15.fejezet: Perrie megmondja

Aloha!:)

Tádáám!!
Arra gondoltam,hogy mivel az előző részhez csak 1:( komment jött,hogy mi lenne,ha legalább 4-5 összejönne,aztán hozom a következő részt.:)
A résszel kapcsolatban:
Meghoztam a 15.fejezetet,ami kissé érdekesre sikeredett.Ugyan az előző részben kibékültek Liamék,de most ... ,majd meglátjátok.;) Perrie is több szerepet kap ebben a részben,mint ahogyan a címben is látjátok.Élőben semmi bajom vele,mert nagyon szimpatikusnak tartom,de a blogban "rosszat" játszik,és hogy miért?Azt majd idővel megtudjátok.;)) Gwenről csak annyit,hogy változáson fog átesni,és nem biztos,hogy a jobbik irányba... Talán sokat is árultam el a résszel kapcsolatban,így nem is húzom tovább az időt,hanem olvassátok a részt,és remélem,hogy tetszeni fog Nektek.
Ja,és még valami!Kommenteljetek a fejezet végén légyszíves!!

xxVicky

Mikor kijöttem a vécé fülkéből,szembe találtam magam Perrievel,aki karba font karokkal meredt rám a tükörből.

-Mit szeretnél? - Kérdeztem sóhajtva,de nem néztem rá,hanem a kezemet mostam.

-Szállj le a barátomról! - Mondta komolyan.Kérésére megfordultam,hogy komolyan gondolta-e,de arckifejezését látva,elkezdtem nevetni.

-Hülyébb vagy mint gondoltam - mondtam szememet törölgetve. - Mégis miért másznék rá a te elképesztően kőbunkó pasidra? - Kérdeztem a mosdókagylónak dőlve,és mosolyogva néztem rá.

-Mert kinézem belőled - mondta egyszerűen.

-Édes,kettőnk közül,te vagy az akin végig ment fél London - kacsintottam rá,mire neki vörösödni kezdett a feje. - Amúgy meg,szeretnél még valamit? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Te tényleg nem veszed észre magad? - Kérdezte hitetlenül,miközben farkasszemet néztünk egymással.Kíváncsi tekintetemre magyarázni kezdett. - Senki sem lát itt szívesen téged.Az anyád meghalt,az apád nem kíváncsi rád,ahogyan Liam sem,csak kell valaki aki vigyázzon rád.A többi fiú csak azért kedves veled,mert a bátyád megkérte őket rá.A Danielle és Eleanor sem bírnak téged,de kell valaki akivel tudsz jópofizni - mondta könyörtelenül,amin én szélesen elmosolyodtam. - Most meg min mosolyogsz? - Kérdezte idegesen.

-Ha látnád magad.Szánalmas vagy - mondtam lenézően.

-Maradj ebben a hitben - legyintett. - De csakhogy tudd,Zayn mondta ezt nekem - mondta megsemmisítő mosollyal az arcán,mire én legbelül őrjöngtem,kívül viszont keménynek mutattam magam.

-Tudod,az a rohadt nagy különbség közted és köztem,hogy sokkal emberibb vagyok mint te - mondtam fejcsóválva,és kimentem a mosdóból,majd felkapva a kanapén levő táskámat elindultam a kijárat felé.

-Gwen te meg hova mész? - Kapta el a karomat Danielle,amint meglátott engem.

-Most engedj el! - Szóltam rá hidegen,de nem tette meg amit kértem.

-Gwen miről besz ... - kezdett volna bele,ha nem szekítom félbe.

-Most! - Dörrentem rá a kelleténél kicsit hangosabban,amire a két barátnőm felkapta a fejét,és értetlenül néztek minket.Csuklómat kirántottam a szorításából,és utálattal néztem végig rajta,és (az idő közben megérkező) Eleanoron. - Chh... - hagytam ott őket,és kiléptem a hideg utcára.

-Gwendolyn!Várj már meg minket! - Kiáltott utánam Camille,aki Fearneval együtt engem próbáltak beérni.Türelmetlenül álltam meg az utca közepén,amikor megálltak mellettem. - Mi volt az ami bent történt? - Kérdezte lihegve.

-Annyi az egész,hogy Liam csak azért akart kibékülni velem,mert így könnyebb dolga van velem,hiszen ő a gyámom.Dan és El azért mert a húga vagyok,és muszáj jópofát vágniuk,mint ahogyan a maradék ökröknek is - hadartam el fújtatva,mire nekik leesett az álluk.

-Ezt nem hiszem el - csettintett Fearne mérgesen,míg Camille dühösen kezdte el nyomkodni a telefonját.

-Nem tudunk valahogy elmenni innen? - Kérdeztem felháborodva.

-Nincsen annyink - rázta a fejét Cam száját elhúzva,nekem pedig kezdett fogyni a türelmem. - Figyelj,minden megoldódik - próbált vígasztalni,ami nem annyira ment.

-Menjünk vissza a hotelba - nézett rám keserű mosollyal az arcán Fear.Ahogyan sétáltunk az utcán,mindenki magába szállva gondolkozott el ezen az egészen,míg nem értünk a szállásunkhoz.Fáradtan nyitottam be a szobába,ahol elkezdett csörögni a telefonom.Amint megláttam Liam nevét a kijelzőn,hagytam,hogy had csörögjön tovább.

-Holnap megyünk el innen - motyogta Camille szemlesütve,mire én idegesen kezdtem el dobolni a lábammal.

-Azt nem mondták,hogy hova? - Kérdezte a barna hajú egyed Camtől,aki csak megrázta a fejét. - Remek - morogta Fear.

-Megyek lefeküdni,holnap úgyis korán kell kelni - mondtam sóhajtva a két lánynak,ők meg csak megértően bólintottak,aztán bementem a szobámba,ahol magam mögött becsuktam az ajtót,és lehuppantam az ágyra.A plafont kezdtem nézni,ami egy idő után unalmassá vált,így benyitottam a fürdőszobába,ahol levetkőztem,majd beszálltam a forró vízzel megtöltött kádba.Nagy levegőt véve lebuktam a víz alá,aztán hirtelen egy arc jelent meg előttem,ami egyre jobban élesedett,és Alcide arca rajzolódott ki,és mintha suttogott volna valamit...
Segíts!
Erre az egy szóra ijedten jöttem fel a felszínre,és szaporán szedtem a levegőt.Kerek szemekkel szálltam ki a kádból,és tekertem magam köré a törölközőt.Gyorsan visszamentem a szobámba,ahol átvettem a pizsamámat,és elterültem az ágyon.Idegesen túrtam bele a hajamba,miközben azon gondolkoztam,hogy miért is jelenthetett meg Alcide magam előtt...

*Másnap reggel*

-Gwendolyn! - Ugrott rám hirtelen valaki,mire ijedten estem le az ágyról. - Jó reggelt álomszuszék - vigyorgott rám idiótán Fearne le az ágyamról.
-Rohadt humoros vagy - morogtam neki,aztán felkaptam a párnát,ami velem együtt esett le a földre,és azzal kezdtem el püfölni.
-Lányok!Nyugi! - Jött be hozzánk röhögve Camille. - Inkább öltözzetek fel,aztán menjünk le az aulába.A többiek biztosan már várnak - mondta szemforgatva,mire én hangosan felnyögtem.
-Nem akarok!Itt maradok! - Jelentettem be határozottan,de ők ezt csak egy egyszerű fejrázással elégelték meg. - Jó,rendben - tápászkodtam fel morcosan a földről,és előszedtem egy normálisnak kinéző ruhát,amit a fürdőben felvettem,egy gyors fogmosás után.Felkaptam a bőröndömet,és nyomomban a lányokkal,elindultunk a recepcióhoz,ahol már mindenki ránk várt.Liam ahogyan meglátott elindult felém,de látva arcomat,kissé elbizonytalanodott.
-Gwen,miért mentél el szó nélkül? - Ragadta meg a csuklómat.
-Eressz el - sziszegtem a fogaim között,összeszűkült szemekkel. - Nem mondom mégegyszer Payne - morogtam idegesebben,mire ő elengedte a kezemet,és értetlenül nézett rám.
-Mi a bajod?Tegnap nem úgy volt,hogy ...? - Kérdezte.
-Azóta sok minden változott - motyogtam rá sem nézve,majd elléptem előle,és beültem a limuzinba.Egész úton,senki sem szólt egymáshoz,ahogyan a repülőn sem...
-Gwen elárulnád,hogy mi a bajod velem? - Kérdezte Danielle értetlenül,mikor a gép ajtaja kinyílt,és elindultam volna.
-Liam majd megmondja - mondtam gúnyosan,és szó nélkül lépdeltem le a lépcsőn,mikor megcsapott a zürichi szél.Mosolyogva néztem a két barátnőmre,akik csillogó szemekkel néztek körbe. - A szobák megvannak? - Kérdeztem karba font karokkal,amint a szállodába értünk,de látva az arcukat,idegesen ráztam meg a fejemet. - Tehát nincs - fújtattam.
-Senki sem tud németül,angolul meg nem is beszélnek - mondta furcsán Louis.
-Ki kérdezett? - Kérdezte Fearne felvont szemöldökkel a fiútól,aki értetlenül rázta meg a fejét.
-Hány szoba kell? - Néztem körbe sóhajtva,mire Eleanor megszólalt.
-Öt - motyogta,aztán odaléptem a recepcióshoz.
-Hallo!Wir möchten,nehmen Sie fünf Zimmer/Hello!Szeretnénk öt szobát kivenni/ - mondtam mosolyogva az embernek,aki nagyon megörült annak,hogy németül beszélek.Vigyorogva nyomta a kezembe az öt szobának a kulcsát,aztán megköszönve azokat,otthagytam őt,és visszamentem a többiekhez,akik értetlenül néztek rám.Szó nélkül nyomtam a kezükbe a kártya formájú kulcsokat,aztán felmentünk a lányokkal ahhoz a szobához,ami a legközelebb volt. - Hihetetlen,hogy letagadják ezt az egészet - ráztam a fejemet mérgesen.
-És mivan akkor,ha Zayn hazudott? - Kérdezte Camille.
-Kizárt,akármennyire is gyűlölöm.Neki is mondta Liam,hogy mit csináljon - magyaráztam hajamba túrva,miközben az ajtót nyitottam ki.Amint beléptünk a meseszép szobába,ledobtuk a bőröndöket,és tanácstalanul néztünk körbe,hogy mit csináljunk.
-Csajok,én azt hiszem,lemegyek a zeneterembe,itt az előbb ki volt írva,hogy a földszinten van egy - mondtam nekik,és kiléptem a szobából,ahonnan egyenesen a terem felé vettem az irányt.Ahogyan beértem a hatalmas terembe,leültem a hófehér zongora elé,aminek a tetejét felhajtottam,és végighúztam az ujjaimat a billentyűkön,aztán elkezdtem játszani rajta.A hangombetöltötte az egész teret,és a hideg futott végig a hátamon,mert eszembe jutott az a nap,amikor a szüleim veszekedtek,és az a nap,ahogyan apa...,elhagyott minket.Éreztem,hogy egy könnycsepp gördült le az arcomon,de nem hagytam abba,hanem csak játszottam tovább.Amikor befejeztem,nehezebben vettem a levegőt,és hajtottam le a fejemet,aztán mikor nagyjából lenyugodtam,sóhajtottam egy nagyot,és nekikezdtem egy másik számnak.Nehezen,de végül felálltam a zongoraszékről,és kiléptem az ajtón,egyenesen a folyosóra,ahol Harry jött velem szembe.
-Á,Gwen! - Szólt hozzám,de én mint aki észre sem vette,mentem tovább a liftajtóig. - Gwen várj már meg! - Kiáltott utánam,és gyorsabban szedte a lábát,és igen,sajnos beért a liftbe,akármennyire is nem akartam. - Mi bajod van?Tegnap óta furán viselkedsz - nézett rám érdekesen,miután becsukódott az ajtó.
-Ti beszéltek?Engem vertetek át! - Keltem ki magamból,de a göndör hajú még mindig nem tudta miről beszélek. - Tudod mit?Inkább kérdezd meg Liamet,ő biztos megmondja majd neked - mondtam gorombán,aztán mikor kinyílt a lift ajtaja,és dühösen léptem be a szobába,ahol a két lány közül csak Camillet találtam ott. - Fear? - Kérdeztem értetlenül a szőke barátnőmtől,aki a fürdőszoba ajtajára mutatott.
-Mi történt? - Kérdezte Cam kíváncsian,ahogyan meglátta a nem túl barátságos arcomat.
-Harry - morogtam mérgesen,és éppen akkor jött ki Fearne a fürdőből.
-Mit csinált megint az az idióta? - Kérdezte unottan.
-Tegnap óta furán viselkedek,és jó lenne ha tudná,hogy mi a bajom - motyogtam fortyogva. - Liam tényleg ennyire hülyének néz? - Tettem fel a kérdésemet,szemeimet égnek emelve.
-Nem tudom,de akkor rossz helyen jár ha igen - rázta a fejét Camille,és rezegni kezdett a telefonja. - Niall üzeni,hogy hatra legyünk az aulában,mert vacsorázni megyünk - forgatta meg a szemeit.
-Miben kell menni? - Kérdezte a barna hajú egyed mellőlem.
-Elegáns ruha kell,mert valami puccos étterembe megyünk - mondta fáradtan Cam.
-Akkor hajrá - álltam fel a kanapéról,és indultam el a szobámba,ahol tanácstalanul néztem körbe. - Csajok! - Kiáltottam el magam kétségbeesetten,mire a két lány szélsebesen jöttek be hozzám. - Mit vegyek fel? - Kérdeztem őket szám szélét rágcsálva,amin mindketten felnevettek.
-Majd megoldjuk - kacsintott kuncogva Fearne,és nekiláttunk a keresgélésnek...