11.fejezet: TE?!

Sziasztok!

Szóval...,visszatértem újult erővel,frissen,üdén,meg minden.:)) Köszönöm annak a néhány embernek meg a 13(!!) rendszeres olvasónak,akik velem maradtak.:) Most meghoztam nektek a következő részt,bár nem hiszem,hogy a legjobb lett,de ezt majd döntsétek el ti,a végén pedig kommenteljetek!;)

Vicky

Nicole scriptor diary

Latin betűkkel volt ráírva anyám neve,és az ő kézírásával volt díszítve a borító.Sokáig csak nézegettem,aztán magamra húzva a takarót,és felkapcsolva az asztali lámpát,kezdtem bele az olvasásába,minek első sorain igen meglepődtem...

Gwendolyn.Tudom,mikor már ezt olvasod,én nem leszek veled,de fentről figyelek rád...

Talán már órák óta olvashattam,mikor már éreztem,hogy fáradt vagyok,így elnyúltam a kanapén,és mély álomba szenderültem...

-Gwendolyn! - Ordított valaki a fülembe teljes hangerővel,mire én ijedtemben leestem az ágyról. - Jó reggelt - mosolygott negédesen Fearne,aztán végig nézett rajtam és hangosan elnevette magát.

-Nem így gondoltam,hogy keltsd fel - hallottam meg egy hangos sóhajt,ami Danielletől jött. - Jó reggelt álomszuszék - mondta kuncogva,mikor már tápászkodtam fel a földről.

-Humoros - morogtam álmosan,mondandómat egy hatalmas ásítás követte.

-Összepakoltuk a cuccaidat,és hoztunk neked tiszta ruhát is.Öltözz át,aztán lemegyünk az aulába.A többiek úgyis várnak ránk - hadarta le Eleanor,aztán a három lánnyal együtt kislisszolt az ajtón.Fáradtan pislogva indultam el a fürdőbe,ahol gyorsan rendbe szedtem magam,közben pedig azon gondolkoztam,hogy vajon anya honnan tudhatta,hogy mikor kerül a kezembe ez a napló,és hogy hol leszek akkor...Fejemet gyorsan megráztam,ezzel próbálva elhesegetni a gondolataimat,majd felkapva az asztalról a kis lemezt a táskámba süllyesztettem,és bezárva magam mögött az ajtót,elindultam a többiekhez,akik már nagyban vártak rám.Érkezésemre,senki sem vett figyelembe,kivéve Louist,aki bátorítóan mosolygott vissza.Szomorú mosollyal az arcomon néztem Jeremyre,aki egy féloldalas vigyorral viszonzott,hiszen tudta,hogy úgyis fogunk még találkozni.A kocsiban senki sem szólt egymáshoz,mert mindenkit lekötött valami,amikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Igen? - Szóltam bele a készülékbe sóhajtva.

-Gwendolyn,saúdo-vos muito! /Gwendolyn,szépen üdvözölsz engem!/ - Hallottam meg egy jól ismert női hangot,amit már régen hallottam.

-Rosalinda! - Mondtam a kelleténél kicsit hangosabban,amire a két barátnőm felkapta a fejét,és széles mosollyal néztek rám,míg a többiek értetlenül vizslattak. - Sinto muito! /Ne haragudj!/ - Kezdtem bele a sajnálkozásba,aztán meghallottam hangos nevetését,rögtön jobb kedvem lett. - Diga-nos o que Florida /Mesélj,milyen Floridában/ - kérdeztem tőle portugálul,amit rajtam,és a két lányon kívül senki sem értett meg.

-Fabuloso!Pena que você não está aqui! /Mesés!Kár,hogy nem vagytok itt!/ - Sóhajtott fel szomorkásan. - E você como é a vida em San Francisco? /És neked milyen az élet San Franciscóban?/ - Kérdezte vidáman.

-Eu não estou lá /Nem ott vagyok/ - motyogtam szemlesütve,és egyre jobban belesüllyedtem az ülésbe.Mondatom hallatán Rosalinda morgott egy-két káromkodást portugálul.

-Onde você está? /Hol vagy akkor?/ - Kérdezte mérgesen.

-Meu irmão /A bátyámmal/ - mondtam halkan.

-Não vai acabar bem /Nem lesz jó vége/ - mondta rosszallóan.

-Annabell é isso? /Annabell hogy van?/ - Tereltem a témát.

-Muito bom,mas mais uma vez eu estou esperando para o bebê /Nagyon jól,viszont újra gyereket várok/ - hadarta le a végét,nekem pedig a szemeim elkerekedtek.A lányok nevetve néztek rám,de leintettem őket,hogy ez nem vicces. - O médico disse que os gêmeos /Az orvos szerint ikreket/ - mondta örömteli hangon,ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Eu posso falar com mas meninas? /Tudok beszélni a lányokkal?/ - Kérdezte félénken,amin halkan felnevettem.

-Sim /Igen/ - mondtam neki,és átnyújtottam a két lánynak a készüléket,akik közül Fearne vette át tőlem.Miközben ide-oda adogatták egymásnak a telefonomat,a többiek ámulva nézték őket,ahogyan portugálul beszéltek.Miután letették,hangosan felsikítottak,amin elkezdtem nevetni. - Minek örültök ennyire? - Kérdeztem még mindig kuncogva.

-Kereszt szülők leszünk - mondták egyszerre,szélesen mosolyogva.

-Kinek a mijei? - Szólt hozzánk Liam először tegnap óta.Kérdésére mindhárman ránéztünk,de nem válaszoltuk meg azt.

-Remélem fiú lesz.Azokkal lehet rosszalkodni - mondta elgondolkozva Fear,amin én és Camille felnevettünk. - Miért?Alcide-dal is sokat hülyültünk - mondta nekünk értetlenül.

-Én pedig remélem lány lesz.Őket lehet öltöztetni,és nem olyan elevenek - mondta Cam a saját elméletét.

-Annabell igen eleven - mondtam neki a tényt.

-Igaz - húzta el a záját aztán felnevetett.Az út további része csendben telt,mint ahogyan a repülő út is.Fáradtan tápászkodtunk fel az üléseinkből a lányokkal,majd mikor kiszálltunk,szinte tátva maradt a szánk. - Washington? - Kérdezte Cam döbbenten,míg mi Fearneval magunk elé meredve bámultunk.

-Igen.Remélhetőleg itt nem jártatok - mondta gúnyosan mosolyogva drága bátyám,aztán elindult a fekete limuzinhoz,a többi fiúval együtt.Fejemet gyorsan megráztam,majd elindultam utánuk,arcomra egy széles mosolyt festve.Mikor sikeresen beértük őket,a kocsiba beszállva,egész úton vigyorogva néztem ki az ablakon. - Kiszálltok,vagy itt akartok éjszakázni? - Kérdezte kicsit sem kedvesen Liam,mikor leállt az autó motorja.Szemforgatva szálltam ki a fekete csodából,és néztem az előttem álló épületre,ami a leendő lakásunk lesz egy időre.

-Akkor,hogy lesz az eloszlás? -Kérdezte Niall fel sem nézve a telefonjából,miután megszereztük a kulcsokat.Kérdésére mindenki elgondolkozva nézett össze,mikor Harry megszólalt.

-A három lány együtt,Zayn és Perrie szintén.Louis és El féle páros egy szobában,Dan és Li együtt.Mi meg Niallel elleszünk - vonta meg a vállát,mire mindenki beleegyezően bólintott.

-Jó - mondta Liam fogcsikorgatva,aztán felém fordult -,de nem akarom azt hallani,hogy nem vagy a szobádban - mondta fenyegetően,amin halványan elmosolyodtam.

-Engem te csak ne félts - veregettem meg a vállát,majd elindultunk a felvonóhoz,amibe mikor beszálltunk,összenéztünk a lányokkal és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. - Mi a mai program? - Kérdeztem kuncogva őket,miután abbahagytuk a röhögést.

-Én lefekszek aludni - mondta ásítva Fearne.

-Én meg kipakolok a bőröndből - mosolyodott el Cam,mikor megszólalt a liftjelző hangja.Kiszálltunk a liftből,és elindultunk a 519-es szoba felé,amibe miután bementünk,csodálkozva néztünk körbe a helyiségen.A falakat bézs tapéta borította,rajta apró arany színű díszekkel.Mit ne mondjak,elég szép volt...Mikor a lányok eltüntek az ajtajuk mögött,nyugodtan vettem elő a naplót,és olvastam tovább,ahol félbeszakítottam.

*Este 10 óra körül*

Fáradtan csuktam össze a kis könyvszerűséget,és dőltem hátra gondolkozva,hogy mit csináljak.Ugyan nem értem a könyv végére,de elég késő van ahhoz,hogy tovább olvassak.Hirtelen mintha villámként csapott volna le az ötlet,úgy pattantam fel a kanapéról,és nyitottam ki a bőröndömet,amiből kivettem egy hosszú ujjú pulóvert,aminek a kapucniját a szememig lehúztam a csuklyát,és az államig húztam fel a cipzárt,és felkaptam az edzőtáskámat,amiben azok a tárgyak voltak eldugva,amikkel műveimet kreáltam.Halkan léptem ki az ajtón,nehogy felkeljenek a lányok,és elindultam Washington jól ismert részébe.Kiszállva a liftből ijedten húztam összébb magam,mivel a bárpultnál Liamék iszogattak és beszélgettek,és mikor mellettük mentem el,Liam kicsit érdeklődve nézett végig rajtam,de hamar el is kapta a tekintetét,mert Danielle mondott neki valamit.Amikor kiértem a hotelből,megkönnyebbülten fújtam ki a levegőmet,amit eddig bent tartottam.Mikor elértem ahhoz a helyhez,amit már régen láttam,gyors mozdulattal kaptam elő a kis festékes palackot,és kezdtem el fújkálni a falat,ami szinte már mindenhol fedve volt valamilyen mintával.Éppen hogy elkezdtem a pingálást,valakinek a keze összeütközött az enyémmel,mire ijedten ugrottunk fel egyszerre.

-Mégis ki vagy te,és mit keresel itt? - Kérdeztem mérgesen,hangom alig hallatszódott,mivel a pulóver tompította azt.

-Nem a tied az egész fal - morogta az idegen,akinek ugyanúgy tompa volt a hangja mint nekem,aztán mikor megfordult,szemei azonnal elárulták,hogy ki is ő,de mikor ő is belenézett az enyémbe,döbbenten bámult rám,majd egyszerre tört fel belőlünk a kérdés:

-TE?!

A búcsú ideje

Sziasztok!

Hát,nem tudom,hogy hol is kezdjem...
Gondoltam,hagyok nektek pár napot,hogy kommenteljetek,vagy adjatok valami visszajelzést,de semmi.Azt hittem,hogy sokatoknak elfoglaltsága van és azért nem,de rájöttem aztán,hogy miért.
Nem vagyok a legjobb író,és gondolom nem egy jó történetet írtam.
Szerettem ezt a történetet,és bőven van is még ihletem,de sajnos ha nincsen visszajelzés,vagy nézettség,akkor sajnos nem tudom folytatni a sztorit.Az eddigi kommenteket nagyon szépen köszönöm Cindy-nek!:)
Ha valaki szeretné,még hogy folytatódjon tovább a sztori,akkor kommenteljetek,ha pedig nem,akkor sajnálom,de itt a vége.
Hiányozni fog Gwen,a One Direction,El és Dan,Fear és Cam,az akciók,és a kísértő múltak...
A többi mind rajtatok múlik!;) Addig is sziasztok!

10.fejezet: ...az rosszul végződik

Helló!

Mivel a nézettsége igen nagy a blognak,ezért úgy gondolom,hogy folytatom.Viszont ha nem jön 2-nél több komment,akkor bezárom.Ne haragudjatok,én szívesen folytatnám,mert annyi ihletem van még,hogy az hihetetlen.Rengeteg fordulattal folytatnám,de ha nem kommenteltek,akkor ebből semmi nem lesz.
Ebben a részben viszont kiderül néhány titok a múltból.;))
Mindegy,nem azért jöttem,hogy most hegyi beszédet tartsak,csak ezt szerettem volna elmondani.Remélem azért nem haragszotok rám.:))
Kommenteket várom a végén!;)

xoxo Vicky

Elkerekedett szemekkel néztem a képernyőre,ahol az a jelenet játszódott le,mint 2010. június 19-én.Minden ami megtörtént azon a napon,az rögzítve lett.Elhomályosult tekintettel néztem Liam rezzenéstelen arcát,ami a képernyőt bámulta.Amikor elsötétült a kijelző,már nyúltam volna kivenni a lemezt,de egy erős kar visszarántott,így visszahuppantam az előző helyemre,aztán ismét felvillant a képernyő,és megint én jelentem meg rajta,ahogyan az árvaházból szökök meg...,még szerencse,hogy nem hallották a beszélgetést,mivel a szavak,amiket mi mondtunk,azokat egy zene 'fedett'.

2010. június 20

Idegesen nyitottam ki az ablakot,és néztem le,hogy körülbelül mekkorát eshetek a másodikról.

-Gwen,ne csinálj hülyeséget! - Ragadta meg a karomat Camille aggodalmasan.

-Miért?Nézzem azt,hogy mindenki nevet rajtam?Siránkozzak azért,mert innen ment el Alcide,akit talán soha többé nem láthatok?Minek maradjak itt?Ha elmegyek innen,akkor egy új életet kezdhetnék - magyaráztam hevesen,aztán ránéztem a két lányra,akik szomorúan néztek rám. - Gyertek velem - ajánlottam fel,miközben a paplanból összecsomózott 'kötélre' böktem.

-Nem - rázák egyszerre a fejüket.

-Remélem még találkozunk - mondtam nekik suttogva,és megfogva a 'kötelet',végigcsúszva azon értem földet.Szerencsémre senki sem vett észre,így szó nélkül eltűnhettem,minden megaláztatást magam mögött hagyva,elindultam arra a helyre,ahol talán életem nagy részét töltöttem.Amint beértem a zeneterembe,leültem a padlóra,és bekapcsoltam a kamerát,amit évek óta senki sem használt.Az első képkocka az volt,ahogyan én,anya,apa és Alcide mosolyogva néz a kamerába.Apámat ahogyan megláttam,szinte mogyoró méretűre zsugorodott a gyomrom.Lenyelve a nagy gombócot a torkomban,néztem tovább a felvételt,ahol most David és anya nevetett.A két nevetést meghallva,kicsordult egy könnycsepp a szememből,hiszen tudtam,hogy ezt már soha többé nem hallhatom.Aztán megjelent az a kép,ahogyan Alcide meccsén ülünk anyuval,és nézzük,hogyan lövi be a gólt,amikor oldalra pillantok,és meglátom az iskolám akkori legmenőbb fiúját.Anya mosolyogva bátorított,hogy menjek oda,de én csak hevesen ráztam meg a fejemet.Hirtelen kinyílt a teremajtó,és belépett a két barátnőm,kezükben egy-egy sporttáskával.Halvány mosolyt küldtem feléjük,aztán ismét a felvételnek szenteltem a figyelmemet.Következő kép az volt,ahogyan David nyakába ugrok,ahogyan Alcide is,és minket követően anya is,mivel David akkor jött haza a háborúból.Azután felvillant egy olyan kép,hogy anya énekel a színpadon,a közönség szinte őrjöngve fogadja,aztán felkonferálva engem is,énis a színpadon termek.Mosolyogva énekeljük együtt,hogy Why does love always feel like a battlefield,a battlefield,a battlefield?.Aztán egy kép rólam,ahogyan olvasok egy levelet,majd zokogva rogyok össze.Szinte sírva néztem végig a felvételt,miközben a két barátnőm nyugtatva simogatta a hátamat.Az utolsó felvétel az volt,hogy a temetőben állunk,én,anya,Alcide,és apa,miközben gyászosan nézünk magunk elé,kivéve anyát,aki üveges szemekkel meredt a koporsóra,és a fölötte levő képet nézte,amin az öccse mosolygott vissza rá,katonai egyenruhában...

Ismét elsötétült a képernyő,de mielőtt bármit is tehettem volna,Liam olyan erősen szorította a csuklómat,hogy azt hittem szinte eltöri.Amikor már megszólaltam volna,elindult egy újabb felvétel,ami nem olyan régi lehetett...

2011. május 07

Az utolsó menet után,fáradtan néztem a ringen kívül álló emberekre,akik a nevemet skandálva szurkoltak nekem.Miután sikeresen megnyertem ezt a versenyt is,nyúzottan mentem be az öltözőmbe,ahol a kesztyűmet a táskámba rejtettem,aztán a bandázst tekertem le a kezemről,amikor megéreztem,hogy valami hideg cső érinti meg a tarkómat,kezeimet magam mellé engedtem,és rezzenéstelenül néztem magam elé.

-Mit akarsz? - Kérdzetem hidegen.

-Cicám,kicsit rideg vagy - mondta Joe olyan hangon,amitől még a hideg is végigfutott rajtam. - Beszélgetni jöttem - mondta egyszerűen,de ismertem már annyira,hogy készül valamire.

-Nincs időm - vágtam rá ami legelőször eszembe jutott.

-Neked rám mindig van időd,ezt mindenki tudja - mondta mosolyogva,de ez a mosoly sem volt valami bíztató. - Ajánlatom van számodra - mondta komolyan.

-Kiszálltam a bizniszedből - mondtam neki rá sem nézve,és pakoltam el a többi cuccomat.

-Azt nem hinném - rázta a fejét nevetve. - Holnap hagynod kell magad,a meccsen,különben... - mondta nekem a tárgyra térve,amire felkaptam a fejemet.

-Különben mi?Bántasz?Megalázol?Azt kétlem - mondtam gúnyosan,majd a szekrénynek dőlve figyeltem a reakcióját.

-Különben a kis barátnőd fogja bánni - mondta undokan. - Hozzátok be! - Szólt ki az embereinek az előttem álló férfi,mire kinyílt az alumíniumból készült ajtó,és belépett rajta két szekrény méretű ember,akik Feart szorongatták kettejük között.

-Ha egy újjal is hozzá mersz érni - léptem közelebb fenyegetőzve,de a fegyverét a saját hasához emelte,aminek a csöve az enyémnek nyomódott.

-Ki kell érdemelni!Ha vesztesz a meccsen,akkor nem esik baja neki,és még pénzt is kapsz érte.Viszont ha nyersz,akkor sajnos csökkeni fog a barátaid létszáma - mondta megevtő mosollyal. - Mi a válaszod? - Nézett rám sürgetően,háta mögött láttam ahogyan Fearne hevesen rázza a fejét,hogy ne tegyem.

-Nem bánthatod a barátaimat!Megegyeztünk! - Mondtam neki felháborodva,utalva a legelső egyezségünkre.

-Változtak a szabályok - vonta meg a vállát,aztán egy laza mozdulattal elővette a bicskáját,amit Fearne tenyerébe szúrt bele,ami átjött még a kézfején is.A barátnőm hangosan sikított egyet,és halk zokogásba kezdett. - Ha nem mész bele,akkor a barátnődnek lassú és fájdalmas halála lesz - mondta mérgesen.

-Ne tedd Gwen! - Mondta nekem sírva Fear,de Joe egy pofonnal elhallgattatta őt.

-Bele megyek,csak engedd el! - Mondtam neki könyörögve,mire ő intett az embereinek,és azok a földre lökték a lányt,akinek a kezéből ömlött a vér.

-Akkor jövőhéten ugyanekkor - intett hátra sem nézve,és kiment az ajtón.Sietve hajoltam le a földön szenvedő lányhoz,aki egyenletlenül kapkodta a levegőt a sok sírástól.

-Ígérem minden rendben lesz - suttogtam neki,és elindultunk a legközelebbi kórházba...

*Fél év múlva*

-Gwen készen állsz? - Nézett rám Camille sóhajtva,amire én csak bólintottam egyet.A fekete gyilkoló eszközt elrejtettem a kabátom zsebébe,és utoljára visszanéztem Jeremyre,aki idegesen nézett végig rajtunk.

-Gwen,én... - kezdett bele a magyarázkodásába,de közbevágtam.

-Féltesz,de hidd el,ennyi edzés után,túléljük - nyugtattam meg,és nyomtam egy gyors puszit az arcára,majd vissza sem nézve,elindultunk arra a helyre,ahol a pénzt szereztem mindennapi betevőre.

-Cicám,mégis csak eljöttél? - Üdvözölt Joe undorító mosollyal az arcán. - Ahogy látom a kis barátnőidet is elhoztad - nézett át a vállam felett,majd vissza rám. - Azt hittem,hogy mi egy kicsit kettesben lehetünk - húzott magához a derekamtól fogva,nekem pedig majdnem felfordult a gyomrom tőle,de nem eshettem ki a szerepéből.

-Tudod,arra gondoltam,hogy mi lenne,ha többen lennénk - búgtam a fülébe,miközben intettem egy halványat a lányoknak,akik egyszerre ütötték le a két 'szekrényt',Joe pedig értetlenül lökött el magától.

-Te becsaptál! - Dörrent rám,és keresni kezdte a pisztolyát,de Fearne egy egyszerű dobással eltalálta az egyik kezét egy hasonló késsel,mint amivel Joe fél évvel ezelőtt Fear kezét. - Bassza meg! - Kiáltott fel fájdalmasan,és hirtelen a másik kezét is eltalálta Fear,amire ugyan az volt a reakciója mint az előbb.Camille egy laza mozdulattal ágyékon rúgta a férfit,aki ismét fájdalmasan nyögött fel.

-Mi az utolsó mondatod? - Kérdeztem tőle,elésétálva,közben a kabátomban szorongattam a fegyvert.

-Remélem holtan fogod találni az öcsédet - mondta gúnyosan.Ez volt az a pillanat,amikor nekem elszállt az agyam,és a szívébe lőttem.Üveges szemekkel néztem magam elé,amikor kijöttünk a helyről,de a lányok simogatva nyugtattak engem.

-Már nem fog bántani - suttogta Camille megtörten,hiszen talán benne tette a legnagyobb kárt.Hárman,szótlanul mentünk végig az utcán,új otthont és munkát keresve magunknak...

Már a sírás határán álltam,és abban reménykedtem,hogy végre vége van a megalázásomnak.Tévedtem...

2011. december 02

Undorodva magamtól léptem be a szoba szerű helyiségbe,ahol a tükörből egy aránylag normális kinézetű lány nézett vissza rám,de kevesen tudják rólam,hogy a lelkem porrázúzott.Sóhajtva vettem le magamról a ruhát,és kaptam magamra a fehérnemű szerűséget,ami eleve keveset takart,de ez volt a lényeg.Sok mocskos alak fordult meg nálunk,viszont senki sem használt ki minket.Erősebben sminkeltem ki magam,mint ahogyan általában szoktam.Amikor a rúzst kentem fel magamra,megpillantottam az éppen akkor érkező Feart,akit Camille váltott le.

-Minden oké? - Fürkészte az arcomat,ami cseppet sem volt bíztató.

-Nem akarom ezt csinálni - mondtam ki ami már régóta piszkált.

-Mi sem szeretjük ezt,de mással nem tudjuk megkeresni a pénzt.Te is tudod,hogy össze kell még dobni pár dollárt,és akkor eltűnhetünk innen - simította ki az arcomból a hajamat.

-Tudom,de reménykedjünk,hogy nem sokat kell már itt lenni - csóváltam a fejemet szomorkásan. - Jó fej aki bent van? - Kérdeztem témát váltva.

-Egy iszonyatosan helyes pasi van bent.Kíváncsi leszek,hogy mit fogsz mondani - mondta kuncogva. - Amúgy meg kedves,és nem részeg mint a többi - mondta mosolyogva,aztán hátam mögé nézve elnevette magát. - Na milyen? - Kérdezte Camillet Fearne,de a fekete hajú barátnőnk ámuldzva nézte az ajtót,ahonnan az előbb kijött.

-Kikészítettem - nevette el magát. - Ez a legjobb - kacsintott rám Cam,mire én kiléptem a szobából,és a rúdhoz mentem,ami előtt ott ült egy huszas éveiben járó fiú,aki féloldalas mosollyal ajándékozott meg.A zene elindult,én pedig egy rutinos mozdulattal 'tekeregtem' a vashenger körül,majd mikor a lábam ismét a talajon volt,jobban megnéztem a srácot,aki nagyot nyelve mért végig,ahogyan én is őt.Pár napos borostája,csillogó csokoládébarna szemei és az arcán levő mosoly,ami még mindig nem olvadt le róla,szexissé tette a megjelenését.Főleg a fekete-fehér elegáns öltözéke...Mikor már tudtam,hogy a szám a vége felénél jár,kecsesen lépkedtem elé,és hajoltam le hozzá,úgy,hogy az arcunk egy magasságba legyen,szemei elidőztek a dekoltázsomon,amit nem sok takart,majd mikor észbe kapott,már ajkai majdnem súrolták az enyémet,mikor a zene abbamaradt.

-Sajnos lejárt az idő - mondtam neki tettetett szomorúsággal és elléptem tőle,ő meg szélesen elvigyorodott,de megszólalni nem tudott.Nevetve mentem be a lányokhoz,akik teljesen felöltözve vártak rám.

-Mit csináltál? - Kérdezte kíváncsian Camille.

-Majdnem megcsókoltam,mikor az idő lejárt - mondtam számat megharapva,amin mindketten felnevettek.

-Kiéheztettük szegényt - rázta meg a fejét nevetve Fearne.Vigyorogva öltöztem fel,és mostam le magamról a sminket,aztán gyorsan felkentem magamra egy keveset,amit mindig.Mikor kimentünk az öltözőből,a főnökünk George várt ránk,három borítékkal.

-Mi az George? - Vontam fel a szemöldökömet kérdőn,amikor hozzá értünk.

-A fizetésetek - nyomta a kezünkbe mosolyogva. - Amúgy nemrég ment el egy fiú,aki a háromszorosát adta annak az árát,amit kapni szoktatok.Azt mondta ti vagytok a legjobbak,és az arany ruhás kikészítette őt - mondta visszaemlékezve,a lányok a mondat első felénél ragadtak le,míg én a másodiknál. - Menjetek,mert jönnek az esti műszakosok - mondta kiterelgetve minket,mi meg kimentünk az utcára ahol egyszerre szólaltunk meg.

-Hű - mondtuk döbbenten.

-A háromszorosa?Ez biztos valami üzletember volt - monta hüledezve Camille.

-Te voltál arany ruhában! - Mondta felismerve Fearne,amin felnevettem. - Te igazi dög vagy - mondta nevetve.

-Mikor utazunk? - Kérdezte Camille mosolyogva,miközben a lerobbant házunkba mentünk,ahol eddig laktunk.

-Szerintem már ma este is mehetünk,de ez attól függ,hogy mikor indul a járat - mondtam sóhajtva,és megvártuk amíg Fearne kinyitja az ajtót,amin nyugodtan léphettünk be...

Hála az égnek vége lett az egésznek,mert kikapcsolt a lejátszó is,ami jelezte,hogy nincsen több felvétel.Oldalra nézve láttam a két barátnőmet,akik lefehéredve meredtek a sötét képernyőre,míg én a sírásomat visszafolytva kaptam a fejemet Liam irányába,aki még mindig a csuklóm eltörésén dolgozott.Mikor eljutott a tudatáig,undorodva engedett el,és emelte rám nagy barna szemeit.

-Mikor akartad elmondani? - Kérdezte suttogva,miközben felállt.

-Liam én... - kezdtem bele remegő hanggal a magyarázkodásba,de idegesen fordult meg,amitől nem kicsit ijedtem meg.

-Mikor akartad ezt elmondani?!Mi?!Mikor akartad elmondani,hogy pénzért öltél embereket?Vagy,hogy fél New Yorkkal feküdtél le azért,hogy legyen pénzed?! - Kérdezte kiabálva,és közben egyre közelebb jött hozzám.A többiek felocsúdva a döbbenettől néztek rám,szemeiket pedig kettőnk közt járatták.

-Nem feküdtem le senkivel értsd már meg!Legfőképp nem öltem pénzért embert! - Mondtam idegesen,éreztem közben,hogy egy könnycsepp csordul ki a szememből.

-Akkor miért ölted meg azt az embert?! - Csattant fel dühösen.

-Liam vegyél vissza! - Szólt rá Danielle mérgesen.

-Ne szólj ebbe bele! - Dörrent rá szegény lányra,aki a barátja viselkedésén nagyon meglepődött. - Ti meg hagytátok ezt neki!Nektek is elment az eszetek?! - Kiabálta le a két lány fejét,akik nagyot nyelve húzták össze magukat.

-Őket ne keverd ebbe bele! - Mordultam fel. - Nem ők tehetnek róla,hogy az apád tönkre tette az életemet! - Mondtam kiabálva,amikor megéreztem,hogy egy kéz csattan az arcomon.Éreztem,hogy égni kezd a jobb arcfelem,de nem tettem semmit.Rezzenéstelenül néztem Liam szemébe,aki szikrázó szemekkel meredt az enyémbe.

-Neked elment az eszed? - Kérdezte döbbenten Eleanor,aki odajött hozzám,és kezével az arcomról egy laza mozdulattal letörölte az alapozót,ezzel felfedve a titkomat.Amint meglátta kék-zöld arcomat elsápadva lépett el tőlem,és nézte még mindig azt a pontot.

-Takarodj innen kifelé - suttogta elkerekedett szemekkel Danielle,miközben még mindig rajtunk járatta szemeit.Mondatára Liam meglepődve nézett barátnőjére,de meg sem mozdult. - Nem hallottad?!Tűnk innen el! - Kiabálta el magát idegesen,amire a többiek ijedten pattantak fel a kanapéról,és indultak az ajtó irányába.

-Danielle,ezt te sem gondolhatod komolyan - nézett rá hitetlenkedve Liam,mikor egyszer csak Dani keze csattant most Liam arcán,aki ledöbbenve meredt a lányra.Idegesen indult ki az ajtón,de mielőtt kiléphetett volna,elém állt,és mélyen a szemembe nézett. - Remélem örülsz - mondta morogva,aztán vissza sem nézve elindult ki az ajtón,majd mikor az becsukódott mögötte,szinte kiszakadt belőlem a zokogás.

-Gwen!Gwendolyn! - Rázogatta a karomat Eleanor,de meg sem hallva ezeket a szavakat,sírtam tovább.

-Gwendolyn! - Szólt rám erőteljesebben Danielle,mire abbahagytam a sírást. - Mi ez a videó?Igaz ez? - Kérdezte tőlem felvont szemöldökkel,mi pedig a lányokkal szégyenkezve sütöttük le a szemünket.

-Nézd mi tényleg nem így akartuk,hogy megtudjátok,csak... - kezdett bele Camille,de El félbeszakította.

-Jól vagytok? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.

-A kérdés az,hogy Gwen jól van-e - néztek rám mindannyian.

-Igen - bólintottam bátortalanul. - De szerintem megyek lefeküdni - mondtam nekik ásítva. - Nem lenne baj,ha itt aludnék? - Kérdeztem tőlük félve,de a két lány csak bólintott,majd miután Danielle a kezembe nyomott egy pizsama szerűséget,aztán bezárkóztam a fürdőbe,ahol levettem magamról minden ruhát.Miközben a víz végigfolyt rajtam,a kabin tükörképében láttam meg azt a rajzot,ami a hátamat díszítette.Az egész hátamat beborítja a cseresznyefa virága.Mosolyogva ráztam meg a fejemet,és tanulmányoztam tovább a teotválásaimat,amiket régóta viselek.A csuklómon levő végtelen jel,ami számomra azért fontos,mert David is ilyet viselt a csuklóján,mielőtt a hazáját szolgálta volna.Az arcomon a könnyek csak úgy patakokban folytak az emlékek hatására,de a hideg víz hamar visszarántott a valóságba.Miután kiszálltam a kabinból,szárazra töröltem meg magam,és visszamentem a többiekhez,akiknek már nyomuk sem volt a nappaliban.Kimentem a konyhából,ahol csináltam magamnak egy bögre forró teát,amikor azt megcsináltam,leültem a kanapéra,bekapcsoltam a tévét,és nézni kezdtem a kedvenc mesémet.Miközben a mesére próbáltam koncentrálni,valami mégis elvonta aigyelmemet.Szemeim az asztalra tévedtek,ahol egy szakadt könyvet találtam.Kíváncsian nyúltam érte,majd mikor megláttam a borítóját,a számat szinte eltátottam a döbbenettől.

9.fejezet: Ami jól kezdődik...

Helló!

Mint látjátok meghoztam a kilencediket,viszont van egy-két hírem.
Mivel nem jön olyan sok komment mint eddig,ezért fontolgatom,hogy bezárom a blogot.Hiszen nagy a nézettsége,viszont senki sem nyilvánítja ki a véleményét,pedig igazán kíváncsi vagyok rájuk.Iszonyatosan sok ihletem van,de az így nem lesz jó,hogy nincsenek kommentek.Amik eddig jöttek,azokat köszönöm Cindy-nek.:) A másik pedig az,hogy a részhez lennének kérdéseim:
1.Szerintetek mi köze van Jeremynek Gwen múltjához?
2.Ki lehetett az 5.fejezetben az a bizonyos "Ismeretlen"?
3.Miért fogadta a közönség Gwent régi ismerősként?
4.És mi lehetett azon a bizonyos DVD-n?
A linkeket lilával jelöltem,így megtudjátok különböztetni.:)
Kommenteket várom,mint mindig.:)

xoxo Vicky

*Gwendolyn Crine szemszöge*

Reggel fáradtan nyitottam ki a szemeimet,és ültem fel a hatalmas francia ágyba.Percekig bambulhattam,míg nem egy hangos puffanás ki nem rázott onnan.A zajt káromkodások követték,amire kimentem a szobámból,és a hangosan nevető Fearneval és a földön fetrengő Camilleval találtam szembe magam.A látványon én is elkezdtem nevetni,de látva Cam gyilkos tekintetét,inkább befogtam és segítettem neki felállni.

-Hogy sikerült neked elesned? - Kérdeztem kuncogva.

-Megbotlottam a lábamban - fintorgott,amin én majdnem elnevettem magam,de nem tettem.

-Szerintem öltözzünk fel,menjünk le reggelizni,aztán kitaláljuk még a mai napot - adott ötletet Fear,amire mi beleegyezően bólintottunk Cammel.Miután nehezen,de kiterlegettem a lányokat a lakosztályból,elindultam a fürdőbe,ahol nem kicsit fogadott érdekes látvány.Az arcomon a duzzanat sokkal lejjebb ment,de a foltok még mindig ott éktelenkedtek az arcomon.Sóhajtva vetkőztem le meztelenre,és álltam be a zuhanyrózsa alá,és hűsítettem le magam a reggeli hideg fürdővel.Miközben magamra folyattam a vizet,a kezeimet is jobban szemügyre vettem,amik már nem voltak annyira sebesek.Amikor kiszálltam a zuhanykabinból,felkentem magamra egy kis alapozót,de csak annyit,hogy ne látszódjanak a lilulások.Mikor ezekkel készen lettem,magamra kaptam egy lazább összeállítást,és kimentem a folyosóra,ahol a lányok már türelmetlenül ácsorogva vártak rám. - Végre,hogy kiértél! - Sóhajtott fel megkönnyebbülten Fear amint meglátott,aztán beszálltunk a liftbe.

-Szerintetek felismernek minket? - Tette fel a kérdését Camille.

-Enegem már nem érdekel,hogy mit csinálnak.Nem azért vagyunk itt,hogy bújkáljunk,és amúgyis,az évekkel ezelőtt történt - ráztam meg a fejemet mérgesen.

-Igazad van - bólintott beleegyezően a két lány,amikor megszólalt a lift csilingelő hangja,ami azt jelezte,hogy leértünk a földszintre.Mikor kiszálltunk a felvonóból,elindultunk az 'étterem' irányába,ahol leültünk a legközelebbi asztalhoz.

-Jó reggelt,mit hozhat... - kezdett bele a pincér,akinek a hangját rögtön felismertem és gondolom ő is megismert minket. - Crine? - Kérdezte hitetlenül,de amikor felnéztem,szembetaláltam magam egy régi ismerőssel,aki elkerekedett szemekkel nézett ránk.

-Tellwick - biccentettem hidegen.

-Mit kerestek ti itt? - Tette fel a kérdését mérgesen.

-Ahhoz semmi közöd - morogtam idegesen. - Amúgy meg három kávé lesz - mondtam az előző kérdésére a válaszomat.

-Jó - firkantotta le a papírra. - Áruld már el,hogy mit keresel itt,te meg a csürhéd - dörrent rám dühösen.

-Vigyázz a szádra Tellwick!A végén még eljár a kezem - mondta szikrázó szemekkel Fearne,mire a szőke hajú fiú csöndben maradt,és újra rám emelte két szép szemét.

-Ha megint azért jöttél,hogy... - kezdett bele újabb papolásba,de félbeszakítottam.

-Ne aggódj,nem.Eszembe sem jutott - mondtam szemforgatva,amin halványan elmosolyodott,de le is törölte az arcáról azt a mosolyt.

-Akkor miért rontjátok itt a levegőt? - Kérdezte felvont szemöldökkel.

-Téged vallatsért fizetnek,vagy azért mert pincér vagy? - Emelte égnek a tekintetét Camille,mire Jeremy összeráncolt homlokkal mérte végig a lányt.

-Legutóbbi találkozásunkkor még barna voltál - jegyezte meg,miközben a szőke fürtjeit nézte.

-Változtam azóta - vonta meg a vállát Cam.

-Ahogyan mindannyian - motyogta orra alatt,és a kezében levő papírtömbbel elment a rendelésünkért.Sóhajtva néztem a két lányra,akik izzó szemekkel néztek a fiú után.Hiszen kockázatos úgy itt lenni,miközben bárki beszámolhat Liamnek rólam,vagy a múltamról...Hirtelen annyit láttam,hogy Jeremy alól kicsúszik a talaj,és a rendelésünk egyenesen rá ömlik,amit Loki lelkesen nyalogat le az arcáról.Először döbbenten,aztán nevetve néztem Jeremyt,amint próbál feltápászkodni a földről,de a kis fekete szőrgombóc nem engedi.Vigyorogva mentem hozzá felsegíteni. - Te kutyád? - Nézett rám kérdőn,amikor Loki a kezemben volt,és az arcomat nyalogatta.

-Nem teljesen,de így is mondhatjuk - nevettem el magam,és ő is megdögönyözte a kezemben levő kutyát.

-Gwen!Jesszus!Köszi,hogy megfogtad! - Hallottam meg magam mögött egy hálás hangot,azzal az akcentussal,amitől Cam szerintem elájulna. - Szia - köszönt a mellettem álló fiúnak. - Liam aggódik,mert tegnap este óta nem találkoztatok - kezdett bele a magyarázkodásba,miközben átadtam a kutyát neki a pórázzal együtt.

-Azt tudod,hogy neked nem való kutya? - Kérdeztem cinikusan,utalva arra,hogy megszökött tőle az eb. - Amúgy ő itt Jeremy - böktem a régi ismerősöm felé - ő meg Niall - mutattam be a dalospacsirtát,aki kevesen mosolygott Jeremyre. - Sajnos nekünk mennünk kell,de még találkozunk - ragadtam meg Niall kezét,és a lift felé kezdtem húzni,ahová a lányok is követtek. - Jeremyről egy szótsem szólhatsz senkinek.Értve? - Mondtam neki fenyegető hangnembe,mire az Ír srác unottan bólintott.

-Miért mentetek el tegnap olyan hamar? - Kérdezte összeráncolt szemöldökkel.Számat rágcsálva néztem a két lányra,akik közül az egyik szólalt meg.

-Fáradtak voltunk,és nem akartunk zavarni titeket - mondta sóhajtva Fearne.Niall hitetlen pillantásokat lövellt felénk,aztán kinyílt a lift ajtaja,és a szőke hajú énekes,a lakosztályhoz kezdett lökdösni,ahová beléptünk.

-Mégis,hogy képzeled azt,hogy szó nélkül lelépsz? - Kérdezte felháborodva Liam amint beértünk.

-Payne,most vegyél vissza!Egyben van,és kész!Nem kell aggódni! - Csattant fel mérgesen Ferne,ezzel a védelmemre kelve.

-Nagyon egyben van - motyogta halkan Louis,mire én dühösen néztem rá.

-Hétkor lesz a koncert,addig próbáljátok összekapni magatokat - monda gúnyosan Harry,mi pedig Fear arcát látva,majdnem elnevettük magunkat Camilleval.

-Édesem,ha te azt hiszed,hogy több időt töltünk mi hárman a ruha válogatással,akkor el kell,hogy mondjam,nagyot tévedsz - ütögette meg az arcát,mint a kisgyerekeknek.Na ekkor jött el az a pillanat,amiko belőlem kitört a nevetés.

-Fogadni mernék,hogy mi hamarabb elkészülünk mint ti - nézett a barna hajú baránőnkre,aki felvonta egyik szemöldökét,és kezeit csípőjére helyezte.

-Úgy gondolod? - Kérdezte kihívóan Fearne,Harry pedig határozottan bólintott egyet. - Rendben.Akkor ha te nyersz,bármit kérhetsz tőlem - tette fel az ajánlatot sóhajtva,mire Haroldnak felcsillantak a szemei. - Viszont ha én,akkor egy szál alsónadrágban kell kimenned a legközelebbi koncerteden a színpadra,és el kell majd énekelned úgy az utolsó számot - mondta lenézően,Harry pedig kikerekedett szemekkel nézte az előtte álló lányt. - Biztos,hogy fogadni akarsz? - Kérdezte gúnyosan,amire meg is kapta a (meglepő) választ.

-Biztos - nyújtotta a kezét,és kezet ráztak.

-Nem lesz jó vége - rázta a fejét Camille ezzel kifejtve nemtetszését.

-New York után mi a következő helyszín? - Kérdeztem a falnak dőlve.

-Majd meglátjátok - legyintett Liam,aztán Ellie az ajtóhoz ment,amin kopogtak.Amikor kinyitotta az ajtót,mindenki kíváncsian pillázta a túloldalán levő futár fiút,aki lehajtott fejjel,egy papírt Eleanor kezébe nyomva,el is tűnt. - Ez érdekes volt - motyogta döbbenten a bátyám.

-Mi lehet az? - Kérdezte Louis ugrándozva,akárcsak egy kisgyerek.

-Nem tudom,de a súlyából ítélve,valami könnyű dolog lehet - mondta El vállát megvonva. - Bontsuk ki - mondta,de mielőtt kinyitotta volna,Liam kikapta a kezéből a csomagot.

-Majd este,koncert után megnézzük - mondta sóhajtva. - Menjetek öltözni,majd később találkozunk - lökdösött ki minket az ajtón.Fejemet csóválva néztem a két lányra,akik mosolyogva néztek össze.

-Menjünk öltözni.A végén még vesztesz - intéztem az utolsó mondatot Fearnak,aki gyorsan kapcsolt,és el is tűnt a szobájában,ahogyan Camille is tette.Nevetve mentem be a sajátomba,ahol lefürödtem,majd felvettem a kikészített ruhámat.Amikor éppen a hajamat göndörítettem,a lányok szó nélkül csörtettek be a szobába.Amint megláttam a két lányt,a szám tátva maradt.Camille most sem hazudtolta meg magát,így felvett egy kicsit nőiesebbet,ellentétben Fearneval,aki kihívóbbat vett fel,mint a szőke barátnőnk.Döbbenten meredtünk egymásra,aztán Cam szólalt meg először.

-Kinek öltöztél ki? - Kérdezte vigyorogva.

-Valamivel ki kell készíteni Liamet - vontam vállat,miközben a hajvasalót tettem el. - Ha Niall meglát... - kezdtem bele,de heves fejcsóválása félbe szakított.

-Maximum átnéz rajtam - fejezte be helyettem a mondatot,igen rosszul. - Viszont ha Harry meglátja Feart az álla a padlót fogja súrolni - nézett a mellette állóra,aki csak megforgatta szemeit,majd sürgetően nézett ránk.

-Indulhatunk?Nem szeretnék annak az éneklő baromnak ugrálni,ha neki kedve tartja - morogta,és kezünknél fogva rángatott ki a lakosztályból.Mikor a lift hangja jelzett,hogy leértünk,Fearne szerencséjére,mi értünk le legelőször.Amikor Fearneban tudatosult,hogy ő nyert,egy elégedett mosolyt intézett felénk,aztán velünk együtt szugerálta a liftajtót,hogy jelenjenek már meg a többiek.Hirtelen kinyílt az ajtó,de nem azok jelentek meg mögötte akiket annyira vártunk,hanem Eleanor és Danielle.Mindketten eszméletlenül,mégis visszafogottan néztek ki,habár El talán kicsit kevesebb ruhát vett fel,de ez is csak részletkérdése.Mikor megláttak minket tátott szájjal bámultak ránk. - Ennyire azért nem jó - forgatta meg a szemeit Fearne,ami visszarántotta a lányokat a valóságba,és elnevették magukat.

-A fiúk nemsokára lejönnek - mondta mosolyogva Danielle,aztán rámnézett. - Ha Liam meglát - rázta nevetve a fejét,amin én is elvigyorodtam.

-Cam,te nagyon jól nézel ki - mondta elismerően Eleanor,amint végignézett Camillen,aki elpirulva hajtotta le a fejét.Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna újra,a lift csilingelt egyet,és kinyílt újra az ajtó,immáron teljes létszámmal,köztük a közönségesen kiöltözött Perriet.Liam amikor meglátott,szinte kővé dermedt,és úgy meredt rám.Szemeiben a hitetlenség,és a düh keveréke tükröződött,majd elém lépett,és szorosan kezei közé fogták a csuklómat.

-Túllőttél a célon - morogta az arcomba mérgesen.

-Mire célzol? - Tettetettem az ártatlant,és nagyokat pislogva néztem szemeibe.

-Tudod te azt jól - mondta még mindig dörmögve,és szerelme mellé lépett,akinek valamit súgott a fülébe,de Danielle csak hevesen rázni kezdte a fejét.

-Harry!Jól vagy? - Lengette barátja előtt a kezét Louis,de Harold barátunk nem reagált erre sem,csak bámulta tovább Fearnet,szemei főleg barátnőm dekoltázsán időztek el,amit Fear egy elégedett vigyorral intézett el. - Úgy látom vesztettél haver - motyogta Harrynek,akinek rögtön visszatért az a maradék esze,és szikrákat szóró szemekkel nézett az előtte álló lányra,mire Fear nevetve borzolta össze a haját,és lépett el tőle.

-Mehetünk? - Kérdezte a bátyám még mindig mérgesen,szemeit pedig rajtam járatta végig.Válaszul mindenki csak bólintott,és ahogyan kiértünk a hotelből,beültünk a limuzinba...mármint beültünk volna,ha valaki nem ragadja meg a karomat,és ránt vissza.Értetlenül néztem a karomat szorongató Jeremyre,aki aggódva nézett rám.

-Vigyázz magadra - nyomott puszit a homlokomra,én pedig bólintottam egyet,és szorosan megöleltem amit meglepve,de viszonzott.

-Gwendolyn! - Förmedt rám Liam idegesen az autóból,én meg elváltam a barátomtól,és sóhajtva szálltam be a járműbe,egyenesen Camille mellé,aki mosolyogva nézett rám. - Ez meg ki volt? - Kérdezte Liam összevont szemöldökkel,és fortyogva méregetett.

-Nem mindegy az? - Kérdezte Fearne,választ adva helyettem,mivel én elmélyülten bámultam ki az ablakon,ahonnan a mellettünk elsuhanó kivilágított utcákat láttam.Mikor hirtelen lefékezett a kocsi,morogva szálltam ki az autóból,és indultam el a többiekkel karöltve a hatalmas arénába,ami jelenleg pangott az ürességtől.

-Hol vannak a "rajongók"? - Mutattam nyuszifület.

-Fél óra múlva kezdődik a koncert,csak a bemelegítés miatt jöttünk hamarabb - válaszolt lenézően a kérdésemre Zayn,amikor egy percre is elszakadt Perrie szájától,de amint kimondta a szavakat,már egymás szájában kutakodtak tovább.A lányokkal szitkozódva mentünk be a hátsó bejáraton,és indultunk el a hatalmas kanapéhoz,ami egymagában állt a szoba közepén.Nem csoda,hogy ez a V.I.P. részleg...Szemforgatva dobtam le magam a lányok mellé,és nyomkodni kezdtem a telefonomat,amikor is meghallottunk egy hatalmas csattanást,és azt követő káromkodást,majd Eleanor sikítását.Kíváncsian kaptuk oda a fejünket,hogy mi lehet a baj,amikor is Louist hozták oda hozzánk,és ültették le a kanapéra.

-Mi történt? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,és úgy néztem a könnyeit visszafolytó fiúra.

-Hülyültünk,mikor Louis egyszer csak elcsúszott,és beverte a térdét.Most meg nem tud ráállni - hadarta le ijedten Hazza.

-Vedd le a gatyád - néztem a sérült fiúra,aki elkerekedett szemekkel nézett rám,ahogyan a többiek is,kivéve a két barátnőmet,akik már jól ismerték a járást. - Ne aggódj,nem nyúlok hozzád úgy,mielőtt rosszra gondolnál - mondtam unottan,kihangsúlyozva az 'úgy' szót,mire Louis nehezen,de lerángatta magáról a nadrágot,és jobb térdét fájlalva nyögött fel. - Harapj rá erre - nyújtottam át a kabátomat összegöngyörgetve,amit értetlenül,de elfogadott. - Fájni fog - motyogtam halkan,és erősen megnyomtam afájó pontot,ezzel megvizsgálva,hogy pontosan mi is a baja.Tettemre Louis szinte kiszakította fogaival a dzsekimet,amit valahogyan nem bántam. - Csak ficam - ráztam a fejemet megkönnyebbülve,és a fiúkra néztem. - Pár nap és rendbe jön - vontam vállat,és újra helyet foglaltam a lányok mellett.Kijelentésemre a fiúk döbbenten néztek rám,ahogyan a három barátnő is. - Mi az? - Kérdeztem tőlük értetlen arccal.

-Nem tud lábra állni!Szerinted így hogy lépünk majd fel?! - Csattant fel Niall idegesen.

-Felléptek nélküle - mondtam elnézően.

-Louis nélkül nem lépünk fel!Ha Louis nem jön,akkor lemondjuk a koncertet! - Mondta Liam dühösen nekem.

-Ezt komolyan mondod?! - Háborodtam fel pillanatok alatt,amit senki sem értett. - Több ezer rajongótok jött el,hogy lásson titeket a színpadon ugrándozni,erre ti csak annyival lefújjátok,hogy ez a félkegyelmű lesérült?!Ti meghibbantatok?! - Kérdeztem őket kiabálva,miközben a nézőtér felé böktem,ami már kezdett megtelni.A fiúk egy egyszerű bólintással lerendezték a reakciómat. - Nem azért fizettek ki több dollárt,hogy az üres színpadot nézzék öt percig,aztán haza menjenek! - Mondtam fújtatva,és ránéztem a két lányra,akik idegesen nézték a fiúkat.

-Mit akarsz csinálni?Van jobb ötleted? - Kérdezte Zayn gúnyosan.

-Énekeljen Perrie - adtam ötletet,és a barátnője felé mutattam,aki neve hallatára megvetően nézett rám.

-Nem!Az biztos!Én a Little Mix nélkül nem éneklek!Különben is!Nem melegítettem be a hangszálaimat! - Mondta mérgesen,nekem pedig kezdett fogyni a türelmem,amikor meghallottam egy ismerős dallamot.Hitetlenkedve néztem a két lányra,akik ártatlanul pislogtak rám,míg a többiek értetlenül hallgatták a zenét.Gyors mozdulattal vettem ki az egyik statiszta kezéből a mikrofont,és néztem a fiúkra.

-Sokkal jöttök nekem - mondtam nekik idegesen,aztán folytattam a soromat. - One day when the light is glowing... - folytattam a dalt,és amikor a közönség meghallotta a hangomat,először mindenki ledöbbent,aztán egy egetrengető sikollyal fogadtak.Mosolyogva énekeltem tovább a sorokat a Jeremyvel,aki csak 'viruálisan' volt velem.A zene ritmusára ugrált egyszerre a közönség,amit élvezet volt nézni is,de átélni méginkább.Ahogyan vége lett a számnak,vigyorogva szóltam bele a mikrofonba. -Jó estét New York! - Kiáltottam örömteljesen,mire a válasz szintén egy sikítás volt,akárcsak legelőször. - Mint látjátok,nem a One Direction lép itt fel ma este,hanem én - kezdtem bele a magyarázkodásba,amit senki sem értett. - Mivel Louis,véletlenül elesett,így kificcamodott a térde,így sajnos ma nem tud színpadra állni - mondtam tettetett szomorúsággal,amire a közönség egy szomorú "ó"-val reagált le. - Így maradtam én,mivel a fiúk nem képesek egymás nélkül fellépni,és nem akarják,hogy szenvedjen,ezért mellette maradtak,és szorgosan ápolják szegényt - szépítettem a dolgot -,szóval mit szólnátok ahhoz,ha ma én énekelnék nektek? - Kérdeztem mostmár mosolyogva,amire a közönség újabb sikítással reagált. - Ezt a számot szerintem sokan ismeritek - mondtam kuncogva a mikrofonba,és elindult a Let there be love,aminek a refrénét a közönség velem együtt énekelte. - Látom nagyon ügyesek vagytok - nevettem el magam látva a közönséget,akik lelkesen tomboltak a zenémre,reakciómra a zenehallgatók felnevettek. - Nem tudom,hogy ki mennyire emlékszik Camillera - sandítottam oldalra a két barátnőmre,mire az említett elvörösödve hajtotta le a fejét,míg a másik nevetve nézte a szőkeséget,a közönség visongani kezdett a név hallatára. - Mit szólnátok,ha ma ő is énekelne nektek? - Tettem fel a kérdést,amire a válasz,egy igen hangos igen volt. - Gyere fel Cam - fordultam teljes testtel Camille felé,aki nevetve rázta a fejét,de végül a színpadra merészkedett,ezzel leváltva engem.Nevetve pacsiztam le Fearneval,és néztük a szégyenlős barátnőnket,aki most elengedve magát a színpadon énekelte azt,hogy Shut up!.

-Most pedig jöjjön,a másik legjobb hangú ember a Földön,aki nem más,mint Fearne Wright! - Kiabálta bele a mikrofonba Fear nevét,aki kerek szemekkel nézte a kezébe nyomott mikrofont,aztán mosolyt erőltetve az arcára,kiment ő is arra a bizonyos deszkára,ahol azt a számot énekelte el,amit az árvaházban találtunk még ki...Halvány mosolyt megejtve felénk jött le a színpadról,és adta vissza a kezembe a mikrofont.

-Hát,ez valami eszméletlen volt! - Mondtam nevetve a mikrofonba,mire mindenki egyetértően sikongatott. - Most jöjjön egy olyan szám,amit akkor írtam,mikor bejártam a fél világot - mondtam kuncogva a szerkezetbe,és nekikezdtem az Around The World-öt,amit nagy ovációval fogadtak. - Most utoljára eléneklem két saját számomat,aztán a fiúktól is éneklek egy kicsit - vigyorogtam nekik,amire beleegyezően sikítottak egyet. - Viszont a következő számhoz,kellene a ti segítségetek is - kezdtem bele. - Mivel ebben a világban,már nem lehet telefon nélkül élni,így gondolom mindenkinek van telefonja.Szóval mindenki vegye elő,és világítson azzal - mondtam nekik komolyan,de senki sem mozdult meg. - Addig nem éneklek - jöttem elő az adú-ásszal,mire mindenki előkapta a telefonját. - Azt pedig kérem,hogy a dal végéig levegyék a világítást a színpadról - néztem rá a színpad közelében lévő egyik statisztára,aki kérésemet teljesítve vette le a fényt,és belekezdtem az Empty Words-be.Miközben énekeltem,eszembe jutott anya,a testvérem,és David a nagybátyám,akit mindennél jobban szerettem,így ezt a dalt is nekik írtam.Minden érzésemet beleadva énekeltem ki a hangokat,és oldalra nézve,a döbbent fiúbandával,és annak barátnőivel találtam szembe magam,kivéve a két barátnőmet,akik könnyezve nézték az előadásomat,hiszen tudták,hogy kiknek szól ez.Tudták,hogy a három személy,akiket egy pillanat alatt vesztettem el,azok mindennél fontosabbak,és nekik írtam ezt.Azt meg főleg,hogy az öcsém is köztük van,aki talán mára,már halott...A szám végére,a fények ismét kigyúltak,és minden figyelem újra rám terelődött. - Ez pedig akkor íródott,mikor nagyon magam alatt voltam,de a két barátnőm megtanította nekem,hogy ne csüggedjek,hiszen senki sem tökéletes - mondtam őszintén a mikrofonba,és nekikezdtem a Your Body-ba.Amikor fiatalabbak voltunk,és eléggé megaláztak,talán az volt a legjobb módszer a vígaszra,hogy írtam egy dalt,ami építi az önbecsülésemet,és másokét is. - És most mit szólnátok ahhoz,ha énekelnénk egy kicsit a fiúknak is? - Kérdeztem a közönséget,akik egy hangos sikollyal válaszoltak. - Rendben,viszont azt tudni kell rólam,hogy a srácok szövegeit nehezen jegyzem meg,így segítsetek nekem énekelni - mondtam mosolyogva,aztán felcsendült egy jól ismert dal,a Rock Me.Szinte tomboltam a színpadon,ám mikor a második refrén jött volna,a közönség felé tartottam a mikrofont,mintha nem tudnám a szöveget.'Érdekes módon' csak Liam részét énekeltem,a többit pedig a rajongók. -

I want you to hit the pedal

Heavy Metal

Show me you care - énekeltem ezt az egy sort,és az utolsó sorokat énekeltem egyedül,míg a többit a közönség. - Köszönöm szépen,hogy segítettetek - mondtam hálásan a rajongóknak. - És mit szólnátok,ha Louisnak is énekelnénk valamit,hogy jobban legyen? - Kérdeztem a sikítozó tiniket,válaszuk az 'igen' volt,így belekezdtem a Little Things-be.Tudom,kicsit régi,de valahogy ezt a számukat szeretem a fiúknak,és ezt könnyebb volt megtanulnom,így,hogy minden érzést beleadtak,ahogyan én is. - Köszönöm a figyelmeteket!Sajnos vége a koncertnek,de egyet megígérek nektek!Ha Louis felépül,akkor egy teljes One Direction fog fellépni nektek! - Mondtam a mikrofonba,és ezzel a végszóval lementem a színpadról,a döbbent arcú fiúkhoz,akik tátott szájjal meredtek rám. - Sokkal jöttök - nyomtam a bátyám kezébe a mikrofont,aki kerek szemekkel nézett még mindig arra a helyre,ahol az előbb énekeltem.

-Király voltál! - Ugrott a nyakamba Camille nevetve,amin én is felkuncogtam.

-Ti is jók voltatok - mondtam vigyorogva. - Honnan jött a Superhero? - Fordultam kérdőn Fearne felé,de ő csak megvonta a vállát.

-Rögtönöztem - mondta egyszerűen,majd ő is megszorongatott.Mikor már a limuzinban nyomorogtunk,Louis szólalt meg először a koncert óta.

-Köszönöm - mondta szinte suttogva,de még mindig le volt sokkolva.Mondatára lazán legyintettem,és kiszálltam a lányokkal karöltve a kocsiból,és elindultunk a szállodába,ahol a még mindig talpon levő Jeremy szolgálta fel a vendégeket.Amint meglátott minket,mosolyogva jött oda hozzánk,és szorított magához erősen.

-Ezzel meg mi van? - Kérdezte tőlünk,mikor meglátta Louist,akit Liam és Zayn cipelt el a liftig.

-Ficam - mondta monoton hangon Fearne,aztán gyorsan elköszöntünk tőle,és elindultunk a többiek után.Mikor felértünk az emeletre,bementünk Liam szobájába,és mindenki leült a kanapéra.

-Nézzük meg,hogy mi van abban a csomagban! - Mondta csillogó szemekkel Harry,mire Eleanor kibontotta a csomagot,amiben egy DVD lapult.Akkor még nem tudtam,hogy talán az a tárgy teheti tönkre az életemet...