12.fejezet: Vissza a múltba

Sziasztok!

Az van,hogy megint nem jött komment a részre,akárhogy is szerettétek volna,hogy folytatódjon.:( Ezt félretéve,meghoztam nektek a 12. fejezetet,aminek a címe Vissza a múltba nem mintha nem lenne kiírva :D . Az előző részben ugyebár volt az a 'titokzatos idegen',akire most fény derül.:) Az egyik banda tag,kicsit érdekes lépést fog tenni Gwen felé,de ezt majd döntsétek el ti. Remélem tetszeni fog,és a végén kommentekben várom,hogy mit gondoltok a részről!:)

 

xoxo Vicky

-Mégis mi a francot keresel itt?! - Kérdeztem felháborodva a dalospacsirtát,miközben a kapucnimat rántottam le magamról.

-Méghogy én mit keresek itt?!Te,hogy kerülsz ide?! - Mondta ő is felcsattanva,és a csuklyát szedte le magáról ő is.

-Ez az én területem nem a tied Malik! - Fújtattam dühösen,és dobáltam vissza a graffitis palackokat a helyükre.

-Rá van valahova írva a neved,hogy a tiéd,vagy mi? - Húzta gúnyos mosolyra a száját,amikor meghallottunk egy ideges hangot.

-Hé!Ti ott!Álljatok csak meg! - Kiáltott utánunk egy rendőr,mire mi kissé ijedten néztünk össze.Hirtelen elfordírotottam a fejemet a közeli drótkerítés irányába,ami Zaynnek is feltűnt.

-Nem!Én oda nem megyek! - Kezdett azonnali tiltakozásba,mire én lazán megrándítottam a vállamat,és átdobtam a cuccomat a kerítésen,és felmászva rá hangos puffanással értem földet.Zayn idegesen rágcsálta a szája szélét,de mikor észrevette az elemlámpa világító fényét,rögtön rájött,hogy ez árthat az ő szupersztár imidzsének,így követve a példámat hasonlóan földetért a kerítés másik oldalán.Hirtelen magam mellé rántottam és szorosan a falhoz nyomtam az egyik kezemmel. - Mi a ...? - Kezdett volna bele,de szemforgatva tapasztottam be egyik kezemmel a száját,mikor ismét megjelent az a bizonyos fény,ami az előbb is.

-Rob,esküszöm,hogy itt láttam őket!Biztos elmenekültek! - Mondta bizonygatva egy fiatal hang.

-Roger,itt mindig vannak ilyen esetek,és iszonyat kevés esélye van arra,hogy megtaláljuk őket.Feleslegesen pocsékoltuk el az időt - mondta egy rekedtesebb,és idősebb hang egyre távolabbról,majd mikor a fény teljesen eltűnt levettem Malik szájáról a kezemet,és halkan kifújtam a bent tartott levegőmet.

-Ez mégis mi volt? - Kérdezte értetlenül,utánam koslatva.Kérdésére elkerekedett szemekkel fordultam meg.

-Hogy mi volt?Tudod drága szupersztár,hogyha meglátnak,és elkapnak,engem rács mögé zárnának,ahogyan téged is.Bár a hírneved miatt egy kisebb-nagyobb összeget kéne kifizetned,és meg is van oldva a büntetésed.Csupán ennyi! - Mondtam mérgesen,és a végét nyomatékosan,majd elkezdtem lehámozni magamról a pulóvert. - Jössz,vagy itt akarsz éjszakázni? - Kérdeztem gorombán.

-Nem szívesen mutatkozom veled,mivel rögtön a pletykalapokon lennénk - mondta motyogva,én pedig megrántottam a vállamat,és elindultam vissza a hotel irányába,magam mögött hagyva a csodálkozó Zaynt.Dühösen trappoltam a lift irányába,és mikor felértem,halkan léptem be a szobaajtón,ami érdekes módon,de nyitva volt.Amikor beléptem,felkapcsoltam a lámpát,majd ijedten felsikítottam.

-Jézusom!Ti mi a jó eget műveltek ilyenkor? - Kaptam a szívemhez,és kérdeztem a két lányt,akik szikrázó szemekkel meredtek rám,miközben a kanapén ültek.Nem mondom,hogy nem kapott el egy kisebb infarktus...

-Mi is kérdezhetnénk - morogta Fearne. - Hol voltál? - Kérdezte a tárgyra térve.

-Firkálgattam - válaszoltam röviden. - Csajok,elhiszem,hogy haragszotok rám,de ezt az egészet nem tudnánk megbeszélni holnap? - Kérdeztem nyűgösen.

-Ha volt erőd meglépni,akkor el is tudod mesélni - kontrázott Camille mérgesen.Látva az arcukat,nekikezdtem a mesélésnek.Mikor a végére értem,döbbenten néztek rám,és vették tudomásul az egész estét.

-Nagyjából ennyi - zártam le a mondandómat. - Viszont már hulla fáradt vagyok,zerintem ideje lenne lefeküdni aludni - mondtam ásítva,mire mindketten bólintottak.

-Jó éjt - kiáltották utánam,mikor már a szobámban voltam.Fürdés közben azon gondolkoztam,hogy Zayn vajon hogyan húzza ki magát abból,hogy nem volt otthon egész este...

*Zayn Malik szemszöge*

Idegesen doboltam a lábammal,miközben a lift vitt fel az emeletre.Azon agyaltam,hogy vajon hogyan tudnám megmagyarázni Perrienek a 'szökésemet'.Sóhajtva nyitottam ki az ajtót,ami mögül Pezz ugrott a nyakamba.

-Te jó ég!Drágám minden rendben van?Mégis hol voltál ilyen sokáig?Tudod,hogy mennyire aggódtam érted? - Halmozott el a kérdéseivel,amikre nem nagyon tudtam még én magam sem a választ.

-Sajnálom kicsim,csak az edzőteremben voltam,és nem figyeltem az időt - hadartam le a választ.

-Igen?Akkor meg mutatnád,hogy mi lett az eredménye? - Kérdezte csillogó szemekkel,miközben kezét a mellkasomon húzta végig.

-Neked bármikor - mondtam,aztán letámadtam ajkait,amit ő hevesen viszonzott.Combjánál fogva felemeltem,míg ő a lábait derekam köré kulcsolta,és így botorkáltunk el a szobáig,aminek az ajtaja hangosan csapódott be mögöttünk,és kezdetét vehette egy kis 'kiengesztelős este'...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és nyújtózkodtam nagyokat.Érdekes,hogy milyen tud lenni egy átlagos reggel,miközben a bátyám néhány szobányira van tőlem.Gyors fogmosás után felkaptam egy lazább ruhát,és kiültem a teraszra,ahol meredten bámultam a semmibe.Vajon Zayn elmondta az igazat Liamnek?Vagy mit mondhatott Perrienek?Gondolatmenetemből az ajtó hangos kopogása zökkentett ki,ami mögül Liam ideges hangját hallottam.Camille kómásan nyitotta ki az ajtót,ami mögül az egész banda,szinte egy csorda ként trappolt be.

-Jó reggelt!Látom titeket is megtanítottak a jó modorra - jegyezte meg epésen Fear,aki éppen akkor jött ki a fürdőszobából.

-Mit akarsz? - Kérdeztem kicsit sem kedvesen Liamet.

-Csak jöttem megnézni,hogy tényleg itt vagy-e - mondta mérgesen. - De ahogy elnézem minden rendben,nem tettél nagy kárt magadban - mondta elnézően,és egy halvány mosolyt eresztett felém.

-Na jó!Elmondaná valaki,hogy mit szívott az én bátyám?Mert rohadtul nem szokott ilyen lenni! - Kérdeztem felcsattanva a többiektől,akik közül Danielle szólalt meg.

-Liam arra gondolt,hogy mi lenne,ha tartanátok amolyan "ismerkedős" napot - mondta az ötletet idéőjelben Dan.

-Vagy talán te gondoltál arra - motyogtam. - Mindjárt jövök - jutott hirtelen az eszembe,hogy a szobámban az éjjeli szekrényen hagytam anyám naplóját,ami senki,se senki kezébe nem kerülhet.Gyors léptekkel indultam meg az említett helyiségbe,ahová közvetlenül azután miután beléptem,Liam is bejött.Szemei a kezemben levő kiskönyvre tévedt,majd vissza az arcomra.

-Az meg mi? - Jött egyre közelebb,és gyanakodva méregetett,miközben én próbáltam a hátam mögé rejteni azt. - Gwen,ne akard,hogy én vegyem el tőled - kezdett bele a fenyegetőzésébe,mikor egyszer csak kikapta a naplót a kezemből,és kinyitotta az egyik oldalon,amit el is kezdett olvasni.

-Liam ne! - Mentem utána,mivel miközben ő olvasott,a többiekhez ment,akik fürkésző pillantással éztek minket,de mikor Fearne szeme a borítóra tévedt,rögtön kikapta Payne kezéből az olvasmányt,és izzó szemekkel nézte a fiút. - Liam én megmagyarázom - kezdtem bele kissé remegő hanggal.

-Mit?Azt,hogy becsaptál?Vagy mit akarsz elmondani?! - Emelte fel a hangját.

-Liam te ezt nem értheted! - Keltem ki magamból én is.

-Ó,dehogyis nem! - Mondta gúnyosan,mire én válaszát várva karba fontam a karomat. - Te csak egy senkiházi árva vagy,aki nem tudja,hogy hol a helye.Volt egy testvére,aki mára már biztos,hogy halott - mosolyodott el undorítóan,nekem pedig kezdett egyre jobban felmenni a pumpa az agyamban. - Az anyád kurva volt,aki sohasem tudta,hogy mi a normális élet,vagy a szeretet.Egy önsajnáltató kis nőcske volt - mondta,nekem meg ez volt az a pont,hogy Louis,Camille,és Fearne fogtak le,nehogy elgyepáljam 'szegényt'. - És itt vagy ugyebár most te.Az anyád nem akart,és te csak véletlenül csúsztál be - mondta,mire én kiszabadítottam magam a három ember közül,és egy mozdulattal,és egy hangos reccsenéssel tört el Liam orra,aki jajjgatva kapott a vérző ponthoz.Könnyes szemekkel néztem elsötétült szemeibe,aztán felkaptam a bőrkabátomat,és az asztalon levő cigarettát,majd ismét a bátyámra néztem,aki rezzenéstelenül vizslatott.

-Remélem örülsz.Elérted amit akartál - mondtam nagyot nyelve,és megindultam az ajtó irányába,aholy magamra kaptam a fekete magassarkúmat.

-Gwen hova mész? - Kérdezte aggodalmasan Eleanor.

-El - feleltem kurtán,aztán szó nélkül kiléptem a lakosztályból.Amint kiértem a szállodából,éreztem,hogy a könnyek amik eddig szúrták a szemeimet,szinte árvízként törtek elő.Fejemet lehajtva,kabátomat összehúzva sétáltam végig az utcákon.Tanácstalanul kóvályogtam Washington elképesztő utcáin,míg nem ugrott be egy hely,ahol régen jártam már...

*Fearne Wright szemszöge*

Hangosan csapódott be az ajtó Gwen mögött,ami talán egy kicsit vissza is hozott minket a valóságba.

-Te szívtelen barom! - Csattantam fel dühösen,amint megjött a hangom. - Mégis,hogy mondhatsz ilyet neki?!Tudod te,hogy min ment keresztül?! - Keltem ki magamból idegesen,és mentem egyre közelebb hozzá,amíg nem egy erős kar visszarántott. - Engem te csak ne rángass! - Dörrentem rá Harryre.

-Gondolom!Kihasználta azt,hogy van egy híres bátyja,és a nevével dicsekedett mindenkinek! - Morogta Liam idegesen.Válaszára én és Cam szinte eltátottuk a szánkat,majd folytatta. - Az anyja csak azért feküdt le az apámmal,mert tudta,hogy van családja,és gondolom szerette volna szétrobbantani azt - mondta az elméletét,amin mégjobban meglepődtünk.

-Te azt hiszed,hogy ilyen? - Kérdezte Camille halkan,mire Li csak bólintott egyet,ezzel megerősítve a mondandóját. - Hogy te mekkora egy seggfej vagy - mondta neki egyszerűen a szőke hajú barátnőm,amin szélesen elmosolyodtam,majd Liamhez fordultam.

-Ha tudnád,milyen volt Gwen gyerekkora,talán máshogy vélekednél róla - ráztam meg a fejem.

-Akkor meséljétek el!Miért kell annyira rohadtul sajnálnom - mondta gúnyosan.

-Mikor Gwen megszületett,az apád eleinte kiborult,majd kezdett megbékélni a helyzettel.Rá öt évre megszületett az öcsétek,Alcide.Geoff,nagyon örült a csemetének,viszont mikor teltek-múltak az évek,kezdett egyre nagyobb bűntudata lenni.Mikor elmondta Nicolenak az igazságot,Nicole kiborult,és választás elé állította őt.Vagy te,vagy a Gwen és Alcide.Az apád persze,hogy titeket választott,és nem Gwenéket.Miután Geoff otthagyta őket,egyre jobban szenvedtek,mivel Nicolenak tüdőrákja volt,így abba kellett hagynia a munkát,és az éneklést,mivel ő bárokban lépett fel.Nicolék más így is össze voltak törve,hiszen,David,Nicole öccse a háborúban meghalt.Akkor amikor már leszerelés lett volna,az előtt néhány nappal.Amikor egyre súlyosabb lett az anyja állapota,Gwen elment dolgozni az egyik virágárushoz,és akkor még csak tizenöt éves volt - mondtam a végét egyre halkabban,mert úgy éreztem,hogy nem tudom folytatni,amit Camille meg is látott rajtam,és átvette a szót.

-Pár nappal később,Gwen és Alcide az iskola után,elmentek az anyjukhoz kórházba,akit attól a naptól kezdve soha többet nem láthattak.A kezelések ellenére,Nicole meghalt,magára hagyva Gwent,és az akkor tíz éves Alcideot.Mivel az apátok letagadta őket,mert nem akarta,hogy ti megtudjátok.Így ők átkerültek San Francisco-i árvaházba,ami talán az egyik legkeményebb.Pár hét múlva,mikor Gwen és Al,túlvolt a gyászoláson,mint a videón is láttátok,hogy mitörtént Gwennel.Egyszerre tiporták meg az önbecsülését,és vesztette el az öccsét,akit azóta sem látott - mondta nagyot nyelve,majd rámnézett.

-Azon a napon szöktünk meg onnan,ahol talán nem is kerestek minket.Mivel kellett a pénz,így Gwen boxolni ment,amire felfigyeltek,és innen tudjátok a sztorit - mondtam utala ismét a videóra. - Mikor nagyjából lenyugodtak a kedélyek,San Francisco-ba ismét visszamentünk,ahol új életet kezdhettünk,mint pincérnők.Aztán felbukkantál te,és újra felemlegetted Gwen szemében a múltat - mondtam mérgesen az utolsó mondatot,és felnézve rájuk,nem kicsit döbbentett le a látvány.El elsírta magát a hallottakon,és Louis vígasztalta őt.Dani szinte méterekre húzódott el Liamtől,aki a falnak csúszva meredt üveges tekintettel maga elé.Harry felfele pislogott,de kezei ökölbe szorultak.Zayn és Perrie reakciója csak a néma csend volt,bár az utóbbi gúnyosan elmosolyodott.Niall pedig idegesen rágcsálta a szája szélét.

-Remélem boldog vagy,hogy megint összetörhetted.Annyi időbe telt visszaszereznünk a normális,és mosolygós Gwendolynt,erre te megjelensz,és tönkre teszed újból - mondta Camille fújtatva,és idegesen meredt Liamre.

-Hogy lehettél ekkora rohadék? - Kérdezte halkan Dan,de senki sem válaszolt neki.Mielőtt bárki bármit reagálhatott volna,egy hangos ajtó csapódás jelezte,valakinek a távozását...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Sóhajtva lépkedtem fel a lépcsőn,míg fel nem értem a tetőhöz vezető ajtóhoz,aminek egyszerűen lenyomtam a kilincsét,és kiértem a friss levegőre.Nem volt magas az épület,így mikor kiértem,lerúgtam a magassarkút magamról,és a lábaimat a levegőben lóbálva ültem ki az épület szélére.Könnyeimet letöröltem,és elővettem a zsebemből a cigarettát,amit még a hotelből hoztam el.Nagyot szippantottam a méregrúdból,és meredtem Washington nyújtotta gyönyörű panorámára.

-Gondoltam,hogy itt talállak meg - hallottam meg magam mögött egy rekedtes,mély hangot,amit azonnal felismertem.

-Mit keresel itt? - Kérdeztem morogva,miközben egy újabb szálra gyújtottam rá.

-Nem éppen ilyen fogadtatásra vártam,de így is jó - mondta miközben leült mellém. - Minden rendben? - Kérdezte tőlem fürkésző szemekkel.

-Nem tartozik rád - tudtam le ennyivel,majd mikor újra szívtam volna,hirtelen kikapta a kezemből,és a szájához emelte. - Harry!Azonnal tedd azt le! - Dörrentem rá idegesen,de ő meg sem hallva szavaimat,nagyot szívott a cigarettából,aztán elkezdett köhögni.

-Addig nem,amíg el nem dobod - mondta elszántan,de még mindig köhécselve.

-Harold,szerintem nem tartozik rád az én egészségügyi állapotom - ráztam meg a fejemet,aztán látva tekintetét,hogy úgysem adja fel,nagyot sóhajtva dobtam el az egész dobozt le a tetőről. - Megfelel? - kérdeztem gúnyosan.

-Meg - bólintott büszkén,majd ismét rámnézett. - Szerinted kit talált el az a doboz? - Kérdezte eltöprengve,amin hangosan felnevettem.

-Remélem senkit - mondtam elmosolyodva,majd ismét elkomorodtam. - Liam küldött,hogy tovább alázhasson?Mert akkor nyugodtan elmondhatod neki,hogy már nem tud ennél jobban - motyogam fejemet lehajtva.

-Engem az ég világon senki nem küldött.Magamtól jöttem - ismerte be,ami nem kicsit lepett meg. - A lányok elmondtak mindent rólad,és az életedről - mondta szomorkásan.

-Klassz.Akkor gondolom Liamnek adott egy kis ihletet,hogy legyen mivel szurkálódnia - mondtam fújtatva.

-Nézd,Liam nem olyan amilyennek hiszed.Csak kell egy kis idő,mire rájön,hogy mit is kapott az élettől,és hátha egy kicsit megkomolyodik - magyarázta a bátyám furcsa viselkedését. - De jobb lenne,ha hagynánk egy kicsit ezt a témát - mondta ismét szomorú hangon.

-Ha bárkinek szomorúnak kéne lennie,az ne te,vagy a többiek legyenek,mert az csakis én lehetek! - Fújtattam.

-Remélem jobban vagy - emelte rám smaragd színű szemeit.

-Sokkal - mosolyodtam el.

-Nem bánnád,ha ... - tárta ki a karjait ölelésre,mire én szélesen elmosolyodtam,és szorosan átöleltem,amit ő meglepődve,de viszonzott. - Nincsen alkohol szagod - mondta nekem,miután a hajamba szippantott,és eltávolodott tőlem.

-Nem szeretem,ha egy nő alkoholizál,valahogy nem az én stílusom.Néha megiszok néhány pohárral,de sosem bírnék mondjuk meginni egy üveggel - magyaráztam neki,amin felnevetett.

-Régen találkoztam ilyen lánnyal - mondta mosolyogva,majd letörölte a szemem körül 'képződött' fekete csíkokat.

-Figyelj,sajnálom,amit tettem veled - motyogtam szemlesütve,amin aztán elnevettem magam.

-Semmi baj,én is bunkó voltam.És ne nevess,mert tényleg fájt - mondta kiskutya szemekkel,mire újra elnevettem magamat. - Szerintem menjünk vissza,mert kezd már sötétedni,és a többiek is biztosan aggódhatnak,hogy hol lehetünk - mondta feltápászkodva a földről,és felém nyújtotta a kezét,amit én készségesen fogadtam el,majd belebújtam a fekete magassarkúmba.

-Érted biztosan,értem maximum majd aggódik Fear és Cam - mondtam felegyenesedve,és elindultunk visszafelé. - Nem eszünk valamit?Mert ma nem ettem semmit - kezdtem bele a magyarázkodásba,de ő csak megrázta a fejét.

-Nem kell magyarázkodnod,mert én sem ettem semmit - mondta kuncogva,és hirtelen egy gyros-osnál találtam magam.Harry kért valami lehetetlen nevű ételt,amit kis idő múlva ki is kaptunk,de mikor fizettem volna,Harry beelőzött,és előttem nyújtotta át a pénzt.

-Én is ki tudtam volna fizetni - mondtam durcásan,miközben a pitámat eszegettem.

-Lányoktól nem fogadok el pénzt - rázta meg a fejét. - Meg amúgy is,meghívtalak - kacsintott rám.

-Styles,ugye most nem fel akarsz szedni? - Kérdeztem hüledezve tőle.

-Mivan?Nem,dehogyis!Nekem te csak barát vagy!Semmi több! - Kezdett bele a védekezésébe,aztán halkan hozzátette. - Nekem más tetszik - motyogta alig hallhatóan,de én úgy tettem mintha nem hallottam volna meg,és ettem tovább.Amikor odaértünk a hotelhoz,kicsit félve néztem a mellettem álló fiúra,de ő csak egy bátorító mosoly kíséretében ment mellettem.Mire felértünk,szinte már teljesen önmagannak éreztem magam,de mikor az ajtó elé értünk egymásra néztünk,aztán hirtelen benyitottam,de ami azután történt,megdöbbentett...

11.fejezet: TE?!

Sziasztok!

Szóval...,visszatértem újult erővel,frissen,üdén,meg minden.:)) Köszönöm annak a néhány embernek meg a 13(!!) rendszeres olvasónak,akik velem maradtak.:) Most meghoztam nektek a következő részt,bár nem hiszem,hogy a legjobb lett,de ezt majd döntsétek el ti,a végén pedig kommenteljetek!;)

Vicky

Nicole scriptor diary

Latin betűkkel volt ráírva anyám neve,és az ő kézírásával volt díszítve a borító.Sokáig csak nézegettem,aztán magamra húzva a takarót,és felkapcsolva az asztali lámpát,kezdtem bele az olvasásába,minek első sorain igen meglepődtem...

Gwendolyn.Tudom,mikor már ezt olvasod,én nem leszek veled,de fentről figyelek rád...

Talán már órák óta olvashattam,mikor már éreztem,hogy fáradt vagyok,így elnyúltam a kanapén,és mély álomba szenderültem...

-Gwendolyn! - Ordított valaki a fülembe teljes hangerővel,mire én ijedtemben leestem az ágyról. - Jó reggelt - mosolygott negédesen Fearne,aztán végig nézett rajtam és hangosan elnevette magát.

-Nem így gondoltam,hogy keltsd fel - hallottam meg egy hangos sóhajt,ami Danielletől jött. - Jó reggelt álomszuszék - mondta kuncogva,mikor már tápászkodtam fel a földről.

-Humoros - morogtam álmosan,mondandómat egy hatalmas ásítás követte.

-Összepakoltuk a cuccaidat,és hoztunk neked tiszta ruhát is.Öltözz át,aztán lemegyünk az aulába.A többiek úgyis várnak ránk - hadarta le Eleanor,aztán a három lánnyal együtt kislisszolt az ajtón.Fáradtan pislogva indultam el a fürdőbe,ahol gyorsan rendbe szedtem magam,közben pedig azon gondolkoztam,hogy vajon anya honnan tudhatta,hogy mikor kerül a kezembe ez a napló,és hogy hol leszek akkor...Fejemet gyorsan megráztam,ezzel próbálva elhesegetni a gondolataimat,majd felkapva az asztalról a kis lemezt a táskámba süllyesztettem,és bezárva magam mögött az ajtót,elindultam a többiekhez,akik már nagyban vártak rám.Érkezésemre,senki sem vett figyelembe,kivéve Louist,aki bátorítóan mosolygott vissza.Szomorú mosollyal az arcomon néztem Jeremyre,aki egy féloldalas vigyorral viszonzott,hiszen tudta,hogy úgyis fogunk még találkozni.A kocsiban senki sem szólt egymáshoz,mert mindenkit lekötött valami,amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Igen? - Szóltam bele a készülékbe sóhajtva.

-Gwendolyn,saúdo-vos muito! /Gwendolyn,szépen üdvözölsz engem!/ - Hallottam meg egy jól ismert női hangot,amit már régen hallottam.

-Rosalinda! - Mondtam a kelleténél kicsit hangosabban,amire a két barátnőm felkapta a fejét,és széles mosollyal néztek rám,míg a többiek értetlenül vizslattak. - Sinto muito! /Ne haragudj!/ - Kezdtem bele a sajnálkozásba,aztán meghallottam hangos nevetését,rögtön jobb kedvem lett. - Diga-nos o que Florida /Mesélj,milyen Floridában/ - kérdeztem tőle portugálul,amit rajtam,és a két lányon kívül senki sem értett meg.

-Fabuloso!Pena que você não está aqui! /Mesés!Kár,hogy nem vagytok itt!/ - Sóhajtott fel szomorkásan. - E você como é a vida em San Francisco? /És neked milyen az élet San Franciscóban?/ - Kérdezte vidáman.

-Eu não estou lá /Nem ott vagyok/ - motyogtam szemlesütve,és egyre jobban belesüllyedtem az ülésbe.Mondatom hallatán Rosalinda morgott egy-két káromkodást portugálul.

-Onde você está? /Hol vagy akkor?/ - Kérdezte mérgesen.

-Meu irmão /A bátyámmal/ - mondtam halkan.

-Não vai acabar bem /Nem lesz jó vége/ - mondta rosszallóan.

-Annabell é isso? /Annabell hogy van?/ - Tereltem a témát.

-Muito bom,mas mais uma vez eu estou esperando para o bebê /Nagyon jól,viszont újra gyereket várok/ - hadarta le a végét,nekem pedig a szemeim elkerekedtek.A lányok nevetve néztek rám,de leintettem őket,hogy ez nem vicces. - O médico disse que os gêmeos /Az orvos szerint ikreket/ - mondta örömteli hangon,ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Eu posso falar com mas meninas? /Tudok beszélni a lányokkal?/ - Kérdezte félénken,amin halkan felnevettem.

-Sim /Igen/ - mondtam neki,és átnyújtottam a két lánynak a készüléket,akik közül Fearne vette át tőlem.Miközben ide-oda adogatták egymásnak a telefonomat,a többiek ámulva nézték őket,ahogyan portugálul beszéltek.Miután letették,hangosan felsikítottak,amin elkezdtem nevetni. - Minek örültök ennyire? - Kérdeztem még mindig kuncogva.

-Kereszt szülők leszünk - mondták egyszerre,szélesen mosolyogva.

-Kinek a mijei? - Szólt hozzánk Liam először tegnap óta.Kérdésére mindhárman ránéztünk,de nem válaszoltuk meg azt.

-Remélem fiú lesz.Azokkal lehet rosszalkodni - mondta elgondolkozva Fear,amin én és Camille felnevettünk. - Miért?Alcide-dal is sokat hülyültünk - mondta nekünk értetlenül.

-Én pedig remélem lány lesz.Őket lehet öltöztetni,és nem olyan elevenek - mondta Cam a saját elméletét.

-Annabell igen eleven - mondtam neki a tényt.

-Igaz - húzta el a záját aztán felnevetett.Az út további része csendben telt,mint ahogyan a repülő út is.Fáradtan tápászkodtunk fel az üléseinkből a lányokkal,majd mikor kiszálltunk,szinte tátva maradt a szánk. - Washington? - Kérdezte Cam döbbenten,míg mi Fearneval magunk elé meredve bámultunk.

-Igen.Remélhetőleg itt nem jártatok - mondta gúnyosan mosolyogva drága bátyám,aztán elindult a fekete limuzinhoz,a többi fiúval együtt.Fejemet gyorsan megráztam,majd elindultam utánuk,arcomra egy széles mosolyt festve.Mikor sikeresen beértük őket,a kocsiba beszállva,egész úton vigyorogva néztem ki az ablakon. - Kiszálltok,vagy itt akartok éjszakázni? - Kérdezte kicsit sem kedvesen Liam,mikor leállt az autó motorja.Szemforgatva szálltam ki a fekete csodából,és néztem az előttem álló épületre,ami a leendő lakásunk lesz egy időre.

-Akkor,hogy lesz az eloszlás? -Kérdezte Niall fel sem nézve a telefonjából,miután megszereztük a kulcsokat.Kérdésére mindenki elgondolkozva nézett össze,mikor Harry megszólalt.

-A három lány együtt,Zayn és Perrie szintén.Louis és El féle páros egy szobában,Dan és Li együtt.Mi meg Niallel elleszünk - vonta meg a vállát,mire mindenki beleegyezően bólintott.

-Jó - mondta Liam fogcsikorgatva,aztán felém fordult -,de nem akarom azt hallani,hogy nem vagy a szobádban - mondta fenyegetően,amin halványan elmosolyodtam.

-Engem te csak ne félts - veregettem meg a vállát,majd elindultunk a felvonóhoz,amibe mikor beszálltunk,összenéztünk a lányokkal és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. - Mi a mai program? - Kérdeztem kuncogva őket,miután abbahagytuk a röhögést.

-Én lefekszek aludni - mondta ásítva Fearne.

-Én meg kipakolok a bőröndből - mosolyodott el Cam,mikor megszólalt a liftjelző hangja.Kiszálltunk a liftből,és elindultunk a 519-es szoba felé,amibe miután bementünk,csodálkozva néztünk körbe a helyiségen.A falakat bézs tapéta borította,rajta apró arany színű díszekkel.Mit ne mondjak,elég szép volt...Mikor a lányok eltüntek az ajtajuk mögött,nyugodtan vettem elő a naplót,és olvastam tovább,ahol félbeszakítottam.

*Este 10 óra körül*

Fáradtan csuktam össze a kis könyvszerűséget,és dőltem hátra gondolkozva,hogy mit csináljak.Ugyan nem értem a könyv végére,de elég késő van ahhoz,hogy tovább olvassak.Hirtelen mintha villámként csapott volna le az ötlet,úgy pattantam fel a kanapéról,és nyitottam ki a bőröndömet,amiből kivettem egy hosszú ujjú pulóvert,aminek a kapucniját a szememig lehúztam a csuklyát,és az államig húztam fel a cipzárt,és felkaptam az edzőtáskámat,amiben azok a tárgyak voltak eldugva,amikkel műveimet kreáltam.Halkan léptem ki az ajtón,nehogy felkeljenek a lányok,és elindultam Washington jól ismert részébe.Kiszállva a liftből ijedten húztam összébb magam,mivel a bárpultnál Liamék iszogattak és beszélgettek,és mikor mellettük mentem el,Liam kicsit érdeklődve nézett végig rajtam,de hamar el is kapta a tekintetét,mert Danielle mondott neki valamit.Amikor kiértem a hotelből,megkönnyebbülten fújtam ki a levegőmet,amit eddig bent tartottam.Mikor elértem ahhoz a helyhez,amit már régen láttam,gyors mozdulattal kaptam elő a kis festékes palackot,és kezdtem el fújkálni a falat,ami szinte már mindenhol fedve volt valamilyen mintával.Éppen hogy elkezdtem a pingálást,valakinek a keze összeütközött az enyémmel,mire ijedten ugrottunk fel egyszerre.

-Mégis ki vagy te,és mit keresel itt? - Kérdeztem mérgesen,hangom alig hallatszódott,mivel a pulóver tompította azt.

-Nem a tied az egész fal - morogta az idegen,akinek ugyanúgy tompa volt a hangja mint nekem,aztán mikor megfordult,szemei azonnal elárulták,hogy ki is ő,de mikor ő is belenézett az enyémbe,döbbenten bámult rám,majd egyszerre tört fel belőlünk a kérdés:

-TE?!

A búcsú ideje

Sziasztok!

Hát,nem tudom,hogy hol is kezdjem...
Gondoltam,hagyok nektek pár napot,hogy kommenteljetek,vagy adjatok valami visszajelzést,de semmi.Azt hittem,hogy sokatoknak elfoglaltsága van és azért nem,de rájöttem aztán,hogy miért.
Nem vagyok a legjobb író,és gondolom nem egy jó történetet írtam.
Szerettem ezt a történetet,és bőven van is még ihletem,de sajnos ha nincsen visszajelzés,vagy nézettség,akkor sajnos nem tudom folytatni a sztorit.Az eddigi kommenteket nagyon szépen köszönöm Cindy-nek!:)
Ha valaki szeretné,még hogy folytatódjon tovább a sztori,akkor kommenteljetek,ha pedig nem,akkor sajnálom,de itt a vége.
Hiányozni fog Gwen,a One Direction,El és Dan,Fear és Cam,az akciók,és a kísértő múltak...
A többi mind rajtatok múlik!;) Addig is sziasztok!

10.fejezet: ...az rosszul végződik

Helló!

Mivel a nézettsége igen nagy a blognak,ezért úgy gondolom,hogy folytatom.Viszont ha nem jön 2-nél több komment,akkor bezárom.Ne haragudjatok,én szívesen folytatnám,mert annyi ihletem van még,hogy az hihetetlen.Rengeteg fordulattal folytatnám,de ha nem kommenteltek,akkor ebből semmi nem lesz.
Ebben a részben viszont kiderül néhány titok a múltból.;))
Mindegy,nem azért jöttem,hogy most hegyi beszédet tartsak,csak ezt szerettem volna elmondani.Remélem azért nem haragszotok rám.:))
Kommenteket várom a végén!;)

xoxo Vicky

Elkerekedett szemekkel néztem a képernyőre,ahol az a jelenet játszódott le,mint 2010. június 19-én.Minden ami megtörtént azon a napon,az rögzítve lett.Elhomályosult tekintettel néztem Liam rezzenéstelen arcát,ami a képernyőt bámulta.Amikor elsötétült a kijelző,már nyúltam volna kivenni a lemezt,de egy erős kar visszarántott,így visszahuppantam az előző helyemre,aztán ismét felvillant a képernyő,és megint én jelentem meg rajta,ahogyan az árvaházból szökök meg...,még szerencse,hogy nem hallották a beszélgetést,mivel a szavak,amiket mi mondtunk,azokat egy zene 'fedett'.

2010. június 20

Idegesen nyitottam ki az ablakot,és néztem le,hogy körülbelül mekkorát eshetek a másodikról.

-Gwen,ne csinálj hülyeséget! - Ragadta meg a karomat Camille aggodalmasan.

-Miért?Nézzem azt,hogy mindenki nevet rajtam?Siránkozzak azért,mert innen ment el Alcide,akit talán soha többé nem láthatok?Minek maradjak itt?Ha elmegyek innen,akkor egy új életet kezdhetnék - magyaráztam hevesen,aztán ránéztem a két lányra,akik szomorúan néztek rám. - Gyertek velem - ajánlottam fel,miközben a paplanból összecsomózott 'kötélre' böktem.

-Nem - rázák egyszerre a fejüket.

-Remélem még találkozunk - mondtam nekik suttogva,és megfogva a 'kötelet',végigcsúszva azon értem földet.Szerencsémre senki sem vett észre,így szó nélkül eltűnhettem,minden megaláztatást magam mögött hagyva,elindultam arra a helyre,ahol talán életem nagy részét töltöttem.Amint beértem a zeneterembe,leültem a padlóra,és bekapcsoltam a kamerát,amit évek óta senki sem használt.Az első képkocka az volt,ahogyan én,anya,apa és Alcide mosolyogva néz a kamerába.Apámat ahogyan megláttam,szinte mogyoró méretűre zsugorodott a gyomrom.Lenyelve a nagy gombócot a torkomban,néztem tovább a felvételt,ahol most David és anya nevetett.A két nevetést meghallva,kicsordult egy könnycsepp a szememből,hiszen tudtam,hogy ezt már soha többé nem hallhatom.Aztán megjelent az a kép,ahogyan Alcide meccsén ülünk anyuval,és nézzük,hogyan lövi be a gólt,amikor oldalra pillantok,és meglátom az iskolám akkori legmenőbb fiúját.Anya mosolyogva bátorított,hogy menjek oda,de én csak hevesen ráztam meg a fejemet.Hirtelen kinyílt a teremajtó,és belépett a két barátnőm,kezükben egy-egy sporttáskával.Halvány mosolyt küldtem feléjük,aztán ismét a felvételnek szenteltem a figyelmemet.Következő kép az volt,ahogyan David nyakába ugrok,ahogyan Alcide is,és minket követően anya is,mivel David akkor jött haza a háborúból.Azután felvillant egy olyan kép,hogy anya énekel a színpadon,a közönség szinte őrjöngve fogadja,aztán felkonferálva engem is,énis a színpadon termek.Mosolyogva énekeljük együtt,hogy Why does love always feel like a battlefield,a battlefield,a battlefield?.Aztán egy kép rólam,ahogyan olvasok egy levelet,majd zokogva rogyok össze.Szinte sírva néztem végig a felvételt,miközben a két barátnőm nyugtatva simogatta a hátamat.Az utolsó felvétel az volt,hogy a temetőben állunk,én,anya,Alcide,és apa,miközben gyászosan nézünk magunk elé,kivéve anyát,aki üveges szemekkel meredt a koporsóra,és a fölötte levő képet nézte,amin az öccse mosolygott vissza rá,katonai egyenruhában...

Ismét elsötétült a képernyő,de mielőtt bármit is tehettem volna,Liam olyan erősen szorította a csuklómat,hogy azt hittem szinte eltöri.Amikor már megszólaltam volna,elindult egy újabb felvétel,ami nem olyan régi lehetett...

2011. május 07

Az utolsó menet után,fáradtan néztem a ringen kívül álló emberekre,akik a nevemet skandálva szurkoltak nekem.Miután sikeresen megnyertem ezt a versenyt is,nyúzottan mentem be az öltözőmbe,ahol a kesztyűmet a táskámba rejtettem,aztán a bandázst tekertem le a kezemről,amikor megéreztem,hogy valami hideg cső érinti meg a tarkómat,kezeimet magam mellé engedtem,és rezzenéstelenül néztem magam elé.

-Mit akarsz? - Kérdzetem hidegen.

-Cicám,kicsit rideg vagy - mondta Joe olyan hangon,amitől még a hideg is végigfutott rajtam. - Beszélgetni jöttem - mondta egyszerűen,de ismertem már annyira,hogy készül valamire.

-Nincs időm - vágtam rá ami legelőször eszembe jutott.

-Neked rám mindig van időd,ezt mindenki tudja - mondta mosolyogva,de ez a mosoly sem volt valami bíztató. - Ajánlatom van számodra - mondta komolyan.

-Kiszálltam a bizniszedből - mondtam neki rá sem nézve,és pakoltam el a többi cuccomat.

-Azt nem hinném - rázta a fejét nevetve. - Holnap hagynod kell magad,a meccsen,különben... - mondta nekem a tárgyra térve,amire felkaptam a fejemet.

-Különben mi?Bántasz?Megalázol?Azt kétlem - mondtam gúnyosan,majd a szekrénynek dőlve figyeltem a reakcióját.

-Különben a kis barátnőd fogja bánni - mondta undokan. - Hozzátok be! - Szólt ki az embereinek az előttem álló férfi,mire kinyílt az alumíniumból készült ajtó,és belépett rajta két szekrény méretű ember,akik Feart szorongatták kettejük között.

-Ha egy újjal is hozzá mersz érni - léptem közelebb fenyegetőzve,de a fegyverét a saját hasához emelte,aminek a csöve az enyémnek nyomódott.

-Ki kell érdemelni!Ha vesztesz a meccsen,akkor nem esik baja neki,és még pénzt is kapsz érte.Viszont ha nyersz,akkor sajnos csökkeni fog a barátaid létszáma - mondta megevtő mosollyal. - Mi a válaszod? - Nézett rám sürgetően,háta mögött láttam ahogyan Fearne hevesen rázza a fejét,hogy ne tegyem.

-Nem bánthatod a barátaimat!Megegyeztünk! - Mondtam neki felháborodva,utalva a legelső egyezségünkre.

-Változtak a szabályok - vonta meg a vállát,aztán egy laza mozdulattal elővette a bicskáját,amit Fearne tenyerébe szúrt bele,ami átjött még a kézfején is.A barátnőm hangosan sikított egyet,és halk zokogásba kezdett. - Ha nem mész bele,akkor a barátnődnek lassú és fájdalmas halála lesz - mondta mérgesen.

-Ne tedd Gwen! - Mondta nekem sírva Fear,de Joe egy pofonnal elhallgattatta őt.

-Bele megyek,csak engedd el! - Mondtam neki könyörögve,mire ő intett az embereinek,és azok a földre lökték a lányt,akinek a kezéből ömlött a vér.

-Akkor jövőhéten ugyanekkor - intett hátra sem nézve,és kiment az ajtón.Sietve hajoltam le a földön szenvedő lányhoz,aki egyenletlenül kapkodta a levegőt a sok sírástól.

-Ígérem minden rendben lesz - suttogtam neki,és elindultunk a legközelebbi kórházba...

*Fél év múlva*

-Gwen készen állsz? - Nézett rám Camille sóhajtva,amire én csak bólintottam egyet.A fekete gyilkoló eszközt elrejtettem a kabátom zsebébe,és utoljára visszanéztem Jeremyre,aki idegesen nézett végig rajtunk.

-Gwen,én... - kezdett bele a magyarázkodásába,de közbevágtam.

-Féltesz,de hidd el,ennyi edzés után,túléljük - nyugtattam meg,és nyomtam egy gyors puszit az arcára,majd vissza sem nézve,elindultunk arra a helyre,ahol a pénzt szereztem mindennapi betevőre.

-Cicám,mégis csak eljöttél? - Üdvözölt Joe undorító mosollyal az arcán. - Ahogy látom a kis barátnőidet is elhoztad - nézett át a vállam felett,majd vissza rám. - Azt hittem,hogy mi egy kicsit kettesben lehetünk - húzott magához a derekamtól fogva,nekem pedig majdnem felfordult a gyomrom tőle,de nem eshettem ki a szerepéből.

-Tudod,arra gondoltam,hogy mi lenne,ha többen lennénk - búgtam a fülébe,miközben intettem egy halványat a lányoknak,akik egyszerre ütötték le a két 'szekrényt',Joe pedig értetlenül lökött el magától.

-Te becsaptál! - Dörrent rám,és keresni kezdte a pisztolyát,de Fearne egy egyszerű dobással eltalálta az egyik kezét egy hasonló késsel,mint amivel Joe fél évvel ezelőtt Fear kezét. - Bassza meg! - Kiáltott fel fájdalmasan,és hirtelen a másik kezét is eltalálta Fear,amire ugyan az volt a reakciója mint az előbb.Camille egy laza mozdulattal ágyékon rúgta a férfit,aki ismét fájdalmasan nyögött fel.

-Mi az utolsó mondatod? - Kérdeztem tőle,elésétálva,közben a kabátomban szorongattam a fegyvert.

-Remélem holtan fogod találni az öcsédet - mondta gúnyosan.Ez volt az a pillanat,amikor nekem elszállt az agyam,és a szívébe lőttem.Üveges szemekkel néztem magam elé,amikor kijöttünk a helyről,de a lányok simogatva nyugtattak engem.

-Már nem fog bántani - suttogta Camille megtörten,hiszen talán benne tette a legnagyobb kárt.Hárman,szótlanul mentünk végig az utcán,új otthont és munkát keresve magunknak...

Már a sírás határán álltam,és abban reménykedtem,hogy végre vége van a megalázásomnak.Tévedtem...

2011. december 02

Undorodva magamtól léptem be a szoba szerű helyiségbe,ahol a tükörből egy aránylag normális kinézetű lány nézett vissza rám,de kevesen tudják rólam,hogy a lelkem porrázúzott.Sóhajtva vettem le magamról a ruhát,és kaptam magamra a fehérnemű szerűséget,ami eleve keveset takart,de ez volt a lényeg.Sok mocskos alak fordult meg nálunk,viszont senki sem használt ki minket.Erősebben sminkeltem ki magam,mint ahogyan általában szoktam.Amikor a rúzst kentem fel magamra,megpillantottam az éppen akkor érkező Feart,akit Camille váltott le.

-Minden oké? - Fürkészte az arcomat,ami cseppet sem volt bíztató.

-Nem akarom ezt csinálni - mondtam ki ami már régóta piszkált.

-Mi sem szeretjük ezt,de mással nem tudjuk megkeresni a pénzt.Te is tudod,hogy össze kell még dobni pár dollárt,és akkor eltűnhetünk innen - simította ki az arcomból a hajamat.

-Tudom,de reménykedjünk,hogy nem sokat kell már itt lenni - csóváltam a fejemet szomorkásan. - Jó fej aki bent van? - Kérdeztem témát váltva.

-Egy iszonyatosan helyes pasi van bent.Kíváncsi leszek,hogy mit fogsz mondani - mondta kuncogva. - Amúgy meg kedves,és nem részeg mint a többi - mondta mosolyogva,aztán hátam mögé nézve elnevette magát. - Na milyen? - Kérdezte Camillet Fearne,de a fekete hajú barátnőnk ámuldzva nézte az ajtót,ahonnan az előbb kijött.

-Kikészítettem - nevette el magát. - Ez a legjobb - kacsintott rám Cam,mire én kiléptem a szobából,és a rúdhoz mentem,ami előtt ott ült egy huszas éveiben járó fiú,aki féloldalas mosollyal ajándékozott meg.A zene elindult,én pedig egy rutinos mozdulattal 'tekeregtem' a vashenger körül,majd mikor a lábam ismét a talajon volt,jobban megnéztem a srácot,aki nagyot nyelve mért végig,ahogyan én is őt.Pár napos borostája,csillogó csokoládébarna szemei és az arcán levő mosoly,ami még mindig nem olvadt le róla,szexissé tette a megjelenését.Főleg a fekete-fehér elegáns öltözéke...Mikor már tudtam,hogy a szám a vége felénél jár,kecsesen lépkedtem elé,és hajoltam le hozzá,úgy,hogy az arcunk egy magasságba legyen,szemei elidőztek a dekoltázsomon,amit nem sok takart,majd mikor észbe kapott,már ajkai majdnem súrolták az enyémet,mikor a zene abbamaradt.

-Sajnos lejárt az idő - mondtam neki tettetett szomorúsággal és elléptem tőle,ő meg szélesen elvigyorodott,de megszólalni nem tudott.Nevetve mentem be a lányokhoz,akik teljesen felöltözve vártak rám.

-Mit csináltál? - Kérdezte kíváncsian Camille.

-Majdnem megcsókoltam,mikor az idő lejárt - mondtam számat megharapva,amin mindketten felnevettek.

-Kiéheztettük szegényt - rázta meg a fejét nevetve Fearne.Vigyorogva öltöztem fel,és mostam le magamról a sminket,aztán gyorsan felkentem magamra egy keveset,amit mindig.Mikor kimentünk az öltözőből,a főnökünk George várt ránk,három borítékkal.

-Mi az George? - Vontam fel a szemöldökömet kérdőn,amikor hozzá értünk.

-A fizetésetek - nyomta a kezünkbe mosolyogva. - Amúgy nemrég ment el egy fiú,aki a háromszorosát adta annak az árát,amit kapni szoktatok.Azt mondta ti vagytok a legjobbak,és az arany ruhás kikészítette őt - mondta visszaemlékezve,a lányok a mondat első felénél ragadtak le,míg én a másodiknál. - Menjetek,mert jönnek az esti műszakosok - mondta kiterelgetve minket,mi meg kimentünk az utcára ahol egyszerre szólaltunk meg.

-Hű - mondtuk döbbenten.

-A háromszorosa?Ez biztos valami üzletember volt - monta hüledezve Camille.

-Te voltál arany ruhában! - Mondta felismerve Fearne,amin felnevettem. - Te igazi dög vagy - mondta nevetve.

-Mikor utazunk? - Kérdezte Camille mosolyogva,miközben a lerobbant házunkba mentünk,ahol eddig laktunk.

-Szerintem már ma este is mehetünk,de ez attól függ,hogy mikor indul a járat - mondtam sóhajtva,és megvártuk amíg Fearne kinyitja az ajtót,amin nyugodtan léphettünk be...

Hála az égnek vége lett az egésznek,mert kikapcsolt a lejátszó is,ami jelezte,hogy nincsen több felvétel.Oldalra nézve láttam a két barátnőmet,akik lefehéredve meredtek a sötét képernyőre,míg én a sírásomat visszafolytva kaptam a fejemet Liam irányába,aki még mindig a csuklóm eltörésén dolgozott.Mikor eljutott a tudatáig,undorodva engedett el,és emelte rám nagy barna szemeit.

-Mikor akartad elmondani? - Kérdezte suttogva,miközben felállt.

-Liam én... - kezdtem bele remegő hanggal a magyarázkodásba,de idegesen fordult meg,amitől nem kicsit ijedtem meg.

-Mikor akartad ezt elmondani?!Mi?!Mikor akartad elmondani,hogy pénzért öltél embereket?Vagy,hogy fél New Yorkkal feküdtél le azért,hogy legyen pénzed?! - Kérdezte kiabálva,és közben egyre közelebb jött hozzám.A többiek felocsúdva a döbbenettől néztek rám,szemeiket pedig kettőnk közt járatták.

-Nem feküdtem le senkivel értsd már meg!Legfőképp nem öltem pénzért embert! - Mondtam idegesen,éreztem közben,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.

-Akkor miért ölted meg azt az embert?! - Csattant fel dühösen.

-Liam vegyél vissza! - Szólt rá Danielle mérgesen.

-Ne szólj ebbe bele! - Dörrent rá szegény lányra,aki a barátja viselkedésén nagyon meglepődött. - Ti meg hagytátok ezt neki!Nektek is elment az eszetek?! - Kiabálta le a két lány fejét,akik nagyot nyelve húzták össze magukat.

-Őket ne keverd ebbe bele! - Mordultam fel. - Nem ők tehetnek róla,hogy az apád tönkre tette az életemet! - Mondtam kiabálva,amikor megéreztem,hogy egy kéz csattan az arcomon.Éreztem,hogy égni kezd a jobb arcfelem,de nem tettem semmit.Rezzenéstelenül néztem Liam szemébe,aki szikrázó szemekkel meredt az enyémbe.

-Neked elment az eszed? - Kérdezte döbbenten Eleanor,aki odajött hozzám,és kezével az arcomról egy laza mozdulattal letörölte az alapozót,ezzel felfedve a titkomat.Amint meglátta kék-zöld arcomat elsápadva lépett el tőlem,és nézte még mindig azt a pontot.

-Takarodj innen kifelé - suttogta elkerekedett szemekkel Danielle,miközben még mindig rajtunk járatta szemeit.Mondatára Liam meglepődve nézett barátnőjére,de meg sem mozdult. - Nem hallottad?!Tűnk innen el! - Kiabálta el magát idegesen,amire a többiek ijedten pattantak fel a kanapéról,és indultak az ajtó irányába.

-Danielle,ezt te sem gondolhatod komolyan - nézett rá hitetlenkedve Liam,mikor egyszer csak Dani keze csattant most Liam arcán,aki ledöbbenve meredt a lányra.Idegesen indult ki az ajtón,de mielőtt kiléphetett volna,elém állt,és mélyen a szemembe nézett. - Remélem örülsz - mondta morogva,aztán vissza sem nézve elindult ki az ajtón,majd mikor az becsukódott mögötte,szinte kiszakadt belőlem a zokogás.

-Gwen!Gwendolyn! - Rázogatta a karomat Eleanor,de meg sem hallva ezeket a szavakat,sírtam tovább.

-Gwendolyn! - Szólt rám erőteljesebben Danielle,mire abbahagytam a sírást. - Mi ez a videó?Igaz ez? - Kérdezte tőlem felvont szemöldökkel,mi pedig a lányokkal szégyenkezve sütöttük le a szemünket.

-Nézd mi tényleg nem így akartuk,hogy megtudjátok,csak... - kezdett bele Camille,de El félbeszakította.

-Jól vagytok? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.

-A kérdés az,hogy Gwen jól van-e - néztek rám mindannyian.

-Igen - bólintottam bátortalanul. - De szerintem megyek lefeküdni - mondtam nekik ásítva. - Nem lenne baj,ha itt aludnék? - Kérdeztem tőlük félve,de a két lány csak bólintott,majd miután Danielle a kezembe nyomott egy pizsama szerűséget,aztán bezárkóztam a fürdőbe,ahol levettem magamról minden ruhát.Miközben a víz végigfolyt rajtam,a kabin tükörképében láttam meg azt a rajzot,ami a hátamat díszítette.Az egész hátamat beborítja a cseresznyefa virága.Mosolyogva ráztam meg a fejemet,és tanulmányoztam tovább a teotválásaimat,amiket régóta viselek.A csuklómon levő végtelen jel,ami számomra azért fontos,mert David is ilyet viselt a csuklóján,mielőtt a hazáját szolgálta volna.Az arcomon a könnyek csak úgy patakokban folytak az emlékek hatására,de a hideg víz hamar visszarántott a valóságba.Miután kiszálltam a kabinból,szárazra töröltem meg magam,és visszamentem a többiekhez,akiknek már nyomuk sem volt a nappaliban.Kimentem a konyhából,ahol csináltam magamnak egy bögre forró teát,amikor azt megcsináltam,leültem a kanapéra,bekapcsoltam a tévét,és nézni kezdtem a kedvenc mesémet.Miközben a mesére próbáltam koncentrálni,valami mégis elvonta aigyelmemet.Szemeim az asztalra tévedtek,ahol egy szakadt könyvet találtam.Kíváncsian nyúltam érte,majd mikor megláttam a borítóját,a számat szinte eltátottam a döbbenettől.

9.fejezet: Ami jól kezdődik...

Helló!

Mint látjátok meghoztam a kilencediket,viszont van egy-két hírem.
Mivel nem jön olyan sok komment mint eddig,ezért fontolgatom,hogy bezárom a blogot.Hiszen nagy a nézettsége,viszont senki sem nyilvánítja ki a véleményét,pedig igazán kíváncsi vagyok rájuk.Iszonyatosan sok ihletem van,de az így nem lesz jó,hogy nincsenek kommentek.Amik eddig jöttek,azokat köszönöm Cindy-nek.:) A másik pedig az,hogy a részhez lennének kérdéseim:
1.Szerintetek mi köze van Jeremynek Gwen múltjához?
2.Ki lehetett az 5.fejezetben az a bizonyos "Ismeretlen"?
3.Miért fogadta a közönség Gwent régi ismerősként?
4.És mi lehetett azon a bizonyos DVD-n?
A linkeket lilával jelöltem,így megtudjátok különböztetni.:)
Kommenteket várom,mint mindig.:)

xoxo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és ültem fel a hatalmas francia ágyba.Percekig bambulhattam,míg nem egy hangos puffanás ki nem rázott onnan.A zajt káromkodások követték,amire kimentem a szobámból,és a hangosan nevető Fearneval és a földön fetrengő Camilleval találtam szembe magam.A látványon én is elkezdtem nevetni,de látva Cam gyilkos tekintetét,inkább befogtam és segítettem neki felállni.

-Hogy sikerült neked elesned? - Kérdeztem kuncogva.

-Megbotlottam a lábamban - fintorgott,amin én majdnem elnevettem magam,de nem tettem.

-Szerintem öltözzünk fel,menjünk le reggelizni,aztán kitaláljuk még a mai napot - adott ötletet Fear,amire mi beleegyezően bólintottunk Cammel.Miután nehezen,de kiterlegettem a lányokat a lakosztályból,elindultam a fürdőbe,ahol nem kicsit fogadott érdekes látvány.Az arcomon a duzzanat sokkal lejjebb ment,de a foltok még mindig ott éktelenkedtek az arcomon.Sóhajtva vetkőztem le meztelenre,és álltam be a zuhanyrózsa alá,és hűsítettem le magam a reggeli hideg fürdővel.Miközben magamra folyattam a vizet,a kezeimet is jobban szemügyre vettem,amik már nem voltak annyira sebesek.Amikor kiszálltam a zuhanykabinból,felkentem magamra egy kis alapozót,de csak annyit,hogy ne látszódjanak a lilulások.Mikor ezekkel készen lettem,magamra kaptam egy lazább összeállítást,és kimentem a folyosóra,ahol a lányok már türelmetlenül ácsorogva vártak rám. - Végre,hogy kiértél! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fear amint meglátott,aztán beszálltunk a liftbe.

-Szerintetek felismernek minket? - Tette fel a kérdését Camille.

-Enegem már nem érdekel,hogy mit csinálnak.Nem azért vagyunk itt,hogy bújkáljunk,és amúgyis,az évekkel ezelőtt történt - ráztam meg a fejemet mérgesen.

-Igazad van - bólintott beleegyezően a két lány,amikor megszólalt a lift csilingelő hangja,ami azt jelezte,hogy leértünk a földszintre.Mikor kiszálltunk a felvonóból,elindultunk az 'étterem' irányába,ahol leültünk a legközelebbi asztalhoz.

-Jó reggelt,mit hozhat... - kezdett bele a pincér,akinek a hangját rögtön felismertem és gondolom ő is megismert minket. - Crine? - Kérdezte hitetlenül,de amikor felnéztem,szembetaláltam magam egy régi ismerőssel,aki elkerekedett szemekkel nézett ránk.

-Tellwick - biccentettem hidegen.

-Mit kerestek ti itt? - Tette fel a kérdését mérgesen.

-Ahhoz semmi közöd - morogtam idegesen. - Amúgy meg három kávé lesz - mondtam az előző kérdésére a válaszomat.

-Jó - firkantotta le a papírra. - Áruld már el,hogy mit keresel itt,te meg a csürhéd - dörrent rám dühösen.

-Vigyázz a szádra Tellwick!A végén még eljár a kezem - mondta szikrázó szemekkel Fearne,mire a szőke hajú fiú csöndben maradt,és újra rám emelte két szép szemét.

-Ha megint azért jöttél,hogy... - kezdett bele újabb papolásba,de félbeszakítottam.

-Ne aggódj,nem.Eszembe sem jutott - mondtam szemforgatva,amin halványan elmosolyodott,de le is törölte az arcáról azt a mosolyt.

-Akkor miért rontjátok itt a levegőt? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Téged vallatsért fizetnek,vagy azért mert pincér vagy? - Emelte égnek a tekintetét Camille,mire Jeremy összeráncolt homlokkal mérte végig a lányt.

-Legutóbbi találkozásunkkor még barna voltál - jegyezte meg,miközben a szőke fürtjeit nézte.

-Változtam azóta - vonta meg a vállát Cam.

-Ahogyan mindannyian - motyogta orra alatt,és a kezében levő papírtömbbel elment a rendelésünkért.Sóhajtva néztem a két lányra,akik izzó szemekkel néztek a fiú után.Hiszen kockázatos úgy itt lenni,miközben bárki beszámolhat Liamnek rólam,vagy a múltamról...Hirtelen annyit láttam,hogy Jeremy alól kicsúszik a talaj,és a rendelésünk egyenesen rá ömlik,amit Loki lelkesen nyalogat le az arcáról.Először döbbenten,aztán nevetve néztem Jeremyt,amint próbál feltápászkodni a földről,de a kis fekete szőrgombóc nem engedi.Vigyorogva mentem hozzá felsegíteni. - Te kutyád? - Nézett rám kérdőn,amikor Loki a kezemben volt,és az arcomat nyalogatta.

-Nem teljesen,de így is mondhatjuk - nevettem el magam,és ő is megdögönyözte a kezemben levő kutyát.

-Gwen!Jesszus!Köszi,hogy megfogtad! - Hallottam meg magam mögött egy hálás hangot,azzal az akcentussal,amitől Cam szerintem elájulna. - Szia - köszönt a mellettem álló fiúnak. - Liam aggódik,mert tegnap este óta nem találkoztatok - kezdett bele a magyarázkodásba,miközben átadtam a kutyát neki a pórázzal együtt.

-Azt tudod,hogy neked nem való kutya? - Kérdeztem cinikusan,utalva arra,hogy megszökött tőle az eb. - Amúgy ő itt Jeremy - böktem a régi ismerősöm felé - ő meg Niall - mutattam be a dalospacsirtát,aki kevesen mosolygott Jeremyre. - Sajnos nekünk mennünk kell,de még találkozunk - ragadtam meg Niall kezét,és a lift felé kezdtem húzni,ahová a lányok is követtek. - Jeremyről egy szótsem szólhatsz senkinek.Értve? - Mondtam neki fenyegető hangnembe,mire az Ír srác unottan bólintott.

-Miért mentetek el tegnap olyan hamar? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel.Számat rágcsálva néztem a két lányra,akik közül az egyik szólalt meg.

-Fáradtak voltunk,és nem akartunk zavarni titeket - mondta sóhajtva Fearne.Niall hitetlen pillantásokat lövellt felénk,aztán kinyílt a lift ajtaja,és a szőke hajú énekes,a lakosztályhoz kezdett lökdösni,ahová beléptünk.

-Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz? - Kérdezte felháborodva Liam amint beértünk.

-Payne,most vegyél vissza!Egyben van,és kész!Nem kell aggódni! - Csattant fel mérgesen Ferne,ezzel a védelmemre kelve.

-Nagyon egyben van - motyogta halkan Louis,mire én dühösen néztem rá.

-Hétkor lesz a koncert,addig próbáljátok összekapni magatokat - monda gúnyosan Harry,mi pedig Fear arcát látva,majdnem elnevettük magunkat Camilleval.

-Édesem,ha te azt hiszed,hogy több időt töltünk mi hárman a ruha válogatással,akkor el kell,hogy mondjam,nagyot tévedsz - ütögette meg az arcát,mint a kisgyerekeknek.Na ekkor jött el az a pillanat,amiko belőlem kitört a nevetés.

-Fogadni mernék,hogy mi hamarabb elkészülünk mint ti - nézett a barna hajú baránőnkre,aki felvonta egyik szemöldökét,és kezeit csípőjére helyezte.

-Úgy gondolod? - Kérdezte kihívóan Fearne,Harry pedig határozottan bólintott egyet. - Rendben.Akkor ha te nyersz,bármit kérhetsz tőlem - tette fel az ajánlatot sóhajtva,mire Haroldnak felcsillantak a szemei. - Viszont ha én,akkor egy szál alsónadrágban kell kimenned a legközelebbi koncerteden a színpadra,és el kell majd énekelned úgy az utolsó számot - mondta lenézően,Harry pedig kikerekedett szemekkel nézte az előtte álló lányt. - Biztos,hogy fogadni akarsz? - Kérdezte gúnyosan,amire meg is kapta a (meglepő) választ.

-Biztos - nyújtotta a kezét,és kezet ráztak.

-Nem lesz jó vége - rázta a fejét Camille ezzel kifejtve nemtetszését.

-New York után mi a következő helyszín? - Kérdeztem a falnak dőlve.

-Majd meglátjátok - legyintett Liam,aztán Ellie az ajtóhoz ment,amin kopogtak.Amikor kinyitotta az ajtót,mindenki kíváncsian pillázta a túloldalán levő futár fiút,aki lehajtott fejjel,egy papírt Eleanor kezébe nyomva,el is tűnt. - Ez érdekes volt - motyogta döbbenten a bátyám.

-Mi lehet az? - Kérdezte Louis ugrándozva,akárcsak egy kisgyerek.

-Nem tudom,de a súlyából ítélve,valami könnyű dolog lehet - mondta El vállát megvonva. - Bontsuk ki - mondta,de mielőtt kinyitotta volna,Liam kikapta a kezéből a csomagot.

-Majd este,koncert után megnézzük - mondta sóhajtva. - Menjetek öltözni,majd később találkozunk - lökdösött ki minket az ajtón.Fejemet csóválva néztem a két lányra,akik mosolyogva néztek össze.

-Menjünk öltözni.A végén még vesztesz - intéztem az utolsó mondatot Fearnak,aki gyorsan kapcsolt,és el is tűnt a szobájában,ahogyan Camille is tette.Nevetve mentem be a sajátomba,ahol lefürödtem,majd felvettem a kikészített ruhámat.Amikor éppen a hajamat göndörítettem,a lányok szó nélkül csörtettek be a szobába.Amint megláttam a két lányt,a szám tátva maradt.Camille most sem hazudtolta meg magát,így felvett egy kicsit nőiesebbet,ellentétben Fearneval,aki kihívóbbat vett fel,mint a szőke barátnőnk.Döbbenten meredtünk egymásra,aztán Cam szólalt meg először.

-Kinek öltöztél ki? - Kérdezte vigyorogva.

-Valamivel ki kell készíteni Liamet - vontam vállat,miközben a hajvasalót tettem el. - Ha Niall meglát... - kezdtem bele,de heves fejcsóválása félbe szakított.

-Maximum átnéz rajtam - fejezte be helyettem a mondatot,igen rosszul. - Viszont ha Harry meglátja Feart az álla a padlót fogja súrolni - nézett a mellette állóra,aki csak megforgatta szemeit,majd sürgetően nézett ránk.

-Indulhatunk?Nem szeretnék annak az éneklő baromnak ugrálni,ha neki kedve tartja - morogta,és kezünknél fogva rángatott ki a lakosztályból.Mikor a lift hangja jelzett,hogy leértünk,Fearne szerencséjére,mi értünk le legelőször.Amikor Fearneban tudatosult,hogy ő nyert,egy elégedett mosolyt intézett felénk,aztán velünk együtt szugerálta a liftajtót,hogy jelenjenek már meg a többiek.Hirtelen kinyílt az ajtó,de nem azok jelentek meg mögötte akiket annyira vártunk,hanem Eleanor és Danielle.Mindketten eszméletlenül,mégis visszafogottan néztek ki,habár El talán kicsit kevesebb ruhát vett fel,de ez is csak részletkérdése.Mikor megláttak minket tátott szájjal bámultak ránk. - Ennyire azért nem jó - forgatta meg a szemeit Fearne,ami visszarántotta a lányokat a valóságba,és elnevették magukat.

-A fiúk nemsokára lejönnek - mondta mosolyogva Danielle,aztán rámnézett. - Ha Liam meglát - rázta nevetve a fejét,amin én is elvigyorodtam.

-Cam,te nagyon jól nézel ki - mondta elismerően Eleanor,amint végignézett Camillen,aki elpirulva hajtotta le a fejét.Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna újra,a lift csilingelt egyet,és kinyílt újra az ajtó,immáron teljes létszámmal,köztük a közönségesen kiöltözött Perriet.Liam amikor meglátott,szinte kővé dermedt,és úgy meredt rám.Szemeiben a hitetlenség,és a düh keveréke tükröződött,majd elém lépett,és szorosan kezei közé fogták a csuklómat.

-Túllőttél a célon - morogta az arcomba mérgesen.

-Mire célzol? - Tettetettem az ártatlant,és nagyokat pislogva néztem szemeibe.

-Tudod te azt jól - mondta még mindig dörmögve,és szerelme mellé lépett,akinek valamit súgott a fülébe,de Danielle csak hevesen rázni kezdte a fejét.

-Harry!Jól vagy? - Lengette barátja előtt a kezét Louis,de Harold barátunk nem reagált erre sem,csak bámulta tovább Fearnet,szemei főleg barátnőm dekoltázsán időztek el,amit Fear egy elégedett vigyorral intézett el. - Úgy látom vesztettél haver - motyogta Harrynek,akinek rögtön visszatért az a maradék esze,és szikrákat szóró szemekkel nézett az előtte álló lányra,mire Fear nevetve borzolta össze a haját,és lépett el tőle.

-Mehetünk? - Kérdezte a bátyám még mindig mérgesen,szemeit pedig rajtam járatta végig.Válaszul mindenki csak bólintott,és ahogyan kiértünk a hotelből,beültünk a limuzinba...mármint beültünk volna,ha valaki nem ragadja meg a karomat,és ránt vissza.Értetlenül néztem a karomat szorongató Jeremyre,aki aggódva nézett rám.

-Vigyázz magadra - nyomott puszit a homlokomra,én pedig bólintottam egyet,és szorosan megöleltem amit meglepve,de viszonzott.

-Gwendolyn! - Förmedt rám Liam idegesen az autóból,én meg elváltam a barátomtól,és sóhajtva szálltam be a járműbe,egyenesen Camille mellé,aki mosolyogva nézett rám. - Ez meg ki volt? - Kérdezte Liam összevont szemöldökkel,és fortyogva méregetett.

-Nem mindegy az? - Kérdezte Fearne,választ adva helyettem,mivel én elmélyülten bámultam ki az ablakon,ahonnan a mellettünk elsuhanó kivilágított utcákat láttam.Mikor hirtelen lefékezett a kocsi,morogva szálltam ki az autóból,és indultam el a többiekkel karöltve a hatalmas arénába,ami jelenleg pangott az ürességtől.

-Hol vannak a "rajongók"? - Mutattam nyuszifület.

-Fél óra múlva kezdődik a koncert,csak a bemelegítés miatt jöttünk hamarabb - válaszolt lenézően a kérdésemre Zayn,amikor egy percre is elszakadt Perrie szájától,de amint kimondta a szavakat,már egymás szájában kutakodtak tovább.A lányokkal szitkozódva mentünk be a hátsó bejáraton,és indultunk el a hatalmas kanapéhoz,ami egymagában állt a szoba közepén.Nem csoda,hogy ez a V.I.P. részleg...Szemforgatva dobtam le magam a lányok mellé,és nyomkodni kezdtem a telefonomat,amikor is meghallottunk egy hatalmas csattanást,és azt követő káromkodást,majd Eleanor sikítását.Kíváncsian kaptuk oda a fejünket,hogy mi lehet a baj,amikor is Louist hozták oda hozzánk,és ültették le a kanapéra.

-Mi történt? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,és úgy néztem a könnyeit visszafolytó fiúra.

-Hülyültünk,mikor Louis egyszer csak elcsúszott,és beverte a térdét.Most meg nem tud ráállni - hadarta le ijedten Hazza.

-Vedd le a gatyád - néztem a sérült fiúra,aki elkerekedett szemekkel nézett rám,ahogyan a többiek is,kivéve a két barátnőmet,akik már jól ismerték a járást. - Ne aggódj,nem nyúlok hozzád úgy,mielőtt rosszra gondolnál - mondtam unottan,kihangsúlyozva az 'úgy' szót,mire Louis nehezen,de lerángatta magáról a nadrágot,és jobb térdét fájlalva nyögött fel. - Harapj rá erre - nyújtottam át a kabátomat összegöngyörgetve,amit értetlenül,de elfogadott. - Fájni fog - motyogtam halkan,és erősen megnyomtam afájó pontot,ezzel megvizsgálva,hogy pontosan mi is a baja.Tettemre Louis szinte kiszakította fogaival a dzsekimet,amit valahogyan nem bántam. - Csak ficam - ráztam a fejemet megkönnyebbülve,és a fiúkra néztem. - Pár nap és rendbe jön - vontam vállat,és újra helyet foglaltam a lányok mellett.Kijelentésemre a fiúk döbbenten néztek rám,ahogyan a három barátnő is. - Mi az? - Kérdeztem tőlük értetlen arccal.

-Nem tud lábra állni!Szerinted így hogy lépünk majd fel?! - Csattant fel Niall idegesen.

-Felléptek nélküle - mondtam elnézően.

-Louis nélkül nem lépünk fel!Ha Louis nem jön,akkor lemondjuk a koncertet! - Mondta Liam dühösen nekem.

-Ezt komolyan mondod?! - Háborodtam fel pillanatok alatt,amit senki sem értett. - Több ezer rajongótok jött el,hogy lásson titeket a színpadon ugrándozni,erre ti csak annyival lefújjátok,hogy ez a félkegyelmű lesérült?!Ti meghibbantatok?! - Kérdeztem őket kiabálva,miközben a nézőtér felé böktem,ami már kezdett megtelni.A fiúk egy egyszerű bólintással lerendezték a reakciómat. - Nem azért fizettek ki több dollárt,hogy az üres színpadot nézzék öt percig,aztán haza menjenek! - Mondtam fújtatva,és ránéztem a két lányra,akik idegesen nézték a fiúkat.

-Mit akarsz csinálni?Van jobb ötleted? - Kérdezte Zayn gúnyosan.

-Énekeljen Perrie - adtam ötletet,és a barátnője felé mutattam,aki neve hallatára megvetően nézett rám.

-Nem!Az biztos!Én a Little Mix nélkül nem éneklek!Különben is!Nem melegítettem be a hangszálaimat! - Mondta mérgesen,nekem pedig kezdett fogyni a türelmem,amikor meghallottam egy ismerős dallamot.Hitetlenkedve néztem a két lányra,akik ártatlanul pislogtak rám,míg a többiek értetlenül hallgatták a zenét.Gyors mozdulattal vettem ki az egyik statiszta kezéből a mikrofont,és néztem a fiúkra.

-Sokkal jöttök nekem - mondtam nekik idegesen,aztán folytattam a soromat. - One day when the light is glowing... - folytattam a dalt,és amikor a közönség meghallotta a hangomat,először mindenki ledöbbent,aztán egy egetrengető sikollyal fogadtak.Mosolyogva énekeltem tovább a sorokat a Jeremyvel,aki csak 'viruálisan' volt velem.A zene ritmusára ugrált egyszerre a közönség,amit élvezet volt nézni is,de átélni méginkább.Ahogyan vége lett a számnak,vigyorogva szóltam bele a mikrofonba. -Jó estét New York! - Kiáltottam örömteljesen,mire a válasz szintén egy sikítás volt,akárcsak legelőször. - Mint látjátok,nem a One Direction lép itt fel ma este,hanem én - kezdtem bele a magyarázkodásba,amit senki sem értett. - Mivel Louis,véletlenül elesett,így kificcamodott a térde,így sajnos ma nem tud színpadra állni - mondtam tettetett szomorúsággal,amire a közönség egy szomorú "ó"-val reagált le. - Így maradtam én,mivel a fiúk nem képesek egymás nélkül fellépni,és nem akarják,hogy szenvedjen,ezért mellette maradtak,és szorgosan ápolják szegényt - szépítettem a dolgot -,szóval mit szólnátok ahhoz,ha ma én énekelnék nektek? - Kérdeztem mostmár mosolyogva,amire a közönség újabb sikítással reagált. - Ezt a számot szerintem sokan ismeritek - mondtam kuncogva a mikrofonba,és elindult a Let there be love,aminek a refrénét a közönség velem együtt énekelte. - Látom nagyon ügyesek vagytok - nevettem el magam látva a közönséget,akik lelkesen tomboltak a zenémre,reakciómra a zenehallgatók felnevettek. - Nem tudom,hogy ki mennyire emlékszik Camillera - sandítottam oldalra a két barátnőmre,mire az említett elvörösödve hajtotta le a fejét,míg a másik nevetve nézte a szőkeséget,a közönség visongani kezdett a név hallatára. - Mit szólnátok,ha ma ő is énekelne nektek? - Tettem fel a kérdést,amire a válasz,egy igen hangos igen volt. - Gyere fel Cam - fordultam teljes testtel Camille felé,aki nevetve rázta a fejét,de végül a színpadra merészkedett,ezzel leváltva engem.Nevetve pacsiztam le Fearneval,és néztük a szégyenlős barátnőnket,aki most elengedve magát a színpadon énekelte azt,hogy Shut up!.

-Most pedig jöjjön,a másik legjobb hangú ember a Földön,aki nem más,mint Fearne Wright! - Kiabálta bele a mikrofonba Fear nevét,aki kerek szemekkel nézte a kezébe nyomott mikrofont,aztán mosolyt erőltetve az arcára,kiment ő is arra a bizonyos deszkára,ahol azt a számot énekelte el,amit az árvaházban találtunk még ki...Halvány mosolyt megejtve felénk jött le a színpadról,és adta vissza a kezembe a mikrofont.

-Hát,ez valami eszméletlen volt! - Mondtam nevetve a mikrofonba,mire mindenki egyetértően sikongatott. - Most jöjjön egy olyan szám,amit akkor írtam,mikor bejártam a fél világot - mondtam kuncogva a szerkezetbe,és nekikezdtem az Around The World-öt,amit nagy ovációval fogadtak. - Most utoljára eléneklem két saját számomat,aztán a fiúktól is éneklek egy kicsit - vigyorogtam nekik,amire beleegyezően sikítottak egyet. - Viszont a következő számhoz,kellene a ti segítségetek is - kezdtem bele. - Mivel ebben a világban,már nem lehet telefon nélkül élni,így gondolom mindenkinek van telefonja.Szóval mindenki vegye elő,és világítson azzal - mondtam nekik komolyan,de senki sem mozdult meg. - Addig nem éneklek - jöttem elő az adú-ásszal,mire mindenki előkapta a telefonját. - Azt pedig kérem,hogy a dal végéig levegyék a világítást a színpadról - néztem rá a színpad közelében lévő egyik statisztára,aki kérésemet teljesítve vette le a fényt,és belekezdtem az Empty Words-be.Miközben énekeltem,eszembe jutott anya,a testvérem,és David a nagybátyám,akit mindennél jobban szerettem,így ezt a dalt is nekik írtam.Minden érzésemet beleadva énekeltem ki a hangokat,és oldalra nézve,a döbbent fiúbandával,és annak barátnőivel találtam szembe magam,kivéve a két barátnőmet,akik könnyezve nézték az előadásomat,hiszen tudták,hogy kiknek szól ez.Tudták,hogy a három személy,akiket egy pillanat alatt vesztettem el,azok mindennél fontosabbak,és nekik írtam ezt.Azt meg főleg,hogy az öcsém is köztük van,aki talán mára,már halott...A szám végére,a fények ismét kigyúltak,és minden figyelem újra rám terelődött. - Ez pedig akkor íródott,mikor nagyon magam alatt voltam,de a két barátnőm megtanította nekem,hogy ne csüggedjek,hiszen senki sem tökéletes - mondtam őszintén a mikrofonba,és nekikezdtem a Your Body-ba.Amikor fiatalabbak voltunk,és eléggé megaláztak,talán az volt a legjobb módszer a vígaszra,hogy írtam egy dalt,ami építi az önbecsülésemet,és másokét is. - És most mit szólnátok ahhoz,ha énekelnénk egy kicsit a fiúknak is? - Kérdeztem a közönséget,akik egy hangos sikollyal válaszoltak. - Rendben,viszont azt tudni kell rólam,hogy a srácok szövegeit nehezen jegyzem meg,így segítsetek nekem énekelni - mondtam mosolyogva,aztán felcsendült egy jól ismert dal,a Rock Me.Szinte tomboltam a színpadon,ám mikor a második refrén jött volna,a közönség felé tartottam a mikrofont,mintha nem tudnám a szöveget.'Érdekes módon' csak Liam részét énekeltem,a többit pedig a rajongók. -

I want you to hit the pedal

Heavy Metal

Show me you care - énekeltem ezt az egy sort,és az utolsó sorokat énekeltem egyedül,míg a többit a közönség. - Köszönöm szépen,hogy segítettetek - mondtam hálásan a rajongóknak. - És mit szólnátok,ha Louisnak is énekelnénk valamit,hogy jobban legyen? - Kérdeztem a sikítozó tiniket,válaszuk az 'igen' volt,így belekezdtem a Little Things-be.Tudom,kicsit régi,de valahogy ezt a számukat szeretem a fiúknak,és ezt könnyebb volt megtanulnom,így,hogy minden érzést beleadtak,ahogyan én is. - Köszönöm a figyelmeteket!Sajnos vége a koncertnek,de egyet megígérek nektek!Ha Louis felépül,akkor egy teljes One Direction fog fellépni nektek! - Mondtam a mikrofonba,és ezzel a végszóval lementem a színpadról,a döbbent arcú fiúkhoz,akik tátott szájjal meredtek rám. - Sokkal jöttök - nyomtam a bátyám kezébe a mikrofont,aki kerek szemekkel nézett még mindig arra a helyre,ahol az előbb énekeltem.

-Király voltál! - Ugrott a nyakamba Camille nevetve,amin én is felkuncogtam.

-Ti is jók voltatok - mondtam vigyorogva. - Honnan jött a Superhero? - Fordultam kérdőn Fearne felé,de ő csak megvonta a vállát.

-Rögtönöztem - mondta egyszerűen,majd ő is megszorongatott.Mikor már a limuzinban nyomorogtunk,Louis szólalt meg először a koncert óta.

-Köszönöm - mondta szinte suttogva,de még mindig le volt sokkolva.Mondatára lazán legyintettem,és kiszálltam a lányokkal karöltve a kocsiból,és elindultunk a szállodába,ahol a még mindig talpon levő Jeremy szolgálta fel a vendégeket.Amint meglátott minket,mosolyogva jött oda hozzánk,és szorított magához erősen.

-Ezzel meg mi van? - Kérdezte tőlünk,mikor meglátta Louist,akit Liam és Zayn cipelt el a liftig.

-Ficam - mondta monoton hangon Fearne,aztán gyorsan elköszöntünk tőle,és elindultunk a többiek után.Mikor felértünk az emeletre,bementünk Liam szobájába,és mindenki leült a kanapéra.

-Nézzük meg,hogy mi van abban a csomagban! - Mondta csillogó szemekkel Harry,mire Eleanor kibontotta a csomagot,amiben egy DVD lapult.Akkor még nem tudtam,hogy talán az a tárgy teheti tönkre az életemet...

8.fejezet: A csajos este,és azután...

Sziasztok!

Hát nem tudom mit mondjak...Sajnos mostanában egyre kevesebb kommentet kapok,aminek az okát nem tudom...Remélem ide kommentelni fogtok,és elmondjátok nekem,hogy mi az amin változtatni kéne.A végén kommenteljetek légyszíves!:)

 

xoxo Vicky

-Nem értem,hogy hogy lehetsz ennyire felelőtlen! - Járkált fel-alá idegesen Fearne,miután elmondtam a történetet. - Mit nem fogsz fel azon,hogy bajod eshet?!Talán megint kórházba akarsz kerülni?! - Csattant fel újból.

-Fearne! - Emeltem fel a hangomat,mire ő csöndbe maradt. - Nem esett bajom...legalábbis nem akkora.Nem kerültem kórházba,mert nem olyan súlyos!Igen,tudom,lehetett volna az is,de nem lett!Ne a rossz oldalát nézd,hanem a jót! - Mondtam dühösen.

-Gwen,mi csak féltünk!Nem akarjuk,hogy újból abba a csapdába ess,mint egy évvel ezelőtt. - Csóválta a fejét Camille,aki először szólalt meg mióta itt vagyunk.

-Nem fogok - motyogtam szemlesütve.

-Ígéred? - Kérdezte Fearne gyanakodva,amire felkaptam a fejemet,de látva tekintetét,inkább bólintottam. - Szerintem már ne menjünk vissza a többiekhez - nézett a szőke hajú barátnőnkre,aki megértően bólintott,és lehuppant mellém.

-Kéne valami,amivel kicsit lejjebb mehet a duzzanat - fürkészte az arcomat,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.Camille mondatára Fearne kiment a konyhába,ahonnan egy fagyasztott borsóval tért vissza,amit a kezembe nyomott.

-Mikor értél haza? - Kérdezte kíváncsian Fear.

-Későn - feleltem kurtán,aztán felszisszentem amikor az arcomhoz ért a jéghideg étel(?). - És mit csináljunk,délután hét órakor? - Kérdeztem a csajokat,mikor rápillantottam az órára,ami a falon csüngött.

-Mivel nem akarunk itt hagyni egyedül,ezért veled maradunk itt - forgatta meg a szemeit Cam,aztán felcsillantak a szemei. - Szerintem mosd le a sminked,aztán tartsunk hárman egy csajos estét.Úgyis régen volt olyan - mondta izgatottan,mire mi Fearneval nevetve bólintottunk rá. - Akkor mi is elkészülünk,aztán majd itt találkozunk. - Mondta izgatottan,aztán ki is húzta Fearnet a karjánál fogva.Kuncogva néztem az én idétlen barátnőimet,majd elinultam a fürdő felé,ahol amint megpillantottam magam a tükörbe,azt hittem,hogy elájulok.Az arcomat kék-zöld foltok tarkították,a bal arcom pedig fel volt dagadva.Ekkor eszembe jutott,hogy újra az vagyok,aki egy évvel ezelőtt,és gyátalán nem jó értelemben...Nehezen,de levakargattam magamról a festéket,és gyorsan lefürödtem,aztán felkapkodtam magamra a pizsamámat,majd ajtót nyitottam a két barátnőmnek,akik mosolyogva jöttek be az ajtón.

-Mi a terv holnapra? - Kérdezte törökülésbe vágva magát Fearne.

-Niall azt mondta,hogy koncert lesz holnap - mondta elvörösödve Camille,amire mi Fearral összenéztünk,és szélesen elmosolyodtunk. - Mi az?Min mosolyogtok? - Kérdezte értetlenül.

-Neked bejön az Ír gyerek? - Kérdeztem kuncogva,mire mégjobban elpirult.

-Csak egy kicsit - vallotta be motyogva. - De nem szeretnék most semmilyen kapcsolatot.Az egyetlen dolog amit szeretnék,az egy nagy tál popcorn,amit most meg is eszek - mondta,aztán belemarkolt a tálba,és az egész adagot a szájába dobta.

-Fear? - Néztünk rá az említettre,aki kérdésünkre ránk emelte a szemét.

-Isten ments!Ezek az elkényeztetett éneklő bohócok lennének azok,akikkel semmi pénzért nem járnék - mondta fújtatva,amin elmosolyodtam.

-Gwen? - Nézett rám kérdőn Camille,mire én értetlenül ráncoltam össze a homlokomat. - Melyik jön be neked? - Kérdezte egyértelműbben.

-Egyik sem.Liam a bátyám,Niall neked tetszik.Louis foglalt,Harry egy tapló.Zayn,pedig maga a kétlábon járó szerencsétlenség,ráadásul egy hisztérika a barátnője - mondtam nekik részletezve,amin mindketten felröhögtek.

-Kár,mert régen volt olyan,aki meghódította a szíved - mondta cinikusan Camille,mire hozzá vágtam egy párnát.

-Ki emlékszik Maxre? - Tette fel a kérdését vigyorogva Fearne.

-A helyes spanyolra? - Kérdeztem vissza,amire Fear egy bólintással válaszolt. - Az kedves volt - mondtam bólogatva.

-Az lehet,de miután szakítottatok,nem így gondoltál rá - forgatta meg a szemeit Cam.

-Mondod te,aki majd' meg ölte volna Christ - vágtam vissza.Az este hátra levő része hasonló sztorizgatásokkal telt el,addig,amíg be nem sötétedett.Na ekkor valaki elkezdett dübörögni az ajtón.

-Gwen!Azonnal nyisd ki az ajtót! - Hallottuk meg Liam kiabálását az ajtó mögött.Segítségkérően néztem a két lányra,akik egy takarót,és egy párnát vágtak hozzám,majd lelöktek a kanapéra. - Gwendolyn itt van? - Kérdezte egyre közelebbről Liam,én pedig egyre jobban temettem a fejemet a párnába,hogy ne látszódjon az arcom.

-Mégis mi a francot képzelsz magadról?Azt hiszed,attól még,hogy énekes vagy bármit megtehetsz?Na most takarodj ki innen! - Kelt ki magából Fearne,amiből arra következtettem,hogy a bátyám bejött a szobába.

-Nem hozzád jöttem!Gwen itt... - kezdett bele,aztán megakadt.Valószínűleg meglátott,és ezért. - Azt hittem,hogy... - kezdett bele újabb magyarázkodásba.

-Ja,persze!Hinni a templomban kell!Most pedig kifele mielőtt felkelted! - Dörrent rá most Camille,amin nem kicsit lepődtem meg.Mielőtt Liam kiment volna,egy lágy puszit nyomott a hajamba,és sóhajtva simított végig azon.

- Vigyázzatok rá - mondta a nap végszavának szánva ezt a mondatot,és kilépett a szobából.az ajtó csukódását követően ültem fel.

-Ez meleg volt - fújta ki a levegőjét Fearne megkönnyebbülten,mi meg Camilleval hevesen bólogattunk. - Jegeld még egy kicsit az arcod,hogy holnapra ne legyen ilyen duzzadt - dobta vissza nekem a milerites zacskót,amit morogva az arcomnak nyomtam. - Holnap nehéz napunk lesz - ült le mellénk sóhajtozva.

-Tényleg mit veszünk fel? - Kérdezte izgatottan Camille,amin felnevettem..

-Mivel holnapra meleget mondta,ezért valami rövidet fogok - vontam vállat,aztán kérdőn néztünk a barna hajú barátnőnkre.

-Még nem tudom - tette maga elé védekezően a kezeit.Nos,erre a mondatára Cam hitetlenkedve nézett rá,aztán gyorsan felpattant,és kiment a szobából. - Most meg hova ment szerinted? - Nézett rám kérdőn.

-Őt ismerve,most egy gardróbot fog hozni - mondtam ironikusan,amin hangosan elnevette magát.Néhány perccel később Cam egy nagy bőrönddel tért vissza,amit mindketten kíváncsian néztünk. - Oké,elmondanád,hogy miért jöttél vissza egy iszonyat ronda bőrönddel? - Kérdeztem tőle őszintén,miközben fejemmel a pink csodára böktem.Kérdésem hallatán Fearneből kitört egy eget rengető nevetés.

-Humoros,de nem - mondta fejét rázva. - Ruhákat hoztam,amikből tudtok válogatni a holnapi koncertre - magyarázta.Mielőtt bármit is szólhattunk volna,kinyitotta a bőröndöt,ami rengeteg szép ruhát rejtett.Fearneval kerek szemekkel néztünk hol Camre,hol a ruhákra. - Akkor válogassatok - mondta kuncogva,és nekiálltunk a kutatásnak.Az egésznek annyi lett a vége,hogy Camilletől elkértem egy cipőt,míg Fear egy pólót és egy blézert.Addig-addig válogattunk,amíg el nem nyomott mindannyiunkat az álom...

*2010. június 19*

Mosolyogva néztem le az öcsémre,aki büszkén feszített a gördeszkája mellett.Na igen,hónapok óta tanul gördeszkázni,és sikerült neki megtanulni.

-Gwen mehetünk? - Nézett rám kérdőn Fearne,aki a legjobb barátnőm lett az idők során,ahogyan Camille is.

-Menjetek vissza,addig elmegyek valami sütiért Alcidenak,mert ilyen ügyes volt - borzoltam össze az öcsém haját,aki nevetve reagált rá.

-Rendben,de vigyázz magadra! - Nézett rám komolyan Camille.

-Nyugi,minden rendben lesz - mondtam neki miközben végig simítottam a karján. - Te pedig legyél jó öcskös! - Nyomtam egy cuppanós puszit Alcide arcára,aki hangosan felnevetett,de viszonozta azt.

-Szeretlen Gwenny! - Mondta kisfiús hangján,nekem pedig egy széles mosoly futott át az arcomon.Miután eltávolodtunk egymástól,elindultam a cukrászda irányába,ahova ritkán térünk be,mivel nehezen keressük meg rá a pénzt. - Jó napot! - Léptem be mosolyogva.

-Gwendolyn! - Üdvözölt Marie a tulaj,akivel régóta jóban vagyok. - Mi szél hozott erre? - Kérdezte kedvesen,spanyol akcentusára halkan felnevettem.

-Alcide megtanult gördeszkázni,és valami süteményre gondoltam,hogy azzal megünnepelhetnénk - magyaráztam.

-Bob odaadta a fizetést? - Kérdezte összeráncolt homlokkal,válaszul pedig bólintottam egy nagyot. - Akkor gondolom a szokásos lesz - mondta sóhajtva,amire én nevetve bólintottam rá.Amiután kiadta az édességeket,a pultnak támaszkodva nézett rám. - És mi újság a fiúk terén? - Kérdezte tőlem kíváncsian.

-Nincsen senki - mondtam fejcsóválva. - De nem is nagyon szeretnék egy ideig - céloztam az előző kapcsolatomra,ami ugyanúgy kudarcba fulladt. - Alberto bácsi,hogy van? - Kérdeztem mosolyogva,amin hangosan felnevetett.

-Valami meglepetést szánt mára,így hamarabb haza kell érnem - mondta sóhajtva,de hangján lehetett hallani,hogy nagyon örül. - Mrs. Darwick ugye nem nyúlt hozzátok? - Tette fel kérdését hirtelen,hangja pedig komoran csengett.

-Csak a szokásos - motyogtam lehorgasztott fejjel,aztán megtörtem a csendet. - Most viszont ideje lenne indulnom,mert Alcide biztos kikészítette a lányokat - forgattam meg zöld szemeimet.

-Rendben,szia kincsem,és üdvözlöm a lányokat!És vigyázz magadra! - Szólt utánam Marie,aztán kiléptem az ajtón,és megcsapott a nyári szél.Mosolyogva mentem végig az utcán,mikor azt éreztem,hogy követ valaki.Szemem sarkából hátra néztem,és megpillantottam egy középkorú férfit.Gyorsabban szedtem a lépteimet,amikor egy kéz megragadta az enyémet,és behúzott a legközelebbi sikátorba.Mielőtt bármit is tehettem volna,befogta a számat.

-Hmm... - nézett végig rajtam perverzen,aztán az arcomra szegezte tekintetét. - Meg ne merj szólalni különben fájni fog - mondta fenyegetően.

-Segít...! - Kiáltottam volna,ha nem csattan az arcomon hatalmas keze.

-Nem meg mondtam?! - Dörrent rám,azután a nadrágommal kezdett bajlódni.Az arcomon már patakzottak a könnyek,de ő mit sem törődve ezzel folytatta a tevékenységét.

-Kérem ne - nyöszörögtem elhalóan,amit meg sem hallott,aztán éreztem,hogy az alhasam megfeszül.Sírva hagytam magam,amíg abba nem hagyja,de hiába.Ameddig ki nem fáradt addig szenvedtem.Amikor befejezte,a földre dobott,akár egy rongyot,és a lehúzott óvszert mellém dobta.Szó nélkül ott hagyott.Megalázva,kitaszítva és porrá zúzott önbecsüléssel hagyott magamra.Zokogva húztam fel a térdeimet,és azokra hajtottam rá a fejemet,amik köré a karjaimat kulcsoltam össze.Miután nagyjából lehiggadtam,szétszakított ruháimat összébb húztam magamon,és úgy indultam el az árvaházba ahol éltem.Miközben az otthonom felé tartottam,a nyári eső elkezdett zuhogni.Kicsit sem egyenletesen szedve a levegőt mentem végig az utcán.Amikor a bejárathoz érkeztem,a két kisírt szemű barátnőm várt rám. - Hol van Alcide? - Kérdeztem színtelen hangon.

-Elvitték - szipogta Camille,nekem pedig kikerekedtek a szemeim.

-Tessék? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.

-Örökbe fogadták - motyogta lehajtott fejjel Fearne,aztán meghallottam egy autónak a motor hangját,amikor beindítják azt.Idegesen fordultam meg,és találtam szembe magam egy ezüst színű Audival,ami már indulásra készen állt.Mielőtt egy lépést is tehettem volna,két kar lefogta az enyémet.Mikor megláttam kikazok,akik nem engednek el,dühöm egyre jobban fokozódott.

-Engedjenek el! - Ficánkoltam a két ott dolgozó kezei között,de semmit sem tettek.Helyette kitéptem magam onnan,és elkezdtem futni,a már gázt adó autó irányába. - Al! - Kiáltottam a kocsi után,aminek a hátsó ablakán láttam utoljára Alcide kétségbeesett arcát,ami könnyáztatta volt.Az utolsó métereknél éreztem,hogy a talaj kicsúszik alólam,és egy hatalmas eséssel értem földet. - Alcide - sírtam az öcsém nevét,és a hideg,koszos betonon,összegörnyedve zokogtam tovább a nyári esőben.

-Gwen,Gwenny! - Szaladtak hozzám a lányok rémülten,de látva,hogy meg sem tudok szólalni,leültek mellém,és hétamat simogatva próbáltak lenyugtatni.Egyenlőtlenül szedtem a levegőt,és azon gondolkoztam,hogy hogyan fogom tovább folytatni az életemet...Nélküle...

Zihálva ültem fel az ágyamba,és kaptam az arcomhoz,ami könnyek miatt nedves volt.Remek.Életem végéig ezek a rossz álmok fognak kísérteni.Hevesen kezdtem rázni a fejemet,hátha kiverem a fejemből ezt a rossz álmot,de éreztem,hogy nem olyan hamar fog elmúlni ez a rossz érzés,ezért kimentem az erkélyre,és magamba szívtam a hideg esti levegőt.

-Mit keresel kint ilyen későn? - Hallottam meg egy hangot magam mellől,amire ijedten ugrottam össze,de mikor megláttam az illetőt a félhomályban,komoran tekintettem magam elé.

-Nem tudok aludni - mondtam hűvösen.

-Mi a baj? - Kérdezte kíváncsian.

-Talán az,hogy haza akartál küldeni Tomlinson! - Mordultam fel.

-Figyelj,én nem úgy... - kezdett bele a magyarázkodásába,ami egy cseppet sem érdekelt.

-Nem úgy gondoltad?Mégis kimondtad,de tudod mit?Rendben!Legalább te vagy az élő példa arra,hogy rohadékok is élnek a Földön - mondtam elhalóan az utolsó szavakat. - Mi olyan érdekes,amit annyira kell nézni? - Kérdeztem tőle mérgesen,mivel a szemeivel az arcomat kiégette.

-Az arcod...Fel van duzzadva,és...lila foltok vannak rajta - motyogta döbbenten.

-Ha Liamnek el mered mondani... - kezdtem bele a fenyegetésembe,de hamar közbevágott.

-Nem mondom el senkinek,csak mondd el,hogy miért nézel ki így - fordult teljes testtel felém,és a másik erkélyről érdeklődve nézett rám.

-Az nem tartozik rád - vágtam rá ami legelőször jutott eszembe.

-Így nem tudok segíteni - rázta meg a fejét sóhajtva.

-Nem is kérném a te segítségedet - mondtam undokul,és meg sem várva a válaszát visszamentem a szobámba,ahol dühösen dobtam le magam az ágyra,majd forgolódások után végre álomba szenderültem,bár nem volt az sem a legjobb...

*Louis Tomlinson szemszöge*

Fejcsóválva néztem a bezáruló erkélyajtó irányába,aztán a kivilágított New Yorkra szegeztem a tekintetemet.Lehet,hogy Liam azt mondja,nem szereti,mert ő nem a család tagja,viszont látom rajta,hogy valamilyen szinten törődik vele.Azt viszont tudom,hogy Eleanor elmondta Gwennek,hogy mi a véleményem arról,hogy itt van,de már meg is bántam.Nagyon jófej lány,csak nehezen nyílk meg másoknak,de a miértjét senki sem tudja,a két barátnőjén kívül.Arra meg pláne kíváncsi lennék,hogy hogyan szerezte ezeket a sebeket.Kifújtam a levegőt,és egy utolsó pillantást vetve bementem a hálóba,ahol El álmosan pislogva keresett engem,majd miután meglátott ásítva helyezkedett úgy,hogy én is elférjek.

-Kivel beszélgettél kint drágám? - Kérdezte hozzám bújva.

-Gwennel - tudtam el ennyivel.

-Miről? - Tette fel újabb kérdését.

-A holnapi koncerttel kapcsolatosan - mondtam neki álmosan -,de szerintem aludjunk,mert késő van - mondtam neki,miközben magamhoz húztam,ő pedig a mellkasomba fúrta a fejét.Amikor már mindketten félálomban voltunk,hangos nyögdécseléseket hallottunk meg,amire morogva keltem ki az ágyból,és mentem ki a szobából.Döhösen kopogtam be a mellettem levő lakosztály ajtaján,ami kis idő múlva kinyílt,és az én kócos fejú bandatársammal találtam szembe magam.

-Mit akarsz? - Kérdezte rekedtes hangján,vállán pedig vörös csíkok futottak végig,amik valószínűleg karmolás nyomok voltak.

-Lehetőleg halkabban csináljátok - mondtam szemforgatva,aztán meghallottam egy halványabb hangot,ami a szobájából szűrődött ki.

-Zayn gyere már! - Perrie hangja még a távolból is sipító volt,mit ne mondjal

-Azt csinálok amit akarok - adott választ a kérdésemre. - Még valamit? - Kérdezte fújtatva.

-Zayn,holnap koncert,aludd ki magad - hagytam ott ezzel a mondattal,és visszamentem a saját szobámba,majd befeküdtem szerelmem mellé,aki már nagyban aludt.Egyenletes szuszogását hallgatva én is átléptem az álom kapuit...