II.kötet 11.fejezet: Újabb alku...

Helló!

Újabb hét,újabb rész,és mint a cím is mondja,újabb alku.:D Kicsit ironikus,nem?:DD Na mindegy,a lényeg,hogy meghoztam a második kötet,11. fejezetét,amihez csak kellemes olvasást kívánok.
U.I.: Kommentben írjátok meg a véleményeteket,hogy szerintetek mi lesz Zayn-nel,és Gwennel...;)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge,2,5 hónap múlva*

-Akkor,vigyázz magadra! - Öleltem szorosan magamhoz Honey-t,a repülőtér kellős közepén.

-Te is nagyon! - Mondta szipogva. - Ígérem,hogy visszajövök,de rám fér a pihenés - magyarázkodott szomorúan.

-Tudom - mondtam még mindig szorosan ölelve magamhoz.Ahogyan megszólalt a bemondó,szipogva váltunk el egymástól,majd még egy utolsó intéssel elindultunk a saját utunkra.Szomorúan indultam el a házba,ahol eddig voltam.és amikor visszaértem,sóhajtva ültem le az ágyamra.Végig gondolva minden létező dolgoz,és tényt,kimentem a fürdőbe,ahol lassan nyúltam a borotváért,aminek a pengéjét egy laza mozdulattal kipattintottam.Egy darabig nézegettem az éles tárgyat,majd a csuklómhoz nyomtam,és egy egyszerű rántással mély sebet vágtam a csuklómra.Néztem ahogyan szivárog a vér belőlem,és egyre jobban homályosul el minden előttem,amíg végül semmit sem láttam...

Egy idő után újra elkezdtem pislogni,és megláttam egy ismerős arcot,ami cseppet sem kedvesen nézett vissza rám.

-Austin? - Kérdeztem hunyorogva a kórházi fény miatt.

-Meg se szólaltj! - Mordult fel. - Szólok az orvosnak,aztán beszélünk - mormogta mérgesen,és kiment az ajtón.A vizsgálat közben Austin szánakozva nézett engem,amikor megszólalt az orvos.

-Ma már elmehet - mondta ki a döntését a doki,és már ott sem volt.Néma csöndben ültünk a szobában,amikor megtörtem a csendet.

-És,mi járatban vagy erre? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.

-Téged kerestelek - fújtatott. - Gwen,miért akarod kicsinálni magad minden áron? - Kérdezte értetlenül.
-Austin,te ezt nem értheted - ráztam meg a fejemet.
-Dehogyis nem értem én! - Mondta kiakadva. - Attól még,hogy megbántott az a seggfej,nem kellene a saját életedet is tönkre tenni - mormogta idegesen. - Van egy jó hírem viszont - mondta amikor kijöttünk a kórházból.Mondatára kérdőn vontam fel a szemöldökömet.
-Mi lenne az? - Kérdeztem  megtorpanva.
-Megvan Alcide - mosolyodott el szélesen,mire én ledermedve néztem rá. - Gwen,itt vagy? - Integetett az arcom előtt.Válaszul csak sikítva ugrottam a nyakába,és csillogó szemekkel néztem rá.
-Úristen! - Mondtam hitetlenül. - Ezt nem mondod komolyan - kaptam a szám elé,de ő csak válaszul bólintott egyet. - Vigyél hozzá! - Mondtam hirtelen.
-Lenne egy alkum számodra - mondta némi gondolkodás után,amire én össze ráncolt homlokkal néztem rá. - Elviszlek Al-hoz,ha vissza jössz velem a srácokhoz - mondta komolyan.
-Nem kényszeríthetsz rá - mondtam tekintetemet elkapva.
-Gwen,legalább az öcsédért tedd meg - mondta kérlelően.
-Nem állíthatsz választás elé - csóváltam meg a fejemet.
-Igenis állíthatlak!Az isten szerelmére Gwendolyn!Fogd már fel,hogy fontos vagy nekem,és a lányoknak,de főként Alcide-nak! - Emelte fel a hangját.
-Rendben - motyogtam kínosan. - De csakis miattatok - mondtam morcosan,amikor megéreztem a meleg ölelését.

*Nem sokkal később,a repülőtéren*

Mérgesen szálltam be a kocsiba,míg a mellettem ülő Austin egy önelégült mosollyal nézett rám.
-Ne mosolyogj - mondtam durcásan,mire ő egy gyors puszit nyomott az arcomra. - Akkor sem vagyok jobban - morogtam neki.
-Hidd el,jó lesz - mondta bíztatóan.
-Hogy néz ki? - Kérdeztem hirtelen. - Úgy értem,hogy néz ki Alcide? - Kérdeztem kíváncsian.
-Majd meglátod - kacsintott rám. - Amúgy a szeméről meg lehet ismerni - mondta mosolyogva,amikor lefékezett a taxi.Austin a sofőr kezébe nyomta a pénzt,és a karomnál fogva kirángatott a kocsiból. - Vedd fel - húzta a fejemre a kapucnimat. - Egy kis meglepetést szerzünk nekik - mondta kuncogva,amin én is elvigyorodtam.A hatalmas hotelba beérve,rengeteg ember sürgött-forgott,de senkivel sem foglalkozva,Aust áthúzott a szálloda éttermi részébe,ahol az egyik asztalhoz közeledve,hirtelen megtorpant. - Maradj mögöttem - súgta hátra,mire én egy aprót bólintottam. - Mi ez a szomorkodás? - Kérdezte az asztalnál ülőktől,akik valóban nem voltak vidámak.
-Akkor kéne ennyire örülni,ha Gwen meg is lenne - mondta gúnyosan Fearne,aki a körmét piszkálta.
-Nem hiszem,hogy meg találjuk - rázta meg a fejét Cam.
-Biztos? - Kérdeztem a kapucnit levéve a fejemről,és karba tett kezekkel néztem a társaságra,akik lefagyva néztek rám. - Na jó!Ilyen sokat nem változtam - mondtam felcsattanva,miközben a hajamra mutogattam,ami a szőke színében "pompázott".
-Gwen! - Ugrottak a nyakamba a lányok,mire én majd' hátra estem.
-Soha,de soha többet ne csinálj ilyet - mondta szipogva Cam.
-Hiányoztál te idióta - kaptam a fejemte egy csapást,amit Fearne kuncogva adott,és könnyektől homályos szemekkel ölelt meg újra. - Hol találtad meg? - Kérdezte Austin-tól,aki kínosan mosolyogva nézett rám,majd a barna hajú lányra. - Gwendolyn? - Kérdezte magyarázatot várva,mire én hátrálni kezdtem,de Camille elkapta a karomat,és a pulóver ujját felhúzta,ami alatt a karomon levő kötés látszódott.
-Te nem vagy normális! - Csattant fel a négy lány,és bátyám egyszerre,akinek most hallottam először a hangját.
-Túl éltem nem? -Kérdeztem szemforgatva,de nem nagyon tetszett nekik humorom.
-Hiányoztál - ölelt meg Liam szorosan hirtelen,amit én kissé tehetetlenül,de végül viszonoztam. - Annyira jó,hogy vissza jöttél - motyogta a hajamba.
-Nem maradok sokáig - ráztam meg a fejemet,amit senki sem értett. - Austin-nal alkudtunk,és arról szólt,hogy visszajövök hozzátok,de csak akkor,ha Al-hoz elvisztek - mondtam magyarázva.
-Szóval tudsz róla - mondta halkan Cam,mire én bólintottam egyet.
-Az öcsémről van szó - mondtam sóhajtva,majd Liamre néztem. - Pontosabban az öcsénkről - mondtam kijavítva magamat,amin Liam elmosolyodott.
-Holnap dél körül megyünk rendben? - Kérdezte Harry felnézve a telefonjából.
-Oké - mondtam vállat vonva. - Austin!Nézd csak,kivel találkoztam! - Mutattam a telefonomat,amin Honey volt.
-Csini - kapta ki a telefont a kezemből. - Ő meg ki? - Kérdezte még mindig méregetve a kijelzőt.
-Honey Thompson.Táncos lány - mondtam mosolyogva,de ahogyan végig gondoltam amit mondtam,rögtön a szám elé kaptam.
-Ember,véged - nézett a vele szemben ülő Zayn-re,és már lendült is volna a keze,ha nem szólok rá.
-Austin ne! - Mondtam azonnal,mire a keze megállt a levegőben,nem olyan messze az énekes arcától. - Én döntésem volt,és kellett a pénz - mondtam magyarázkodva.
-Magígértél nekem valamit - nézett mélyen a szemembe hirtelen Austin.
-Mindenki követ el hibákat,nem igaz? - Kérdezte félbe szakítva Fearne,amin mindenki meglepődött. - Neki az egyik talán legnagyobb hibája,hogy Zayn-nel összejött,ez semmiség ahhoz képest - legyintett a saját stílusában.A fiú neve hallatára,a hasam görcsbe rándult,és félve néztem a mellettem álló két lányra,akik vették az adást.
-Szerintem inkább mutassuk meg a szobáját - mondta Camille a jobb oldalam felől,és már ott sem voltunk. - Gwen minden rendben? - Néztek rám aggódva a liftben.
-Túl élem valahogy - mondtam szaggatottan.
-Hiányoztál neki - mondta nehezen Fearne,amire odakaptam a fejemet.
-Honnan tudod? - Kérdeztem értetlenül.
-Szerinted kinek öntötte ki a fájó szívét? - Forgatták meg mindketten a szemüket.
-Gwen,ha jót akarsz magadnak,akkor nem mész vissza hozzá - mondta Camille fejét rázva. - Nem akarjuk,hogy úgy járj mint Justin-nal - mondta felemlegetve a múltat,amire kirázott engem a hideg.
-Nem fog többet előfordulni,ígérem - mondtam nehezen az utolsó szót,amiért tudtam,hogy meg kell tartanom a szavamat...
-Inkább örülj annak,hogy Alcide megvan - váltott témát Fearne,ahogyan a szobájukba értünk.
-Annál nagyobb öröm nincs a Földön - mondtam mosolyogva. - Hol találtátok meg? - Kérdeztem kíváncsian.
-Olaszország,Toscana - mondta a pontos helyszínt,mire nekem beugrott valami. - Állítólag a nagyapátok olasz,így Dev könnyen megtalálta - magyarázta Camille,mire én azonnal előkaptam a telefonomat,amin benyomtam Devonne számát,és már hívtam is.Néhány csöngés után fel is vette,majd suttogva szólt bele.
-Gwen? - Kérdezte halkan.
-Dev!Komolyan ott van?Ugye egészséges?Nincsen semmi baja?Kérlek mondd,hogy jól van! - Halmoztam el a kérdéseimmel.
-Először is!Te jól vagy-e?!Tudod,hogy mennyire aggódtunk?!! - Akadt ki halkan.
-Miért suttogsz? - Kérdeztem értetlenül.
-Mert az öcséd elaludt,és nem akarom felkelteni,hogy az idióta nővérével veszekszek - morogta mérgesen.
-Tehát jól van? - Kérdeztem kicsit sem a lényeget megragadva.
-Gwendolyn figyelsz te rám egyátalán?! - Kérdezte idegesen.
-Ne haragudj,de annyira örülök,hogy Alcide ott van! - Mondtam bocsánatkérően.
-Elhiszem,de figyelj,nemsokára látni fogjátok egymást - mondta már kedvesebb hangon. - Ne haragudj,de szerintem én is nemsokára kidőlök - mondta ásítva.
-Rendben,akkor hagylak - mondtam elbúcsúzva,amikor beleszólt.
-Ja,és Gwen.Úgy látszik meg van a leendő sógornőd - kuncogott még egy utolsót a telefonba,és le is tette azt.Szélesen vigyorogva néztem két lányra,akik értetlenül néztek rám.
-Alcide szerelmes - mondtam mosolyogva.
-Holnap meglátod,hogy melyik szerencsétlent szemelte ki magának - mondta kuncogva Fearne.
-Alcide ha egyszer szerelmes akkor nagyon - mondtam emlékeztetve. - Nem lenne baj,ha itt aludnék? - Kérdeztem álmosan,mire mindkettem megrázták a fejüket.Gyorsan bementem a fürdőbe,ahol undorodva néztem szembe a saját tükörképemmel,ahol nem az a lány köszönt vissza mint régebben,hanem egy teljesen másik ember.Szőke tincseim az izzadságtól összetapadva lógtak az arcomba,és a szemeim feldagadtak,az arcom pedig kifehérdedett.Nem voltam túl vonzó látvány,de hát ezzel jár,ha az ember hülyeséget csinál...Ahogyan beléptem a zuhanykabibna,a meleg vizet rám eresztve,elgondolkoztam,hogy milyen is lehet az öcsém.Hogy ugyan úgy néz ki,mint régen,vagy változott-e valamit...

*Alcide Crine szemszöge,1 órával előbb*

-Dev,annyira örülünk,hogy itt vagy - mondta a nagyapám Devonne-nak,aki mosolyogva nézett rá.
-Hát még én - mondta,majd felém fordult. - Tetszik neked Debbi,igaz? - Kérdezte kaján mosollyal az arcán,mire én férre nyeltem a falatot ami a számbn volt,és elkezdtem köhögni.
-Tessék?Debbi,hogy jön ide? - Kérdeztem értetlenül,miközben éreztem,hogy a fejemet egyre jobban elönti a pír.
-Nem ciki az Al.Tizenhat vagy,és már elérkeztél abba a korba,hogy megtapasztald,hogy mi is a szerelem valójában - mondta Dev,aztán nagyapámhoz fordult. - Komolyan ennyire nem tűnik fel szegény lánynak,hogy hogy néz rá Al? - Mondta értetlenül.
-Nem tudom,de szerintem eléggé feltűnő - mondta úgy,mintha itt sem lennék.
-Én is itt vagyok! - Csattantam fel mérgesen. - Amúgy is,nem szeretném Debbi-t megbántani,főleg nem tönkre tenni ezzel a barátságunkat - motyogtam a tányéromat nézve.
-Szóval beismered - nézett rám győzedelmesen Devonne.
-Nem válthatnánk témát? - Kérdeztem kínosan mosolyogva.
-De,persze - mondta a nagyapám,és csendben ettük tovább a vacsoránkat...