12.fejezet: Vissza a múltba

Sziasztok!

Az van,hogy megint nem jött komment a részre,akárhogy is szerettétek volna,hogy folytatódjon.:( Ezt félretéve,meghoztam nektek a 12. fejezetet,aminek a címe Vissza a múltba nem mintha nem lenne kiírva :D . Az előző részben ugyebár volt az a 'titokzatos idegen',akire most fény derül.:) Az egyik banda tag,kicsit érdekes lépést fog tenni Gwen felé,de ezt majd döntsétek el ti. Remélem tetszeni fog,és a végén kommentekben várom,hogy mit gondoltok a részről!:)

 

xoxo Vicky

-Mégis mi a francot keresel itt?! - Kérdeztem felháborodva a dalospacsirtát,miközben a kapucnimat rántottam le magamról.

-Méghogy én mit keresek itt?!Te,hogy kerülsz ide?! - Mondta ő is felcsattanva,és a csuklyát szedte le magáról ő is.

-Ez az én területem nem a tied Malik! - Fújtattam dühösen,és dobáltam vissza a graffitis palackokat a helyükre.

-Rá van valahova írva a neved,hogy a tiéd,vagy mi? - Húzta gúnyos mosolyra a száját,amikor meghallottunk egy ideges hangot.

-Hé!Ti ott!Álljatok csak meg! - Kiáltott utánunk egy rendőr,mire mi kissé ijedten néztünk össze.Hirtelen elfordírotottam a fejemet a közeli drótkerítés irányába,ami Zaynnek is feltűnt.

-Nem!Én oda nem megyek! - Kezdett azonnali tiltakozásba,mire én lazán megrándítottam a vállamat,és átdobtam a cuccomat a kerítésen,és felmászva rá hangos puffanással értem földet.Zayn idegesen rágcsálta a szája szélét,de mikor észrevette az elemlámpa világító fényét,rögtön rájött,hogy ez árthat az ő szupersztár imidzsének,így követve a példámat hasonlóan földetért a kerítés másik oldalán.Hirtelen magam mellé rántottam és szorosan a falhoz nyomtam az egyik kezemmel. - Mi a ...? - Kezdett volna bele,de szemforgatva tapasztottam be egyik kezemmel a száját,mikor ismét megjelent az a bizonyos fény,ami az előbb is.

-Rob,esküszöm,hogy itt láttam őket!Biztos elmenekültek! - Mondta bizonygatva egy fiatal hang.

-Roger,itt mindig vannak ilyen esetek,és iszonyat kevés esélye van arra,hogy megtaláljuk őket.Feleslegesen pocsékoltuk el az időt - mondta egy rekedtesebb,és idősebb hang egyre távolabbról,majd mikor a fény teljesen eltűnt levettem Malik szájáról a kezemet,és halkan kifújtam a bent tartott levegőmet.

-Ez mégis mi volt? - Kérdezte értetlenül,utánam koslatva.Kérdésére elkerekedett szemekkel fordultam meg.

-Hogy mi volt?Tudod drága szupersztár,hogyha meglátnak,és elkapnak,engem rács mögé zárnának,ahogyan téged is.Bár a hírneved miatt egy kisebb-nagyobb összeget kéne kifizetned,és meg is van oldva a büntetésed.Csupán ennyi! - Mondtam mérgesen,és a végét nyomatékosan,majd elkezdtem lehámozni magamról a pulóvert. - Jössz,vagy itt akarsz éjszakázni? - Kérdeztem gorombán.

-Nem szívesen mutatkozom veled,mivel rögtön a pletykalapokon lennénk - mondta motyogva,én pedig megrántottam a vállamat,és elindultam vissza a hotel irányába,magam mögött hagyva a csodálkozó Zaynt.Dühösen trappoltam a lift irányába,és mikor felértem,halkan léptem be a szobaajtón,ami érdekes módon,de nyitva volt.Amikor beléptem,felkapcsoltam a lámpát,majd ijedten felsikítottam.

-Jézusom!Ti mi a jó eget műveltek ilyenkor? - Kaptam a szívemhez,és kérdeztem a két lányt,akik szikrázó szemekkel meredtek rám,miközben a kanapén ültek.Nem mondom,hogy nem kapott el egy kisebb infarktus...

-Mi is kérdezhetnénk - morogta Fearne. - Hol voltál? - Kérdezte a tárgyra térve.

-Firkálgattam - válaszoltam röviden. - Csajok,elhiszem,hogy haragszotok rám,de ezt az egészet nem tudnánk megbeszélni holnap? - Kérdeztem nyűgösen.

-Ha volt erőd meglépni,akkor el is tudod mesélni - kontrázott Camille mérgesen.Látva az arcukat,nekikezdtem a mesélésnek.Mikor a végére értem,döbbenten néztek rám,és vették tudomásul az egész estét.

-Nagyjából ennyi - zártam le a mondandómat. - Viszont már hulla fáradt vagyok,zerintem ideje lenne lefeküdni aludni - mondtam ásítva,mire mindketten bólintottak.

-Jó éjt - kiáltották utánam,mikor már a szobámban voltam.Fürdés közben azon gondolkoztam,hogy Zayn vajon hogyan húzza ki magát abból,hogy nem volt otthon egész este...

*Zayn Malik szemszöge*

Idegesen doboltam a lábammal,miközben a lift vitt fel az emeletre.Azon agyaltam,hogy vajon hogyan tudnám megmagyarázni Perrienek a 'szökésemet'.Sóhajtva nyitottam ki az ajtót,ami mögül Pezz ugrott a nyakamba.

-Te jó ég!Drágám minden rendben van?Mégis hol voltál ilyen sokáig?Tudod,hogy mennyire aggódtam érted? - Halmozott el a kérdéseivel,amikre nem nagyon tudtam még én magam sem a választ.

-Sajnálom kicsim,csak az edzőteremben voltam,és nem figyeltem az időt - hadartam le a választ.

-Igen?Akkor meg mutatnád,hogy mi lett az eredménye? - Kérdezte csillogó szemekkel,miközben kezét a mellkasomon húzta végig.

-Neked bármikor - mondtam,aztán letámadtam ajkait,amit ő hevesen viszonzott.Combjánál fogva felemeltem,míg ő a lábait derekam köré kulcsolta,és így botorkáltunk el a szobáig,aminek az ajtaja hangosan csapódott be mögöttünk,és kezdetét vehette egy kis 'kiengesztelős este'...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és nyújtózkodtam nagyokat.Érdekes,hogy milyen tud lenni egy átlagos reggel,miközben a bátyám néhány szobányira van tőlem.Gyors fogmosás után felkaptam egy lazább ruhát,és kiültem a teraszra,ahol meredten bámultam a semmibe.Vajon Zayn elmondta az igazat Liamnek?Vagy mit mondhatott Perrienek?Gondolatmenetemből az ajtó hangos kopogása zökkentett ki,ami mögül Liam ideges hangját hallottam.Camille kómásan nyitotta ki az ajtót,ami mögül az egész banda,szinte egy csorda ként trappolt be.

-Jó reggelt!Látom titeket is megtanítottak a jó modorra - jegyezte meg epésen Fear,aki éppen akkor jött ki a fürdőszobából.

-Mit akarsz? - Kérdeztem kicsit sem kedvesen Liamet.

-Csak jöttem megnézni,hogy tényleg itt vagy-e - mondta mérgesen. - De ahogy elnézem minden rendben,nem tettél nagy kárt magadban - mondta elnézően,és egy halvány mosolyt eresztett felém.

-Na jó!Elmondaná valaki,hogy mit szívott az én bátyám?Mert rohadtul nem szokott ilyen lenni! - Kérdeztem felcsattanva a többiektől,akik közül Danielle szólalt meg.

-Liam arra gondolt,hogy mi lenne,ha tartanátok amolyan "ismerkedős" napot - mondta az ötletet idéőjelben Dan.

-Vagy talán te gondoltál arra - motyogtam. - Mindjárt jövök - jutott hirtelen az eszembe,hogy a szobámban az éjjeli szekrényen hagytam anyám naplóját,ami senki,se senki kezébe nem kerülhet.Gyors léptekkel indultam meg az említett helyiségbe,ahová közvetlenül azután miután beléptem,Liam is bejött.Szemei a kezemben levő kiskönyvre tévedt,majd vissza az arcomra.

-Az meg mi? - Jött egyre közelebb,és gyanakodva méregetett,miközben én próbáltam a hátam mögé rejteni azt. - Gwen,ne akard,hogy én vegyem el tőled - kezdett bele a fenyegetőzésébe,mikor egyszer csak kikapta a naplót a kezemből,és kinyitotta az egyik oldalon,amit el is kezdett olvasni.

-Liam ne! - Mentem utána,mivel miközben ő olvasott,a többiekhez ment,akik fürkésző pillantással éztek minket,de mikor Fearne szeme a borítóra tévedt,rögtön kikapta Payne kezéből az olvasmányt,és izzó szemekkel nézte a fiút. - Liam én megmagyarázom - kezdtem bele kissé remegő hanggal.

-Mit?Azt,hogy becsaptál?Vagy mit akarsz elmondani?! - Emelte fel a hangját.

-Liam te ezt nem értheted! - Keltem ki magamból én is.

-Ó,dehogyis nem! - Mondta gúnyosan,mire én válaszát várva karba fontam a karomat. - Te csak egy senkiházi árva vagy,aki nem tudja,hogy hol a helye.Volt egy testvére,aki mára már biztos,hogy halott - mosolyodott el undorítóan,nekem pedig kezdett egyre jobban felmenni a pumpa az agyamban. - Az anyád kurva volt,aki sohasem tudta,hogy mi a normális élet,vagy a szeretet.Egy önsajnáltató kis nőcske volt - mondta,nekem meg ez volt az a pont,hogy Louis,Camille,és Fearne fogtak le,nehogy elgyepáljam 'szegényt'. - És itt vagy ugyebár most te.Az anyád nem akart,és te csak véletlenül csúsztál be - mondta,mire én kiszabadítottam magam a három ember közül,és egy mozdulattal,és egy hangos reccsenéssel tört el Liam orra,aki jajjgatva kapott a vérző ponthoz.Könnyes szemekkel néztem elsötétült szemeibe,aztán felkaptam a bőrkabátomat,és az asztalon levő cigarettát,majd ismét a bátyámra néztem,aki rezzenéstelenül vizslatott.

-Remélem örülsz.Elérted amit akartál - mondtam nagyot nyelve,és megindultam az ajtó irányába,aholy magamra kaptam a fekete magassarkúmat.

-Gwen hova mész? - Kérdezte aggodalmasan Eleanor.

-El - feleltem kurtán,aztán szó nélkül kiléptem a lakosztályból.Amint kiértem a szállodából,éreztem,hogy a könnyek amik eddig szúrták a szemeimet,szinte árvízként törtek elő.Fejemet lehajtva,kabátomat összehúzva sétáltam végig az utcákon.Tanácstalanul kóvályogtam Washington elképesztő utcáin,míg nem ugrott be egy hely,ahol régen jártam már...

*Fearne Wright szemszöge*

Hangosan csapódott be az ajtó Gwen mögött,ami talán egy kicsit vissza is hozott minket a valóságba.

-Te szívtelen barom! - Csattantam fel dühösen,amint megjött a hangom. - Mégis,hogy mondhatsz ilyet neki?!Tudod te,hogy min ment keresztül?! - Keltem ki magamból idegesen,és mentem egyre közelebb hozzá,amíg nem egy erős kar visszarántott. - Engem te csak ne rángass! - Dörrentem rá Harryre.

-Gondolom!Kihasználta azt,hogy van egy híres bátyja,és a nevével dicsekedett mindenkinek! - Morogta Liam idegesen.Válaszára én és Cam szinte eltátottuk a szánkat,majd folytatta. - Az anyja csak azért feküdt le az apámmal,mert tudta,hogy van családja,és gondolom szerette volna szétrobbantani azt - mondta az elméletét,amin mégjobban meglepődtünk.

-Te azt hiszed,hogy ilyen? - Kérdezte Camille halkan,mire Li csak bólintott egyet,ezzel megerősítve a mondandóját. - Hogy te mekkora egy seggfej vagy - mondta neki egyszerűen a szőke hajú barátnőm,amin szélesen elmosolyodtam,majd Liamhez fordultam.

-Ha tudnád,milyen volt Gwen gyerekkora,talán máshogy vélekednél róla - ráztam meg a fejem.

-Akkor meséljétek el!Miért kell annyira rohadtul sajnálnom - mondta gúnyosan.

-Mikor Gwen megszületett,az apád eleinte kiborult,majd kezdett megbékélni a helyzettel.Rá öt évre megszületett az öcsétek,Alcide.Geoff,nagyon örült a csemetének,viszont mikor teltek-múltak az évek,kezdett egyre nagyobb bűntudata lenni.Mikor elmondta Nicolenak az igazságot,Nicole kiborult,és választás elé állította őt.Vagy te,vagy a Gwen és Alcide.Az apád persze,hogy titeket választott,és nem Gwenéket.Miután Geoff otthagyta őket,egyre jobban szenvedtek,mivel Nicolenak tüdőrákja volt,így abba kellett hagynia a munkát,és az éneklést,mivel ő bárokban lépett fel.Nicolék más így is össze voltak törve,hiszen,David,Nicole öccse a háborúban meghalt.Akkor amikor már leszerelés lett volna,az előtt néhány nappal.Amikor egyre súlyosabb lett az anyja állapota,Gwen elment dolgozni az egyik virágárushoz,és akkor még csak tizenöt éves volt - mondtam a végét egyre halkabban,mert úgy éreztem,hogy nem tudom folytatni,amit Camille meg is látott rajtam,és átvette a szót.

-Pár nappal később,Gwen és Alcide az iskola után,elmentek az anyjukhoz kórházba,akit attól a naptól kezdve soha többet nem láthattak.A kezelések ellenére,Nicole meghalt,magára hagyva Gwent,és az akkor tíz éves Alcideot.Mivel az apátok letagadta őket,mert nem akarta,hogy ti megtudjátok.Így ők átkerültek San Francisco-i árvaházba,ami talán az egyik legkeményebb.Pár hét múlva,mikor Gwen és Al,túlvolt a gyászoláson,mint a videón is láttátok,hogy mitörtént Gwennel.Egyszerre tiporták meg az önbecsülését,és vesztette el az öccsét,akit azóta sem látott - mondta nagyot nyelve,majd rámnézett.

-Azon a napon szöktünk meg onnan,ahol talán nem is kerestek minket.Mivel kellett a pénz,így Gwen boxolni ment,amire felfigyeltek,és innen tudjátok a sztorit - mondtam utala ismét a videóra. - Mikor nagyjából lenyugodtak a kedélyek,San Francisco-ba ismét visszamentünk,ahol új életet kezdhettünk,mint pincérnők.Aztán felbukkantál te,és újra felemlegetted Gwen szemében a múltat - mondtam mérgesen az utolsó mondatot,és felnézve rájuk,nem kicsit döbbentett le a látvány.El elsírta magát a hallottakon,és Louis vígasztalta őt.Dani szinte méterekre húzódott el Liamtől,aki a falnak csúszva meredt üveges tekintettel maga elé.Harry felfele pislogott,de kezei ökölbe szorultak.Zayn és Perrie reakciója csak a néma csend volt,bár az utóbbi gúnyosan elmosolyodott.Niall pedig idegesen rágcsálta a szája szélét.

-Remélem boldog vagy,hogy megint összetörhetted.Annyi időbe telt visszaszereznünk a normális,és mosolygós Gwendolynt,erre te megjelensz,és tönkre teszed újból - mondta Camille fújtatva,és idegesen meredt Liamre.

-Hogy lehettél ekkora rohadék? - Kérdezte halkan Dan,de senki sem válaszolt neki.Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna,egy hangos ajtó csapódás jelezte,valakinek a távozását...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Sóhajtva lépkedtem fel a lépcsőn,míg fel nem értem a tetőhöz vezető ajtóhoz,aminek egyszerűen lenyomtam a kilincsét,és kiértem a friss levegőre.Nem volt magas az épület,így mikor kiértem,lerúgtam a magassarkút magamról,és a lábaimat a levegőben lóbálva ültem ki az épület szélére.Könnyeimet letöröltem,és elővettem a zsebemből a cigarettát,amit még a hotelből hoztam el.Nagyot szippantottam a méregrúdból,és meredtem Washington nyújtotta gyönyörű panorámára.

-Gondoltam,hogy itt talállak meg - hallottam meg magam mögött egy rekedtes,mély hangot,amit azonnal felismertem.

-Mit keresel itt? - Kérdeztem morogva,miközben egy újabb szálra gyújtottam rá.

-Nem éppen ilyen fogadtatásra vártam,de így is jó - mondta miközben leült mellém. - Minden rendben? - Kérdezte tőlem fürkésző szemekkel.

-Nem tartozik rád - tudtam le ennyivel,majd mikor újra szívtam volna,hirtelen kikapta a kezemből,és a szájához emelte. - Harry!Azonnal tedd azt le! - Dörrentem rá idegesen,de ő meg sem hallva szavaimat,nagyot szívott a cigarettából,aztán elkezdett köhögni.

-Addig nem,amíg el nem dobod - mondta elszántan,de még mindig köhécselve.

-Harold,szerintem nem tartozik rád az én egészségügyi állapotom - ráztam meg a fejemet,aztán látva tekintetét,hogy úgysem adja fel,nagyot sóhajtva dobtam el az egész dobozt le a tetőről. - Megfelel? - kérdeztem gúnyosan.

-Meg - bólintott büszkén,majd ismét rámnézett. - Szerinted kit talált el az a doboz? - Kérdezte eltöprengve,amin hangosan felnevettem.

-Remélem senkit - mondtam elmosolyodva,majd ismét elkomorodtam. - Liam küldött,hogy tovább alázhasson?Mert akkor nyugodtan elmondhatod neki,hogy már nem tud ennél jobban - motyogam fejemet lehajtva.

-Engem az ég világon senki nem küldött.Magamtól jöttem - ismerte be,ami nem kicsit lepett meg. - A lányok elmondtak mindent rólad,és az életedről - mondta szomorkásan.

-Klassz.Akkor gondolom Liamnek adott egy kis ihletet,hogy legyen mivel szurkálódnia - mondtam fújtatva.

-Nézd,Liam nem olyan amilyennek hiszed.Csak kell egy kis idő,mire rájön,hogy mit is kapott az élettől,és hátha egy kicsit megkomolyodik - magyarázta a bátyám furcsa viselkedését. - De jobb lenne,ha hagynánk egy kicsit ezt a témát - mondta ismét szomorú hangon.

-Ha bárkinek szomorúnak kéne lennie,az ne te,vagy a többiek legyenek,mert az csakis én lehetek! - Fújtattam.

-Remélem jobban vagy - emelte rám smaragd színű szemeit.

-Sokkal - mosolyodtam el.

-Nem bánnád,ha ... - tárta ki a karjait ölelésre,mire én szélesen elmosolyodtam,és szorosan átöleltem,amit ő meglepődve,de viszonzott. - Nincsen alkohol szagod - mondta nekem,miután a hajamba szippantott,és eltávolodott tőlem.

-Nem szeretem,ha egy nő alkoholizál,valahogy nem az én stílusom.Néha megiszok néhány pohárral,de sosem bírnék mondjuk meginni egy üveggel - magyaráztam neki,amin felnevetett.

-Régen találkoztam ilyen lánnyal - mondta mosolyogva,majd letörölte a szemem körül 'képződött' fekete csíkokat.

-Figyelj,sajnálom,amit tettem veled - motyogtam szemlesütve,amin aztán elnevettem magam.

-Semmi baj,én is bunkó voltam.És ne nevess,mert tényleg fájt - mondta kiskutya szemekkel,mire újra elnevettem magamat. - Szerintem menjünk vissza,mert kezd már sötétedni,és a többiek is biztosan aggódhatnak,hogy hol lehetünk - mondta feltápászkodva a földről,és felém nyújtotta a kezét,amit én készségesen fogadtam el,majd belebújtam a fekete magassarkúmba.

-Érted biztosan,értem maximum majd aggódik Fear és Cam - mondtam felegyenesedve,és elindultunk visszafelé. - Nem eszünk valamit?Mert ma nem ettem semmit - kezdtem bele a magyarázkodásba,de ő csak megrázta a fejét.

-Nem kell magyarázkodnod,mert én sem ettem semmit - mondta kuncogva,és hirtelen egy gyros-osnál találtam magam.Harry kért valami lehetetlen nevű ételt,amit kis idő múlva ki is kaptunk,de mikor fizettem volna,Harry beelőzött,és előttem nyújtotta át a pénzt.

-Én is ki tudtam volna fizetni - mondtam durcásan,miközben a pitámat eszegettem.

-Lányoktól nem fogadok el pénzt - rázta meg a fejét. - Meg amúgy is,meghívtalak - kacsintott rám.

-Styles,ugye most nem fel akarsz szedni? - Kérdeztem hüledezve tőle.

-Mivan?Nem,dehogyis!Nekem te csak barát vagy!Semmi több! - Kezdett bele a védekezésébe,aztán halkan hozzátette. - Nekem más tetszik - motyogta alig hallhatóan,de én úgy tettem mintha nem hallottam volna meg,és ettem tovább.Amikor odaértünk a hotelhoz,kicsit félve néztem a mellettem álló fiúra,de ő csak egy bátorító mosoly kíséretében ment mellettem.Mire felértünk,szinte már teljesen önmagannak éreztem magam,de mikor az ajtó elé értünk egymásra néztünk,aztán hirtelen benyitottam,de ami azután történt,megdöbbentett...