó!Srácok! - Lengettem meg a kezemet a fiú előtt,akik csak megrázták a fejüket,hogy egy kicsit észhez térjenek.

-Mikor...,Mikor lenne ez? - Kérdezte Louis nehezen kinyögve a szavakat.

-Két hét múlva,csütörtökön lenne - mondtam kínosan mosolyogva. - A parton lesz az esküvőjük - tettem hozzá,hátha ez feldobja őket,de nem sok esélyt láttam...

-Elmegyünk - bólintott határozottan Liam,mire a bandatársai egy emberként fordultak hozzá. - Mit vigyünk nekik? - Kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.

-Még én sem tudom - mondtam vállrándítva. - De ne legyen nagyon csicsás - ráztam meg a fejemet. - Amúgy mikor van koncert? - Kérdeztem kíváncsian.

-Ma este,de nektek nem kell jönnötök - mondta egyszerűen,és szó nélkül kiment a szobából a többi fiúval együtt,és öten maradtunk bent a szobában.

-Miért is nem mehetünk? - Kérdeztem felvont szemöldökkel Danit,aki csak megvonta a vállát.

-Mi lenne,ha lemennénk a partra egy kicsit? - Tette fel váratlanul a kérdését Camille.

-Igaz,így is úgy nézek ki,mint aki a kriptából szökött volna meg - nézett végig magán Eleanor,amin hangosan felnevettem.

-Akkor fél óra múlva mindenki legyen az aulában,és onnan mehetünk bárhová - mondta az ötletét Danielle,amit mindenki helyeselt.Miután kimentek a szobából,kis hezitálás után előkerestem a kedvenc fürdőruhámat,amire rávettem egy bőbb pólót,és lementem lányokhoz,akik közül csak Danielle volt lent.

-Nagyon ki van borulva? - Kérdeztem hozzálépve,Liamre célozva.

-Hát,igazából szerintem sokkot kapott,majd koncert után lesz a kiborulása - mondta elmerengve. - Amúgy,legalább volt valami jó hír ebben a napban - mondta sóhajtva,amin elnevettem magam.

-Akkor nem baj ... - utaltam a koszorúslány témára,mire megrázta a fejét.

-Inkább megtisztelő - mosolygott folyamatosan. - Veled minden rendben? - Kérdezte aggodalmasan.

-Igen,csak nem tudom,hogy mit vegyek nekik - húztam el a számat.

-Majd kitaláljuk - ölelte át a vállamat megnyugtatóan,amin halványan elmosolyodtam. - Mehetünk? - Szólt oda a három lánynak,akik éppen akkor értek le.Az utat végig beszéltük,míg meg nem éreztünk a partra,ahol kifeküdtünk a napra.

*Liam Payne szemszöge*

-Liam,miért kellett beleegyezned? - Kérdezte felháborodva Zayn,miközben a stúdió felé tartottunk.

-Mert kötelességem elkísérni - mondtam rá sem nézve a bandatársamra,inkább az utat figyeltem.

-Miért?Ott lesz még az a kettő szerencsétlenség - mondta egyszerűen Harry.

-Vegyél vissza! - Szólt rá Niall mérgesen,és visszatért a telefonja nyomkodásához.

-A húgomról van szó,és próbálok egy normális beszélőviszonyt kialakítani vele,akármennyire sem szeretném - magyaráztam lefékezve a stúdió előtt. - A jó ebben,hogy Danielle is örül - rántottam vállat.

-Igaz,El is be van pörögve a témára - értett egyet Louis.

-Az lehet,de semmi kedvem nincs Pezz nélkül menni - nyavajgott még mindig Zayn.A három sráccal szemforgatva néztünk egymásra.

- Majd Paullal lesz jó ezt megbeszélni - mondta kínosan mosolyogva Louis.

-Reméljük megérti - motyogtam az orrom alatt,és benyitottunk a hangszigetelt szobába,ahol a menedzserünk beszélt a pultnál álló sráccal.Egy gyors köszönés,és bemutatkozás után felvilágosítottam Pault,aki szinte sokkot kapott a hírtől. - Paul!Itt vagy? - Lengettem meg a kezemet előtte.

-Liam James Payne! - Kiáltotta el magát dühösen. - Mégis,hogy képzelted ezt?! - Akadt ki teljesen,a többiek pedig kíváncsian kapkodták a tekintetüket köztünk. - Egy ilyen lány miatt?Minek ugrasz te minden szavára?Még itt lenni sem akar!Minek hoztad el egyátalán?! - Kérdezte fortyogva a dühtől.

-Okosan mit mondasz Paul! - Emeltem fel a hangomat én is. - Megígértem apámnak,hogy vigyázni fogok rá,és nem akarom több veszélynek kitenni! - Mondtam Felcsattanva.

-Engem nem érdekel!Gondolj egy kicsit a bandádra is! - Mondta idegesen.

-A bandám előtt a családom áll!És jelen pillanatban próbálom helyrehozni a kapcsolatomat a húgommal! - Fújtattam mérgesen.

-Liam értsd meg,hogy csak hátráltat! - Magyarázta hevesen gesztikulálva.

-Nem hátráltat - ráztam meg a fejemet.

-Dehogyis nem!Csak te azt nem veszed észre! - Morogta dühösen.

-Igen? - Vontam fel a szemöldökömet. - Akkor válassz!Vagy elviseled,hogy a húgom itt van,és mindig is fontosabb lesz,vagy kilépek a bandából! - Hoztam választás elé,mire a levegő is megfagyott körülöttünk.

-Liam ezt nem gondoltad komolyan - mondta hüledezve Niall.

-Dehogyis nem! - Mondtam komolyan. - Szóval? - Kérdeztem idegesen a menedzseremet.

-Felfogtam - dohogta. - Most viszont menjetek be,mert fel kell venni a számot - lökött be minket a mikrofonokhoz.

-Ugye nem akarsz kiszállni a bandából,miatta? - Ráncolta össze a szemöldökét Zayn.

-Ha úgy adódik,akkor muszáj - mondtam sóhajtva,és feltettem a fejemre a fülhallgatót...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

-Ti nem vagytok szomjasak? - Kérdeztem a lányokat felülve a napozásból.

-De - mondták egyszerre.

-Hozok valamit - álltam fel,és indultam meg az egyik büfé irányába,ahol egy nagyon helyes fiú állt. - Helló! - Intettem mosolyogva. - Öt szénsavmentes víz lenne - vigyorogtam.

-Rendben - mondta mosolyogva. - Amúgy,új vagy itt? - Kérdezte kíváncsian,miközben elém rakta a rendelt italt.

-Inkább csak régen jártam itt - nevettem el magam. - Ennyire feltűnő? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.

-Nem,csak nem sok ilyen szép lány jár erre felé - mondta magyarázva,amin elnevettem magam,és éreztem,hogy egyre jobban pirulok. - Ismerős vagy nekem valahonnan - nézett mélyen a szemembe,és mintha szikra gyúlt volna a szemében,de látva érdeklődő tekintetemet,inkább megrázta a fejét. - Mindegy,lehet,hogy csak keverlek valakivel - legyintett,és idegesen harapdálta a száját.

-Okés - mondtam furcsállva,aztán felkaptam az öt darab vizes palackot. - Akor én most megyek - biccentettem,és már ott sem voltam.

-Megvan a száma? - Kérdezte vigyorogva Eleanor.

-Nem,de furcsán viselkedett - mondtam homlokomat ráncolva. - Mindegy - sóhajtottam.

-Tudtok szörfözni? - Kérdezte Fearne mosolyogva a lányokat,de szemével a hullámzó óceánt pásztázta.

-Nem - rázta meg a fejét a két lány,mire én annyira ledöbbentem,hogy a szám is tátva maradt.

-Ennyire ciki? - Kérdezte kínosan nevetve Danielle.

-Inkább furcsa - helyesbített Camille. - Annyi helyen jártatok már,és nem tanultatok meg szörfözni? - Kérdezte értetlenül.

-Valahogy nem volt alkalom rá - rántott vállat Ellie.

-És nem is akartok? - Néztem rájuk nevetve.

-Félek,hogy eltöröm valamimet - húzta el a száját Dan.

-És nem lenne baj,ha ... - mutogattunk a barátnőimel nekik a víz felé,mire ők csak megrázták a fejüket,és intettek,hogy menjünk nyugodtan.Miután kikértük a deszkákat,még utoljára visszanéztünk a lányokra,akik vigyorogva integettek nekünk.Mosolyogva merültünk el az óceán habjaiban,és könnyedén álltunk fel a deszkára.Mikor a sokadik 'trükknél' tartottam,megláttam a parton az öt fiút,és Liam beszélt Danielle-el,majd felém fordultak.

-Gwen vigyázz! - Kiáltott oda nekem Camille,és mielőtt bármit is reagálhattam volna,leborultam a szörfdeszkáról,és egy éles fájdalom nyilalt a csuklómba.

-Jesszusom! - Szaladt oda hozzám Eleanor mikor a vízből jöttem ki. - Jól vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel,mire én csak felmutattam a feldagadt csuklómat.

-Gwendolyn normális vagy?! - Kérdezte felháborodva Liam,de látva a többiek szikrázó tekintetét,inkább csöndben maradt.

-Merre van itt kórház? - Kérdezte aggódva Fearne,de mindenki csak megvonta a vállát.

-Pár utcányira van egy,ha jól emlékszem - mutatott az egyik utca irányába Danielle,én pedi felkaptam magamra a pólót,és a papucsba bújva,elindultam a kórházba.Mindenki ledöbbenve nézett engem,de én ezzel mit sem foglalkozva fordultam meg,és mentem a baleseti központba.Amikor a távolból láttam,hogy hol van a kórház,szinte futó lépésben indultam el a lányokkal,és mikor beértünk,azonnal egy ápolóhoz rohantunk,aki kedvesen eligazított minket.
-És hogyan is szerezted a sérülést? - Kérdezte felvont szemöldökkel a doki,mire elmeséltem neki részletesen mindent. - Értem.Akkor egy hét pihenést ajánlok,mivel csak meghúzódott - mondta kedvesen mosolyogva.Megköszöntük a segítséget,és már ott sem voltunk.
-Mit mondott az orvos? - Kérdezte Louis és Liam azonnal,mikor visszaértünk a hotelbe,és a bekötött kezemet nézték.
-Meghúzódott - legyintettem a másik kezemmel unottan.
-És ezt csak így mondod? - Hüledezett Harry,a többi fiúval együtt.
-Miért?Ugrálnom kellene örömömben?Gondolkozz már!Ha kesergek attől nem lesz jobb! - Dörrentem rá.
-Szerintem inkább most öltözzünk át,és menjünk vásárolni - motyogta Eleanor,mire hálásan pillantottam rá.Miután mindenki átment a saját szobájába,gyorsan átöltöztem,és lementem az aulába,ahol mindenki már ott várt. - Mehetünk? - Nézett körbe Ellie,válaszul mindenki bólintott.

22.fejezet: Ne akard ...

Aloha!:)

Mivel kaptam egy díjat,így cserébe gondoltam hozok nektek egy újabb részt.;) De a végén kommenteljetek!:))

xxVicky

-De jól nézel ki - nézett végig rajtam Fearne,mikor kijött a szobájából és meglátott engem.Nevetve ráztam meg a fejemet,és vártunk Camillera,aki a ruhájával bénázott éppenséggel. - Gyere ide - mutatott maga elé Fear,mire a szőke hajú lány elé állt,így az be tudta zárni a ruhadarabot. - Mehetünk? - Kérdezte Fearne sürgetően.

-Végre,hogy leértetek! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Liam. - Sétálni kell,vagy hívjunk taxit? - Kérdezte érdeklődve.

-Isten miért teremtett neked lábat? - Emeltem égnek a tekintetemet. - Amúgy meg elég sétálni - válaszoltam a kérdésére,és mi hárman előrementünk,majd úgy indultunk el Rosaékhoz.Mikor odaértünk,mosolyogva csöngettem be,és vártuk,hogy nyíljon az ajtó,amit Anabell nyitott ki.Ahogyan meglátott,a nyakamba ugrott,én pedig nevetve kaptam fel.

-Anabell Salas Rodriguez!Hányszor mondtam neked,hogy idegeneknek nem nyitunk ajtót? - Hallottam meg Adam mérges hangját,amin szélesen elmosolyodtam.

-Mióta vagyok én idegen? - Tetettem felháborodást,és mikor meglátott szorosan magához ölelt. - Meghoztam az éhes csapatot - mutattam a hátam mögé,de Adam csak egy rosszalló nézéssel ajándékozott meg.

-Sziasztok,Adam Rodriguez vagyok - intett mosolyogva a ház ura.

-Rosa hol van? - Kérdeztem tőle,miközben beljebb mentünk.

-A konyhából próbálja kihozni az ételeket,és nem engedi,hogy segítsek - húzta el a száját,mire ijedten néztünk össze a lányokkal. - Mindjárt jövök - hagytam ott őket ezzel a mondattal,és mentem be a hihetetlenül tágas helyiségbe,ahol Rosalinda próbálta felemelni a burritóval teli tálat. - Add ide - vettem ki a kezéből,és vittem ki az étkezőbe.

-Gwendolyn!Én is ki tudom vinni! - Szólt rám mérgesen.Azt tudni kell róla,hogy iszonyúan makacs tud lenni,és ezért is emlékeztet anyura.

-Ne erőltesd meg magad - ráztam meg a fejemet. - Amúgy meg jól vagy? - Kérdeztem aggódva.

-Miért ne lennék? - Kérdezte értetlenül. - Menjünk ki,mert a többiek biztosan éhesek - mondta mosolyogva,mire én bólintottam egyet,és elindultunk kifele az étkezőbe,ahol már mindenki az asztalnál ült. - Sziasztok,Rosalinda Suárez vagyok - mondta a többieknek mosolyogva,akik viszonozták a vigyort,és egyesével bemutatkoztak.Mikor Liam elmondta,hogy mi a neve,Rosa elkezdte fürkészni az arcát. - Egyedül a mosolyod olyan mint Geoffnak - mondta a fiúnak,aki döbbenten nézte a spanyol nőt,míg az elnevette magát a bátyám reakcióján. - Nem harapok,ne aggódj - mondta kuncogva.

-Meséljetek egy kicsit magatokról - kérte Adam,miközben a levesből szedett.

-Gwen nem mesélt rólunk? - Kérdezte Louis értetlenül.

-Szerintem szebben is eltudjátok mondani - mondta kínosan mosolyogva Ro.A mellettem ülő két lány halkan felnevetett,de látva Rosalinda gyilkos tekintetét,inkább abbahagyták.Miközben a karrierjükről meséltek,addig különböző arcokat vágtam Anabellnek,aki kuncogva figyelt engem. - Gwendolyn! - Szólt rám mérgesen,mire mindenki rám kapta a tekintetét. - Compórtate! /Viselkedj!/ - Mondta spanyolul.

-Entendido! /Értettem!/ - Mondtam unottan,de ő csak sóhajtva csóválta meg a fejét.

-Mesélnél egy kicsit Gwen anyjáról?Hogy hogyan ismerkedtetek meg? - Kérdezte hirtelen Liam,mire én annyira meglepődtem,hogy a vizet is férrenyeltem,így fulladozni kezdtem.Rosa félve pillantott rám,és mikor visszanyertem az egyenletes levegővételemet,bólintottam egy aprót,hogy mondhatja.

-Nicolett volt a világ legkedvesebb nője - kezdett bele mosolyogva,ami engem is vigyorgásra kényszerített. - Egy gimibe jártunk.Én voltam a gimi újonca,ami miatt sokan kiközösítetteg,míg Nicole azért volt népszerű,mert mesés hangja volt.Mikor kisebb összetűzésbe kerültem az akkori ellenségeimmel,Nic volt az,aki kiállt mellettem - foglalta össze röviden. - Még a gimiben annyira összebarátkoztunk,hogy eldöntöttük,egy főiskolára megyünk.Igen,csak azt nem vettük figyelembe,hogy ott lesz az akkori szerelme Geoff,és aztán a fősuli befejeztével összejöttek,amiután megszületett Gwen és Alcide - mosolyodott el melegen Rosalinda.

-És erről az Alcideról is tudnál mesélni? - Kérdezte kíváncsian Niall.

-Nem tarto ... - mondta volna a magáét,de félbe szakítottam.

-Mondd nyugodtan - mondtam sóhajtva,mire kisebb hezitálás után végül bólintott,és abba is belekezdett.

-Alcide nagyon eleven gyerek,és mindig nevetett,minden kis apróságon,ahogyan Gwen is - mondta kuncogva,de én csak megforgattam a szemeimet.

-Nem úgy tűnik - motyogta Zayn az orra alatt,de csak én hallottam meg,az volt a szerencséje.

-Al a sport iránt nagyon érdeklődött,és a zene iránt is,ahogyan az egész család is - mondta nevetve. - Rendes gyerek,és mindig erős marad,bármi is történjék - mondta ezt már nekem címezve,amin én lesütöttem a szemeimet,mert pontosan tudtam,hogy mire gondolt.

-Ideje lenne mennünk,mert holnap koncert,és ki kellene pihennünk magunkat - kezdett bele a szabadkozásába Liam.

-Megértem,nem kell magyarázkodnotok - mondta nevetve Rosalinda. - Legyetek ügyesek,és csomagoltam nektek ételt,hogy egyetek valami normálisat is - vigyorodott el Ro,és a kezébe nyomott egy nagy zacskó ennivalót. - Gwen,veled még beszédem van - szólt utánam,mielőtt kimentem volna a többiekkel.

-Menjetek,előre,és lehetőleg ne öljétek meg egymást - mondtam a többieknek sóhajtva,akik bólintottak egyet,és már ott sem voltak. - Igen? - Kérdeztem kíváncsian.

-Itt volt Monica húgom - mondta komolyan,mire én halványan elmosolyodtam. - Férjhez menne,de azt mondta,hogy titeket kérne fel arra,hogy legyetek a koszorúslányok - mesélte el a történteket.

-Jaime megkérte a kezét? - Döbbentem le,aztán egy széles vigyor kúszott az arcomra.

-Igen - bólintott már ő is mosolyogva. - Nagyon örülnénk,ha eljönnél - mondta kérlelő szemekkel. - És látva a fiúkat,ők is ... - kezdett bele,de félbeszakítottam.

-Nem!Ők nem jöhetnek! - Emeltem fel a kezemet,hogy ne is folytassa.

-Gwen,kérlek!Nicolette is ezt szeretné - vetette be az egyetlen gyengémet.

-Ne gyere anyával - ráztam meg dühösen a fejemet. - Vagy ők,vagy mi!De én nem megyek velük Monica esküvőjére - mondtam komoran.

-Nem állíthatsz választás elé! - Csattant fel idegesen. - Jöttök mindannyian,és nem vitázok erről - mondta komolyan.

-Rosa kérlek!Ne akard azt,hogy megkedveljem,mert sosem fogom! - Mondtam dühösen. - De ha Monica ezt szeretné,akkor rendben,de csakis az ő boldogságáért,mert az ő napja lesz - mondtam komolyan. - A srácok jönnek? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Jönnek - bólintott,morogva bólintottam egy aprót,és visszanéztem még utoljára.

-Jó éjt - biccentettem,és kiléptem a tavaszi hidegbe.Visszafele sétálva,azon gondolkoztam,hogy hogyan mondjam el a többieknek.

-Minden rendben van? - Támadott le azonnal Camille,mikor beértem a hotelba.

-Persze,csak ... - kezdtem bele,de a felénél megakadtam,és nem tudtam,hogy mit is mondjak. - Mindegy - legyintettem. - Holnap bejelenteni valóm lesz mondtam a srácoknak,akik értetlenül néztek rám.

-Mondd most,mert holnapra mást terveztem - ölelte át Perriet Zayn,miközben hozzámbeszélt.

-Reggel átmegyünk,rendben? - Kérdezte Liam egy bíztató mosoly kíséretében.

-De ... - kezdett volna bele a tiltakozásba a gerlepár férfi tagja,viszont mikor meglátta a bátyám szikrázó tekintetét,inkább csöndben maradt.

-Rám ne is számítsatok - vigyorodott el gúnyosan Perrie.Most nem tudom,hogy ezzel azt várta,hogy térden állva könyörögjünk,hogy 'kérlek gyere el!',vagy nem tudom,de a reakciója mindenkinek egy váll rándítás volt.A szőke ciklon sértetten indult meg a lift irányába,ahová a barátja is követte.

-Őszintén!Valaki kedveli ezt a cicababát? - Fordultam körbe érdeklődve,mire mindeni felnevetett,és megrázták a fejüket. - Holnap dél körül gyertek majd át - biccentettem ezzel a végszóval,és felsétáltam a lépcsőn keresztül a szobámhoz,ahova mikor bementem egyenesen a fürdőbe mentem be,és eresztettem meg a kádba a vizet,amibe aztán nyakig merültem.Nem szeretném,hogy a bátyámék jöjjenek,mert nem hiszem,hogy ott lenne a helyük.Viszont akkor Rosa megharagszik rám.Ha a két fiú is ott lesz,akkor talán a mentő előbb fog kiérni Liamhez,mint a pap Monica-ékhoz.Idegesen szálltam ki a kádból,és törölköztem meg,majd bementem a szobámba,ahol leültem az ágyamra,és néztem magam elé üveges tekintettel.Megráztam a fejemet,és miután átöltöztem a pizsamámba,befeküdtem az ágyba,és nyugodtan hunytam le a szemeimet...

 

*Danielle Peazer szemszöge*

 

-Jó volt az este? - Kérdeztem Liamet,miközben a fülbevalót szedtem ki a fülemből.

-Nagyon jó volt - mondta,de láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkozik. - Szerinted tényleg más volt? - Kérdezte tőlem,de mivel nem tudtam,hogy kiről,vagy hogy miről beszél,ezért magyarázni kezdett. - Gwen.Szerinted tényleg mosolygós volt? - Kérdezte idegesen rágcsálva a szája szélét.

-Biztos - bólintottam.

-Akkor mitől változhatott meg? - Kezdett bele a gondolkozásába.

-Liam,a nagybátyja meghalt,aztán rá pár napra az apád otthagyta őket - néztem rá jelentőségteljesen,mire ő lesütötte a szemét. - Aztán az anyja meghalt,később az öccsét is elvették tőle - mutattam rá a tényre,hogy miért ilyen. - Ez éppen eléggé nyomós ok,hogy ilyen legyen - magyaráztam neki.

-Tudod,olyan hirtelen jött ez az egész! - Fakadt ki,én pedig leültem mellé. - Alapból volt otthon zűr,de ahogyan megjelent,mégnagyobb lett!Apám mindent elmagyarázott róla,de egyszerűen képtelen voltam,és még mindig nem vagyok rá képes elhinni,hogy van egy húgom!Próbálom szeretni,de nem megy!Valahogy nekem még mindig egy idegen marad - magyarázta kétségbeesetten.

-Legalább próbáld meg! - Kérleltem,de makacsul rázta a fejét.

-Nem megy! - Akadt ki teljesen.

-Liam ha nem próbálod meg,akkor semmi sem lesz ebből - ráztam meg a fejemet. - Mindketten önfejűek vagytok,így akkor szóba sem fogtok állni egymással - mondtam az én szemszögemből,ahogyan látom ezt az egészet.

-Mindegy - mondta lemondóan. - Holnap meghallgatom amit szeretne mondani - mondta ásítva. - Viszont fáradt vagyok - mondta magáhozhúzva,mire nekem a hasamban levő bizonyos lepkék feléledtek,és elkezdtek csapkodni odabent...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Álmosan kezdtem el kortyolgatni a jéghideg csapvizet,és közben a Floridai partot néztem.Tehetetlenül dobtam le magam a kanapéra,és a kezemben levő telefonra irányítottam a figyelmemet.Sóhajtva kaptam elő azt a papírdarabot,amit még Ro adott mielőtt elmentem volna.A telefonomba beírtam a telefonszámot,és néhány csöngés után végre beleszólt az illető.

-Sí?/Igen?/ - Hallottam meg egy álmos hangot,ami megmosolyogtatott,majd elkomorodva folytattam.

-Monica?Gwen vagyok ...