II. kötet 13.fejezet: Egy csoda folytán...

Helló!:))

Kinek,hogy telik eddig a szünet?Nekem nagyon jól,és remélem ilyen is lesz a továbbiakban...:) Szóóval...,megjöttem a következő résszel,ami összesen három szemszögből fog íródni,jó is és rossz is lesz egyaránt...;)
Örülök,az új olvasóknak,akik az előző komment alapján,nemrég "csatlakoztak".:)) Köszönöm.
Kellemes olvasást kívánok a részhez!;) És a végén kommenteljetek!:)

U.I.: Minedenképpen nézzetek fel IDE,és hagyjatok "nyomot" magatok után.:)

XoXo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

-És meddig maradnátok? - Kérdezte a nagyapa tőlünk mosolyogva.

-Csak néhány napig,ha nem lenne probléma - mondtuk Liammel egyszerre.

-Apa,kérdezhetek valamit? - Kérdeztem nagyapától.Na igen,őt mindig is "apának" hívtam,hiszen rá mindig számíthattunk.

-Persze - mondta miközben a levesét kanalazta.

-Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha Alcide-ot elvinnénk a turné további állomásaira - kezdtem bele félénken,amire hirtelen három ember azonnal elkezdett fulladozni. - Jól vagytok? - Kérdeztem tőlük.

-Nem! - Háborodott fel azonnal az öcsém.

-Tessék? - Kérdezte köhögve Liam,míg a nagyapám még mindig lesokkolva nézett rám.

-Miért jó lenne!Al,gondolj bele!Újra együtt lehetnénk - magyaráztam az öcsémnek.

-Gwenny,én csak veled szeretnék lenni,nem velük - mutatott a társaság többi tagjára. - És más miatt sem mennék el - mondta halkan motyogva.

-Deborah - köhögte Devonne és a nagyapa egyszerre,mire Dev hirtelen feljajdult.Gondolom Alcide megrúghatta az asztal alatt.

-Ki az a Deborah? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

-Az mindegy - motyogta Al. - A lényeg,hogy nem és kész - mondta fejét rázva.

-Al,az öcsém vagy,és nem azért kerestelek idáig,hogy utána újból elveszítselek! - Emeltem fel a hangomat.

-Gyerekek!Ezt nem lehetne később megbeszélnetek,miután nyugodtan befejeztük a vacsorát? - Kérdezte mérgesen nagyapa.
-Jó - morogtuk egyszerre Alcide-dal,aki duzzogva evett tovább.
-Tényleg,még mindig motorozol? - Kérdezte gúnyosan az öcsém hirtelen,mire én izzó tekintettel néztem rá.
-Mit csinálsz?!Gwendolyn Crine!Tudod,hogy meg lett tiltva neked a motorozás! - Mondta felcsattanva az asztalfő,jelen esetben nagyapa.
-Köszönöm drága testvérem - néztem gúnyosan az öcsémre. - Apa,én már régen abba hagytam - mondtam ártatlanul.
-Ezt még nem fejeztük be - nézett rám szúrósan. - Mesélnétek egy kicsit magatokról? - Fordult a fiúk felé,akik értetlenül kapkodták a fejünket közöttünk.A srácok az egész "történelmüket" elmondták,amit már kivülről fújtam.Egyszer csak egy zilált fejű lányt vettünk észre az ajtóban,aki lihegve ült le közénk. - Debbi,mondtam neked,hogy nyugodtan pihenhetsz - mondta fejcsóválva apa.
-Tudom,csak a virágokat még levágtam,hogy ne holnap kelljen bajlódni azzal - szólalt meg magyarázkodva,és hangjában észre lehetett venni az enyhe akcentust. - Egyébként Deborah - intett nekünk mosolyogva a lány,mire mi Fearne-val és Camille-val vigyorogva néztünk össze.Amikor mindenki bemutatkozott neki,közösen beszélgetve folytattuk tovább az evést.
-És mondd csak Deb,ha szólíthatlak így - nézett egy pillanatra a lányra mosolyogva Fear,amit Debbi szélesen mosolyogva,egy bólintással viszonzott. - Van barátod?Csak mert szép vagy,és mégis csak Olaszország... - mondta kuncogva,és közben vigyorogva kacsintott Al-ra,aki elhűlve nézett a barátnőmre.
-Igazából most van egy valaki aki tetszik,de nincs különösebben barátom - mondta,és fél szemmel az öcsémet figyelte,mire az kínjában a villát forgatta a kezében. - Egyébként nagyon sokat hallottam rólatok,különösen rólad,Gwen - nézett rám mosolyogva Deborah.
-Ez érdekes,mert én most hallok rólad először - mondtam kínos mosollyal az arcomon.
-És nektek van most barátotok? - Kérdezett vissza témát váltva,mire mi mindannyian mást reagáltunk erre.Én csak az előttem levő poharat bámultam,Camille a szalvétáját hajtogatta,míg Fearne Harry szemébe bámult.
-Nincs - adtuk az egyhangú választ,ami engem is meglepett...
-Holnap pihenőt kapsz Debbi - szóllt meg apa,mire szerencsétlen lány,a levest egyenesen kiköpte az abroszra,amin majdnem elnevettem magamat.
-De nem lehet!Holnap kellene összeválogatnom a csokrokat,és ... - kezdett bele,de nagyapa közbe vágott.
-Nem baj,ráérsz vele.Rád fér a pihenés - mondta nyugtatva ezzel őt.A vacsora után,mérgesen mentem be Alcide után a szobába,és becsuktam magam mögött az ajtót.
-Mégis hogy gondolod ezt?! - Kérdeztem felháborodva,amit nem értett. - Alcide,én a lelkemet is kitettem azért,hogy megtaláljalak,és most csak úgy eldobnál magadtól?! - Kérdeztem hitetlenül.
-Gwen,te is pontosan tudod,hogy szeretlek,de Liam miatt nem mennék - rázta meg higgadtan a fejét. - És Debbit sem szívesen hagynám itt - mondta fejcsóválva.
-És ha őt is vinnénk magunkkal? - Kérdeztem hirtelen ötlettől fogva,amin meglepődött. - Ő is nagyon örülne annak,hogy eljöhetne egy kicsit kikapcsolódni - mondtam magyarázkodva.
-Mi történt,amiért minden áron el akarsz cipelni arra a kicseszett turnéra? - Kérdzte karba tett karokkal. - Gwenny,bántott valaki? - Kérdezte fürkészve az arcomat.
-Rendben,elmondom,de ne akadj ki - mondtam nyugodtan,és közben a kezénél fogva leültettem az ágyra,és mindent elmagyaráztam neki az elejétől fogva,mire ő döbbenten nézett rám. - Ezért lenne szükségem rád - fejeztem be a történetet.
-Melyik szobában van az a rohadék? - Kérdezte egyre idegesebben.
-Alcide,nem szeretnék balhét,csak azt,hogy legyen egy támaszom - mondtam könyörögve.
-Ha mégegyszer megbánt,komolyan megtaposom - morogta idegesen.
-Ne idegeskedj miatta - mondtam nyugtatva. - Nem lenne gáz,ha elmennék aludni?Csak mert nagyon fáradt vagyok - mondtam szabadkozva.
-Balra az utolsó a te szobád - kacsintott vigyorogva,és már ott sem voltam.Amikor bementem a fürdőbe,ami természetesen az én szobám előtt volt,unottan vetkőztem le,és léptem be a zuhanyrózsa alá.Vajon ő még érez úgy irántam valamit?Vagy már máson jár az esze?Felfogott hajjal,és magam köré tekert törölközővel léptem volna ki az ajtón,ha valaki nem éppen akkor nyitott volna be.Dermedten néztünk egymás szemeibe,amikor végül megszólaltunk.
-Bocsánat - mondtuk egyszerre,amire nekem egy halvány mosoly futott végig az arcomon,de azonnal korrigáltam magam.
-Már itt sem vagyok - mondtam,és mielőtt elsuhantam volna mellette,megragadta a kezemet,és visszarántott magához.
-Nem történt semmi a kertben - mondta mélyen a szemembe nézve.
-Nem tartozik rám,hiszen a te életed,és független vagy - mondtam szemlesütve,és szó nélkül iszkoltam be a saját szobámba,ahol szaggatott levegővétellel ültem le az ágyra.Egy kis idő után,miután felöltöztem,kimentem volna az erkélyre,ha nem hallok meg egy ismerős hangot,amint halkan énekelni kezd...
-Heartache doesn't last forever
I'll say I'm fine
Midnight ain't no time for laughing
When you say goodbye.
It makes your lips so kissable
And your kiss unmissable
Your fingertips so touchable
And your eyes irresistible.
Hirtelen elcsuklott a hangja,és akadozva vette a levegőt.Könnyeimet lassan töröltem le,és vártam a továbbiakat,de semmi nem jött.
-A rohadt életbe! - Káromkodta el magát,és egy halk szipogást ejtett meg,amiből azt szűrtem le,hogy sírt.Ő sírt,mert tudja,hogy elrontott mindent... 

*Másnap reggel 9 körül*

Vidáman mentem le a reggelizőbe,ahol már mindenki reggelizet,kivéve engem és Zayn-t.Az utóbbi kissé bedagdt szemekkel bökdőste a tányérján levő rántottát.
-Jó reggelt - nyomtam puszit apa,és az öcsém arcára,aztán Liam-ére is adtam egyet. - Mi a mai program? - Kérdeztem kíváncsian.
-Ne már!Mitől vagytok ennyire felpörögve? - Kérdezte nyűgösen Camille rám és Alcide-ra bökve.
-Jó keltünk - nevettük el magunkat.
-Nem akarsz még jobban felfrissülni? - Nézett rám sunyi mosollyal,és mire észbe kaptam,már kezdett közeledni felém.
-Nem!Nem mered! - Mondtam fenyegetve,és közben az asztal körül szladgáltunk.
-Gyerekek!Ne bent! - Mondta apu figyelmeztetően,amire Al odakapta a fejét,így volt időm kimenekülni a házból,csak arra nem számítottam,hogy a medence felé futok...,egyenesen bele a csapdába.
-Alcide!Tegyél le! - Mondtam figyelmeztetve,amikor már az öcsém vállán voltam.
-Bomba! - Kiáltott fel,és velem együtt ugrott be a medencébe,majd nevetve jöttünk fel a felszínre.
-Te állat! - Mondtam fröcskölve vízzel,amit kétszeresen is visszakaptam.
-Gwen!Megfullad! - Szólt rám nevetve Niall,amikor Al-t nyomtam le a víz alá.Szemforgatva engedtem el,és jött fel köhögve,miközben szélesen mosolyogva nézett rám.Röhögve mentünk ki a medencéből,amikor a fiúk kerek szemekkel meredtek rám.
-Mi az? - Kérdeztem értetlenül,aztán eszembe jutott,hogy a sötét zöld pólóm lehet az oka,mivel nagyon,de nagyon rámtapadt,és a "domborulataim" is tökéletesen ládszódtak ezáltal.Kínosan kaptam magam elé a kezeimet,és szúrósan néztem Alcide-ra.
-Csobbanás! - Kiáltott fel Harry hirtelen és a mellette álló Fearne-t felkapta,és vele együtt a vízbe ugrott.Őt követte Liam,és Danielle,Louis és El,majd Niall és Cam.Zayn kuncogva figyelte a vízben lubickoló társaságot,míg nem lökött neki Dev.Zayn reflexből megfogta a karomat,és velem együtt esett bele a vízbe.Nevetve jöttem fel a felszínre,a fekete hajú sráccal együtt,aki röhögve söpörte ki a haját a szeméből.Akár a gyerekek,úgy fröcsköltük egymást,amikor Al Debbivel együtt ugrott be a vízbe.
-Nem vagytok normálisak - nevetett Deborah,mikor mindannyian kijöttünk a vízből.
-Mit csinálunk ma? - Kérdezte Camille vigyorogva,miközben a haját törölgette.
-Én szerintem átöltözök,aztán körbenézek - mutattam magam mögé,ahol a hatalmas kert állt.Miután átöltöztem száraz ruhába,izgatottan mentem a kert irányába,ahol azonnal megláttam Deborah-t,aki dudorászva szedte le a virágokat a helyükről. - Szépek - mondtam mosolyogva,mire azonnal megfordult,és elpirulva nézett rám.
-Mióta vagy itt? - Kérdezte kissé kínos mosollyal az arcán.
-Ne aggódj,nem hallottam,miről énekelsz - mondtam kuncogva. - Mesélj magadról egy kicsit - mondtam kérlelve,miközben az egyik padra húztam le magam mellé.
-Van két öcsém,akik a bátyámnál vannak.Spanyolország déli részéről jöttem,a nagymamámhoz,és be szeretném fejezni a munkáit,amiket ő elkezdett - mondta sorolva.
-A bátyád mennyi idős?Vagy ő mit dolgozik? - Kérdeztem török ülésbe vágva magam a padon.
-Tényleg érdekel az életem?A többség csak kedvességből kérdezi meg - mondta hüledezve,de én csak vigyorogva bólogttam. - A bátyám,Enrique otthon maradt,csakis a tesóim miatt.Nehezen akartam eljönni,de végül meggyőzött - mosolygott elkalandozva. - Teo és Miguel nagyon elevenek,de öt évesek,az még normális szerintem - nevette el magát. - Hiányoznak,de tudom,hogy egy ideig még nem mehetek haza - húzta el a száját.
-Hazalátogatás? - Kéreztem kíváncsian.
-Drága a repjegy - húzta el a száját.
-Mit szólnál ahhoz,ha a turné rovábbi részében velünk jönnél? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet - rázta meg azonnal a fejét. - Nincs annyi pénzem,ráadásul a nagyapátokat sem hagyhatom itt - mondta magyarázva.
-Nem is kellene fizetned,plussz apa is ellenne egy házvezetővel - mondtam a kifogásokat. - És így legalább Alcide is eljönne velünk,aminek szerintem nem csak én örülnék - mondtam kacsintva.
-Al elmenne? - Kérdezte kerek szemekkel,mire neki is leesett,hogy mit is mondott,azonnal kijavította magát. - Úgy értem,kár lenne ha elmenne,hiszen nagyapátok egyedül lenne - mondta elmerengve.
-Hát,hogyne - mondtam szemforgatva. - De eljönnél? - Kérdeztem témát váltva.
-Ha úgy adódna,akkor igen - mondta félénk mosollyal az arcán.Ezzel egyidőben elkezdtem gondolkozni a továbbiakon...

 

*Fearne Wright szemszöge*

Vigyorogva töröltem meg a hajamat,és közben az előző "akción" járt a fejem.Az ajtó nyikorgására felkaptam a fejemet,és kissé mérgesen néztem a betoppanó alakra.
-Kopogni nem tanítottak meg? - Kérdeztem morogva.
-Fear,kérlek! - Jött közelebb a göndör hajú énekes,de csak azért is nem figyeltem.
-Mit akarsz? - Kérdeztem szárítva a hajamat a törölközővel.
-Csak hallgass meg - nézett rám könyörögve.
-Két percet kapsz - mondtam az órámra nézve.
-Nem gondoltad komolyan - nézett hitetlenül a szemembe.
-Fogy az időd Styles - sóhajtottam gúnyosan,és mikor látta,hogy komolyan beszélek,belekezdett.
-Nézd,nem tudom,hogy miért utálsz ennyire,hiszen nem adtam rá okot.Nem csaltalak meg,nem hazudtam,semmi - mondta értetlenül sorolva,miközben az ágyamon ült. - Ha adnál indokot,vagy valamit,akkor még megérteném,de így... - mondta értetlenül.
-30 másodperc - mondtam sürgetve.
-Szóval,csak azt szerettem volna ezzel mondani,hogy jó lenne ha megmondanád,miért is szakítottunk - mondta összefoglalva az egészet.
-Egy kérdés - kezdtem bele,amit izgatottan várt. - Te tudtál Zayn tervéről? - Fontam karba a karomat.
-Igen - motyogta kerülve a tekintetemet. - De Fear,ez volt az első és az utolsó hazugságom amit neked mondtam - mondta magyarázkodva.
-Miért kéne,hogy elhiggyem neked? - Kérdeztem szemforgatva.
-Mert én tényleg szeretlek - mondta kimondva a szót,és én mosolyogva sütöttem le a szemeimet,amiből azt következtethette,hogy megbocsátottam neki,és megfogta a derekamat,majd magához lerántva az ágyba,hevesen elkezdett csókolni,amiket én viszonoztam. - Ilyet többet ne csinálj! - Mondta két csók között...

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Ujjaimat "tördelve" mentem oda az ajtóhoz,és kissé félve tettem a kilincsre a kezemet,amit végül lenyomtam.
-Szia! - Köszöntem félénken a szobában levő fiúnak,aki érkezésemre azonnal felkapta a fejét.
-Szia - mondta rekedtes hangján,amin hallani lehetett,hogy valami baj van,de mégis leplezte. - Miért jöttél? - Kérdezte értetlenül.
-Beszélnünk kell - mondtam komolyan,és mielőtt bármit is szólhatott volna,belekezdtem. - Nézd,nem szeretnék rosszba lenni veled,pedig te rontottad el az egészet,te is tudod - néztem rá egy pillanatra,de nem nézett a szemembe. - De,hogy ne csak a rosszat mondjam,szeretném,ha barátok lennénk,vagy legalábbis valami olyasmik - mondtam célozgatva.
-Barátok - ízlelgette halkan a szavakat. - És ha én nem szeretném? - Kérdezte hirtelen.
-Akkor marad ez - mutattam a jelenlegi állapotra. - Te is tudod,hogy ez már nem lesz a régi,maximum ha valami csoda folytán,történik valami olyasmi,ami miatt megint fellobban az a "tűz" ami kettőnk között - mutattam a nyuszi füleket,de letört kinézetét látva,újabb monológba kezdtem. - Te is találsz majd egy lányt,akit megbecsülsz,és tényleg szeretni fogsz,és én is találok majd egy olyan srácot,aki tényleg szeret engem,és én is őt - simítotam végig vígasztalóan a karján,aztán szó nélkül felálltam,és kinyitottam az ajtót. - Minden megoldódik majd - suttogtam halkan,és átléptem a küszöböt.

*Zayn Malik szemszöge*

Amikor kiment,olyan lendülettel vágtam falhoz a mellettem fekvő mp3 lejátszómat.Már semmi sem lesz a régi,hiába is szeretném.Hogy találok-e majd olyan lányt,akit tiszta szívemből fogok újra szeretni,az szerintem egyenlő a nullával...Én Gwen-t szeretem,és őt is fogom szeretni.Remélem valami csoda folytán,tényleg újra a régi lesz...