Helló!:)
Új rész!!:) Bocsánat a sok kihayás után,de elment a net.:ss Mindegy,a lényeg,hogy itt van a rész,ami kicsit fordulatos,és engem is meglepett,hogy milyenre sikeredett.:D Remélem tetszeni fog,és tudjátok: KOMMENTELNI A VÉGÉN!
Idegesen szálltam be a liftbe,és nyomtam meg a földszintre vezető gombot.Mikor leértem,a többiek már nagyban vártak rám.
-Gwen minden rendben? - Nézett rám aggódva Fearne,de én csak fújtatva ráztam meg a fejemet.
-Nem!Nincsen semmi sem rendben! - Csattantam fel idegesen. - A gitárom megrepedt,ráadásul a húrjai is elszakadtak - mondtam morogva,miközben az autóba szálltunk be. - És a legszebb az egészben,hogy nem tudom sehogy sem megjavíteni,mivel ősrégi - magyaráztam neki,mire ő megértően bólintott egyet.
-Majd veszünk egy újat - vígasztalt meg Camille,aki idő közben a kocsiba beszállt,és el is indulhattunk.
-Nem fér bele - ráztam meg a fejemet. - Ezt is nehezen hoztuk össze - emlékeztettem őket.
-Igaz,hét hónapig spóroltunk - húzta el a száját Fear,mikor Liam hirtelen megszólalt.
-Veszek neked egyet - mondta az elméletét,amire nekem a szemeim elkerekedtek.
-Nem!Tőled nem kell semmi! - Kezdtem el az azonnali tiltakozásomat.
-Gwendolyn megveszem neked,és nem nyitok ebből vitát - mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben.
-Én meg nem fogadom el!Nem kell olyan ember ajándéka,aki egy utolsó rohadék - mondtam mérgesen.A többiek csak ide-oda kapkodták köztünk a tekintetüket.
-Legalább ajándékként fogadd el - nézett rám könyörgően,de én csak makacsul ráztam a fejemet.
-Nem - mondtam határozottan. - Megoldom majd magam.
-Akkor makacskodj tovább - hagyta rám,és kiszálltunk a kocsiból.Mikor a repülőre felültünk,a kínos csöndet Fearne törte meg.
-Hova megyünk? - Kérdezte ásítva.
-Majd meglátjátok - mosolyodott el halványan a bátyám,és máris visszafordult a többi fiúhoz.Sóhajtva nyitottam ki a gitártokomat,és vettem ki belőle a hangszert,ami totál káros volt.Miközben a szememmel pásztáztam a 'zúzódásokat',valaki leült velem szemben.Érdeklődve néztem fel,de mikor szembe találtam magam az Ír énekessel,unottan emeltem vissza a tekintetemet a gitárra.
-Mit akarsz? - Kérdeztem rá sem nézve.
-Tudok segíteni?Gitározok,és azért kérdezem - kezdett bele a magyarázkodásába.
-Niall,szerinted ha ideülsz,és próbálsz jópofizni,jóban leszünk? - Vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Ezen már amúgy sem tudsz segíteni - legyintettem lemondóan,mire barátságosan felém nyújtotta a kezét,amibe én belenyomtam a gitáromat,és kíváncsian kezdte vizslatni a szemeivel.
-Talán ha megérkeztünk,elmehetnénk egy hangszerüzletbe - gondolkozott el.
-Nincs annyi pénzem - ráztam a fejemet. - Tőled sem fogadom el,ahogyan Liamtől sem - mondtam emlékeztetve a pár perce lezajlott szócsatát.
-Gwen,látom,hogy szeretsz zenélni,és szívesen állom a költséget,és amúgy is,nem nagy dolog megvenni egy hangszert - mondta mosolyogva.
-Legfeljebb visszaadom a pénzt - töprengtem el,mire ő csak gyilkos tekintettel meredt rám. - Miért szeretnél minden áron venni egy gitárt? - Kérdeztem értetlenül.
-Mert tegnap ahogyan énekeltél,láttam rajtad,hogy muzikális alkat vagy,így ahogyan ma reggel idegbajt kaptál,gondoltam mennyire fontos neked a gitár - magyarázkodott. - Liamtől miért nem fogadod el? - Vonta fel a szemöldökét.
-Félek,hogy egy idő után,azt mondaná,hogy ő tart el,és nem szeretném ezt hallani - vallottam be őszintén.
-Liam egyátalán nem ilyen.Mostanában próbál neked megfelelni,de te csak eltaszítod - védte meg a barátját.
-Ismerem a Payne famíliát,és éppen elég nekem az a teher,hogy egy ilyen a rokonom - mondtam mérgesen.Mielőtt bármi mást mondhatott volna,a bemondóban mondták,hogy leszállunk,így mindenki visszaült a helyére.Amikor leszállt a földre a gép,kinyílt az ajtó,és a szám is tátva maradt,ahogyan a két lánynak is. - Ez ... - kerestem a szavakat,de a hang is alig jött ki a torkomon.Már értem,hogy miért kérte azt,hogy öltözzünk lenge ruhába,hiszen Floridába hozott minket.
-Örülsz? - Mosolyodott el Liam,mire odaaptam a fejemet
-Köszönöm - mosolyogtam rá melegen,és őszintén.
-Gwen menjünk el Rosaékhoz! - Nézett rám könyörgően Camille,amin elnevettem magam.
-Na jó!Liam elrabolom a húgodat! - Mondta hirtelen.Na igen,ő nem olyan,aki lesüllyed erre a szintre,hogy könyörögjön.Liam értetlenül nézett a barna hajú lányra,és gyorsan megrázta a fejét.
-Nem!Nem megy sehova! - Tiltakozott azonnal.
-Tudok magamra vigyázni - motyogtam az orrom alatt.
-A videón nem ezt láttam - emlékeztetett,mire nekem elkerekedett a szemem.
-Tudod,már kezdtél közelíteni ahhoz,hogy megkedveljelek,de jobban belegondolva mit is gondoltam?!Niall telebeszélte a fejemet a hülyeségeivel,ami miatt azt hittem,hogy kettőnk közül én vagyok az,akinek talán meg kéne bocsátania,de rájöttem,hogy ugyanolyan barom vagy! - Háborodtam fel dühösen,és meg sem várva semmilyen választ,gyorsan lementem a lépcsőn,és kimentem a terminálból,egyenesen az utcára,a két barátnőmmel együtt,akik idegesen lépkedtek mellettem.Miután fogtunk egy taxit,beültünk,és lediktáltam a címet,amit még Niall mondott meg a beszélgetésünk során árult el. - Ennyire embert,még sosem utáltam - mondtam mérgesen,aztán mikor megérkeztünk,kifizettük a fuvart,a hotelba bementünk,ahol kértünk három szobát,hiszen mindenkinek kell egy kis nyugi... - Olyat kérhetek,hogy ha meglát itt öt híres embert három lánnyal,akkor ne mondja meg nekik,hogy melyik szobában találnak meg minket - néztem nagy szemekkel a férfira,aki szélesen elmosolyodott,és bólintott egyet. - Köszönöm - néztem rá hálásan,és felmentem a szobámba,amibe mikor beléptem,a szám is tátva maradt a látványtól.
*Liam Payne szemszöge*
Fújtatva szálltam be a limuzinba,és néztem ki az ablakon,miközben azon gondolkoztam,hogy vajon hová mehetett Gwen.
-Igaza volt - vont vállat Danielle,mire én értetlenül néztem a barátnőmre. - Liam,húsz éves lesz lassan.Nem kezelheted már dedósként - rázta meg a fejét.
-Mégis kinek a pártját fogod te? - Kérdeztem sértetten. - Gwen még kicsi,és elég sok rosszat megélt már.Nem szeretném,hogy mégtöbb ilyen legyen - mondtam szigorúan,ezzel védve őt.
-Mióta félted ennyire? - Kérdezte Harry értetlenül.
-Mióta rájöttem,hogy felelősséggel tartozom érte - vallottam be.
-Liam,téged sem kezelnek gyerekként,ráadásul veled egyidős - magyarázott Dan még mindig.
-Nem érdekel - zártam le a témát.
-Akkor ne csodálkozz,ha Gwen így viselkedik veled - szólalt meg Eleanor,és hála az égnek lefékezett a kocsi,ami azt jelezte,hogy megérkeztünk.Előrefurakodva szálltam ki az autóból,és siettem be a szállodába,ahol rögtön odarohantam a recepsióshoz.
-Jó napot!Nem látott itt három lányt?Az egyiknek kreolos a bőre,és élénk zöld szemi vannak.A másik szőke hajú,és kábé százhatvankilenc centi.A harmadik pedig sötétbarna,hullámos hajú,és világos bőre van - hadartam el a lányok ismertetőit,de a pult mögött álló ember csak megrázta a fejét,és tehetetlenül nézett rám,és az idő közben megérkező srácokra.Kikértem a kulcsokat,és leültem az aulában levő fotelra. - Elvesztettem őket - mondtam elkerekedett szemekkel. - Apám megöl - motyogtam elképedve.
-Most apád miatt aggódsz,vagy Gwen testi éppségéért? - Nézett rám Dani. - Liam,ha tényleg a húgod miatt aggódnál,és nem amiatt,hogy apád mit fog szólni ehhez,akkor törődnél vele.De így,hogy nem az az első gondolatod,hogy hol lehet,hanem az,hogy Geoff mit fog veled tenni,az nem a húgod iránti törődést fejezi ki - rázta meg a fejét. - Gyere fel - rántott fel a fotelből,és elindultunk a saját szobánkba,ahol elkezdtünk kipakolni.
*Gwendolyn Crine szemszöge*
-Mehetünk? - Néztem a lányokra,miközben a cipőmet húztam fel magamra.
-Csak rád várunk - forgatta meg a szemeit Fearne,amin elmosolyodtam. - Tényleg,tudod,hogy hol van? - Kérdezte felvont szemöldökkel,mikor a liftből szálltunk ki.
-Persze - mondtam egyszerűen. - Egyszer már lediktálta a címét,és megjegyeztem - vontam vállat.Rosalindaék háza nagyon közel volt a parthoz,így nekünk sem kellett sokat sétálni,mert a szálloda szinte a tengerparton volt.A homokos parton volt egy mediterrán stílusú ház,ahol hangos gyereknevetés hallatszódott,és azt követte egy hangos spanyol hang,amit egyedül Rosalindához tudtam kapcsolni.A lányokkal mosolyogva néztünk össze,és indultunk el a ház irányába.Mikor odaértünk a házhoz,megkerültük,és a ház oldalához mentünk,ahol Adam és Anabel labdázott éppen,míg Rosalinda pont akkor jött ki a házból,nekünk háttal.
-Gwenny! - Kiáltott fel Anabel ahogyan meglátott,és elkezdett rohanni felém.
-Ana,Gwen nincs ... - kezdett volna bele,de mikor megfordult,és velünk találta szemben magát,a döbbenettől meg sem tudott szólalni. - Dios! /Istenem!/ - Kiáltott fel örömében,és ő is elindult felénk.Nevetve kaptam fel Anabelt,és fordultam az anyja felé,aki kerekedő pocakkal jött oda hozzánk. - Mit kerestek itt?Úramisten!De jó,hogy itt vagytok! - Kezdett el hadarni,amin szélesen elmosolyodtam.
-Szia Rosa! - Intettem a szabad kezemmel a fekete hajú nőnek,aki hangosan felnevetett,majd szorosan magához ölelt.
-Rosa! - Ölelte magához Fear nevetve,amin a háziasszony is felröhögött.
-De jó újra látni! - Szorongatta meg Camille a terhes nőt.
-Hát még titeket! - Mondta kuncogva.
-És én?Engem annyira nem jó látni? - Hallottuk meg Rosa mögött Adam hangját,aki tettett sértődéssel közelített felénk.
-Dehogynem! - Nevettük el magunkat a lányokkal,aztán őt is megöleltük egyesével.
-És mit kerestek itt? - Nézett ránk Rosalinda kérdőn,de egy széles mosollyal az arcán.
-Liamék turnéznak,és ez a következő állomás - motyogtam lehajtott fejjel.
-Gwendolyn,hányszor mondtam neked,hogy ez nem megoldás,ha bosszút állsz! - Rázta meg mérgesen a fejét Rosalinda.
-Rosa,csak egyszer mentem oda,és ennyi.Geoff mondta,hogy legyen Liam a gyámom,ha már ő nem - magyaráztam hevesen.
-Valóban? - Nézett a mellettem ülő két lányra,akik bólogatásba kezdtek. - És ti miért vagytok itt?Mármint örülök nektek,csak azért jó lenne tudnom - mondta komolyan.
-Valaki - nézett rám szúrósan Fearne -,azt mondta,hogy nélkülünk nem megy sehová,és így nekünk is el kellett jönnünk - mesélte el a történetet a barna hajú lány,aki Anabelt és Adamet nézte,ahogyan kint játszanak tovább.
-És milyenek ennek a bizonyos bandának a tagjai?Kedvesek? - Nézett ránk,miközben teát töltött nekünk.
-Egyik sem a legjobb - húztam el a számat.
-Valamelyikkel csak kijössz - noszogatott mosolyogva.
-Talán Louis,de nem biztos - ráztam meg a fejemet.
-Ha látnád,hogy mennyitóre tudja utálni a srácokat!Főleg Zaynt - mondta kuncogva Camille,amin Rosalinda felnevetett.
-Zayn? - Nézett rám vigyorogva.
-Egy arrogáns bunkó,aki csalja az üresfejű barátnőjét,és fordítva is igaz - legyintettem.
-Gwendolyn!Nem beszélünk így - dorgált meg halványan mosolyogva.Na igen,ő az az ember,aki mai napig anyám helyett anyám,még akkor is,mikor ritkán találkozunk. - Hol szálltatok meg? - Nézett ránk kérdőn.
-A közeli hotelban - vont vállat Fearne. - Miért? - Kérdezett vissza.
-Eljöhetnétek mondjuk ma este egy vacsorára - vetette fel az ötletét.
-Nem! - Vágtuk rá egyszerre a lányokkal,de Ronak ez nem tetszett annyira.
-De igen,és nem nyitok vitát!Kíváncsi vagyok azokra,akik vigyáznak rátok - mondta szigorúan. - Menjetek készülődni,addig én is elkészítek néhány fogást - mondta mosolyogva,miközben kiterelgetett minket. - Hány főre számítsak? - Szólt utánunk.
-Tizenegy a maximum - motyogtam mérgesen,és egy utolsó intés után elindultunk vissza a hotelba.Szinte lopakodva mentünk be a hotel bejáratán,mikor meghallottunk egy dühös hangot.
-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltott rám Liam a recepciós pulttól,mire megtorpantam,és félve fordultam oda. - Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz?! - Kérdezte felháborodva,mikor odaért hozzánk.
-Ne kiabálj velem! - Emeltem fel a hangomat,és a melette álló Daniellere néztem. - A többiek?
-A szobájukban - válaszolt értetlenül.
-Szóljatok nekik,hogy jöjjenek át a 431-es be,veletek együtt - biccentettem kelletlenül,és otthagytam őket.Mikor felértünk a szobámhoz,ahová a lányok is követtek engem. - Mindenki itt van? - Néztem körbe unottan,mire mindenki bólintott. - Ma hivatalosak vagytok egy vacsorára - mondtam a nagy 'hírt'.
-Pontosabban? - Nézett rám értetlenül Danielle.
-Rosa meghívott titeket vacsorára,és veszekedések árán,de el kell jönnötök - mondtam fintorogva,amin Dani és Eleanor elmosolyodott. - Csak akkor,ha szeretitek a spanyol konyhát - kezdtem bele újabb mondológba,de Louis mosolyogva szakított félbe.
-Szeretjük,amiatt ne aggódj - nyugtatott meg.
-Hogyan kell öltöznünk? - Kérdezte Ellie riadtan.
-Ne túl laza,de ne is öltözzetek ki nagyon - feleltem egyszerűen. - Nem kell kiöltözni,mert nem olyan helyre megyünk - magyaráztam,mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Mostmár mehettek is - mondta gorombán Fearne,miközben az ajtót nyitotta ki.
-Hányra legyünk az aulában? - Kérdezte Liam összeráncolt szemöldökkel.
-Nyolcra - mondtam válaszul,és már kint is voltak.
-És most jön az a dilemma,hogy mit vegyünk fel - mondta sóhajtva Camille,miközben a plafonra emelte a tekintetét.
-És mit kerestek itt? - Nézett ránk Rosalinda kérdőn,de egy széles mosollyal az arcán.
-Liamék turnéznak,és ez a következő állomás - motyogtam lehajtott fejjel.
-Gwendolyn,hányszor mondtam neked,hogy ez nem megoldás,ha bosszút állsz! - Rázta meg mérgesen a fejét Rosalinda.
-Rosa,csak egyszer mentem oda,és ennyi.Geoff mondta,hogy legyen Liam a gyámom,ha már ő nem - magyaráztam hevesen.
-Valóban? - Nézett a mellettem ülő két lányra,akik bólogatásba kezdtek. - És ti miért vagytok itt?Mármint örülök nektek,csak azért jó lenne tudnom - mondta komolyan.
-Valaki - nézett rám szúrósan Fearne -,azt mondta,hogy nélkülünk nem megy sehová,és így nekünk is el kellett jönnünk - mesélte el a történetet a barna hajú lány,aki Anabelt és Adamet nézte,ahogyan kint játszanak tovább.
-És milyenek ennek a bizonyos bandának a tagjai?Kedvesek? - Nézett ránk,miközben teát töltött nekünk.
-Egyik sem a legjobb - húztam el a számat.
-Valamelyikkel csak kijössz - noszogatott mosolyogva.
-Talán Louis,de nem biztos - ráztam meg a fejemet.
-Ha látnád,hogy mennyitóre tudja utálni a srácokat!Főleg Zaynt - mondta kuncogva Camille,amin Rosalinda felnevetett.
-Zayn? - Nézett rám vigyorogva.
-Egy arrogáns bunkó,aki csalja az üresfejű barátnőjét,és fordítva is igaz - legyintettem.
-Gwendolyn!Nem beszélünk így - dorgált meg halványan mosolyogva.Na igen,ő az az ember,aki mai napig anyám helyett anyám,még akkor is,mikor ritkán találkozunk. - Hol szálltatok meg? - Nézett ránk kérdőn.
-A közeli hotelban - vont vállat Fearne. - Miért? - Kérdezett vissza.
-Eljöhetnétek mondjuk ma este egy vacsorára - vetette fel az ötletét.
-Nem! - Vágtuk rá egyszerre a lányokkal,de Ronak ez nem tetszett annyira.
-De igen,és nem nyitok vitát!Kíváncsi vagyok azokra,akik vigyáznak rátok - mondta szigorúan. - Menjetek készülődni,addig én is elkészítek néhány fogást - mondta mosolyogva,miközben kiterelgetett minket. - Hány főre számítsak? - Szólt utánunk.
-Tizenegy a maximum - motyogtam mérgesen,és egy utolsó intés után elindultunk vissza a hotelba.Szinte lopakodva mentünk be a hotel bejáratán,mikor meghallottunk egy dühös hangot.
-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltott rám Liam a recepciós pulttól,mire megtorpantam,és félve fordultam oda. - Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz?! - Kérdezte felháborodva,mikor odaért hozzánk.
-Ne kiabálj velem! - Emeltem fel a hangomat,és a melette álló Daniellere néztem. - A többiek?
-A szobájukban - válaszolt értetlenül.
-Szóljatok nekik,hogy jöjjenek át a 431-es be,veletek együtt - biccentettem kelletlenül,és otthagytam őket.Mikor felértünk a szobámhoz,ahová a lányok is követtek engem. - Mindenki itt van? - Néztem körbe unottan,mire mindenki bólintott. - Ma hivatalosak vagytok egy vacsorára - mondtam a nagy 'hírt'.
-Pontosabban? - Nézett rám értetlenül Danielle.
-Rosa meghívott titeket vacsorára,és veszekedések árán,de el kell jönnötök - mondtam fintorogva,amin Dani és Eleanor elmosolyodott. - Csak akkor,ha szeretitek a spanyol konyhát - kezdtem bele újabb mondológba,de Louis mosolyogva szakított félbe.
-Szeretjük,amiatt ne aggódj - nyugtatott meg.
-Hogyan kell öltöznünk? - Kérdezte Ellie riadtan.
-Ne túl laza,de ne is öltözzetek ki nagyon - feleltem egyszerűen. - Nem kell kiöltözni,mert nem olyan helyre megyünk - magyaráztam,mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Mostmár mehettek is - mondta gorombán Fearne,miközben az ajtót nyitotta ki.
-Hányra legyünk az aulában? - Kérdezte Liam összeráncolt szemöldökkel.
-Nyolcra - mondtam válaszul,és már kint is voltak.
-És most jön az a dilemma,hogy mit vegyünk fel - mondta sóhajtva Camille,miközben a plafonra emelte a tekintetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése