II. kötet 15.fejezet: Az ő kezébe a kulcsot ne add!

Helló!:)

Igaz,nem tegnap,de ma meghoztam a részt!Elnézést a késésért,és kellemes olvasást kívánok!:))
Ja,igen,egyetlen egy kér(d)ésem van hozzátok: Ha szeretnétek,nézzetek be ide,és kommenteljetek,ha esetleg tetszett Nektek!:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-Köszi - fogadtam el Alex-től a dobozos kólát,amit felém nyújtott.

-Nemsokára te jössz - mondta izgatott mosollyal az arcán.

-Hülyén halok meg,ha nem mondod - forgattam meg nevetve a szemeimet. - Kivel leszek? - Tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.

-Szerintem inkább készülődj - váltott témát hirtelen.

-Alexander - szóltam rá mérgesen.

-Chris - motyogta kerülve a tekintetemet.

-Azt mondtad,hogy nem lesz itt - mondtam fortyogva,miközben a szemeimmel keresni kezdtem a fiút.

-Nem tehetek róla - mondta védekezően. - Inkább pattanj fel,mert most jössz te - mondta mosolyogva.Kissé idegesen ültem fel a Kawasaki-ra,és vártam,hogy a "versenytársam" is felüljön végre a járműre.

-Ki az,akit le kell győznöm? - Kérdezte egy ismerős hang nagyképűen,de szerencsére nem látta az arcomat,hiszen akkor már a sisak a fejemen volt.

-Ne legyen nagy a szád Chris - dörrent rá Alex,amin elmosolyodtam. - Három,kettő,egy! - Kiáltotta el magát,mi pedig egyszerre indultunk el.A száguldás valami fantasztikus érzés.Adrenalin csak nő benned,és mikor te érsz be elsőnek a célba,az mégjobb.Ahogyan megtettem a három kört,a végére meghúztam az egészet,és én lettem az első.A bukósisak még rajta volt a fejemen,és azon keresztül néztem az ideges Christopher-t,aki dühöngve közelít felém.

-Mégis ki vagy te?! - Kiabált rám,mire én nyugodtan vettem le a sisakot a fejemről.

-Úgy látszik,megint én nyertem - kacsintottam rá,egy gúnyos mosoly kíséretében,mire köztünk megfagyott a levegő.

-Te,hogy kerülsz ide?! - Kérdezte egyre idegesebben.

-Ne kiabálj Chris,különben egy orr töréssel leszel gazdagabb - mordult rá Alex,aminek hatására Chris kissé eltávolodott tőlem.

-Tudod ... - kezdett bele,de egy hang félbeszakított minket.

-Gwendolyn Lucille Crine! - Hallottam meg egy még dühösebb hangot,amit ezer közül is megismernék.

-Ez jó lesz - motyogtuk egyszerre Alex-el.Ahogyan Liam-ék oda értek hozzánk,Alex a derekamnál fogva magához húzott.

-Gwendolyn! - Kiabált rám megint Fearne. - Hogy tehetted ezt?!Megígérted! - Háborodott fel pillanatok alatt.

-Sose hagyja ki Fear,te is tudod - rázta meg a fejét Alex.

-Ebből te most maradj ki! - Nézett rá a két lány fortyogva.

-Alex-nak igaza van,sosem hagyom ki az éves versenyt - mondtam fejemet rázva.

-Engem az nem érdekel!És ha bajod esik? - Kérdezte Camille mérgesen.

-Na!Látom a kis slepped is megérkezett - szólt oda Chris gúnyosan.

-Vegyél vissza Miller - nézett rá Fearne.

-Wright,nem én voltam az,aki startos volt - kacsintott rá,mire a lány ökölbe szorított kezekkel,és összeszűkült szemekkel nézett a fiúra. - Gray - biccentett Cam-nek,aki undorodva nézett vissza rá.

-Megszólal az,aki örök második - morogta Alex,amit csak én hallottam meg,és hangosan elkezdtem nevetni.

-Vigyázz mit mondasz Moone - nézett rá egy pillanatra Chirstopher.

-Kitiltsalak Miller? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem tennéd - legyintett egyszerűen.

-Milyen nagy a képzelő erőd - nézett rá elismerően,amin én mégjobban nevettem. - Ti kik vagytok? - Nézett a többiekre,akik döbbenten nézték a hármasunkat.

-Gwen bátyja,ők pedig haverok - mutatta be a srácokat legyintve Alcide.

-Öcskös,neked is a bátyád nem? - Kérdezte vigyorogva az öcsémet Alex.

-Ne is mondd - forgatta meg a szemeit.

-Ha már itt vagyunk,akkor remélem jó eredményt értél el - bökött oldalba Camille.

-Megint első lett - nyomott puszit a fejemre Alex röhögve.

-Csak a szokásos stratégia - legyintettem mosolyogva. - Srácok,minden rendben? - Néztem a fiúkra,akik értetlenül néztek rám még mindig.

-Várj - mutatta fel az ujját Fear,és feléjük fordult. - Úristen,a One Dir ... - kezdett bele kislányosan sikoltozva,amikor Harry a kezét a lány szájára nyomta. - Ennyi - mondta egyszerűen,és újra ránk figyelt.

-Te ki vagy? - Kérdezte hirtelen Liam Alex-től,aki rosszallóan nézett ránk.

-Nem is meséltetek rólam?!Szép dolog - mondta felháborodva. - Alex Moone - nyújtotta a kezét,de nem fogadták el,így maga mellé engedte azt. - Négy éve rendezem az egészet - mondta mosolyogva.

-Apád miatt - morogta Chris idegesen.

-Mert a tiednek nem sikerült,attól még nekem igen - kacsintott mosolyogva.

-Ti együtt vagytok? - Kérdezte Liam rám és Alex-re mutatva,aki még mindig a derekamat ölelte.

-Dehogyis! - Mondtuk egyszerre.

-Jó is lenne - mondta álmodozva Alexander,amin felröhögtem.

-Hülye! - Csaptam a mellkasára.

-Barátok vagyunk - mondta mosolyogva. - Éppen elég egy nő az életemben - mondta szemforgatva.

-Teresa! - Mondtuk a lányokkal csillogó szemekkel.

-Ne is mondjátok! - Nyögött fel fájdalmasan. - Egyre több fiú nézi meg,ráadásul bulizni is menne,de nem engedem - mondta száját elhúzva.

-Tizenhét éves,ez normális dolog - mondta Fear szemforgatva. - Miért nem engeded? - Kérdezte értetlenül.

-Tudod,hogy milyen veszélyes az éjszaka - csóválta meg a fejét.

-És hol van most? - Kérdezte Cam felvont szemöldökkel.

-Otthon - vonta meg a vállát. - Ajtó,ablak zárva,és az ablakán is rács van,tehát nem tud meglépni - mondta lazán.

-Nagyon félted őt - mondtam nevetve.

-A bátyja vagyok,szerinted miért ne félteném?!Főleg azok után,hogy Chris egyszer meg akarta dönteni - mormogta.

-Nem akarom tudni,hogy mi volt utána - mondtuk a láynokkal egyszerre.

-Érezzétek otthon magatokat - nézett a fiúkra,ezzel témát is váltva,de azok nem mozdultak onnan. - Gwen,most miért állnak még mindig itt? - Kérdezte a fülembe suttogva.

-Fiúk,arra vannak az ételek,ott pedig inni tudtok - mutogattam a helyeket,mire Niall és Louis szó nélkül mentek el az előbbi helyhez.

-Alexander Richard Moone! - Hallottunk meg egy dühös hangot magunk mögül,amire mindannyian megfordultunk,és szembe találtuk magunkat egy alacsonyabb,barna hajú lánnyal. - Te elmebeteg vagy! - Ütötte meg erősen Alex karját. - Mégis,hogy gondoltad te azt,hogy bezársz?! - Vonta kérdőre,aztán ránk pillantott. - Sziasztok! - Mosolygott ránk kedvesen,majd újra a bátyjára nézett.

-Te meg mit keresel itt?!Azonnal haza viszlek! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon,és már a lány Alex vállán volt. - Ha mégegyszer megrúgsz,két hét szobafogság - szólt a lányra.

-Nem újdonság - mondta mérgesen.

-Alex! - Szóltunk rá nevetve.

-Tedd már le! - Mondtam mosolyogva,mire végre lerakta a földre a húgát. - Jó,hogy látunk Ter - öleltem magamhoz a lányt szorosan.

-Kiéltétek a vágyaitokat,meg az örömötöket,most viszont haza kell mennie - mondta amint végig ölelt minket.

-Alex!Tizenhét!Hagyd élni! - Mondta Fear mérgesen.

-Kérlek!Hagy maradjak! - Nézett a bátyjára nagy szemekkel Teresa.

-Hánykor kelsz holnap? - Kérdezte sóhajtva a lányt.

-Tizenegy - mondta monoton hangon.

-Legyen,de fél kettőkor nyomás haza - mondta gondterhelten,mire Teresa vigyorogva ugrott a bátyja nyakába.

-Köszönöm! - Mondta lelkesen.

-De itt maradsz! - Mondta Alex,miközben maga mellé mutatott,így a lánynak azonnal alább hagyott a lelkesedése. - Amúgy meg,hogy szöktél ki?! - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Ha elmondanám nem lenne titok - kacsintott a testvérére. - Na hanyadik lettél? - Kérdezte tőlem csillogó szemekkel,figyelmen kívül hagyva az énekeseket.

-Első - mondta nevetve Alcide,aki eddig alaposan végig mérte a lányt. - Amúgy Alcide Crine - nyújtotta a kezét kedvesen,mire Teresa kissé elpirulva fogadta el azt.

-Teresa Moone - mosolyodott el a végére.

-Ter,ők itt a One Direction - mutattam be a fiúkat,akik még mindig lesokkolva néztek engem.Kezd egy kicsit frusztrálni...

-Sziasztok! - Integetett vigyorogva nekik. - Megyek enni,mert kilyukad a hasam - mondta a fájó testrészét fogva.

-Hagytam otthon kaját - mondta értetlenül Alex.

-Azt már régen megettem - mondta legyintve,és elindult a pultok felé.

-Megyek veled - nézett a húgára,és már ott sem voltak.

-Elmondanátok,hogy mit néztek annyira? - Kérdeztem a fiúkat kissé idegesen.

-Erről miért nem meséltél? - Kérdezték egyszerre.

-Mindenkinek vannak olyan dolgai,amit nem kürtölnek világgá - vontam vállat.

-Mi az a startos? - Fordult Harry Fearne felé hirtelen.
-Megmutassuk? - Kérdezte Fear rám nézve,mire én csillogó szemekkel bólintottam.
-Miller! - Szólt oda Cam,amire mindenki oda kapta a fejét. - Visszavágó? - Kérdezte lenézően.
-Legyen - mondta beleegyezve. - Készen állsz Crine? - Kérdezte gúnyosan a sisak alól.
-Mikor nem Miller? - Kérdeztem unottan,és felbőgettem a motort.Fear mit sem törődve ment oda,miután Harry zsebéből kilógó kendőt(?) kirántotta,amire a fiúk (és nem csak a dalos pacsirták) hangosan füttyögni kezdtek.
-Három,kettő,egy! - Mondta Fear,miközben a kendőt elejtette.Hangos sikítások,füttyögések,és bíztatásokat hallottam magam mögül,aztán újból én értem vissza előbb.
-Fogadd el Chris,mindig én nyerek - mondtam lenézően a fiúnak,aki fortyogott a dühtől.
-Gratula! - Ugrott sikoltozva a nyakamba Camille,amire én meginogtam kissé.
-Normális vagy? - Kérdezte idegesen Liam.
-Eddig nem érdekelt,miért most kezded? - Kérdezte sóhajtva Al.
-Kicsi lány - nyomott a kezembe egy narancslevet Alex,amint hozzánk ért,Teresa-val az élen. - Jól nyomtad - kacsintott elismerően.
-A véremben van - mondtam nagyképűen.
-Hogy férsz be az ajtón? - Nevette el magát Alcide,mire én nyelvet nyújtottam rá.
-Vicces vagy - mondtam gúnyosan.
-Ti,hogy hogy ide tévedtetek?A többség nem talál ide - kérdezte Alex a srácoktól,mire azok a két lányr mutattak. - Értem - mondta rosszallóan a lányokra nézve. - És,ti mit is csináltok? - Próbált beszélgetni a fiúkkal.
-Énekelünk - mondta egyszerűen Harry.
-És,esetleg mondanátok magatokról valamit?Vagy hagyjalak titeket? - Kérdezte felvont szemöldökkel a fiúkat.
-Alexander! - Szóltunk rá egyszerre a lányokkal.
-Mi az?Most hazudjak?! - Kérdezte értetlenül.
-Nem,csak,még sok ez nekik - mondta Fear legyintve.
-Mi olyan sok ebben?Sok konténer között rendezett motor verseny? - Kérdzete fejét rázva.
-Nem ehhez vannak hozzá szokva - mondta vállat vonva Cam és Alcide egyszerre.
-Zayn graffitizik - dobtam fel egy témát,amire Alex felkapta a fejét.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten,amin elmosolyodtam. - Azt hittem már,hogy egy begyöpösödött banda vagytok - mondta vigyorogva. - Gondolom te vagy Zayn - nézett a fekete hajú fiúra,aki féloldalas mosollyal bólintott egy halványat. - Csodálkozom,hogy nem vetetted rá magad - nézett rám fejcsóválva,mire én a narancslevemet kiköptem a számból. - Zsepit? - Nyújtott felém egyet vigyorogva,amit duzzogva kaptam ki a kezéből.
-Szerintem váltsunk témát - motyogta Liam mérgesen.
-Sportoltok valamit? - Kérdezte újból Alex,de látva,hogy mindegyik elhúzta a száját,inkább hagyta a témát. - Ti mikor mentek haza? - Kérdezte tőlünk hirtelen.
-Két nap múlva otthon leszünk - kacsintottunk a fiúra.
-Austin-ék? - Vonta fel a szemöldökét.
-Fogalmam sincs - tettem fel védekezve a kezemet. - Jönnétek? - Kérdeztem izgatottan.
-Nem tudom - húzta el a száját.
-Ne már!Alex!Kérlek! - Nézett hatalmas szemekkel a bátyjára,mire az száját elhúzva nézett rá.
-Nem tudom,húgi,tudod,hogy el kell tartani magunkat valamiből - motyogta kelletlenül.
-Egy-két hetet kibírnak nélkülünk - vont vállat lazán Teresa.
-Majd otthon megbeszéljük - nyomott puszit a fejére Alexander,amin elmosolyodtam. - Gwen,beszélhetnénk egy kicsit? - Kérdezte váratlanul,és válszomat meg sem várva húzott el a többiektől. - Nálunk tudnátok ma aludni? - Tette fel kérdését.
-Nem hiszem - húztam el a számat. - Egy lányt tudok csak el vinni - magyarázkodtam.
-Te hozod mondjuk Cam-et,én viszem Teresa-t,Alcide és Fear pedig majd megy ... - folytatta volna,ha nem szakítom félbe.
-Nem!Be se fejezd,az ő kezébe a kulcsot oda ne add! - Mondtam tiltakozva.
-Mást nem tudok - mondta védekezve. - Szóval? - Kérdezte némi idő elteltével.
-Legyen - mondtam sóhajtva,és kivettem a kulcsot a kezéből.
-Elrabolom a lányokat egy időre - nézett a fiúkra,amikor vissza értünk.
-Ma náluk alszunk - magyaráztam,mikor megláttam értetlen arcukat,és válaszom hallatára,mindannyian tiltakoztak volna,kivéve a két lányt,akik vigyorogva néztek minket,az öcsémmel együtt.
-Miért? - Kérdezte Liam,Harry,Niall és Zayn(?) kérdőre vonva minket.
-Mert - zártuk le ennyivel egyszerre a témát.
-Jó - morogták egyszerre.
-De holnap fél tizenkettőkor az aulában legyetek! - Mordult rám Liam.
-Értettük apuci - mondtam szemforgatva,és egy gyors puszit nyomtam az arcára.
-Várj!Ha te viszed Cam-et,Alex pedig Ter-t,akkor mi mivel megyünk? - Kérdezte Fearne értetlenül,mikor Alex plusz két bukóval,és egy kocsikulccsal jött vissza.
-Rohadtul vigyázz rá! - Mondta komolyan,amikor a lány kezébe nyomta a kulcsot,aki először döbbenten nézte a tárgyat,majd hangosan sikítva ugrott a fiú nyakába.
-Köszi!Köszi! - Mondta vigyorogva.
-Csak óvatosan - néztem rá,mire ő határozottan bólintott egyet.
-Milyen? - Vonta fel a szemöldökét.
-Aston Martin - kacsintott rá Alex.
-Szeretlek - nyomott puszit a levegőbe Fear.
-De szeretném még a motort egy darabban látni,nem úgy mint a Porche-t - mondta dorgálóan.
-Értettük! - Szóltak vissza amikor már egyre jobban távolodtak el tőlünk.
-Nyomni fogja neki - mondtuk egyszerre Camille-val.
-Ettől félek én is - húzta el a száját. - Vigyázni fogok rá,ne parázz - kacsintott Harry-re,aki rezzenéstelenül nézte a fiút.
-Remélem - motyogta halkan.Vigyorogva néztem a srácokra,és amikor vettem volna fel  sisakot,egy kéz megragadta az enyémet.
-Óvatosan vezess - mondta nagy barna szemeivel,amik egykor megdobogtatták a szívemet.Nem mintha most nem azt tenné...
-Ne aggódj mittam - mondtam mosolyogva. - Holnap fél tizenkettőkor tényleg ott leszek - nyomtam egy apró puszit a szája sarkába,és amikor felvettem a sisakomat,még utoljára visszanéztem a társaságra,akik közül Zayn idétlenül vigyorogva nézett maga elé. - Megvagy? - Kérdeztem a sisak alól,hátrafodulva Camille-hoz,aki bólintott egyet,és felbőgetve a motort,elindultunk Alex lakására...

II. kötet 14.fejezet: Az a bizonyos dolog

Sziasztok!:)

Meghoztam a következő részt,ami kicsit érdekesre sikerült szerintem...:) Köszönöm Nektek az előző részhez jött véleményeket,és a cseréket amik jöttek,plusz az idő közben bővülő rendszeres olvasókat.:) Remélem nektek is úgy alalakult/alakul a szünet,ahogyan elterveztétek!:)
A részről: Szerintetek mi lehet az a bizonyos dolog? Vagy mi lehet az amitől ennyire kibuktak a többiek,és vajon ki lehet az z Alex? És mi lehet az a (egyenlőre még nem annyira fontos) barlang?:))
Kommentbe írjátok le a véleményeiteket,ötleteiteket,aztán hozom a következő részt,amiben minden fontos dolog benne lesz!;) Ha sikerül,akkor még ma este hozom,de legkésőbb holnap!:) 

XoXo Vicky

-Alcide! - Sikítottam fel,amikor az öcsém elkezdett csikizni. - Hagyd abba! - Mondtam köyörögve,de még mindig nevettem.

-Csak ha kimondod - mondta ördögi vigyorral.

-Nem! - Mondtam kuncogva,de ő egyre jobban csikizett,így kimondtam. - Te vagy a leghelyesebb fiú az egész világon - röhögtem még jobban,és végre elengedett.

-Minden rendben? - Kérdezte Louis vigyorogva tőlünk,ahogyan lehuppant mellénk.

-Csak kimondta azt ami igaz - mondta nevetve Al,mire én oldalba böktem.

-Tényleg,hova is megyünk most? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Németország,aztán egy kis szünetet tart a Take Me Home turné - mondta megkönnyebbülten.

-Eszedbe se jusson! - Mondta mérgesen Al,mire én szemforgatva néztem rá.

-Komolyan emlékszel még arra? - Kérdeztem kissé meglepődve,ezzel próbálva terelni a témát.

-Gwen,olyan dologkra is emlékszem,amikre nem kellene - húzta féloldalas mosolyra a száját.

-Miről van szó? - Kérdezte Louis értetlenül kettőnk között ülve.

-Majd megtudjátok - mondta sejtelmesen Alcide. - Gwen! - Mondta rám dörrenve.

-Nyugi,nem fogok semmi olyat csinálni - modntam védekezve. - Bár nem tudom,hogy ki élt utca zenélésből,ami veszélyesebb,de mindegy is - gúnyolódtam továbbra is.

-Humorod még mindig megvan - mormogta nekem.

-Mikor szállunk le? - Kérdeztem Louis-t .

-Negyed óra - mondta öszeráncolt homlokkal,és próbálta elképzelni,hogy mi is lehet az a dolog.

 

*15 perc múlva*

 

-Ma és holnap pihenő napnak számít,aztán egy koncert,utána pedig szünet - magyarázta Liam a kocsiban ülve.

-De jó,akkor mehetünk haza - mondta Al rám nézve.

-Úgy érted Angliába? - Kérdezte Liam értetlenül,de boldognak látszott.

-Miért mennénk Angliába?Én San Francisco-ra értettem - mondta egyértelműen.

-Majd mutatok trükköket! - Mondta izgatottan Fear célozva a szörfözésre.
-Megvan még a deszka? - Kérdezte hüledezve,mire Fearne csak egy határozott bólintással jelzett Al-nak.
-De a legjobb mai napig a barlang - juttatta eszünkbe Camille,amire mindannyian felfigyeltek.
-Milyen barlang? - Kérdezte Niall felvont szemöldökkel.
-Lényegtelen - legyintettünk mindannyian.
-Hiányoznak már az ugrálások - nosztalgiázott Alcide.
-Nekünk is - mondtuk egyszerre.
-Ti mit fogtok csinálni a szünetben? - Kérdeztem a srácokat.
-Még nem tudom - mondták egyszerre.
-Mi lenne,ha együtt töltenénk a szünetet? - Kérdezte Harry,miközben Fear-t ölelte magához.
-Tényleg,ez jó ötlet - mondta izgatottan Fearne.
-Nem hiszem,hogy ez jó lenne - csóváltam meg a fejemet,amit senki sem értett. - Mármint mi négyen úgyis együtt leszünk,de a srácok gondolom régen voltak otthon,és szeretnétek látni már a családotokat - magyarázkodtam.
-Két hét lesz csak a pihenő idő.Gondoltam,az egyik hetet együtt kellene töltenünk,a másikat pedig a családdal kellene elütni - magyarázta Harold továbbra is,és látva,hogy reménytelen a helyzet,inkább sóhajtva egyeztem bele.
-Legyen - mondtam vontatottan.
-Este mit csináltok? - Kérdezte Niall feszültség oldás képpen,amikor a hotel aulájában álltunk már.
-Én szerintem alszok - mondtam ásítást szimulálva,amit a két lány rögtön tudott,mégsem szóltak egy szót sem.
-Jó éjt - nyomott Liam egy puszit a homlokomra,és a lányokkal karöltve,(plusz az öcsémet a fiúkkal hagyva) elindultunk a saját szobánkba.
-És akkor most szépen elmondod,hogy mégis miért hazudtál már megint - lökött le az ágyra Camille.
-Ha oda akarsz elmenni,most verd ki a fejedből - mondta fejét rázva Fear.
-Miért?Tök jó hely,ráadásul a motorom is megjött - mondtam magyarázkodva.
-Akkor visszaküldöd.Gwen nem mehetsz és kész! - Mondta mérgesen Camille.
-Régebben ti is szerettétek - magyaráztam értetlenül.
-Régen volt - mondták egyszerűen.
-Küldd vissza a motorodat - nyomta a kezembe a telefonomat.
-Jó - morogtam,és látva diadalittas arcukat,szemforgatva tettem úgy mintha benyomtam volna a hívást,és a Kawasaki-mat visszaküldtem San Francisco-ba.
-Este gyere le a hallba,vacsorázunk - léptek ki ezzel a végszóval a szobámból.Gyorsan nekiláttam a készülődésemnek,és mikor késznek nyilvánítottam magam,óvatosan osontam ki a hotelből,majd elindultam a helyszínre.
-Látom ide értél - nézett végig rajtam Alex mosolyogva,miközben a vállamnál fogva húzott magához.
-Nem hagynám ki - nyújtottam rá a nyelvemet. - Miért vagyunk ilyen kevesen? - Néztem körbe a csomó új arc között.
-Korán jöttél cicám - nevette el magát jóízűen. - Szép motor - nézte a mögöttem álló járművet.
-Tudom,és csakis az enyém - mondtam vigyorogva. - Te is beszállsz? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Úgy ismersz,mint aki kihagy egy ilyet? - Kérdezte kuncogva. - Azt kérdezgetik,hogy mi a nyeremény - mutatott az újoncokra.
-Nem tudom,hogy kíváncsi legyek-e a válaszodra - mondtam röhögve.
-Őszinte voltam - vont vállat lazán,de  szája sarkába ott bújkált a mosoly.
-Ajj,ajj - mondtam hangosan nevetve.

*Camille Gray szemszöge*

-Gwen hol van már? - Kérdeztem a többieket,akik tanácstalanul álltak,amikor bevillant egy ötlet nekem,Alcide-nak,és Fearne-nak.
-Nem!Nem!Nem! - Mondta idegesen Al.
-Úristen! - Mondtuk döbbenten Fear-ral.
-Mennyi az idő? - Kérdeztem hirtelen a fiúktól.
-Fél kilenc - adta Zayn értetlenül a választ.
-Negyed órája kezdődött el,fél óra mire sorra kerül.Ha Alex ott van,akkor vigyáz rá - mondta elgondolkozva Alcide.
-Az lehet,de most többen lesznek - mondta idegesen Fear. - Ha újak vannak,akkor annyira nincs gáz,viszont,ha ő is ott van,akkor annál inkább - magyarázta egyre mérgesebben.
-Na jó,Gwen mégis hol a fenébe van?! - Háborodott fel Liam.
-Azonnal el kell indulnunk,hogy odaérjünk mielőtt elindulna - mondtam figyelmen kívül hagyva a testvéri aggodalmat. - Remélem nem késünk el - motyogtam halkan.

II. kötet 13.fejezet: Egy csoda folytán...

Helló!:))

Kinek,hogy telik eddig a szünet?Nekem nagyon jól,és remélem ilyen is lesz a továbbiakban...:) Szóóval...,megjöttem a következő résszel,ami összesen három szemszögből fog íródni,jó is és rossz is lesz egyaránt...;)
Örülök,az új olvasóknak,akik az előző komment alapján,nemrég "csatlakoztak".:)) Köszönöm.
Kellemes olvasást kívánok a részhez!;) És a végén kommenteljetek!:)

U.I.: Minedenképpen nézzetek fel IDE,és hagyjatok "nyomot" magatok után.:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-És meddig maradnátok? - Kérdezte a nagyapa tőlünk mosolyogva.

-Csak néhány napig,ha nem lenne probléma - mondtuk Liammel egyszerre.

-Apa,kérdezhetek valamit? - Kérdeztem nagyapától.Na igen,őt mindig is "apának" hívtam,hiszen rá mindig számíthattunk.

-Persze - mondta miközben a levesét kanalazta.

-Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha Alcide-ot elvinnénk a turné további állomásaira - kezdtem bele félénken,amire hirtelen három ember azonnal elkezdett fulladozni. - Jól vagytok? - Kérdeztem tőlük.

-Nem! - Háborodott fel azonnal az öcsém.

-Tessék? - Kérdezte köhögve Liam,míg a nagyapám még mindig lesokkolva nézett rám.

-Miért jó lenne!Al,gondolj bele!Újra együtt lehetnénk - magyaráztam az öcsémnek.

-Gwenny,én csak veled szeretnék lenni,nem velük - mutatott a társaság többi tagjára. - És más miatt sem mennék el - mondta halkan motyogva.

-Deborah - köhögte Devonne és a nagyapa egyszerre,mire Dev hirtelen feljajdult.Gondolom Alcide megrúghatta az asztal alatt.

-Ki az a Deborah? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Az mindegy - motyogta Al. - A lényeg,hogy nem és kész - mondta fejét rázva.

-Al,az öcsém vagy,és nem azért kerestelek idáig,hogy utána újból elveszítselek! - Emeltem fel a hangomat.

-Gyerekek!Ezt nem lehetne később megbeszélnetek,miután nyugodtan befejeztük a vacsorát? - Kérdezte mérgesen nagyapa.
-Jó - morogtuk egyszerre Alcide-dal,aki duzzogva evett tovább.
-Tényleg,még mindig motorozol? - Kérdezte gúnyosan az öcsém hirtelen,mire én izzó tekintettel néztem rá.
-Mit csinálsz?!Gwendolyn Crine!Tudod,hogy meg lett tiltva neked a motorozás! - Mondta felcsattanva az asztalfő,jelen esetben nagyapa.
-Köszönöm drága testvérem - néztem gúnyosan az öcsémre. - Apa,én már régen abba hagytam - mondtam ártatlanul.
-Ezt még nem fejeztük be - nézett rám szúrósan. - Mesélnétek egy kicsit magatokról? - Fordult a fiúk felé,akik értetlenül kapkodták a fejünket közöttünk.A srácok az egész "történelmüket" elmondták,amit már kivülről fújtam.Egyszer csak egy zilált fejű lányt vettünk észre az ajtóban,aki lihegve ült le közénk. - Debbi,mondtam neked,hogy nyugodtan pihenhetsz - mondta fejcsóválva apa.
-Tudom,csak a virágokat még levágtam,hogy ne holnap kelljen bajlódni azzal - szólalt meg magyarázkodva,és hangjában észre lehetett venni az enyhe akcentust. - Egyébként Deborah - intett nekünk mosolyogva a lány,mire mi Fearne-val és Camille-val vigyorogva néztünk össze.Amikor mindenki bemutatkozott neki,közösen beszélgetve folytattuk tovább az evést.
-És mondd csak Deb,ha szólíthatlak így - nézett egy pillanatra a lányra mosolyogva Fear,amit Debbi szélesen mosolyogva,egy bólintással viszonzott. - Van barátod?Csak mert szép vagy,és mégis csak Olaszország... - mondta kuncogva,és közben vigyorogva kacsintott Al-ra,aki elhűlve nézett a barátnőmre.
-Igazából most van egy valaki aki tetszik,de nincs különösebben barátom - mondta,és fél szemmel az öcsémet figyelte,mire az kínjában a villát forgatta a kezében. - Egyébként nagyon sokat hallottam rólatok,különösen rólad,Gwen - nézett rám mosolyogva Deborah.
-Ez érdekes,mert én most hallok rólad először - mondtam kínos mosollyal az arcomon.
-És nektek van most barátotok? - Kérdezett vissza témát váltva,mire mi mindannyian mást reagáltunk erre.Én csak az előttem levő poharat bámultam,Camille a szalvétáját hajtogatta,míg Fearne Harry szemébe bámult.
-Nincs - adtuk az egyhangú választ,ami engem is meglepett...
-Holnap pihenőt kapsz Debbi - szóllt meg apa,mire szerencsétlen lány,a levest egyenesen kiköpte az abroszra,amin majdnem elnevettem magamat.
-De nem lehet!Holnap kellene összeválogatnom a csokrokat,és ... - kezdett bele,de nagyapa közbe vágott.
-Nem baj,ráérsz vele.Rád fér a pihenés - mondta nyugtatva ezzel őt.A vacsora után,mérgesen mentem be Alcide után a szobába,és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Mégis hogy gondolod ezt?! - Kérdeztem felháborodva,amit nem értett. - Alcide,én a lelkemet is kitettem azért,hogy megtaláljalak,és most csak úgy eldobnál magadtól?! - Kérdeztem hitetlenül.
-Gwen,te is pontosan tudod,hogy szeretlek,de Liam miatt nem mennék - rázta meg higgadtan a fejét. - És Debbit sem szívesen hagynám itt - mondta fejcsóválva.
-És ha őt is vinnénk magunkkal? - Kérdeztem hirtelen ötlettől fogva,amin meglepődött. - Ő is nagyon örülne annak,hogy eljöhetne egy kicsit kikapcsolódni - mondtam magyarázkodva.
-Mi történt,amiért minden áron el akarsz cipelni arra a kicseszett turnéra? - Kérdzte karba tett karokkal. - Gwenny,bántott valaki? - Kérdezte fürkészve az arcomat.
-Rendben,elmondom,de ne akadj ki - mondtam nyugodtan,és közben a kezénél fogva leültettem az ágyra,és mindent elmagyaráztam neki az elejétől fogva,mire ő döbbenten nézett rám. - Ezért lenne szükségem rád - fejeztem be a történetet.
-Melyik szobában van az a rohadék? - Kérdezte egyre idegesebben.
-Alcide,nem szeretnék balhét,csak azt,hogy legyen egy támaszom - mondtam könyörögve.
-Ha mégegyszer megbánt,komolyan megtaposom - morogta idegesen.
-Ne idegeskedj miatta - mondtam nyugtatva. - Nem lenne gáz,ha elmennék aludni?Csak mert nagyon fáradt vagyok - mondtam szabadkozva.
-Balra az utolsó a te szobád - kacsintott vigyorogva,és már ott sem voltam.Amikor bementem a fürdőbe,ami természetesen az én szobám előtt volt,unottan vetkőztem le,és léptem be a zuhanyrózsa alá.Vajon ő még érez úgy irántam valamit?Vagy már máson jár az esze?Felfogott hajjal,és magam köré tekert törölközővel léptem volna ki az ajtón,ha valaki nem éppen akkor nyitott volna be.Dermedten néztünk egymás szemeibe,amikor végül megszólaltunk.
-Bocsánat - mondtuk egyszerre,amire nekem egy halvány mosoly futott végig az arcomon,de azonnal korrigáltam magam.
-Már itt sem vagyok - mondtam,és mielőtt elsuhantam volna mellette,megragadta a kezemet,és visszarántott magához.
-Nem történt semmi a kertben - mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nem tartozik rám,hiszen a te életed,és független vagy - mondtam szemlesütve,és szó nélkül iszkoltam be a saját szobámba,ahol szaggatott levegővétellel ültem le az ágyra.Egy kis idő után,miután felöltöztem,kimentem volna az erkélyre,ha nem hallok meg egy ismerős hangot,amint halkan énekelni kezd...
-Heartache doesn't last forever
I'll say I'm fine
Midnight ain't no time for laughing
When you say goodbye.
It makes your lips so kissable
And your kiss unmissable
Your fingertips so touchable
And your eyes irresistible.
Hirtelen elcsuklott a hangja,és akadozva vette a levegőt.Könnyeimet lassan töröltem le,és vártam a továbbiakat,de semmi nem jött.
-A rohadt életbe! - Káromkodta el magát,és egy halk szipogást ejtett meg,amiből azt szűrtem le,hogy sírt.Ő sírt,mert tudja,hogy elrontott mindent... 

*Másnap reggel 9 körül*

Vidáman mentem le a reggelizőbe,ahol már mindenki reggelizet,kivéve engem és Zayn-t.Az utóbbi kissé bedagdt szemekkel bökdőste a tányérján levő rántottát.
-Jó reggelt - nyomtam puszit apa,és az öcsém arcára,aztán Liam-ére is adtam egyet. - Mi a mai program? - Kérdeztem kíváncsian.
-Ne már!Mitől vagytok ennyire felpörögve? - Kérdezte nyűgösen Camille rám és Alcide-ra bökve.
-Jó keltünk - nevettük el magunkat.
-Nem akarsz még jobban felfrissülni? - Nézett rám sunyi mosollyal,és mire észbe kaptam,már kezdett közeledni felém.
-Nem!Nem mered! - Mondtam fenyegetve,és közben az asztal körül szladgáltunk.
-Gyerekek!Ne bent! - Mondta apu figyelmeztetően,amire Al odakapta a fejét,így volt időm kimenekülni a házból,csak arra nem számítottam,hogy a medence felé futok...,egyenesen bele a csapdába.
-Alcide!Tegyél le! - Mondtam figyelmeztetve,amikor már az öcsém vállán voltam.
-Bomba! - Kiáltott fel,és velem együtt ugrott be a medencébe,majd nevetve jöttünk fel a felszínre.
-Te állat! - Mondtam fröcskölve vízzel,amit kétszeresen is visszakaptam.
-Gwen!Megfullad! - Szólt rám nevetve Niall,amikor Al-t nyomtam le a víz alá.Szemforgatva engedtem el,és jött fel köhögve,miközben szélesen mosolyogva nézett rám.Röhögve mentünk ki a medencéből,amikor a fiúk kerek szemekkel meredtek rám.
-Mi az? - Kérdeztem értetlenül,aztán eszembe jutott,hogy a sötét zöld pólóm lehet az oka,mivel nagyon,de nagyon rámtapadt,és a "domborulataim" is tökéletesen ládszódtak ezáltal.Kínosan kaptam magam elé a kezeimet,és szúrósan néztem Alcide-ra.
-Csobbanás! - Kiáltott fel Harry hirtelen és a mellette álló Fearne-t felkapta,és vele együtt a vízbe ugrott.Őt követte Liam,és Danielle,Louis és El,majd Niall és Cam.Zayn kuncogva figyelte a vízben lubickoló társaságot,míg nem lökött neki Dev.Zayn reflexből megfogta a karomat,és velem együtt esett bele a vízbe.Nevetve jöttem fel a felszínre,a fekete hajú sráccal együtt,aki röhögve söpörte ki a haját a szeméből.Akár a gyerekek,úgy fröcsköltük egymást,amikor Al Debbivel együtt ugrott be a vízbe.
-Nem vagytok normálisak - nevetett Deborah,mikor mindannyian kijöttünk a vízből.
-Mit csinálunk ma? - Kérdezte Camille vigyorogva,miközben a haját törölgette.
-Én szerintem átöltözök,aztán körbenézek - mutattam magam mögé,ahol a hatalmas kert állt.Miután átöltöztem száraz ruhába,izgatottan mentem a kert irányába,ahol azonnal megláttam Deborah-t,aki dudorászva szedte le a virágokat a helyükről. - Szépek - mondtam mosolyogva,mire azonnal megfordult,és elpirulva nézett rám.
-Mióta vagy itt? - Kérdezte kissé kínos mosollyal az arcán.
-Ne aggódj,nem hallottam,miről énekelsz - mondtam kuncogva. - Mesélj magadról egy kicsit - mondtam kérlelve,miközben az egyik padra húztam le magam mellé.
-Van két öcsém,akik a bátyámnál vannak.Spanyolország déli részéről jöttem,a nagymamámhoz,és be szeretném fejezni a munkáit,amiket ő elkezdett - mondta sorolva.
-A bátyád mennyi idős?Vagy ő mit dolgozik? - Kérdeztem török ülésbe vágva magam a padon.
-Tényleg érdekel az életem?A többség csak kedvességből kérdezi meg - mondta hüledezve,de én csak vigyorogva bólogttam. - A bátyám,Enrique otthon maradt,csakis a tesóim miatt.Nehezen akartam eljönni,de végül meggyőzött - mosolygott elkalandozva. - Teo és Miguel nagyon elevenek,de öt évesek,az még normális szerintem - nevette el magát. - Hiányoznak,de tudom,hogy egy ideig még nem mehetek haza - húzta el a száját.
-Hazalátogatás? - Kéreztem kíváncsian.
-Drága a repjegy - húzta el a száját.
-Mit szólnál ahhoz,ha a turné rovábbi részében velünk jönnél? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet - rázta meg azonnal a fejét. - Nincs annyi pénzem,ráadásul a nagyapátokat sem hagyhatom itt - mondta magyarázva.
-Nem is kellene fizetned,plussz apa is ellenne egy házvezetővel - mondtam a kifogásokat. - És így legalább Alcide is eljönne velünk,aminek szerintem nem csak én örülnék - mondtam kacsintva.
-Al elmenne? - Kérdezte kerek szemekkel,mire neki is leesett,hogy mit is mondott,azonnal kijavította magát. - Úgy értem,kár lenne ha elmenne,hiszen nagyapátok egyedül lenne - mondta elmerengve.
-Hát,hogyne - mondtam szemforgatva. - De eljönnél? - Kérdeztem témát váltva.
-Ha úgy adódna,akkor igen - mondta félénk mosollyal az arcán.Ezzel egyidőben elkezdtem gondolkozni a továbbiakon...

 

*Fearne Wright szemszöge*

Vigyorogva töröltem meg a hajamat,és közben az előző "akción" járt a fejem.Az ajtó nyikorgására felkaptam a fejemet,és kissé mérgesen néztem a betoppanó alakra.
-Kopogni nem tanítottak meg? - Kérdeztem morogva.
-Fear,kérlek! - Jött közelebb a göndör hajú énekes,de csak azért is nem figyeltem.
-Mit akarsz? - Kérdeztem szárítva a hajamat a törölközővel.
-Csak hallgass meg - nézett rám könyörögve.
-Két percet kapsz - mondtam az órámra nézve.
-Nem gondoltad komolyan - nézett hitetlenül a szemembe.
-Fogy az időd Styles - sóhajtottam gúnyosan,és mikor látta,hogy komolyan beszélek,belekezdett.
-Nézd,nem tudom,hogy miért utálsz ennyire,hiszen nem adtam rá okot.Nem csaltalak meg,nem hazudtam,semmi - mondta értetlenül sorolva,miközben az ágyamon ült. - Ha adnál indokot,vagy valamit,akkor még megérteném,de így... - mondta értetlenül.
-30 másodperc - mondtam sürgetve.
-Szóval,csak azt szerettem volna ezzel mondani,hogy jó lenne ha megmondanád,miért is szakítottunk - mondta összefoglalva az egészet.
-Egy kérdés - kezdtem bele,amit izgatottan várt. - Te tudtál Zayn tervéről? - Fontam karba a karomat.
-Igen - motyogta kerülve a tekintetemet. - De Fear,ez volt az első és az utolsó hazugságom amit neked mondtam - mondta magyarázkodva.
-Miért kéne,hogy elhiggyem neked? - Kérdeztem szemforgatva.
-Mert én tényleg szeretlek - mondta kimondva a szót,és én mosolyogva sütöttem le a szemeimet,amiből azt következtethette,hogy megbocsátottam neki,és megfogta a derekamat,majd magához lerántva az ágyba,hevesen elkezdett csókolni,amiket én viszonoztam. - Ilyet többet ne csinálj! - Mondta két csók között...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Ujjaimat "tördelve" mentem oda az ajtóhoz,és kissé félve tettem a kilincsre a kezemet,amit végül lenyomtam.
-Szia! - Köszöntem félénken a szobában levő fiúnak,aki érkezésemre azonnal felkapta a fejét.
-Szia - mondta rekedtes hangján,amin hallani lehetett,hogy valami baj van,de mégis leplezte. - Miért jöttél? - Kérdezte értetlenül.
-Beszélnünk kell - mondtam komolyan,és mielőtt bármit is szólhatott volna,belekezdtem. - Nézd,nem szeretnék rosszba lenni veled,pedig te rontottad el az egészet,te is tudod - néztem rá egy pillanatra,de nem nézett a szemembe. - De,hogy ne csak a rosszat mondjam,szeretném,ha barátok lennénk,vagy legalábbis valami olyasmik - mondtam célozgatva.
-Barátok - ízlelgette halkan a szavakat. - És ha én nem szeretném? - Kérdezte hirtelen.
-Akkor marad ez - mutattam a jelenlegi állapotra. - Te is tudod,hogy ez már nem lesz a régi,maximum ha valami csoda folytán,történik valami olyasmi,ami miatt megint fellobban az a "tűz" ami kettőnk között - mutattam a nyuszi füleket,de letört kinézetét látva,újabb monológba kezdtem. - Te is találsz majd egy lányt,akit megbecsülsz,és tényleg szeretni fogsz,és én is találok majd egy olyan srácot,aki tényleg szeret engem,és én is őt - simítotam végig vígasztalóan a karján,aztán szó nélkül felálltam,és kinyitottam az ajtót. - Minden megoldódik majd - suttogtam halkan,és átléptem a küszöböt.

*Zayn Malik szemszöge*

Amikor kiment,olyan lendülettel vágtam falhoz a mellettem fekvő mp3 lejátszómat.Már semmi sem lesz a régi,hiába is szeretném.Hogy találok-e majd olyan lányt,akit tiszta szívemből fogok újra szeretni,az szerintem egyenlő a nullával...Én Gwen-t szeretem,és őt is fogom szeretni.Remélem valami csoda folytán,tényleg újra a régi lesz...

II. kötet 12. fejezet: Féltékenység? Mégis mire?

Sziasztok!:)

Mivel itt van az ősziszünet,ezért több részt tudok Nektek hozni!;) Remélem tetszeni fog ez a rész és a végén kérlek Titeket,hogy kommenteljetek!:)

XoXo Vicky

Kissé zavartan ültem le Zayn melletti helyre,de végülis úgy voltam vele,hogy semmit sem árthat...

-Örülök,hogy visszajöttél - szólalt meg egy idő után.

-Gondolom - motyogtam az előttem levő ülést bámulva.

-Nézd,én ezt nem akartam,hogy így tudd meg - mondta kínosan.

-Akkor hogy?Zayn,te is tudod,hogy az egészet titokban hagytad volna - mondtam már rá nézve.

-Ez nem igaz - rázta meg a fejét,aztán elgondolkozott egy kicsit. - Na jó,talán - mondta beismerve,amire én csak egy lenéző pillantást intéztem. - Értsd meg,hogy ezt a banda miatt tettem - magyarázott tovább.

-Igen,a Little Mix miatt - vágtam vissza gúnyosan,mire ő lehajtotta a fejét.

-Ezt miattam tetted? - Nézett egy pillanatra a csuklómra.

-Őszintén?Igen - mondtam sóhajtva,és unottan tettem bele a füleimbe a fülhallgatókat,és max hangerőre tekerve,hallgattam tovább a zenéimet.Amikor leszállt a gép,sietősen mentem le a lépcsőn,és szálltam be a hatalmas,sötétített üvegű autóba,ahová a többiek is követtek.Ahogyan elindultunk,az ablakon egész végig kifele bámultam. - Állj,állj meg! - Szóltam rá Liamre hirtelen,amikor megpillantottam egy ismerős környéket.A bátyám lefékezett,én pedig gyorsan kipttantam a járműből,és elindultam valamerre.Az agyam irányított,bár én sem tudtam,hogy merre tartok.A többiek értetlenül nézték bolyongásomat,míg nem értünk el egy hatalmas villaszerűséghez,aminek kapuja zárva volt.Hirtelen megpillantottam Devonne-t,aki szélesen mosolyogva nézett vissza rám.Halkan kinyitotta a kaput,hogy ne vegyenek észre a házban levők.A srácok csöndben néztek minket,mire Dev megszólalt.

-Hátul van - mutatott a háta mögé,én pedig gyors léptekkel indultam meg abba az irányba,ahol egy középmagas fiú állt háttal,és a medencét takarította.

-Dev,mondtam már,hogy egyedül is megy,nem kell a seg.... - kezdett volna bele,de ahogyan megfordult,a szava is elakadt a döbbenettől.Csak álltunk egymással szemben,és bámultuk egymást.Hirtelen a nyakába borulva zokogtam,és úgy öleltem magamhoz. - Gwen... - motyogta hitetlenül a hajamba,és szorosan húzott magához.

-Alcide - mondtam a sírástól szaggatottan a nevét. - Hiányoztál - mondtam neki,amikor már eltávolodtunk egymástól,és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Nekem is Gwenny - mondta remegő hangon. - Fear,Camille! - Nézett a hátam mögé,mire a két lány,szintén az öcsém nyakába ugrott.

-Istenem! - Mondta Camille felszabadultan. - Olyan jó,hogy megvagy - mondta szipogva.

-Öcskös - mondta vigyorogva Fearne,de az ő szemében is ott voltak az öröm könnyek.

-Ők mit keresnek itt? - Nézett komoran a mögöttünk levő bandára.

-Al,kérlek - néztem rá könyörgően.

-Mit keres itt? - Emelte feljebb a hangját. - Tudod,hogy miken ment keresztül anya - morogta nekem mérgesen.

-Anya is azt akarná,hogy kezdjünk új életet - bíztattam,de nem teljesen jártam sikerrel.

-Ne akard,hogy megszeressem - mondta mérgesen,aztán a kezemre pillantott. - Mit csináltál? - Kérdezte összehúzott szemöldökkel.

-Lényegtelen - motyogtam,de láttam,hogy nem elégszik meg ennyivel. - Ígérem mindent elmondok,de majd később - mondtam sóhajtva. - Gyere,bemutatlak nekik - mondtam mosolyogva,és a fiúkhoz vittem. - Srácok,ő itt az öcsém,Alcide - mutattam be nekik,mire ők egy széles mosolyt eresztettek meg,kivéve az öcsémet,aki fapofával bámult vissza rájuk. - Khmm... - böktem meg oldalról.

-Ja,igen.Alcide Crine - nyújtotta a kezét,amit Liam nem értett. - Crine - nyomta meg a vezetéknevét.Mindannyian bemutatkoztak neki,kivéve Liamet,aki ahogyan szóra nyitotta a száját,Al közbe vágott. - Tudom - morogta,aztán rám nézett. - Meddig maradnak? - Kérdezte tőlem úgy,mintha ott sem lennének a fiúk.
-Alcide! - Fortyogtam,de nem hatotta meg,helyette inkább megforgatta a szemeit. - Tényleg,kibe is estél bele annyira,hogy a leendő sógornőm lesz? - Kérdeztem témát váltva,mire ő fülig vörösödve hajtotta le a fejét.
-Szerintem én szólok nagyapának - motyogta és már bent is volt a házban.
-Ne haragudjatok miatta - néztem a fiúkra,akik együttérzően néztek vissza rám.Nehéz egy menet lesz,úgy látom...

*Zayn Malik szemszöge*

Elképedve néztem az előttem álló gyönyörű lányt,aki mérgesen nézett a testvére után.Hihetetlen a hasonlóság közöttük.Megszólalásig hasonlítanak egymásra,főleg a szemük.Bár Gwennek zöld szeme van,míg Al-nak világos kék.Mindegy.A lényeg,hogy megtalálta a testvérét,és most már boldog,nélkülem is...A srácok előre mentek,én pedig leültem a kerben levő egyik padra.Arcomat a kezeimbe temettem,és megint végig futott az egész dolog az agyamon,ami tönkretette a kapcsolatunkat.
-Hé! - Ült le mellém valaki hirtelen,amire én lassan fordítottam felé a fejemet. - Mi bánt fekete herceg? - Kérdezte szórakozottan Dev. - Tudtommal te dobtad őt - mutatott a többiek felé.
-Dev,ez más - ráztam meg a fejemet. - Őt tényleg szeretem - magyaráztam,de nem lehettem túl meggyőző,ahogy arcát elnéztem.
-Persze - mondta gúnyosan. - Ahelyett,hogy itt keseregnél,szedd össze magad!Úgy nézel ki mint egy roncs - mondta fintorogva.Őszinte lány,mit ne mondjak... - Pelenkás kora óta ismerem Gwent,és jobb ha tudod,így nem nagyon fog meghatódni - mondta szánakozó képpel. - Legyél már kicsit magabiztosabb,és bizonyíts! - Mondta bíztatva.
-Szerinted ez sikerülne? - Kérdeztem reményekkel teli hangon.
-Biztos vagyok benne - mondta önelégülten. - Először mindenképp borotválkozz meg,és hozd azt a formát,amibe Gwenny bele szeretett - tette hozzá száját elhúzva,ami mosolyt csalt az arcomra.
-Köszönöm - mondtam mosolyogva,és hirtelen ötlettől fogva megöleltem,amit viszonzott.
-Dev nem... - hallottunk meg egy ismerős hangot,amire rögtön szétrebbentünk. - Úgy látom megtaláltad - mondta befejezve gúnyosan a mondatát. - Bocsi ha megzavartam valamit,már itt sem vagyok - mondta kissé zavartan Gwen,és már indult is vissza a házba.
-Gwen,várj!Ez nem az aminek gondolod! - Kezdett mentegetőzni azonnal Devonne,de a szőke hajú lány félebe szakította.
-Féltékenység?Ugyan ne viccelj!Mégis mire?Zayn fűvel-fával lefekszik,ez már nem olyan nagy dolog - vont vállat lazán,de a tekintetünket kerülte. - Csk nem néztem volna ki,hogy még veled is kikezdene - motyogta halkan. - Bementem - mutatott maga mögé,és már ott sem volt.
-Remek,most aztán magyarázhatunk neki - mondta Dev fújtatva,és követve a barátnője példáját ő is bement a házba.Gondterhelten sóhajtottam fel,és néztem magam elé meredten...

II.kötet 11.fejezet: Újabb alku...

Helló!

Újabb hét,újabb rész,és mint a cím is mondja,újabb alku.:D Kicsit ironikus,nem?:DD Na mindegy,a lényeg,hogy meghoztam a második kötet,11. fejezetét,amihez csak kellemes olvasást kívánok.
U.I.: Kommentben írjátok meg a véleményeteket,hogy szerintetek mi lesz Zayn-nel,és Gwennel...;)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge,2,5 hónap múlva*

-Akkor,vigyázz magadra! - Öleltem szorosan magamhoz Honey-t,a repülőtér kellős közepén.

-Te is nagyon! - Mondta szipogva. - Ígérem,hogy visszajövök,de rám fér a pihenés - magyarázkodott szomorúan.

-Tudom - mondtam még mindig szorosan ölelve magamhoz.Ahogyan megszólalt a bemondó,szipogva váltunk el egymástól,majd még egy utolsó intéssel elindultunk a saját utunkra.Szomorúan indultam el a házba,ahol eddig voltam.és amikor visszaértem,sóhajtva ültem le az ágyamra.Végig gondolva minden létező dolgoz,és tényt,kimentem a fürdőbe,ahol lassan nyúltam a borotváért,aminek a pengéjét egy laza mozdulattal kipattintottam.Egy darabig nézegettem az éles tárgyat,majd a csuklómhoz nyomtam,és egy egyszerű rántással mély sebet vágtam a csuklómra.Néztem ahogyan szivárog a vér belőlem,és egyre jobban homályosul el minden előttem,amíg végül semmit sem láttam...

Egy idő után újra elkezdtem pislogni,és megláttam egy ismerős arcot,ami cseppet sem kedvesen nézett vissza rám.

-Austin? - Kérdeztem hunyorogva a kórházi fény miatt.

-Meg se szólaltj! - Mordult fel. - Szólok az orvosnak,aztán beszélünk - mormogta mérgesen,és kiment az ajtón.A vizsgálat közben Austin szánakozva nézett engem,amikor megszólalt az orvos.

-Ma már elmehet - mondta ki a döntését a doki,és már ott sem volt.Néma csöndben ültünk a szobában,amikor megtörtem a csendet.

-És,mi járatban vagy erre? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.

-Téged kerestelek - fújtatott. - Gwen,miért akarod kicsinálni magad minden áron? - Kérdezte értetlenül.
-Austin,te ezt nem értheted - ráztam meg a fejemet.
-Dehogyis nem értem én! - Mondta kiakadva. - Attól még,hogy megbántott az a seggfej,nem kellene a saját életedet is tönkre tenni - mormogta idegesen. - Van egy jó hírem viszont - mondta amikor kijöttünk a kórházból.Mondatára kérdőn vontam fel a szemöldökömet.
-Mi lenne az? - Kérdeztem  megtorpanva.
-Megvan Alcide - mosolyodott el szélesen,mire én ledermedve néztem rá. - Gwen,itt vagy? - Integetett az arcom előtt.Válaszul csak sikítva ugrottam a nyakába,és csillogó szemekkel néztem rá.
-Úristen! - Mondtam hitetlenül. - Ezt nem mondod komolyan - kaptam a szám elé,de ő csak válaszul bólintott egyet. - Vigyél hozzá! - Mondtam hirtelen.
-Lenne egy alkum számodra - mondta némi gondolkodás után,amire én össze ráncolt homlokkal néztem rá. - Elviszlek Al-hoz,ha vissza jössz velem a srácokhoz - mondta komolyan.
-Nem kényszeríthetsz rá - mondtam tekintetemet elkapva.
-Gwen,legalább az öcsédért tedd meg - mondta kérlelően.
-Nem állíthatsz választás elé - csóváltam meg a fejemet.
-Igenis állíthatlak!Az isten szerelmére Gwendolyn!Fogd már fel,hogy fontos vagy nekem,és a lányoknak,de főként Alcide-nak! - Emelte fel a hangját.
-Rendben - motyogtam kínosan. - De csakis miattatok - mondtam morcosan,amikor megéreztem a meleg ölelését.

*Nem sokkal később,a repülőtéren*

Mérgesen szálltam be a kocsiba,míg a mellettem ülő Austin egy önelégült mosollyal nézett rám.
-Ne mosolyogj - mondtam durcásan,mire ő egy gyors puszit nyomott az arcomra. - Akkor sem vagyok jobban - morogtam neki.
-Hidd el,jó lesz - mondta bíztatóan.
-Hogy néz ki? - Kérdeztem hirtelen. - Úgy értem,hogy néz ki Alcide? - Kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod - kacsintott rám. - Amúgy a szeméről meg lehet ismerni - mondta mosolyogva,amikor lefékezett a taxi.Austin a sofőr kezébe nyomta a pénzt,és a karomnál fogva kirángatott a kocsiból. - Vedd fel - húzta a fejemre a kapucnimat. - Egy kis meglepetést szerzünk nekik - mondta kuncogva,amin én is elvigyorodtam.A hatalmas hotelba beérve,rengeteg ember sürgött-forgott,de senkivel sem foglalkozva,Aust áthúzott a szálloda éttermi részébe,ahol az egyik asztalhoz közeledve,hirtelen megtorpant. - Maradj mögöttem - súgta hátra,mire én egy aprót bólintottam. - Mi ez a szomorkodás? - Kérdezte az asztalnál ülőktől,akik valóban nem voltak vidámak.
-Akkor kéne ennyire örülni,ha Gwen meg is lenne - mondta gúnyosan Fearne,aki a körmét piszkálta.
-Nem hiszem,hogy meg találjuk - rázta meg a fejét Cam.
-Biztos? - Kérdeztem a kapucnit levéve a fejemről,és karba tett kezekkel néztem a társaságra,akik lefagyva néztek rám. - Na jó!Ilyen sokat nem változtam - mondtam felcsattanva,miközben a hajamra mutogattam,ami a szőke színében "pompázott".
-Gwen! - Ugrottak a nyakamba a lányok,mire én majd' hátra estem.
-Soha,de soha többet ne csinálj ilyet - mondta szipogva Cam.
-Hiányoztál te idióta - kaptam a fejemte egy csapást,amit Fearne kuncogva adott,és könnyektől homályos szemekkel ölelt meg újra. - Hol találtad meg? - Kérdezte Austin-tól,aki kínosan mosolyogva nézett rám,majd a barna hajú lányra. - Gwendolyn? - Kérdezte magyarázatot várva,mire én hátrálni kezdtem,de Camille elkapta a karomat,és a pulóver ujját felhúzta,ami alatt a karomon levő kötés látszódott.
-Te nem vagy normális! - Csattant fel a négy lány,és bátyám egyszerre,akinek most hallottam először a hangját.
-Túl éltem nem? -Kérdeztem szemforgatva,de nem nagyon tetszett nekik humorom.
-Hiányoztál - ölelt meg Liam szorosan hirtelen,amit én kissé tehetetlenül,de végül viszonoztam. - Annyira jó,hogy vissza jöttél - motyogta a hajamba.
-Nem maradok sokáig - ráztam meg a fejemet,amit senki sem értett. - Austin-nal alkudtunk,és arról szólt,hogy visszajövök hozzátok,de csak akkor,ha Al-hoz elvisztek - mondtam magyarázva.
-Szóval tudsz róla - mondta halkan Cam,mire én bólintottam egyet.
-Az öcsémről van szó - mondtam sóhajtva,majd Liamre néztem. - Pontosabban az öcsénkről - mondtam kijavítva magamat,amin Liam elmosolyodott.
-Holnap dél körül megyünk rendben? - Kérdezte Harry felnézve a telefonjából.
-Oké - mondtam vállat vonva. - Austin!Nézd csak,kivel találkoztam! - Mutattam a telefonomat,amin Honey volt.
-Csini - kapta ki a telefont a kezemből. - Ő meg ki? - Kérdezte még mindig méregetve a kijelzőt.
-Honey Thompson.Táncos lány - mondtam mosolyogva,de ahogyan végig gondoltam amit mondtam,rögtön a szám elé kaptam.
-Ember,véged - nézett a vele szemben ülő Zayn-re,és már lendült is volna a keze,ha nem szólok rá.
-Austin ne! - Mondtam azonnal,mire a keze megállt a levegőben,nem olyan messze az énekes arcától. - Én döntésem volt,és kellett a pénz - mondtam magyarázkodva.
-Magígértél nekem valamit - nézett mélyen a szemembe hirtelen Austin.
-Mindenki követ el hibákat,nem igaz? - Kérdezte félbe szakítva Fearne,amin mindenki meglepődött. - Neki az egyik talán legnagyobb hibája,hogy Zayn-nel összejött,ez semmiség ahhoz képest - legyintett a saját stílusában.A fiú neve hallatára,a hasam görcsbe rándult,és félve néztem a mellettem álló két lányra,akik vették az adást.
-Szerintem inkább mutassuk meg a szobáját - mondta Camille a jobb oldalam felől,és már ott sem voltunk. - Gwen minden rendben? - Néztek rám aggódva a liftben.
-Túl élem valahogy - mondtam szaggatottan.
-Hiányoztál neki - mondta nehezen Fearne,amire odakaptam a fejemet.
-Honnan tudod? - Kérdeztem értetlenül.
-Szerinted kinek öntötte ki a fájó szívét? - Forgatták meg mindketten a szemüket.
-Gwen,ha jót akarsz magadnak,akkor nem mész vissza hozzá - mondta Camille fejét rázva. - Nem akarjuk,hogy úgy járj mint Justin-nal - mondta felemlegetve a múltat,amire kirázott engem a hideg.
-Nem fog többet előfordulni,ígérem - mondtam nehezen az utolsó szót,amiért tudtam,hogy meg kell tartanom a szavamat...
-Inkább örülj annak,hogy Alcide megvan - váltott témát Fearne,ahogyan a szobájukba értünk.
-Annál nagyobb öröm nincs a Földön - mondtam mosolyogva. - Hol találtátok meg? - Kérdeztem kíváncsian.
-Olaszország,Toscana - mondta a pontos helyszínt,mire nekem beugrott valami. - Állítólag a nagyapátok olasz,így Dev könnyen megtalálta - magyarázta Camille,mire én azonnal előkaptam a telefonomat,amin benyomtam Devonne számát,és már hívtam is.Néhány csöngés után fel is vette,majd suttogva szólt bele.
-Gwen? - Kérdezte halkan.
-Dev!Komolyan ott van?Ugye egészséges?Nincsen semmi baja?Kérlek mondd,hogy jól van! - Halmoztam el a kérdéseimmel.
-Először is!Te jól vagy-e?!Tudod,hogy mennyire aggódtunk?!! - Akadt ki halkan.
-Miért suttogsz? - Kérdeztem értetlenül.
-Mert az öcséd elaludt,és nem akarom felkelteni,hogy az idióta nővérével veszekszek - morogta mérgesen.
-Tehát jól van? - Kérdeztem kicsit sem a lényeget megragadva.
-Gwendolyn figyelsz te rám egyátalán?! - Kérdezte idegesen.
-Ne haragudj,de annyira örülök,hogy Alcide ott van! - Mondtam bocsánatkérően.
-Elhiszem,de figyelj,nemsokára látni fogjátok egymást - mondta már kedvesebb hangon. - Ne haragudj,de szerintem én is nemsokára kidőlök - mondta ásítva.
-Rendben,akkor hagylak - mondtam elbúcsúzva,amikor beleszólt.
-Ja,és Gwen.Úgy látszik meg van a leendő sógornőd - kuncogott még egy utolsót a telefonba,és le is tette azt.Szélesen vigyorogva néztem két lányra,akik értetlenül néztek rám.
-Alcide szerelmes - mondtam mosolyogva.
-Holnap meglátod,hogy melyik szerencsétlent szemelte ki magának - mondta kuncogva Fearne.
-Alcide ha egyszer szerelmes akkor nagyon - mondtam emlékeztetve. - Nem lenne baj,ha itt aludnék? - Kérdeztem álmosan,mire mindkettem megrázták a fejüket.Gyorsan bementem a fürdőbe,ahol undorodva néztem szembe a saját tükörképemmel,ahol nem az a lány köszönt vissza mint régebben,hanem egy teljesen másik ember.Szőke tincseim az izzadságtól összetapadva lógtak az arcomba,és a szemeim feldagadtak,az arcom pedig kifehérdedett.Nem voltam túl vonzó látvány,de hát ezzel jár,ha az ember hülyeséget csinál...Ahogyan beléptem a zuhanykabibna,a meleg vizet rám eresztve,elgondolkoztam,hogy milyen is lehet az öcsém.Hogy ugyan úgy néz ki,mint régen,vagy változott-e valamit...

*Alcide Crine szemszöge,1 órával előbb*

-Dev,annyira örülünk,hogy itt vagy - mondta a nagyapám Devonne-nak,aki mosolyogva nézett rá.
-Hát még én - mondta,majd felém fordult. - Tetszik neked Debbi,igaz? - Kérdezte kaján mosollyal az arcán,mire én férre nyeltem a falatot ami a számbn volt,és elkezdtem köhögni.
-Tessék?Debbi,hogy jön ide? - Kérdeztem értetlenül,miközben éreztem,hogy a fejemet egyre jobban elönti a pír.
-Nem ciki az Al.Tizenhat vagy,és már elérkeztél abba a korba,hogy megtapasztald,hogy mi is a szerelem valójában - mondta Dev,aztán nagyapámhoz fordult. - Komolyan ennyire nem tűnik fel szegény lánynak,hogy hogy néz rá Al? - Mondta értetlenül.
-Nem tudom,de szerintem eléggé feltűnő - mondta úgy,mintha itt sem lennék.
-Én is itt vagyok! - Csattantam fel mérgesen. - Amúgy is,nem szeretném Debbi-t megbántani,főleg nem tönkre tenni ezzel a barátságunkat - motyogtam a tányéromat nézve.
-Szóval beismered - nézett rám győzedelmesen Devonne.
-Nem válthatnánk témát? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.
-De,persze - mondta a nagyapám,és csendben ettük tovább a vacsoránkat...

II.kötet 10.fejezet: Ha az élet egyszer ad,akkor el is vesz

Sziasztook!:D

Tudom,megint késtem a résszel,de nem nagyon voltam net közelben az elmúld időben.:/ Mindegy,a lényeg az,hogy köszönöm az előző részhez jött kommenteket,a cseréket,a feliratkozókat,és Titeket,hogy olvassátok a firkálmányaimat.:)) Sokat jelent nekem,hiszen ti bíztattok az egészben erre.:) Na jó,eleget beszéltem/írtam,úgyhogy kellemes olvasást kívánok a részhez,és a végén kommentekjetek!!;)
U.I.: Ha minden jól megy,(kapok kommenteket/véleményeket) akkor ma elvileg tudom hozni a következő részt!:);)

XoXo Vicky

*Fearne Wright szemszöge*

Idegesen lapozgattam a kinyomtatott papírok között,de nem találtam semmit.A tegnapi replülőgép járatokon nem találtam a nevét,sem az adatait.

-Van valami? - Kérdeztem sóhajtva a visszatérő Camille-t,aki csak megrázta a fejét.

-Nincs.Devonne őrjöng,Jeremy körbejárja Európát,hátha megtalálja.Austin pedig azt mondta,ha meglátja Zayn-t megöli - mondta a dolgokat,és közben leült az ülésbe.Most Angliába megyünk vissza,a turné állomások miatt.

-Jogosan borultak ki - mondtam bólogatva. - Szerinted megtaláljuk? - Kérdeztem halkan.

-Nem tudom - rázta meg a fejét. - Tudod,hogy mennyire jól rejtőzködik - magyarázott nekem. - Ráadásul konkrét hely sincs,ahol kereshetnénk - mutogatott száját elhúzva.

-Van valami hír? - Kérdezte hirtelen a mellénk leülő Liam.

-Nincs - mondtuk egyszerre.

-Hármunk közül ő az,aki a legjobban el tud vegyülni - mondtam szemlesütve.

-Akkor csak várnunk kell - sóhajtott fel szomorúan,mire mi bólintottunk egyet.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Álmosan néztem ki az ablakon,amin megláttam az Eiffel-tornyot.Mosolyogva simítottam végig szőke tincseimen,és gondolkoztam el az egészen.Hogy hova is menjek,vagy hol tudnék pénzt keresni,az nélkül,hogy bárki felismerne.Mert a lányokat elnézve,biztos,hogy szóltak Jeremy-éknek.Felkapkodtam néhány ruhadarabot,és elindultam arra a helyre,ami régen talán egy átok lehetett nekem.Amikor beléptem a kívülről rozzant helyre,megcsapta az orromat a parfümök keveréke.Nagyot nyelve léptem közelebb a háttal levő ismerős alakhoz.

-Szia George! - Mondtam suttogva,mire az illető mosolyogva fordult meg,és ahogyan meglátott,a száját eltátotta.

-Kicsi lány! - Ölelt szorosan magához,amin elnevettem magamat. - Mit keresel te itt?Azt hittem,kiszálltál - mondta értetlenül.

-Kell a pénz - vontam vállat. - Egy ideig itt lehetek? - Kérdeztem kérlelően.

-Te bármikor - kacsintott rám vigyorogva. - Mutasd meg az újoncoknak,hogyan kell csinálni - lökött be az öltözőbe,ahol különböző fiatal lányok jöttek-mentek,és sminkelték magukat.Gyorsan átöltöztem az egyik ruhába,és kimentem az ismerős helyre.Este hat felé,már végeztem,komótosan pakoltam össze a cuccaimat.Ahogyan kiértem az épületből,elindultam haza felé,de az egyik sikátorban meghallottam egy hangos sikolyt,ami segítségért kiáltott.Azonnal bementem a kis helyre,és egy laza mozdulattal eltörtem az erőszakos férfinak az orrát,majd ágyékon rúgtam.Fájdalmas üvöltésével egyszerre engedte el az alacsony lányt,akit a kezénél fogva húztam el onnanAmint kiértünk az utcából,az egyik lámpánál megálltunk,és szemügyre vettem a lányt.

-Te meg mit keresel itt? - Kérdeztem mérgesen tőle.A lány ismerős volt George helyéről,mert ő következett utánam.

-Haza akartam volna menni - motyotgta rám sem nézve.

-Jól vagy? - Tereltem a témát.

-Jól,csak egy kicsit felhorzsoltam a könyökömet - mondta vállat vonva. - Amúgy Honey Thompson - mondta már barátságosabban.

-Gwen Crine - fogtam kezet vele. - Szerintem gyere fel hozzám.Ott biztonságosabb - mondtam mosolyogva,mire ő félénken bólintott egyet,és elindultunk hozzám. - Mit keresel te George-nál? - Kérdeztem tőle,miközben egy meleg teát nyújtottam át neki.
-Nem tudom a lakbért fizetni,és kell a pénz erre - magyarázott száját elhúzva. - És te?Nem egészen úgy nézel ki,mint akinek ilyen problémái vannak - mondta végig nézve rajtam,amin elmosolyodtam.
-Magamat próbálom eltartani - vontam vállat,és bekapcsoltuk a tévét,ahol a One Direction legújabb klippjét adták le.Mielőtt elkapcsolhattam volna,Honey megszólalt.
-Most kapcsold el! - Mondta hirtelen,mire ledöbbentem.
-Tessék? - Kérdeztem értetlenül. - Nem szereted őket? - Döbbentem le totálisan.
-Nem - rázta meg a fejét. - Ne haragudj,ha megbántalak ezzel,de nem szeretem ezt a stílust - mondta kínosan mosolyogva.
-Inkább örülök neki - mondtam elmosolyodva.Sokáig beszéltünk,és elmondtam neki részletesen mindent.
-Akkor érdekes életed van - nevette el magát Hon.
-Mondhatjuk így is - mondtam vigyorogva.
-Hidd el,tudom milyen elveszíteni a testvéredet - mondta együtt érzően,amit nem értettem. - Az én nővérem egy repülőgép balesetben halt meg - magyarázta szomorúan.
-Részvétem - mondtam megsimítva a karját...

*Alcide Crine szemszöge*

Gondterhelten ballagtam le a lépcsőn,és leültem a nagyapámmal szemben levő székre.
-Jó reggelt Al - biccentett lazán,amit én egy bólintással viszonoztam. - Mit terveztél mára? - Kérdezte érdeklődve.
-Szerintem a könyvtárba megyek - vontam vállat. - Te? - Kérdeztem vissza.
-Segítek Stephanie-nak a konyhában - mosolyodott el halványan,ami nekem is vigyort csalt az arcomra.Miután kibeszéltük magunkat,mindketten a saját utunkra mentünk.Amikor a könyvtárba értem,izgatottan másztam fel a gurulós létrára,hogy elérjem a legmagasabb polcot is.
-Mit keresel? - Hallottam meg egy hangot,amire ijedten fordultam meg a létrán. - Bocsi,nem akartalak megijeszteni - kuncogott Debbi. - Tudok segíteni? - Kérdezte mosolyogva.
-Egy közepes méretű bordó könyvet keresek - írtam körbe a keresett könyvet.
-Nem láttam - mondta száját elhúzva,némi idő után.
-Akkor mindegy - mondtam neki szomorúan,amikor leértem a magasból.
-Most jut eszembe,hogy egy alacsony lány keresett téged - mondta fejéhez kapva,amire én azonnal felfigyeltem.
-Hol van most? - Kérdeztem hirtelen.
-A kapu előtt - mondta egyszerűen,mire én villám sebességgel száguldottam a kapunkhoz,ami előtt egy ismerős lány állt.
-Szia! - Szólítottam meg,és hangom hallatára megfordult. - Devonne? - Kérdeztem elhülve,amin ő elmosolyodott.Szó nélkül nyitottam ki a hatalmas kaput,és borultam a lány nyakába. - Te mit keresel itt? - Kérdeztem szemeimet törölgetve.
-Téged - mondta könnyektől homályos szemekkel. - Istenem Alcide el sem hiszed,hogy mióta keresünk téged! - Mondta megkönnyebbülten.
-Kerestek? - Kérdeztem értetlenül.
-Gwen,Fearne,és Camille - sorolta a lányokat,mire nekem elkerekedett a szemem.
-Gwen?Tehát jól van? - Kérdeztem sürgetve.
-Nem tudom.Legutóbb jól volt - töprengett el.
-Hogy érted azt,hogy legutóbb? - Kérdeztem értetlenül.
-Al,Gwen eltűnt - sóhajtott fel szomorúan.
-Mi?!Hogy veszíthetted el?! - Kérdeztem kiakadva.
-Alcide,nekem ne emelgesd a hangdat!Nem miattam,és azt,hogy miért,azt végképp nem tudom.Úgyhogy szedd össze magad,és állj neki keresni! - Mondta mérgesen,és beljebb lökött a házig,ahová bementünk.Ahogy beértünk,Daborah értetlenül nézett minket. - Devonne - nyújtotta felé barátságosan a kezét,amit Debbi el is fogadott. - Alcide kiskori barátja - mosolyodott el a végén. -  Nyomás a szobádba! - Lökött tovább,amíg meg nem álltunk a szobámnál.
-Mit tudunk róla? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,amikor a gép elé ültem le.
-Görögországból indult el,este hét körül.Egyedül,a telefonján nem lehet elérni - Mondta vázolva a helyzetet.
-Mit keresett ő Görögországban? - Kérdeztem fejemet rázva.
-Azt majd ő elmondja - mondta elmerengve,és együtt kezdtünk neki a kutatásnak...

*Fearne Wright szemszöge*

Izgatottan tettem le a telefont,amin az előbb Devvel beszéltem.
-Fearne,min mosolyogsz ennyire? - Kérdezte értetlenül Camille felnézve a laptopja mögül.
-Alcide,megvan - mondtam szinte suttogva,mire ő elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Tessék?Fear,nem jó ezekkel viccelni - mondta hitetlenül,de látva az arcomat,odébb tette a gépet,és az örömtől sírva görnyedt össze.
-Mi történt? - Kérdezte tőlünk Liam értetlenül.
-Megvan az öcsétek - mondtam közömbösen,mire neki felcsillant a szeme.Tehát így történt az,hogy megtapasztaltuk: ha az élet egyszer ad,akkor el is vesz...

II. kötet 9.fejezet: Kicsinállak Malik!

Helló!:))

Köszönöm a díjat,az előző részhez jött kommenteket,és a cseréket!:)) Meghoztam nektek a kilencedik fejezetet!:) Viszont annyit elmondanék (nem résszel kapcsolatos),hogy szerdán,és csürtörtökön,biztos,hogy nem tudok részt hozni! Remélem megértitek,és ne aggódjatok,mert ugyanúgy fogom hozni a részeket!;)
Kellemes olvasást!

XoXo Vicky

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Reggel álmosan nyújtózkodva ébredtem,de Zayn-t nem találtam magam mellett.Értetlenül ültem feljebb az ágyban,amikor eszembe jutott,hogy ma mentek interjúra.Szokásosan indítottam a napomat,és mikor a fürdőből kiléptem,egy szál törülközőben,és felcsavart,vizes hajjal,leültem a tévével szemben levő kanapén.Unottan kapcsolgattam a csatornák között,míg nem hallottam meg egy ismerős nevet,amire felkaptam a fejemet.

-És igaz a hír ezek szerint?Tényleg eljegyeztétek egymást? - Kérdezte mosolyogva egy szőke,idősebb nő az én barátomat,aki mellett Perrie ült szélesen vigyorogva.

-Igen - bólintott mosolyogva Zayn,mire én hitetlenül meredtem a képernyőre. - Ideje volt,hiszen nagyon szeretjük egymást - ölelte magához a szőke hajú szörnyet,és egy csókot nyomott a szájára,amit nem bírtam tovább nézni,és kikapcsoltam a tévét.Éreztem,hogy a könnyek szinte ellepik a szememet,és a síró görcs folytogat.Nem hiszem el,hogy újra bedőltem.Hogy megint megalázhatott egy fiú,és újra végig tiport a lelkemen.Gyorsan felpattantam a kanapéról,és beszaladtam a háló szobába,ahonnan minden cuccomat belepakoltam a bőröndőmbe.Egy papír darab a kezembe akadt,amit ahogyan megfordítottam,megláttam magamat,és Zaynt,amint ő átölel hátulról,és úgy mosolygunk bele a kamerába.Nagyot nyelve,elő kaptam egy tollat,és a hátuljára ráírtam:

Boldog 1 hónapos fordulót!

P.S.: Remélem sokáig együtt lesztek!

A párnájára rátettem,majd szó nélkül kiléptem a szobából.Amint leértem a recepcióhoz,az egyik alkalmazott kezébe nyomtam a kulcsomat.

-Ne mondja senkinek,hogy elmentem - mondtam komolyan a szemébe nézve,mire ő kissé félve bólintott egyet.Sietősen indultam el a reptér irányába,ahol a hosszú sorba beálltam,hogy jegyet tudjak venni.Amíg vártam,előkaptam a telefonomat,és kivettem belőle a kártyámat,amit az egyik kukába dobtam.Nem akarom őket látni,és nem akarok emlékeket őrizni egyetlen olyan pillanatról sem,ami hozzájuk köthető.Még a bátyámra sem,hiszen ez az egy ami "összeköt" minket... - Egy jegyet kérnék a Párizsi járatra - mondtam a pult mögött álló hölgynek,aki mosolyogva gépelt be mindent.

-Negyed óra múlva indul újabb gép Párizsba - mondta átnyújtva a jegyet,amit hálásan fogadtam el,és már ott sem voltam.Ahogyan felértem a gépre,és leültem a kijelölt helyre,halk zokogásba kezdtem.Tehát így hagytam el Görögországot...

*Zayn Malik szemszöge*

-Jó voltál haver - adott pacsit Louis,amikor a szoba ajtó elé értem.

-Köszi - mondtam féloldalas mosollyal,hiszen tudtam,hogy ő nem arra az interjúra gondolt,amit Perrie-vel csináltam,hanem amin velük voltam.Sohajtva nyitottam be a szobába,ahol felkapcsoltam a lámpát. - Kicsim!Megjöttem! - Kiáltottam be ahogyan beértem,de nem jött válasz.Összeráncolt szemöldökkel nyitottam be a hálóba,de ott sem volt,csak egy papír feküdt a párnámon,amit azonnal felkaptam.Elkerekedett szemekkel ejtettem ki a kezemből,amint elolvastam a tartalmát,és tehetetlenül rogytam le a puha ágyra.Idegesen mentem át Fearne szobájába,aminek ajtaján fortyogva dübörögtem.Amint megpillantottam a félmeztelen Harryt,és a hozzá dörgölődző lányt,szemforgatva néztem rájuk. - Gwen eltűnt! - Mondtam hadarva,mire Fearne izzó szemekkel nézett rám.

-Tessék?! - Akadt ki hangosan,amitől cseppet sem tűnt barátságosnak. - Mit műveltél vele?! - Kiabált rám dühösen,és egyre közelebb jött,ezzel a folyosóra taszigálva engem.

-Fearne,halkabban! - Csitította Harry a barátnőjét,mivel Louis-ék és Liam-ék is kijöttek a hangzavarra.

-Mi folyik itt? - Kérdezte ásítva Liam.

-A húgod eltűnt - motyogta idegesen Fearne,amire felkapták a fejüket.

-Micsoda? - Kérdezte már kikerekedett szemekkel az idősebbik Payne.

-Srácok,nem lehetne halkabban? - Kérdezte hirtelen a szobából kijövő Niall páros szemüket dörzsölve.

-Fogd be! - Mordult rá Fear.

-Mi a baj? - Kérdezte éberebben Camille.

-Gwen eltűnt - mondta fortyogva a barna hajú lány,mire Cam azonnal rám nézett.

-Mégis hogyan? - Kérdezte döbbenten tőlem.

-Miért néztek mindannyian Zayn-re? - Kérdezte témát váltva Liam,aztán leesett neki. - Nem tehetted - nézett a szemembe komoran. - Ti mind tudtatok  róla? - Nézett körbe mérgesen,de mindenki csak lesütötte a szemét. - Mit tettél vele? - Kérdezte már tőlem,mivel a többiektől nem kapott választ.

-Esküszöm nem az én ötletem volt! - Tettem fel védekezően a kezeimet.

-Mondd már! - Szólt rám Camille és Fearne.

-A menedzsment azt kérte,hogy tegyünk úgy Perrie-vel,mintha eljegyeztük volna egymást.És a mai interjúban azt kellett beadnom,hogy igaz a hír - motyogtam szégyenkezve,aztán megéreztem egy erős kezet,ami a falhoz nyom a nyakamnál fogva.

-Liam! - Sikoltott fel Danielle ijedten El-el együtt.

-Ha megtudom,hogy komolyabb baja esett,én komolyan mondom,hogy halott vagy - nézett mélyen a szemembe. - Addig minden egyes napodat meg fogom keseríteni!Kicsinállak Malik! - Mondta fröcsögve,és idegesen eresztett el,aminek az lett a vége,hogy lerogytam a földre.Undorodva nézett le rám Liam,és mérgesen csapta be maga mögött az ajtót.A többiek hitetlenül néztek rám,amikor Fearne megszólalt.

-Remélem életed végéig marni fog a bűntudat - mondta gúnyosan,majd Harry-re nézett. - Holnap a te cuccodat nem akarom meglátni a szobámban - nézett a göndör hajú srácra,aki ledermedve nézett a becsapódó ajtóra.

-Rád is ez vonatkozik - nézett Niallre hirtelen Camille,aki nem értette,hogy mit is mond a szőke lány. - Komolyan mondom - morogta a fiúnak,és már ő is a szobájában volt.

-Remélem elérted a célodat - fonta össze a karját Danielle. - Boldog egy hónapot - mondta gúnyosan.

-Miért jó,ha mindenkit elveszítesz magad körül? - Kérdezte El értetlenül,de tekintetéből látszott,hogy mennyire csalódott.Louis egy fejrázással,és szikrázó tekintettel nézett rám,mire én lassan feltápászkodtam a földről,és bekullogtam a szobámba.Nagyot nyelve ültem le az ágyra,és gondolkoztam el,hogy hol is lehet ő...