II. kötet 12. fejezet: Féltékenység? Mégis mire?

Sziasztok!:)

Mivel itt van az ősziszünet,ezért több részt tudok Nektek hozni!;) Remélem tetszeni fog ez a rész és a végén kérlek Titeket,hogy kommenteljetek!:)

XoXo Vicky

Kissé zavartan ültem le Zayn melletti helyre,de végülis úgy voltam vele,hogy semmit sem árthat...

-Örülök,hogy visszajöttél - szólalt meg egy idő után.

-Gondolom - motyogtam az előttem levő ülést bámulva.

-Nézd,én ezt nem akartam,hogy így tudd meg - mondta kínosan.

-Akkor hogy?Zayn,te is tudod,hogy az egészet titokban hagytad volna - mondtam már rá nézve.

-Ez nem igaz - rázta meg a fejét,aztán elgondolkozott egy kicsit. - Na jó,talán - mondta beismerve,amire én csak egy lenéző pillantást intéztem. - Értsd meg,hogy ezt a banda miatt tettem - magyarázott tovább.

-Igen,a Little Mix miatt - vágtam vissza gúnyosan,mire ő lehajtotta a fejét.

-Ezt miattam tetted? - Nézett egy pillanatra a csuklómra.

-Őszintén?Igen - mondtam sóhajtva,és unottan tettem bele a füleimbe a fülhallgatókat,és max hangerőre tekerve,hallgattam tovább a zenéimet.Amikor leszállt a gép,sietősen mentem le a lépcsőn,és szálltam be a hatalmas,sötétített üvegű autóba,ahová a többiek is követtek.Ahogyan elindultunk,az ablakon egész végig kifele bámultam. - Állj,állj meg! - Szóltam rá Liamre hirtelen,amikor megpillantottam egy ismerős környéket.A bátyám lefékezett,én pedig gyorsan kipttantam a járműből,és elindultam valamerre.Az agyam irányított,bár én sem tudtam,hogy merre tartok.A többiek értetlenül nézték bolyongásomat,míg nem értünk el egy hatalmas villaszerűséghez,aminek kapuja zárva volt.Hirtelen megpillantottam Devonne-t,aki szélesen mosolyogva nézett vissza rám.Halkan kinyitotta a kaput,hogy ne vegyenek észre a házban levők.A srácok csöndben néztek minket,mire Dev megszólalt.

-Hátul van - mutatott a háta mögé,én pedig gyors léptekkel indultam meg abba az irányba,ahol egy középmagas fiú állt háttal,és a medencét takarította.

-Dev,mondtam már,hogy egyedül is megy,nem kell a seg.... - kezdett volna bele,de ahogyan megfordult,a szava is elakadt a döbbenettől.Csak álltunk egymással szemben,és bámultuk egymást.Hirtelen a nyakába borulva zokogtam,és úgy öleltem magamhoz. - Gwen... - motyogta hitetlenül a hajamba,és szorosan húzott magához.

-Alcide - mondtam a sírástól szaggatottan a nevét. - Hiányoztál - mondtam neki,amikor már eltávolodtunk egymástól,és egy puszit nyomtam a homlokára.

-Nekem is Gwenny - mondta remegő hangon. - Fear,Camille! - Nézett a hátam mögé,mire a két lány,szintén az öcsém nyakába ugrott.

-Istenem! - Mondta Camille felszabadultan. - Olyan jó,hogy megvagy - mondta szipogva.

-Öcskös - mondta vigyorogva Fearne,de az ő szemében is ott voltak az öröm könnyek.

-Ők mit keresnek itt? - Nézett komoran a mögöttünk levő bandára.

-Al,kérlek - néztem rá könyörgően.

-Mit keres itt? - Emelte feljebb a hangját. - Tudod,hogy miken ment keresztül anya - morogta nekem mérgesen.

-Anya is azt akarná,hogy kezdjünk új életet - bíztattam,de nem teljesen jártam sikerrel.

-Ne akard,hogy megszeressem - mondta mérgesen,aztán a kezemre pillantott. - Mit csináltál? - Kérdezte összehúzott szemöldökkel.

-Lényegtelen - motyogtam,de láttam,hogy nem elégszik meg ennyivel. - Ígérem mindent elmondok,de majd később - mondtam sóhajtva. - Gyere,bemutatlak nekik - mondtam mosolyogva,és a fiúkhoz vittem. - Srácok,ő itt az öcsém,Alcide - mutattam be nekik,mire ők egy széles mosolyt eresztettek meg,kivéve az öcsémet,aki fapofával bámult vissza rájuk. - Khmm... - böktem meg oldalról.

-Ja,igen.Alcide Crine - nyújtotta a kezét,amit Liam nem értett. - Crine - nyomta meg a vezetéknevét.Mindannyian bemutatkoztak neki,kivéve Liamet,aki ahogyan szóra nyitotta a száját,Al közbe vágott. - Tudom - morogta,aztán rám nézett. - Meddig maradnak? - Kérdezte tőlem úgy,mintha ott sem lennének a fiúk.
-Alcide! - Fortyogtam,de nem hatotta meg,helyette inkább megforgatta a szemeit. - Tényleg,kibe is estél bele annyira,hogy a leendő sógornőm lesz? - Kérdeztem témát váltva,mire ő fülig vörösödve hajtotta le a fejét.
-Szerintem én szólok nagyapának - motyogta és már bent is volt a házban.
-Ne haragudjatok miatta - néztem a fiúkra,akik együttérzően néztek vissza rám.Nehéz egy menet lesz,úgy látom...

*Zayn Malik szemszöge*

Elképedve néztem az előttem álló gyönyörű lányt,aki mérgesen nézett a testvére után.Hihetetlen a hasonlóság közöttük.Megszólalásig hasonlítanak egymásra,főleg a szemük.Bár Gwennek zöld szeme van,míg Al-nak világos kék.Mindegy.A lényeg,hogy megtalálta a testvérét,és most már boldog,nélkülem is...A srácok előre mentek,én pedig leültem a kerben levő egyik padra.Arcomat a kezeimbe temettem,és megint végig futott az egész dolog az agyamon,ami tönkretette a kapcsolatunkat.
-Hé! - Ült le mellém valaki hirtelen,amire én lassan fordítottam felé a fejemet. - Mi bánt fekete herceg? - Kérdezte szórakozottan Dev. - Tudtommal te dobtad őt - mutatott a többiek felé.
-Dev,ez más - ráztam meg a fejemet. - Őt tényleg szeretem - magyaráztam,de nem lehettem túl meggyőző,ahogy arcát elnéztem.
-Persze - mondta gúnyosan. - Ahelyett,hogy itt keseregnél,szedd össze magad!Úgy nézel ki mint egy roncs - mondta fintorogva.Őszinte lány,mit ne mondjak... - Pelenkás kora óta ismerem Gwent,és jobb ha tudod,így nem nagyon fog meghatódni - mondta szánakozó képpel. - Legyél már kicsit magabiztosabb,és bizonyíts! - Mondta bíztatva.
-Szerinted ez sikerülne? - Kérdeztem reményekkel teli hangon.
-Biztos vagyok benne - mondta önelégülten. - Először mindenképp borotválkozz meg,és hozd azt a formát,amibe Gwenny bele szeretett - tette hozzá száját elhúzva,ami mosolyt csalt az arcomra.
-Köszönöm - mondtam mosolyogva,és hirtelen ötlettől fogva megöleltem,amit viszonzott.
-Dev nem... - hallottunk meg egy ismerős hangot,amire rögtön szétrebbentünk. - Úgy látom megtaláltad - mondta befejezve gúnyosan a mondatát. - Bocsi ha megzavartam valamit,már itt sem vagyok - mondta kissé zavartan Gwen,és már indult is vissza a házba.
-Gwen,várj!Ez nem az aminek gondolod! - Kezdett mentegetőzni azonnal Devonne,de a szőke hajú lány félebe szakította.
-Féltékenység?Ugyan ne viccelj!Mégis mire?Zayn fűvel-fával lefekszik,ez már nem olyan nagy dolog - vont vállat lazán,de a tekintetünket kerülte. - Csk nem néztem volna ki,hogy még veled is kikezdene - motyogta halkan. - Bementem - mutatott maga mögé,és már ott sem volt.
-Remek,most aztán magyarázhatunk neki - mondta Dev fújtatva,és követve a barátnője példáját ő is bement a házba.Gondterhelten sóhajtottam fel,és néztem magam elé meredten...