Sziasztok!
Nem tudom,hogy mit is mondjak...
Nagyon-nagyon szégyellem magam,hogy nem volt rész,de az év eleji felmérők,a többi dolgozat,a gép elromlása,és a betegségem csak akadályozott az írásban.Amikor pedig lett volna időm rá,mindig közbe jött valami.Tényleg nagyon sajnálom az egészet,de remélem ezzel a résszel megbocsátotok,vagy legalábbi kiengesztellek titeket.Igyekszem gyakrabban hozni a részeket,de nyolcadikat járom,így muszáj magolnom mégjobban.Remélem megértitek,és elnézitek nekem a késést.:) A részhez kellemes olvasást kívánok,és a végén kommentekbe írjátok meg,hogy szerintetek kivel találkozhatott Zayn.:))
XoXo Vicky
-Hova tűntél tegnap?Nem láttunk - kérdezte értetlenül Camille.Nos,igen.Én,Cam,és Fearne eljöttünk venni Liamnek ajándékot,míg a többiek lefoglalják a bátyámat.
-Fáradt voltam - vontam vállat. - Tényleg,jól elvoltatok Harryvel? - Kérdeztem Fearnet felvont szemöldökkel,aki elpirulva hajtotta le a fejét.
-Szerintem hagyjuk a témát - mondta kerülve a tekintetünket,amin mi elnevettük magunkat. - És mire gondoltál?Minek örülne Liam? - Kérdezte témát váltva.
-Igazából egy Batman-es sapkára gondoltam,bár fogalmam sincs,hogy honnan fogom előkeríteni - merengtem el. - Nem tudtok valahol egy sapka boltot? - Kérdeztem öszevont szemöldökkel,amire ők felnevettek.Két óra bolyongás után,végül megvettük az ajándékot,amivel visszamentünk a hotelba.Mosolyogva mentem be Liam szobájába,amibe Danielle engedett be.Ahogyan benyitottam,a látványon majdnem elnevettem magamat.A bátyám félig lefordulva horkolt az ágyon,míg én odaosontam,és a füléhez hajolva elkiabáltam magam. - Boldog születésnapot! - Mondtam maximum hangerőn,amire ő ijedtében teljes testével leesett a földre.Nevetve ültem le az ágyra,és néztem,ahogyan feltápászkodik.
-Nem vagy normális - mondta morogva. - Amúgy meg köszi - váltott át kedvesebb stílusra. - És mit kapok? - Ült le mellém csillogó szemekkel.
-Honnan veszed,hogy kapsz bármit is? - Kérdeztem felvont szemöldökkel,miközben próbáltam komoly maradni.
-Mert a kezedben van egy szatyor - mondta egyértelműen,amin mi mindketten felnevettünk.Mosolyogva nyújtottam át neki a szatyrot,aminek a tartalmát ahogyan meglátta,valósággal lemerevedett. - Honnan tudtad...? - Kérdezte dadogva.
-Testvéri megérzés - vontam vállat,és szorosan hozzá bújtam. - Liam,el kell mondanom neked valamit - kezdtem bele komolyan,mikor megszólalt a telefonja.
-Ne haragudj,de ezt fel kell vennem - nézett rám bocsánatkérően,és felvette a telefonját. - Miért most?Ezt nem lehetett volna mondjuk később?Nem,éppen akkor kell,amikor megmondtam volna,hogy Zaynnel lefeküdtem... - Itt vagyok - mondta amikor már letette a telefont. - Mit szerettél volna mondani? - Kérdezte mosolyogva.Aztán végül úgy döntöttem,hogy nem rontom el az ő nagy napját ezzel,hogy megmondom neki az igazat.
-Mindegy,lényegtelen - legyintettem semmit mondóan. - Most viszont megyek,mert van még egy-két elintézni valóm - mondtam mosolyogva,és szó nélkül léptem ki a szobából,egyenesen Zayn szobája felé,aminek ajtaján bekopogtam,de senki sem nyitott ajtót. - A rohadt életbe!Nyisd már ki! - Dübörögtem tovább.
-Kit keresel? - Hallottam meg Zayn hangját mögülem,amire ijedten fordultam meg. - Ennyire nem vagyok ijesztő - mondta nevetve. - Miért jöttél? - Kérdezte karba font karokkal.
-Nem gondolod,hogy nem itt kéne beszélnünk? - Kérdeztem duzzogva tőle,mire ő mosolyogva invitált be a szobájába.
-Bocsi a rendetlenségért,csak nem nagyon jutott időm rendet tenni a tegnapi után - mondta idétlen vigyorral az arcán,amit egy szemforgatással tudtam le.
-Zayn,én most komolyan beszélek!Mi ez kettőnk között? - Kérdeztem kétségbeesetten.
-Szerintem egyértelmű - mondta vállat rántva. - Tegnap komolyan gondoltam minden szavamat,és nem csak az alkohol beszélt belőlem - magyarázott nekem. - Szeretném ha működne ez kettőnk között,és nem csak egy kis fellángolás lenne - nézett mélyen a szemembe,amire nekem a reakcióm annyi volt,hogy pirulva hajtottam le a fejemet.
-Én...én is így gondolom - motyogtam félénken,amikor megéreztem ajkait az enyémen.Kezeimet a nyaka köré fonva csókoltam tovább,amíg ki nem fulladtunk. - Liamnek ne mondjuk el,nem szeretném ma tönkretenni a napját - mondtam fejemet rázva,és szorosan hozzá bújtam.
-Ahogy akarod - nyomott egy puszit a fejemre.
1 hónap múlva*
Minden tökéletes.Egy hónap alatt sok dolog nem történt,maximum annyi,hogy Fearne és Harry végre összejöttek.Az egész a kiállításon kezdődött,amikor Fear megtudta,hogy Harry ötlete volt az egész,aztán minden ment magától.És,hogy mi van velem meg Zaynnel?Semmi.Tökéletesen kiegészítjük egymást,bár az,hogy Liam előtt még mindig titkolózunk,az más kevésbé ennyire jó...Alcideról még mindig nincsen semmi hír,de napról napra közelebb vagyok hozzá,úgy érzem...
-Gwendolyn! - Ébresztett fel az álmélkodásomból Fearne. - Mikor akarod végre elmondani Liamnek? - Kérdezte felvont szemöldökkel tőlem.
-Nem tudom - csóváltam meg a fejemet. - Attól félek,hogyha megtudná,megharagudna rám - húztam el a számat.
-Gwen,minél tovább halasztod,annál inkább mérges lesz - magyarázta mérgesen a barátnőm,aki amióta tudja az egészet,inkább elmondaná a bátyámnak.
-Majd alakul valahogy - mondtam vállat vonva,aztán eszembe jutott,hogy Zaynnel holnap leszünk egy hónaposak. - Ti mit adtatok egymásnak Harryvel? - Kérdeztem témát váltva,amit nem értett. - Egy hónapja vagyunk együtt,gondoltam ideje lenne meglepni valamivel - vontam vállat.
-Csinálj egy videót,vagy vegyél neki valami pólót - vont vállat egyszerűen. - Gwen,én ezekhez nem értek.Zayn agyát meg nem tudom megfejteni,tehát tőlem ne kérj tanácsokat - mondta védekezően.Egy kis idő után átmentem a saját szobámba,ahol fáradtan dőltem le a kanapénkra.
-Baj van,szépségem? - Ült le mellém aggodalmasan Zayn,amint meglátott.
-Csak fáradt vagyok - mondtam egyszerűen.
-Liam szerintem kezd rájönni a dolgokra - váltott témát rögtön,amire felkaptam a fejemet.
-De ugye nem szóltál neki? - Kérdeztem aggodalmasan.
-Nem,ne aggódj - mosolyodott el,és egy puszit nyomott a homlokomra. - Holnap megyünk interjúra,nincs kedved elkísérni? - Vigyorgott szélesen.
-Camille-nak megígértem,hogy elmegyünk vásárolni - találtam ki valamit,hiszen nem akartam azt mondani,hogy holnap az ajándékát kellene megvennem.
-De a mai nap az a miénk,igaz? - Kérdezte huncut mosollyal,és már a karjaiban is tartott.
-Igaz - nevettem el magam,majd egy gyors csókot nyomtam az ajkára.
*Zayn Malik szemszöge*
Mosolyogva néztem a mellettem szuszogó lányra,aki békésen aludt mellettem.Amikor megfordult,sóhajtva ültem fel az ágyon és azon gondolkoztam,hogy mit tegyek most.Ha Gwen megtudja,többé látni sem akar,de a menedzserek szeretnék az egészet,úgyhogy nem tudok nemet mondani.Idegesen túrtam a hajamba,majd mikor döntésemet meghoztam,halkan felkászálódtam az ágyról,és gyorsan felvettem a földön heverő ruháimat,aztán szó nélkül léptem ki a szobából.Ahogyan leértem a földszintre,megrezdült a telefonom,amit unottan vettem elő.De ami az üzenetben állt,szinte egy pillanat alatt felhúzta az agyamat.
Öt perc múlva legyél a megbeszélt helyen.Fontos!
Hihetetlen,hogy még ilyenkor is képes zaklatni.Bár ha egy ideig megint látni fogjuk egymást hozzá kell szoknom.Fortyogva trappoltam el a legközelebbi gyorsétteremig,ahol megláttam az illetőt.
-Mi ilyen marha fontos? - Kérdeztem lekezelően.
-A holnapi napról kéne beszélnünk - fonta össze a karjait.
-Mit akarsz erről beszélni?Nem volt eléggé világos a terv? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Változott - rázta meg a fejét,amit nem egészen értettem. - Interjú lesz,nem képek kellenek - mondta komoran.
-Felejtsd el - tiltakoztam azonnal. - Nem fogom kockára tenni mégjobban a kapcsolatomat,csakis a menedzserek miatt - mondtam fújtatva.
-Leszarom,hogy mita akarsz - mondta mérgesen. - Nekem fontos a karrierem,úgyhogy megteszed,ha tetszik,ha nem - komolyodott el. - Holnap találkozunk - mosolyodott el gúnyosan,és szó nélkül fordult meg,majd elsétált.Ledöbbenve meredtem magam elé,és amikor felfogtam,hogy mi is történt,megadóan dőltem az épület falának.Gondolkoztam minden lehetőségen,hogy hogyan oldjam meg a helyzetemet,de nem jutottam semmire.Muszáj lesz végre hajtani a tervet...
