3.fejezet: Hello London!

Hello Guys! :D

Na,amint látjátok meghoztam a következő részt,ami szerintem egy kicsit rövidebb lett mint az előző,de tartalmas.:))

xoxo Vicky

-Mindent bepakoltál? - Nézett rám Camille kérdőn,amin elnevettem magam.

-Cam,hármuk közül te vagy az,akinek több dolga van - forgatom meg a szemeimet.

-Gwen,kik az új szomszédaid? - Néz rám érdeklődve Fearne,én pedig értetlenül néztem a mellettem levő házra,ami előtt egy hatalmas költöztetőautó állt,oldalán a cég logójával.

-Fogalmam sincs - ráztam meg a fejemet bután. - De ideje lenne indulnunk,mert nemsokára indul a gép - mondtam ásítva,és miután beszálltunk a taxiba.Amikor a reptérre értünk,kedves mosollyal az arcomon nyújtottam át a sofőrnek a pénzt,aki apró mosollyal köszönte meg.

-Gwen,szólsz ha odaérünk? - Kérdezte meg tőlem Camille,aki éppen aludni készült,a felszállásnál.Válaszára bólintottam,és elővettem a táskámból az mp3 lejátszómat,és benyomtam rajta Nelly Furtado legújabb számát,és kinéztem az ablakon,az egyre távolodó San Francisco-t.

*10 óra múlva*

Már régen leszálltunk a gépről,és most itt állunk,hatalmas csomagokkal a szakadó esőben,és a hideg utcában.Én és Fearne gorombán néztünk Camillere.

-És most?Hogyan tovább? - Néztem gúnyosan a szőkeségre,aki kínosan mosolygott rám.

-Ne mondd,hogy nem hívtál taxit! - Mordult rá Fear.

-Szeretlek titeket! - Mondta továbbra is égő vörösen,mire mi elkezdtünk szitkozódni.

-Na jó!Mi lenne,ha bemennénk a legközelebbi kávézóba,ahol átmelegednénk,aztán majd ott kitaláljuk,hogy hogyan tovább - vetettem fel az ötletet némi gondolkozás után,amibe mindketten belementek.Ahogyan betértünk a legközelebbi Starbucksba,megkönnyebbülten ültem le a kis székre. - Cam,ugye van hol laknunk? - Tettem fel a legfontosabb kérdést,miközben a hajamból csavartam ki a vizet.

-Ami azt illeti... - húzta el a száját,de Fearne közbevágott.

-Tehát nincs - sóhajtott fel a lány,mire Camille lehajtotta a fejét.

-Oké,akkor én most elmegyek,kikérem a kávénkat,és mire visszajövök,keressetek valami hotelt ahol tudunk aludni - mondtam morogva,aztán elindultam a pulthoz. - Három capuccino lesz - vetettem oda lazán,rá sem nézve a kiszolgálóra.

-Három?Nem lesz az egy kicsit sok egy ilyen lánynak mint te? - Kérdezett vissza az illető,aki kiszolgált engem.

-Nem én iszom meg az egészet - forgattam meg a szemeimet,majd rá emeltem a tekintetemet az emberre,aki a hangjából ítélve fiú lehetett,és a sejtésem be is igazolódott,amint megláttam a pultosfiút. - Idevalósi vagy? - Vontam fel a szemöldökömet.

-Igen,de ahogyan elnézem te nem nagyon vagy jártas itt - mondta kuncogva,ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. - Amúgy Jake - mondta kezét nyújtva felém,amit én készségesen elfogadtam.

-Oké,akkor Jake,tudnál ajánlani nekünk valami közeli hotelt? - Kérdeztem tőle már kedvesebben.

-Pár utcányira van egy hotel.Meglátjátok,mert a környéken csak az az egy van - mondta még mindig vigyorogva,és közben elém tolta a rendeléseket. - De ahogyan elnézem,rátok férne valami segítség,mert nagyon eláztatok - nézett végig rajtam.

-Túl élhető - vontam vállat,aztán visszabattyogtam a lányokhoz. -Van a közelben egy hotel - tettem le az italokat eléjük.

-A Change Hotel - mondták egyszerre.

-Honnan tudjátok? - Döbbentem le teljesen.

-Megkérdeztünk egy-két embert,amíg te a pultossal flörtöltél - magyarázta Camille.

-Nem flörtöltem vele! - Háborodtam fel pillanatok alatt.

-Akkor,ha megittuk,talán mehetnénk is - csapta össze a tenyerét Fear.Még egy kis ideig ültünk a kávézóban,aztán elindultunk felfedezni az új otthonunkat.Amint elértünk egy hatalmas épülethez,amire ki volt írva,hogy Change Hotel,bementünk és rögtön a recepcióshoz mentünk. - Jó napot! - Köszönt oda vigyorogva Fearne,de Camille rögtön elhúzta onnan a lányt,és így én voltam az akinek megeredt a nyelve.

-Helló!Három szobát szeretnénk kivenni - mondtam kedvesen mosolyogva,hátha nem lesz ilyen mogorva.

-Betelt - nézett végig undorodva a társaságunkon.Nekem ezerrel elkezdett pörögni az agyam,hogy vajon miképp tudunk szállást keresni,aztán beugrott valami.Felhúztam a kabátom ujját,és lerántottam magamról a csuklószorítót,amire neki elkerekedett a szeme.

-Nézze,nem akarok visszaélni ezzel,de mivel én is Payne vagyok,jó lenne ha adna nekem valami rühes szobát,hogy legyen hol aludnunk! - Fakadtam ki a végére,mire a megszeppent recepciós rám nézett.

-Értettem,akkor itt van a 445-ös,444-es,és a 443-as szobakulcs - nyomta a kezembe a kulcsokat,amiket elvettem a pultról,és elindultam a lányok irányába,akik kíváncsian néztek rám.

-Ez volt az utolsó,hogy én kértem kulcsot - morogtam idegesen,és mindkét lánynak a kezébenyomtam a fém tárgyat. - Ide sem jövünk többet - mondtam amikor már a lift ajtaja bezárult.

-Megmutattad? - Sóhajtott fájdalmasan Cam,de én csak halványan bólintottam egyet. - Nyugi,minden rendben lesz - simogatta meg a hátamat bíztatóan,mikor kinyílt a lift ajtaja.Fear és Camille vigyorogva rontottak be a szobájukba,a bőröndjeikkel együtt.Én fejcsóválva léptem be a 445-ös ajtaján,és valami elképesztő látvány fogadott.A tapéta hideg színe,és elképesztő motívumai könnyedén siklottak végig a falon,a krém színű kanapé a nappali közepén helyezkedett el,amivel szemben pontosan az erkély ajtaja nyílt ki.Az erkély ajtó mellett volt az ideiglenes hálószobám,amit könnyedén léptem át,és mentem be,de ott is csak bámulni tudtam.A hatalmas halványlila francia ágy volt az ajtóval szemben,ahogy benyitottam,de az ágy mellett volt még egy nagy gardróbszekrény is,ami illett a stílushoz.Mosolyogva vettem elő a laptopomat,amin azonnal felmentem twitterre.

Gwendolyn Payne: @CamilleMiller I hope you're happy :DD

Írtam ki,amire pár percen belül érkezett is válasz.

Camille Miller: @Gwen_Paynee Yes really! :P

Fearne Wright: @CamilleMiller and @Gwen_Paynee I think tomorrow I'm going to look for a doctor :D

Nevetve néztem az idétlen üzeneteinket,aztán kis idő múlva kikapcsoltam a gépemet,és hátradőltem az ágyon.Kezembe vettem a gitáromat,amit az egész úton magammal cipeltem,és nekikezdtem a Best Of Me-nek.Mikor énekelek,akkor az valahogyan megnyugtatóan hat rám.Amikor a végéhez értem a dalnak,sóhajtva nyitottam ki a szemeimet és ültem fel az ágyon,mikor hirtelen megcsörrent a telefonom.

-Holnap megyünk a fotózásra!! - Kiabált Camille teljes hangerőn a telefon túloldalán,amibe talán még a fogam is berezonált...

-Camille,megtisztelnél azzal,hogy nem szakítod ki a dobhártyámat? - Szóltam bele gorombán a telefonba.

-Jó bocsánat.De holnap délután egykor lenne a fotózás,és majd küldeni fognak értünk egy taxit - hallottam hangjában,hogy mosolyog.

-Rendben,viszont most leteszlek,mert éppen zuhanyozni készültem - hadartam neki,és válaszát meg sem várva kinyomtam a telefonomat.Gyorsan bezártam magam mögött a fürdőszoba ajtaját,és megengedtem a meleg vizet,amibe dideregve merültem el a nem kicsit forró vízben.Amikor kellően elmerültem a habokban,lehunytam a szemeimet,és erősen elkezdtem gondolkozni,hogy mit tegyek?Mit tegyek,hogy végre megtaláljam...az öcsémet?

2.fejezet: Kajacsata,és azután...

Sziasztok!:)

Nagyon szépen köszönöm a kommenteket amit az előző részhez kaptam.:)) Most egy szerintem egészen hosszú résszel jelentkezem,aminek a vége kicsit érdekes lett.:) Komizzatok a végén!:D

xoxo Vicky

-Gwendolyn Lucille Crine! - Kiáltotta el magát a főnököm,amikor odaértünk a lányokkal a bárhoz.Nos,igen.Tegnap a "hecc" után a fiúk dühöngve mentek el,amin mindenki nevetni kezdett. - Mégis,hogy érkezhetett rád panasz?! - tette fel nekem felháborodva a kérdését Ryan.

-Ry,ha itt lettél volna tegnap,szerintem te is ugyan ezt tetted volna a helyemben - mondtam nyugodtan. - Amúgy meg - kezdtem bele - ki volt az aki panaszt tett rám? - Húztam össze a szemöldökömet.

-Az a nyírott hajú.Valami Liam,de nem emlékszem pontosan - mondta zavarodottan,mire nekem egyre jobban kezdett felmenni a pumpa az agyamban. - Gwen,annyit kérek,hogy ne csinálj ilyet többet - nézett szigorúan a szemembe,én pedig szó nélkül bólintottam.

-Mégis,hogy lehet valaki...valaki... - kereste Camille a megfelelő szavakat.

-Arrogáns,bunkó,seggfej? - Tippelte Fearne,amin halványan elmosolyodtam,miközben Camille hevesen bólogatott. - Gwenny,tudom,hogy mennyire bánt téged,de ne húzd fel magad ezen - mosolygott nyugtatóan,majd oldalra billentette a fejét. - És ne is fordulj meg,ha nem akarsz dührohamot kapni - motyogta az orra alatt.

-Miről besz... - kezdtem volna bele,de mikor megfordultam,láttam,hogy mitől lett annyira mérges.A tegnapi kis csipet-csapat megint meglátogatott minket. - Én ezt nem hiszem el! - Morogtam idegesen. - Tegnap nem volt elég világos,hogy nem látjuk itt őket szívesen? - duzzogtam halkan.

-Gwen,nyugi.Felvegyem a rendelést helyetted? - Kérdezte kedvesen Fear.

-Megtennéd? - Mosolyodtam el megkönnyebbülten,ő pedig szó nélkül elindult az asztal irányába.

-Lenyugodtál már egy kicsit? - dobta le magát mellém Cam.

-Nagyjából - mondtam neki. - Tudsz valamit Alcideról? - Tettem fel a számomra fontos kérdést,de ő csak szélesen elmosolyodott,aztán észrevettük,hogy Fear dühösen trappol vissza hozzánk.

- Mi a baj? -Vonta fel szépen ívelt szemöldökét a szőkeség.

-Soha többet,nem akarom látni ezt az öt idegesítő szupersztárnak nevezett gyereket! - Fakadt ki Fearne mikor hozzánk ért,és Mike elé lecsapta a rendelést,aki szó nélkül kezdett neki azok elkészítésésbe. - Ne haragudjatok,de én oda többet nem megyek ki,főleg,azok után,hogy beszóltak! - Mondta még mindig felháborodottan.

-Melyik volt? - Ráncoltam a homlokomat értetlenül.

-A göndör - morogta dühösen,majd a telefonja virtuális világába merült.

-Mindjárt jövök - sóhajtotta megadóan Camille,azán elindult a hírességek felé.

-Szia Gwenny - huppant le mellém valaki,aki nem más volt mint a főnököm fia,Mike,aki az előbb is besegített nekünk.

-Mit akarsz? - Kérdeztem határtalan kedvességemmel,amin Fearne felnevetett.

-Hát nem a kedvességedről vagy híres,az biztos - fintorodott el.

-Szóval? - Emeltem rá nagy szemeimet kérdőn.

-Ne borulj ki,de amit most mondok,az... - kezdett bele nyugtatva,mikor észre vette a szikrázó tekintetemet,rögtön a lényegre tért. - Mivel a Dj-nk beteg lett,így nem maradt senki sem,aki szórakoztatná a népet.Ezért felvetettük azt az ötletet,hogy mi lenne ha te énekelnél,és az ötletbe apám rögtön belement - hadarta el egy szuszra az egészet,majd félve rám pillantott. - Hahó!Gwen!Itt vagy? - Hadonászott kezeivel az arcom előtt,mert látta,hogy kerek szemekkel nézek rá.

-Mike - szólt a fiúra Fearne,mire a srác kérdőn nézett rá. - Fuss - biccentett halványan mosolyogva.

-Michael James Hamilton! - Kiabáltam el magam,és felpattantam a helyemről. - Most mentsd az életed! - Dörrentem rá,aztán csak annyit láttam,hogy a fiú gyors léptekkel próbál elmenekülni előlem.

-Gwenny megmagyarázom! - Kiáltott hátra,aztán újabb futásba kezdett,ezúttal az asztalok között szlalonoztunk.

-Nekem te csak ne Gwenny-zz!Mégis,hogy képzeled azt,hogy a nevemben döntesz ilyenekben?! - Emeltem fel a hangomat,miközben veleszemben álltam az egyik asztal végénél,ő pedig a másiknál.

-Hé!Mi ez a cirkusz? - Nézett rám értetlenül Camille.

-Mike élete perceit számolja vissza - morogtam,amire ő,látva ideges tekintetemet inkább férre ált. - Mit ártottam én neked,hogy ezt érdemeltem ki? - Tettem fel a kérdést felháborodva,és felkaptam az asztalon levő vizes üveget,aztán erőből nekidobtam Mikenak,aki sikeresen elhajolt.

-Jézusom! -  Tette fel védekezően a kezét. - Csak egy ajánlatba mentem bele,nem azt kérték,hogy a Madison Square Gardenben énekelj! - Kelt fel saját védelmére.

-Te barom!Nézz már körül egy kicsit! - Mondtam még mindig felcsattanva,mire a fiú körül nézett és tekintete megállapodott az asztalnál,ahol a bátyámék ültek.Dühömben kikaptam a szőke hajú fijú kezéből a ketchup-os üveget és telibefröcsköltem vele a döbbent Mikeot,aki ennek hatására felocsúdott a döbbentettől,és kezébe vette a csokiszirupos tubust. - Nem mered! - Szűkítettem össze a szemeimet,aztán csak annyit éreztem,hogy valami hideg folyik végig a fehér pólómon.Nevetve pillantottam le a textilre,majd vissza Mikera. - Remélem nem baj - néztem a fiúkra,akik annyira lesokkoltak,hogy meg sem tudtak szólalni,ezt kihasználva elvettem az asztalon levő majonézt és egy nagy foltot hagytam a pólóján.

-Kajacsata! - Hallottam meg Fearne hangját,amin elkezdtem nevetni.

-Nem jöttök? - Fordultam a két lány felé,akik vigyorogva nézték a mi kis idétlen társaságunkat,akik össze-vissza dobálóznak kajával.

-Nem akarnak menni - szólalt meg Liam hirtelen a maga mély hangján,és szikrázó szemekkel mért végig.

-Hogy téged ki kérdezett? - Tettem fel a költői kérdést,majd hangosan felsikítottam,mivel valami a hátamra esett,ami nem más volt mint tejszínhab(?).

-Ne! - Mondta elvékonyított hangon Mike,mi pedig a lányokkal együtt nevetve indultunk el a menekülő fiú irányába.

-Itt meg mégis mi folyik? - Állt közénk Ryan,mire mindenki abbahagyta a nevetgélést.

-Ott azt hiszem barbecue,de nem biztos - vakarta meg a tarkóját Mike,amin halkan felnevettünk,kivéve a mérges főnökömet.

-Fiam ne viccelődj! - Mordult fel. - Öltözzetek át,aztán beszélni valóm van veled Gwendolyn! - Szólt oda még mindig mérgesen.

-De nekünk nincsen váltóruhánk - húzta el a száját Fear.

-Viszont vannak itt maradt cuccaink,amiket sosem viszünk haza,mert valamilyen okból kifolyólag,mindig elfelejtjük hazavinni ezeket - mondta Camille ironiával teli hangon,miközben megforgatta nagy kék szemeit.Mi Fearneval vigyorogva néztünk össze.Miután összekapkodtunk néhány ruhadarabot,könnyed léptekkel mentünk vissza,a "terepre".

-Gwen,akkor tudunk beszélni? - Jött oda hozzám Ryan.

-Igen,viszont eszembe jutott valami - mondtam lehajtott fejjel.

-Mi lenne az? - Sóhajtott fel fáradtan.

-Holnap a lányokkal elmennénk innen egy időre,mert van egy kis elintézni valónk - motyogtam neki,miközben a fiúk asztaláról szedtem össze éppen a poharakat.

-Gwendolyn,megint kezditek? - Kérdezte dorgálóan.

-Megmondtam,hogy nem adom fel,viszont megnyugodhatsz,mert nem amiatt megyünk el.Camille kapott egy kis munkát,és azért kell elmennünk - mondtam morogva,majd az asztalhoz fordultam. - Kértek még valamit? - Kérdeztem erőltetett mosollyal,de ők csak megrázták a fejüket.

-Hova mennétek? - Tette fel újabb kérdését Ryan,mikor már méterekkel voltunk az asztaltól.

-London,ha jól emlékszem - mondtam zavarosan.

-A motoroddal mi lesz?Mert tíz órás az út - mondta komolyan.

-Már beszéltem egy céggel,ami szállításokkal foglalkozik.Pár nap mire odaér a motor,addig tömegközlekedés - húztam el a számat.

-Mikor jönnétek vissza? - Halmozott el a kérdéseivel.

-Camilletől függ - mondtam monoton hangon.

-Akkor munka után odaadom a fizetéseteket,aztán mehettek - mondta megadóan. - Csak,hogy akkor ki lesz majd,aki elszórakoztatja a közönséget - tette fel a költői kérdést saját magának,én pedig eslisszoltam onnan,egyenesen a lányokhoz mentem.

-Cam,hánykor indulunk holnap? - Kérdeztem mosolyogva.

-Reggel hatkor - húzódott arrébb várva a reakciónkat.

-Akkor majd alszunk a repülőn - fújta ki a bent tartott levegőjét Fear.Mikor mindennel végeztünk mindennel,és a pénzt is odaadták nekünk,kimentünk a parkolóhoz,ahol a One Direction tagjai jöttek velünk szembe. - Nyugi Gwen - simított végig bíztatóan a felkaromon Fearne.

-Akkor holnap a reptéren találkozunk? - Kérdeztem tőlük kíváncsian,miközben a motoromat vizslattam,hátha van rajta egy karcolás,de nem láttam raja egyet sem.

-Szerintem érted megyünk a taxival,mert motor nélkül iszonyatosan béna vagy - nevetett Camille,én pedig nyelvet nyújtottam rá.

-Tied  motor? - Hallottam meg egy kérdést a hátam mögül,amire megfordultam és értetlenül néztem a göndörebbik tagot.

-Igen,az enyém - mondtam lekezelően. - Akkor holnap a ház előtt - búcsúztam el a csajoktól,aztán beindítottam a motort,ami a hangos felbőgésésvel adta tudtunkra,hogy beindult.Még utoljára hátranéztem,hogy biztos nincs-e senki sem mögöttem a pár méterrel odébb álló társaságon kívül,majd miután megbizonyosodtam,magamra kaptam a sisakot,és elindultam a sötét éjszakába.Amint elértem a saját házamig,leállítottam a motort,és betoltam a garázsba,aminek az ajtaját gondosan becsuktam.Beérve a házba, lehuppantam a kanapéra,és előkaptam a mappát,amiben azok a papírok voltak,amiket az elmúlt évben összegyűjtöttem Liamről. - Hol van...Hol lehet... - mérgelődtem,és kerestem tovább a lapot,amit végül megtaláltam. - Anglia,Wolverhampton - suttogtam magam elé meredve,aztán elkezdtem gondolkodni,hogy miképp tudok eljutni hozzá.

1.fejezet: Csak most kezdődik el...

Helló!:)

Azt sem tudom,hogy hol kezdjem...Először is: Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a rendszeres olvasókat(!!) :)) Másodszor is: El sem hiszem,hogy milyen kedves kommenteket kaptam a Prológushoz!:) Na jó,nem csöpögök tovább,hanem inkább olvassátok az első részt!;)

xoxo Vicky

 

-Fear? - Vettem fel nyűgösen a telefonomat,ami már egy jó ideje csöröghetett.

-Gwendolyn!Mégis hol a francban vagy?!Megígérted,hogy ma besegítesz nekünk! - Hallottam felháborodott,de egyben csalódott hangját,mire nekem kipattantak a szemeim és ijedten néztem az órámra,miszerint már elmúlt dél is.

-Fear,nagyon sajnálom!Tényleg ott leszek,csak adj időt,amíg elkészülök - mondtam neki sietve,miközben a nadrágomat rángattam fel magamra,viszont válasz helyett hangos sípolást hallottam a vonal másik végéről,ami azt jelezte,hogy letették a telefont. - Vagy csapd rám,ahogyan szokás - morogtam a készülékbe,és felkapkodtam magamra a többi ruhadarabot,majd mielőtt elindultam volna,idegesen húztam fel a csuklómra a szorítót,ami eltakarta a "bélyegemet".Visszanézve kicsit megremegtem,de félelmem hamar elillant.Mikor kiértem a házból,egy laza mozdulattal felpattantam a fekete Kawasaki motoromra,és indulásom előtt fejemre húztam a hozzá tartozó sisakomat,aztán elindultam a tengerpart irányába.Száguldozásom közben,az embereket az utcán látva,kicsit elfogott a hiány érzet,de nem szabad gyengének tűnnöm.Legalábbis,addig nem,ameddig meg nem bosszulom azt,amit anyámmal tett az a szörnyeteg...

-Végre,hogy itt vagy! - Kiáltott fel megkönnyebbülten Camille amikor a part melletti kis parkólóban állítottam le a motort.

-Ennyire nem hiányozhattam - vágtam fancsali képet,amin hangosan felnevetett.

-Annyira pesszimista vagy - forgatta meg a szemeit,de én csak megvontam a vállamat.

-Fearne nagyon kibukott? - Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel,mikor elindultunk a parton levő bár felé.

-Nem nagyon,viszont kicsit igaza van,mert rengetegen jöttek,főleg,hogy ilyenkor több a turista is - húzta el a száját. - Ne aggódj,nem annyira ideges mint ahogyan elképzeled - nyugtatott meg,amint meglátta az arckifejezésemet.

-Igazából... - kezdtem volna bele,ha nem szakít félbe egy sipító hang.

-Gwendolyn!! - Hallottam meg messzebről egy hangot,ami nagy valószínűséggel Fearnehez kapcsolódott. - Mégis,hogy képzeled azt,hogy késel?Már egy órája szenvedünk,de te nem voltál hajlandó bejönni ide!Most szépen felveszed magadra azt a nyamvadt kötényt és beállsz dolgozni! - Dobta nekem idegesen a fekete rongyot,amit én döbbenten kaptam el. - Nyomás! - morogta nekem és gyorsan még a kezembe nyomta a jegyzettömböt.Kerek szemekkel néztem Fearne után,majd a vigyorgó Camille felé fordultam.

-Nekem ne is mondd!Reggel óta ennyire pörög! - Emelte fel védekezően a karjait,aztán sóhajtva szólalt meg. - Szerintem inkább menj és vedd át a helyét,mert kicsit ráférne a pihenő - mondta nekem kedvesen,én pedig szemforgatva 'vegyültem el' az asztalok között.Hála a sok nyelv tanulásomnak sok vendéget meg tudtam érteni,akik boldogan adták le a rendelésüket nekem.Na igen,mivel sok a szabad időm,így unalmamban megtanultam különböző nyelveket.Amikor a svéd vendégeinknek kivittem a kért italokat,mosolyogva folytam bele a beszélgetésükbe.

-Hur länge är du här? /Mióta vannak itt?/ - Kérdeztem kedvesen,mire az idős házaspár szélesen elmosolyodott.

-I går kväll vi anlände /Tegnap este érkeztünk/ - mondta nekem az ősz hajú nő,majd bágyadtan megszólalt a férje.

-Men i morgon åker vi tillbaka till /De holnap hajnalban megyünk is vissza/ - mondta letörten.

-Jag är ledsen. Som för mig, jag måste gå, är jag glad att träffa dig! /Sajnálom. Viszont nekem mennem kell!Örülök a találkozásnak!/ - Köszöntem el sietve,aztán lehuppantam a lányok mellé a bárszékre. - Ti ezt,hogy bírjátok? - Sóhajtottam lihegve,amikor már a széken pihegtem.

-Ugye,hogy nem is olyan könnyű?És én ezt reggel óta csinálom! - Mondta hitetlenkedve Fear. - De hála az égnek kezd csökkenni a létszám - nézett körbe kis mosollyal az arcán.

-A heteshez most ültek le - nézett fel egy pillanatra Cam,majd megakadt az említett asztalnál a tekintete. - Majd én felveszem a rendelést - pattant fel hirtelen a helyéről,amit mindketten érdekesen néztünk.

-Camille mi a baj? - Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel,de ő csak hevesen megrázta a fejét. - Cam nem kérdezem meg mégegyszer! - figyelmeztettem már kicsit mérgesebben.

-Oké,de ne borulj ki - kezdett bele,és közben kifújta a benntartott levegőjét. - Szóval,itt van a rokonod - bökte ki végül nehezen,mire én a döbbenettől kiköptem a számban levő almalevet,majd értetlenül,de egyben dühösen izzó szemekkel néztem rá.

-Hogy mi? - Ugrott két oktávval feljebb a hangom,aztán mikor megláttam,hogy mindegyik asztal felémfordul,mosolyt erőltettem az arcomra. - Tudod mit?Majd én felveszem a rendelést,ti pedig pihenjetek csak.Úgyis nagyon elfáradtatok - mondtam nekik negédesen mosolyogva,és mielőtt bármit is szólhattak volna,gyors léptekkel mentem a hetes asztalhoz. - Sziasztok,mit hozhatok? - Kérdeztem tőlük,miközben végignéztem a bandán.Amikor szembetaláltam magam a híres rokonommal,a hányinger elkapott.

-Ismerős vagy nekem - szólalt meg elmerengve a kiszemelt személy,amitől ijedtemben elkezdett remegni a lábam. - Biztos az egyik koncerten találkoztunk - legyintett unottan. - Amúgy meg kávét kérnék sok tejjel.

-Én egy dupla sajtos szendvicset kérnék - felelt a kérdésemre a szőke hajú srác,akinek enyhe akcentusa volt.

-Nekem egy nagy kóla - mosolyodott el a göndör hajú egyed,aztán kerek szemekkel meredt mögém.

-Én egy mentes vizet kérnék - mondta a barna hajú lány,és kedvesen mosolyogva nézett rám.

-Én is - mosolygott a göndörebbik,aki mellette ült.

-Egy narancslevet kérnék - nézett rám nagy kék szemeivel az egyik srác,de hangja hallatán majdnem elnevettem magam.

-És neked?Mit hozhatok? - Fordultam a tetovált fiúra,aki felvont szemöldökkel mért végig.

-Egy kávét - bökte ki végül.

-Tejet bele vagy cukrot? - Kérdeztem unottan.

-Ahogyan te szoktad - mosolyodott el (gondolom) csábosan,amitől nekem felfordult a gyomrom.Idegesen trappoltam vissza a bárpulthoz,ahol a lányok kíváncsian nézték a kezdődő dühkitörésemet.

-Ezek mégis mit képzelnek magukról?!Hogy bármit megtehetnek?!Hát el kell,hogy mondjam nagyot tévednek! - Kiabáltam el magam,mikor beértünk a konyhába.

-Gwen mi történt? - Tette fel a kérdést értetlenül Camille.

-Az az öt idióta!Liam maga a fő gyökér,az a tetovált pedig flörtölni akart velem,ami köztudottan nem jön be!Még hogy én egy koncertjükön!Nevetséges! - Morogtam dühösen,és nekiláttam a szendvics elkészítésének.

-És mit akarsz tenni? - Kérdezte Fearne.

-Hogy érted? - Kérdeztem tőle összevont szemöldökkel.

-Nem vagy az a fajta lány aki ezt csak annyiban hagyja.Valamit kell tenned ilyen esetekben - magyarázta nekem,amiben igaza volt.Drága bátyám kávéjába "véletlenül" belecsúszott egy ici-pici só,mint ahogyan a fekete hajú kávéjába is.Amikor kivittem az asztalukhoz,ezer wattos vigyorral pakoltam le a tálcámról a dolgokat.

-Remélem ízleni fog - mondtam mézes-mázos hangon,aztán gyorsan visszatipegtem a csajokhoz. - Három,kettő... - kezdtem bele a visszaszámolásba,mikor meghallottam,két hangot,ami hangosan kezd el káromkodni. - Egy - fejeztem be mosolyogva,amin a lányok elkezdtek dőlni a nevetéstől,én pedig győzedelmes mosollyal meredtem a hetes asztal irányába.

-Gwen,te nem vagy normális - nevetett könnyeit törölgetve Cam.

-És még csak most kezdődik el - mondtam gúnyos mosollyal az arcomon,majd visszafordultam a társasághoz,akik közül mindenki nevetett,kivéve a két ifjút,akiknek nem volt felhőtlen a jókedvük...