22.fejezet: Ne akard ...

Aloha!:)

Mivel kaptam egy díjat,így cserébe gondoltam hozok nektek egy újabb részt.;) De a végén kommenteljetek!:))

xxVicky

-De jól nézel ki - nézett végig rajtam Fearne,mikor kijött a szobájából és meglátott engem.Nevetve ráztam meg a fejemet,és vártunk Camillera,aki a ruhájával bénázott éppenséggel. - Gyere ide - mutatott maga elé Fear,mire a szőke hajú lány elé állt,így az be tudta zárni a ruhadarabot. - Mehetünk? - Kérdezte Fearne sürgetően.

-Végre,hogy leértetek! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Liam. - Sétálni kell,vagy hívjunk taxit? - Kérdezte érdeklődve.

-Isten miért teremtett neked lábat? - Emeltem égnek a tekintetemet. - Amúgy meg elég sétálni - válaszoltam a kérdésére,és mi hárman előrementünk,majd úgy indultunk el Rosaékhoz.Mikor odaértünk,mosolyogva csöngettem be,és vártuk,hogy nyíljon az ajtó,amit Anabell nyitott ki.Ahogyan meglátott,a nyakamba ugrott,én pedig nevetve kaptam fel.

-Anabell Salas Rodriguez!Hányszor mondtam neked,hogy idegeneknek nem nyitunk ajtót? - Hallottam meg Adam mérges hangját,amin szélesen elmosolyodtam.

-Mióta vagyok én idegen? - Tetettem felháborodást,és mikor meglátott szorosan magához ölelt. - Meghoztam az éhes csapatot - mutattam a hátam mögé,de Adam csak egy rosszalló nézéssel ajándékozott meg.

-Sziasztok,Adam Rodriguez vagyok - intett mosolyogva a ház ura.

-Rosa hol van? - Kérdeztem tőle,miközben beljebb mentünk.

-A konyhából próbálja kihozni az ételeket,és nem engedi,hogy segítsek - húzta el a száját,mire ijedten néztünk össze a lányokkal. - Mindjárt jövök - hagytam ott őket ezzel a mondattal,és mentem be a hihetetlenül tágas helyiségbe,ahol Rosalinda próbálta felemelni a burritóval teli tálat. - Add ide - vettem ki a kezéből,és vittem ki az étkezőbe.

-Gwendolyn!Én is ki tudom vinni! - Szólt rám mérgesen.Azt tudni kell róla,hogy iszonyúan makacs tud lenni,és ezért is emlékeztet anyura.

-Ne erőltesd meg magad - ráztam meg a fejemet. - Amúgy meg jól vagy? - Kérdeztem aggódva.

-Miért ne lennék? - Kérdezte értetlenül. - Menjünk ki,mert a többiek biztosan éhesek - mondta mosolyogva,mire én bólintottam egyet,és elindultunk kifele az étkezőbe,ahol már mindenki az asztalnál ült. - Sziasztok,Rosalinda Suárez vagyok - mondta a többieknek mosolyogva,akik viszonozták a vigyort,és egyesével bemutatkoztak.Mikor Liam elmondta,hogy mi a neve,Rosa elkezdte fürkészni az arcát. - Egyedül a mosolyod olyan mint Geoffnak - mondta a fiúnak,aki döbbenten nézte a spanyol nőt,míg az elnevette magát a bátyám reakcióján. - Nem harapok,ne aggódj - mondta kuncogva.

-Meséljetek egy kicsit magatokról - kérte Adam,miközben a levesből szedett.

-Gwen nem mesélt rólunk? - Kérdezte Louis értetlenül.

-Szerintem szebben is eltudjátok mondani - mondta kínosan mosolyogva Ro.A mellettem ülő két lány halkan felnevetett,de látva Rosalinda gyilkos tekintetét,inkább abbahagyták.Miközben a karrierjükről meséltek,addig különböző arcokat vágtam Anabellnek,aki kuncogva figyelt engem. - Gwendolyn! - Szólt rám mérgesen,mire mindenki rám kapta a tekintetét. - Compórtate! /Viselkedj!/ - Mondta spanyolul.

-Entendido! /Értettem!/ - Mondtam unottan,de ő csak sóhajtva csóválta meg a fejét.

-Mesélnél egy kicsit Gwen anyjáról?Hogy hogyan ismerkedtetek meg? - Kérdezte hirtelen Liam,mire én annyira meglepődtem,hogy a vizet is férrenyeltem,így fulladozni kezdtem.Rosa félve pillantott rám,és mikor visszanyertem az egyenletes levegővételemet,bólintottam egy aprót,hogy mondhatja.

-Nicolett volt a világ legkedvesebb nője - kezdett bele mosolyogva,ami engem is vigyorgásra kényszerített. - Egy gimibe jártunk.Én voltam a gimi újonca,ami miatt sokan kiközösítetteg,míg Nicole azért volt népszerű,mert mesés hangja volt.Mikor kisebb összetűzésbe kerültem az akkori ellenségeimmel,Nic volt az,aki kiállt mellettem - foglalta össze röviden. - Még a gimiben annyira összebarátkoztunk,hogy eldöntöttük,egy főiskolára megyünk.Igen,csak azt nem vettük figyelembe,hogy ott lesz az akkori szerelme Geoff,és aztán a fősuli befejeztével összejöttek,amiután megszületett Gwen és Alcide - mosolyodott el melegen Rosalinda.

-És erről az Alcideról is tudnál mesélni? - Kérdezte kíváncsian Niall.

-Nem tarto ... - mondta volna a magáét,de félbe szakítottam.

-Mondd nyugodtan - mondtam sóhajtva,mire kisebb hezitálás után végül bólintott,és abba is belekezdett.

-Alcide nagyon eleven gyerek,és mindig nevetett,minden kis apróságon,ahogyan Gwen is - mondta kuncogva,de én csak megforgattam a szemeimet.

-Nem úgy tűnik - motyogta Zayn az orra alatt,de csak én hallottam meg,az volt a szerencséje.

-Al a sport iránt nagyon érdeklődött,és a zene iránt is,ahogyan az egész család is - mondta nevetve. - Rendes gyerek,és mindig erős marad,bármi is történjék - mondta ezt már nekem címezve,amin én lesütöttem a szemeimet,mert pontosan tudtam,hogy mire gondolt.

-Ideje lenne mennünk,mert holnap koncert,és ki kellene pihennünk magunkat - kezdett bele a szabadkozásába Liam.

-Megértem,nem kell magyarázkodnotok - mondta nevetve Rosalinda. - Legyetek ügyesek,és csomagoltam nektek ételt,hogy egyetek valami normálisat is - vigyorodott el Ro,és a kezébe nyomott egy nagy zacskó ennivalót. - Gwen,veled még beszédem van - szólt utánam,mielőtt kimentem volna a többiekkel.

-Menjetek,előre,és lehetőleg ne öljétek meg egymást - mondtam a többieknek sóhajtva,akik bólintottak egyet,és már ott sem voltak. - Igen? - Kérdeztem kíváncsian.

-Itt volt Monica húgom - mondta komolyan,mire én halványan elmosolyodtam. - Férjhez menne,de azt mondta,hogy titeket kérne fel arra,hogy legyetek a koszorúslányok - mesélte el a történteket.

-Jaime megkérte a kezét? - Döbbentem le,aztán egy széles vigyor kúszott az arcomra.

-Igen - bólintott már ő is mosolyogva. - Nagyon örülnénk,ha eljönnél - mondta kérlelő szemekkel. - És látva a fiúkat,ők is ... - kezdett bele,de félbeszakítottam.

-Nem!Ők nem jöhetnek! - Emeltem fel a kezemet,hogy ne is folytassa.

-Gwen,kérlek!Nicolette is ezt szeretné - vetette be az egyetlen gyengémet.

-Ne gyere anyával - ráztam meg dühösen a fejemet. - Vagy ők,vagy mi!De én nem megyek velük Monica esküvőjére - mondtam komoran.

-Nem állíthatsz választás elé! - Csattant fel idegesen. - Jöttök mindannyian,és nem vitázok erről - mondta komolyan.

-Rosa kérlek!Ne akard azt,hogy megkedveljem,mert sosem fogom! - Mondtam dühösen. - De ha Monica ezt szeretné,akkor rendben,de csakis az ő boldogságáért,mert az ő napja lesz - mondtam komolyan. - A srácok jönnek? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Jönnek - bólintott,morogva bólintottam egy aprót,és visszanéztem még utoljára.

-Jó éjt - biccentettem,és kiléptem a tavaszi hidegbe.Visszafele sétálva,azon gondolkoztam,hogy hogyan mondjam el a többieknek.

-Minden rendben van? - Támadott le azonnal Camille,mikor beértem a hotelba.

-Persze,csak ... - kezdtem bele,de a felénél megakadtam,és nem tudtam,hogy mit is mondjak. - Mindegy - legyintettem. - Holnap bejelenteni valóm lesz mondtam a srácoknak,akik értetlenül néztek rám.

-Mondd most,mert holnapra mást terveztem - ölelte át Perriet Zayn,miközben hozzámbeszélt.

-Reggel átmegyünk,rendben? - Kérdezte Liam egy bíztató mosoly kíséretében.

-De ... - kezdett volna bele a tiltakozásba a gerlepár férfi tagja,viszont mikor meglátta a bátyám szikrázó tekintetét,inkább csöndben maradt.

-Rám ne is számítsatok - vigyorodott el gúnyosan Perrie.Most nem tudom,hogy ezzel azt várta,hogy térden állva könyörögjünk,hogy 'kérlek gyere el!',vagy nem tudom,de a reakciója mindenkinek egy váll rándítás volt.A szőke ciklon sértetten indult meg a lift irányába,ahová a barátja is követte.

-Őszintén!Valaki kedveli ezt a cicababát? - Fordultam körbe érdeklődve,mire mindeni felnevetett,és megrázták a fejüket. - Holnap dél körül gyertek majd át - biccentettem ezzel a végszóval,és felsétáltam a lépcsőn keresztül a szobámhoz,ahova mikor bementem egyenesen a fürdőbe mentem be,és eresztettem meg a kádba a vizet,amibe aztán nyakig merültem.Nem szeretném,hogy a bátyámék jöjjenek,mert nem hiszem,hogy ott lenne a helyük.Viszont akkor Rosa megharagszik rám.Ha a két fiú is ott lesz,akkor talán a mentő előbb fog kiérni Liamhez,mint a pap Monica-ékhoz.Idegesen szálltam ki a kádból,és törölköztem meg,majd bementem a szobámba,ahol leültem az ágyamra,és néztem magam elé üveges tekintettel.Megráztam a fejemet,és miután átöltöztem a pizsamámba,befeküdtem az ágyba,és nyugodtan hunytam le a szemeimet...

 

*Danielle Peazer szemszöge*

 

-Jó volt az este? - Kérdeztem Liamet,miközben a fülbevalót szedtem ki a fülemből.

-Nagyon jó volt - mondta,de láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkozik. - Szerinted tényleg más volt? - Kérdezte tőlem,de mivel nem tudtam,hogy kiről,vagy hogy miről beszél,ezért magyarázni kezdett. - Gwen.Szerinted tényleg mosolygós volt? - Kérdezte idegesen rágcsálva a szája szélét.

-Biztos - bólintottam.

-Akkor mitől változhatott meg? - Kezdett bele a gondolkozásába.

-Liam,a nagybátyja meghalt,aztán rá pár napra az apád otthagyta őket - néztem rá jelentőségteljesen,mire ő lesütötte a szemét. - Aztán az anyja meghalt,később az öccsét is elvették tőle - mutattam rá a tényre,hogy miért ilyen. - Ez éppen eléggé nyomós ok,hogy ilyen legyen - magyaráztam neki.

-Tudod,olyan hirtelen jött ez az egész! - Fakadt ki,én pedig leültem mellé. - Alapból volt otthon zűr,de ahogyan megjelent,mégnagyobb lett!Apám mindent elmagyarázott róla,de egyszerűen képtelen voltam,és még mindig nem vagyok rá képes elhinni,hogy van egy húgom!Próbálom szeretni,de nem megy!Valahogy nekem még mindig egy idegen marad - magyarázta kétségbeesetten.

-Legalább próbáld meg! - Kérleltem,de makacsul rázta a fejét.

-Nem megy! - Akadt ki teljesen.

-Liam ha nem próbálod meg,akkor semmi sem lesz ebből - ráztam meg a fejemet. - Mindketten önfejűek vagytok,így akkor szóba sem fogtok állni egymással - mondtam az én szemszögemből,ahogyan látom ezt az egészet.

-Mindegy - mondta lemondóan. - Holnap meghallgatom amit szeretne mondani - mondta ásítva. - Viszont fáradt vagyok - mondta magáhozhúzva,mire nekem a hasamban levő bizonyos lepkék feléledtek,és elkezdtek csapkodni odabent...

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Álmosan kezdtem el kortyolgatni a jéghideg csapvizet,és közben a Floridai partot néztem.Tehetetlenül dobtam le magam a kanapéra,és a kezemben levő telefonra irányítottam a figyelmemet.Sóhajtva kaptam elő azt a papírdarabot,amit még Ro adott mielőtt elmentem volna.A telefonomba beírtam a telefonszámot,és néhány csöngés után végre beleszólt az illető.

-Sí?/Igen?/ - Hallottam meg egy álmos hangot,ami megmosolyogtatott,majd elkomorodva folytattam.

-Monica?Gwen vagyok ...

Díj V.

Sziasztok!!!!:))

El sem tudjátok hinni,hogy mennyire örülök,ennek a díjnak is,amit Gréta. -tól kaptam!;) Nagyon szépen köszönöööm!!:)

xxVicky

Szabályok:

1.Írj magadról 11. dolgot.

2.A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!

3.Tegyél fel 11. kérdést a saját jelöltjeidnek.

4.Küld tovább 11. embernek! (Az alap,hogy nem lehet visszaküldeni.)

1.11 dolog rólam:

• Zöld szemeim vannak,és barna hajam.
• Szeretek blogot írni,és olvasni is.:)
• Mindenem a zene.
• Őszinte vagyok,így ami a szívemen az a számon.
• Három bátyám van,és én vagyok a legkisebb.:D
• Nem szeretem a horror filmet,de valahogy mindig meg kell néznem azokat...
• Körömlakk mániás vagyok.
• Kedvenc könyvem a TrueBlood,és próbálom kikönyörögni a hatodik részt.:P
• Voltam fogszabályzós,de egy éve levették.
• Kedvenc számom jelenleg: Selena Gomez - Slow Down
• Várom a nyarat!!:D (bár ki nem...?)

2.Válaszok a kérdésekre:

1.Mit gondolsz a 13-16 év körüli bloggerekről?
-Örülök,hogy blogolnak,és vannak olyanok,akik nagyon jól írnak.:)

2.Hány éves vagy?
-14.:)

3.Miért döntöttél úgy,hogy elkezdesz blogot írni?
-Valahogy úgy éreztem,hogy ki kell írnom magamból a "dolgokat",és gondoltam,hogy blog formájában jó lesz írnom.:)

4.Vannak céljaid?
-Kijutni Franciaországba.

5.Hobbijaid?
-Táncolás,és kosarazás (bár iszonyatosan kicsi vagyok kosarasokhoz :D)

6.Kedvenc énekes?
-Demi Lovato,Cher Lloyd,Adam Levine,Justin Bieber

7.Mit csinálsz,ha nem a blogod új részét írod?:D (magyarul mit csinálsz a szabad idődben,a blog íráson kívül)
-A kutyáimmal játszok,vagy a barátaimmal vagyok.

8.Film vagy sorozat?
-Mikor mihez van kedvem.

9.Kedvenc film?
-Jack&Jill,Year One,Taken 1-2.

10.Kedvenc könyv?
-TrueBlood,Rubinvörös triológia.

11.Könyvet vagy blogot olvasol szívesebben?
-Mikor mit.:D

3.Tegyél fel kérdéseket:

1.Sorozat vagy film?
2.Kedvenc évszak?
3.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?
4.Kedvenc zene?
5.Mit csinálsz a szabad idődben?:)
6.Hobbid?
7.Kutya vagy macska?
8.Várod már a nyarat?:P
9.Milyen a természeted?
10.Milyen könyvet olvasol?Tetszik?:))
11.Hány éves vagy?

4.Akiknek küldöm:
Cher Brooks
Eleanor&Sophie
~Anne Norina Joiner~
csak egy lány
Rebii Ravasz
Diana
Szaszax
Leah
(bocsánat,akiket kihagytam,de majd bepótolom!!)

Díj IV.

Sziasztok!!:))

Azt sem tudjam,hogy mit mondjak!!:) Nagyon szépen köszönöm a díjat Eleanor&Sophie párosának!:) Így tovább csajok!;))

Szabályok:
1. Köszönd meg a díjat annak akitől kaptad.
2. Tedd ki a díj képet az oldaladra,majd másold át a kérdéseket a díj adónak az oldaláról.
3. Válaszolj a kérdésekre!
4. Küldd tovább maximum 5 írónak.

3. Válaszolj a kérdésekre!

1. Jobban szeretsz egyszerre több történeten dolgozni, vagy csak egyet írsz?

-Mikor,hogy.Általában egybe kezdek neki,de ha úgy van,akkor egy újba is belekezdek.:)

2. Ki áll hozzád a legközelebb a családodból?

-Hát nem is tudom.A testvéreim mindig mellettem vannak,ahogyan a szüleim is,de talán,aki a legközelebb,az anyukám.:))

3. Hegyekben vagy tengerparton élnél szívesebben?

-Tengerparton.

4. Hordasz ékszereket? Ha igen, milyet?

-Szoktam,de legtöbbször inkább az órámat hordom,ami sportos.:D

5. A történeted megírása előtt szoktál kézzel írva (vagy akár gépen) vázlatot, fejezettervet készíteni,

vagy írás közben találod ki a későbbi eseményeket?

-Általában vagy vázlatot írok,de írás közben is kis szoktam találni néhány eseményt,de ez is mikor,hogy.:)

3.Kérdések!

1.Ki a példaképed?

2.Mi/ki inspirál az írásra?

3.Hanyadik blogodat írod?

4.Kedvenc sorozat,vagy film?

5.Kedvenc étel?:P

 

4.Küldd tovább!

 

1. Dina (Unforgivens: Anderson girls)

2. Roxana (Change My Life)

3. Zsófi* (If you love me,I will think my life is perfect) Azért ide kapod,mert a másikat befejezted,és bár tudom,hogy a prológusnál tartasz,mégis megérdemled.;)

4. Cindy (Say hello to the future)

5. Little Miss Muffet (Before You Leave Me)

21.fejezet: Vacsorameghívás

Helló!:)

Új rész!!:) Bocsánat a sok kihayás után,de elment a net.:ss Mindegy,a lényeg,hogy itt van a rész,ami kicsit fordulatos,és engem is meglepett,hogy milyenre sikeredett.:D Remélem tetszeni fog,és tudjátok: KOMMENTELNI A VÉGÉN!

Idegesen szálltam be a liftbe,és nyomtam meg a földszintre vezető gombot.Mikor leértem,a többiek már nagyban vártak rám.

-Gwen minden rendben? - Nézett rám aggódva Fearne,de én csak fújtatva ráztam meg a fejemet.

-Nem!Nincsen semmi sem rendben! - Csattantam fel idegesen. - A gitárom megrepedt,ráadásul a húrjai is elszakadtak - mondtam morogva,miközben az autóba szálltunk be. - És a legszebb az egészben,hogy nem tudom sehogy sem megjavíteni,mivel ősrégi - magyaráztam neki,mire ő megértően bólintott egyet.

-Majd veszünk egy újat - vígasztalt meg Camille,aki idő közben a kocsiba beszállt,és el is indulhattunk.

-Nem fér bele - ráztam meg a fejemet. - Ezt is nehezen hoztuk össze - emlékeztettem őket.

-Igaz,hét hónapig spóroltunk - húzta el a száját Fear,mikor Liam hirtelen megszólalt.

-Veszek neked egyet - mondta az elméletét,amire nekem a szemeim elkerekedtek.

-Nem!Tőled nem kell semmi! - Kezdtem el az azonnali tiltakozásomat.

-Gwendolyn megveszem neked,és nem nyitok ebből vitát - mondta ellentmondást nem tűrő hangnemben.

-Én meg nem fogadom el!Nem kell olyan ember ajándéka,aki egy utolsó rohadék - mondtam mérgesen.A többiek csak ide-oda kapkodták köztünk a tekintetüket.

-Legalább ajándékként fogadd el - nézett rám könyörgően,de én csak makacsul ráztam a fejemet.

-Nem - mondtam határozottan. - Megoldom majd magam.

-Akkor makacskodj tovább - hagyta rám,és kiszálltunk a kocsiból.Mikor a repülőre felültünk,a kínos csöndet Fearne törte meg.

-Hova megyünk? - Kérdezte ásítva.

-Majd meglátjátok - mosolyodott el halványan a bátyám,és máris visszafordult a többi fiúhoz.Sóhajtva nyitottam ki a gitártokomat,és vettem ki belőle a hangszert,ami totál káros volt.Miközben a szememmel pásztáztam a 'zúzódásokat',valaki leült velem szemben.Érdeklődve néztem fel,de mikor szembe találtam magam az Ír énekessel,unottan emeltem vissza a tekintetemet a gitárra.

-Mit akarsz? - Kérdeztem rá sem nézve.

-Tudok segíteni?Gitározok,és azért kérdezem - kezdett bele a magyarázkodásába.

-Niall,szerinted ha ideülsz,és próbálsz jópofizni,jóban leszünk? - Vontam fel kérdőn a szemöldökömet. - Ezen már amúgy sem tudsz segíteni - legyintettem lemondóan,mire barátságosan felém nyújtotta a kezét,amibe én belenyomtam a gitáromat,és kíváncsian kezdte vizslatni a szemeivel.

-Talán ha megérkeztünk,elmehetnénk egy hangszerüzletbe - gondolkozott el.

-Nincs annyi pénzem - ráztam a fejemet. - Tőled sem fogadom el,ahogyan Liamtől sem - mondtam emlékeztetve a pár perce lezajlott szócsatát.

-Gwen,látom,hogy szeretsz zenélni,és szívesen állom a költséget,és amúgy is,nem nagy dolog megvenni egy hangszert - mondta mosolyogva.

-Legfeljebb visszaadom a pénzt - töprengtem el,mire ő csak gyilkos tekintettel meredt rám. - Miért szeretnél minden áron venni egy gitárt? - Kérdeztem értetlenül.

-Mert tegnap ahogyan énekeltél,láttam rajtad,hogy muzikális alkat vagy,így ahogyan ma reggel idegbajt kaptál,gondoltam mennyire fontos neked a gitár - magyarázkodott. - Liamtől miért nem fogadod el? - Vonta fel a szemöldökét.

-Félek,hogy egy idő után,azt mondaná,hogy ő tart el,és nem szeretném ezt hallani - vallottam be őszintén.

-Liam egyátalán nem ilyen.Mostanában próbál neked megfelelni,de te csak eltaszítod - védte meg a barátját.

-Ismerem a Payne famíliát,és éppen elég nekem az a teher,hogy egy ilyen a rokonom - mondtam mérgesen.Mielőtt bármi mást mondhatott volna,a bemondóban mondták,hogy leszállunk,így mindenki visszaült a helyére.Amikor leszállt a földre a gép,kinyílt az ajtó,és a szám is tátva maradt,ahogyan a két lánynak is. - Ez ... - kerestem a szavakat,de a hang is alig jött ki a torkomon.Már értem,hogy miért kérte azt,hogy öltözzünk lenge ruhába,hiszen Floridába hozott minket.

-Örülsz? - Mosolyodott el Liam,mire odaaptam a fejemet

-Köszönöm - mosolyogtam rá melegen,és őszintén.

-Gwen menjünk el Rosaékhoz! - Nézett rám könyörgően Camille,amin elnevettem magam.

-Na jó!Liam elrabolom a húgodat! - Mondta hirtelen.Na igen,ő nem olyan,aki lesüllyed erre a szintre,hogy könyörögjön.Liam értetlenül nézett a barna hajú lányra,és gyorsan megrázta a fejét.

-Nem!Nem megy sehova! - Tiltakozott azonnal.

-Tudok magamra vigyázni - motyogtam az orrom alatt.

-A videón nem ezt láttam - emlékeztetett,mire nekem elkerekedett a szemem.

-Tudod,már kezdtél közelíteni ahhoz,hogy megkedveljelek,de jobban belegondolva mit is gondoltam?!Niall telebeszélte a fejemet a hülyeségeivel,ami miatt azt hittem,hogy kettőnk közül én vagyok az,akinek talán meg kéne bocsátania,de rájöttem,hogy ugyanolyan barom vagy! - Háborodtam fel dühösen,és meg sem várva semmilyen választ,gyorsan lementem a lépcsőn,és kimentem a terminálból,egyenesen az utcára,a két barátnőmmel együtt,akik idegesen lépkedtek mellettem.Miután fogtunk egy taxit,beültünk,és lediktáltam a címet,amit még Niall mondott meg a beszélgetésünk során árult el. - Ennyire embert,még sosem utáltam - mondtam mérgesen,aztán mikor megérkeztünk,kifizettük a fuvart,a hotelba bementünk,ahol kértünk három szobát,hiszen mindenkinek kell egy kis nyugi... - Olyat kérhetek,hogy ha meglát itt öt híres embert három lánnyal,akkor ne mondja meg nekik,hogy melyik szobában találnak meg minket - néztem nagy szemekkel a férfira,aki szélesen elmosolyodott,és bólintott egyet. - Köszönöm - néztem rá hálásan,és felmentem a szobámba,amibe mikor beléptem,a szám is tátva maradt a látványtól.

 

*Liam Payne szemszöge*

 

Fújtatva szálltam be a limuzinba,és néztem ki az ablakon,miközben azon gondolkoztam,hogy vajon hová mehetett Gwen.

-Igaza volt - vont vállat Danielle,mire én értetlenül néztem a barátnőmre. - Liam,húsz éves lesz lassan.Nem kezelheted már dedósként - rázta meg a fejét.

-Mégis kinek a pártját fogod te? - Kérdeztem sértetten. - Gwen még kicsi,és elég sok rosszat megélt már.Nem szeretném,hogy mégtöbb ilyen legyen - mondtam szigorúan,ezzel védve őt.

-Mióta félted ennyire? - Kérdezte Harry értetlenül.

-Mióta rájöttem,hogy felelősséggel tartozom érte - vallottam be.

-Liam,téged sem kezelnek gyerekként,ráadásul veled egyidős - magyarázott Dan még mindig.

-Nem érdekel - zártam le a témát.

-Akkor ne csodálkozz,ha Gwen így viselkedik veled - szólalt meg Eleanor,és hála az égnek lefékezett a kocsi,ami azt jelezte,hogy megérkeztünk.Előrefurakodva szálltam ki az autóból,és siettem be a szállodába,ahol rögtön odarohantam a recepsióshoz.

-Jó napot!Nem látott itt három lányt?Az egyiknek kreolos a bőre,és élénk zöld szemi vannak.A másik szőke hajú,és kábé százhatvankilenc centi.A harmadik pedig sötétbarna,hullámos hajú,és világos bőre van - hadartam el a lányok ismertetőit,de a pult mögött álló ember csak megrázta a fejét,és tehetetlenül nézett rám,és az idő közben megérkező srácokra.Kikértem a kulcsokat,és leültem az aulában levő fotelra. - Elvesztettem őket - mondtam elkerekedett szemekkel. - Apám megöl - motyogtam elképedve.

-Most apád miatt aggódsz,vagy Gwen testi éppségéért? - Nézett rám Dani. - Liam,ha tényleg a húgod miatt aggódnál,és nem amiatt,hogy apád mit fog szólni ehhez,akkor törődnél vele.De így,hogy nem az az első gondolatod,hogy hol lehet,hanem az,hogy Geoff mit fog veled tenni,az nem a húgod iránti törődést fejezi ki - rázta meg a fejét. - Gyere fel - rántott fel a fotelből,és elindultunk a saját szobánkba,ahol elkezdtünk kipakolni.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-Mehetünk? - Néztem a lányokra,miközben a cipőmet húztam fel magamra.

-Csak rád várunk - forgatta meg a szemeit Fearne,amin elmosolyodtam. - Tényleg,tudod,hogy hol van? - Kérdezte felvont szemöldökkel,mikor a liftből szálltunk ki.

-Persze - mondtam egyszerűen. - Egyszer már lediktálta a címét,és megjegyeztem - vontam vállat.Rosalindaék háza nagyon közel volt a parthoz,így nekünk sem kellett sokat sétálni,mert a szálloda szinte a tengerparton volt.A homokos parton volt egy mediterrán stílusú ház,ahol hangos gyereknevetés hallatszódott,és azt követte egy hangos spanyol hang,amit egyedül Rosalindához tudtam kapcsolni.A lányokkal mosolyogva néztünk össze,és indultunk el a ház irányába.Mikor odaértünk a házhoz,megkerültük,és a ház oldalához mentünk,ahol Adam és Anabel labdázott éppen,míg Rosalinda pont akkor jött ki a házból,nekünk háttal.

-Gwenny! - Kiáltott fel Anabel ahogyan meglátott,és elkezdett rohanni felém.

-Ana,Gwen nincs ... - kezdett volna bele,de mikor megfordult,és velünk találta szemben magát,a döbbenettől meg sem tudott szólalni. - Dios! /Istenem!/ - Kiáltott fel örömében,és ő is elindult felénk.Nevetve kaptam fel Anabelt,és fordultam az anyja felé,aki kerekedő pocakkal jött oda hozzánk. - Mit kerestek itt?Úramisten!De jó,hogy itt vagytok! - Kezdett el hadarni,amin szélesen elmosolyodtam.

-Szia Rosa! - Intettem a szabad kezemmel a fekete hajú nőnek,aki hangosan felnevetett,majd szorosan magához ölelt.

-Rosa! - Ölelte magához Fear nevetve,amin a háziasszony is felröhögött.

-De jó újra látni! - Szorongatta meg Camille a terhes nőt.

-Hát még titeket! - Mondta kuncogva.

-És én?Engem annyira nem jó látni? - Hallottuk meg Rosa mögött Adam hangját,aki tettett sértődéssel közelített felénk.

-Dehogynem! - Nevettük el magunkat a lányokkal,aztán őt is megöleltük egyesével.
-És mit kerestek itt? - Nézett ránk Rosalinda kérdőn,de egy széles mosollyal az arcán.
-Liamék turnéznak,és ez a következő állomás - motyogtam lehajtott fejjel.
-Gwendolyn,hányszor mondtam neked,hogy ez nem megoldás,ha bosszút állsz! - Rázta meg mérgesen a fejét Rosalinda.
-Rosa,csak egyszer mentem oda,és ennyi.Geoff mondta,hogy legyen Liam a gyámom,ha már ő nem - magyaráztam hevesen.
-Valóban? - Nézett a mellettem ülő két lányra,akik bólogatásba kezdtek. - És ti miért vagytok itt?Mármint örülök nektek,csak azért jó lenne tudnom - mondta komolyan.
-Valaki - nézett rám szúrósan Fearne -,azt mondta,hogy nélkülünk nem megy sehová,és így nekünk is el kellett jönnünk - mesélte el a történetet a barna hajú lány,aki Anabelt és Adamet nézte,ahogyan kint játszanak tovább.
-És milyenek ennek a bizonyos bandának a tagjai?Kedvesek? - Nézett ránk,miközben teát töltött nekünk.
-Egyik sem a legjobb - húztam el a számat.
-Valamelyikkel csak kijössz - noszogatott mosolyogva.
-Talán Louis,de nem biztos - ráztam meg a fejemet.
-Ha látnád,hogy mennyitóre tudja utálni a srácokat!Főleg Zaynt - mondta kuncogva Camille,amin Rosalinda felnevetett.
-Zayn? - Nézett rám vigyorogva.
-Egy arrogáns bunkó,aki csalja az üresfejű barátnőjét,és fordítva is igaz - legyintettem.
-Gwendolyn!Nem beszélünk így - dorgált meg halványan mosolyogva.Na igen,ő az az ember,aki mai napig anyám helyett anyám,még akkor is,mikor ritkán találkozunk. - Hol szálltatok meg? - Nézett ránk kérdőn.
-A közeli hotelban - vont vállat Fearne. - Miért? - Kérdezett vissza.
-Eljöhetnétek mondjuk ma este egy vacsorára - vetette fel az ötletét.
-Nem! - Vágtuk rá egyszerre a lányokkal,de Ronak ez nem tetszett annyira.
-De igen,és nem nyitok vitát!Kíváncsi vagyok azokra,akik vigyáznak rátok - mondta szigorúan. - Menjetek készülődni,addig én is elkészítek néhány fogást - mondta mosolyogva,miközben kiterelgetett minket. - Hány főre számítsak? - Szólt utánunk.
-Tizenegy a maximum - motyogtam mérgesen,és egy utolsó intés után elindultunk vissza a hotelba.Szinte lopakodva mentünk be a hotel bejáratán,mikor meghallottunk egy dühös hangot.
-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltott rám Liam a recepciós pulttól,mire megtorpantam,és félve fordultam oda. - Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz?! - Kérdezte felháborodva,mikor odaért hozzánk.
-Ne kiabálj velem! - Emeltem fel a hangomat,és a melette álló Daniellere néztem. - A többiek?
-A szobájukban - válaszolt értetlenül.
-Szóljatok nekik,hogy jöjjenek át a 431-es be,veletek együtt - biccentettem kelletlenül,és otthagytam őket.Mikor felértünk a szobámhoz,ahová a lányok is követtek engem. - Mindenki itt van? - Néztem körbe unottan,mire mindenki bólintott. - Ma hivatalosak vagytok egy vacsorára - mondtam a nagy 'hírt'.
-Pontosabban? - Nézett rám értetlenül Danielle.
-Rosa meghívott titeket vacsorára,és veszekedések árán,de el kell jönnötök - mondtam fintorogva,amin Dani és Eleanor elmosolyodott. - Csak akkor,ha szeretitek a spanyol konyhát - kezdtem bele újabb mondológba,de Louis mosolyogva szakított félbe.
-Szeretjük,amiatt ne aggódj - nyugtatott meg.
-Hogyan kell öltöznünk? - Kérdezte Ellie riadtan.
-Ne túl laza,de ne is öltözzetek ki nagyon - feleltem egyszerűen. - Nem kell kiöltözni,mert nem olyan helyre megyünk - magyaráztam,mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Mostmár mehettek is - mondta gorombán Fearne,miközben az ajtót nyitotta ki.
-Hányra legyünk az aulában? - Kérdezte Liam összeráncolt szemöldökkel.
-Nyolcra - mondtam válaszul,és már kint is voltak.
-És most jön az a dilemma,hogy mit vegyünk fel - mondta sóhajtva Camille,miközben a plafonra emelte a tekintetét.

20.fejezet: "Hiszen tudta,hogy miről szól..."

Sziasztok!:))

Megjöttem a 20.fejezettel!!:) Lehet,hogy az előző részhez nem jött komment,de a díj miatt,úgy gondoltam,megérdemeltek egy részt.:) Szóval,a végén most viszont már ér kommentelni!!:)

xxVicky

Másnap reggel karikás szemekkel keltem ki az ágyból,és ránéztem a telefonomra,amiből az ébresztőm hangja hallatszódott.Miután kinyomtam,rápillantottam a kijelzőre,és a látványon igen meglepődtem.35 nem fogadott hívásom volt,és mikor rákattintottam,a névsor teljes volt.Harry 5,Liam 16,Danielle 4,Eleanor 3,Louis 5,Niall 2 és be is zárult a kör.Az sms-eim között Liamé ott lapult,de nem akartam reggel rögtön idegrohamot kapni,így egyiket sem olvastam el.Félredobtam a telefonomat,feltápászkodtam az ágyról,gyorsan magamra kaptam néhány ruhát,és mivel kora reggel nem láttam tisztán így felvettem a szemüvegemet,ami kiélesítette a látásomat.Miután mindennel készen lettem,leindultam a földszintre,ahol még senki sem volt,ezért odamentem a szálloda bárpultjához,ahol egy igen helyes fiú vette fel a rendelésemet.

-Mielőtt nekikezdenél németül beszélni,tudd,hogy beszélek angolul - mosolygott kedvesen.

-Reggel inkább csak mutogattam volna,de kösz,hogy szólsz,mielőtt hülyét csináltam volna magamból - mondtam vigyorogva,amin felnevetett.

-És mit adhatok a szép hölgynek? - Kérdezte káprázatos mosollyal.

-Egy hosszú kávé lesz - feleltem a kérdésére. - Amúgy te hova valósi vagy?Mert nem úgy nézel ki,mint egy német - mondtam furcsán,mire ő elvigyorodott.

-Amerikai vagyok.Cleveland - mondta a kérdésemre választ adva. - És te? - Kérdezett vissza.

-Francia - mondtam büszkén,miközben a kávémat kortyolgattam.

-Amúgy Daniel Shane - nyújtotta a kezét,amit elfogadtam.

-Gwendolyn Crine - ráztam meg a kezeit,aztán meghallottam egy éles hangot mögülem,ami Liamtől jött.

-Te meg mégis,hol voltál este? - Lépett mellém idegesen.

-És ő pedig az én elmefogyatékos "bátyám" - mutattam nyuszifület,miközben még mindig Daniellnek magyaráztam.Liam oldalra nézett,és biccentett egyet a fiúnak,aki viszonozta azt. - Ne haragudj,de mennünk kell - mondtam csalódottan,és a pénzt kerestem elő,mikor Dan rám szólt.

-A vendégem voltál - kacsintott féloldalas mosollyal,mire én céklavörös arccal intettem egyet,és már ott sem voltam.Ahogyan a lányokhoz értem,felnéztem az idiótán mosolygó Fearnera és Camre.

-Egy szót se! - Emeltem fel az ujjamat fenyegetően,mire ők mosolyogva bólintottak. - Amúgy elmondaná valamelyikőtök,hogy hova megyünk? - Kérdeztem a fiúkat,mikor már a repülőn ültünk.

-Koppenhága - felelte egyszerűen Harry.A város nevére én és Fear összenéztünk,és egyszerre néztünk Camre,aki elkerekedett szemekkel nézett a lányra. - Minden rendben van? - Kérdezte tőle,de Camille csak nem szólalt meg,hanem kezdett lesápadni.

-Fear hoznál egy vizet? - Néztem a barna hajú barátnőmre,aki bólintott egyet,és már ott sem volt. - Minden rendben lesz - simogattam meg Camille karját,de még mindig nem felelt.Miután Fearne hozott vizet,Camille megitta azt,és már élettel telibben nézett ki.

-Jobban vagy? - Kérdezte fürkésző tekintettel Fear,de Cam csak megrázta a fejét,és a könnyek végigszántották az arcát.A vállamra borulva kezdett halk sírásba.

-Minden rendben lesz,ne aggódj - suttogtam megnyugtatóan,de semmit sem ért,mert tovább zokogott.A fiúk értetlenül néztek ránk,de Niall mintha aggódó tekintettel nézte volna a síró lányt. - Cam,nyugi,már nem bánthat - simogattam meg a fejét,mire felnézett könnyes szemeivel. - Nem tudja,hogy hol vagy,vagy hogy egyátalán élsz-e még - ráztam meg a fejemet,és láttam rajta,hogy kezdett megnyugodni.

-Amúgy is,nem az eszéről volt híres - legyintett Fearne,amin Camille elmosolyodott. - Nem kell félned,mert nem fog megtalálni - nyugtatta meg a lányt,mire Cam nagy szemeit megtörölte.

-Köszönöm - mosolyodott el halványan.

-Mi nem megyünk a koncertre - fordultam a fiúk felé,akik ledöbbentek a kijelentésemre.

-Ez az! - Kiáltott fel győzedelmesen Fear,majd bocsánatkérően nézett körbe. - Hangosan mondtam? - Kérdezte vigyorogva.

-De jöttök! - Jelentette ki Liam ellentmondást nem tűrő hangon,nekem meg felszaladt a szemöldököm.

-Maradj ebben a hitben - intettem le. - Nem megyünk,mert nem teszem ki veszélynek Camet - ráztam meg a fejemet,és gyilkos tekintettel néztem rá. - Ha tetszik,ha nem.Szerintem te is megtennéd ezt a bugyuta haverjaidért,ha olyan helyzetben lennének mint Cam - zártam le a témát,majd a szőke barátnőm felé fordultam. - Öltözz át,mert hideg lesz - mondtam neki komolyan,mire bólintott egyet,és már el is tűnt a táskájával együtt a mosdóban. - Mikor érünk oda? - Kérdeztem az öt fiút,akik elvoltak foglalva minden féle baromsággal.

-Negyed óra még - mondta lazán Zayn,és visszatért Perrie nyelvének lenyeléséhez.

-Ha ezek itt lenyomnak egy menetet,akkor kiugrok a gépből - mondta hüledezve Fear,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy folytak a könnyeim.Fearne befogta a számat,hogy ne visítsak a röhögéstől,mikor megérezett Camille,aki értetlenül nézett ránk.

-Mi az ami ennyire röhejes? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.

-Fearne teljesen hülye - mondtam vihogva,amin az említett személy is felnevetett.Cam csak megforgatta a szemeit,és vártuk,hogy landoljon a gép.Mikor sikeresen a hotel elé értünk,unottan másztam ki az autóból,és néztem a hatalmas szállodára,ami nagyon elegánsan nézett ki.A lányokkal egy fintort elejtve mentünk be a többiek után,akik próbálták jelbeszéddel elmutogatni,hogy mit szeretnének.Camille értetlenül nézte a fiúkat,míg nem ment oda a recepcióshoz,és kért öt szobát.A recepcióban levő pasas mosolyogva nyújtotta át a kért kulcsokat,és nyomta a srácok kezébe,akik hálásan néztek a lányra. - Mit mondtál neki? - Kérdeztem rosszat sejtve.
-Csak annyit,hogy ne haragudjon,amiért ilyenek,mert szegények rosszul vannak beállítva agyilag,és hogy öt szobát szeretnénk - legyintett,amin Fearne és én felnevettünk.Gyorsan felmentünk a szobánkba,és mosolyogva dőltem le a kanapéra.
-Végre nem kell koncertre menni! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fearne,amint lehuppant az egyik fotelba.Talán estéig elbeszéltük az időt,mikor valaki kopogott az ajtón.Kíváncsian tápászkodtam fel a kanapéról,és nyitottam ki az ajtót,ami mögött Harry állt.Kérdőn néztem a fiúra,aki már nyitotta is a száját a beszédéhez.
-Liam küldött.Azt mondta,hogy vigyázzatok magatokra,és ne menjetek sehova - mondta monoton hangon,majd rám nézett nagy szemekkel. - Figyelj,sajnálom,ami a pizzériánál történt - mondta sajnálkozva.
-Én meg azt sajnálom,hogy megismertelek titeket - csuktam rá az ajtót,és a lányokhoz fordultam. - Harry - legyintettem unottan.Mikor a srácok elmentek a koncertre,mi a lányokkal unatkoztunk,addig,amíg Fearnak eszébe nem jutott egy jó ötlet.
-Mi lenne,ha énekelnénk egy kicsit? - Kérdezte vigyorogva,kitörését senki sem értette. - Miért?Régen énekeltünk együtt - vont vállat,mire elmosolyodtam,és a gitáromat kivettem a tokból,ami a bőröndöm mellett volt.Elkezdtem pengetni a Catch Me/Dont Forget akkordját,amin mindketten elmosolyodtak,és belekezdtünk a számba.Fear érdekes módon most képes volt kiengedni a hangját,mire szélesen elmosolyodtam,de folytattuk a számot. - Most mi legyen? - Nézett végig rajtunk érdeklődve.
-Mit szólnátok a Stop The World-höz? - Kérdezte csillogó szemekkel.Na igen,ezt a számot akkor írtuk,mikor felejteni próbáltam az akkori fiúmat,aki csúnyán becsapott,és kiborultam.Akkor azt hittem,hogy csakis én vagyok a legszerencsétlenebb az életben.A lányok szerint ez lett a legjobb eddig. - Gwen,most mondj egyet te is - nézett rám miután befejeződött a dal.Elgondolkoztam egy kicsit,de aztán eszembejutott.Szó nélkül belekezdtem a La La Land-be,amit a lányok boldogan énekeltek velem együtt.
-Tényleg,eltudnál játszani valamit a fiúktól? - Kérdezte eltöprengve Fearne,amin elröhögtem magam.
-Megpróbálom - vontam vállat,és elgondolkozva,de nekikezdtem a One Thing akusztikus verziójának.Miközben énekeltem különböző fejeket vágtam hozzá.Például Liamnél bebandzsítottam,a többieknél meg különböző vigyorokat ejtettem,amitől a két lány már sírt a röhögéstől,így gondoltam fokozom egy kicsit,és átmentem a Live While We're Young-ba,amit már úgy adtam elő,hogy próbáltam utánozni a hangjukat a srácoknak.Mikor végeztem a számmal,hirtelen megszólalt egy hang az ajtóból.
-Nem is tudtam,hogy ilyen hangom van - mondta egy mély hang,amire mindhárman oda kaptuk a fejünket,és egy komplett  One Directionnel találtuk szembe magunkat,akik döbbenten néztek minket.Liam megilletődve nézett rám és a kezemben levő gitárra,aztán egy széles mosoly húzódott az arcára.
-Miért,azt eddig nem tudtad,hogy bandzsa vagy? - Kérdezte értetlenül Fearne,amin annyira elkezdtem nevetni,hogy már szó szerint visítva nevettem.
-Mi? - Kérdezte fejét rázva.
-Áh!Miért?Zayn vicsorogva énekel,Niall csücsörítve,Harry kacsintva,Louis pedig idétlenül vigyorogva - legyintett Camille,mire az énekesek annyira ledöbbentek,hogy az arcuk szinte fal fehérré vált,míg Danielle és Eleanor elkezdtek nevetni,de annyira,hogy a falnak támaszkodva röhögtek tovább.
-Nagyon humoros vagy - morogták a fiúk mérgesen.
-Tudom - mosolyodtam el önelégülten. - Amúgy meg,miért is jöttetek? - Kérdeztem összeráncolt homlokkal.
-Csak meg akartuk nézni,hogy minden rendben van-e - motyogta Harry.
-Mint látjátok igen,és akár mehettek is - tuszkoltam ki őket,de meg sem mozdultak.
-Ha már ilyen kedvesen kérdezted,igen maradnánk - mondta cinikusan Liam,és becsörtetett a bandájával együtt.Döbbenten néztem az előttem levő nyitott ajtót,ahol csak Dan és El állt.Mikor magamhoz tértem,egy laza biccentéssel beinvitáltam őket,mire ők bejöttek,és bezártam utánuk az ajtót.
-Gwen itt hagytad! - Szólt oda nekem Camille a dalszöveg könyvemet lóbálva a kezében,amit Liam egyszerűen kivett a kezéből és bele kezdett lapozni. - Liam! - Visított fel ijedten Cam,de Liamet nem hatotta meg,hanem olvasta tovább a sorokat.
-Neked meg ki engedte meg,hogy hozzá nyúlj? - Dörrent rá Fearne idegesen a fiúra,aki éppen akkor végzett az egyik dalom elolvasásával,és rám emelte a tekintetét.
-Énekelj! - Mondta nekem határozottan,mire mindenki értetlenül nézte a bátyámat,ahogyan én is. - Énekelj! - Kérte mégegyszer.
-Minek?Hogy kinevess?Kösz,de nem - mondtam flegmán,de mielőtt kikaptam volna a kezéből a füzetemet,elhúzta a kezét. - Add ide! - Néztem rá gyilkos tekintettel.
-Csak ha énekelsz - mondta alkudozva.
-Mit akarsz,mit énekeljek? - Kérdeztem sóhajtva,és mikor megmutatta,hogy melyiket szeretné tőlem hallani,gyorsan megráztam a fejemet. - Nem.Ezt nem - mondtam hevesen rázva a fejemet.A Hurt,amit anyának írtam,amikor az árvaházba kerültünk...
-Kérlek - nézett rám nagy szemekkel,és kimondta ezzel a varázs szót.Nagyot nyelve néztem a két lányra,akik bíztatóan mosolyogtak rám.Levettem a szemüvegemet magamról,és visszalöktem Liam kezét,ami most már felém nyújtotta a szöveget tartalmazó füzetet.
-Tudom - mondtam suttogva,és mindenki elé állva belekezdtem,abba a dalba,ami talán az egyik legjobbnak számít.Éreztem,hogy a könnyek végigszántják az arcomat,így törölgethettem volna le,de nem tettem,hanem hagytam,hogy follyanak végig a sós könnycseppek.
-Oh, it's dangerous
It's so out of line to try to turn back time - énekeltem az utolsó sorokat.Mikor befejeztem gyorsan letöröltem az arcomat és a többiekre néztem,akiknek a reakciójuk különböző volt.Danielle szó szerint elsírta magát,Louis fürkésző tekintettel vizslatta az arcomat,Harry és Niall aggódva figyeltek.Eleanor pedig szipogva nézett rám,Zayn pedig gúnyos vigyorra húzta a száját,és Liam ...,Liam pedig lehajtott fejjel meredt maga elé.A két lány idegesen nézte Liamet,és néha-néha féltve pillantgattak felém.Ahogyan elhallgattam kínos csend telepedett közénk. - Öhm...,ennyi - motyogtam lehorgasztott fejjel,mire nagyjából mindenki feleszmélt.
-Ez valami hihetetlen - suttogta Liam elképedve.
-Nem a legjobb,de sokat mondó - vontam vállat,miután én is megnyugodtam.
-Énekelj még! - Nézett rám kérlelően Louis és Eleanor.
-Nem - ráztam meg a fejemet,és határozottan néztem rájuk.
-Ne már! - mondták nyavalyogva kórusban,mikor hirtelen Zayn megszólalt.
-Igaza van,nincsen olyan jó hangja.Felesleges erőltetni azt,ami nem megy - állt fel a kanapéról,és indult el az ajtó irányába. - Holnap! - Intett vissza az ajtóból,és ment ki a szobából.A többiek döbbenten néztek utána,ahogyan a két barátnőm is.
-Mondja az akinek a hangjánál,még egy macska is jobban nyávog - morogtam szemforgatva. - Ha valamelyikőtök szeretne még gúnyolódni,az nyugodtan ki is mehet innen akár - mutattam az ajtóra,de senki sem mozdult meg. - Ezzel azt mondom,hogy húzzatok innen kifelé! - Emeltem fel a hangomat,mire mindenki felemelkedett a kényelmes kanapéról,és az ajtó felé igyekeztek,kivéve Liamet,aki rám bámult. - Rád is vonatkozik - morogtam idegesen,hangom hallatára Liam felállt,de mikor hajolt felém,rögtön elhúzódtam.
-Akkor holnap reggel az aulában.És,jó éjt! - Mondta elszontyolodva,és miután utoljára visszanézett,kilépett az ajtón,és bezárta maga mögött azt.Idegesen huppantam le a kanapéra,ahol a két lány is ült.
-Szerintem én megyek és lefekszek - mondtam sóhajtva,és már ott sem voltam.Fürdés alatt azon gondolkoztam,hogy vajon miért pont a Hurt-öt választotta,hiszen tudta,hogy miről szól...

Díj III.

Helló!:)

Most egy díjjal jöttem,amit nagyon szépen köszönök Roxana-nak!!:))

xxVicky

 

 

Szabályok:

1. köszönd meg annak a díjat akitől kaptad.

2.tedd ki a díj képét az oldaladra , majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról.

3.válaszolj a kérdésekre.

4. küld tovább 5 embernek.

1. Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

- Utazgatni a világban.:)

2.Mi ihletett arra hogy blog írásba kezdj?

- Nem tudom.Igazából,amikor eszembe jutott mondjuk ez a történet,úgy gondoltam,hogy muszáj kiírnom magamból.

3.Kik/ki a példaképed a hírességek között?

- Ha választanom kellene,akkor Demi Lovato,Christina Aguilera,és Becky-G lenne.:))

 

4.Van olyan dal ami inspirál egy egy blog rész megírásához?

- Vannak.;)

5.Gondolkodtál-e azon hogy a blogodat könyvben is megvalósítanád,vagy filmben?

- Nem hiszem,hogy olyannyira jó lenne,hogy könyv/film formájában ki kellene adni.:) (Nekem elég,ha a neten fent van.:))

 

5.Kérdés:

 

1.Hány éves vagy?

- 14.:)

 

2.Van e olyan,aki biztat az írásban?

- Van,anyukám.

 

3.Mi szeretnél lenni,ha nagy leszel?

- Nem tudom pontosan még,de vagy fotográfus,vagy újságíró.:)

 

4.Kedvenc színésznő?

- Több van,de akit most nagyon kedvelek,az mondjuk Nina Dobrev.

 

5.Szereted a Vámpírnaplókat?Ha igen ki a kedvenced?

- Ian Somerhalder "Damon",vagy a két lány "Bonnie" (Kat Graham) és "Elena" (Nina Dobrev)

 

6.Kérdés!

 

1.Sportolsz valamit?Ha igen,mit?

2.Melyik az a film,amit utoljára láttál?Tetszett?

3.Miért kezdtél el blogolni?

4.Van kitűzve valamilyen célod,hogy mit szeretnél elérni az életedben?

5.Ha egy napig,más ember bőrébe bújhatnál,ki lenne az?:)

 

Akiknek küldöm:

 

Zsófi*

Nomii B

Diana

csak egy lány

Sophie T.

19.fejezet: Akkor ...?

Ciao!

Új rész!!:D A végén ismét az az "ismeretlen" szemszögéből íródik néhány sor,és kíváncsi vagyok a tippetekre,hogy ki lehet az ...:) Kommenteljetek a végén,és ott megmondhatjátok a tippeteket.;)
Ja,és még valami...: NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A 15 rendszeres olvasót,és a több mint 3000-es oldalmegtekintést!!:)

xxxVicky

-Gwen mindened megvan? - Kérdezte aggodalmasan Devonne,amin elmosolyodtam.

-Igen anyuci - mondtam szeforgatva,mire ő hangosan felnevetett. "A Hamburgba tartó járat negyed óra múlva indul.Kérjük kedves utasainkat szálljanak be az ötös terminálba." Mondta a monoton hang,és szomorúan néztem Dev szemeibe. - Itt az idő - sóhajtottam szomorúan.

-Itt - húzta férre a száját,majd mintha eszébe jutott volna valami,úgy csillant fel a szeme. - Viszont nemsokára vissza kell mennem Olaszországba,így majd ha odatévedtek a turné során,akkor tudunk újra találkozni - mondta mosolyogva,ami miatt nekem is vigyor terült szét az arcomon. - Most már menjél,nehogy lekésd a gépet - sürgetett.

-Most,hogy így mondod ... - kezdtem bele eltöprengve,de látva szúrós tekintetét,gyorsan elslisszoltam onnan egy szoros ölelés után,és vissza sem nézve mentem végig egyenesen a gépbe,ahová amint beszálltam,fel is emelkedett a földről a gép.Bedugtam a fülembe a fülhallgatókat,és mély álomba szenderültem.

 

*2 óra múlva*

 

Unottan tápászkodtam fel az ülésből,és lépkedtem végig a repülőgép lépcsőin,aztán ahogyan kiértem az utcára,beültem az egyik taxiba.

-Shlagen Hamburg Hotel,bitte /Shlagen Hamburg Hotelhez,kérem/ - mondtam sóhajtva a sofőrnek,aki mosolyogva bólintott,és beindította az autó motorját,aztán elindult a megadott címre. - Danke /Köszönöm/ - mondtam hálásan mikor odaértünk.Miután kifizettem az utat,megindultam a bejárat felé,ahol a többiek tömörültek az aulában.Érkezésemre csak a fiúk voltak ott,akik érdeklődve figyelték a szenvedésemet a sporttáskával,amiben három iszonyat nehéz sajt volt benne. - A lányok? - Kérdeztem a srácoktól,de válaszul mindenki egy fejrázással reagált,aztán meghallottam egy hangot,ami a szőke hajú barátnőmtől jött.
-Gwen! - Kiáltott oda nekem,mire megfordultam,és szembe találtam magam Cammel,aki egy torta dobozt cipelt a kezében.Mikor hozzám ért,letette a földre,és szorosan megölelt.Nevetve viszonoztam a gesztust,és mikor elváltunk egymástól,kérdőn nézett rám az előttem álló lány. - Fear? - Kérdezte kíváncsian.
-Még ne ... - kezdtem volna bele a mondandómba,mikor meghallottunk egy ideges káromkodást mögülünk,amire mindenki megfordult,a fiúk is...

-Komolyan,ennyi rohadékot a világ életemben nem láttam - morogta idegesen a közeledő lány,majd mikor hozzánk ért fújtatva nézett ránk. - Örüljetek,hogy hoztam nektek csokit - mondta mérgesen,és kezünkbe nyomta az egyik táskáját (ugyanis kettőt vitt magával) ami tele volt svájci csokival.Elkerekedett szemekkel néztünk a lányra,aki a reakciónk láttán elkezdett nevetni. - Nem bankot raboltam - mondta könnyeit törölgetve,annyira nevetett.

-Nem,hanem egy csokigyárat - mondtam hüledezve,amin mégjobban elkezdett nevetni.

-Mondtátok,hogy hozzak,és hoztam - vont vállat. - Sajt? - Nézett rám vigyorogva.

-Három nagy - emeltem fel a táskámat,amire felcsillant a szeme mindkét lánynak. - Örüljetek is,mert a reptéren magyarázhattam - mondtam fenyegetően,mire Fear is elkezdett bólogatni.
-Idejönnétek? - Kérdezte enyhe éllel a hangjában Harry,amit senki sem értett,de mindannyian szó nélkül hagytuk,és lassan sétáltunk hozzájuk.

-Ne mondd,hogy te is Batman mániás vagy - kerekedett el Louis szeme,amint a pólómra tévedt a tekintete.Liam kérdőn nézett a haverjára,majd neki is megakadt a tekintete a ruhadarabon.

-Ki kell ábrándítsalak,hogy igen - mondtam gúnyosan,aztán hozzátettem.: - Ő a legkirályabb - vigyorodtam el szélesen,mire Liam arcára is egy széles mosoly ült ki. - Mégvalamit esetleg? - Kérdeztem unottan.

-Azért hívtunk ide titeket,mert ma lesz a koncertünk - magyarázta Niall.

-Ha nem mondod hülyén halunk meg - kommentálta halkan Fearne Niall mondatát,amin halkan felnevettem.

-Ha engednéd,hogy végig mondja - szólalt meg cinikusan Harry,és farkasszemet nézett a barna hajú lánnyal,aki állta a tekintetét.

-Szóval,az lenne,hogy ma koncert,és holnap hajnalban indulnánk a következő állomásra,így hamarabb kezdődne a fellépésünk - fejezte be a magyarázkodást a szőke hajú dalospacsirta.

-Legalább több ideig kell látnom titeket - emeltem égnek a tekintetemet,aztán Eleanor és Danielle felé fordultam. - Nem vagytok éhesek? - Kérdeztem tőlük,mire ők annyira ledöbbentek,hogy szóhoz sem tudtak jutni.

-Én igen! - Szólalt fel Camille,amin hangosan felnevettem.

-Te mindig - forgattam meg a szemeimet mosolyogva,majd ismét a két lányra néztem,akik már kicsit élettelibben néztek ki. - Akkor ...? - Kérdeztem fürkésző szemekkel,mire bólintottak egy aprót,és elindultak velünk együtt a mi szobánkba,ahol mire felértünk,a lányokkal együtt kezdtünk kipakolni,amit El és Danielle nem értett. - Mi az? - Kérdeztem értetlenül.

-Komolyan kaját hoztatok? - Kérdezte döbbenten Dan.

-Miért ne?Fear hozza a legjobb csokikat,Gwen pedig a legjobb sajtokat,és én meg a legfinomabb mandulás tortát készítem - húzta ki magát büszkén Camille,amin elmosolyodtam.

-Várjatok! - Tette fel a kezét Eleanor mintha valamit nem értene. - Akkor most szent a béke köztünk? - Kérdezte kíváncsian.

-Közted,és Dani között igen - mosolyodtam el szélesen,mire a két lány lefehéredve meredt rám. - Vagy,ha nem akartok akkor ... - mondtam húzva az agyukat.

-Nem úgy értettük! - Mondták teljesen szinkronban,amin hangosan felnevettem.

-Akkor egyetek,mert leszakadt a vállam ezektől - mondtam jajjgatva.

-Ahogyan nekem is - mondta panaszkodva Fearne,aztán észrevette a nyakamban lógó láncot. - Az meg honnan van? - Kérdezte felhúzott szemöldökkel,és gyanakvó tekintettel.

-Devtől kaptam - vontam vállat,de látva értetlen arcukat magyarázni kezdtem. - Devonne,a gyerekkori olasz barátnőm,aki festő és fényképészként híresült el a hazájában - magyaráztam mintha egyértelmű lenne,mivel már említettem nekik Devet.

-Devonne Nadone? - Kérdezte felvont szemöldökkel Eleanor,mire értetlenül,de bólintottam. - Nagyon tehetséges!Rengeteg képemet ő készítette,és valami zseniálisakat csinál! - Mondta ábrándozva,én pedig bólogatni kezdtem.

-Festményei is nagyon szépek - tettem hozzá mosolyogva,amit a három lány félbeszakított.

-Nekünk is jól telt az az egy nap,köszönjük kérdéseteket - mondta ironiával teli hangon Danielle,amin elmosolyodtunk El-el. - Tényleg,ki mit csinált tegnap? - Kérdezte csillogó szemekkel.

-Én mikor végre haza értem,találkoztam egy helyes fiúval,akivel elmentünk kávézni,semmi több - vont vállat Camille.

-Bahh...,ne is mondd a férfiakat - kapott a fejéhez Fearne,amit mindenki érdeklődve nézett. - Tegnap találkoztam az egyik gyerekkori "ellenségemmel" akivel ...,khm ...,szóval jól telt az esténk - vörösödött el Fear,mire mindenkinek elkerekedett a szeme. - De csakis egy éjszaka volt! - Tette fel védekezően a kezeit.

-Én Liammel töltöttem a napot,és nekünk is jól sült el az este - motyogta lángvörösen Dani,amin felnevettünk.

-Louis elrángatott egy romantikus vacsorára,de nem történt semmi olyan - mondta védekezve a végén. - Neked? - Fordult felém El.

-Tegnap az infarktust hozta rám Dev,aztán nála aludtam,de előtte megmutatta néhány közös kiskori képeinket - mondtam vállat vonva. - De szívesen maradtam volna ott,persze ha ti is jöttetek volna,bár Liamet a Szajnába lökném - dohogtam,amin mindenki felnevetett. - Tényleg,nem tudjátok véletlenül,hogy holnap hova megyünk? - Kérdeztem a két lányt,akik csak vállukat vonogatták. - Remek - forgattam meg a szemeimet.
-Szerintem inkább készülődjünk,nemsokára koncert - mondta Ellie az órára nézve.Miután segítettek kiválasztani,hogy mit vegyünk fel,ők is átmentek a saját szobájukba készülődni.Mikor a magassarkúmat húztam fel a lábamra,Fearne benyitott hozzám.
-Mi a baj? - Kérdeztem értetlenül,mert láttam,hogy nyomja valami.
-Szerinted gáz,hogy lefeküdtem valakivel? - Kérdezte idegesen.
-Ismerted,így nem hiszem - mondtam eltöprengve. - Miért? - Kérdeztem kíváncsian.
-Csak úgy - legyintett semmitmondóan,és együtt mentünk ki Camillehez,aki már teljes felszerelésben állt a nappali közepén,majd mindhárman elindultunk az aulába,ahol türelmetlenül várt ránk az öt fiú.Gúnyos mosollyal haladtam el Zayn párosa mellett,ahol a fiú egy lenéző pillantással ajándékozott meg.Liamen láttam,hogy mondana valamt,de találkozott a tekintete Danielle-ével,és inkább lenyelte.
-Indulás! - Kiáltotta el magát Harry és Louis,aminek örömét senki sem értett.Mire odaértünk a helyszínre,a rajongók őrjöngve várták a srácokat,akik önelégült mosoly kíséretében léptek fel a színpadra,és kezdetét vehette a konert.
-Hozzak valamit inni? - Kérdeztem a lányokat,akik gyorsan leadták a rendelésüket,és elindultam a stadion büféjébe. - Helló! - Köszöntem a pultosnak,akinek miután elmondtam,hogy mit kérek,kifizettem,majd visszamentem a lányokhoz.Unottan dobtam le magam a fotelba,mikor egyszer csak meghallottam Liam hangját,és nem,nem énekelt...
-Jó estét! - Köszöntötte a közönséget,mire azok hangosan sikítani kezdtek. - Szeretnék felhívni a színpadra egy olyan embert,aki jelen pillanatban a sírba kíván,de szeretém jóvá tenni valahogy - mondta bűnbánóan,és rámnézett. - Gwen gyere fel! - Szólt oda nekem,de mint aki ledermedt,úgy álltam ott.
-Gwen menj már! - Lökött meg mosolyogva Dani,mire megindultam a színpad felé,ahol Louis a kezembe nyomta a saját mikrofonját,a közönség pedig velőtrázó sikításba kezdett.Louisra egy megvető őillantást vetettem,amit nem értett.
-Öhm...,Sziasztok! - Intettem bénán,mikor meghallottam azt a ritmust,amit nagyon régen hallottam.A döbbenettől meg sem tudtam szólalni,de Liam elkezdett énekelni.A sokkből a hangulatom egy csapásként ment át dühbe,és izzó tekintettel néztem rá.
-You Wanna Know
How To Make Me Smile
Take Control
Own Me Just For The Night
And If I Share My Secret
You're Gonna Have To Keep It
Nobody Else Can See This ... - Énekeltem idegesen,de szerencsére a hangomból ez nem hallatszódott,viszont mikor a magasat kellett kiénekelni,akkor mindent kiadtam magamból. - Köszönöm ezt a szép estét,és érezzétek továbbra is jól magatokat - erőltettem magamra egy mosolyt,és visszanyomtam Louis kezébe a mikrofont,majd lementem a színpadról. - Kinek az ötlete volt? - Kérdeztem fújtatva,a két barátnőm pedig feszengve néztek engem,hogy mikor robbanok ki.
-Liamé - mondta egyszerűen Danielle,aztán értetlenül megkérdezte.: - Miért?
-Holnap találkozunk - köszöntem el ezzel a végszóval,és meg sem várva semmilyen reakciót,amilyen gyorsan csak tudtam kifutottam a stadion hátsóbejáratán.Leintettem egy taxist,akinek lediktáltam a címet,és el is indult. - Danke schön /Köszönöm szépen/ - mondtam hálásan,és mikor a pénzt nyújtottam volna át,mosolyogva rázta meg a fejét,de borravalóval együtt letettem az ülésre,és besiettem a hotelba,ahol azonnal a szobába mentem,és mikor oda berontottam,sírva csúsztam le a fal mentén a földre.
-Gwen!Gwen kérlek nyisd ki! - Dübörgött az ajtón Cam és Fear,amit nehezen,de kinyitottam,és idegesen rontottak be.
-Jól vagy? - Kérdezte mellém guggolva Camille,de csak megráztam a fejemet.
-Mosd meg az arcod - mondta szomorú mosollyal az arcán,mire bólintottam egy halványat,és feltápászkodva a földről kimentem a fürdőbe,ahol hideg vízzel leöblítettem az arcomat.
-Hiányzik - suttogtam magam elé meredve,felidézve Alcide arcát magam elé.
-Nekünk is,hidd el - mondta Camille szomorúan.

*Ismeretlen szemszöge*

-Ember,minden rendben? - Kérdezte Sam felvont szemöldökkel,de én csak megráztam a fejemet.
-Nincsen semmi sem rendben! - Fakadtam ki dühösen. - Semmi nincs róla!Aktái üresek,közösségi oldalakon sincs fent,ráadásul egy olyan ismerőssel sem találkoztam aki tudna róla valamit - hadartam idegesen.Nem tesz valami jót,ez az olasz temperamentum...
-Haver,tudom,de ez nem segít,ha görcsölsz - rázta meg a fejét,miközben a haja ide-oda rázkódott. - Szívesen megismertem volna - mondta vigyorogva.
-Nem nyúlhatsz hozzá - mondtam szigorúan,amin felnevetett.
-Eszembe sem jutott - tette fel védekezően maga elé a kezeit.Hirtelen megcsörrent a telefonja,ami azt jelezte,hogy itt az ideje menni.-Ne parázz,majd még látjuk egymást - adott pacsit,majd szomorúan nézett rám. - Ne görcsölj,mert akkor tényleg elveszíted - mondta már komolyan.Miután kilépett a szobámból,idegesen dobtam a falnak a papírokat,mire azok szétrepültek.Az iratok,amiket feleslegesen gyűjtöttem össze róla,semmit sem ér.Elővettem a gitáromat,amit még ő vett nekem,és elkezdtem pengetni azt a dalt,ami a kedvence,de jobb lenne,ha itt lenne velem,és hallaná újból,ahogyan én is hallhatnám a csilingelő nevetését...