5.fejezet: Gyám?!

Sziasztok!

Ne haragudjatok,amiért ismételten késtem a résszel,de remélem azért tetszeni fog.Bár az előzőhöz nem jöttek kommentek,viszont ez utáni részt 4-5 komment után hozom a részt.;))

xoxo Vicky

 

-Ma úgylátszik elmarad a vásárlás - mondta elhúzott szájjal Camille,mikot kinézett az ablakon.Hihetetlen,hogy az egyik nap még meleg van,aztán visszacsöppenünk a téli hangulatba.Nem mintha,annyira nagy baj lenne,csak furcsák ezek a hirtelen változások...

-Akkor mit csináljunk? - Sóhajtott fel Fearne.

-Nem tudom - mondtam fejemet ingatva,aztán felcsillant a szemem. - Lent van egy fitness terem.Mi lenne,ha oda mennénk?Úgyis régen sportoltunk,és ideje lenne formába hozni magunkat - mondtam vigyorogva,amin elnevették magukat.

-Akkor fél óra múlva a folyosón? - Kérdezte Fear mosolyogva,mire mi bólogatásba kezdtünk.Mikor kimentek a lányok,elkezdtem turkálni a ruháim között,amíg meg nem találtam az egyik edzős ruhámat,amit rég hordtam.Miközben a hajamat lófarokba kötöttem,reménykedtem,hogy nem futok össze vele.

-Mehetünk? - Tette fel a kérdését Cam.

-Mehetünk - mondta határozottan Fearne,és beszálltunk a liftbe. - Minden oké? - Nézett rám barna hajú barátnőm kérdőn.

-Ha Liam miatt aggódsz,akkor feleslegesen vagy ideges - mondta könnyedén,amire én megforgattam a szememet.

-Könnyen mondod - motyogtam halkan,és akkor kinyílt az ajtó.Először léptem ki a felvonóból,majd indultunk el az edző terem irányába,ahol egy lélek sem volt. - Mivel kezdjünk? - Csaptam össze a tenyeremet izgatottan,amin a lányok elnevették magukat.

-Szerintem bemelegítésnek kezdjünk mondjuk futással - mondta ötletelve Camille,én pedig máris a futópadon találtam magam.A gépet a legkisebb fokozatra állítva kezdtem el egy lassú kocogásba,és a fülhallgató egyikét a fülembe helyeztem,ahonnan üvöltött Usher és Nicki Minaj közöse.

-Várom már a holnapot! - Mondtam mosolyogva.

-Ja,de azért kár lesz itt hagyni Londont - mondta csalódottan Fearne,aztán hirtelen az ajtó felé kapta a fejét,ami halk nyikorgással jelezte,hogy valaki belépett rajta.Camille morogva futott tovább,míg Fearne abbahagyta a futást,és szája szélét rágcsálva kezdett gondolkozni valamin,én meg futottam tovább,de amint megláttam az ablak tükréből az embereket akik bejöttek,maximális fokozatra tettem a gépet,és idegesen futni kezdtem,amit mindenki érdeklődve nézett.Még Liamék is...

-Gwen!Gwendolyn! - Szólongattak a lányok,de én meg sem hallva ezeket a szavakat futottam tovább mint az őrült,ezzel leadva minden idegemet.Mikor már kellően elfáradtam,lihegve kapcsoltam ki a gépet,és kipirosodott arccal néztem a lányokra,akik aggódó,de egyben ideges pillantásokkal jutalmaztak meg.

-Normális vagy? - Szólalt meg először Camille,amíg Fear egy palack vizet nyomott a kezembe.Válaszul csak bólintottam,és lehajtottam a fejemet,reménykedve,hogy nem vesznek észre.

-Mégis mi a francot keresel te itt?! - Hallottam meg egy dühös hangot,ami egyre közelebb és közelebb jött.Amikor megfordultam,drágalátos bátyámmal és annak csapatával találtam szembe magam,pontosabban hiányzott valaki,de az érdekelt most a legkevésbé...

-Futni jöttem le - mondtam egyszerűen,mikor már levegőhöz jutottam.

-Te követsz engem,vagy mi?Hogy találtál meg?Vagy egyátalán honnan tudod,hogy itt vagyok? - Halmozott el kérdésekkel.

-Kezdjük ott,hogy ti jöttetek utánunk.A másik pedig az,hogy senki sem kíváncsi rád,kivéve a fanok,akik annyira,de annyira szeretnek titeket - mondtam gúnyosan,neki pedig egyre vörösebb lett a feje.

-Vigyázz a szádra - sziszegte a fogai között.

-Hidd el,hogy most láttál engem először és utoljára - mondtam neki vállát megveregetve,és fordultam is vissza a padhoz,de hirtelen megfogta a kezemet és visszarántott.

-Nehogy azt hidd - mondta mérgesen,aztán mélyen a szemembe nézett. - Mától a gyámod vagyok - mondta ki ezt a pár szót,nekem pedig a vér is kifutott a fejemből. - Itt vagy?Hahó! - Integetett szabad kezével szemeim előtt,de nem reagáltam. - Na jó!Ezzel meg mi van? - Engedte el a kezemet undorodva,és kérdőn nézett a lányokra,akik kerek szemekkel néztek Liamre.

-Gwen! - Lökött meg Camille,de ez sem használt,mert még mindig ugyanúgy álltam ott.

-Te elmeháborodott!Mégis mit képzelsz magadról?! - Támadott Paynre Fearne,de mielőtt elfajulhattak volna a dolgok,keze után nyúltam és erősen megszorítottam.

-Mégis hogyan? - Nyögtem ki nehezen a szavakat.

-Nem tudnátok ezt máshol megbeszélni? - Kérdezte sóhajtva a göndörebbik hajú srác,amit senki sem nézett jó szemmel,de jelen esetben ez érdekelt a legkevésbé.

-Igaza van Harrynek.Ezt majd talán később kéne megbeszélnetek - finomított a helyzeten a barna hajú lány.Morogva léptem el tőlük és néztem még mindig Liam szemébe.

-Soha nem leszek Payne - mondtam halkan és elindultam az ajtó irányába,ahova a lányok is követtek. - Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni - mondtam alig hallhatóan,mire a két barátnőm bólintott egyet,és visszamentek futni,ezúttal nélkülem.Amint a lift ajtaja becsukódott,sóhajtva dőltem neki a falnak és hagytam,hogy eleredjenek a könnyeim.Lecsukott szemmel döntöttem hátra a fejemet,és úgy sírtam tovább.Mikor megállt a lift és kinyílt az ajtaja,összeütköztem a göndör hajú lánnyal,aki nagy szemekkel nézett rám.Mielőtt bármit is mondhatott volna,elsuhantam mellette,és berontottam a lakosztályomba,ahol egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt.Amikor belenéztem a tükörbe,ugyan azt az arcot láttam mint évekkel ezelőtt.A kisírt,karikás szemű lány szomorúan nézett vissza rám. - Camille? - Vettem fel a telefonomat szipogva,miközben a könnyeimet törölgettem.

-Gwenny,Liam azt kérdezi,hogy melyik szobában vagy - hadarta el gyorsan a mondani valóját.

-Nem akarom látni - mondtam már komolyabb hangnemben,ezzel visszaváltva eredeti stílusomra.

-Gwen,szerinted nekünk van kedvünk ezeket az idiótákat nézni,ahogyan szerencsétlenkednek? - Tette fel cinikusan a kérdését,és lelki szemeim előtt láttam,hogy megforgatja szemeit. - Nem lesz semmi baj - mondta nyugodtan.

-445-ös - csaptam le a telefont,és nekiláttam a fürdésnek.Mikor azzal is végeztem,felkaptam magamra egy normális ruhát,majd kontyba fogtam a hajamat,aztán egy hangos kopogásra lettem figyelmes,amit káromkodások követtek. - Gyere! - Kiabáltam ki a szobából,és kinyílt az ajtó,amin a kis csipet-csapat lépett be,a két barátnőmmel az élükön,akiknek nem volt felhőtlen a jó kedvük. - Nem úgy volt,hogy ez ránk tartozik? - Kérdeztem Liamet,miközben a barátai felé böktem.

-És? - Vonta fel a szemöldökét kérdőn,de látva,hogy úgysem fogom tudni neki megmagyarázni a miértjét,inkább hagytam,és nem szálltam vele vitába.

-Mit akarsz? - Tértem rá a lényegre.

-Pakolj össze,mert holnap utazunk - mondta őszintén,nekem pedig a szemeim kikerekedtek.

-Hova is? - Kérdeztem tőle,mikor szóhoz tudtam jutni.

-New York - mondta a helyszínt.

-Azt tudod,hogy egyedül nem megyek? - Húztam össze a szemöldökömet,neki pedig értetlenség tükröződött az arcáról. - Ha a lányok nem jönnek,akkor én sem - jelentettem ki határozottan,amire mindenki ledöbbent.

-Na azt már nem!Ígyis elég probléma,hogy rád kell felügyelni,nem hogy még két másikra - mondta felháborodva.

-Ha ők nem,akkor én sem - mondtam karba font kezekkel,és szemrebbenés nélkül álltam a tekintetét,ami szikrákat szórt felém.

-Rendben - mondta alig hallhatóan,úgy,hogy csak én halljam. - Holnap reggel hétre az aulában várjatok ránk - mondta az ajtóban állva.

-A motorommal mi lesz? - Kérdeztem tőle kíváncsian,mert ugyebár nem szívesen hagyom idegen helyen.

-Holnap jönnek érte,és visszaviszik San Franciscoba - mosolyodott el gúnyosan. - Mielőtt megkérdeznéd,hogy miért,a válaszom csak annyi,hogy nem tudjuk sehogy sem elvinni - mondta vállát megvonva,majd kilépett az ajtón.

-Gwendolyn Crine! - Szólalt meg dühösen Fearne,miután kimentek a srácok. - Mégis hogy képzeled azt,hogy mi elmegyünk ennyi idiótával?! - Csattant fel mérgesen.

-Nyugi - mondtam azt ami legelőször eszembe jutott.

-Mi az,hogy nyugi??! Neked teljesen elment az eszed?! - Mondta idegesen.

-Fearne nem lesz semmi baj - mondtam neki nyugtatóan. - Hidd el,hogy sok elmélet futott át az agyamon,de nincsen más lehetőség,amivel megtudnék szabadulni tőlük. - Magyaráztam neki elkeseredetten,és lehuppantam Camille mellé,aki lehajtott fejjel pásztázta a földet.

-Valami megoldást kell találnunk! - Szólalt meg először,amióta a fiúk elmentek. - Régi ismerős,család barátja!Valaki csak van! - Fakadt ki,de én csak megráztam a fejemet.

-Sajnálom - motyogtam magam elé meredve,miközben azon gondolkoztam,hogy nincs-e valaki...

*Ismeretlen szemszöge*

 

Hajamba idegesen túrtam bele,miközben a gépemet vágtam éppen a földhöz.Nem igaz,hogy nincsen semmi hír róla!Hogy nem találhatom meg azt az embert akit mindennél jobban szeretek.A zajra nagyapa lépett be a szobámba,és értetlenül nézte,ahogyan magamban örlődök.

-Tudok segíteni? - Vonta fel fél szemöldökét,amin elmosolyodtam.

-Nem tudsz - ráztam hevesen a fejemet. - Semmit nem találok róla!Semmit! - Fakadtam ki dühösen.

-Tudom,hogy mit érzel.Mikor Anastasia is elment itthonról,ugyanezt éreztem mint amit most te.Az anyád szó nélkül lelépett és megszakította velem a kapcsolatot - hajtotta le a fejét szomorúan. - Még a temetésre sem tudtam elmenni - mondta könnyeit elnyelve. - Viszont őt megtalálod majd - mondta bíztatóan.

-Reménykedek benne - mondtam halvány mosollyal az arcomon és elindultunk az étkező irányába,ahol már minden elő volt készítve. - Nem is tudom,hogy hogy bírod ebben az üres házban - mondtam még mindig csodálkozva.

-A nagyanyád emlékére mindent úgy hagytam ahogyan ő rendezte be - mondta mosolyogva.

-Nem kéne neked valaki aki mellett boldog lehetnél? - Tettem fel azt a kérdést ami már nagyon foglalkoztatott,hiszen nagyon jól tartja magát,ahhoz képest,hogy ötven éves lesz jövőre.

-Nincsen olyan aki tényleg azért szeretne,aki vagyok.Ez az olíva ültetvény átok és áldás egyben,hiszen eddig csakis olyan jelentkezők akadtak akik a pénzemért szeretnek,és nem magamért - csóválta a fejét. - Majd eljön annak is az ideje - mondta széles mosollyal az arcán.

-Igen,majd eljön annak is az ideje - ismételtem el nagyapám szavait magam elé suttogva,és nekikezdtem a vacsorának. - Buon appetito! - Mondtam neki mosolyogva,amit viszonzott.

-Buon appetito! - Mondta ő is és nekiláttunk a vacsorának.

Díj II.

Sziasztok!Mint látjátok ismét kaptam egy díjat!!!:)) *-* Azt sem tudom,hogy mit mondjak!Annyira aranyosak vagytok! Ilyen sokáig nem jelentkeztem résszel,erre ez a két meglepetés vár engem!:)) Nagyon szépen köszönöm ezt a díjat alice. ~ -nek!!

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

2. Kérdések

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

-Viktória,de Vikinek szoktak becézni.:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

- Nagyon nincsen ilyen dal.

3. Félsz a sötétben?

- Kicsit.

4. Szerelmes vagy valakibe?

- Igen.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

- Szinte mindig cikis dolgok történnek velem.:D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

- Nem,kivéve ha a blogomban szereplő karakterekről van szó.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

- Nem hiszek a péntek 13-ai babonákban.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

- Nem hiszem.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

- Nincs.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

- Néha még most is.:)

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

- Szüleimmel utazgatnék,és találkoznék a 1D-s fiúkkal.:))

12. Szoktál álmodozni?

- Mivel egy fanfiction jellegű blogot írok,így szerintem ez egy alap dolog.:D

13. Járnál Chace Crawforddal?

- Nem.

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

- Kettőt.Egy fiút és egy lányt.Neveken még nem gondolkoztam el.:)

15. Adni vagy kapni jobb?

- Adni szeretek inkább.

16. Titkom:

- Ha leírom már nem lesz titok.

17. Bakancslista:

- Körbeutazni a Földet,megismerni különböző kultúrákat,és több nyelven megtanulni.

Akiknek küldöm:

1. Cindy
2. Cassie 

3. Scottie

4.  macie johns

5. Amy

4.fejezet: Bosszú édes pillanata I. - II.

Hello Drágáim!:)

Sok-sok kimaradás után megjöttem a negyedik résszel,ami remélem tetszeni fog majd nektek!:D Ebben a részben kicsi visszatekintés nyerhető Gwen életébe,és lekerül az a bizonyos lepel az igazságról is.:) A végén kíváncsi lennék a tippekre,hogy vajon ki lehetett az aki Gwennel beszélgetett.:)

xoxo Vicky

-Gwendolyn! - Sikította magas hangon Camille,mikor végre kijöttünk az épületből,ahol drága barátnőnket fotózták két(!) órán keresztül.Nos,gondolom nem nagyon kell részleteznem,hogy amíg ő ott pózolgatott,én és Fearne addig szétuntuk magunkat.
-Mi az?Csak azt ne mondd,hogy vissza kell jönnünk ide! - Néztem rá fáradtan,amit Fear helyeslően bólogatott.
-Igazából nem,mert Jeff azt mondta,hogy nem látja rajtam azt,mintha nagyon szeretném,így nem írtam vele alá semmilyen szerződést - vonta meg lazán a vállát,mikor visszafele battyogtunk a hotel irányába.Amikor kimondta ezt a mondatot,mindketten döbbenten bámultuk a szőkeséget,aki sietős léptekkel haladt előttünk.
-Te most azért hozattál el ide minket,hogy két óráig különböző pózokba vágd magad,miközben mi majd' meghaltunk az unalomtól,aztán kiderül mégsem akarsz ebben a szakmában dolgozni?! - Emelte fel a hangját Fearne,de mielőtt elfajulhattak volna a dolgok,kettejük közé álltam.
-El se kezdjétek! - Mondtam mérgesen. - Camille hibázott,de ki nem?! Meg amúgyis,legalább nem látjuk Liaméket - mondtam nekik megnyugtatva őket,mikor a hotel hatalmas ajtaját toltam befelé,és elindultunk a büfé irányába. - Három kávé lesz - biccentettem az eladónak,aki el is kezdte készíteni a rendeléseket,amit én érdeklődve figyeltem.Bambulásomból Fearne hangja szakított ki,aki hangosan kezdett el krákogni.
-Említett szamár mindig megjelenik - motyogta Camille,amire én odakaptam a fejemet,és csodák-csodájára,tényleg Liam és a bandája lépett be a szállásba.
-Hogy az a... - kezdtem bele,de Fearne a kezembe nyomta a forró italt(minek a fele rám löttyent),amire én kicsit megugrottam. - Köszi.Ezért keresgéltem ennyit? - Tettem fel a költői kérdést szemforgatva,és dörzsölgetni kezdtem az ingemet,reménykedve,hátha kisebb lesz a folt.
-Menj fel,aztán majd beszélünk - mondta nekem morogva,és belökött az egyik liftbe,ahová akkor szálltak be az énekes pacsirták.Mikor beszálltak,nagyot nyelve néztem körbe a társaságon,akik szerencsére nem vettek észre,mivel mindenki mással volt elfoglalva.Bátyám valamit nyomogatott a telefonján,ahogyan a göndör barátja is,míg a két lány akikkel a parton is találkoztam,azok a szőke hajú sráccal beszélgettek.Az élénk kék szemű fiú szemét lehunyva,hátradőlt a falnak,és a fekete hajú pedig egy lila hajú(??) lány szájában kereste a boldogságot.Rémálmomból a lift csilingelése zökkentett ki,amire mindenki felfigyelt,és meg is indultak volna,ha nem előzöm meg őket,és futok be a szobámba.Lihegve dőltem neki az ajtónak és csúsztam végig azon,mikor eszembe jutott egy ötlet,aminek hatására egy széles vigyor kúszott az arcomra,és felálltam a földről,majd elindultam a fürdőszoba irányába,ahol megnyitottam a meleg vizet,és sóhajtva merültem el.Hamar készen lettem,majd mikor a lábamat borotváltam,a telefont a fülemhez szorítva beszélgettem Camel.
-Gwen,tudod,hogy mindig támogatlak,viszont ezt nem tartom olyan jó ötletnek,hogy ezt tedd - hallottam meg a vonal tulsó oldalán aggódó hangját.
-Ja,és mi lesz ha rosszul sül el?Vagy ha nem is ma megy oda? - Hallottam meg Fearne hangját is.
-Ti kihangosítottatok? - Állt meg a kezem egy pillanatra,aztán folytattam tovább a tevékenykedésemet.
-Igen,de most ne ezzel foglalkozz!Honnan veszed,hogy ma ott lesz? - Tette fel a kérdését Camille.
-Innen-onnan,de az most nem lényeges - ráztam le őket ennyivel.
-Gwen biztos vagy te ebben? - Kezdett bele újabb aggódásba Fear.
-Nagylány vagyok már,ne féltsetek - forgattam meg a szemeimet,miközben a gardrób elé léptem,és elkezdtem válogatni a ruhákat.Mivel eléggé meleg volt (ami Londonban eléggé ritka...) ezért egy lengébb öltözéket vettem fel.
-Mivel szeretnél odamenni? - Sóhajtott fel Camille megadóan.
-Ma reggel meghozták a motoromat - hagytam egy kis hatásszünetet - ,na azzal. - Fejeztem be mosolyogva a mondatot. - Ne aggódjatok,nem lesz semmi baj - mondtam megnyugtatva őket,és ezzel a végszóval le is tettem a telefont,majd felvettem a kikészített ruhákat,és gyorsan feldobtam magamra egy kevéske sminket,aztán szoros copfba fogtam a hajamat.Mielőtt kiléptem volna az ajtón,egy pillanatra kinéztem a folyosóra,hogy megbizonyosodjak róla,hogy nincs-e kint senki sem,de mikor megláttam,hogy senki sincs kint,így gyors léptekkel haladtam a lift irányába,ahol beszálltam a felvonóba,és lementem a garázsba,aminek a legeldugottabb pontjában állt a már megszokott Kawasaki motorom.Amint odaértem,egy laza mozdulattal rápattantam a járműre,és magamra kapva a sisakot,kirobogtam a garázsból,aztán elindultam Anglia "legjobb" helyére,másnéven a Wolverhampton-i rezidenciára...
 

**********

Önelégült vigyorral az arcomon néztem a fekete autóra,ami a hatalmas ház előtt parkolt le,és ezt követően pattantam le én is a motoromról,majd elindultam a ház felé.Mielőtt bekopogtam volna,átgondoltam mindent,majd egy laza mozdulattal kopogni kezdtem a faajtón,amit néhány perccel később egy fiatal lány nyitott ki.

-Szia,miben segíthetek? - Kérdezte értetlenül.

-Szia,Geoffhoz jöttem - mondtam neki ridegen,mire ő kedvesen betessékelt.

-Jobbra van a konyha - mondta nekem.Mikor beértem,hidegen néztem végig a társaságon,és megállapodott a tekintetem azon a férfin,akit apámnak nevezhetek.Geoffnak a szemében láttam a felismerést,de mégsem tett semmit.

-Te meg mégis mit kerese itt?! - Hallottam meg egy másik hangot,amit San Francisco-ban is.

-Jó estét! - Biccentettem mosolyogva,és felpattantam a konyhapultra. - Geoff - böktem a pasi felé.

-Áruld már el,hogy mit keresel itt!! - Csattant fel Liam ismét.

-Ne parázz nem hozzád jöttem - hűtöttem le pillanatok alatt. - Apádhoz - mondtam ránézve az illetőre.

-Mi? - Tettetett értetlenséget az említett személy.

-Jaj,ne játszd az értetlent!Te is tudod,hogy ki vagyok!Vagy nem meséltél rólunk? - Mentem bele a játékba én is,amire ő kicsit meglepődött,de nem esett ki a szerepéből.

-Geoff miről beszél ez a lány? - Kérdezte apát a nő aki vele szembe ült,szemeivel engem firtatott.

-Nem tudom - védekezett azonnal.

-Szóval nem tudod.Akkor felfríssíteném a memóriádat - varázsoltam mosolyt az arcomra,neki pedig elkerekedett a szeme. - 1987. szeptember 20,Párizs.Egy bizonyos Nicole Crine nő találkozott egy férfival,akibe pillanatok alatt beleszeretett.Hat év után született egy lányuk,abban a reményben,hogy ez is összeköti őket.Miután megszületett a lány,öt évre rá,világra hoztak egy fiút,akit Alcide névre kereszteltek.Tizenöt évi együttélés után a gyerekek és a nő szentül itte,hogy ez egy boldog család.Igen ám,csakhogy egy napon,kiderült az igazság - komorodtam el,és ránéztem Geoffra,akinek a szemében félelem keveréke tükröződött. - Gondolom innen már tudod a mesét Geoff - mosolyodtam el gúnyosan.

-Drágám? - Nézett még mindig értetlenül a középkorú nő Geoffra.

-Mit nem lehet ezen érteni?!Geoff az apám! - Fakadtam ki dühösen,mire mindenki lefagyva meredt rám.

-Hazudsz!Nem lehetsz pont te a húgom! - Ocsúdott fel először Liam a hallottak után.

-Pedig sajnos igaz.Szerinted én akartam ezt?!Ha tudtam volna,hogy egy ilyen seggfej az apám,akkor nem lennék itt! - Mondtam én is felcsattanva,majd ránéztem apára. - Remélem mostmár emlékszel!

-Gwendolyn... - motyogta halkan,fejét lehajtva,én pedig leugrottam a pultról és felé közelítettem.

-Miattad tartok itt!Miattad kellett szenvednem! - Mondtam neki dühösen,neki pedig a megbánás csillogott a szemében. - És miattad halt meg anya is - mondtam neki már halkabban,és elléptem előle.

-Mi? - nyögte ki nehezen a szavakat.

-Jól hallottad!És te is pontosan jól tudtad,hogy beteg! - Morogtam idegesen és ránéztem a társaságra,akik még mindig tátott szájjal nézték a kis előadást. - Csak ezért jöttem.További kellemes estét - mosolyodtam el negédesen,és lassú léptekkel mentem ki az ajtón,majd miután magamra kaptam a bukósisakot,beindítottam a motort.

-Gwendolyn!Szállj le azonnal onnan! - Hallottam meg apám hangját az ajtóból,és mire odakaptam a fejemet,már az egész család kint volt.Én egy laza mozdulattal kinyújtottam a középső ujjamat,jelezve,hogy teszek a véleményére.Mielőtt bármit is tehetett volna elhajtottam onnan,egyenesen a Change Hotelig,ahol behajtottam a földszinti garázsba,és lepattantam a motorról.Dühösen trappoltam a liftig,ahová beszálltam,és megkönnyebbülten dőltem neki a falnak,miközben még mindig az esemény játszódott le a fejembe.Miközben a lift lassan ment fel,körbenéztem és megpillantottam a barna hajú lányt,aki a parton is ott volt.

-Eléggé csapzottan nézel ki.Minden oké? - Kérdezte kedvesen,ami halvány mosolyt csalt az arcomra.

-Ja,minden rendben van - válaszoltam a kérdésére.

-Hé!Nem te vagy az a lány,aki San Francisco-ban szolgált ki minket? - Érte hirtelen felismerésem.

-De,én vagyok.Csak kérlek ne szólj senkinek sem,hogy itt vagyok - mondtam neki kérlelően.

-Ígérem - mosolygott még mindig,aztán megszólalt a lift csengője. - Meddig maradsz Londonban? - Tette fel következő kérdését,amire még én sem tudtam a választ.

-Nem tudom,de jobb lenne holnap eltűnnöm innen - motyogtam alighallhatóan,és hatalmas léptekkel mentem Fearne szobája felé,aminek az ajtaján bekopogtam,és néhány percen belül ki is nyílt az ajtó,ami mögött a mosolygós Fear feje bukkant elő,de amint meglátott gyorsan berántott a szobájába,és lelökött a kanapéra.

-Hogy nézel ki? - Tette fel szemforgatva a kérdését,majd aggódva nézett rám,aztán valamit pötyögött a telefonján. - Camille mindj... - kezdett bele,de mondandóját félbeszakította egy hangos ajtócsapódás,és meg is jelent a csapzott fejű szőke barátnőnk is,akinek a szemei elkerekedtek ahogyan megláttak,mellkasa pedig fel-le hullámzott (valószínűleg a sok futástól...).

-Jézusom! - Döbbent le totálisan,és mellém ült. - Mégis,mi történt? - Kérdezte tőlem felvont szemöldökkel,mikor már szóhoz tudott jutni.Elmeséltem a csajoknak mindent töviről-hegyire,amire a reakciójuk csak egy sor káromkodás volt.

-Mikor megyünk el innen? - Tettem fel sóhajtva a kérdést,ami leginkább foglalkoztatott.

-Péntekig szól a jegy - emlékeztetett minket Camille,mire belőlem egy hangos sóhaj tört fel.

-Tehát akkor holnap után megyünk haza.Addig mégis mit fogunk itt csinálni? - Mondtam nekik keserűen,amire felcsillant a lányok szeme.

-Mi lenne ha egy kicsit kikapcsolódnánk?Holnap tarthatnánk egy csajos napot.Mit szóltok hozzá? - Tette fel váratlanul kérdését Fear,mire Camille rám nézett.

-Szerintem jó ötlet.Meg Gwennek is kellenének egy két cuccok - mondta Camille,mire nekem elkerekedett a szemem.

-Nekem jók a régi ruháim is! - Csattantam fel mérgesen.

-Gwenny,nem élheted le az életedet egy bakancsban.Ideje lenne neked is csajosan öltözködni! - Mondta meggyőzően Fearne,majd visszafordult a szőkeséghez. - Holnap akkor vásárolni megyünk..Most pedig aludjuk ki magunkat holnapra,mert hosszú nap elé nézünk - mondta mosolyogva,aztán kitessékelt minket a szobájából.Mikor beértem a sajátomba,fáradtan szedtem rendbe magam,és dobtam magam a pihe-puha párnák közé.Amíg a plafont bámultam,addig azon gondolkoztam,hogy miután eljöttem,mi történt Liaméknél,vagy például az öcsémen Alcideon,hogy vajon vele mi lehet.Ezeket a gondolatokat elhesegetve hunytam le szemeimet,és szenderültem mély álomba...

2008. október 19.

"-Alcide,gyere már! - Szóltam rá az öcsémre,aki a bmx-ével kacskaringózott még mindig.

-Mindjárt! - Szólt oda nekem,aztán ugratott egyet a biciklijével,amit a többi fiatal fiú hangos füttyögéssel díjazott.

-Mehetünk,vagy még el szeretnéd törni valamidet? - Tettem fel neki szemforgatva a kérdést,mikor mellém ért,és leszállt a biciklijéről.

-Mehetünk - mondta mosolyogva,majd elindultunk a szokásos irányba.

-Mesélj,mi van azzal a lánnyal a suliból? - Kérdeztem tőle mosolyogva,miközben rántottam egyet a táskámon,hogy ne csússzon le.Alcide kérdésem hallatára rögtön elvörösödött,és rámemelte a tekintetét.

-Ma odaadtam neki az utolsó szelet csokimat - mosolyodott el kisfiúsan.Válaszán elmosolyodtam,hiszen még csak tíz éves,és máris a női szívek meghódítója.

-Jól tetted.Mit szólt hozzá? - Tettem fel újabb kérdésemet.

-Kaptam egy puszit az arcomra - pirult el mégjobban,amin kuncogni kezdtem.

-Ügyes vagy öcskös - borzoltam össze a haját,amit ő egy szemforgással rendezett le.Mikor beértünk a kórház ajtaján,már a recepciós megszokásból köszönt nekünk,mi pedig elindultunk a már jól ismert kórterem irányába. - Maradj itt! - Mondtam az öcsémnek,aki félve bólintott egy aprót,én meg bementem a terembe,ahol a nyüzsgő orvosok és nővérkék vártak. - Elnézést!Mi folyik itt? - Kérdeztem meg az egyik nővért,de helyette Dr. Phill a kezelőorvos válaszolt.

-Gwendolyn,szerintem menjünk ki,mert ez nem alkalmas hely a megbeszélésre - mondta a maga mély hangján,mire én bólintottam és kimentünk a folyosóra.

-Al,menj és vegyél valamit a büfében - nyomtam pénzt a kezébe,és ő már el is tűnt a folyosón. - Szóval? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Amit most mondok,az felkavaró lesz - kezdett bele óvatosan. - Miss. Crine sajnos elhunyt - hajtotta le a fejét szomorúan,nekem pedig elkerekedett a szemem.

-Tessék? - Nyögtem ki ledöbbenve. - Nem!Az lehetetlen! - Bizakodtam,de látva az orvos arcát nem tudtam magam tovább áltatni. - Ez valami rossz vicc!Nem halhatott meg!Hiszen kezeltük és ... - kezdtem bele újabb reménykedésbe,de közbevágott.

-Gwen,a kezelések nem mindig segítenek,valakinek csak meghosszabbítja az életét,de Nicole szervezete nem volt eléggé erős,hogy legyőzze a betegséget - mondta magyarázva,amire nekem eleredtek a könnyeim. - Sajnálom.Van valaki,akit esetleg tudok értesíteni? - Kérdezte komolyan.

-Nem.Nincsen senkink - mondtam sírva.

-Ezesetben értesítenem kell a gyámhatóságot - mondta komoran,és elindult az irodaszerű szobája felé.

-Gwenny,minden oké? - Ért hozzám Alcide egy pohár forrócsokival.

-Öcskös,ülj le ide - húztam a mellettem ülő székbe.

-Mondd már el,hogy mit mondott a doki! - Förmedt rám.

-Rendben.Szóval,anya... - csuklott el a hangom - meghalt. - mondtam ki a szörnyű igazságot.A hangom hűvösen,de mégis halkan csengett.Mintha a szél süvített volna.

-Nem!Anya még mindig él!Most is ott van bent a kórteremben,és mosolyogva vár minket! - Mondta reményekkel teli hangon,de látta,hogy könnyezve rázom meg a fejemet,felpattant a helyéről,és a kórterem ablakához ment,ahol betekintést nyerhet a fájó igazságra.Mikor megbizonyosodott az őszinteségemről,szorosan megölelt,arcát vállamba fúrta,és halk zokogásba kezdett..."

Álmom hatására,azonnal kipattantak a szemeim,és izzadtan ültem fel az ágyba.Majdnem minden éjjel,újra és újra előjönnek a rémálmok.Ideges léptekkel mentem ki az erkélyre,ahol mélyen magamba szívtam a hideg levegőt,ami kivételesen jól esett.Mikor már azt hittem,hogy egyedül vagyok,nagyot kellett tévednem,mert a mellettem levő erkélyen kint volt egy ember,akinek az arcát nem láttam,mert ahhoz túl sötét volt.

-Mit akarsz? - Kérdeztem cseppet sem kedvesen az illetőtől,mert éreztem,hogy tekintetével kiégeti a hátamat.

-Hogy ma mindenki ennyire jó passzban van - mondta ironiával teli hangon a fiú,már ha lehet hinni a fülemnek.

-Bocsánat,csak álmos vagyok,és ilyenkor nem nagyon szoktak hozzámszólni - mondtam mosollyal az arcomon amit ő nem láthatott,de mégis nevetni kezdett. - Mit keresel kint? - Kérdeztem meg tőle,ami már kicsit foglalkoztatott.

-Cigizni jöttem ki - mondta lazán,és észrevettem,hogy cigaretta lóg ki a szájából. - Kérsz? - Nyújtotta felém.

-Leszoktam - mondtam büszkén amin elnevette magát.

-Egy még nem a világ - nógatott,mire én átnúltam és kikaptam a kezéből egy szálat az öngyújtóval együtt. - És,miért jöttél ki? - Jött elő most ő a kérdésekkel,reszelős hangjától kirázott a hideg (persze nem rossz értelemben...).

-Rémálmok - vontam meg a vállamat,miközben beleszívtam egyet a méregrúdba,ami megnyugtatott. - Köszi - nyújtottam vissza a gyújtót,amit egy biccentéssel elvett.

-Nem tudod,hogy mennyi az idő? - Kérdezte tőlem,csikkjét elnyomva.Rápillantva a telefonom kijelzőjére,még a lélekzetem is elakadt.

-Hajnali öt óra - makogtam még mindig döbbenten.

-Jesszus!Holnap próbánk van! - Mondta hirtelen mintha megvilágosodott volna. - Jó volt veled ez a tíz perc,de én most megyek vissza aludni - szólt vissza az ajtóból,és már el is nyelte a sötétség.Én még egy kicsit maradtam kint a hidegben,hogy elhesegessem a gondolataimat,majd elnyomtam a csikket az erkély korlátján,majd én is bementem.Mikor lehuppantam az ágyra,elnyúltam rajta,és mély álomba szenderültem,ezuttal rémképek nélkül.

Díj

Huhh...Sosem hittem volna,hogy ilyen hamar kapok majd tőletek díjat!:) Iszonyatosan meghatódtam,és nagyon szépen köszönöm nektek!:)) Scottie-nak köszönöm ezt a díjat,és at is,hogy öt ember közül engem választott ki!:)

 

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

2. Kérdések

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

- Viktória,de legtöbben Vikinek szoktak szólítani.:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

- Nagyon nincsen ilyen dal.

3. Félsz a sötétben?

- Kicsit.

4. Szerelmes vagy valakibe?

- Igen.

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

- Szinte mindig cikis dolgok történnek velem.:D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

- Nem, kivéve ha a blogomban szereplő karakterekről van szó.

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

- Nem hiszek a péntek 13-ban.

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

- Nem hiszem.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

- Nincs.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

- Néha még most is.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

- Szüleimmel utazgatnék,és találkoznék a 1D-s fiúkkal!:))

 

12. Szoktál álmodozni?

- Mivel egy fanfcintion jellegű blogot írok,így szerintem ez egy alap dolog.:D

13. Járnál Chace Crawforddal?

- Nem.

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

- Kettőt.Egy fiút és egy lányt. Neveken még nem gondolkoztam el.:)

15. Adni vagy kapni jobb?

- Adni szeretek inkább.

16. Titkom:

- Ha leírom, már nem lesz titok.

17. Bakancslista:

- Körbeutazni a Földet,megismerni különböző kultúrákat,és több nyelven megtanulni.

Akiknek küldöm:

1. Cindy
2. Cassie

3. alice. ~

4. macie johns

5. Amy

3.fejezet: Hello London!

Hello Guys! :D

Na,amint látjátok meghoztam a következő részt,ami szerintem egy kicsit rövidebb lett mint az előző,de tartalmas.:))

xoxo Vicky

-Mindent bepakoltál? - Nézett rám Camille kérdőn,amin elnevettem magam.

-Cam,hármuk közül te vagy az,akinek több dolga van - forgatom meg a szemeimet.

-Gwen,kik az új szomszédaid? - Néz rám érdeklődve Fearne,én pedig értetlenül néztem a mellettem levő házra,ami előtt egy hatalmas költöztetőautó állt,oldalán a cég logójával.

-Fogalmam sincs - ráztam meg a fejemet bután. - De ideje lenne indulnunk,mert nemsokára indul a gép - mondtam ásítva,és miután beszálltunk a taxiba.Amikor a reptérre értünk,kedves mosollyal az arcomon nyújtottam át a sofőrnek a pénzt,aki apró mosollyal köszönte meg.

-Gwen,szólsz ha odaérünk? - Kérdezte meg tőlem Camille,aki éppen aludni készült,a felszállásnál.Válaszára bólintottam,és elővettem a táskámból az mp3 lejátszómat,és benyomtam rajta Nelly Furtado legújabb számát,és kinéztem az ablakon,az egyre távolodó San Francisco-t.

*10 óra múlva*

Már régen leszálltunk a gépről,és most itt állunk,hatalmas csomagokkal a szakadó esőben,és a hideg utcában.Én és Fearne gorombán néztünk Camillere.

-És most?Hogyan tovább? - Néztem gúnyosan a szőkeségre,aki kínosan mosolygott rám.

-Ne mondd,hogy nem hívtál taxit! - Mordult rá Fear.

-Szeretlek titeket! - Mondta továbbra is égő vörösen,mire mi elkezdtünk szitkozódni.

-Na jó!Mi lenne,ha bemennénk a legközelebbi kávézóba,ahol átmelegednénk,aztán majd ott kitaláljuk,hogy hogyan tovább - vetettem fel az ötletet némi gondolkozás után,amibe mindketten belementek.Ahogyan betértünk a legközelebbi Starbucksba,megkönnyebbülten ültem le a kis székre. - Cam,ugye van hol laknunk? - Tettem fel a legfontosabb kérdést,miközben a hajamból csavartam ki a vizet.

-Ami azt illeti... - húzta el a száját,de Fearne közbevágott.

-Tehát nincs - sóhajtott fel a lány,mire Camille lehajtotta a fejét.

-Oké,akkor én most elmegyek,kikérem a kávénkat,és mire visszajövök,keressetek valami hotelt ahol tudunk aludni - mondtam morogva,aztán elindultam a pulthoz. - Három capuccino lesz - vetettem oda lazán,rá sem nézve a kiszolgálóra.

-Három?Nem lesz az egy kicsit sok egy ilyen lánynak mint te? - Kérdezett vissza az illető,aki kiszolgált engem.

-Nem én iszom meg az egészet - forgattam meg a szemeimet,majd rá emeltem a tekintetemet az emberre,aki a hangjából ítélve fiú lehetett,és a sejtésem be is igazolódott,amint megláttam a pultosfiút. - Idevalósi vagy? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Igen,de ahogyan elnézem te nem nagyon vagy jártas itt - mondta kuncogva,ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Amúgy Jake - mondta kezét nyújtva felém,amit én készségesen elfogadtam.

-Oké,akkor Jake,tudnál ajánlani nekünk valami közeli hotelt? - Kérdeztem tőle már kedvesebben.

-Pár utcányira van egy hotel.Meglátjátok,mert a környéken csak az az egy van - mondta még mindig vigyorogva,és közben elém tolta a rendeléseket. - De ahogyan elnézem,rátok férne valami segítség,mert nagyon eláztatok - nézett végig rajtam.

-Túl élhető - vontam vállat,aztán visszabattyogtam a lányokhoz. -Van a közelben egy hotel - tettem le az italokat eléjük.

-A Change Hotel - mondták egyszerre.

-Honnan tudjátok? - Döbbentem le teljesen.

-Megkérdeztünk egy-két embert,amíg te a pultossal flörtöltél - magyarázta Camille.

-Nem flörtöltem vele! - Háborodtam fel pillanatok alatt.

-Akkor,ha megittuk,talán mehetnénk is - csapta össze a tenyerét Fear.Még egy kis ideig ültünk a kávézóban,aztán elindultunk felfedezni az új otthonunkat.Amint elértünk egy hatalmas épülethez,amire ki volt írva,hogy Change Hotel,bementünk és rögtön a recepcióshoz mentünk. - Jó napot! - Köszönt oda vigyorogva Fearne,de Camille rögtön elhúzta onnan a lányt,és így én voltam az akinek megeredt a nyelve.

-Helló!Három szobát szeretnénk kivenni - mondtam kedvesen mosolyogva,hátha nem lesz ilyen mogorva.

-Betelt - nézett végig undorodva a társaságunkon.Nekem ezerrel elkezdett pörögni az agyam,hogy vajon miképp tudunk szállást keresni,aztán beugrott valami.Felhúztam a kabátom ujját,és lerántottam magamról a csuklószorítót,amire neki elkerekedett a szeme.

-Nézze,nem akarok visszaélni ezzel,de mivel én is Payne vagyok,jó lenne ha adna nekem valami rühes szobát,hogy legyen hol aludnunk! - Fakadtam ki a végére,mire a megszeppent recepciós rám nézett.

-Értettem,akkor itt van a 445-ös,444-es,és a 443-as szobakulcs - nyomta a kezembe a kulcsokat,amiket elvettem a pultról,és elindultam a lányok irányába,akik kíváncsian néztek rám.

-Ez volt az utolsó,hogy én kértem kulcsot - morogtam idegesen,és mindkét lánynak a kezébenyomtam a fém tárgyat. - Ide sem jövünk többet - mondtam amikor már a lift ajtaja bezárult.

-Megmutattad? - Sóhajtott fájdalmasan Cam,de én csak halványan bólintottam egyet. - Nyugi,minden rendben lesz - simogatta meg a hátamat bíztatóan,mikor kinyílt a lift ajtaja.Fear és Camille vigyorogva rontottak be a szobájukba,a bőröndjeikkel együtt.Én fejcsóválva léptem be a 445-ös ajtaján,és valami elképesztő látvány fogadott.A tapéta hideg színe,és elképesztő motívumai könnyedén siklottak végig a falon,a krém színű kanapé a nappali közepén helyezkedett el,amivel szemben pontosan az erkély ajtaja nyílt ki.Az erkély ajtó mellett volt az ideiglenes hálószobám,amit könnyedén léptem át,és mentem be,de ott is csak bámulni tudtam.A hatalmas halványlila francia ágy volt az ajtóval szemben,ahogy benyitottam,de az ágy mellett volt még egy nagy gardróbszekrény is,ami illett a stílushoz.Mosolyogva vettem elő a laptopomat,amin azonnal felmentem twitterre.

Gwendolyn Payne: @CamilleMiller I hope you're happy :DD

Írtam ki,amire pár percen belül érkezett is válasz.

Camille Miller: @Gwen_Paynee Yes really! :P

Fearne Wright: @CamilleMiller and @Gwen_Paynee I think tomorrow I'm going to look for a doctor :D

Nevetve néztem az idétlen üzeneteinket,aztán kis idő múlva kikapcsoltam a gépemet,és hátradőltem az ágyon.Kezembe vettem a gitáromat,amit az egész úton magammal cipeltem,és nekikezdtem a Best Of Me-nek.Mikor énekelek,akkor az valahogyan megnyugtatóan hat rám.Amikor a végéhez értem a dalnak,sóhajtva nyitottam ki a szemeimet és ültem fel az ágyon,mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Holnap megyünk a fotózásra!! - Kiabált Camille teljes hangerőn a telefon túloldalán,amibe talán még a fogam is berezonált...

-Camille,megtisztelnél azzal,hogy nem szakítod ki a dobhártyámat? - Szóltam bele gorombán a telefonba.

-Jó bocsánat.De holnap délután egykor lenne a fotózás,és majd küldeni fognak értünk egy taxit - hallottam hangjában,hogy mosolyog.

-Rendben,viszont most leteszlek,mert éppen zuhanyozni készültem - hadartam neki,és válaszát meg sem várva kinyomtam a telefonomat.Gyorsan bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtaját,és megengedtem a meleg vizet,amibe dideregve merültem el a nem kicsit forró vízben.Amikor kellően elmerültem a habokban,lehunytam a szemeimet,és erősen elkezdtem gondolkozni,hogy mit tegyek?Mit tegyek,hogy végre megtaláljam...az öcsémet?

2.fejezet: Kajacsata,és azután...

Sziasztok!:)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket amit az előző részhez kaptam.:)) Most egy szerintem egészen hosszú résszel jelentkezem,aminek a vége kicsit érdekes lett.:) Komizzatok a végén!:D

xoxo Vicky

-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltotta el magát a főnököm,amikor odaértünk a lányokkal a bárhoz.Nos,igen.Tegnap a "hecc" után a fiúk dühöngve mentek el,amin mindenki nevetni kezdett. - Mégis,hogy érkezhetett rád panasz?! - tette fel nekem felháborodva a kérdését Ryan.

-Ry,ha itt lettél volna tegnap,szerintem te is ugyan ezt tetted volna a helyemben - mondtam nyugodtan. - Amúgy meg - kezdtem bele - ki volt az aki panaszt tett rám? - Húztam össze a szemöldökömet.

-Az a nyírott hajú.Valami Liam,de nem emlékszem pontosan - mondta zavarodottan,mire nekem egyre jobban kezdett felmenni a pumpa az agyamban. - Gwen,annyit kérek,hogy ne csinálj ilyet többet - nézett szigorúan a szemembe,én pedig szó nélkül bólintottam.

-Mégis,hogy lehet valaki...valaki... - kereste Camille a megfelelő szavakat.

-Arrogáns,bunkó,seggfej? - Tippelte Fearne,amin halványan elmosolyodtam,miközben Camille hevesen bólogatott. - Gwenny,tudom,hogy mennyire bánt téged,de ne húzd fel magad ezen - mosolygott nyugtatóan,majd oldalra billentette a fejét. - És ne is fordulj meg,ha nem akarsz dührohamot kapni - motyogta az orra alatt.

-Miről besz... - kezdtem volna bele,de mikor megfordultam,láttam,hogy mitől lett annyira mérges.A tegnapi kis csipet-csapat megint meglátogatott minket. - Én ezt nem hiszem el! - Morogtam idegesen. - Tegnap nem volt elég világos,hogy nem látjuk itt őket szívesen? - duzzogtam halkan.

-Gwen,nyugi.Felvegyem a rendelést helyetted? - Kérdezte kedvesen Fear.

-Megtennéd? - Mosolyodtam el megkönnyebbülten,ő pedig szó nélkül elindult az asztal irányába.

-Lenyugodtál már egy kicsit? - dobta le magát mellém Cam.

-Nagyjából - mondtam neki. - Tudsz valamit Alcideról? - Tettem fel a számomra fontos kérdést,de ő csak szélesen elmosolyodott,aztán észrevettük,hogy Fear dühösen trappol vissza hozzánk.

- Mi a baj? -Vonta fel szépen ívelt szemöldökét a szőkeség.

-Soha többet,nem akarom látni ezt az öt idegesítő szupersztárnak nevezett gyereket! - Fakadt ki Fearne mikor hozzánk ért,és Mike elé lecsapta a rendelést,aki szó nélkül kezdett neki azok elkészítésésbe. - Ne haragudjatok,de én oda többet nem megyek ki,főleg,azok után,hogy beszóltak! - Mondta még mindig felháborodottan.

-Melyik volt? - Ráncoltam a homlokomat értetlenül.

-A göndör - morogta dühösen,majd a telefonja virtuális világába merült.

-Mindjárt jövök - sóhajtotta megadóan Camille,azán elindult a hírességek felé.

-Szia Gwenny - huppant le mellém valaki,aki nem más volt mint a főnököm fia,Mike,aki az előbb is besegített nekünk.

-Mit akarsz? - Kérdeztem határtalan kedvességemmel,amin Fearne felnevetett.

-Hát nem a kedvességedről vagy híres,az biztos - fintorodott el.

-Szóval? - Emeltem rá nagy szemeimet kérdőn.

-Ne borulj ki,de amit most mondok,az... - kezdett bele nyugtatva,mikor észre vette a szikrázó tekintetemet,rögtön a lényegre tért. - Mivel a Dj-nk beteg lett,így nem maradt senki sem,aki szórakoztatná a népet.Ezért felvetettük azt az ötletet,hogy mi lenne ha te énekelnél,és az ötletbe apám rögtön belement - hadarta el egy szuszra az egészet,majd félve rám pillantott. - Hahó!Gwen!Itt vagy? - Hadonászott kezeivel az arcom előtt,mert látta,hogy kerek szemekkel nézek rá.

-Mike - szólt a fiúra Fearne,mire a srác kérdőn nézett rá. - Fuss - biccentett halványan mosolyogva.

-Michael James Hamilton! - Kiabáltam el magam,és felpattantam a helyemről. - Most mentsd az életed! - Dörrentem rá,aztán csak annyit láttam,hogy a fiú gyors léptekkel próbál elmenekülni előlem.

-Gwenny megmagyarázom! - Kiáltott hátra,aztán újabb futásba kezdett,ezúttal az asztalok között szlalonoztunk.

-Nekem te csak ne Gwenny-zz!Mégis,hogy képzeled azt,hogy a nevemben döntesz ilyenekben?! - Emeltem fel a hangomat,miközben veleszemben álltam az egyik asztal végénél,ő pedig a másiknál.

-Hé!Mi ez a cirkusz? - Nézett rám értetlenül Camille.

-Mike élete perceit számolja vissza - morogtam,amire ő,látva ideges tekintetemet inkább férre ált. - Mit ártottam én neked,hogy ezt érdemeltem ki? - Tettem fel a kérdést felháborodva,és felkaptam az asztalon levő vizes üveget,aztán erőből nekidobtam Mikenak,aki sikeresen elhajolt.

-Jézusom! -  Tette fel védekezően a kezét. - Csak egy ajánlatba mentem bele,nem azt kérték,hogy a Madison Square Gardenben énekelj! - Kelt fel saját védelmére.

-Te barom!Nézz már körül egy kicsit! - Mondtam még mindig felcsattanva,mire a fiú körül nézett és tekintete megállapodott az asztalnál,ahol a bátyámék ültek.Dühömben kikaptam a szőke hajú fijú kezéből a ketchup-os üveget és telibefröcsköltem vele a döbbent Mikeot,aki ennek hatására felocsúdott a döbbentettől,és kezébe vette a csokiszirupos tubust. - Nem mered! - Szűkítettem össze a szemeimet,aztán csak annyit éreztem,hogy valami hideg folyik végig a fehér pólómon.Nevetve pillantottam le a textilre,majd vissza Mikera. - Remélem nem baj - néztem a fiúkra,akik annyira lesokkoltak,hogy meg sem tudtak szólalni,ezt kihasználva elvettem az asztalon levő majonézt és egy nagy foltot hagytam a pólóján.

-Kajacsata! - Hallottam meg Fearne hangját,amin elkezdtem nevetni.

-Nem jöttök? - Fordultam a két lány felé,akik vigyorogva nézték a mi kis idétlen társaságunkat,akik össze-vissza dobálóznak kajával.

-Nem akarnak menni - szólalt meg Liam hirtelen a maga mély hangján,és szikrázó szemekkel mért végig.

-Hogy téged ki kérdezett? - Tettem fel a költői kérdést,majd hangosan felsikítottam,mivel valami a hátamra esett,ami nem más volt mint tejszínhab(?).

-Ne! - Mondta elvékonyított hangon Mike,mi pedig a lányokkal együtt nevetve indultunk el a menekülő fiú irányába.

-Itt meg mégis mi folyik? - Állt közénk Ryan,mire mindenki abbahagyta a nevetgélést.

-Ott azt hiszem barbecue,de nem biztos - vakarta meg a tarkóját Mike,amin halkan felnevettünk,kivéve a mérges főnökömet.

-Fiam ne viccelődj! - Mordult fel. - Öltözzetek át,aztán beszélni valóm van veled Gwendolyn! - Szólt oda még mindig mérgesen.

-De nekünk nincsen váltóruhánk - húzta el a száját Fear.

-Viszont vannak itt maradt cuccaink,amiket sosem viszünk haza,mert valamilyen okból kifolyólag,mindig elfelejtjük hazavinni ezeket - mondta Camille ironiával teli hangon,miközben megforgatta nagy kék szemeit.Mi Fearneval vigyorogva néztünk össze.Miután összekapkodtunk néhány ruhadarabot,könnyed léptekkel mentünk vissza,a "terepre".

-Gwen,akkor tudunk beszélni? - Jött oda hozzám Ryan.

-Igen,viszont eszembe jutott valami - mondtam lehajtott fejjel.

-Mi lenne az? - Sóhajtott fel fáradtan.

-Holnap a lányokkal elmennénk innen egy időre,mert van egy kis elintézni valónk - motyogtam neki,miközben a fiúk asztaláról szedtem össze éppen a poharakat.

-Gwendolyn,megint kezditek? - Kérdezte dorgálóan.

-Megmondtam,hogy nem adom fel,viszont megnyugodhatsz,mert nem amiatt megyünk el.Camille kapott egy kis munkát,és azért kell elmennünk - mondtam morogva,majd az asztalhoz fordultam. - Kértek még valamit? - Kérdeztem erőltetett mosollyal,de ők csak megrázták a fejüket.

-Hova mennétek? - Tette fel újabb kérdését Ryan,mikor már méterekkel voltunk az asztaltól.

-London,ha jól emlékszem - mondtam zavarosan.

-A motoroddal mi lesz?Mert tíz órás az út - mondta komolyan.

-Már beszéltem egy céggel,ami szállításokkal foglalkozik.Pár nap mire odaér a motor,addig tömegközlekedés - húztam el a számat.

-Mikor jönnétek vissza? - Halmozott el a kérdéseivel.

-Camilletől függ - mondtam monoton hangon.

-Akkor munka után odaadom a fizetéseteket,aztán mehettek - mondta megadóan. - Csak,hogy akkor ki lesz majd,aki elszórakoztatja a közönséget - tette fel a költői kérdést saját magának,én pedig eslisszoltam onnan,egyenesen a lányokhoz mentem.

-Cam,hánykor indulunk holnap? - Kérdeztem mosolyogva.

-Reggel hatkor - húzódott arrébb várva a reakciónkat.

-Akkor majd alszunk a repülőn - fújta ki a bent tartott levegőjét Fear.Mikor mindennel végeztünk mindennel,és a pénzt is odaadták nekünk,kimentünk a parkolóhoz,ahol a One Direction tagjai jöttek velünk szembe. - Nyugi Gwen - simított végig bíztatóan a felkaromon Fearne.

-Akkor holnap a reptéren találkozunk? - Kérdeztem tőlük kíváncsian,miközben a motoromat vizslattam,hátha van rajta egy karcolás,de nem láttam raja egyet sem.

-Szerintem érted megyünk a taxival,mert motor nélkül iszonyatosan béna vagy - nevetett Camille,én pedig nyelvet nyújtottam rá.

-Tied  motor? - Hallottam meg egy kérdést a hátam mögül,amire megfordultam és értetlenül néztem a göndörebbik tagot.

-Igen,az enyém - mondtam lekezelően. - Akkor holnap a ház előtt - búcsúztam el a csajoktól,aztán beindítottam a motort,ami a hangos felbőgésésvel adta tudtunkra,hogy beindult.Még utoljára hátranéztem,hogy biztos nincs-e senki sem mögöttem a pár méterrel odébb álló társaságon kívül,majd miután megbizonyosodtam,magamra kaptam a sisakot,és elindultam a sötét éjszakába.Amint elértem a saját házamig,leállítottam a motort,és betoltam a garázsba,aminek az ajtaját gondosan becsuktam.Beérve a házba, lehuppantam a kanapéra,és előkaptam a mappát,amiben azok a papírok voltak,amiket az elmúlt évben összegyűjtöttem Liamről. - Hol van...Hol lehet... - mérgelődtem,és kerestem tovább a lapot,amit végül megtaláltam. - Anglia,Wolverhampton - suttogtam magam elé meredve,aztán elkezdtem gondolkodni,hogy miképp tudok eljutni hozzá.

1.fejezet: Csak most kezdődik el...

Helló!:)

Azt sem tudom,hogy hol kezdjem...Először is: Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a rendszeres olvasókat(!!) :)) Másodszor is: El sem hiszem,hogy milyen kedves kommenteket kaptam a Prológushoz!:) Na jó,nem csöpögök tovább,hanem inkább olvassátok az első részt!;)

xoxo Vicky

 

-Fear? - Vettem fel nyűgösen a telefonomat,ami már egy jó ideje csöröghetett.

-Gwendolyn!Mégis hol a francban vagy?!Megígérted,hogy ma besegítesz nekünk! - Hallottam felháborodott,de egyben csalódott hangját,mire nekem kipattantak a szemeim és ijedten néztem az órámra,miszerint már elmúlt dél is.

-Fear,nagyon sajnálom!Tényleg ott leszek,csak adj időt,amíg elkészülök - mondtam neki sietve,miközben a nadrágomat rángattam fel magamra,viszont válasz helyett hangos sípolást hallottam a vonal másik végéről,ami azt jelezte,hogy letették a telefont. - Vagy csapd rám,ahogyan szokás - morogtam a készülékbe,és felkapkodtam magamra a többi ruhadarabot,majd mielőtt elindultam volna,idegesen húztam fel a csuklómra a szorítót,ami eltakarta a "bélyegemet".Visszanézve kicsit megremegtem,de félelmem hamar elillant.Mikor kiértem a házból,egy laza mozdulattal felpattantam a fekete Kawasaki motoromra,és indulásom előtt fejemre húztam a hozzá tartozó sisakomat,aztán elindultam a tengerpart irányába.Száguldozásom közben,az embereket az utcán látva,kicsit elfogott a hiány érzet,de nem szabad gyengének tűnnöm.Legalábbis,addig nem,ameddig meg nem bosszulom azt,amit anyámmal tett az a szörnyeteg...

-Végre,hogy itt vagy! - Kiáltott fel megkönnyebbülten Camille amikor a part melletti kis parkólóban állítottam le a motort.

-Ennyire nem hiányozhattam - vágtam fancsali képet,amin hangosan felnevetett.

-Annyira pesszimista vagy - forgatta meg a szemeit,de én csak megvontam a vállamat.

-Fearne nagyon kibukott? - Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel,mikor elindultunk a parton levő bár felé.

-Nem nagyon,viszont kicsit igaza van,mert rengetegen jöttek,főleg,hogy ilyenkor több a turista is - húzta el a száját. - Ne aggódj,nem annyira ideges mint ahogyan elképzeled - nyugtatott meg,amint meglátta az arckifejezésemet.

-Igazából... - kezdtem volna bele,ha nem szakít félbe egy sipító hang.

-Gwendolyn!! - Hallottam meg messzebről egy hangot,ami nagy valószínűséggel Fearnehez kapcsolódott. - Mégis,hogy képzeled azt,hogy késel?Már egy órája szenvedünk,de te nem voltál hajlandó bejönni ide!Most szépen felveszed magadra azt a nyamvadt kötényt és beállsz dolgozni! - Dobta nekem idegesen a fekete rongyot,amit én döbbenten kaptam el. - Nyomás! - morogta nekem és gyorsan még a kezembe nyomta a jegyzettömböt.Kerek szemekkel néztem Fearne után,majd a vigyorgó Camille felé fordultam.

-Nekem ne is mondd!Reggel óta ennyire pörög! - Emelte fel védekezően a karjait,aztán sóhajtva szólalt meg. - Szerintem inkább menj és vedd át a helyét,mert kicsit ráférne a pihenő - mondta nekem kedvesen,én pedig szemforgatva 'vegyültem el' az asztalok között.Hála a sok nyelv tanulásomnak sok vendéget meg tudtam érteni,akik boldogan adták le a rendelésüket nekem.Na igen,mivel sok a szabad időm,így unalmamban megtanultam különböző nyelveket.Amikor a svéd vendégeinknek kivittem a kért italokat,mosolyogva folytam bele a beszélgetésükbe.

-Hur länge är du här? /Mióta vannak itt?/ - Kérdeztem kedvesen,mire az idős házaspár szélesen elmosolyodott.

-I går kväll vi anlände /Tegnap este érkeztünk/ - mondta nekem az ősz hajú nő,majd bágyadtan megszólalt a férje.

-Men i morgon åker vi tillbaka till /De holnap hajnalban megyünk is vissza/ - mondta letörten.

-Jag är ledsen. Som för mig, jag måste gå, är jag glad att träffa dig! /Sajnálom. Viszont nekem mennem kell!Örülök a találkozásnak!/ - Köszöntem el sietve,aztán lehuppantam a lányok mellé a bárszékre. - Ti ezt,hogy bírjátok? - Sóhajtottam lihegve,amikor már a széken pihegtem.

-Ugye,hogy nem is olyan könnyű?És én ezt reggel óta csinálom! - Mondta hitetlenkedve Fear. - De hála az égnek kezd csökkenni a létszám - nézett körbe kis mosollyal az arcán.

-A heteshez most ültek le - nézett fel egy pillanatra Cam,majd megakadt az említett asztalnál a tekintete. - Majd én felveszem a rendelést - pattant fel hirtelen a helyéről,amit mindketten érdekesen néztünk.

-Camille mi a baj? - Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel,de ő csak hevesen megrázta a fejét. - Cam nem kérdezem meg mégegyszer! - figyelmeztettem már kicsit mérgesebben.

-Oké,de ne borulj ki - kezdett bele,és közben kifújta a benntartott levegőjét. - Szóval,itt van a rokonod - bökte ki végül nehezen,mire én a döbbenettől kiköptem a számban levő almalevet,majd értetlenül,de egyben dühösen izzó szemekkel néztem rá.

-Hogy mi? - Ugrott két oktávval feljebb a hangom,aztán mikor megláttam,hogy mindegyik asztal felémfordul,mosolyt erőltettem az arcomra. - Tudod mit?Majd én felveszem a rendelést,ti pedig pihenjetek csak.Úgyis nagyon elfáradtatok - mondtam nekik negédesen mosolyogva,és mielőtt bármit is szólhattak volna,gyors léptekkel mentem a hetes asztalhoz. - Sziasztok,mit hozhatok? - Kérdeztem tőlük,miközben végignéztem a bandán.Amikor szembetaláltam magam a híres rokonommal,a hányinger elkapott.

-Ismerős vagy nekem - szólalt meg elmerengve a kiszemelt személy,amitől ijedtemben elkezdett remegni a lábam. - Biztos az egyik koncerten találkoztunk - legyintett unottan. - Amúgy meg kávét kérnék sok tejjel.

-Én egy dupla sajtos szendvicset kérnék - felelt a kérdésemre a szőke hajú srác,akinek enyhe akcentusa volt.

-Nekem egy nagy kóla - mosolyodott el a göndör hajú egyed,aztán kerek szemekkel meredt mögém.

-Én egy mentes vizet kérnék - mondta a barna hajú lány,és kedvesen mosolyogva nézett rám.

-Én is - mosolygott a göndörebbik,aki mellette ült.

-Egy narancslevet kérnék - nézett rám nagy kék szemeivel az egyik srác,de hangja hallatán majdnem elnevettem magam.

-És neked?Mit hozhatok? - Fordultam a tetovált fiúra,aki felvont szemöldökkel mért végig.

-Egy kávét - bökte ki végül.

-Tejet bele vagy cukrot? - Kérdeztem unottan.

-Ahogyan te szoktad - mosolyodott el (gondolom) csábosan,amitől nekem felfordult a gyomrom.Idegesen trappoltam vissza a bárpulthoz,ahol a lányok kíváncsian nézték a kezdődő dühkitörésemet.

-Ezek mégis mit képzelnek magukról?!Hogy bármit megtehetnek?!Hát el kell,hogy mondjam nagyot tévednek! - Kiabáltam el magam,mikor beértünk a konyhába.

-Gwen mi történt? - Tette fel a kérdést értetlenül Camille.

-Az az öt idióta!Liam maga a fő gyökér,az a tetovált pedig flörtölni akart velem,ami köztudottan nem jön be!Még hogy én egy koncertjükön!Nevetséges! - Morogtam dühösen,és nekiláttam a szendvics elkészítésének.

-És mit akarsz tenni? - Kérdezte Fearne.

-Hogy érted? - Kérdeztem tőle összevont szemöldökkel.

-Nem vagy az a fajta lány aki ezt csak annyiban hagyja.Valamit kell tenned ilyen esetekben - magyarázta nekem,amiben igaza volt.Drága bátyám kávéjába "véletlenül" belecsúszott egy ici-pici só,mint ahogyan a fekete hajú kávéjába is.Amikor kivittem az asztalukhoz,ezer wattos vigyorral pakoltam le a tálcámról a dolgokat.

-Remélem ízleni fog - mondtam mézes-mázos hangon,aztán gyorsan visszatipegtem a csajokhoz. - Három,kettő... - kezdtem bele a visszaszámolásba,mikor meghallottam,két hangot,ami hangosan kezd el káromkodni. - Egy - fejeztem be mosolyogva,amin a lányok elkezdtek dőlni a nevetéstől,én pedig győzedelmes mosollyal meredtem a hetes asztal irányába.

-Gwen,te nem vagy normális - nevetett könnyeit törölgetve Cam.

-És még csak most kezdődik el - mondtam gúnyos mosollyal az arcomon,majd visszafordultam a társasághoz,akik közül mindenki nevetett,kivéve a két ifjút,akiknek nem volt felhőtlen a jókedvük...