Nem tudom,hogy mennyire vágytok még egy Zayn Malik fanfic-re,de ez is az lenne. Tehát ha van kedvetek egy ilyen sztorit olvasni,akkor szavazzatok,az oldalon levő szavazáson.
2014. december 24., szerda
Helyzetjelentés
Nem tudom,hogy mennyire vágytok még egy Zayn Malik fanfic-re,de ez is az lenne. Tehát ha van kedvetek egy ilyen sztorit olvasni,akkor szavazzatok,az oldalon levő szavazáson.
2014. augusztus 21., csütörtök
Bocsánat,és fejlemény
2014. március 16., vasárnap
II.kötet 14.fejezet: A barlang
Hát,azt kell,hogy mondjam,nagyon megleptetek...
Ennyi kimaradás után,még most is olvastok,és kérdezitek,hogy mikor lesz új rész.:)
Nos,azt kell mondjam,megérkeztem a legújabb résszel!:) Remélem nem haragszotok,es tetszeni fog a rész!:)
XoXo Vicky
-Nagy a szád Wright - nézett rá sunyi mosollyal Austin,de Fearnenak még mindig nem esett le,hogy mire készül.Aust felkapta az ölébe,és laza mozdulattal ugrott bele a vízbe a lánnyal együtt.
-Zlatos! - Sikított fel Fearne,amit Harry szúrós szemekkel nézett. - Halott vagy - mondta,és lerántotta a víz alá.
-Kicsim,száraz a hajad,nem gondolod? - Kérdezte Jeremy Devonnet,aki már állt is volna fel,de késő volt.Dev nagy sebességgel csapódott a vízbe,ahogyan Camille és Niall,Danielle és Liam,és a Louis páros is.Harry és Zayn tehetetlenül néztek ránk,amin elnevettem magam.
-Rendben,de mit főzzek? - Sóhajtottam fel gondterhelten.
-Csirkemell filé grapefruit szósszal! - Csillant fel Alcide szeme,kijelentésere a lányok szeme is felcsillant,ahogyan Austinék is felkapták a fejüket.
-Fúj! - Fintorodott el Harry és a többiek.
-Nem ettetek még Gwen főztjéből? - Döbbent le Devonne totálisan. - Milyen háziasszony lesz így belőled?! - Kérdezte felháborodást tettetve,amin felröhögtem.
-Nadone!Te ne szólalj meg,aki eleteben nem fogott fakanalat! - Nevettem továbbra is. - Rendben,akkor a főétel megvan,viszont mit szeretnétek desszertnek enni? - Kérdeztem körbefordulva.
-Citrom torta? - Kérdezte Fear ötletet adva,mire mindenki bólogatni kezdett.
-Akkor megvan,hogy mit eszünk,viszont a hozzávalókért,ti mentek el - kacsintottam a srácokra,és már a konyhaban is voltam...
2014. február 8., szombat
Bocsánat!
Sziasztok!:)
Igen,tudom...Mocsok vagyok,hogy most írok,de megvan a maga története ennek is.Emlékszem ara,hogy mit ígértem,és sajnálom,hogy nem tartottam be. :( Azert írok most,hogy február vegére fogom feltenni a következő részeket erre,és a masik blogra.Addig is szüneteltetem.Remélem maradtak még olvasóim,ha igen,azoktól mégegyszer elnézést kérek.Mostanában sok családi ünnep lesz,amire több időt szeretnék szánni,remelem megertitek.:)
Szóval,ha még maradt néhány ember,akinek még jelent valamit az írásom,akkor azoktól annyit kerek,hogy várják meg ezt a kis időt,aztan,minden percemet erre,és a másik blogra fogom szánni.:)
Ja,és így utólag is boldog újévet szeretnék kívánni mindenkinek!:) Remélem mindenkinek úgy alakult a tavalyi év,ahogyan szerette volna,és úgy indult az idei is.:) (Tényleg,idén lesz a blog 1 éves!:)))
2013. december 22., vasárnap
II.kötet 17.fejezet: Nem túl jó vakáció kezdete
Nagyon,nagyon,nagyon sajnálom,hogy ilyen későn hozom a részt,de annyi minden történt,és annyi mindent kellett elintéznem.:/ (Tovább tanulás,kiválasztani,hogy hova is megyek stb...) Őszintén sajnálom,de félévi után igyekszem napi rendszerességgel hozni a részeket!:) Remélem megértitek,és nem utáltok annyira. Mivel (végre) téli szünet van,így több időt tudok fordítani a blogra,és minden olyanra,ami vele kapcsolatos.:) Kellemes ünnepeket szeretnék kívánni Nektek,és ezúton is köszönöm,hogy olvastok,kommenteltek,és figyelemmel követitek az egész blogot.:) Nem szeretnék ennyire hosszú monológot tartani (bár így is hosszabbra sikeredett,és még mindig írok...).
Csak kellemes olvasást szeretnék kívánni Nektek,és a Jézuska sok-sok ajándékot vigyen nektek,amiért egész évben jók voltatok!:) Kellemes ünnepeket mégegyszer,és kellemes olvasást kívánok!!:)
U.I.: Téli szünet alatt több részt fogok feltenni,azt garantálom!^^
-Megnézem miből lehet ehetőt csinálni - állt fel mellőlem Fearne,és a konyhába igyekezett.Amint kiment a nappaliból,Harry rögtön követte volna,ha nem nyújtom ki a lábamat,és nem esik el benne.Értetlenül,de mégis mérgesen nézett fel rám,amit én egy váll rándítással elégeltem meg. - Miért fekszel a földön? - Kérdezte lenézően a sztárt Fear,ahogyan visszaért. - Tudod mit?Inkább ne válaszolj - rázta meg a fejét,amikor látta,hogy Harry szóra nyitja a száját. - Semmi sincs itthon - sóhajtott fel gondterhelten.
-Akkor most mit eszünk? - Nyafogott Niall.
-Nem tudom - mondtam tehetetlenül. - A fiúk úgyis nemsokára megj... - kezdtem bele,de az ajtón kopogott valaki,amire kiszóltam. - Gyere! - Kiáltottam el magam,amire hirtelen három fiú csődült be az ajtón. - Dev? - Kérdeztem összevont szemöldökkel.
-Itt vagyok! - Szólalt meg az ajtóból. - Igazi úri emberek vagytok - nézett morcosan a fiúkra,akik a fotelekben és a földön nyúltak el.
-Kicsi,valld be,hogy rohadt sok cuccot hoztál magaddal - nézett fel Jeremy,amin elvigyorodtunk.
-A te ruháid is benne vannak! - Csattant fel,miközben a bőröndre mutogatott.
-El se kezdjétek! - Mordult rájuk Austin. - Egész úton ezt kellett hallgatnunk - szörnyülködött rám nézve.
-Nem kell hallgatni Zlatos - nézett rá fortyogva Dev,aki szerintem még aranyos,pihe-puha nyuszit is meg tudott volna nyúzni abban a pillanatban.
-Szétrobban a fejem! - Nyögött fel fájdalmasan Alcide,amire felkaptam a fejemet.
-Mit adtatok neki? - Kérdeztem a fiúkat és Dev-et idegesen.
-Semmit! - Felelték kórusban.
-Front - vágta rá Cam,aki a konyhából jött ki,egy kis fehér pirulával együtt.
-Kösz - nézett rá hálásan Al,majd bekapta a gyógyszert. - Szerintem Dev-nek is jól jönne egy - vigyorodott el sunyin.
-Payne! - Mordult rá Devonne izzó szemekkel.
-Hagyjátok lenyugodni - néztem a többiekre,akik szegénynek az idegrendszerét tették kockára. - Akkor szerintem a szoba elosztást kéne megbeszélnünk - váltottam témát,ami mindenkit érdekelt. - Mivel csak három vendégszoba van,így szűkösen fogunk elférni - magyaráztam,mielőtt belekezdhettem volna. - Al,Austin és Jeremy egy szobába - néztem az említettekre. - Liam,Louis,Harry szintén - biccentettem feléjük. - Fear,Cam,én az enyémbe - mondtam a lányoknak,mire Fearne elhűlve nézett rám. - Niall és Zayn Cam szobáját kapja - sóhajtottam fel. - Dan,Ellie és Devonne Fear szobájába megy - mondtam befejezve a sorolást.
-Gwen! - Szólt rám mérgesen Camille.
-Jó,akkor Zayn-ékkel szoba csere - néztem az említett fiúra,aki vállát vonta meg. - Így megfelel? - Néztem rá a szőke hajú lányra,aki megnyugodva bólintott egyet. - Valakinek valami kérdése? - Kérdeztem körbe,mire mindenki bólintott egyet.
-Holnap lemegyünk a partra? - Kérdezte Austin beszélgetést kezdeményezve.
-Lemehetünk - bólogatott Fearne.
-Remek!Akkor megmutathatjátok,hogy mit tudtok - csapta össze a tenyerét Jeremy izgatottan. - Te is - nézett a barátnőjére.
-Édesem,azt hiszed,hogy nem álltam még deszkán? - Vonta fel a szemöldökét értetlenül.
-Nagyvárosi lány látott deszkát? - Kérdezett vissza Jer gúnyosan.
-Képzeld - forgatta meg a szemeit Devonne. - Ha már itt tartunk,mit keresett a kinti kuka mellett egy ketté törött deszka? - Váltott témát hirtelen.
-Rááltak a srácok - felelt Fear higgadtan.
-Csodálkozom néha,hogy ennyi ésszel,hogy tudtok megélni - motyogta Austin és Alcide,mire én mérgesen néztem rájuk.Este felé,amikor mindenki az alváshoz készülődött,én mentem el utoljára fürdeni,de előbb a pizsamámat hoztam ki a szobámból.Bár ne tettem volna...Zayn a bugyis fiókomban turkált(?),mintha keresne valamit,míg Niall a füzeteimet,és a képes albumaimat nézegette.
-Ezt nézd! - Kiáltott fel a fekete hajú srác,miközben egy piros tangát emelt ki a fiókból.Szerencsémre nem láttak meg. - Szívesen megnézném,hogy áll rajta - merengett el kissé,amin Niall hangosan felröhögött.
-Azt én is - szólaltam meg a falnak dőlve,mire mindketten lefagyva figyeltek rám. - Van hozzá melltartó is,amit szerintem egyel lejjebb találsz meg - vetettem oda gúnyosan.
-Mi...mióta állsz itt? - Kérdezte Zayn dadogva.
-Elég rég óta,hogy lássam,hol is turkálsz - mondtam mérgesen. - Ha megbocsátotok - kaptam ki a bradfordi srác kezéből a bugyit,és visszaraktam a szekrénybe,majd kivettem egy másikat,és egy szakadt pólót,amit pizsinek használok. - Azt pedig kérem - mutattam Niall kezében levő albumra.
-Ez te vagy? - Kérdezte vigyorogva,miközben arra a képre mutatott,amin én vagyok hat évesen,és csokit tömök a fejembe.
-Igen,én vagyok - mondtam elvörösödve. - Kérem - kaptam ki a kezéből,és duzzogva mentem ki a szobából,de még visszafordultam az ajtóból. - És hagyjátok a cuccaimat békén! - Mondtam idegesen,végül kimentem a szobából.Miután lefürödtem,halkan lementem a nappaliba,ahol felkapcsoltam a lámpát,és elültem a kanapéra,miközben az albumot nyitottam ki.Mosolyogva nézegettem a régi képeket,amikor hirtelen egy hang megszólalt mögülem.
-Hiányzik neked is,igaz? - Kérdezte Alcide száját elhúzva.
-Kinek ne hiányoznának? - Kérdeztem vissza,és a képre mutattam,amin anya és David volt rajta.
-Van egy pár jelentkező - mormogta magának. - Miért békültél ki vele? - Vonta fel a szemöldökét.
-Al,mindenkinek kell egy második esély - mondtam magyarázva neki. - Te is megpróbálhatnád - néztem rá jelentőség teljesen,de szavaim nem hatották meg. - Ő nem olyan mint apa volt - mondtam bíztatva.
-Gwen ne legyél naiv - rázta meg a fejét.
-Nem vagyok naiv! - Csattantam fel.
-Hát hogyne - forgatta meg a szemeit. - Csak féltelek - ölelt át szorosan.Hihetetlen,hogy ő a fiatalabb,de mégis ő félt engem jobban. - Majd mindennek eljön a maga ideje - mondta suttogva,és úgy nyomott el minket az álom...
Hajnali három fele lecsoszogtam a konyhába egy kis vízért,de a nappalin átvergődve egy hangos szuszogásra lettem figyelmes.Alcide és Gwen aludtak egymáson,amin elmosolyodtam.Igen,tudom.Ha nem csesztem volna el mindent akkor,talán most Al helyébe én feküdnék,és teljesen más értelme lenne az egésznek...Az egyik fotelben levő pokrócot rájuk terítettem,és úgy mentem a konyhába,ahol jéghideg vizet töltöttem magamnak.Valahogy vissza fogom szerezni Őt,de még fogalmam sincs,hogy hogyan...
2013. december 3., kedd
Emlékek...
Szóóval...,most kivételesen nem egy résszel jöttem,hanem egy novellával,amit az egyik kedves író társunk Brooklyn rendezett.(Mégegyszer köszönöm a felhívásodat a versenyre!) Tudom,sokat kések a részekkel,de mivel nemsokára itt a téli szünet,így több részt is le tudok gyártani nektek.:)) Addig is ritkán fogok részeket hozni Nektek.:( Remélem tetszeni fog a novellám,és kommentba írjátok le a véleményeteket,hogy hogy tetszett.:)
Kellemes olvasást hozzá!:)
Nehézkesen vettem a levegőt,miközben a tükörből néztem vissza magamra.Összekuszált hajam,sápadt,beesett arcom nem volt túl barátságos,de nem érdekelt ebben az esetben.Hangos zúgolódások hallatszódtak be kívülről,és a zajok szétfeszítették a fejemet.A már megszokott kis gyógyszer kivettem a táskámból,és egy pattintással kiszedtem a levélből.A hideg víz elvitte a kis bogyó ízét,ami a remegéseimet,és a fájdalmaimat csillapította.Még egy kis ideig bent időztem a mosdóban,majd erőt véve magamon kiléptem onnan.Az a sok ember,akik ott sürögtek-forogtak a repülőtéren,a frászt hozták rám.Amikor már a negyedik bőröndöt húzták végig a lábamon,inkább nem reagáltam semmit,hanem inkább vártam,hogy megtörténjen a "csoda".Vártam,hogy felszálljak a gépre,és végre Kansas-be érjek,hogy új életet kezdjek Vele.Fél órás késéssel a gép felszállt,majd elindult a kijelölt helyre.A bambulásom annyira elvitte az eszemet,hogy észre sem vettem,amikor valaki leült mellém.Fejemet kissé oldalra fordítottam,hogy meglessem ki is az illető.Fekete haja a szemébe lógott,és széles mosolya ott virított az arcán,ezzel megcsillantva a fogait.Halvány mosollyal az arcomon néztem vissza rá,majd mikor újra az ablakon néztem volna ki,megszólalt a lány.
-Menj csak,majd még beszélünk - mondtam,utalva arra,hogy megvan már a telefonszáma,amit felírt a tenyeremre.
-Rendben - bólintott egyet,és már a fekete autó mellett álló fiú nyakába is ugrott.Fekete,felállított haja,és mosolygó sötét szeme nagyon hasonlított a húgáéra.A látványon halványan elmosolyodtam,és a fekete Ford irányába indultam el.A vezető ülésről kipattant egy középkorú ember,majd kedvesen nyújtotta felém a kezét,amit elfogadtam.
-Thomas Klide,az unokatestvéred sofőre - mutatkozott be,amire én nem kicsit döbbentem le. - Látom találkoztál a Malik családdal - mutatott a terepjáró felé,amellől hangos nevetések hallatszódtak.
-Allison Harding - fogtam meg a kezét. - Csak a húgával találkoztam - mondtam egyszerűen.
-Waliyha? - Nevetett fel hangosan. - És milyennek találtad?Eleven lány,az biztos - mondta még mindig nevetve.Amikor beszálltunk az autóba,lehúztam a sötétített üvegű ablakot,és behunyt szemekkel élveztem a napsütést.
-Allie! - Hallottam meg egy hangot,amire kinyitottam a szemeimet,és a vadul kapálózó Waliyha-val találtam szembe magam,aki az egyik kezével egy telefont formált,amit tisztán értettem,és egy bólintással reagáltam rá.Mielőtt még Wal újra megszólalhatott volna,a Range Rover volánja mögül egy ideges káromkodás,és egy hangos dudaszó hallatszódott.Halvány mosollyal az arcomon húztam fel az ablakot,és meredtem magam elé,amíg Tom meg nem szólalt mellőlem.
-Hallottam mi történt.Részvétem - mondta halkan,amit én egy óvatos biccentéssel reagáltam le.Az út további része csendben telt el,és amikor Thomas lefékezett,kíváncsian néztem a hatalmas házra,majd szálltam ki a járműből.
-Itt fogok lakni? - Mutattam az épületre,amitől bárkinek tátva maradt volna a szája.
-Itt - bólintott egyet nyomatékosan Tom. - Hozzá fogsz szokni - nyugtatott meg.A bőröndömet az újdonsült sofőr kikapta a kezemből,és egészen a házig cipelte,ahol egyszer csak eltűnt.Kissé idegesen,mégis izgatottan bolyongtam a házban,amíg nem ütköztem bele egy emberbe.Az illető ijedtében felsikoltott egyet,majd kiejtette a kezében levő gyümölcsös tálat,amiből a gyümölcsök szana-szét gurultak.
-Elnézést!Én nagyon sajnálom!Nem akartam megijeszteni! - Szabadkoztam,miközben a földről szedegettem a gyümölcsöket.Hirtelen megfogta a karomat,és maga felé fordítva húzott fel a földről.Szemeimet lesütöttem,és a hajam is az arcomba lógott,amit ő kisöpört,hogy szemügyre vegye azt.
-Te bizonyára Allison lehetsz - mondta csillogó szemekkel,mire bólintottam egy aprót. - Én Madison vagyok - nyújtotta a kezét. - Joseph bejáró nője,és az ő mindenese - nevette el magát,én pedig jobban szemügyre vettem.Őszes haja szoros kontyba volt fogva,mosolya mégjobban "előhozta" a ráncait.Puha kezét kicsúsztatta az enyém közül,és a vállamnál fogva vezetett le az emeletről. - Biztos fáradt vagy,addig menj,és pihenj le - mondta kedvesen.
-Joseph hol van? - Kérdeztem figyelmen kívül hagyva a tanácsát.
-Joseph még nem ért haza,de amint itt lesz,szerintem az lesz az első,hogy hozzád megy - nyugtatgatott.Sóhajtva bólintottam egyet,és csendben hagytam,hogy vezessen el az ideiglenes szobámhoz.Amint elértünk egy óriási fa ajtóhoz,és benyitottunk a szobába,a szemeim a helyükről majd' kiestek a döbbenettől. - Feküdj le egy kicsit - bíztatott a levakarhatatlan mosollyal az arcán.Megfogadva a tanácsát a hatalmas francia ágyhoz mentem,és szélesen elterültem rajta.Beszippantva az ágynemű illatát hunytam le a szemeimet,és úgy nyomott el a hirtelen jött álom.Nem is tudom,hogy mikor kelhettem fel,de biztos,hogy késő este körül,mert az ablakon kinézve,nagyon sötét volt,és csak egy távoli ház adott fényt.Arcomat megdörzsöltem,majd miután lefürödtem,és felvettem egy pizsamát,beszedtem a gyógyszereimet,és álmosan csoszogtam ki a szobából,amíg el nem értem a konyháig,amit Madison mutatott meg.Halkan osontam végig a folyosón,és a konyhából hallatszódó hangok miatt megtorpantam.Érdeklődve hallgattam,ahogyan Madison-nak,egy mély,rekedtes férfihang magyaráz valamit.Amikor elegemlett az egész hallgatózásból,mintha mi sem történt volna,úgy mentem be az étkezőbe.
-Jó estét - motyogtam alighallhatóan,mire mindenki odakapta a fejét.
-Allison?Tényleg te vagy az? - Kérdezte hitetlenkedve az unokabátyám,akit életemben először láttam.Magas termete,sűrű barna haja,és jellegzetes élénk kék szeme,ami az egész családnak a jellegzetessége volt,elárulta,hogy ő is Harding.Arcán megjelent néhány ránc,bár harminc éves kor körül megérti az ember ezt...
Válaszára félénken bólintottam egyet,és hirtelen meleg ölelését éreztem magamon.Nem mondom,hogy nem esett jól,de egy számomra vad idegen embertől kissé különös. - Én Joseph vagyok - mondta szélesen vigyorogva. - Tudom,hogy nem emlékszel rám,hiszen nagyon kicsi voltál,de akkor is!Olyan jó végre újra látni téged! - Fakadt ki az örömtől,ami nekem sehogysem esett jól... - Tudom,hogy ez nem a megfelelő alkalom,hogy találkozzunk,de hidd el,jól fogod itt magad érezni - bíztatott,miközben a karomon simított végig.
-Kicsim,gyere,ülj le,és egyél - mutatott Madison az asztalra,ahol finomabbnál finomabb ételek néztek vissza rám,és hiába voltam farkas éhes,úgy éreztem,hogy egy falat sem menne le a torkomon.
-Köszönöm,de nem vagyok é... - kezdtem bele,de Joseph rögtön félbe szakított.
-Nehogy azt mondd,hogy nem vagy éhes,különben megharagszik - súgta halkan a fülembe.
-Rendben - mondtam sóhajtva,és leültem a vele szemben levő székre,majd nekiláttam az evésnek.Hihetetlen,hogy minden,ami a tányérokon állt,mindd a hasamban kötött ki.
-És,mondd csak,jól vagy? - Nyúlt volna a kezem után,de én azt elhúztam,amivel talán kicsit meg is bánthattam. - Úgy értem,csak egy hete történt,de még mindig "befordulsz" - mutatott nyuszifüleket a levegőbe.
-Egy hét,nagyon kevés idő arra,hogy egy ilyen dolgot elfelejtsek - mordultam fel kissé. - Amúgy meg találkoztam egy lánnyal - kezdtem bele újabb témába,amire érdeklődve kapta fel a fejét. - Waliyha-nak hívják.Kedves lány,bár kicsit túlságosan is pörgős - mosolyodtam el a végére.
-Örülök,hogy összeismerkedtél vele.Nagyon kedves lány,ráadásul jól kifogtok jönni.Bár az anyja véleményére kíváncsi leszek,de talán veled is meg fog békélni - eresztett meg egy grimaszt,amin a mögöttem levő Madison felnevetett. - Elmondtad neki,hogy miért vagy itt? - Kérdezte összevont szemöldökkel.
-Nem - ráztam meg a fejemet. - Annyira mély barátság még nincsen közöttünk - magyaráztam neki,miután megláttam az arcát. - Hol is dolgozol? - Kérdeztem témát váltva.
-Van egy ló tenyészetem.Miénk a legjobb az egész országban,ráadásul sok ló nyert már a mi tenyészetünkből - magyarázott büszkén,ami halvány mosolyt csalt az arcomra. - Tudsz lovagolni? - Kérdezte kuncogva.
-Los Angeles-be nincsen olyan sok ló az utcán - csóváltam meg a fejemet,amin mindketten elnevették magukat.Az este további részében Joseph kérdezett tőlem,én pedig szűkszavúan válaszoltam azokra.
Másnap reggel álmosan kászálódtam ki az ágyból,és mentem le az étkezőbe,ahol Madison sürgött-forgott éppen. - Jó reggelt! - Szóltam oda neki ásítva,mire ő széles vigyorral az arcán fordult felém.
-Neked is! - Köszöntött vidáman.Szó nélkül rakta le elém a tele pakolt tányért,aminek csak a felét tudtam megenni.
-Joseph hol van? - Kérdeztem,miután a villámat letettem.
-A lovaknál.Azt mondta délre itt lesz,csak akadt egy kis probléma - magyarázott.
-Nem lenne gond,ha Waliyha-t felhívnám? - Kérdeztem félénken.
-Dehogy! - Nevetett fel hangosan,mire én gyorsan megkerestem az újdonsült barátom telefonszámát,és benyomtam a hívás gombot.A negyedik csörgésre fel is vette,majd egy mély hang szólalt meg.
-Igen? - Hallottam egy dörmögős,rekedt hangot,a háttérben pedig Wal ideges hangját.
-Öhm...,Waliyha-t keresem - motyogtam kissé kipirulva.
-Ki keresi? - Kérdezett vissza a hang.
-Zayn,a rohadt életbe!Add vissza a telefonomat! - Mondta Waliyha fortyogva a háttérbe.
-Allison - mondtam,aztán egy kis recsegés,káromkodások után újból beleszóltam. - Hahó! - Mondtam értetlenül,amin Madison felnevetett.
-Itt vagyok,csak a bátyám szeret ellenőrizgetni - morogta idegesen,majd átváltott másik stílusra. - Ne haragudj! - Szabadkozott. - Mondjad,mizujs? - Kezdett bele a csevegésbe.
-Arra gondoltam,hogy átjöhetnél,vagy megmutathatnád a várost,ha már ide lettem száműzve - magyarázkodtam kínosan,amin nemcsak Madison,de Waliyha is hangosan elnevette magát.
-Rendben,elmegyek hozzátok!Fél tíz körül ott leszek - mondta izgatottan,miközben hangján lehetett hallani,hogy mosolyog. - Ja,és szólj Maddie-nek,hogy süssön egy adag málnás pitét - szólt még utoljára,aztán le is tette a kagylót.Fejemet csóválva szóltam Madison-nak,majd felmentem a szobámba,ahol gyorsan átöltöztem,majd egy újabb adag gyógyszer után visszamentem a konyhába.Madison és Wal hangos nevetése bejárta az egész házat,így jó kedvet csalva a komor,hideg házba. - Szia! - Ugrott Waliyha a nyakamba,amint meglátott. - Készen állsz? - Kérdezte izgatottan,mire én bólintottam egyet.Elköszöntünk Madison-tól,majd amint kiértünk a házból egymás felé fordultunk. - Arra gondoltam,hogy mi lenne,ha eljönnél hozzánk?Bemutatnálak a családomnak,ha már én ismerem a tiedet - röhögött fel hangosan.Ez a lány tényleg egy igazi energia bomba.
-Rendben,de nem fognak utálni? - Kérdeztem félve.
-Nem hiszem,meséltem már rólad nekik - mosolygott kedvesen. - És mi szél hozott Kansas-be?Mert nem úgy nézel ki,mint aki a lovakhoz jött - mutatott maga köré.
-Már mondtam,nyaralni jöttem - emlékeztettem a repülőn hallottakra.
-Talpig feketébe,beesett arccal,és erősen gyógyszer szaggal - bólogatott cinikusan,miközben beszálltunk a vörös Ferrari-ba. - Hidd el,bennem megbízhatsz - simított végig a karomon gyengéden.
-Egy hete,hogy meghaltak - emlékeztem vissza. - Az egyik dolgozatomra kellett készülnöm,plusz a prezentációmat is be kellett fejeznem,így nem tudtam rájuk figyelni.Azon az estén indultak egy konferenciára Angliába.Az öcsémet is vitték magukkal,aki megsértődött,mert nem megyek velük - mosolyodtam el halványan,majd tovább meséltem. - Két és fél órával később,csörgött a telefon,és apuék főnöke hívott,hogy a gép amin utaztak,lezuhant.Szó nélkül hallgattam,hogy lezuhant a gép,és egy túlélő sem maradt.Mindenki,aki azon a rohadt gépen utazott,meghalt - mondtam már remegő hanggal,és éreztem,hogy az arcomon egyre több könny folyik végig. - Még azon az utolsó estén,vagy abba az öt percbe amikor elbúcsúztak,nem tudtam rájuk figyelni,mert nekem fontosabb volt a tanulás - okoltam magam az egész miatt. - Megígértem Kevin-nek,hogy ha visszajönnek,akkor rendezünk egy x-box meccset - emlékeztem vissza,de ekkor már kiszakadt belőlem a zokogás.Wal nem tudta,hogy mit csináljon,így szorosan magához,húzva nyugtatgatott.
-Nem te vagy a hibás - súgta a fülembe lágyan,de tudtam,hogy ez nem így van.Fél órás vígasztalás után végre beindította a motort,és elindultunk hozzájuk.Néma csöndben értünk a házhoz,ami eléggé ismerősnek tűnt.Hiszen tegnap este pont az világította meg a sötét éjszakát.
-Nem fogok zavarni? - Kérdeztem félénken.
-Dehogyis! - Legyintett vigyorogva. - Zayn már nincs itthon,anya meg még nem tört feletted pálcát,úgyhogy nagy gond nem lehet - vont vállat.
-A bátyád már nem kedvel? - Kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Szegénynek valami megsérülhetett a fejében,mióta a két család gyűlöli egymást.Mert nem a szíve csücske a Harding család,kivéve Joseph,de fogalmam sincs miért kivételez - vont vállat. - De hidd el,ha rajtam múlik,soha sem fogtok találkozni - mondta megnyugtatva engem ezzel. - Na,gyere - rángatott be a házba,ahol néma csend fogadott minket. - Anya!Megjöttünk! - Kiabálta el magát,mire egy középmagas,harmincas éveiben járó nő jelent meg előttünk. - Anya,ő itt Allison Harding,akiről meséltem - mutatott rám,miközben az anyjának beszélt.A nő összeráncolt homlokkal mért végig,majd széles mosollyal az arcán ölelt magához.Döbbenten álltam az ölelő karjai között,majd egy idő után én is visszaöleltem.
-Trisha - mutatkozott be.Nagy barna szemei nagyon hasonlítottak Waliyha-éra,így érthető,hogy honnan örökölte a szemeit. - És,hogy tetszik eddig Kansas? - Kérdezte kíváncsian,miközbe a kezembe nyomott egy nagy pohár limonádét.
-Szép,bár nem sok mindent láttam eddig - magyaráztam kínosan mosolyogva.
-Jellemző Joseph-re,sosem foglalkozi a körülötte levőkkel - mormogott mérgesen.
-Anya! - Szólt rá a mellettem ülő lány.
-Ne haragudj,csak tudod,nem nagyon szívlelem az unokatestvéredet - magyarázkodott.
-Semmi probléma,én sem ismerem még őt - vontam vállat.Sokat beszélgettünk,amíg délt nem ütött az óra. - Vissza kell mennem,Joseph,már biztos,hogy... - kezdtem bele,amikor valaki félbeszakított.
-Megjöttem! - Kiáltotta el magát egy ismerős hang,akivel ma is "beszéltem".Lépései egyre közelebb értek,amíg be nem lépett a konyhába. - Ez meg mit keres itt? - Mutatott rám undorodva.Kedves fogadtatás,mit ne mondjak...
-Zayn!Vegyél vissza! - Dörrent rá Wal.
-Nem! - Csattant fel ő is,majd rám nézett. - Takarodj ki innen,amíg szépen mondom - morogta izzó szemekkel az arcomba,ami kezdett kissé megrémiszteni.
-Jawadd!Fejezd be,most azonnal! - Kiabált rá az anyja.
-Mi van?Megijedtél? - Hagyta figyelmen kívűl a családtagjait,majd a pólóm nyakánál fogva a falnak nyomott. - Két másodperced van,hogy eltűnj innen - motyogta még mindig idegesen,aztán ahogyan elengedett,úgy szakadt le a nyakamból a lánc,amit még Kevin-től kaptam.Szó nélkül,könnyes szemekkel száguldottam ki a házból,és futottam végig az úton,amíg el nem értem a házig,aminek a kapuját benyomtam,majd beszaladtam a házba.Figyelmet sem szentelve a házban levő,értetlen emberekre,mentem be a szobámba,aminek ajtaját kulcsra zártam.A telefonom hangja belepte az egész szobát,és amikor tizedjére csengett fel ugyan az a zene,meguntam azt,és kikapcsoltam.Éreztem,hogy a pánik megint eluralkodik rajtam,és a szokásos két bogyó helyett hármat vettem be.Zokogásom kezdett csillapodni,de még mindig nem volt az a normális nyugalom rajtam.
Másnap reggel nagyon korán keltem fel,és rögtön a tükörhöz szaladtam.Szemeim alatt sötét karikák,amik felvoltak püffedve,sötét hajam kócosan,összetúrva volt a fejem tetején.Kissé mérgesen öltöztem át melegítőbe,és mentem ki a konyhába,de ahogyan elértem az előszobához,szembe találtam magam Zayn-nel,és Joseph-el,akik amint megláttak,rám kapták a tekintetüket.
-Jó reggelt - szólaltam meg rekedt,mélyről jövő hangon,amin még én is meglepődtem. - Malik - biccentettem a fiúnak,aki lesütötte a szemeit,amint találkozott a tekintetünk.
-Zayn átjött,mert meg kellett beszélnünk néhány dolgot.Ma ő is besegít a lovardában - magyarázott Joseph.
-Te nem jössz? - Kérdezte hirtelen Zayn felvont szemöldökkel tőlem.
-Nem értek a lovakhoz - csóváltam meg a fejem.
-Pedig ez egy jó ötlet - szólt közbe Jo. - Így legalább megtanulhatnád,hogy milyen itt az élet,ha már itt fogsz élni - mondta mosolyogva az unokabátyám.
-Legyen - egyeztem bele vontatottan.Két óra múlva már azt vettem észre,hogy egy istállóban vagyok,mellettem Joseph,aki rendere intette az ott dolgozókat. - Zayn majd megmutatja,hogy itt hogy működnek a dolgok,addig én segítek nekik,mert ezt nézni is rossz - modta szemforgatva,miközben a szerencsétlenkedő munkásokat nézte.Kuncogva csóváltam meg a fejemet,és már fordultam is volna meg,ha nem ütközök neki egy izmos mellkasnak.Kissé félve néztem fel,és találtam szembe magam egy sötétbarna szempárral.
-Megjavítottam - süllyesztett valamit a kezembe,amit miután megláttam,az arcom felderült.A "K+A" feliratú medál újból az arany színű láncon csüngött. - Wal mondta,hogy kérjek bocsánatot - sóhajtott fel unottan,mire én fintorogva húztam el a számat.
-Ne aggódj,nem fogunk sokat találkozni.Waliyha-val is ritkán fogok találkozni,mert néhány dolgot helyre kell tennem az életemben - mondtam magyarázva,amit nem teljesen értett. - Lényegtelen - legyintettem lemondóan. - Szóval,mit kell tennem? - Kérdeztem témát váltva.
-Komolyan gondoltad? - Nevette el magát gúnyosan. - Nem hiszem,hogy bírni fogod a tempót - csóválta meg a fejét lenézően.
-Hidd el,több mindent bírok,mint aminek látszik - mondtam sértetten.
-Keféld ki a lovakat,és ha készen vagy szólj - dobta nekem a kellékeket,majd szó nélkül távozott.
-Vadbarom - morogtam mérgesen,és ránéztem a mellettem fél méterre álló istálóban levő lóra,aki meredten bámult rám.Kissé félve mentem közelebb hozzá,és tettem a fejére óvatosan a kezemet,amire megrezzent. - Ne aggódj,nem bántalak - mondtam halkan,és nyugtatni próbáltam.Amikor kellően lenyugodott,neki láttam az állat takarításának.Két és fél óra múlva végre készen lettem az egész istállóval,és fáradtan rogytam le az egyik karám elé.
-Te normális vagy?Rábíztad a legvadabb lovat?!Neked teljesen elment az eszed? - Hallottam meg Joseph ideges hangját közeledni.
-Jo,lehet,hogy nem nyúlt hozzá!Annyira csak nem lehet vak! - Magyarázkodott egy még idegesítőbb hang,aki velem takaríttatta ki a lovakat.Álmosan néztem fel Joseph-re és Zayn-re,akik fejüket fogva néztek rám.
-Allie,jól vagy? - Hajolt le hozzám Joseph.
-Persze,csak kifáradtam - ásítottam hatalmasat. - Mindent megcsináltam,remélem megfelel - mutogattam az állatokra.
-Hogy tudtad... - kérdezte Zayn a legelső lóra mutogatva.
-Ő volt a legkönnyebb - vontam vállat egyszerűen,amire mindketten ledöbbentek. - Most mi az? - Kérdeztem homlokomat ráncolva.
-Üstökös a legvadabb ló az egész közül - magyarázta Joseph.
-Amikor megsimogattam,annyira nem tűnt vadnak - vontam vállat egyszerűen.
-Ezt komolyan mondod? - Kérdezte Zayn döbbenten.
-Szerintem neked elég volt ennyi mára,Zayn visszakísér a házhoz,én még maradok egy kicsit - hagyta figyelmen kívűl a fiút,aki még mindig le volt sokkolva.Bólogatva búcsúztam el tőle,és nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó éjt! - Mondtam fáradtan,amin elmosolyodott.Álmosan mentem ki az istállóból,mögöttem a ballagó Malik fiúval.
-Most komolyan!Hogy tudtad megsimogatni?! - Kérdezte már felocsúdva a döbbenettől.
-Miért ennyure hihetetlen? - Kérdeztem unottan. - Én oda be nem ülök! - Mutattam a kerítés mellett parkoló Range Rover-re,amit a legelső nap láttam.
-Mert az még az apám lova volt,és de!Be ülsz oda!Nem azért hagytam itt a kocsimat,izgulva azon,hogy melyik ló fogja szétrúgni! - Mondta mérgesen,amin elvigyorodtam.
-Nem kell ilyen helyre parkolnod - mondtam vitába szállva,miközben az anyós ülésre ültem be.
-Neked meg nem kell állandóan belekötni dolgokba - forgatta meg a szemét gúnyosan. - Amúgy meg ki az a "K"? - Váltott témát,miközben a nyakamra bökött,amiben a nyaklánc csüngött.A motor felbőgésére erőt vettem magamon,és kiböktem a választ.
-Az öcsém,Kevin - mondtam szaggatottan.Fél szemmel rám pillantott,majd megszólalt.
-Nem akarsz róla beszélni,igaz? - Kérdezte együtt érzően. - Ne aggódj,megértem - mosolyodott el féloldalasan.
-Még friss a dolog - mondtam szűkszavúan. - Wal tudja - sóhajtottam fel egy idő után. - Ha annyira érdekel kérdezd meg őt - tettem hozzá gyorsan,miután a kocsi leparkolt.
-Rendben - mondta bólintva. - Itt lennénk - mutatott a házra,ami kissé ilyesztően festett így az esti sötétségben.
-Látom - mosolyodtam el halványan. - Holnap Wal-t elrángatom,mert megígérte,hogy részletesen megnézzük Kansas-t - mondtam a holnapi programot.
-Te még nem láttas Kansas-t? - Kérdezte értetlenül,de szemeiben ott volt az értetlenség.
-Nem - csóváltam meg a fejemet. - De kíváncsi vagyok,hogy milyen lehet,ha már itt fogom leélni a maradék életemet - mondtam elmerengve.
-Ennyire ne örülj - nevetett fel jóízűen.
-Mielőtt még röhögőgörcsöt kapnál,én megyek aludni - mondtam sértődötten. - Jó éjt - mondtam mérgesen,és rácsaptam az ajtót.
Este hat körül már a fürdőkádban ültem,és áztattam magam,miközben még mindig azok a képek lebegtek előttem,amik még a baleset előtt történtek.Minden egyes nap hallom a fülemben a búcsúzásukat,az öcsém nyűgös hangját,és a telefon csörgését,ami a szeretteim halálát jelentette...
Mosolyogva csuktam be a fényképalbumot,és rakam az egyik polcra.
-Minden rendben Kicsim? - Kérdezte aggódva Zayn.
-Persze,miért? - Kérdeztem vissza értetlenül,miközben az arcomat fürkészte szemeivel.
-Csak mert negyed órája kiabálok a konyhából,és semmi reakció nem jött vissza - magyarázta kissé gúnyosan. - Szóval? - Kérdezte meg mégegyszer.
-Elragadtak az emlékek - mutattam a polcra,ahol nemsokkal ezelőtt feltettem az albumot.
-A költözés? - Kérdezte felvont szemöldökkel,mire én bólintottam egyet. - Ne aggódj,minden rendben lesz - nyomott puszit a fejemre. - Meg fogod szeretni ezt a környéket,hidd el - mosolygott szélesen,amin elnevettem magam. - Mi az? - Ráncolta a szemöldökét.
-Nagyon idétlenül vigyorogsz - nevettem még mindig.
-Mégis ezzel vettelek le a lábadról - nyújtotta rám a nyelvét.
-Kicsit nagy az egód,Malik - gúnyolódtam vele.
-Kötözködsz,Harding? - Kérdezte sunyi mosollyal az arcán,ami semmi jót nem sejtett magában,de tudtam,hogy mire készül.
-Ne! - Szóltam rá de már késő volt,és elkezdett csikizni.Hangosan nevettem,miközben kérleltem,hogy hagyja abba. - Kérlek!Zayn! - Könyörögtem röhögve,mire végre abba hagyta.Felettem volt,és a kezeit fejem mellett támasztotta meg,miközben a szemeimbe nézett.
-Szeretlek - mondta komolyan,amire egy halvány mosoly kúszott az arcomra a meghatottságtól.
-Én is téged - mondtam suttogva,és a tarkójánál fogva magamhoz húztam,és forrón csókoltuk egymást,amíg...,amíg egy hangos duda szó félbe nem szakította azt.Értetlenül néztünk egymásra,amikor Zayn-nek felcsillantak a szemei.
-Megjött a kanapé! - Kiáltott fel boldogan,majd lekászálódva rólam ment ki a házból,egyenesen a szállítóhoz.Kuncogva ültem fel a kanapéra,és meredtem magam elé.Két év telt el azóta,hogy Kansas-be költöztem a családom halála óta,és ennyi idő telt el azóta,hogy megismertem életem szerelmét,akivel most kezdjük felépíteni a saját életünket.Huszonegy évesen végre megvan mindaz,ami eddig hiányzott az életemből,és akármennyire hangzik furcsán,vagy gonoszul,de már nem bánkódom a családom elvesztése miatt,hiszen kaptam egy újat,így kapva egy újabb esélyt a jobb élethez...
2013. november 23., szombat
II.kötet 16.fejezet: Mindenkinek jár egy második esély...!
Huhh...,tudom,most utáltok,de megmagyarázom(legalábbis megpróbálom...).
A késésem okai a sok tanulás,felkészítés a felvételikre,és hétvégén meg délig alszok,aztán felmegyek néhány órára gépre,de aztán muszáj tanulnom.:( Tényleg sajnálom,és ígérem megpróbálom úgy csinálni a programokat,meg minden egyebet,hogy több időt tudjak Rátok fordítani.:)
És van még egy dolog,amiért gyűlölni fogtok...
Jövőhéten nem leszek net közelben,maximum vasárnap,mivel nekünk jövőhét szombaton családi nap lesz a suliban,amire kötelező bemenni...(-.-")
Remélem megértitek,hogy ez az év fontos meg minden,és,hogy miért kések a részekkel!:)
A mostani részhez kellemes olvasást kívánok,és ha van kedvetek nézzetek be ide ---> Be Alright
U.I.: Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket!:)
-Ennyire jó hely? - Kérdezte féloldalas mosollyal.
-A legjobb - vágtam rá azonnal. - Tényleg jönnétek? - Kérdeztem témát váltva.
-Én biztos - válaszolt. - Amúgy mi az a barlang amiről beszéltetek? - Kérdezte szemöldökét ráncolva.
-Majd meglátjátok - kacsintottam. - Bár nem tudom mit fogtok szólni az ugrásokhoz... - merengtem el egy pillanatra,de látva arcát,inkább másról kezdtem el beszélni. - Mi van Perrie-vel?Régen hallottam felőle - kérdeztem nagyot nyelve.
-Szakítottunk - motyogta kerülve a tekintetemet.
-Hogy,hogy? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mindent elmondtam neki,ami miatt kiakadt,aztán azt mondtam még,hogy soha sem szerettem,és nem is fogok,mert én mást szeretek - mondta még mindig más irányba nézve,mire én annyira ledöbbentem,hogy köpni-nyelni nem tudtam. - Gwen,itt vagy? - Kérdezte aggódva.
-Persze - mondtam fejemet rázva. - És,te jól vagy? - Kérdeztem témát váltva.
-Fogjuk rá - mondta vállat vonva. - Te? - Kérdezett vissza.
-Fogjuk rá - ismételtem a szavait,amin elmosolyodott. - Nem maradsz itt? - Kérdeztem nyújtózkodva,mert én még mindig álmos voltam,hiszen tegnap este nagyon későn feküdtünk le,de értetlen arcát látva magyarázni kezdtem. - Csak úgy - vontam vállat,mire mindketten elnevettük mgunkat. - Légyszi! - Mondtam hatalmas szemekkel,aminek hatásár bekísért a szobámba,és nagy lendülettel vetődött be az ágyamba.
-Olyan jó így - mormogta a hajamba,mikor a mellkasába fúrtam az arcomat. - Kár,hogy már semmi sem a régi - motyogta halkan,gondolom azt hitte,hogy már alszok.
Halvány mosollyal néztem az arcát,ami békésen feküdt a mellkasomon.Utoljára végigsimítottam egyet a haján,és óvatosan kicsusszantam "alóla",majd szó nélkül képtem ki a szobájából.Amint megfordultam,egy összevont szemöldökű lánnyal találtam szembe magam,aki nem más volt mint Fearne.
-Helló! - Intettem bénán.
-Mit kerestél Gwennél? - Kérdezte karba tett karokkal.
-Bekísértem,mert fáradt volt - magyaráztam egyértelműen.Egy ideig gyanakvóan méregetett,aztán egy hangos sóhaj után megszólalt.
-Még egy húzásod van Malik,de ha azt is elcseszed,utoljára láttad - mondta kissé mérgesen,de tekintete lágyabb lett.
-Miért félted ennyire? - Kérdeztem értetlenül.
-Az lényegtelen - kapta el a tekintetét hirtelen. - Csak legyél óvatos - mondta komoran,és hátatfordítva nekem szállt be a liftbe.A válasza nyugtalanított,így Camille ajtajához mentem,amin bekopogtam,de nem jött válasz.Gyanakodva indultam el Niall szobája felé,ahonnan hangos nevetések hallatszódtak ki.A negyedik kopogásom után,idegesen törtem be hozzájuk,amire ők abbahagyták amit csináltak és rám kapták a fejüket.
-Jesszusom!Hagyjátok már abba! - Mondtam eltakarva a szemeimet,mire csak hangosabb nevetés tört fel belőlük.
-Mit akarsz? - Kérdezte Niall.
-Camille!Tudnánk beszélni? - Kérdeztem vörösödő fejjel.
-Persze - hallottam meg mosolygós hangját,de nem mozdult.
-Úgy értem négyszemközt! - Dörrentem rá kissé,mire ő gyors léptekkel ért mellém,majd kiléptünk a folyosóra.
-Mi a baj? - Kérdezte összeráncolt homlokkal.
-Miért féltitek Gwent a fiúktól? - Kérdeztem rá azonnal,mire ő elsápadt.
-Zayn,ezt nem hiszem,hogy itt kéne megbeszélnünk - motyogta halkan.
-Akkor menjünk be - toltam be a saját szobámba. - Szóval? - Kérdeztem egyre izgatottabban.
-Nem nagyon szeretünk erről beszélni - mondta vontatottan,de amint meglátta az arcomat megeredt a nyelve. - Volt egyszer egy srác,akiért oda-vissza volt,de tudtuk Fearne-val,hogy ő csak kihasználja,és a rossz irányba viszi.Gwent elvakította a szerelem,és nem hallgatott ránk.Egy nap a kórházból hívtak minket,hogy megtalálták őt,alkoholmérgezéssel,és túlzott drogfogyasztással.Három napig nem hallottunk felőle semmit.Nem beszélt velünk,csak Jamie volt az,aki tudott rá hatni.Amikor Gwen magához tért,nem akarta elhinni,hogy mi történt,sokkot kapott szinte.Két hónap múlva Jamie,hogy mit fog tenni ha megtalál minket.Jeremy ebben az időszakban volt szerelmes Gwen-be,így ő úgy robbant,mint a bomba.Néhány hét múlva aztán Jamie eltűnt.Nem hallottunk többet felőle - fejezte be sóhajtva. - Nagyon féltjük egymást,de Gwen ilyen szinten több pofont kapott az élettől,mint mi ketten Fearne-val - tette hozzá gyorsan.
-Azt gondoljátok,hogy én ilyen vagyok? - Kérdeztem döbbenten.
-Nem a lényeget fogod meg - rázta meg a fejét. - Nem akarjuk,hogy újra abba a csapdába essen bele mint akkor - mgyarázott tovább. - Az elvonókról elvonókra jártunk,mert miután Jamie-vel szakított,újra az alkoholba temetkezett - mondta a magáét.
-Értem - fogadtam el a helyzetet.
-De nem jelenti azt,hogy nincs több esélyed - kacsintott rám már vidámabban. - Teperj egy kicsit utána,legyél figyelmesebb,és ne legyél féltékeny - adott tanácsokat.
-Könnyen mondod - fújtattam.
-Ne aggódj,egy pasi sem fog a közelébe menni - legyintett rám egyszerűen,miután látta értetlen arcomat. - Mindenkinek jár egy második esély,ezt jól jegyezd meg! - Mondta nyomatékosan.
-Úgy legyen - mondtam gondterhelten.