Hello!
Nos,nem tudom,hogy mit mondjak...
"Ennyire rosszul írnék?" Teszem fel a kérdést,ami foglalkoztat.Miért nem jönnek kommentek?A téma rossz?Vagy a karakterek?Mostanában egyre kevesebb jön,de ha nem mondjátok el,hogy mi a baj,akkor nem tudok változtatni.Remélem kommenteltek majd ehhez a részhez.
xoxo Vicky
Gwendolyn Crine szemszöge
Sóhajtva nyitottam ki a szobám ajtaját,és mikor beléptem,álmosan rogytam le a kanapéra,és néztem rá a telefonom kijelzőjére.3:17.Remek,jobbkor nem is érhettem volna haza.Mikor már az álomvilágban jártam,meghallottam az ébresztőm csörgését,amire ijedten ugrottam fel.Nagy szitkozódásokat követően,indultam el a fürdőszoba irányába,és megengedtem a melegvizet.Amíg folyt a víz a kádba,én megrökönyödve néztem a tükörképemet,ami nem festett valami jól.Az arcomat néhány helyen kék-lila foltok tarkították.Fejcsóválva másztam be a kádba,és hagytam,hogy ellepjenek a vanília illatú habok.Szememet lehunytam,és azon gondolkoztam,hogy hogyan is magyarázzam ki magam ebből,habár kétlem,hogy Fearnen és Camillen kívűl érdekel valaki mást is a testi épségem.Közelebbről megnéztem a kezemet,amit festékfoltok,és horzsolások voltak rajta.Az egyik kisebb törölközőt lekaptam a tartójáról,és sebesen kezdtem el vele dörzsölgetni a kezemet,ami egyre jobban pirosodott és égett.
-Gyerünk - motyogtam idegesen,és egyre gyorsabban húzogattam a sértett bőrfelületen a rongyot. - Végre - mondtam megkönnyebbülten,mikor már nem volt nyoma sem a festék foltoknak.Mérgelődve szálltam ki a fehér kádból,és magam köré tekertem a hotel monogrammjával díszített törölközőt,és elindultam a bőröndömhöz,amiből kivetem néhány ruhadarabot,és visszamentem a fürdőbe. - Nekem muszáj volt elmennem oda,mert nem lett volna egyszerűbb itt maradni.Ez is csak én lehetek - mondtam morogva magamnak,miközben az ingemet gomboltam be.Aztán undorodva nyúltam a tükör előtt levő alapozómért,amit a hozzá tartozó szivacsára nyomtam ki,majd egyenletesen eloszlattam az arcomon,majd egy gyors púderezés után újra a tükörbe néztem. - Hogy ezt,hogy fogom kimagyarázni - mondtam a tükörképemnek hitetlenkedve,és gyorsan felkaptam a táskámat,majd kiléptem az ajtón,és elindultam az aulába.Mikor kiszálltam a liftből,érdekes látvány fogadott.A két barátnőm mérgesen,de egyben csalódottan néztek engem,az egyik kisírt szemekkel meredt maga elé,míg a másik dühtől izzó tekintettel bűvölte a földet(?). - Jó reggelt - biccentettem a barátnőimnek,akik szó nélkül viszonozták a köszönésemet. - Mi a baj? - Fordultam Danielle felé,de ő gyorsan megrázta a fejét,és mosolyt erőltetve magára rám nézett.
-Semmi - hazudta.
-Akkor nem itt,hanem máshol megbeszéljük - mondta sürgetően Fearne,és idegesen nézett rám,én pedig elfordítottam a fejemet másik irányba,hogy ne kellen szembesülnöm arcával.Szó nélkül indultunk el az egyik kávézó felé,míg Camille meg nem szólalt.
-Na jó! - Fújta ki a levegőjét. - Elmondaná valaki,hogy mi ez a hangulat? - Vonta kérdőre a két lányt.
-Liam.
-Louis - mondták ki egyszerre szerelmük nevét,kicsit sem szeretetteljesen.Bátyám nevére felkaptam a fejem,és összeráncolt homlokkal néztem Daniellere.
-Mit csinált? - Kérdeztem kíváncsian.
-Tegnap este volt egy kisebb vitánk,én pedig elmentem egy másik szállodába,mondván,hogy egy kis nyugira lenne szükségem,hogy újra átgondoljam a kapcsolatunkat - magyarázta hevesen,nekem pedig a szemeim elkerekdtek.
-Min vesztetek össze? - Vontam fel egyik szemöldökömet.
-Haza akar küldeni titeket - mondta ki kerek perec,mire mi a lányokkal különbözően reagáltunk erre.Fearne elkezdett fuldokolni,mert férrenyelte a kávéját,Camille a harmadik süteményével járt így,én meg a kávémat köptem vissza a pohárba,amit éppen lenyelni készültem. - Liam azt mondta,hogy nem ide való vagy,és nem érdekli,hogy milyen ígéretett tett az apátoknak,akkor is visszaküld San Franciscoba,és akkor soha többet nem látjátok egymást - mondta mentve a menthetőt,amire nekem egy halvány mosoly féleség suhant át az arcomon.
-Az utolsó része teszett - szólaltam meg kuncogva,de Dani egy szigorú pillantást lövellt felém. - És mi van Louis-val? - Fordultam Ellie felé,aki csak szemét forgatta a név hallatán.
-Miután a kis "kupak tanácsnak" vége lett,átmentünk a szobánkba,és megkérdeztem tőle,hogy miért akar ő is titeket elküldeni - kezdett bele,nekünk pedig a döbbenettől a levegő is bennünk rekedt. - Azt mondta,hogy ti nem ide valók vagytok,és nem akarja,hogy a karrierje lefele íveljen.Nekem erre a mondatra felforrt az agyvizem,és megkérdeztem azt is tőle,hogy mióta lett ilyen,erre ő csak azt felelte,hogy mindig is ilyen volt,csak én nem figyeltem rá oda eddig - mondta a végét mérgesen,de szemei könnyfátyolosak voltak.
-Figyeljetek - kezdtem bele,amire mindketten érdeklődve néztek rám. - Liam nagyon szeret téged,az,hogy én most itt vagyok,idegesíti.Gyűlölöm őt teljes szívemből,de ha te mellette vagy,akkor a szerelem sugárzik az arcáról.Hidd el,nem miattad ilyen,hanem miattam,de ha már nem leszek itt,akkor olyan lesz mint régen,ezt garantálom - mondtam neki mosolyogva,és hagytam,hogy ízlelgesse a szavakat. - El,az pedig,hogy Louist nem ilyennek ismertem meg a múltkor,az más téma.Azért ilyen ő is,mert itt vagyok,és Liam hazugságokat állít rólam,amit ő el is hisz,ahogyan a banda többi tagja is.Hidd el,tegnap csak a düh beszélt belőle,nem volt az eszénél - simítottam meg a kezét,amire neki egy széles mosoly kúszott az arcára.
-Na - csapta össze a kezeit Fearne - ha mindenki rendben van,talán el is indulhatunk vásárolni. - Mondta bezsongva,majd kérdőn néztem rá. - Így hamarabb eljuthatunk a kiállításra - magyarázta nekem,mire én elnevettem magam.
-Akkor menjünk - mondta Camille,és miután kifizettük a rendeléseinket,elindultunk a bevásárló körútra.Mikor végre megérkeztünk az egyik plázába,a lányok csillogó szemekkel néztek körbe,míg én unottan követem őket az egyik ruhaboltba.
-Gewen,neked mi a méreted? - Fordult felém Eleanor mosolyogva,miközben egy ruhát tartott a kezében,ami rajta biztos,hogy jól állt volna.Kérdésére értetlenül néztem rá,mint ahogyan a lányok is.
-Én nem veszek innen semmilyen ruhát - mondtam tiltakozva,de látva az arcát megadóan sóhajtottam és lediktáltam a méreteket.
-Ezeket próbáld fel - nyomott a kezembe egy halom ruhát,amikkel együtt belökött az egyik próbafülkébe.
-Ezt biztos,hogy ne veszem fel! - Mondtam kiakadva,amint megláttam egy átlátszó,csipkékkel díszített pólót.Kijelentésemre,megjelent az ajtóból Danielle feje.
-De jól állna rajtad - mondta bizonygatva,mire én vonakodva vettem fel magamra a ruhadarabot,és kimentem Elliékhez,akik tátott szájjal néztek rám.
-Ennyire azért nem jó - forgattam meg a szemeimet hitetlenl.
-Hol van Gwennek az önbizalma? - Kérdezte Eleanor a mellette álló Fearnet,aki csak megvonta a vállát.
-Hallottam ám! - Mondtam nekik sértetten,mikor visszamentem a próbafülkébe.Miután minden ruhát magunkra aggattunk,(és sikeresen leszedtük magunkról) elindultunk valami gyorsétterembe. - Ezt nem mondjátok komolyan? - Néztem rájuk kerek szemekkel,a két barátnőmmel egyetemben.Hogy min csodálkoztunk annyira?Danielle és Eleanor késsel,és villával álltak volna neki egy salátának.
-Miért? - Kérdezett vissza Dani.
-Cam,hoznál nekik valami ehetőt? - Kérdeztem a szőke barátnőmet,aki bólintott,és elindult a pulthoz,ahonnan kért két extra nagy szendvicset,majd azokkal jött vissza. - Mielőtt ehhez is késsel és villával állnátok neki,fogjátok a kezetekbe - mondtam nekik gúnyolódva,amin felnevettek,de beleharapni még mindig nem haraptak bele.
-Ez tudod,mennyi kalóriát tartalmaz? - Nézett rám El kérdőn,majd újra a szendvicsre szegezte a tekintetét.
-Figyeljetek - kezdtem bele. - Ettől az egy szerencsétlen hamburgertől nem lesztek meghízva.Inkább élvezzétek az ízét - mondtam nekik mosolyogva,aztán egyszerre haraptak bele a szendvicsükbe,ami láthatólag ízlett nekik. - Most pedig készüljetek fel egy életre való kínzásra - mondtam a két lánynak,amikor kijöttünk a plázából,és elindultunk a Central Park irányába,ahol fótó kiállítást rendeztek a szabadban.
-Miért?Annyira nem lehet vészes - mondta Dan nem törődő stílusban.
-Majd meglátod - veregette meg Camille a vállát,amikor elment mellette.A parkba érve megláttuk a sok fényképet külön féle tábla szerűségekre kitéve.Fearne csillogó szemekkel ment oda az egyikhez,és nézni kezdte a fényképeket.
-Te is fényképész vagy? - Hallottam meg mellettem egy hangot,ami felrázott a bambulásomból.A hang felé fordultam,és megpillantottam egy magas srácot,akinek a fején fordítva volt a fullcap.
-Nem,a barátnőmet kísértem el aki ott - mutattam a (már üres) helyre,ahol az előbb még Fear állt - állt. - Fejeztem be a mondatomat,amin a fiú felnevetett.
-Amúgy Max - nyújtotta felém kezét,ami az enyémhez képest hatalmas volt.
-Gwen - fogadtam el a gesztust. - Téged mi szél hozott erre? - Kérdeztem mosolyogva,amit viszonzott.
-Szeretek fényképezni,és a gimihez kellenének anyagok,amiket itt állítottak ki - magyarázta mosolyogva,és az egyik ilyen táblához vezetett. - Ezek itt például mind az én műveim - mondta félénken,mire én jobban szemügyre vettem azokat,és rengeteg olyan kép volt,ami különböző országok tájai láthatóak. - Nem valami prof... - kezdett bele a magyarázkodásába,de én közbeszóltam.
-Gyönyörűek - néztem én is csillogó szemekkel.
-Tényleg? - Kérdezte még mindig félve.
-Tényleg.Ha nekem lett volna ilyen tehetségem,én is kihasználtam volna ezt.Főleg,hogy más-más országokban voltál - mondtam neki elismerően.
-Köszi - mondta,majd megint szólásra nyitotta a száját,amikor Eleanorék jöttek oda hozzánk.
-Meddig kell még itt lenni? - Kérdezte szenvedve Ellie,amikor odaértek hozzánk,de amikor meglátta a mellettem levő fiút oldalba bökte a mellette levő két lányt,mire azok kiegyenesedve járatták a szemüket köztem és Max között.
-Csajok,ő itt Max - mutattam be őket,a lányok pedig mosolyogva biccentettek a srácnak. - És van még egy-két ilyen tábla,ahová fotók vannak kitéve - válaszoltam El kérdésére,aztán egy hangos dudaszóra,és káromkodásokra lettem figyelmes,amire azonnal felkaptam a fejem,a látvány letaglózott.Az úton egy fekete,keverék kutyus,fülét-farkát behúzva rohangált félve a kocsik között,de azok nem álltak meg,hiszen mindenkinek más dolga volt...Mikor eljutott a tudatomig az egész,akkor ledobtam a földre a szatyrokat,és lerohantam az útra a kutya után.Szerencsémre akkor kaptak piros lámpát az autósok,de az nem igen tetszett az embereknek,hogy én rohangálok egy kutya után. - Megvagy - kaptam el a kutyát,és a testétől fogva megemeltem a jószágot,majd elindultam vissza a többiekhez,akik lefehéredve néztek rám. - Mi az? - Kérdeztem tőlük értetlenül.
-Te normális vagy? - Szólalt meg először El egyszerre Camilleval és Fearneval,míg Dan az arcomat nézte,hogy nincs-e semmi bajom.
-Igen - bólintottam határozottan,majd a kezemben levő kutyára néztem,aki remegett a félelemtől. - Jólvan.Nem lesz semmi baj - simogattam a kutyát,és azt néztem,hogy van-e rajta nyakörv,de sikertelenül. - Max hol van? - Kérdeztem a lányokat,de ők letudták annyival,hogy elment,mert az anyja hívta.
-Nem esett bajod? - Kérdezte Danielle,mire én csak megráztam a fejemet.
-Nekem semmi - mondtam,aztán a kutyára néztem - ,de szerencsétlen nagyon megijedt - mondtam szomorkásan.
-Gwen megijedtél?Nagyon zöld a szemed - fürkészte az arcomat Camille,amire én csak egy apró bólintással reagáltam.
-Szerintem inkább menjünk vissza a hotelba,és ott eldöntjük,hogy mi lesz a sorsa a kutyának - mondta Dani,aztán leguggolt az ebhez,és annak a füle tövét kezdte el vakarni.Szótlanul mentünk vissza a Werwick-be,ahol az egész hall nyüzsgött a vendégektől.A liftből amikor kiszálltunk,elindultunk Liam szobájába,ahonnan szitkozódások hallatszódtak ki,ami a többiek nevetésével keveredtek.
-Ti menjetek be előbb.Mi majd később megyünk utánatok - mosolyogtam a két lányra,akik tétlenül álldogáltak az ajtó előtt.
-Inkább menjetek be a konyhába,ott úgysem látnak meg titeket - vetette fel az ötletét Eleanor,amire mi sután bólintottunk,és a két leányzó után mi is belibbentünk az ajtón.
-El,én annyira saj... - hallottam meg Louis hangját,mire mi a lányokkal kidugtuk a fejünket,hogy miért hagyta abba a mondatát.Nos,azért,mert El egy csókkal befogta a száját,Lou véletlenül kiejtette a kezéből a meseszép virágcsokrot,erre a többi fiú hangos füttyögéssel díjazott,kivéve Liamet,aki csak lehajtott fejjel álldogált egy hatalmas csokrot maga mögé rejtve.
-Danielle - szólalt meg egy kis idő után,de akkor is csak halkan mondta ki a lány nevét.Mi a lányokkal érdeklődve néztük a bátyám tevékenységét. - Én annyira sajnálom ahogyan viselkedtem veled.Tudom egy igazi seggfej vagyok,de kérlek bocsáss meg! - Nézett a göndör hajú lányra,amíg az némán,szélesen mosolyogva figyelte az én esetlen bátyámat.
-Már régen megbocsátottam - mondta kuncogva,és az idősebb Payne nyakába ugrott.Liam a virágcsokrot a csókuk után Dani kezébe nyomta.Mikor véget ért ez az idilli pillanat,Danielle megszólalt. - Tudod,nekem is el kell mondanom valamit - kezdett bele félve,majd ránk sandított,mire Fearne elkiáltotta magát.
-Mehetünk? - Kiabálta ki a konyhából,amin én,és a három lány elnevette magát.Kezemben a kutyával léptünk elő az ajtó mögül,amire a fiúk lesokkoltan nézték a kezemben levő szőrgombócot.Liam elé léptem a fekete blökivel.
-Honnan van? - Nyögte ki nehezen,szemeivel pedig még mindig a kutyát nézte.
-Gwen,leszaladt érte az útra - mondta El szemrebbenés nélkül,mire mindenki rám nézett.
-Hogy mit csináltál?! - Akadt ki teljesen Liam. - Egy kutya miatt?Neked teljesen elment az eszed?Meg is halhattál volna! - Mondta felháborodva,hangját pedig megemelte.
-Hagytam volna ott?Hiszen nézz rá!Nem tehetett arról,hogy ott kötött ki!Amúgy meg nem adtam volna meg azt az örömöt neked! - Mondtam neki fejemet csóválva.
-Minek hoztátok ide? - Tette fel következő kérdését.
-Mert nem tudjuk hol elhelyezni.A ti véleményeitekre is kíváncsiak vagyunk - magyarázta higgadtan Camille.
-Gwen jó tett ez tőled,de nem tudjuk hová tenni - váltott át lágyabb hangszínre Liam,ami furcsa volt tőle.
-Mióta vagyok neked Gwen? - Húztam össze a szemöldökömet,majd visszatértem az eredeti témához. - Mindegy.Liam nem szeretném menhelyre vinni.Nincsen valaki ,vagy valamilyen ismerősöd aki elvinné? - Néztem rá kérlelően.
-Szavazunk - mondta ki sóhajtva ezt az egy szót. - Ki szeretné azt,hogy itt maradjon? - Nézett körbe a társaságon,kérdésére El,Danielle,Zayn(?),Louis,Niall és Harry feltették a kezét. - Ti nem? - Nézett ránk felvont szemöldökkel.
-Mióta érdekel a mi véleményünk? - Kérdeztem tőle értetlenül.
-Amióta az életem részévé váltál - forgatta meg a szemeit,amíg az enyémek kikerekedtek. - Szóval? - Nézett újra ránk,Fear és Cam pedig felemelték a kezüket.
-Gwen is,csak kutya van a kezében - mondta Fearne,amin elmosolyodtam.
-Akkor tehát marad a kutya - mondta beletörődően. - De előtte fürdessétek le,mert kitudja,hogy milyen baja lehet neki - nézett ránk,de mivel a két barátnőm nem vállalta be a segítségét,így egyedül kellett megfürdetnem.
-Öhm...Mivel fürdessem meg? - Tettem fel a 'fogós kérdést',amire mindenki rám emelte a fejét.
-Mi Liammel elugrunk a legközelebbi kisállat kereskedésbe,és hozunk sampont - vetette fel az ötletét Danielle,én egy bólintással díjaztam az ötletét.
-Fiú vagy lány? - Kérdezte Harry mosolyogva tőlem.
-Fiú - mondtam hűvösen.
-A neve megvan már? - Próbált beszélgetni velem Louis.
-Nem,de talán San Franciscoban igen - vágtam rá gúnyosan,mire megfagyott a levgő köztem,Louis és Eleanor között.Némán vártuk meg a szerelmespárt,akik nevetgélve jöttek vissza a nagy vásárlásukból. - Végre - morogtam,és a kutyával a kezemben elindultam a fürdőszoba felé.
-Gwen,biztos,hogy ne segítsen neked valaki? - Kérdezte tőlem Liam,mire én visszafordultam.
-Felőlem - vontam vállat,majd hozzátattem. - De ne Harry,Louis és te - mondtam és megnyitottam a vizet,amikor magam mögött hallottam,hogy kinyílt az ajtó.
-Mit kell segítenem? - Kérdezte mögülem egy unott hang,amire kérdőn fordultam meg,és szembe találtam magamat Zaynnel,aki zsebre dugott kézzel,az ajtónak támaszkodva nézett le rám.
-Mondjuk fogd meg a kutyát,első sorban - nyomtam a kezébe a kis teremtés,amit értetlenül nézett,míg én a hajamat fogtam kontyba,aztán megnéztem a víz hőmérsékletét ami megfelelő volt. - Jöhet - mondtam neki,ő pedig visszaadta a kutyát.Én igazából arra gondoltam,hogy ő tartja,én pedig mosom,de ezekszerint nem így gondolta.Sóhajtva adtam a kezébe a zuhanyrózsát,amit értetlenül vizslatott.
-Mit csináljak ezzel? - Kérdezte tőlem sután.
-Fürdesd meg - mondtam szemforgatva.
-Biztos,hogy nem!Azt sem tudom,hogy kell!Inkább fogom - mondta nekem,én visszaadtam a kutyát,és az állatra tettem egy kis sampont,mire ő elkezdett mozgolódni.
-Fogd már! - Förmedtem a mellettem ülőre.
-Ne emelgesd a hangodat! - Mondta nekem idegesen,ekkor a kutyamegrázta magát,így az egész sampon Zaynre ment,aminek a látványán hangosan elkezdtem nevetni. - Rohadt vicces - morgolódott a fiú,de én nem nagyon figyeltem rá,amit ki is használt,mivel megfogta a zuhanyrózsát,kikapta a kezemből,és felém fordította a vízsugarat.
-Elment az eszed?! - Dörrentem rá,de ezúttal ő nevetett ki engem.
-Tessék egy kis hab - szedett le egy adagot az álláról röhögve,amit a hajamra kent.A fürdetés többi része csendesen telt el,majd mikor kimentünk a többiekhez mindenki furcsán nézett ránk.
-Ti fürdettétek a kutyát,vagy fordítva? - Kérdezte Liam kuncogva.
-Marha vicces vagy - vicsorítottam,aztán meghallottam egy hangos sipítást,ami a közelemben volt.
-Zayn,hozzám ne nyúlj,amíg le nem mostad annak az izének a szőrét a kezedről! - Visongatott Perrie a barátjának,aki fejcsóválca tűnt el az előbb ki jött helyiségből,de mikor elment mellettem,a fülembe suttogott.
-Hanyas a kosár? - Mondta perverzen,mire nekem eljutott a tudatomig az egész,segély kérően néztem Elre,aki legapta magáról a pulóverét(?) és nekem dobta azt,amit gyorsan fel is vettem.
-Mi legyen a neve? - Kérdezte Camille,aki mosolyogva simogatta a kutya fejét.
-Legyen Harry,ő is így néz ki amikor hajat mos - vágta rá Niall,amin hangosan felnevettem.
-Ha-ha-ha - mondta gúnyosan az említett személy,aztán Louisra nézett. - Nem is nézek ki így,igaz drágám? - Kérdezte a kék szeműtől,aki drámaian nézett rá.
-Dehogy is!Nehogy elhidd neki! - Mondta Harrynek.
-Ti melegek vagytok? - Tört ki a kérdés Fearneből,amire a két fiú lefehéredve nézett rá.
-Nem! - Vágták rá egyszerre.
-Legjobb barátok vagyunk,semmi több!Nekem ott van El!Bár Hazzáról nem tudom... - nézett a barátjára,ami miatt a szám elé kaptam a kezemet,hogy ne nevessek fel hangosan.
-Nem vagyok meleg! - Mondta felháborodva Harold.
-Visszatérve az eredeti témához - szólalt meg Dan - ,valakinek van valami ötlete? - Nézett körbe kérdőn.
-Legyen mondjuk a Bosszúállókból Loki - adtam ötletet.
-Az jó lesz szerintem - értett egyet El,míg a többiek egy bólintással rendezték le az egészet,majd ránéztem a Camre,aki majd' kiégette a tekintetével az arcomat.Kérdőn néztem rá,de ő csak felállt a helyéről,engem és Fearnet megfogott a karomnál fogva kiráncigált a szobából,egyenesen a folyosóra.mikor bezárta maga mögött az ajtót,idegesen nézett rám.
-Megígértél valamit,és ahhoz tartsd magad! - Förmedt rám a szőkeség,nekem pedig az értetlenség jött le az arcomról. - Kék és lila vagy!Máskor jobban figyelj az alapozóra! - Kocogtatta meg a halántékomat,aztán Fearne maga felé fordított és jobban szemügyre vette az arcomat.
-Szobába!MOST! - Mondta dühösen,mire én szó nélkül kinyitottam az én szobaajtómat,aztán lelökött a kanapéra,és Camilleval karöltve,magyarázatot várva néztek rám.Na most,hogy fogod kimagyarázni innen magad Gwen?
