29.fejezet: Csak rosszabb...

Jó estét!:D

Ahogyan megígértem,meghoztam a 29.fejezetet(!).Kíváncsi vagyok a tippetekre,hogy szerintetek kik lehetnek azok az emberek a végén.Viszont lenne Hozzátok egy kérdésem...
Mit szólnátok,egy újabb bloghoz?Természetesen ez ugyanúgy folytatódna,és rendszeresen írnám.:)
Azért kérdezlek titeket,mivel ti vagytok azok,akik bíztatnak az írásban.Így ha képesek lennétek elviselni egy újabb blogot tőlem,akkor szívesen megnyitom a kapuit a blognak.
Röviden a blogról:

• Az is 1D fanfic lenne.
• Ezt írom mellette,tehát nem lesz "elhanyagolva".
• Tőletek függ,hogy bele kezdjek-e,vagy inkább hagyjam az egészet.:)

XoXo Vicky

 

Idegesen néztem be az ablakon,be a kórterembe,ahol Gwent vizsgálták.Már kezdett sötétedni,így Rosalinda elment,és már csak mi maradtunk itt.Az orvos miután kijött,megnyugtatóan mosolygott rám,és elment a többi beteghez.Villám sebességgel mentem be Gwennyhez,aki ugyanúgy feküdt,mozdulatlanul.

-Miért nem mozdul? - Kérdezte hisztérikusan Camille.Kérdésére mielőtt válaszolhattunk volna,egy halk nyöszörgést hallottunk meg,mire mindenki oda kapta a fejét. - Gwen minden rendben? - Hajolt oda hozzá Cam idegesen,és segített neki felülni az ágyban,amit Gwen egy fájdalmas nyögéssel díjazott.A húgom,ahelyett,hogy megszólalhatott volna az ágy melletti tálra kezdett el mutogatni,amit Fearne azonnal a kezébe nyomott.Gwen szó nélkül kiadott magából mindent,de ahogyan abbahagyta,kezdhette újból.Camille a rémülettől lefehéredett,és a szája elé kapva ment hátrébb.

-Camille!Mi az? - Kérdezte Fearne mérgesen a lányt.

-Vér - motyogta döbbenten Cam,miközben Gwendolynra mutogatott.

-Hívjátok az orvost! - Kiáltott ránk Fearne idegesen,ahogyan meglátta a tálban levő hányást,aminek a nagyobb része tényleg vérből állt.Szó nélkül rontottam ki a szobából,egyenesen a folyosón levő orvoshoz,és rángattam be a karjánál fogva,ahol szó nélkül kiküldött minket. - Camille!Nyugodj le! - Szólt rá a lányra,aki még mindig hulla sápadt arccal nézett maga elé.

-Mi a baja? - Kérdezte Harry felvont szemöldökkel.

-Nem bírja a vér látványát - válaszolt a fiúra sem nézve Fear,és közben Cam kezébe nyomott egy üveg vizet,amit egy pillanat alatt lehúzott.Idegesen néztem az ajtót,ami néhány perc alatt kinyílt,és megjelent mögötte az orvos.

-Mi a probléma? - Kérdeztem azonnal.

-Miss Crine-nak a tüdejébe jutott egy kis vér,ami miatt felébredt,és hányni kezdett - vázolta a helyzetet,fel sem nézve a papírjaiból,majd komolyan nézett rám. - Az a szerencséje,hogy felkelt.Vannak betegek,akik még felkelni sem tudnak,és álmukban hánynak,így azok sajnálatos módon életüket vesztik - mondta komoran. - Miss Crine ébren van,de ne izgassák fel,mert még nincs abban az állapotban - mondta már egy apró mosollyal az arcán.

-Menjetek haza - szólalt meg hirtelen Fearne,amire mindannyian ledöbbenve meredtünk a lányra. - Ha meglát titeket,akkor nagy a valószínűsége,hogy nem lesz nyugodt állapotban - magyarázta sóhajtva,amit elismertünk.

-Hívj,ha valami van vele - néztem a szemébe,és egy kis hezitálás után végül bólintott,így magukra hagyva a beteggel,és Cammel.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Émelyegve próbáltam felülni a kényelmetlen ágyban,de a bordámba,és a combomba nyilaló fájdalom valahogyan nem engedte ezt.

-Várj! - Szaladt oda hozzám Camille,ahogyan meglátta a szerencsétlenkedésemet,és segített felültetni. - Jobban vagy? - Kérdezte nagy szemekkel tőlem,amin elmosolyodtam,majd megszólaltam.

-Igen - mondtam halkan és egy hangos torok köszörülés után újra megszólaltam. - Fear? - Kérdeztem értetlenül.

-A büféssel veszekszik,hogy nyissa ki a büfét - mondta mosolyogva,amin halkan felkuncogtam. - Fáj valamid? - Kérdezte komolyabban.

-Szétrobban a fejem,és a bordám meg a lábam is nagyon fájnak - panaszoltam neki,mikor hirtelen kicsapódott az ajtó,és megláttuk mögötte a zilált hajú Fearnet,aki egy Mc Donald's-os zacskóval a kezében ült le az ágy jobb oldalára. - Köszönöm - néztem rá hálásan,és neki is estem a zacskó tartalmának kiürítéséshez,amit nevetve figyeltek. - A srácok? - Kérdeztem kíváncsian tele szájjal.

-Haza küldtem őket.A doki azt mondta,hogy nem szabad felizgatnod magad,ahhoz még túl korai lenne - mondta magyarázkodva Fearne.

-Fear,vagyok elég jól ahhoz,hogy lássam őket - ráztam meg a fejemet.

-Gwen,most tértél magadhoz!Ez nem úgy megy,ahogyan te mondod! - Mondta szigorúan Camille,amit Fear helyeselve bólogatott.

-De jól vagyok! - Mondtam felcsattanva,aztán szenvedve kaptam a bordámhoz,ami nagyon sajgott a fájdalomtól.A lányok hitetlenül néztek rám,mire mérgesen forgattam meg a szemeimet,aztán megkérdeztem azt,ami a legjobban érdekelt. - Hogy kerültem ide?
-Nem emlékszel rá? - Kérdezett vissza döbbenten Fearne,mire csak megráztam a fejemet.
-Addig emlékszem,hogy ittam,és azt hiszem,hogy találkoztam Louis-val,onnantól pedig képszakadás - mondtam elmerengve.
-Tehát akkor Tomra emlékszel - mondta sóhajtva Fear.
-Ugye nincs itt? - Kérdeztem félve,és éreztem,hogy a végtagjaim kezdenek elgyengülni.
-Nincs!És ha rajtunk múlik,akkor nem is lesz! - Mondta ígérkezve Camille.Megnyugodva dőltem vissza az ágyba,és merültem mély álomba.

*Hajnali 5 óra körül*

Fájdalmasan nyöszörögve próbáltam felülni az ágyban,de végül sikerült.Körbepillantva láttam a lányokat,ahogyan nagyban alszanak,de a pózokat látva,halkan felkuncogtam.Fearne két széket összetolva aludta az igazak álmát,míg Camille az éjjeli szekrényem felét elfoglalva a fejével.Nehezen kúsztam az ágy szélére,ahol szintén nehezen egyenesedtem ki.A bal lábamat könnyedén tudtam a földre tenni,de a jobbal már nem ment ilyen egyszerűen.A fogaimat összeszorítva álltam a lábamra. - Azt a kurva ...! - Káromkodtam halkan,figyelve arra,hogy a lányok ne keljenek fel,és hála az égnek,nem ébredtek fel.A bal bordámhoz szorítottam a jobb kezemet,és a súlyomat a bal lábamra helyeztem.Nehezen,de végül kibicegtem a folyosóra,az infúziós állvánnyal együtt.Félve pillantgattam körbe,nehogy összefussak valamelyik orvossal,vagy nővérrel.Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt,mikor rájöttem,hogy nincsen senki a kihalt folyosón.Lassú léptekkel sétáltam végig a folyosón,míg nem nyilalt a fejembe egy hang.Ugyan olyan vagy mint az anyád!Visszhangzottak a fejembe Tom szavai.Szeretlek!Jött egy hang apámtól,mintha a közelemben lett volna,így kérdőn néztem körbe,de rajtam kívül senkit sem láttam.Sose legyél olyan naiv,mint amilyen én voltam Geoffal.Ígérd meg Gwen,kérlek!Mondta anyám könyörögve,ezzel visszaemlékezve arra a napra,mikor vele maradtunk.Gwen,a kezelések nem mindig segítenek,valakinek csak meghosszabbítja az életét,de Nicole szervezete nem volt eléggé erős ahhoz,hogy legyőzze a betegséget.Sajnálom.Mondta anya orvosa,mire idegesen túrtam bele a hajamba,mikor megéreztem az alvadt vért a hajamba ragadva,ami miatt mégjobban megijedtem.
-Jézusom!Te mit keresel itt? - Hallottam meg egy dühös hangot mögülem,amire lassan tudtam megfordulni,és szembe találtam magam egy gyilkos tekintetű Camilleval.Gyors léptekkel sietett hozzám,és fogta meg oldalról a derekamat,mire én a karomat nehezen,de a vállán átdobtam,így rátámaszkodva a szőkére. - Mégis,hogy képzelted ezt? - Kérdezte fújtatva,miközben még mindig vissza fele tartottunk.
-Kellett a mozgás - motyogtam szemlesütve.
-Gwen,gondolj már néha az egészségedre is! - Mondta rámdörrenve,ahogyan benyitottunk a kórtermembe,de senkit sem találtunk ott. - Remek!Gondolom Fearne is téged keres - mondta morogva,és sóhajtva segített az ágyra mászásomba.
-Cam!Sehol sem tal ... - kezdett bele egy hang,amire odakaptuk a fejünket,és megláttuk Feart. - Látom megtaláltad - könnyebbült meg amint meglátott. - Hol voltál te eszement? - Kérdezte mérgesen.
-Mozgás hiány - legyintettem semmit mondóan,majd rájuk néztem. - Adjatok egy tükröt - nyújtottam feléjük a kezemet,a tárgyért.
-Gwen,inkább pihenj vissza - mondta Camille nagyot nyelve.
-Nem kérem mégegyszer - hördültem fel,és Fearne enyhén remegő kezekkel adta át a kért tárgyat,amit azonnal kikaptam a kezéből és belenéztem,de a látványtól még a számat is eltátottam.A szemeim kék-zöld foltban virítottak,és a sminkem is elkenődött.A szám összevarrva,és rászáradt vérrel nem volt valami szép látvány.A fejemet kicsit oldalra fordítottam,hajamat felemeltem,és megláttam egy  hatalmas vörös foltot,ami egy újabb varratot takart.Lemeredve ejtettem ki a kezemből a tükröt,és néztem magam elé üveges tekintettel.
-Gwen ... - kezdett bele Fearne,de az ajtó hirtelen kinyílt,és megjelent mögötte egy középkorú nő.
-Miss Crine,látogatói jöttek - mondta mosolyogva,én pedig meg sem tudtam szólalni...