22.fejezet: Ne akard ...

Aloha!:)

Mivel kaptam egy díjat,így cserébe gondoltam hozok nektek egy újabb részt.;) De a végén kommenteljetek!:))

xxVicky

-De jól nézel ki - nézett végig rajtam Fearne,mikor kijött a szobájából és meglátott engem.Nevetve ráztam meg a fejemet,és vártunk Camillera,aki a ruhájával bénázott éppenséggel. - Gyere ide - mutatott maga elé Fear,mire a szőke hajú lány elé állt,így az be tudta zárni a ruhadarabot. - Mehetünk? - Kérdezte Fearne sürgetően.

-Végre,hogy leértetek! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Liam. - Sétálni kell,vagy hívjunk taxit? - Kérdezte érdeklődve.

-Isten miért teremtett neked lábat? - Emeltem égnek a tekintetemet. - Amúgy meg elég sétálni - válaszoltam a kérdésére,és mi hárman előrementünk,majd úgy indultunk el Rosaékhoz.Mikor odaértünk,mosolyogva csöngettem be,és vártuk,hogy nyíljon az ajtó,amit Anabell nyitott ki.Ahogyan meglátott,a nyakamba ugrott,én pedig nevetve kaptam fel.

-Anabell Salas Rodriguez!Hányszor mondtam neked,hogy idegeneknek nem nyitunk ajtót? - Hallottam meg Adam mérges hangját,amin szélesen elmosolyodtam.

-Mióta vagyok én idegen? - Tetettem felháborodást,és mikor meglátott szorosan magához ölelt. - Meghoztam az éhes csapatot - mutattam a hátam mögé,de Adam csak egy rosszalló nézéssel ajándékozott meg.

-Sziasztok,Adam Rodriguez vagyok - intett mosolyogva a ház ura.

-Rosa hol van? - Kérdeztem tőle,miközben beljebb mentünk.

-A konyhából próbálja kihozni az ételeket,és nem engedi,hogy segítsek - húzta el a száját,mire ijedten néztünk össze a lányokkal. - Mindjárt jövök - hagytam ott őket ezzel a mondattal,és mentem be a hihetetlenül tágas helyiségbe,ahol Rosalinda próbálta felemelni a burritóval teli tálat. - Add ide - vettem ki a kezéből,és vittem ki az étkezőbe.

-Gwendolyn!Én is ki tudom vinni! - Szólt rám mérgesen.Azt tudni kell róla,hogy iszonyúan makacs tud lenni,és ezért is emlékeztet anyura.

-Ne erőltesd meg magad - ráztam meg a fejemet. - Amúgy meg jól vagy? - Kérdeztem aggódva.

-Miért ne lennék? - Kérdezte értetlenül. - Menjünk ki,mert a többiek biztosan éhesek - mondta mosolyogva,mire én bólintottam egyet,és elindultunk kifele az étkezőbe,ahol már mindenki az asztalnál ült. - Sziasztok,Rosalinda Suárez vagyok - mondta a többieknek mosolyogva,akik viszonozták a vigyort,és egyesével bemutatkoztak.Mikor Liam elmondta,hogy mi a neve,Rosa elkezdte fürkészni az arcát. - Egyedül a mosolyod olyan mint Geoffnak - mondta a fiúnak,aki döbbenten nézte a spanyol nőt,míg az elnevette magát a bátyám reakcióján. - Nem harapok,ne aggódj - mondta kuncogva.

-Meséljetek egy kicsit magatokról - kérte Adam,miközben a levesből szedett.

-Gwen nem mesélt rólunk? - Kérdezte Louis értetlenül.

-Szerintem szebben is eltudjátok mondani - mondta kínosan mosolyogva Ro.A mellettem ülő két lány halkan felnevetett,de látva Rosalinda gyilkos tekintetét,inkább abbahagyták.Miközben a karrierjükről meséltek,addig különböző arcokat vágtam Anabellnek,aki kuncogva figyelt engem. - Gwendolyn! - Szólt rám mérgesen,mire mindenki rám kapta a tekintetét. - Compórtate! /Viselkedj!/ - Mondta spanyolul.

-Entendido! /Értettem!/ - Mondtam unottan,de ő csak sóhajtva csóválta meg a fejét.

-Mesélnél egy kicsit Gwen anyjáról?Hogy hogyan ismerkedtetek meg? - Kérdezte hirtelen Liam,mire én annyira meglepődtem,hogy a vizet is férrenyeltem,így fulladozni kezdtem.Rosa félve pillantott rám,és mikor visszanyertem az egyenletes levegővételemet,bólintottam egy aprót,hogy mondhatja.

-Nicolett volt a világ legkedvesebb nője - kezdett bele mosolyogva,ami engem is vigyorgásra kényszerített. - Egy gimibe jártunk.Én voltam a gimi újonca,ami miatt sokan kiközösítetteg,míg Nicole azért volt népszerű,mert mesés hangja volt.Mikor kisebb összetűzésbe kerültem az akkori ellenségeimmel,Nic volt az,aki kiállt mellettem - foglalta össze röviden. - Még a gimiben annyira összebarátkoztunk,hogy eldöntöttük,egy főiskolára megyünk.Igen,csak azt nem vettük figyelembe,hogy ott lesz az akkori szerelme Geoff,és aztán a fősuli befejeztével összejöttek,amiután megszületett Gwen és Alcide - mosolyodott el melegen Rosalinda.

-És erről az Alcideról is tudnál mesélni? - Kérdezte kíváncsian Niall.

-Nem tarto ... - mondta volna a magáét,de félbe szakítottam.

-Mondd nyugodtan - mondtam sóhajtva,mire kisebb hezitálás után végül bólintott,és abba is belekezdett.

-Alcide nagyon eleven gyerek,és mindig nevetett,minden kis apróságon,ahogyan Gwen is - mondta kuncogva,de én csak megforgattam a szemeimet.

-Nem úgy tűnik - motyogta Zayn az orra alatt,de csak én hallottam meg,az volt a szerencséje.

-Al a sport iránt nagyon érdeklődött,és a zene iránt is,ahogyan az egész család is - mondta nevetve. - Rendes gyerek,és mindig erős marad,bármi is történjék - mondta ezt már nekem címezve,amin én lesütöttem a szemeimet,mert pontosan tudtam,hogy mire gondolt.

-Ideje lenne mennünk,mert holnap koncert,és ki kellene pihennünk magunkat - kezdett bele a szabadkozásába Liam.

-Megértem,nem kell magyarázkodnotok - mondta nevetve Rosalinda. - Legyetek ügyesek,és csomagoltam nektek ételt,hogy egyetek valami normálisat is - vigyorodott el Ro,és a kezébe nyomott egy nagy zacskó ennivalót. - Gwen,veled még beszédem van - szólt utánam,mielőtt kimentem volna a többiekkel.

-Menjetek,előre,és lehetőleg ne öljétek meg egymást - mondtam a többieknek sóhajtva,akik bólintottak egyet,és már ott sem voltak. - Igen? - Kérdeztem kíváncsian.

-Itt volt Monica húgom - mondta komolyan,mire én halványan elmosolyodtam. - Férjhez menne,de azt mondta,hogy titeket kérne fel arra,hogy legyetek a koszorúslányok - mesélte el a történteket.

-Jaime megkérte a kezét? - Döbbentem le,aztán egy széles vigyor kúszott az arcomra.

-Igen - bólintott már ő is mosolyogva. - Nagyon örülnénk,ha eljönnél - mondta kérlelő szemekkel. - És látva a fiúkat,ők is ... - kezdett bele,de félbeszakítottam.

-Nem!Ők nem jöhetnek! - Emeltem fel a kezemet,hogy ne is folytassa.

-Gwen,kérlek!Nicolette is ezt szeretné - vetette be az egyetlen gyengémet.

-Ne gyere anyával - ráztam meg dühösen a fejemet. - Vagy ők,vagy mi!De én nem megyek velük Monica esküvőjére - mondtam komoran.

-Nem állíthatsz választás elé! - Csattant fel idegesen. - Jöttök mindannyian,és nem vitázok erről - mondta komolyan.

-Rosa kérlek!Ne akard azt,hogy megkedveljem,mert sosem fogom! - Mondtam dühösen. - De ha Monica ezt szeretné,akkor rendben,de csakis az ő boldogságáért,mert az ő napja lesz - mondtam komolyan. - A srácok jönnek? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Jönnek - bólintott,morogva bólintottam egy aprót,és visszanéztem még utoljára.

-Jó éjt - biccentettem,és kiléptem a tavaszi hidegbe.Visszafele sétálva,azon gondolkoztam,hogy hogyan mondjam el a többieknek.

-Minden rendben van? - Támadott le azonnal Camille,mikor beértem a hotelba.

-Persze,csak ... - kezdtem bele,de a felénél megakadtam,és nem tudtam,hogy mit is mondjak. - Mindegy - legyintettem. - Holnap bejelenteni valóm lesz mondtam a srácoknak,akik értetlenül néztek rám.

-Mondd most,mert holnapra mást terveztem - ölelte át Perriet Zayn,miközben hozzámbeszélt.

-Reggel átmegyünk,rendben? - Kérdezte Liam egy bíztató mosoly kíséretében.

-De ... - kezdett volna bele a tiltakozásba a gerlepár férfi tagja,viszont mikor meglátta a bátyám szikrázó tekintetét,inkább csöndben maradt.

-Rám ne is számítsatok - vigyorodott el gúnyosan Perrie.Most nem tudom,hogy ezzel azt várta,hogy térden állva könyörögjünk,hogy 'kérlek gyere el!',vagy nem tudom,de a reakciója mindenkinek egy váll rándítás volt.A szőke ciklon sértetten indult meg a lift irányába,ahová a barátja is követte.

-Őszintén!Valaki kedveli ezt a cicababát? - Fordultam körbe érdeklődve,mire mindeni felnevetett,és megrázták a fejüket. - Holnap dél körül gyertek majd át - biccentettem ezzel a végszóval,és felsétáltam a lépcsőn keresztül a szobámhoz,ahova mikor bementem egyenesen a fürdőbe mentem be,és eresztettem meg a kádba a vizet,amibe aztán nyakig merültem.Nem szeretném,hogy a bátyámék jöjjenek,mert nem hiszem,hogy ott lenne a helyük.Viszont akkor Rosa megharagszik rám.Ha a két fiú is ott lesz,akkor talán a mentő előbb fog kiérni Liamhez,mint a pap Monica-ékhoz.Idegesen szálltam ki a kádból,és törölköztem meg,majd bementem a szobámba,ahol leültem az ágyamra,és néztem magam elé üveges tekintettel.Megráztam a fejemet,és miután átöltöztem a pizsamámba,befeküdtem az ágyba,és nyugodtan hunytam le a szemeimet...

 

*Danielle Peazer szemszöge*

 

-Jó volt az este? - Kérdeztem Liamet,miközben a fülbevalót szedtem ki a fülemből.

-Nagyon jó volt - mondta,de láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkozik. - Szerinted tényleg más volt? - Kérdezte tőlem,de mivel nem tudtam,hogy kiről,vagy hogy miről beszél,ezért magyarázni kezdett. - Gwen.Szerinted tényleg mosolygós volt? - Kérdezte idegesen rágcsálva a szája szélét.

-Biztos - bólintottam.

-Akkor mitől változhatott meg? - Kezdett bele a gondolkozásába.

-Liam,a nagybátyja meghalt,aztán rá pár napra az apád otthagyta őket - néztem rá jelentőségteljesen,mire ő lesütötte a szemét. - Aztán az anyja meghalt,később az öccsét is elvették tőle - mutattam rá a tényre,hogy miért ilyen. - Ez éppen eléggé nyomós ok,hogy ilyen legyen - magyaráztam neki.

-Tudod,olyan hirtelen jött ez az egész! - Fakadt ki,én pedig leültem mellé. - Alapból volt otthon zűr,de ahogyan megjelent,mégnagyobb lett!Apám mindent elmagyarázott róla,de egyszerűen képtelen voltam,és még mindig nem vagyok rá képes elhinni,hogy van egy húgom!Próbálom szeretni,de nem megy!Valahogy nekem még mindig egy idegen marad - magyarázta kétségbeesetten.

-Legalább próbáld meg! - Kérleltem,de makacsul rázta a fejét.

-Nem megy! - Akadt ki teljesen.

-Liam ha nem próbálod meg,akkor semmi sem lesz ebből - ráztam meg a fejemet. - Mindketten önfejűek vagytok,így akkor szóba sem fogtok állni egymással - mondtam az én szemszögemből,ahogyan látom ezt az egészet.

-Mindegy - mondta lemondóan. - Holnap meghallgatom amit szeretne mondani - mondta ásítva. - Viszont fáradt vagyok - mondta magáhozhúzva,mire nekem a hasamban levő bizonyos lepkék feléledtek,és elkezdtek csapkodni odabent...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Álmosan kezdtem el kortyolgatni a jéghideg csapvizet,és közben a Floridai partot néztem.Tehetetlenül dobtam le magam a kanapéra,és a kezemben levő telefonra irányítottam a figyelmemet.Sóhajtva kaptam elő azt a papírdarabot,amit még Ro adott mielőtt elmentem volna.A telefonomba beírtam a telefonszámot,és néhány csöngés után végre beleszólt az illető.

-Sí?/Igen?/ - Hallottam meg egy álmos hangot,ami megmosolyogtatott,majd elkomorodva folytattam.

-Monica?Gwen vagyok ...