27.fejezet: Sosem lesz vége?!

Sziasztok!

Nagy hírem van! Legalábbis ha az nagynak számít,amit most fogok mondani...
Mivel a piszkozatokban már a 30.részt is átléptem,így arra gondoltam,hogy ma hoznék nektek kettő-három bejegyzést,feltéve akkor,ha kommenteltek.:) Az előző részhez nagyon szépen köszönöm a kommenteiteket,higgyétek el,sokat jelent nekem a Ti véleményetek.:) Ha érdekel titeket,hogy mi lesz Gwennel,akkor kommenteljetek ehhez,és minden kiderül...;)

XoXo Vicky

Miközben ittam az italomat,mellém ült egy borzasztóan helyes fiú,aki mosolyogva nézett engem.

-Segíthetek? - Kérdeztem a pultra rakva a poharat,és intettem még egyet a pult mögött álló pasasnak.

-Csak nézem,hogy egy ilyen szép lány,hogyan bír meginni ennyit - mondta kuncogva. - Amúgy Greg - nyújtotta a kezét.

-Gwen - ráztam meg a kezét. - Muszáj.Sok gondot valahogy el kell egy kicsit felejteni - vontam vállat és ismét lehúztam azt az erős alkoholt,ami már érezhető volt a beszédemen is. - Te mit keresel itt? - Kérdeztem felvont szemöldökkel a fekete hajú fiút.

-Szakítottam a barátnőmmel - vont vállat mintha nem érdekelné,majd miután kicsodálkozta magát rajtam,újra a szemeimbe nézett. - És,mit szólnál hozzá,ha mondjuk,kettesben eltöltenénk ezt az éjszakát - simított végig lágyan a kezével a combomon,mire halványan elmosolyodtam,és csillogó szemekkel néztem rá,egy bólintással.Mikor kifizettem az italokat,Greg felkapta a pultról az üveg bort,és átölelve a derekamat mentünk ki a bárból.

-Hova megyünk? - Kérdeztem a mellettem sétáló fiút,aki egy sötét sikátor szerűségbe vezetett be.

-Van egy kis elintézni való - mondta egyszerűen.

-Régen láttalak Gwendolyn - hallottam meg egy régen hallott hangot,amitől a gyomrom görcsbe rándult,ekkor már éreztem,hogy nem lesz jó vége...

*Louis Tomlinson szemszöge*

-Mindjárt jövök - kiáltottam vissza Elnek,és elindultam a kijárat felé,ahol egy hangosan nevető lányt láttam meg közeledni,egyik kezében egy pár magassarkú,míg a másikban egy üveg valami.Ahogy egyre közelebb ért,láttam,hogy az a lány nem más,mint Gwen.Mikor már pár méterre volt tőlem,dőlöngélve közeledett felém,és vérző fejjel ért hozzám. - Úristen - kaptam a szám elé a kezem. - Gwen jól vagy? - Kérdeztem aggódva a lánytól.

-De szép szemed van - mondta nevetve,miközben elmerengett a szemeimben.Félretéve az idétlen válaszát,éreztem,hogy bűzlik az alkoholtól,így kivettem a kezéből a boros üveget. - Na!Az kell! - Kapott a kezem után,amit feljebb emeltem,hogy ne érje el.Hangján hallani lehetett,valami féle hörgést,de nem tudtam hova tenni.

-Most szépen felmegyünk - kaptam az ölembe,akár a menyasszonyokat,és visszafordultam a hotel irányába,ahol mikor beértünk,mindenki ránk kapta a tekintetét.Liam ahogyan megpillantott minket,szinte pillanatok alatt mellettünk termett.

-Mi történt veled? - Kérdezte aggodalmasan,és húgát azonnal karjaiba vette. - Gwen szólalj már meg! - Kérlelte a húgát,aki csak viháncolva nézett Harryre.

-De jó a hajad.Én is ilyet akarok - túrt bele barátom göndör fürtjeibe,aki értetlenül söpörte ki Gwenny kezét onnan. - Ilyenem nekem is van - mutatott Liam karján levő tetoválásra,aztán megint hangos nevetésbe kezdett.

-Gud! /Istenem!/ - Kiáltott fel svédül Camille ahogyan meglátta Gwent. - Mi történt? - Kérdezte azonnal mikor hozzánk ért,és szinkronban Ellel és Danielle-el.

-Nem tudom!Így találtam! - Mondtam védekezve.

-Azt a rohadt életbe! - Kiáltotta el magát Fearne ahogyan leérkezett. - Mit műveltetek vele?! - Kérdezte fenyegetve tőlünk,és tekintetével Gwent fürkészte.
-Nem mi voltunk!Fogd már fel! - Dörrent rá Harry,és ezt figyelmen kívül hagyva szólalt meg újra a barna hajú egyed.
-Azonnal kórházba kell vinni - jelentette ki határozottan,és sietős léptekkel indultunk ki az utcára,ahol lefoglaltunk egy taxit.Mielőtt a sofőr megszólalhatott volna,Liam hozzá vágott egy köteg pénzt mikor kiszálltunk,és beviharzott a húgával a kórházba.
-Nagyon súlyos? - Kérdezte halkan Niall,akinek az este folyamán most először hallottuk meg a hangját.Kérdésére Liam felnézett,és sóhajtva rázta meg a fejét.
-Még nem jött hír - motyogta lehorgasztott fejjel.Mikor bárki is megszólalhatott volna,megjelent egy nővér,egy halom papírral a kezében. - Nővérke!Tud valamit Gwenről? - Kérdezte Liam azonnal,ahogy meglátta a fehér ruhás nőt.
-A hozzátartozója? - Vonta fel a szemöldökét komolyan.
-Mind azok vagyunk.Szóval? - Sürgette a nőt,aki fellapozta a papírjait,majd elkezdte olvasni azokat.
-Miss Crinenak,a korábban megzúzódott csuklója megrepedt,ahogyan a jobb combcsontja is,de nem súlyos.A  bal bordája viszont majdhogynem átszakította a tüdejét,és a fejét össze kell varrni,ahogyan a száját is - sorolta monoton hangon,és mikor meggyőződött arról,hogy mindenki megértette,szó nélkül ment el mellettünk egy másik kórterembe.
-Ki tette ezt vele? - Temette kezeibe az arcát Liam.
-Én esküszöm,hogy kicsinálom azt a férget! - Dühöngött mellettünk Fearne,amit csak Camille értett meg.
-Fear nem teheted!Mit szólna Gwen ahhoz,ha megtudná?Ígyis Tom megtette amit akart,most már nem tehet semmit - rázta a fejét Cam.
-Neked elment az eszed?!Örülj annak,hogy életben maradt! - Fakadt ki hangosan,mire megjelent az egyik ajtóból egy mérges arcú nővér. - Maga inkább menjen vissza - förmedt szegény nőre a svájci lány,aztán visszafordult a szőke hajúhoz. - Amikor veled volt baj,akkor szerinted mit csináltunk?Ültünk az ágyad mellett?Vártuk,hogy mikor kelsz fel,hátha megtörténik a csoda?Hát nem!Mi is kiálltunk érted! - Hadarta idegesen a lánynak Fearne.
-De nem érted meg,hogy sok függ ettől?!Te is tudod,hogy kiállok érte ugyan úgy,ahogyan érted is!Viszont fel kell fognod,hogy annak az embernek messzire elnyúlik a keze,és ha nem szeretnél te is úgy járni mint Gwen,akkor idők múlva talán eltudjuk kapni! - Magyarázta Camille is kiabálva,amit ismét lepisszegett az előbbi nővér. - Ki kérdezte magát? - Mordult rá,mire a nővér látva a két lány dühös arcát,inkább visszaslisszolt.
-Ti tudjátok,hogy ki volt az? - Kérdeztem döbbenten Liammel egyszerre,de mindketten dühösen meredtek ránk.
-Minden rendben lesz - suttogta Danielle Liamnek,akinek egyre több könnycsepp gurult le az arcán.

*Liam Payne szemszöge*

Fáradtan ültem a széken,még mindig arra várva,hogy a húgomat rendbe tegyék.Már kerek három órája ülök egy helyben,de nem tudok elaludni,a kétségbeeséstől,hogy mi lehet vele.
-Idd meg - nyúlt felém hirtelen egy kéz,amihez Camille társult.Hálás pillantással vettem el tőle a gőzölgő kávét. - Menj haza,holnap korán kell kelnetek - mondta komolyan.
-Nem!Gwennel maradok!Ha törik,ha szakad! - Mondtam éberebben,majd ránéztem a fáradt társaságra,akiknek a fele már biztosan bealudt. - Szerinted ki lehetett az,aki szólt az újságíróknak? - Kérdeztem sóhajtva a mellettem ülő lányt.
-Fogalmam sincs - rázta meg a fejét. - De ezért szerette volna elkerülni a hírnevet,amit régen szerzett - magyarázta.
-Te tudod,hogy ki volt az aki miatt így néz ki Gwen? - Kérdeztem kerek szemekkel.
-Sajnos - bólintott fájdalmasan,és látva érdeklődő arcomat,nekikezdett a mesélésnek. - Mikor új életet kezdtünk,Gwen azon volt,hogy megszabaduljon az anyja,és a te hírnevétől - mondta komoran. - Egy napon,egy férfi fenyegetni kezdte,amit Gwen nem vett komolyan,ezért rajtunk keresztül kezdett üzengetni - mondta mérgesebben. - Amikor már tudta,hogy nem vicc az egész,minél messzebb mentünk,hogy ne találjon meg minket,de a mai este eljött,az ő ideje - motyogta elmerengve.
-Mit akart tőletek? - Kérdeztem kíváncsian.
-Bosszút állni - mondta sóhajtva,mikor hirtelen kinyílt a műtő ajtaja,ahol amint kitolták az ágyon fekvő,infúzióval ellátott húgomat,elkapott az az érzés,amit a legrosszabb ellenségemnek sem kívánok.Amikor magunkra hagytak az orvosok,ránéztem a többiekre,akik biccentettek,hogy menjek be.Gondolom nem túlzok azzal,hogy a sírás fojtogatott,a látványtól.
-Néhány napig altatás alatt lesz - mondta a doktor bíztató mosoly kíséretében,és szó nélkül hagyott ott.Remegő lábakkal ültem le a húgom mellé,és néztem rá a hulla fehér lányra,akiből különböző csövek lógtak ki.Az éjjeli szekrényen csipogó gép jelezte,hogy Gwen még közöttünk van,bár nem éber állapotban.
-Tudod,amikor megjelentél,nem hittem volna,hogy ilyen fontos leszel nekem,de idővel rájöttem,mit is kaptam - mondtam a vízszintben fekvő lánynak. - Fájó még magamnak is bevallani,de szeretlek - fogtam meg óvatosan a húgom kezét,vigyázva arra,hogy egy csövet se rántsak meg. - Idiótán hangzik,de ha hallasz,akkor szorítsd meg a kezemet - kérleltem Gwendolynt,de az élet apró jeleit sem lehetett látni rajta,hanem egyenletesen vette tovább a levegőt. - Kérlek! - Suttogtam megtörten és vártam tovább a reakciókra...

*Camille Gray szemszöge*

Szomorúan szakítottam el a tekintetemet a kórházi ágy mellett könyörgő Liamről,és a többiekre néztem,akik félálomban terültek szét a váróteremen.
-Menjetek haza - mosolyogtam a fiúkra,de egyik sem tágított,és látva az arcukat,biztos voltam enne,hogy nem fogom tudni meggyőzni. - Akkor lemegyek kávéért - sóhajtottam megadóan,és elindultam a lift felé,amibe mikor beszálltam,valaki a kezét az ajtóhoz tette,ami automatikusan kinyílt.
-Segítek felhozni - mosolygott kedvesen Niall,és újra megnyomta a földszintre vezető gombot. - Jól vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel.
-Hogy lennék? - Kérdeztem iróniával teli hangon. - A legjobb barátnőm félholtan hever egy kórházi ágyon,és az sem biztos,hogy épségben felépül!Vagy hogy normális lesz-e! - Akadtam ki idegesen a kérdésére,mikor kiszálltunk a liftből,és mérgesen indultam el az automata irányába.
-Rendben!Értem! - Mondta védekezően feltartott karokkal,de láttam rajta,hogy megbántottam.
-Bocsánat,nem rád vagyok kibukva,csak ez az egész szitu ... - kezdtem magyarázkodni.
-Elhiszem - nyugtatott meg a mosolyával,és a kávégépet megnyomva felém fordult. - Elmagyaráznál nekem valamit? - Nézett rám kérdőn,mire halványan mosolyogva bólintottam. - Miért vagy ilyen Gwennel?Úgy értem,miért kötődsz ennyire hozzá?Fearne és ő nagyon hasonló természet,mégis te is ugyanúgy ragaszkodsz hozzá - kérdezte komolyan.
-Az hosszú - vágtam rá,mert nem volt nagy kedvem megosztani ezt Niallel.
-Van időm - mondta egyszerűen,és látva,hogy nem fogja abbahagyni a próbálkozásit belekezdtem.
-Mikor eljöttünk onnan,durván kezdtem zülleni.A napjaim nagy része bulizásokból állt.Az éjt nappallá,a nappalt éjszakává téve éltem a napokat,míg nem találkoztam egy sráccal,aki beadott nekem gyógyszereket - mondtam sötét tekintettel. - Hiába voltam szerelmes belé,tudtam,hogy becsap,de arra is csak idő után jöttem rá.Mikor annyi cuccot szedtem be,hogy eszméletemet vesztettem,a lányok hívták a mentőket,ahol gyomormosást kaptam.Gwen annyira ideges lett,hogy megkereste a fiút,és azóta nem nagyon hallottam felőle - mondtam kínosan mosolyogva.A monológom végére csak megrázta a fejét,és hitetlenül nézett rám. - Az idő megedzi az embert - mosolyogtam rá,és elvettem az utolsó kávét is az automatából,majd mögöttem Niallel visszamentem a többiekhez,akik álmosan pislogva néztek ránk. - Történt valami? - Ültem le Fearne mellé a földre.
-Semmi,még mindig ugyanúgy fekszik - túrt bele idegesen a hajába. - Mi lesz ha nem ébred fel?!Tudom,hogy altatásban van,de ha a szíve nem bírja? - Kérdezte aggodalmasan,és láttam,hogy egy könnycsepp csordul ki a szeméből.
-Minden rendben lesz - nyugtattam meg,és oldalról magamhoz húzva átöleltem a vállát. - Gwen erős,kibírja - bíztattam őt is,és magamat is,és így vártunk,amíg fel nem kel a nap...