28.fejezet: Ilyenkor derül ki,hogy ki is a családod valójában

Tádááám!:))

Mint ahogyan ígértem,ma jövök még egy vagy talán még két résszel jövök,és mivel kommenteltetek az előzőhöz,így meghoztam a 28.-at.:)) Ha erre is összegyűlik néhány komment hozom a 29.-et,de ez is csak rajtatok múlik.;) Kellemes olvasást kívánok!:)

XoXoVicky

*Liam Payne szemszöge*

 

-Liam!Liam kelj fel! - Rázogatta a vállamat valaki,mire azonnal kipattantak a szemeim,de látva az illetőt,unottan tápászkodtam fel a székről. - Jó reggelt! - Vigyorgott rám Louis,de valahogy nem voltam humoromnál.Ránéztem az ágyon fekvő lányra,aki még mindig mozdulatlanul feküdt,és a mellkasa egyenletesen hullámzott.

-Uraim,megkérhetném Önöket,hogy fáradjanak ki,amíg a vizsgálat tart? - Kérdezte együttérző mosollyal az orvos.Sóhajtva mentünk ki a teremből,és vártuk meg,míg meg nem születik az eredmény.

-Zayn hol van? - Kérdeztem értetlenül a fiúkat,már nem mintha annyira bántana a tudat,hogy nincs itt a mi rosszfiúnk,de azért jól esett volna,ha legalább mondjuk idejön,vagy küld legalább egy sms-t.Kérdésemre a fiúk kínosan néztek össze.

-Perrievel van - motyogta Harry alighallhatóan,mire nekem kezdett felforrni az agyvizem.Dühösen vettem elő a telefonomat,de mielőtt elindíthattam volna a hívást,Hazza rámszólt. - Hagyd!Nem éri meg! - Rázta meg a fejét,és igazat adva neki visszatettem a készüléket a zsebembe.

-Van valami jó hír? - Kérdeztem aggodalmasan az orvost,aki éppen akkor lépett ki Gwen kórterméből.

-Változatlan az állapota - mondta egyszerűen. - Fel fog épülni,ne aggódjon - mosolyodott el bíztatóan,és otthagyott minket.

-Elmenne valamelyikőtök Gwennek ruháért? - Szólaltam meg csendesen,intézve a szavaimat a lányoknak,akik közül Cam bólogatni kezdett.Néhány perc múlva indultam volna vissza Gwenhez,mikor Danielle utánam szólt.

-Liam,tedd rendbe magad,aztán visszamehetsz hozzá - mondta mosolyogva,és a kezembe nyomott egy rakás ruhát,amit a szállodából hozott el.Szó nélkül mentem be a kórházi fürdőszobába,ahonnan villám sebességgel jöttem ki,és indultam vissza,mikor meghallottam egy hangos trappolást,majd ahhoz tartozó spanyol hangokat.A folyosó végén megjelent Rosalinda,és egy alacsonyabb hullámos fekete hajú nő.Idegesen jöttek oda hozzánk,és kezdtek neki a kérdéseknek.

-Mi történt? - Tette fel a legfontosabb kérdést,egyszerre a két lány,mire Fearne elkezdett magyarázkodni.A végére csak rosszallóan rázták meg a fejüket,de aztán mikor meghallották,hogy mi baja esett,rögtön aggódni kezdtek az állapotáért.

-Geoff hol van? - Kérdezte Rosa összevont szemöldökkel,mintha nem értene valamit.

-Otthon van - motyogtam kellemetlenül,ami nem igazán tetszett Rosalindának.

-Semmit sem változott az a disznó - morogta az alacsonyabbik,akit még senki sem ismert.

-Monica! - Szólt rá a lányra Ro. - Ne haragudjatok a viselkedése miatt! - Szabadkozott Rosalinda. - Ő itt Monica húgom,akinek lesz az esküvője - mutatta be a mellette álló spanyol lányt,aki megejtett felénk egy apró mosolyt,majd azonnal hozzám fordult.
-Te vagy Liam,igaz? - Kérdezte hirtelen,mire értetlenül,de bólintottam. - Tényleg olyannak nézel ki,mint aminek Gwen leírt - mondta kuncogva.
-Képzelem mit mondhatott - motyogtam szemlesütve.
-Az esküvőt néhány nappal elhalasztottam - törte meg a csendet,mire mindenki ledöbbent,kivéve Rosalindát,aki egyetértően bólogatott. - Gwen egészségügyi állapota fontosabb - magyarázkodott továbbra is,ami jól esett.
-Be lehet menni? - Kérdezte Rosalinda,az ajtóra nézve,amire bólintottam egyet,és szó nélkül ment be a szobába.A kis ablakon láthattuk,hogy Rosa leül az ágy mellé,és megfogta Gwendolyn kezét,majd másik kezébe,az arcát temeti,és elkezd rázkódni a válla.Fejemet rázva néztem Monicára,aki a könnyeit már akkor letörölte,mielőtt bárki láthatta volna azokat.
-Ilyenkor derül ki,hogy ki is a családod valójában - mondta sóhajtva,majd a barátnőmre,és Elre nézett. - Örülök,hogy megismerhettelek titeket!Bár nem így kellett volna - húzta el a száját,utalva a helyzetre,aztán szorosan magához húzta a két lányt.Mikor Rosa kijött,a helyét Monica váltotta fel.Halkan nyitott be a kis szobába,ahol amint meglátta Gwent,közelebb ment hozzá,és sírva borult le a székre.Amikor a spanyol páros közül,csak Rosalinda maradt ott,mert nem akart elmenni innen.Mikor bementem Gwenhez,fájó szívvel sóhajtottam fel,majd ültem le a kényelmetlen kis székre.Az ajtó nyikorgásásra felkaptam a fejemet,de csak Rosa megnyugtató tekintetével találtam szembe magam.
-Csak én vagyok az - mosolygott kedvesen,és leült velem szembe,Gwendolyn jobb oldalára.
-Annyira rossz így látni - motyogtam üveges tekintettel.
-Elhiszem,de te is tudod,hogy fel fog épülni - mondta bíztatóan,bár szerintem még ő sem volt biztos abban. - Beszéltem az orvossal - mondta komolyan,ami látszólag felkeltette az érdeklődésemet. - Ma vagy talán holnap fel kellene kelnie - mosolyodott el halványan,mire nekem a szemeim tenisz labda nagyságúak lettek.A szavak a torkomon akadtak,de mikor megszólaltam,hálásan pillantottam Rosalindára.
-Köszönöm - mondtam neki őszintén.Hálálgatásomat a gép egyre gyorsabban csipogó hangja szakította félbe,amire mindketten oda kaptuk a tekintetünket,de Gwen meg sem mozdult...