II.kötet 17.fejezet: Nem túl jó vakáció kezdete

Sziasztok!

Nagyon,nagyon,nagyon sajnálom,hogy ilyen későn hozom a részt,de annyi minden történt,és annyi mindent kellett elintéznem.:/ (Tovább tanulás,kiválasztani,hogy hova is megyek stb...) Őszintén sajnálom,de félévi után igyekszem napi rendszerességgel hozni a részeket!:) Remélem megértitek,és nem utáltok annyira. Mivel (végre) téli szünet van,így több időt tudok fordítani a blogra,és minden olyanra,ami vele kapcsolatos.:) Kellemes ünnepeket szeretnék kívánni Nektek,és ezúton is köszönöm,hogy olvastok,kommenteltek,és figyelemmel követitek az egész blogot.:) Nem szeretnék ennyire hosszú monológot tartani (bár így is hosszabbra sikeredett,és még mindig írok...).
Csak kellemes olvasást szeretnék kívánni Nektek,és a Jézuska sok-sok ajándékot vigyen nektek,amiért egész évben jók voltatok!:) Kellemes ünnepeket mégegyszer,és kellemes olvasást kívánok!!:)

U.I.: Téli szünet alatt több részt fogok feltenni,azt garantálom!^^

*Gwendolyn Crine szemszöge*

A gépen ülünk,és azon kattog mindenki,hogy mi lesz az első teendőnk.Nos,mi a lányokkal már eldöntöttük,és szerencsénkre Austin és Jeremy is eljön,bár Dev is elvileg jön...

-Gwen! - Kapálózott a szemeim előtt izgatottan Camille. - Itt vagyunk - jelentette ki örömteljesen,amin elmosolyodtam.Nevetve néztem össze Fear-ral,és álltunk fel az ülésből.

-Remélem emlékeznek még,hogy hol lakunk - motyogta szemforgatva Fearne.

-Ne aggódj miattuk,megtalálnak minket - nyugtattam meg,majd a fiúkhoz fordultam. - Kevés szobánk van,úgyhogy valaki a kanapén fog aludni - mondtam a srácoknak,akik összevont szemöldökkel néztek rám.

-Vendég szerető vagy - forgatta meg a szemét Harry.

-Tudom - vontam vállat,aztán elnevettem magam.

-Mi gyalog megyünk - jelentette ki hirtelen Fear,amit senki sem értett.

-Mert? - Kérdezte Harry,mire Fearne kissé mérgesen nézett a fiúra.

-Mert én nem ülök be egy helyre veled - mondta gorombán.

-Elküldöm a címet - sóhajtott fel Camille,mire mindenki bólintott egyet. - Elárulnád végre,hogy mi a fene bajod van? - Kérdezte fortyogva Cam,amint elmentek a srácok.Válaszul Fearne a telefonját csak a kezébe nyomta a lánynak,mire az elkerekedett szemekkel nézett a készülékre. - Én,nem tudtam!Ne haragudj! - Mentegetőzött a könnybe lábadt szemű lánynak.Gyorsan kikaptam a szőke hajú barátnőm kezéből a telefont,és döbbenten néztem a "hírt".

"Harry Styles-t,a napokban kapták lencse végre,amint az egyik bárból jön ki egy hölgy társaságában.A látszólag ittas állapotú énekes eléggé jól érezte magát a nő társaságában,és ahogyan a bennfentesek is állították,egy hullám hosszon voltak.De vajon mit szól ehhez a szívtipró jelenlegi barátnője?"

Fejemet fogva  meredtem a képernyőre,majd megszólaltam.

-Sajnálom - mondtam őszintén.

-Nem kell - rázta meg a fejét azonnal. - Nem illettünk össze - vonta meg a vállát,de szemei még mindig a könnyektől csillogtak. - Inkább menjünk,mielőtt valamelyik aggódni kezdene - mondta témát váltva.Az út csöndesen telt el,amíg oda nem értünk.

-Mi tartott idáig? - Kérdezte Aggodalmasan Louis.

-Éhes voltam - vágta rá Camille,amire mi hálásan mosolyogtunk rá. - Ugye rendet hagytunk? - Kérdezte felém fordulva az ajtóból.

-Persze - mondtam bólogatva,és kinyitotta az ajtót.Sietősen mentünk be a srácok előtt,akik lassan,komótosan jöttek mögöttünk. - Végre! - Huppantam le sóhajtva a kanapéra,Camille-val együtt.

-Helyet! - Kiáltotta el magát Fearne,és mielőtt elmozdulhattunk volna onnan,ránk ült,amire mi nevetve nyögtünk fel. - Szóltam! - Röhögött hangosan.

-Khm... - köhögött hangosan Liam,amire mi rá kaptuk a fejünket. - Mi hova ülhetünk? - Kérdezte zavartan.

-Ahova akartok - mondtam vigyorogva,amikor meghallottuk a szomszéd háztól jövő zajt. - Ez meg mi? - Kérdeztem értetlenül.

-Szerintem ez egy fűnyíró - gondolkozott el Fear.

-Szerintem meg egy fűrész - meredt maga elé Camille,amin elmosolyodtam.

-Megnézem - tápászkodtam fel,és az ablakhoz siettem.Amint kinéztem az ablakon,megpillantottam azt az embert,akit legutóbb "itthagytam".Az új szomszéd srác nyírta a kertben a füvet,és szerencsémre nem látott meg.

-Gwen!Mi az?! - Kérdezte idegesen El és Dan.

-Semmi - dadogtam idétlenül,miközben feléjük fordultam. - Nem tudjátok,hogy a fiúk mikor jönnek? - Kérdeztem témát váltva.

-Este felé,szerintem - mondta egyszerűen Camille.

-A szoba elosztás akkor este  - mondtam vigyorogva. - Addig nézzetek körül - mutattam körbe,mire mindenki szétoszlott. - Ez gyorsan ment - mondtam kissé döbbenten.

-Ugye a mi szobáinkba nem mennek be? - Húzta össze a szemét Fearne.

-Remélem - válaszoltam sóhajtva,mire egy nagy csörömpölést hallottunk meg fentről. - Nem hangzik jól - pattantam fel a kanapéról,és a lányokkal együtt mentünk fel az emeletre. - Mit műveltek? - Kérdeztem felvont szemöldökkel a fiúkat,akik a hátuk mögött dugdostak valamit a szobám ajtaja előtt.

-Semmit - felelték kórusban.

-Fiúk! - Szóltunk rájuk élesebben.

-Rendben,de ne akadj ki! - Kezdett bele félve Niall.

-Nyögd már ki! - Dörrent rá Fearne,mire a srácok odébb álltak,így láttam a földön három darabban heverő deszkámat.Elkerekedett szemekkel néztem a darabokat,és éreztem,ahogyan a vér kifut a fejemből. - Ti állatok! - Csattant fel Fear.

-Ezt hogy csináltátok? - Kérdeztem halkan,de senki sem válaszolt.- Hogy csináltátok?! - Emeltem feljebb a hangomat.

-Azt hittük,hogy elbír,így ráálltunk - vakarta meg a tarkóját Louis zavartan.

-Gwen - nyúlt a kezem után Cam,de elhúztam.Nehezen hajoltam le a darabokért,és vittem le azokat a kinti szemetesbe.Még mindig hitetlenül ültem le a kanapéra,ahol ugyan úgy magam elé néztem. - Komolyan,nektek ez most mire volt jó?! - Hallottam meg Camille ideges hangját,ami egyre inkább közeledett.

-Ez csak egy szörf deszka,nem nagy dolog! - Védte meg magát Harry.

-Neked nem az!De nekünk igen! - Mondta Fearne felcsattanva.

-Hagyd - intettem le gondterhelten. - Megoldjuk máshogy - biccentettem nekik.

-A mi szobáinkat nagy ívben kerüljétek el! - Mondta Fear figyelmeztetve. - Holnap lemegyünk a partra? - Kérdezte témát váltva,mire mi Cam-mel hevesen bólogatni kezdtünk.A csöndet egy has korgása törte meg,mi pedig egy emberként néztünk Niall-re,aki vigyorogva nézett körbe. - Te mindig éhes vagy? - Kérdezte hitetlenül Fearne.

-Majdnem mindig - válaszolt kuncogva. - Csináljunk valamit? - Kérdezte izgatottan.
-Megnézem miből lehet ehetőt csinálni - állt fel mellőlem Fearne,és a konyhába igyekezett.Amint kiment a nappaliból,Harry rögtön követte volna,ha nem nyújtom ki a lábamat,és nem esik el benne.Értetlenül,de mégis mérgesen nézett fel rám,amit én egy váll rándítással elégeltem meg. - Miért fekszel a földön? - Kérdezte lenézően a sztárt Fear,ahogyan visszaért. - Tudod mit?Inkább ne válaszolj - rázta meg a fejét,amikor látta,hogy Harry szóra nyitja a száját. - Semmi sincs itthon - sóhajtott fel gondterhelten.
-Akkor most mit eszünk? - Nyafogott Niall.
-Nem tudom - mondtam tehetetlenül. - A fiúk úgyis nemsokára megj... - kezdtem bele,de az ajtón kopogott valaki,amire kiszóltam. - Gyere! - Kiáltottam el magam,amire hirtelen három fiú csődült be az ajtón. - Dev? - Kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Itt vagyok! - Szólalt meg az ajtóból. - Igazi úri emberek vagytok - nézett morcosan a fiúkra,akik a fotelekben és a földön nyúltak el.
-Kicsi,valld be,hogy rohadt sok cuccot hoztál magaddal - nézett fel Jeremy,amin elvigyorodtunk.
-A te ruháid is benne vannak! - Csattant fel,miközben a bőröndre mutogatott.
-El se kezdjétek! - Mordult rájuk Austin. - Egész úton ezt kellett hallgatnunk - szörnyülködött rám nézve.
-Nem kell hallgatni Zlatos - nézett rá fortyogva Dev,aki szerintem még aranyos,pihe-puha nyuszit is meg tudott volna nyúzni abban a pillanatban.
-Szétrobban a fejem! - Nyögött fel fájdalmasan Alcide,amire felkaptam a fejemet.
-Mit adtatok neki? - Kérdeztem a fiúkat és Dev-et idegesen.
-Semmit! - Felelték kórusban.
-Front - vágta rá Cam,aki a konyhából jött ki,egy kis fehér pirulával együtt.
-Kösz - nézett rá hálásan Al,majd bekapta a gyógyszert. - Szerintem Dev-nek is jól jönne egy - vigyorodott el sunyin.
-Payne! - Mordult rá Devonne izzó szemekkel.
-Hagyjátok lenyugodni - néztem a többiekre,akik szegénynek az idegrendszerét tették kockára. - Akkor szerintem a szoba elosztást kéne megbeszélnünk - váltottam témát,ami mindenkit érdekelt. - Mivel csak három vendégszoba van,így szűkösen fogunk elférni - magyaráztam,mielőtt belekezdhettem volna. - Al,Austin és Jeremy egy szobába - néztem az említettekre. - Liam,Louis,Harry szintén - biccentettem feléjük. - Fear,Cam,én az enyémbe - mondtam a lányoknak,mire Fearne elhűlve nézett rám. - Niall és Zayn Cam szobáját kapja - sóhajtottam fel. - Dan,Ellie és Devonne Fear szobájába megy - mondtam befejezve a sorolást.
-Gwen! - Szólt rám mérgesen Camille.
-Jó,akkor Zayn-ékkel szoba csere - néztem az említett fiúra,aki vállát vonta meg. - Így megfelel? - Néztem rá a szőke hajú lányra,aki megnyugodva bólintott egyet. - Valakinek valami kérdése? - Kérdeztem körbe,mire mindenki bólintott egyet.
-Holnap lemegyünk a partra? - Kérdezte Austin beszélgetést kezdeményezve.
-Lemehetünk - bólogatott Fearne.
-Remek!Akkor megmutathatjátok,hogy mit tudtok - csapta össze a tenyerét Jeremy izgatottan. - Te is - nézett a barátnőjére.
-Édesem,azt hiszed,hogy nem álltam még deszkán? - Vonta fel a szemöldökét értetlenül.
-Nagyvárosi lány látott deszkát? - Kérdezett vissza Jer gúnyosan.
-Képzeld - forgatta meg a szemeit Devonne. - Ha már itt tartunk,mit keresett a kinti kuka mellett egy ketté törött deszka? - Váltott témát hirtelen.
-Rááltak a srácok - felelt Fear higgadtan.
-Csodálkozom néha,hogy ennyi ésszel,hogy tudtok megélni - motyogta Austin és Alcide,mire én mérgesen néztem rájuk.Este felé,amikor mindenki az alváshoz készülődött,én mentem el utoljára fürdeni,de előbb a pizsamámat hoztam ki a szobámból.Bár ne tettem volna...Zayn a bugyis fiókomban turkált(?),mintha keresne valamit,míg Niall a füzeteimet,és a képes albumaimat nézegette.
-Ezt nézd! - Kiáltott fel a fekete hajú srác,miközben egy piros tangát emelt ki a fiókból.Szerencsémre nem láttak meg. - Szívesen megnézném,hogy áll rajta - merengett el kissé,amin Niall hangosan felröhögött.
-Azt én is - szólaltam meg a falnak dőlve,mire mindketten lefagyva figyeltek rám. - Van hozzá melltartó is,amit szerintem egyel lejjebb találsz meg - vetettem oda gúnyosan.
-Mi...mióta állsz itt? - Kérdezte Zayn dadogva.
-Elég rég óta,hogy lássam,hol is turkálsz - mondtam mérgesen. - Ha megbocsátotok - kaptam ki a bradfordi srác kezéből a bugyit,és visszaraktam a szekrénybe,majd kivettem egy másikat,és egy szakadt pólót,amit pizsinek használok. - Azt pedig kérem - mutattam Niall kezében levő albumra.
-Ez te vagy? - Kérdezte vigyorogva,miközben arra a képre mutatott,amin én vagyok hat évesen,és csokit tömök a fejembe.
-Igen,én vagyok - mondtam elvörösödve. - Kérem - kaptam ki a kezéből,és duzzogva mentem ki a szobából,de még visszafordultam az ajtóból. - És hagyjátok a cuccaimat békén! - Mondtam idegesen,végül kimentem a szobából.Miután lefürödtem,halkan lementem a nappaliba,ahol felkapcsoltam a lámpát,és elültem a kanapéra,miközben az albumot nyitottam ki.Mosolyogva nézegettem a régi képeket,amikor hirtelen egy hang megszólalt mögülem.
-Hiányzik neked is,igaz? - Kérdezte Alcide száját elhúzva.
-Kinek ne hiányoznának? - Kérdeztem vissza,és a képre mutattam,amin anya és David volt rajta.
-Van egy pár jelentkező - mormogta magának. - Miért békültél ki vele? - Vonta fel a szemöldökét.
-Al,mindenkinek kell egy második esély - mondtam magyarázva neki. - Te is megpróbálhatnád - néztem rá jelentőség teljesen,de szavaim nem hatották meg. - Ő nem olyan mint apa volt - mondtam bíztatva.
-Gwen ne legyél naiv - rázta meg a fejét.
-Nem vagyok naiv! - Csattantam fel.
-Hát hogyne - forgatta meg a szemeit. - Csak féltelek - ölelt át szorosan.Hihetetlen,hogy ő a fiatalabb,de mégis ő félt engem jobban. - Majd mindennek eljön a maga ideje - mondta suttogva,és úgy nyomott el minket az álom...

*Zayn Malik szemszöge*

Hajnali három fele lecsoszogtam a konyhába egy kis vízért,de a nappalin átvergődve egy hangos szuszogásra lettem figyelmes.Alcide és Gwen aludtak egymáson,amin elmosolyodtam.Igen,tudom.Ha nem csesztem volna el mindent akkor,talán most Al helyébe én feküdnék,és teljesen más értelme lenne az egésznek...Az egyik fotelben levő pokrócot rájuk terítettem,és úgy mentem a konyhába,ahol jéghideg vizet töltöttem magamnak.Valahogy vissza fogom szerezni Őt,de még fogalmam sincs,hogy hogyan...