26.fejezet: A félelem érzete

Ciao!:))

El sem hisztitek,hogy mennyire örülök a kommenteknek!!:)Ahogyan befejeztem a részt,rögtön "közzétettem".:D Remélem tetszeni fog nektek,és kellemes olvasást kívánok nektek!:) Ja,és a végén kommenteljetek légyszíves!<3 :)

XoXo Vicky

-Gwen!Nyisd ki azt a rohadt ajtót! - Dörömbölt valaki az ajtómon.Fáradtan nyúltam a kilincsért,amit lenyomtam,és beesett rajta Danielle,Eleanor,Camille,és Fearne. - Te még nem öltöztél fel? - Döbbent le Dan,mikor meglátott.

-Minek kellene? - Kérdeztem értetlenül.

-Küldtem üzenetet,nem olvastad el? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Most keltem fel,szerinted mennyi kedvem van üzeneteket nézni? - Mondtam nyűgösen,mire hirtelen El a kezembe nyomott egy ruhát. - Ez mi?Egyátalán hova megyünk? - Kezdtem bele a kérdezősködésembe.

-Öltözz,mert elkésünk - terelgetett be a fürőbe Cam,ahol gyorsan átvettem a pizsamámat a kezembe nyomott ruhára,és a szememet húztam ki éppen,mikor Camille újra megszólalt. - A srácoknak ma van egy kis dolguk a stúdióban,és oda kell menni - mondta a kérdésemre a választ,amire annyira meglepődtem,hoy a tus is megállt a kezemben.Fortyogva a dühtől léptem ki a fürdőből,majd indultunk ki a szobámból,egyenesen le a földszintre,ahol senki sem volt,így értetlenül néztem a lányokra.

-Mivel elaludtál,így már régen elmentek - forgatta meg a szemét Ellie.

-Tudjátok,hogy merre kell menni? - Kérdeztem figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.

-Igen,rengetegszer voltunk itt - magyarázta Danielle.Szó nélkül indultunk utána,és mentünk a stúdióba.Mikor odaértünk,éppenhogy betettük a lábunkat az épületbe,egy hangos csattanást hallottunk a szobából,ahol fel szokták venni a dalokat.Unottan léptem be a szobába,és néztünk végig a hangosan nevető bandán,és a földön szenvedő Liamen,aki a férfiasságát fogva,hangosan nyögdécselt a földön.

-Melyikőtök volt? - Kérdeztem karba font karokkal a fiúkat,akik védekezően maguk elé tették a kezüket. - Gratulálok - biccentettem Liamnek,majd segítségképpen nyújtottam felé a kezemet,amit értetlenül,de elfogadott. - Nem is te lennél - forgattam meg a szemeimet,amin halványan elmosolyodott.Amikor kinyílt az ajtó,megláttam mögötte a menedzsert,aki mosolyogva üdvözölt mindenkit.Mikor a srácokat a hangszigetelt üveg mögé terelte,és neki kezdtek az éneklésnek.A számot hallgatva,éreztem,hogy valakinek a teintete,szinte kiégeti az arcomat,így felnéztem,és szembe találtam magam a bátyám mélybarna szemeivel,amik teljes komolysággal néztek az enyémbe.Sóhajtva szakítottam el a szemétől az enyémet,és álltam fel a kanapéról.Szó nélkül mentem ki a szoából egyenesen a stúdió büféjébe,ahol kértem egy meleg kávét.

-Azt hittem elmész - hallottam meg egy hangot enyhe akcentussal,amin elmosolyodtam,és mikor megfordultam,Niallel találtam szemben magam.

-Szívesebben lennék máshol,mint itt - mondtam sóhajtva,majd hozzá tettem.: - Csak muszáj a reggeli kávé - magyaráztam,miközen a pultról vettem le a meleg italt. - Neked nem énekelned kellene? - Tettem fel a legfontosabb kérdést.
-Szünet van,és gondoltam lejövök egy ebédre - vont vállat.
-Zayn hol van? - Kérdeztem elmerengve,amin felnevetett.
-Érdekel a csapat rosszfiúja? - Kérdezte vigyorogva.
-Előbb üttetem el magam egy autóval - vágtam rá,mire elmosolyodott.
-Perrievel elmentek egy tetováló szalonba - magyarázta szemforgatva. - Ma nem jönnek be szerintem,mert mire végeznek késő lesz - mondta miközben a szendvicsét eszegette. - Kérdezhetek valamit? - Nézett rám nagy szemekkel,amire válaszul bólintottam. - Van barátja? - Kérdezte hadarva,és lehajtott fejjel motyogva.
-Zaynnek? - Vontam fel a szemöldökömet. - Nem tudom,a te banda társad,ráadásul ott van neki az a vicsorgó szörny.Bár ... - merengtem el,amin hangosan elkezdett nevetni.
-Úgy értem Camnek - mutatott rá az alanyra,nekem pedig a köhögő rohamom előjött,mivel félrenyeltem a kávét. - Gwen!Jesszusom!Jól vagy? - Ütögette a hátamat.
-Igen,persze,minden rendben - mondtam,mikor levegőhöz jutottam. - Nincs - ráztam meg a fejemet. - Nincsen barátja - egészítettem ki a mondatot,mire megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Bár lehet,hogy akad egy kiszemelt - gondolkoztam el a barátnőm néhány olyan megmozdulásán,ami a szőke énekes iránti vonzalmát fejezi ki.
-És ki az? - Kérdezte reményekkel teli szemekkel.
-Inkább hódítsd meg - kacsintottam,majd otthagyva az Ír srácot,visszamentem a kanapén pihegő fiúkhoz. - Kifáradtatok dalosmadarak? - Kérdeztem gúnyosan a fiúkat,akik inkább kerülték a tekintetemet.
-Hali,bocsánat a késésért,de ..., - hallottunk meg az ajtóból egy idegen hangot,és mikor odafordultam,szembe találtam magam a parton levő pultos sráccal,aki kerek szemekkel meredt rám. - Szerintem kezdjünk neki a munkának - motyogta lesütött szemekkel,amit én értetlenül néztem.Vállatvonva ültem le a kanapéra,ahol Fearne duzzogva ült.
-Mi a baj? - Kérdeztem mellé ülve.
-Harry - morogta mérgesen,és látva kicsit sem arátságos arcát,inkább nem kérdezősködtem.Miután végre végeztek a srácok,nehezen tápászkodtam fel a kanapéról,de mielőtt elindulhattunk volna,a fiúk után szóltam.:
-Mindjárt jövök - böktem a vécé ajtó felé,mire mindenki bólintott egyet.Ahogyan beléptem a mosdóba,meghallottam azt a hangot,amit a stúdióban hallottam meg.
-Tesó!Hidd már el,hogy ő az! - Mondta idegesen mint megtudtuk Sam. - Nem!Nem képzelődök!Te lennél az utolsó,akit átvernék! - Magyarázkodott a telefonba,mikor kinyílt hirtelen az ajtó,és megjelent mögötte a szőkésbarna hajú fiú,aki lefehéredve szorította a füléhez a készüléket. - Majd visszahívlak - motyogta halkan,és kinyomta a telefont.Szemforgatva nyitottam meg a csapot,és öblítettem le a szappant a kezemről. - Lehet egy kérdésem? - Kérdezte kínosan mosolyogva,amin elmosolyodtam,de bólintottam. - Van testvéred? - Tapintott a gyenge pontomra,amire hirtelen nem tudtam,hogy mit mondjak,majd megszólaltam.
-Csak egy bátyám van - mondtam egyszerűen,hiszen nem voltam biztos Alcide életben maradásában...Minden szó nélkül kimentem a helyiségből,egyenesen a srácokhoz,akik már unottan vártak rám.
-Végre! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,mire csak kinyújtottam a nyelvemet.
-Innen hova tovább? - Kérdeztem karba tett kezekkel.
-A közeli plázában lesz egy dedikálásunk - célozgatott a programjukra Liam.
-Ahová mi nem megyünk - szögezte le azonnal Cam,majd félszemmel felém pillantgatott.
-Dehogyis nem! - Mondta ellentmondást nem tűrő hangon a bátyám.
-Attól,hogy a húgod vagyok,semmi kötelességem elmennem a ti idióta aláírás osztogatásotokra,ahol több száz rajongó sikongat - mondtam mérgesen.
-Nem és kész - mondta határozottan Fear,és vissza sem fordulva,otthagytuk az értetlenül ácsorgó bandát. - Nem lesz semmi baj - karolta át a vállamat,ezzel mégjobban emlékeztetve,hogy jobban kéne vigyáznom a fiúk körüli felhajtásra.
-Remélem - sóhajtottam gondterhelten,de legbelül éreztem,hogy a félelem egyre jobban kezd úrrá lenni rajtam...

*Thomas Johnson szemszöge*

Unottan kapcsolgattam a tévét,mikor valaki egyszer csak elkezdett kopogni az ajtómon.
-Gyere - szóltam ki,hogy az illető is meghallja.A küszöböt átlépve megtaláltam az én legjobb barátomat,Greget. - Na mi a hír felőle? - Kérdeztem felcsillanó szemekkel,utalva Gwenre.
-Ha minden igaz,Floridában tartózkodik,egy énekes bandával - avatott be a részletekbe,amihez egyátalán nem értettem,hogy hogyan is jönnek énekesek. - Megtalálta a bátyját - magyarázta,mintha egyértelmű lenne.
-Szóval Alcide még mindig nincs meg - gondolkodtam el egy pillanatra,és ránéztem Gregre,aki megerősítette az elméletemet. - Milyen kár,hogy nem szólt nekünk.Szívesen találkoztam volna vele - mondtam elmerengve. - De talán örülne ő is egy kis meglepetésnek - mosolyodtam el szélesen. - Amúgy honnan veszed,hogy Floridában van? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Ha nekem nem hiszel,itt a bizonyíték - dobott elém egy papír köteget,ezzel megbizonyosodva arról,hogy valósat állít...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Hajamat törölgetve jöttem ki a fürdőből,és ültem le a két lány mellé,akik a konyhában üldökéletek egy-egy nagy bögre kakaóval.Amint leültem,Fearne a kezembe nyomta a forró bögrét.
-Megnyugodtál? - Kérdezte Camille együttérzően.
-Egy kicsit - bólintottam halványan,mire mindketten elmosolyodtak.Hirtelen valaki elkezdett dübörögni az ajtón,amit Fear unottan nyitott ki.
-Persze,nyugodtan gyertek be - mondta ironiával teli hangon az éppen becsörtető bandának. - Mit akartok? - Kérdezte a barna hajú lány pultnak dőlve a fiúkat.
-Hoztunk valamit,ami alán titeket is érdekelne.Főleg téged,Gwen - nézett rám komolyan Louis,és elém tolt egy újságot,amin annyira megdöbbentem,hogy meg sem tudtam szólalni. - Gwendolyn!Minden rendben? - Integetett a szemem előtt a kék szemű fiú,de még arra sem tudtam reagálni.
-Bassza meg!Gwen,nyugi!Nem lesz semmi baj! - Próbált nyugtatni Camille,de ez sem hatott nagyon.
-Ti normálisak vagytok?! - Akadt ki Fear idegesen a fiúkra,akik értetlenül néztek ránk.
-Miért?Ez csak egy ártalmatlan kis cikk - legyintett a göndörebbik tag,és amíg ők vitáztak,én addig elkezdtem olvasni.

A One Directiont a stúdióból kifele jövet,a szemfüles fotósaink lencsevégre kapták őket,amint az aranytorkú Gwendolyn Crinenal jönnek ki.Bár a kedvük nem volt felhőtlen,de az egyik bennfentes azt állítja,hogy egészen jól kijöttek a felvétel alatt.Talán egy közös dalon dolgoznak?Netán ez lenne Miss Crine visszatérése?Hamarosan minden kiderül.

Ahogyan a végére értem,éreztem,hogy egyre jobban kapkodom a levegőt befelé,és mikor a tekintetem a szöveg alatti képre,amin látszott a stúdió felirata,így biztosra vettem,hogy ütött az órám.Éreztem,hogy az arcomon egyre több könnycsepp folyik végig,és a rémülettől egyre joban kezdtem hátrálni.
-Gwen,kérlek ne ess pánikba! - Nézett rám könyörögve Fearne,de annyira elkapott a pánikrohamom,hogy ez volt az a mondat,ami talán mégjobban rátett egy lapáttal.A többiek értetlenül kapkodták a fejüket,de a kétségbeesés rajtuk is látszott.Hirtelen felindulásból beszaladtam a szobáma,ahol magamra zárva az ajtót kezdtem halk zokogásba.Annyi szenvedés után,talán megérdemlem azt,hogy kikapcsoljam magam,ezért gyorsan kikapkodtam a bőröndből néhány kihívóbb ruhadarabot,és egy erősebb sminkkel ki is léptem a szobából,és mielőtt akárki is megszólalhatott volna,gyorsan kiléptem az ajtón,majd elindultam az egyik bár felé,ami már ránézésre bűzlött az alkoholtól.Lenyomva magamban az undort,beléptem az iszákos emberekkel teletömött helyiségbe,ahol ledobtam magam a bárszékre,és kikértem magamnak egy igen ütős alkoholt,ezzel kezdetét is vehette az este...