II.kötet 10.fejezet: Ha az élet egyszer ad,akkor el is vesz

Sziasztook!:D

Tudom,megint késtem a résszel,de nem nagyon voltam net közelben az elmúld időben.:/ Mindegy,a lényeg az,hogy köszönöm az előző részhez jött kommenteket,a cseréket,a feliratkozókat,és Titeket,hogy olvassátok a firkálmányaimat.:)) Sokat jelent nekem,hiszen ti bíztattok az egészben erre.:) Na jó,eleget beszéltem/írtam,úgyhogy kellemes olvasást kívánok a részhez,és a végén kommentekjetek!!;)
U.I.: Ha minden jól megy,(kapok kommenteket/véleményeket) akkor ma elvileg tudom hozni a következő részt!:);)

XoXo Vicky

*Fearne Wright szemszöge*

Idegesen lapozgattam a kinyomtatott papírok között,de nem találtam semmit.A tegnapi replülőgép járatokon nem találtam a nevét,sem az adatait.

-Van valami? - Kérdeztem sóhajtva a visszatérő Camille-t,aki csak megrázta a fejét.

-Nincs.Devonne őrjöng,Jeremy körbejárja Európát,hátha megtalálja.Austin pedig azt mondta,ha meglátja Zayn-t megöli - mondta a dolgokat,és közben leült az ülésbe.Most Angliába megyünk vissza,a turné állomások miatt.

-Jogosan borultak ki - mondtam bólogatva. - Szerinted megtaláljuk? - Kérdeztem halkan.

-Nem tudom - rázta meg a fejét. - Tudod,hogy mennyire jól rejtőzködik - magyarázott nekem. - Ráadásul konkrét hely sincs,ahol kereshetnénk - mutogatott száját elhúzva.

-Van valami hír? - Kérdezte hirtelen a mellénk leülő Liam.

-Nincs - mondtuk egyszerre.

-Hármunk közül ő az,aki a legjobban el tud vegyülni - mondtam szemlesütve.

-Akkor csak várnunk kell - sóhajtott fel szomorúan,mire mi bólintottunk egyet.

 

*Gwendolyn Crine szemszöge*

 

Álmosan néztem ki az ablakon,amin megláttam az Eiffel-tornyot.Mosolyogva simítottam végig szőke tincseimen,és gondolkoztam el az egészen.Hogy hova is menjek,vagy hol tudnék pénzt keresni,az nélkül,hogy bárki felismerne.Mert a lányokat elnézve,biztos,hogy szóltak Jeremy-éknek.Felkapkodtam néhány ruhadarabot,és elindultam arra a helyre,ami régen talán egy átok lehetett nekem.Amikor beléptem a kívülről rozzant helyre,megcsapta az orromat a parfümök keveréke.Nagyot nyelve léptem közelebb a háttal levő ismerős alakhoz.

-Szia George! - Mondtam suttogva,mire az illető mosolyogva fordult meg,és ahogyan meglátott,a száját eltátotta.

-Kicsi lány! - Ölelt szorosan magához,amin elnevettem magamat. - Mit keresel te itt?Azt hittem,kiszálltál - mondta értetlenül.

-Kell a pénz - vontam vállat. - Egy ideig itt lehetek? - Kérdeztem kérlelően.

-Te bármikor - kacsintott rám vigyorogva. - Mutasd meg az újoncoknak,hogyan kell csinálni - lökött be az öltözőbe,ahol különböző fiatal lányok jöttek-mentek,és sminkelték magukat.Gyorsan átöltöztem az egyik ruhába,és kimentem az ismerős helyre.Este hat felé,már végeztem,komótosan pakoltam össze a cuccaimat.Ahogyan kiértem az épületből,elindultam haza felé,de az egyik sikátorban meghallottam egy hangos sikolyt,ami segítségért kiáltott.Azonnal bementem a kis helyre,és egy laza mozdulattal eltörtem az erőszakos férfinak az orrát,majd ágyékon rúgtam.Fájdalmas üvöltésével egyszerre engedte el az alacsony lányt,akit a kezénél fogva húztam el onnanAmint kiértünk az utcából,az egyik lámpánál megálltunk,és szemügyre vettem a lányt.

-Te meg mit keresel itt? - Kérdeztem mérgesen tőle.A lány ismerős volt George helyéről,mert ő következett utánam.

-Haza akartam volna menni - motyotgta rám sem nézve.

-Jól vagy? - Tereltem a témát.

-Jól,csak egy kicsit felhorzsoltam a könyökömet - mondta vállat vonva. - Amúgy Honey Thompson - mondta már barátságosabban.

-Gwen Crine - fogtam kezet vele. - Szerintem gyere fel hozzám.Ott biztonságosabb - mondtam mosolyogva,mire ő félénken bólintott egyet,és elindultunk hozzám. - Mit keresel te George-nál? - Kérdeztem tőle,miközben egy meleg teát nyújtottam át neki.
-Nem tudom a lakbért fizetni,és kell a pénz erre - magyarázott száját elhúzva. - És te?Nem egészen úgy nézel ki,mint akinek ilyen problémái vannak - mondta végig nézve rajtam,amin elmosolyodtam.
-Magamat próbálom eltartani - vontam vállat,és bekapcsoltuk a tévét,ahol a One Direction legújabb klippjét adták le.Mielőtt elkapcsolhattam volna,Honey megszólalt.
-Most kapcsold el! - Mondta hirtelen,mire ledöbbentem.
-Tessék? - Kérdeztem értetlenül. - Nem szereted őket? - Döbbentem le totálisan.
-Nem - rázta meg a fejét. - Ne haragudj,ha megbántalak ezzel,de nem szeretem ezt a stílust - mondta kínosan mosolyogva.
-Inkább örülök neki - mondtam elmosolyodva.Sokáig beszéltünk,és elmondtam neki részletesen mindent.
-Akkor érdekes életed van - nevette el magát Hon.
-Mondhatjuk így is - mondtam vigyorogva.
-Hidd el,tudom milyen elveszíteni a testvéredet - mondta együtt érzően,amit nem értettem. - Az én nővérem egy repülőgép balesetben halt meg - magyarázta szomorúan.
-Részvétem - mondtam megsimítva a karját...

*Alcide Crine szemszöge*

Gondterhelten ballagtam le a lépcsőn,és leültem a nagyapámmal szemben levő székre.
-Jó reggelt Al - biccentett lazán,amit én egy bólintással viszonoztam. - Mit terveztél mára? - Kérdezte érdeklődve.
-Szerintem a könyvtárba megyek - vontam vállat. - Te? - Kérdeztem vissza.
-Segítek Stephanie-nak a konyhában - mosolyodott el halványan,ami nekem is vigyort csalt az arcomra.Miután kibeszéltük magunkat,mindketten a saját utunkra mentünk.Amikor a könyvtárba értem,izgatottan másztam fel a gurulós létrára,hogy elérjem a legmagasabb polcot is.
-Mit keresel? - Hallottam meg egy hangot,amire ijedten fordultam meg a létrán. - Bocsi,nem akartalak megijeszteni - kuncogott Debbi. - Tudok segíteni? - Kérdezte mosolyogva.
-Egy közepes méretű bordó könyvet keresek - írtam körbe a keresett könyvet.
-Nem láttam - mondta száját elhúzva,némi idő után.
-Akkor mindegy - mondtam neki szomorúan,amikor leértem a magasból.
-Most jut eszembe,hogy egy alacsony lány keresett téged - mondta fejéhez kapva,amire én azonnal felfigyeltem.
-Hol van most? - Kérdeztem hirtelen.
-A kapu előtt - mondta egyszerűen,mire én villám sebességgel száguldottam a kapunkhoz,ami előtt egy ismerős lány állt.
-Szia! - Szólítottam meg,és hangom hallatára megfordult. - Devonne? - Kérdeztem elhülve,amin ő elmosolyodott.Szó nélkül nyitottam ki a hatalmas kaput,és borultam a lány nyakába. - Te mit keresel itt? - Kérdeztem szemeimet törölgetve.
-Téged - mondta könnyektől homályos szemekkel. - Istenem Alcide el sem hiszed,hogy mióta keresünk téged! - Mondta megkönnyebbülten.
-Kerestek? - Kérdeztem értetlenül.
-Gwen,Fearne,és Camille - sorolta a lányokat,mire nekem elkerekedett a szemem.
-Gwen?Tehát jól van? - Kérdeztem sürgetve.
-Nem tudom.Legutóbb jól volt - töprengett el.
-Hogy érted azt,hogy legutóbb? - Kérdeztem értetlenül.
-Al,Gwen eltűnt - sóhajtott fel szomorúan.
-Mi?!Hogy veszíthetted el?! - Kérdeztem kiakadva.
-Alcide,nekem ne emelgesd a hangdat!Nem miattam,és azt,hogy miért,azt végképp nem tudom.Úgyhogy szedd össze magad,és állj neki keresni! - Mondta mérgesen,és beljebb lökött a házig,ahová bementünk.Ahogy beértünk,Daborah értetlenül nézett minket. - Devonne - nyújtotta felé barátságosan a kezét,amit Debbi el is fogadott. - Alcide kiskori barátja - mosolyodott el a végén. -  Nyomás a szobádba! - Lökött tovább,amíg meg nem álltunk a szobámnál.
-Mit tudunk róla? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,amikor a gép elé ültem le.
-Görögországból indult el,este hét körül.Egyedül,a telefonján nem lehet elérni - Mondta vázolva a helyzetet.
-Mit keresett ő Görögországban? - Kérdeztem fejemet rázva.
-Azt majd ő elmondja - mondta elmerengve,és együtt kezdtünk neki a kutatásnak...

*Fearne Wright szemszöge*

Izgatottan tettem le a telefont,amin az előbb Devvel beszéltem.
-Fearne,min mosolyogsz ennyire? - Kérdezte értetlenül Camille felnézve a laptopja mögül.
-Alcide,megvan - mondtam szinte suttogva,mire ő elkerekedett szemekkel nézett rám.
-Tessék?Fear,nem jó ezekkel viccelni - mondta hitetlenül,de látva az arcomat,odébb tette a gépet,és az örömtől sírva görnyedt össze.
-Mi történt? - Kérdezte tőlünk Liam értetlenül.
-Megvan az öcsétek - mondtam közömbösen,mire neki felcsillant a szeme.Tehát így történt az,hogy megtapasztaltuk: ha az élet egyszer ad,akkor el is vesz...