20.fejezet: "Hiszen tudta,hogy miről szól..."

Sziasztok!:))

Megjöttem a 20.fejezettel!!:) Lehet,hogy az előző részhez nem jött komment,de a díj miatt,úgy gondoltam,megérdemeltek egy részt.:) Szóval,a végén most viszont már ér kommentelni!!:)

xxVicky

Másnap reggel karikás szemekkel keltem ki az ágyból,és ránéztem a telefonomra,amiből az ébresztőm hangja hallatszódott.Miután kinyomtam,rápillantottam a kijelzőre,és a látványon igen meglepődtem.35 nem fogadott hívásom volt,és mikor rákattintottam,a névsor teljes volt.Harry 5,Liam 16,Danielle 4,Eleanor 3,Louis 5,Niall 2 és be is zárult a kör.Az sms-eim között Liamé ott lapult,de nem akartam reggel rögtön idegrohamot kapni,így egyiket sem olvastam el.Félredobtam a telefonomat,feltápászkodtam az ágyról,gyorsan magamra kaptam néhány ruhát,és mivel kora reggel nem láttam tisztán így felvettem a szemüvegemet,ami kiélesítette a látásomat.Miután mindennel készen lettem,leindultam a földszintre,ahol még senki sem volt,ezért odamentem a szálloda bárpultjához,ahol egy igen helyes fiú vette fel a rendelésemet.

-Mielőtt nekikezdenél németül beszélni,tudd,hogy beszélek angolul - mosolygott kedvesen.

-Reggel inkább csak mutogattam volna,de kösz,hogy szólsz,mielőtt hülyét csináltam volna magamból - mondtam vigyorogva,amin felnevetett.

-És mit adhatok a szép hölgynek? - Kérdezte káprázatos mosollyal.

-Egy hosszú kávé lesz - feleltem a kérdésére. - Amúgy te hova valósi vagy?Mert nem úgy nézel ki,mint egy német - mondtam furcsán,mire ő elvigyorodott.

-Amerikai vagyok.Cleveland - mondta a kérdésemre választ adva. - És te? - Kérdezett vissza.

-Francia - mondtam büszkén,miközben a kávémat kortyolgattam.

-Amúgy Daniel Shane - nyújtotta a kezét,amit elfogadtam.

-Gwendolyn Crine - ráztam meg a kezeit,aztán meghallottam egy éles hangot mögülem,ami Liamtől jött.

-Te meg mégis,hol voltál este? - Lépett mellém idegesen.

-És ő pedig az én elmefogyatékos "bátyám" - mutattam nyuszifület,miközben még mindig Daniellnek magyaráztam.Liam oldalra nézett,és biccentett egyet a fiúnak,aki viszonozta azt. - Ne haragudj,de mennünk kell - mondtam csalódottan,és a pénzt kerestem elő,mikor Dan rám szólt.

-A vendégem voltál - kacsintott féloldalas mosollyal,mire én céklavörös arccal intettem egyet,és már ott sem voltam.Ahogyan a lányokhoz értem,felnéztem az idiótán mosolygó Fearnera és Camre.

-Egy szót se! - Emeltem fel az ujjamat fenyegetően,mire ők mosolyogva bólintottak. - Amúgy elmondaná valamelyikőtök,hogy hova megyünk? - Kérdeztem a fiúkat,mikor már a repülőn ültünk.

-Koppenhága - felelte egyszerűen Harry.A város nevére én és Fear összenéztünk,és egyszerre néztünk Camre,aki elkerekedett szemekkel nézett a lányra. - Minden rendben van? - Kérdezte tőle,de Camille csak nem szólalt meg,hanem kezdett lesápadni.

-Fear hoznál egy vizet? - Néztem a barna hajú barátnőmre,aki bólintott egyet,és már ott sem volt. - Minden rendben lesz - simogattam meg Camille karját,de még mindig nem felelt.Miután Fearne hozott vizet,Camille megitta azt,és már élettel telibben nézett ki.

-Jobban vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel Fear,de Cam csak megrázta a fejét,és a könnyek végigszántották az arcát.A vállamra borulva kezdett halk sírásba.

-Minden rendben lesz,ne aggódj - suttogtam megnyugtatóan,de semmit sem ért,mert tovább zokogott.A fiúk értetlenül néztek ránk,de Niall mintha aggódó tekintettel nézte volna a síró lányt. - Cam,nyugi,már nem bánthat - simogattam meg a fejét,mire felnézett könnyes szemeivel. - Nem tudja,hogy hol vagy,vagy hogy egyátalán élsz-e még - ráztam meg a fejemet,és láttam rajta,hogy kezdett megnyugodni.

-Amúgy is,nem az eszéről volt híres - legyintett Fearne,amin Camille elmosolyodott. - Nem kell félned,mert nem fog megtalálni - nyugtatta meg a lányt,mire Cam nagy szemeit megtörölte.

-Köszönöm - mosolyodott el halványan.

-Mi nem megyünk a koncertre - fordultam a fiúk felé,akik ledöbbentek a kijelentésemre.

-Ez az! - Kiáltott fel győzedelmesen Fear,majd bocsánatkérően nézett körbe. - Hangosan mondtam? - Kérdezte vigyorogva.

-De jöttök! - Jelentette ki Liam ellentmondást nem tűrő hangon,nekem meg felszaladt a szemöldököm.

-Maradj ebben a hitben - intettem le. - Nem megyünk,mert nem teszem ki veszélynek Camet - ráztam meg a fejemet,és gyilkos tekintettel néztem rá. - Ha tetszik,ha nem.Szerintem te is megtennéd ezt a bugyuta haverjaidért,ha olyan helyzetben lennének mint Cam - zártam le a témát,majd a szőke barátnőm felé fordultam. - Öltözz át,mert hideg lesz - mondtam neki komolyan,mire bólintott egyet,és már el is tűnt a táskájával együtt a mosdóban. - Mikor érünk oda? - Kérdeztem az öt fiút,akik elvoltak foglalva minden féle baromsággal.

-Negyed óra még - mondta lazán Zayn,és visszatért Perrie nyelvének lenyeléséhez.

-Ha ezek itt lenyomnak egy menetet,akkor kiugrok a gépből - mondta hüledezve Fear,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy folytak a könnyeim.Fearne befogta a számat,hogy ne visítsak a röhögéstől,mikor megérezett Camille,aki értetlenül nézett ránk.

-Mi az ami ennyire röhejes? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.

-Fearne teljesen hülye - mondtam vihogva,amin az említett személy is felnevetett.Cam csak megforgatta a szemeit,és vártuk,hogy landoljon a gép.Mikor sikeresen a hotel elé értünk,unottan másztam ki az autóból,és néztem a hatalmas szállodára,ami nagyon elegánsan nézett ki.A lányokkal egy fintort elejtve mentünk be a többiek után,akik próbálták jelbeszéddel elmutogatni,hogy mit szeretnének.Camille értetlenül nézte a fiúkat,míg nem ment oda a recepcióshoz,és kért öt szobát.A recepcióban levő pasas mosolyogva nyújtotta át a kért kulcsokat,és nyomta a srácok kezébe,akik hálásan néztek a lányra. - Mit mondtál neki? - Kérdeztem rosszat sejtve.
-Csak annyit,hogy ne haragudjon,amiért ilyenek,mert szegények rosszul vannak beállítva agyilag,és hogy öt szobát szeretnénk - legyintett,amin Fearne és én felnevettünk.Gyorsan felmentünk a szobánkba,és mosolyogva dőltem le a kanapéra.
-Végre nem kell koncertre menni! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,amint lehuppant az egyik fotelba.Talán estéig elbeszéltük az időt,mikor valaki kopogott az ajtón.Kíváncsian tápászkodtam fel a kanapéról,és nyitottam ki az ajtót,ami mögött Harry állt.Kérdőn néztem a fiúra,aki már nyitotta is a száját a beszédéhez.
-Liam küldött.Azt mondta,hogy vigyázzatok magatokra,és ne menjetek sehova - mondta monoton hangon,majd rám nézett nagy szemekkel. - Figyelj,sajnálom,ami a pizzériánál történt - mondta sajnálkozva.
-Én meg azt sajnálom,hogy megismertelek titeket - csuktam rá az ajtót,és a lányokhoz fordultam. - Harry - legyintettem unottan.Mikor a srácok elmentek a koncertre,mi a lányokkal unatkoztunk,addig,amíg Fearnak eszébe nem jutott egy jó ötlet.
-Mi lenne,ha énekelnénk egy kicsit? - Kérdezte vigyorogva,kitörését senki sem értette. - Miért?Régen énekeltünk együtt - vont vállat,mire elmosolyodtam,és a gitáromat kivettem a tokból,ami a bőröndöm mellett volt.Elkezdtem pengetni a Catch Me/Dont Forget akkordját,amin mindketten elmosolyodtak,és belekezdtünk a számba.Fear érdekes módon most képes volt kiengedni a hangját,mire szélesen elmosolyodtam,de folytattuk a számot. - Most mi legyen? - Nézett végig rajtunk érdeklődve.
-Mit szólnátok a Stop The World-höz? - Kérdezte csillogó szemekkel.Na igen,ezt a számot akkor írtuk,mikor felejteni próbáltam az akkori fiúmat,aki csúnyán becsapott,és kiborultam.Akkor azt hittem,hogy csakis én vagyok a legszerencsétlenebb az életben.A lányok szerint ez lett a legjobb eddig. - Gwen,most mondj egyet te is - nézett rám miután befejeződött a dal.Elgondolkoztam egy kicsit,de aztán eszembejutott.Szó nélkül belekezdtem a La La Land-be,amit a lányok boldogan énekeltek velem együtt.
-Tényleg,eltudnál játszani valamit a fiúktól? - Kérdezte eltöprengve Fearne,amin elröhögtem magam.
-Megpróbálom - vontam vállat,és elgondolkozva,de nekikezdtem a One Thing akusztikus verziójának.Miközben énekeltem különböző fejeket vágtam hozzá.Például Liamnél bebandzsítottam,a többieknél meg különböző vigyorokat ejtettem,amitől a két lány már sírt a röhögéstől,így gondoltam fokozom egy kicsit,és átmentem a Live While We're Young-ba,amit már úgy adtam elő,hogy próbáltam utánozni a hangjukat a srácoknak.Mikor végeztem a számmal,hirtelen megszólalt egy hang az ajtóból.
-Nem is tudtam,hogy ilyen hangom van - mondta egy mély hang,amire mindhárman oda kaptuk a fejünket,és egy komplett  One Directionnel találtuk szembe magunkat,akik döbbenten néztek minket.Liam megilletődve nézett rám és a kezemben levő gitárra,aztán egy széles mosoly húzódott az arcára.
-Miért,azt eddig nem tudtad,hogy bandzsa vagy? - Kérdezte értetlenül Fearne,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy már szó szerint visítva nevettem.
-Mi? - Kérdezte fejét rázva.
-Áh!Miért?Zayn vicsorogva énekel,Niall csücsörítve,Harry kacsintva,Louis pedig idétlenül vigyorogva - legyintett Camille,mire az énekesek annyira ledöbbentek,hogy az arcuk szinte fal fehérré vált,míg Danielle és Eleanor elkezdtek nevetni,de annyira,hogy a falnak támaszkodva röhögtek tovább.
-Nagyon humoros vagy - morogták a fiúk mérgesen.
-Tudom - mosolyodtam el önelégülten. - Amúgy meg,miért is jöttetek? - Kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Csak meg akartuk nézni,hogy minden rendben van-e - motyogta Harry.
-Mint látjátok igen,és akár mehettek is - tuszkoltam ki őket,de meg sem mozdultak.
-Ha már ilyen kedvesen kérdezted,igen maradnánk - mondta cinikusan Liam,és becsörtetett a bandájával együtt.Döbbenten néztem az előttem levő nyitott ajtót,ahol csak Dan és El állt.Mikor magamhoz tértem,egy laza biccentéssel beinvitáltam őket,mire ők bejöttek,és bezártam utánuk az ajtót.
-Gwen itt hagytad! - Szólt oda nekem Camille a dalszöveg könyvemet lóbálva a kezében,amit Liam egyszerűen kivett a kezéből és bele kezdett lapozni. - Liam! - Visított fel ijedten Cam,de Liamet nem hatotta meg,hanem olvasta tovább a sorokat.
-Neked meg ki engedte meg,hogy hozzá nyúlj? - Dörrent rá Fearne idegesen a fiúra,aki éppen akkor végzett az egyik dalom elolvasásával,és rám emelte a tekintetét.
-Énekelj! - Mondta nekem határozottan,mire mindenki értetlenül nézte a bátyámat,ahogyan én is. - Énekelj! - Kérte mégegyszer.
-Minek?Hogy kinevess?Kösz,de nem - mondtam flegmán,de mielőtt kikaptam volna a kezéből a füzetemet,elhúzta a kezét. - Add ide! - Néztem rá gyilkos tekintettel.
-Csak ha énekelsz - mondta alkudozva.
-Mit akarsz,mit énekeljek? - Kérdeztem sóhajtva,és mikor megmutatta,hogy melyiket szeretné tőlem hallani,gyorsan megráztam a fejemet. - Nem.Ezt nem - mondtam hevesen rázva a fejemet.A Hurt,amit anyának írtam,amikor az árvaházba kerültünk...
-Kérlek - nézett rám nagy szemekkel,és kimondta ezzel a varázs szót.Nagyot nyelve néztem a két lányra,akik bíztatóan mosolyogtak rám.Levettem a szemüvegemet magamról,és visszalöktem Liam kezét,ami most már felém nyújtotta a szöveget tartalmazó füzetet.
-Tudom - mondtam suttogva,és mindenki elé állva belekezdtem,abba a dalba,ami talán az egyik legjobbnak számít.Éreztem,hogy a könnyek végigszántják az arcomat,így törölgethettem volna le,de nem tettem,hanem hagytam,hogy follyanak végig a sós könnycseppek.
-Oh, it's dangerous
It's so out of line to try to turn back time - énekeltem az utolsó sorokat.Mikor befejeztem gyorsan letöröltem az arcomat és a többiekre néztem,akiknek a reakciójuk különböző volt.Danielle szó szerint elsírta magát,Louis fürkésző tekintettel vizslatta az arcomat,Harry és Niall aggódva figyeltek.Eleanor pedig szipogva nézett rám,Zayn pedig gúnyos vigyorra húzta a száját,és Liam ...,Liam pedig lehajtott fejjel meredt maga elé.A két lány idegesen nézte Liamet,és néha-néha féltve pillantgattak felém.Ahogyan elhallgattam kínos csend telepedett közénk. - Öhm...,ennyi - motyogtam lehorgasztott fejjel,mire nagyjából mindenki feleszmélt.
-Ez valami hihetetlen - suttogta Liam elképedve.
-Nem a legjobb,de sokat mondó - vontam vállat,miután én is megnyugodtam.
-Énekelj még! - Nézett rám kérlelően Louis és Eleanor.
-Nem - ráztam meg a fejemet,és határozottan néztem rájuk.
-Ne már! - mondták nyavalyogva kórusban,mikor hirtelen Zayn megszólalt.
-Igaza van,nincsen olyan jó hangja.Felesleges erőltetni azt,ami nem megy - állt fel a kanapéról,és indult el az ajtó irányába. - Holnap! - Intett vissza az ajtóból,és ment ki a szobából.A többiek döbbenten néztek utána,ahogyan a két barátnőm is.
-Mondja az akinek a hangjánál,még egy macska is jobban nyávog - morogtam szemforgatva. - Ha valamelyikőtök szeretne még gúnyolódni,az nyugodtan ki is mehet innen akár - mutattam az ajtóra,de senki sem mozdult meg. - Ezzel azt mondom,hogy húzzatok innen kifelé! - Emeltem fel a hangomat,mire mindenki felemelkedett a kényelmes kanapéról,és az ajtó felé igyekeztek,kivéve Liamet,aki rám bámult. - Rád is vonatkozik - morogtam idegesen,hangom hallatára Liam felállt,de mikor hajolt felém,rögtön elhúzódtam.
-Akkor holnap reggel az aulában.És,jó éjt! - Mondta elszontyolodva,és miután utoljára visszanézett,kilépett az ajtón,és bezárta maga mögött azt.Idegesen huppantam le a kanapéra,ahol a két lány is ült.
-Szerintem én megyek és lefekszek - mondtam sóhajtva,és már ott sem voltam.Fürdés alatt azon gondolkoztam,hogy vajon miért pont a Hurt-öt választotta,hiszen tudta,hogy miről szól...